Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
2 Képújság Ciprus elnök száz Vasziliu Hétfőn volt pontosan száz napja, hogy a ciprusi köztársasági elnöki széket elfoglalta Georgiosz Vasziliu, a kommunista szülők multimilliomossá lett fia, a magyarul és oroszul is kitűnően beszélő közgazdász és üzletember. Száz nap már alkalmas a mérlegkészítésre. Vasziliu egyébként ezt maga is szorgalmazta, amikor a Rizoszpasztisz című görög lapnak száz napra kidolgozott bel- és külpolitikai programról beszélt. A ciprusi és a nemzetközi sajtó persze még a száz napot sem várta meg ahhoz, hogy értékeljen: Hol tart a ciprusi kérdés megoldása? - „Még ebben az évben megtalálhatónak vélem a megoldást, nem öt, esetleg tíz év múlva. Ha Ciprus számára egyáltalán létezik kiút, arra köny- nyebb most rátalálni, mint később” - mondta igen határozottan beiktatásakor az új elnök. Ez jó benyomást keltett. Végre látja és kimondja valaki, az idő nem Nicosiának dolgozik. Jó volt a választási jelszó is: „Egység és változás". S az is, hogy haladék nélkül közölte: találkozni kíván Tur- gut Özal török miniszterelnökkel. Talán csak Turgut Özalnak nem tetszett ez. És persze Rauf Denktasnak, a ,sziget török közössége, az önmagát „Észak- Ciprusi Török Köztársaságnak” nevező alakulat vezetőjének. Vagyis azoknak, akik a kezükben tartják a megoldás kulcsát. Vasziliut a kommunisták támogatták, s végül meglehetősen szoros küzdelemben győzte le a jobboldali ellenfelét, Glavkosz Klerideszt, ezért jobbnak látta Alois Mock osztrák alkancellár, szövetségi külügyminiszter magyarországi látogatásával, az Alpok-Adria Munkaközösség jubileumi ülésével, valamint Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök küszöbön álló magyarországi látogatásával foglalkozott a Külügyminisztérium szóvivője hétfőn a minisztériumban tartott nemzetközi sajtóértekezletén, majd a hazai és a nemzetközi sajtó jelenlévő képviselőinek kérdéseire válaszolt. Az egyik újságíró azt firtatta: a Külügyminisztérium milyen lépéseket tett annak kapcsán, hogy Romániában újabban nem engedélyezik a helységnevek magyar nyelvi alakjának használatát, s olyan nagyszabású településrendezési programot irányoznak elő, amely során megszüntetnék a nemzetiségiek lakta helységeket. Komoróczki István elmondta: április elején a Külügyminisz^ térium területileg illetékes miniszterhelyettese bekérette a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetét. A megbeszélésen kifejtette: mélységes nyugtalansággal értesültünk arról, hogy április 3-tól Romániában, egy korábbi rendelkezés újkeletű alkalmazása nyomán, hivatalosan és a különböző nemzetiségi nyelvű lapokban, kiadványokban a helységnevek csak román elnevezés szerint használhatók. Hangsúlyozta: elismerjük, hogy ez a rendelkezés Románia belügye, ugyanakkor felhívtuk a figyelmet annak magyar vonatkozásaira. Az erdélyi települések a magyar történelemhez és a magyar nyelv használatához is kötődnek, a magyar helységnevek tiltása súlyosan sérti a nemzetiségi jogok gyakorlatát. Ezt az intézkedést indokolatlannak tartjuk, mivel nem lehet más célja, mint a nemzetiségi identitás gyengítése, ha politikájában a mérsékelt jobboldal felé nyit. Ezzel azonban nemcsak a volt ellenfél elismerését érdemelte ki („Vasziliu soha sem volt kommunista, sem baloldali”), hanem elődje, Szpirosz Kiprianu kárörvendését is: „Minden újnak látszik, de minden a régi. Illúzió, hogy fordulat történt.” S ebben van igazság. A szigeten görögök és törökök között máig