Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1988. június 7. NÉPÚJSÁG 3 Rendkívüli KISZ- küldöttgyűlés Szekszárdon A jetött: Schaltmann Csaba A KISZ Tolna Megyei Bizottsága május 12-i ülésén született meg a döntés arról, hogy június 9-én 14.30 órára a szekszár­di oktatási igazgatóság nagytermében rendkívüli küldöttgyűlést hívnak össze, az ok ismert: Kiss Magdolna, a KISZ Tol­na Megyei Bizottságának első titkárát a közelmúltban megyei pártbizottsági tit­kárnak választották meg, s az így meg­üresedett tisztséget a résztvevő fiatalok döntése alapján töltik be.- A rendkívüli jelző azonban nemcsak emiatt indokolt - mutat rá Takács József, a KISZ Dombóvár Városi Bizottság titká­ra, a jelölést előkészítő bizottság elnöke. - Két év telt el a KISZ XI. kongresszusa óta, s természetesen a fórumon számve­tést készítünk arról is, mit iskerült me­gyénkben megvalósítani az akkori célki­tűzésekből. Nemrég fejeződött be ha­zánkban az országos pártértekezlet, a je­lenlegi politikai helyzetben - vélemé­nyem szerint - minden eddiginél na­gyobb lehetőség van arra, hogy a meg­újulás valóban megújulás legyen - a KISZ-ben is. Tehát a küldöttgyűlés egyúttal a továbblépés irányát, feladatait is kijelölheti.- Megyénk KISZ-es fiataljai főként a leendő megyei első titkár személyére kíváncsiak. Több találgatás is szárnyra kapott ez ügyben...- Jelöltünk nevét nem kívánjuk titok­ként kezelni. A jelölést előkészítő bizott­ság május 18-án alakult meg 12 fővel. Új vonásnak nevezhető, hogy a bizottságba a megyei KISZ-bizottság által közvetlenül irányított testületek - a városi és nagy­kő" zségi KISZ-bizottságok, a rétegtaná­csok és a pénzügyi ellenőrző bizottág - delegáltak egy-egy személyt. Első ülé­sünkön még csak alapelveket fogadtunk el: hangsúlyozottan szerepelt az alkal­masság kérdése, valamint az, hogy az el­ső titkárral hosszú távon kívánunk szá­molni. Tehát nem látjuk annak értelmét, hogy a KISZ megyei első számú vezetője csak a következő kongresszusig töltse be ezt a funkciót.- Az újabb ülésen történt meg a „neve­sítés”?- Igen, de azt még szeretném előrebo­csátani - s ez szintén új dolog -, hogy sem a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága, sem a KISZ KB intéző bizott­sága nem terjesztett elő számunkra sze­mélyi javaslatot, messzemenő önálló­sággal dönthettünk. Az alapelvek szem előtt tartásával az első titkári tisztségre két személyt, Rácz Lászlót, a KISZ Tolna Megyei Bizottságának titkárát, és Schatt- mann Csabát, ugyancsak a megyei KISZ-bizottság titkárát jelöltük. Az így megüresedő titkári helyre Orsós Annát tartjuk egyöntetűen a legmegfelelőbb­nek, ő jelenleg a KISZ Tolna Megyei Bi­zottságának szakelőadója.- A rendkívüli küldöttgyűlésen ezek szerint - az első titkárt illetően - kettős je­lölés várható?- Érdekes módon mégsem, ugyanis időközben Rácz László bejelentette, hogy nem kívánja magát jelöltetni. így megállapodtunk abban, hogy egyedül Schattmann Csabát támogatjuk.- Milyen egyéb változások várhatók a június 9-i rendezvényen?