sincs párbeszéd. Sőt, török oldalon bevezették a vízumkényszert, s a viszony rosszabb, mint valaha. Vasziliuról egyelőre az érdekességeket elvenítik fel. Hogy szülei az AKEL (ciprusi KP) alapitó tagjai. Hogy apja a görög polgárháború után egy taskenti gyárban dolgozott. Anyja Budapesten élt, s ő a magyar fővárosban végezte el a közgazdasági egyetemet, sőt átélte az 1956-os eseményeket is. Hogy aztán Londonban folytatta tanulmányait, de hogy ezt tehesse, dolgozott tolmácsként (összesen 7 nyelvet beszél), sorsjegyekkel ügynökölt. Vagyis: „kijárta a Kelet és a Nyugat szigorú iskoláit”. Ami azonban az elnöksége alatt eddig történteket illeti, a megfigyelők többsége szerint nem változott meg lényegesen a korábbi helyzet, amelyet a kölcsönös „hajthatatlanság és tehetetlenség” jellemez. Ezért sokan Jakovu külügyminisztert hibáztatják, az egyetlen olyan politikust, akit Vasziliu átvett a régi kormányból. Kinevezett jobboldali és kommunista minisztereket - az „egységet” választási jelszónak megfelelően. Mint elnök, kétszer egyeztetett már az athéni vezetéssel, tárgyalt Londonban. Május eleje óta hivataa történelem átírása, a nemzetiségi települések anyanyelvi elnevezéseinek kitörlése az emlékezetből. A miniszterhelyettes egyúttal aggodalmunkat fejezte ki a tervbe vett köz- igazgatási átszervezés várható következményei miatt. A kisabb falvak, települések tömeges felszámolása módosítja az ország etnikai képét, rendkívül hátrányosan érinti a nemzetiségi lakosságot. A tervezett kényszerű lakóhelyváltoztatás a legalapvetőbb emberi jogokat sérti, a nemzetiségi falvak ezreit számolja fel fizikailag, annak minden következményével, így gyengíti a nemzetiségi közösségek összetartozását, hagyományai megőrzését és ápolását. Magyar részről nyomatékosan kértük, hogy a román fél térjen minderre vissza, és adjon magyarázatot a bennünket foglalkoztató kérdésekre. Sajnálatos, hogy a megnyugtató válasz, többszöri sürgetés ellenére mindeddig elmaradt. Arra a kérdésre, hogy India és hazánk között van-e nukleáris téren együttműködés, a szóvivő nemmel válaszolt. A Radzsiv Gandhi látogatásának részleteit firtató kérdésre elmondta: tudomása szerint kétoldalú megállapodás aláírásáról nincs szó. Az egyik tudósító arról érdeklődött: igaz-e, hogy az NSZK után Finnország hazánk második legnagyobb hitelezője. A pontos sorrend ismeretének hiánya miatt a szóvivő ígéretet tett a kérdés későbbi megválaszolására. Grósz Károly tervezett egyesült államokbeli útjáról szólva egy érdeklődő újságírónak elmondta, hogy John Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettes a napokban Budapestre érkezik, s a tárgyalásokon minden bizonnyal szóba kerül Grósz Károly amerikai látogatása, annak tervezett időpontja is. napja los meghívása van Moszkvába és Washingtonba is. Ciprus megosztottsága csak részben belső ügy, a kérdésnek fontos nemzetközi összefüggései is vannak. Ezért hajlott kezdettől Vasziliu annak a szovjet javaslatnak a támogatására, hogy nemzetközi értekezleten keressék a magoldást. S ezért tartja fontosnak, hogy a téma szerepelt a Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozón is. Ám a nemzetközi értekezlet pillanatnyilag mégsem időszerű, miután a görög-török kapcsolatokban változás történt. Athén és Ankara valóban fordulattal kecsegtető párbeszédet kezdett, s Turgut Özal török miniszterelnök a jövő héten a görök fővárosba látogat. Vasziliu kijelentette: „A ciprusi kérdést nemcsak megvitatják Özal miniszterelnök athéni látogatásán, de az egyenesen a tárgyalások kulcstémája lesz.” Az is eldőlt, hogy maga Vasziliu is vállalja a találkozót Rauf Denktassal, a ciprusi törökök vezetőjével. Ezt a találkozót Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár kezdeményezte. Vasziliu azonban nyilván jobban bízik abban a találkozóban, amire Melina Mercouri görög miniszter asszony utalt ankarai látogatása után, hogy tudniillik Özal kormányfő sejteni engedte, nem zárkóznék el attól, hogy találkozzék az új ciprusi elnökkel. Lehet, hogy a száz nap még kevés volt a választási jelszó „változást" igénylő részének megvalósításához. Valami azért mozgásba lendült Ciprus körül is. NAGY KÁROLY PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Központi Bizottság székházában fogadta Albert Vlaszovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága propagandaosztálya vezetőjének első helyettesét, aki az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának személyes képviselőjeként érkezett rövid látogatásra hazánkba. A vendég az SZKP KP Politikai Bizottsága és a szovjet kormány megbízásából tájékoztatást adott Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan május 29-e-június 2-a közötti moszkvai találkozójáról. A megbeszélésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. BAGDAD - Szaddám Húszéin iraki elnök nem vesz részt a kedden kezdődő algíri arab csúcsértekezleten, hanem helyette Taha Jaszin Ramadan első miniszterelnök-helyettes vezeti majd a bagdadi delegációt - közölte az INA iraki hírügynökség.- A hírszolgálati iroda szerint Húszéin „Irán folytatódó agressziója miatt" döntött az otthonmaradás mellett, s elhatározásáról vasárnap este telefonon több arab vezetőt értesített. PEKING - Hétfőn Pekingben cáfolták azt az újabb amerikai sajtójelentést, amely szerint Kína folytatja Silkworm rakéták eladását Iránnak. Külügyi szóvivői értekezlet A csúcs után Hát Japán? Hát mi mikor következünk? - kérdezgetik mostanában japán újságírók saját kormányzati felelőseiket, miután a moszkvai Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozó úgyszólván feltette a koronát a Szovjetunió és a Nyugat kapcsolatai három éve tartó gyors javulására. Ebből a folyamatból a távol-keleti szigetország, a Nyugathoz tartozó Japán eddig szinte kimaradt. A japán vezetők minduntalan udvariasan erősítgetik, hogy baráti viszonyt akarnak a tengerszoroson túli nagy szomszédjukkal, a Szovjetunióval. A szovjet vezetők is hangsúlyozzák ezt, legutóbb Gorbacsov pártfőtitkár biztosította országa jószándékáról a Japán Szocialista Párt Moszkvában járt küldöttségét. Udvariasságban tehát nincs hiány, a hűvösség mégsem enyhül a Szovjetunió és a világ immár második gazdasági hatalma, Japán között. Annak ellenére sem, hogy a szovjet politika újabban nagyobb érdeklődéssel fordul Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség felé. A legnagyobb politikai akadály még mindig a múlt, amelynek árnyékát nem sikerül átugorni. Japánban úgy tartják, hogy a Szovjetunió jogtalanul tart megszállva négy japán szigetet. A (japán néven) Knasiri, Etorofu, Sikotan sziget és a Habomai szigetcsoport északkeletre van a legészakibb japán szigettől, Hokkaidótól. A második világháborúban Japán által elfoglalt területek szövetségesek közti felosztásakor kerültek a Szovjetunióhoz, s a szovjet álláspont szerint ezek részei a Kurili-szigetcsoportnak, ami szovjet felségterület. E nézetkülönbség miatt nincs még mindig formális békeszerződés Japán és a Szovjetunió