- A KISZ Tolna Megyei Bizottsága ja­vasolja a küldöttgyűlésnek, hogy változ­tassa meg a delegált és választott me­gyebizottsági tagok arányát. Többek kö­zött azért, mert például a középiskolás fiatalok csak rövid ideig vehetnek részt a megyebizottág munkájában. Két helyet - egyéb elfoglaltság miatt - még nem töl­töttek be, erre is meg ell keresni a megfe­lelő személyeket. A KISZ MB javaslata alapján a nagy­kő" zségi KISZ-titkárok közül kívánunk egy személyt bevonni a testületi tevé­kenységbe. Az egészségügy területéről is van egy szakember jelöltünk, ez azért fontos, mert a KISZ-nek is van saját egészség- megőrző programja. A pénzügyi ellenőrző bizottság tagjai­nak számát is szeretnénk bővíteni 3 fővel. Javaslatainkkal egyébként az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága alapvetően egyetértett. Ugyanígy foglalt állást a KISZ KB intéző- bizottsága is. Postabank alakul Június végén tartja alakuló köz­gyűlését a legújabb magyar pénzin­tézet, a Postabank és Takarékpénz­tár Részvénytársaság. Az új bank lét­rejöttének indokairól, céljairól tájé­koztatta az MTI munkatársát Princz Gábor, az alakuló részvénytársaság elnök vezérigazgatója. Elmondta, hogy a bank alaptőkéje mintegy kétmilliárd forint lesz. Az egyik legfőbb alapító részvényes a Magya Posta, tulajdonhányada hoz­závetőlegesen eléri az alaptőke egy- harmadát. A mintegy 60-70 részvé­nyes között képviselteti magát a ma- yar állam, továbbá több pénzintézet, ipari, mezőgazdasági, közlekedési, kereskedelmi, idegenforgalmi válla­lat, szövetkezet, kisszövetkezet. Az eladásra kínált részvények névérté­ke félmillió forint. Az új bank haszno­sítani szeretné azokat a tapasztala­tokat, amelyeket a posta az elmúlt évtizedek során a lakossági betétek gyűjtése, valamint a pénzforgalom le­bonyolítása terén szerzett. Jelenleg az OTP megbízásából kezelt postai betét­könyvekben 50 milliárd forintnál na­gyobb összeg van elhelyezve. A Postabank a posta egyedülál­lóan széles - 3200 hivatalból álló - hálózatára támaszkodik. Központja a József Nádor tér 1. szám alatt lesz, vidéki fiókjai pedig a postaigazgató­sági székhelyeken: Miskolcon, Deb­recenben, Pécsett, Szegeden és Sopronban. Az új bank tevékeny­sége a kereskedelmi banki és a la­kossági pénzműveletekre egyaránt kiterjed. Ez utóbbinál a bank bizo­nyos önkorlátozást alkalmaz, azaz: a lakossági betétekből keletkező pénzforrásokat egyelőre kamatozó betétszámlán köti le, de a későb­biekben - a pénzügyi kormányzat döntésétől függően lakossági hitelek nyújtására is módja lesz. A lakossági betétek gyűjtését az év második felében kezdi meg a bank, a tervek szerint még az ősszel megje­lenik a Postabank betétkönyve. A cé­lok között szerepel a helyközi taka­rékszolgálat bevezetése, melynek lényege: bármely postahivatalban kiállított takarékbetétkönyvre az or­szág valamennyi postahivatalában lehet pénzt felvenni, illetve befizetni. Tervezik a készpénzkímélő fizaté- si módok, így például a csekk alkal­mazásának elterjesztését, az aktív memóriakártya bevezetését. A gazdálkodó szervezetek szám­láinak vezetését várhatóan 1989. ja­nuár 1-jétől kezdi meg az új bank. A számlavezetést számítógép segítsé­gével végzik, ami jelentősen meggyorsítja ezt a műveletet, annál is inkább, mivel a központ és a vi­déki fiókok között is kialakítják a szá­mítógépes kapcsolatot. A posta adottságaiban rejlő előnyöket kíván­ják hasznosítani azzal, hogy a ké­sőbbiekben mentesítik az ügyfeleket a pénzszállítás gondja alól, és a számlatulajdonosok részére házhoz szállítják a pénzt. Érdemes az idegenforgalomba beruházni... Jó adottságok ­várakozó álláspont Simontornyán Simontornya és vidéke valaha mocsa­ras terület volt, a kisebb-nagyobb szige­tek egyikét alkotta csupán a község mai belterülete. A Vili. század végéig két híd­ról lehetett megközelíteni, napjainkban három út és vasút vezet keresztül rajta. Az idők szava, ez így természetes, de megmosolyoghatjuk az élet paradoxo­nét, hogy a távolról érkezők többsége éppen a múlt miatt, annak maradandó