között, jóllehet a két ország 1956-ban diplomáciai kapcsolatra lépett egymással. Moszkva jó néhány évvel ezelőtt bizonyos források szerint felajánlotta volna Sikotant és a Habomai- csoportot, ha aláírnák a békeszerződést. Japán azonban a másik kettőhöz is ragaszkodik, a szovjet ajánlatot nem ismételték meg, úgyhogy az ügy nem mozdul. A kapcsolatok erősítését persze igazán az hátráltatja, hogy Japán részről ehhez nem is fűződik igen erős érdek. A Szovjetunió szeretne fejlett japán technológiához jutni, és azt sem nézi jó szemmel, hogy Japán mind nagyobb szerepet vállal az amerikai hadászati elképzelésekben. A tavalyi év meglehetősen kínos volt mindkét szempontból. A Tosiba japán nagyvállalat súlyos büntetést kapott az amerikai kongresszustól és saját kormányától is, mert - állítólag - olyan gépeket adott el - megsértve a COCOM-előírásokat -, a Szovjetuniónak, amelyekkel különösen zajtalan tengeralattjáró-hajócsavarokat lehet gyártani. Azóta a japán kormány sokkal szigorúbban ellenőrzi a Szovjetunióba irányuló exportot s gondoskodik róla, hogy semmi „érzékeny" ne kerüljön oda. A szovjetek viszont nem érdeklődnek a már lefutott technológiák iránt. A nagyobb szigor egyszersmind azt is jelenti, hogy Japán jobban igazítja külgazdasági politikáját a Washington diktálta COCOM-szabályokhoz. A két ország kölcsönös kereskedelme tavaly kiegyensúlyozott volt, de mindösz- sze 4,9 milliárd dollárt tett ki. Ez eltörpül a japán külkereskedelem egészében. Az 1986-os szovjet-japán árucsere még 5,1 milliárd dolláros volt. Idén az első negyedévben gyorsabban nőtt a kereskedelem a két ország között, de megfigyelők szerint a japán vállalatok érdeklődése ezentúl is elsősorban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa felé irányul. A szovjet piac egyelőre nem vonzza őket, hiszen nyersanyagokon kívül mást nemigen akarnak vásárolni a Szovjetuniótól, értékesítési gondjaik pedig egyelőre nincsenek a legfejlettebb országokban sem. Igaz, újabban Moszkvában is felismerik, hogy az utóbbi években a szovjet vezetés sem értékelte elég árnyaltan Japánt. A szovjet sajtó még mindig gyakran „amerikai bábnak” állítja be a felkelő nap országát, és a külügyi, külgazdasági felelősök nem figyeltek fel eléggé arra, hogy Japán közben, legalábbis a gazdaságban, önálló világhatalommá nőtte ki magát. Ez nem növelte a japánok kedvét a jobb kapcsolatok iránt, de az is tény, hogy Japán szinte az egyetlen fejlett ipari ország, amelynek lapjaiban a gorbacsovi reformok, a szovjet átalakulás nem kap „jó sajtót”. Vagyis a két országnak egymás jobb megismerésében akad még kölcsönös tennivalója, és ha ezt elvégzik, akkor talán Japán sem marad az olvadó szovjet-nyugati kapcsolatok bef- gyott partszakasza. mészáros györgy Sokféleségről itt és most 1988. június 7. Az elmúlt hónapok felpezsdülő és a pártértekezletben kicsúcsosodó politikai eszmecseréink egyik üdítő tapasztalata volt a gondolkodás és a kifejezés megkö- vesült beidegződéseinek, sablonjainak elvetése. Nem úgy persze, hogy nyomuk sem maradt a különböző fórumokon elhangzó megnyilatkozásokban. De mindenesetre tanúi lehettünk annak, hogy egyre kevesebb az agyoncsépelt és semmitmondó imamalom-fordulat, egyre több a személyes hitelű, a kiküzdött gondolat bélyegét hordozó beszéd. Csalhatatlan jele ez a szembetűnő stílusváltás az igazi megújulás belső igényének. A gondolatébresztő fejtegetések sokaságából nyilván mindenki mást és mást tudna kiemelni. Rám a legmélyebb benyomást - amelytől azóta sem tudok szabadulni - a budapesti kommunisták tanácskozásának egyik felszólalója gyakorolta. Felelős párttisztség viselője mondta, elhangzott a televízióban, az ország nyilvánossága előtt is, és ez még növelte súlyát. Voltaképpen kézenfekvő igazságot közölt, mégis, meggyőződésem, hogy ez az egyszerű igazság, akár csak néhány hónappal korábban, nyilvános fórumon nem hangozhatott volna el. A felszólaló ugyanis vitába szállt azzal a nagylelkűséggel, amellyel nálunk a „másként gondolkodó" megjelölést odaajándékozták a szocializmus politikai ellenzékének. Kijelentette, s korántsem csupán a hallgatóság meghökkentésé- nek szándékával, hogy ő bizony másként gondolkodónak tartja magát. És hozzátette - ez talán a legfontosabb hogy azért vélekedik így, mert gondolkodni csak „másként” lehet. Szokatlan megfogalmazás, de csak aláhúzza könnyen belátható evidenciáját. A véleményalkotás ügyeinkről, gondjainkról olyan szellemi tevékenység, amelyet ki-ki csak egyénileg, a maga módján „másként” vihet véghez. S ezen mit sem változtat, hogy közös medret áshat ennek a tevékenységnek világnézet, politikai meggyőződés, társadalmi tapasztalat. Mert ezek korántsem zárják ki a színek, az árnyalatok sokféleségét. S a valóban értékkel bíró, hiteles állásfoglalás csak az egyéni megharcolt belső meggyőződésen, személyes felelősségen alapulhat. Ennek a sokféleségnek az elismerése, sőt igenlése nem ellentétes a társadalomban a közmegegyezés, a pártban az egység igényével. Igaz, ez másfajta köz- megegyezés és másfajta egység lesz, mint amihez eddig hozzászoktunk, és nemcsak többet, de a megszokotthoz képest mást is kell tennünk azért, hogy létrejöjjön. Mégis vállalnunk kell, mert nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy korábbi tévútjaink ne ismétlődjenek meg. Tévedések és hibák elkerülésére persze nincs biztosíték. Ám mellőzése biztosítéka lenne az újabb hibáknak és tévedéseknek. Jó ideje tudjuk már, hogy az elmúlt évtizedek átalakulásának eredményeként létrejött társadalmi szerkezet nem szorítható be a régi, leegyszerűsített osztály- és rétegsémákba, hogy ez a struktúra bonyolultabb, sokrétűbb, mint valaha is volt. Elsősorban ezért munkál benne az érdekek sokfélesége, s rájuk épülve a társadalmi-politikai cselekvés céljainak, útjainak, módozatainak különféle megítélése. És ezt még tovább színezi a családi örökségből, eltérő élettapasztalatokból, szemléleti különbségekből faFrancia választások A francia nemzetgyűlési választások első fordulójában 118 jelölt szerezte meg a mandátumot, míg 459 kerületben a jövő vasárnapi második forduló dönt. A második forduló szoros küzdelmet és szocialista párti parlamenti többséget Ígér. A szavazatarányok az első fordulóban országosan így alakultak: a szocialista párt és szövetségesei 37,5 FKP 11,3 RPR és UDF közös listája 40,4 Nemzeti Front 9,6 szélső baloldaliak 0,3 környezetvédők 0,3 Mivel a tartózkodás aránya szokatlanul magas volt, elérte a 33 százalékot, a választás végkimenetele tulajdonképpen nyílt. A baloldalon a szocialista és a kommunista jelöltek túlnyomó része várhatólag visszalép az első fordulóban jobb eredményt elért helyi baloldali vetélytárs javára. A jobboldalon még nem dőlt el, mit tesz a Nemzeti Front abban a mintegy 50 kerületben, ahol jelöltje állva maradt. kadó tarkaság. Ebből pedig csak úgy alakulhat ki az értelmes cselekvés irányára vonatkozó egység és közmegegyezés, ha a sokféleség szabadon megnyilvánulhat. Nem parttalan szabadság ez, de egyetlen