értékeit keresve vállalkozik erre az útra. Igaz, őszintén szólva ez az érdeklődés csupán egyetlen építménynek az egykori Árpád-kori várnak szól. Építtetője Sala­mon fia Simon alországbíró - bár nem maradt fenn a mai várudvarnak megfele­lő négyzet alapú, magas falakkal körül­vett vár - hálás lehet az utókornak, hi­szen ha művét nem is, nevét megőrizte, sőt, a település névadójává vált. A mint­egy hétszáz év alatt birtokosnak, stílus­nak, történeti időszaknak megfelelően átépített Anjou-kori lovagvárak, kuruc végvárak és reneszánsz építmények je­gyeit harmonikusan, de jól elkülöníthe­tően ötvöző simontornyai vár ma évente ezreket vonz. Jó volna tehát az itt megfor­dulókat valami módon megkötni, esetleg visszacsalogatni. Sajnos azonban, ha valaki néhány száz méterrel arrébb me­részkedik, lehangoló kép fogadja. Stílus­talan kockaházakkal beépített „egyente- lepülés” képét látja, s talán észre sem ve­szi a közvetlen közelben álló műemlék- jellegű barokk épülettömböt, a katolikus templomot és az egykori ferences kolos­tort. Hogy is venné, hiszen a homlokzata, málló vakolata, az elhanyagolt külső elfe­di valamikori szépségét, értékét. Egy ki­csit jobb állapotban látható a tulajdonos, az egyház által felújított szentháromság szobor és a közelmúltban gyarapodott Simontornya egy új alkotással, Kelemen Kristóf Petőfi Sándor-portréjával, ami szintén ebben az egységben kapott he­lyet. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a tavaly átadott strandfürdőt tovább tervezik bővíteni, és az ugyancsak előre­kívánkozó szakmai jellegű forgalom (a bőrgyárnál, bőr- és szőrmefeldolgozó vállalatnál) szintén sokakat vonz, kiderül, hogy nem az utolsó órában, hanem az­után gondolkodnak a községben. Meg kell tartani az idegeneket szállással, kul­turált étkezési hellyel, szép környezettel, és az ebből származó bevételből nem­csak a kezdeti nagyobb ráfordítást lehet fedezni, hanem a település infrastruktu­rális szociális „vérkeringésébe” is be le­het kapcsolni később... Ilyen megfontolásból kezdték el a tár­gyalást a község vezetői a kettős - tanácsi és egyházi - tulajdonban lévő kolostor­épület megvásárlásáról és a jövőben ide­genforgalmi hasznosításáról. Az elképze­léseket azonban több dolog is lassítja. A katolis egyház ugyanis csak akkor költözik ki az épületszárnyból, ha a mellette biztosí­tott területen felépült az új plébánia, ez pe­dig tekintettel arra, hogy még a tárgyalások sem fejeződtek be, hosszú évekbe telhet. Egylőre megoldhatatlannak látszik a tanács kezelésében lévő szárnynak a fel­szabadítása is, hiszen a korábbi koncep­ció, miszerint a mintegy 500 adagos nap­közis konyhát és étkezőt innen egy újon­nan épített korszerű épületbe költöztet­hetnék mára, irreálissá vált, ugyanis az ötéves terv készítésekor mutatkozó 10 milliós költség ma már 25 millió... Marad tehát az elavult, meglehetősen kedvezőt­len körülmények között működő konyha korszerűsítése oly módon, hogy a ké­sőbbi szálloda igényeit is kielégítse. A szűkös lehetőségek diktálják ezt, végle­ges döntést azonban csak a tanácsülés hoz. Annyi azonban bizonyos, hogy a ta­mási szakmunkásképző iskola kihelye­zett tagozatának kollégiuma marad, ezt szezonális jelleggel vonhatják be turiszti­kai célra. Ez azonban a távolabbi jövő. Ma határidőről, pénzről, lehetséges me­cénásról, idegenforgalmi társról nem tud­nak beszélni az illetékesek, mint elmond­ták, várnak. Ez az idő pedig biztosan elég lesz ahhoz, hogy ne csak az egyházzal szülessen meg a hőn óhajtott szerződés, hanem mindenkiben tudatosuljon: a helyi adottságok maximális kihasználását meg­kívánja a helyi közösség érdeke. És eköz­ben talán felidéznek egy örök igazságot is, ami az idő és a pénz kapcsolatát firtatja...