feltétele, kerete - ha úgy tetszik korlátja - a szocialista társadalmi berendezkedés elfogadása. Fokozatosan, a társadalmi tapasztalatok és elméleti megfontolások alapján erősödött ez a meggyőződés, s ennek eredményeként öltött fogalmi alakot a pártértekezlet állásfoglalásában, a párt első olyan dokumentumában, amely kívánatos politikai rendszerünkre a „szocialista pluralizmus” meghatározást alkalmazza. Aligha esünk túlzásba, ha ennek a politikai fogalomnak a legalizálását korszakjelző mérföldkőnek tekintjük. Nem hiszem, hogy ma bárki is meg tudná jósolni, milyen lesz ez a mi politikai pluralizmusunk. Bizonyos elemei, talán inkább csírái, már kétségkívül léteznek, a továbbiakat még ezután kell kikisérletez- nünk és kialakítanunk. A polgári társadalom a fejlett, demokratikus berendezkedésű országokban évszázados léptékű fejlődés során formálta ki mai, a pártok igen széles körű - de nem korlátlanul szabad - tevékenységére épülő pluralizmusát. Nem valószínű, hogy a szocialista pluralizmus kiértékelt formáinak létrejövetele ennél rövidebb időtávú folyamat lenne. De a lényeg ma nem is ez. A fontos, hogy ez a folyamat nálunk megkezdődött és manifesztálódott. Azt se tagadhatjuk, hogy vannak kérdőjelek. A polgári pluralizmus elválaszthatatlan több párt' létezésétől és politikai tevékenységétől. Több párt létezése - igaz, meglehetősen eltérő mozgástérrel - alkotóeleme néhány mai szocialista állam politikai rendszerének is. Nálunk azonban egy párt van. A történelmi miértek faggatása túlmegy a jelen eszmefuttatás keretein, s mit sem változtat a társadalmi átalakulás sodrában kialakult tartós állapoton. A belátható jövő keretén belül maradva, és a még nem igazán távoli honi előzményeket figyelembe véve pedig aligha utasítható el megalapozatlanként az az aggály, hogy több párt létrejötte nem a szocialista pluralizmus eszközrendszerének gazdagodása lenne, hanem szétfeszítené szocialista társadalmi berendezkedésünk kereteit. Ezért lehet széles körű egyetértés abban, amit az MSZMP új főtitkára pártértekezleti felszólalásában így fogalmazott meg: „Meggyőződésem tehát, hogy egy párt kell, helyesebben egy párt kell. Olyan harci szövetség, amilyennek indult, amilyen volt, és amilyen lehet, ha megszabadul a rákövesedett eszmei előítéletektől.” Ha nem is vállalkozhatunk arra, hogy botcsinálta jósokként előre meghatározzuk, mi minden szükséges az általunk igényelt szocialista pluralizmushoz, annyi bizonyos: nélkülözhetetlen egy vezető párt, amely az egészséges alapokhoz, kezdetekhez visszanyúlva megújítja önmagát és a társadalmat partnerének tekinti. Kellenek a sokrétű érdekek kifejezésére és képviseletére alkalmassá váló társadalmi szervezetek, az öntevékenység állampolgári kezdeményezés új szervezett formái, kell a valódi jogosítványokkal felruházott, velük élni tudó országgyűlés és helyi népképviselet. S nem utolsósorban kell mindehhez jó adag merészség és elhatározás. Mondhatnánk Zrinyi Miklós szavaival is: „jó vitézi resolution KIS TAMÁS Vitorlázó repülő navigációs zavara Navigációs zavar következtében június 4-én, 17 óra 50 perc körül Steinbinder Ferenc, az MHSZ nyíregyházi repülőklubjának pilótája a HA-4388 lajstromjelű PIRÁT típusú vitorlázó repülőgéppel a Nyíregyhá- za-Békéscsaba-Nyíregyháza útvonalon a Román Szocialista Köztársaság légterébe repült, és a határtól 12 kilométerre Nagyszalonta körzetében szállt le. A pilóta és a repülőgép hazaszállítására az illetékes szervek megtették az intézkedéseket.