-ta kács-ka pfinger­Nem vész kárba a hulladék Konzervek Ausztráliába - egymillió dollárért Elmés PVC- és fémhulladék-feldolgo­zó rendszert dolgoztak ki a Balassagyar­mati Kábelgyár fejlesztő mérnökei. A nagyüzemben évente mintegy ezer ton­na alumínium- és PVC-hulladék keletke­zik, ami eddig a vállalat számára jófor­mán elveszett. A hulladékfeldolgozó rendszer gépegységei a csupasz vezeté­ket vagy sodratot 5-20 milliméter hosz- szúságúra darabolják; a szigetelt kábel­ről egy ügyes masina lefejti a műanyag­burkot, egy másik felaprítja. A rendszer nagy előnye, hogy a feldol­gozás a hulladék keletkezésének helyén történik, külön munkaerő alkalmazására nincs szükség, s mind a visszanyert alu­mínium, mind a PVC alapanyag-tisztasá­gú. A feldolgozás során visszanyert alu­mínium zömét a gyár a fémkohászatnál értékesíti, kisebb részét - finomra őrölve - a gyógyszeripar vásárolja meg, a PVC- hulladékból pedig ismét vezeték, illetve kábelkőpeny lesz. A hulladékhasznosítás évente mintegy 20 millió forint hasznot hoz a Balassa­gyarmati Kábelgyárnak. Emellett a tech­nológia és az alapgépegységek is érté­kesíthetők. Egy gépsort már eladtak a magyarnándori Állami Gazdaságnak, amely hulladékfeldolgozó üzemet kíván létesíteni. Egymillió dolláros ausztráliai szállítás­ról kötött szerződést a Nagykőrösi Kon­zervgyár. Eszerint egy éven belül össze­sen 1500 tonna dzsemet, befőttet és sa­vanyúságot szállítanak a távoli konti­nensre. A gyár termékei már nem ismeretlenek az ausztrál piacon, kisebb tételeket már eddig is értékesítettek ott. A nagy tételű szállítást az tette lehetővé, hogy a nagy­kőrösiek folyamatosan fejlesztik gyártási technológiájukat, javítják termékeik mi­nőségét. Az év elején Svédországból beszerzett gépsoron például a korábbi­nál aromásabb, jobb minőségű, világo­Június eleje mindig a rózsaszüret ideje Bulgáriában. A fehér rózsából 5-6 tonna, a pirosból 2,5-3 tonna szükséges egyet­len kilogramm rózsaolaj előállításához, amely viszont olykor a saját súlyának a másfélszeresét is megéri - aranyban. A Balkán-hegység és a Szredna gora között 500-900 méter magasan elte­rülő, 8-10 kilométer széles és mintegy 100 kilométer hosszú zárt völgy a világon sabb színű dzsemeket állítanak elő. A fo­lyamatos gyártásfejlesztés elengedhe­tetlen része volt a csomagolás koorsze- rűsítése is. Az első lépést a twist-off (csa­varos) üvegzárás, majd a tálcán, zsugor­fóliázással csomagolt termékek beveze­tése jelentette. Ezt követte a dobozos konzerveknél a hegesztett palástú gyár­tástechnológia meghonosítása. Az ízesí­tésben is alkalmazkodtak a külpiaci igé­nyekhez. Mindennek eredményeként a tőkés piacra szállított konzervek kéthar­mada már teljesen megújult, s tőkés exportjuk értéke tavaly 10,7 millió dollár volt. egyedül alkalmas a magas olajtartalmú, de nem túl dekoratív rózsa termesztésé­re. A nagyon illatos, mindössze húsz napig virágzó rózsa szedése hajnalban a legjobb: déli 12 órakor már 30-40 szá­zalékkal kevesebb az olajtartalma, mint reggel 7-kor volt, este 8-kor pedig mind­össze az egyharmada annak. A sok ezer hektáros táblákon úgy terem itt a rózsa, mint nálunk a krumpli... Rózsaszüret Bulgáriában Ami fejtörést okoz ma is a simontornyaiaknak... Kép szöveg nélkül Kényszermegoldás évtizedek óta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents