Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4. TOLNA _ tfÉPÜJSÁG 5 Korszerű termékek, gyors fejlődés 75 éves az Orion Vajon sokan vannak hazánkban olyanok, akik még emlékeznek az „AR 306-os” márkajelű, Pacsirta névre hallgató rádiókészülékre? Vagy az „Iskola" és a „Néprádió” nevű termékcsaládokra? Persze, ha elárulom, hogy az elsőként említett készülék 1958- ban a brüsszeli világkiállításon nyert aranyérmet, a másik két család tagjai pedig a negyvenes évek legnagyobb szériában előállított rádiója volt, akkor nem is csodálható, ha kevesekben rémlenek fel emlékképek róluk. Egy közös vonásuk viszont van: mindannyian a - mai nevén - Orion Rádió és Villamossági Vállalat nagy sikerű termékei voltak. Annak az Orionnak, amely idén nyár elején ünnepli megalapításának hetvenötödik évfordulóját. A vállalat rövid története Az első világháború előtt egy évvel, 1913. június elsején az orosz származású Kremeneczky János nagyiparos hozta létre a céget Magyar Wolframlámpa Gyár néven. A vállalat kezdetben wolframszálas, majd később a nemesgázzal, töltött izzólámpákat gyártotta, s a Tanácsköztársaság után részvénytársasággá alakult. Korszerűsítette termelési sturktúrá- ját is: az izzólámpák mellett a villanyvilágításhoz és a villamos energia továbbításához szükséges gépeket, készülékeket és eszközöket kezdett gyártani. Néhány évvel később, 1924-ben a tulajdonos létrehozza vállalata önálló kereskedelmi szervezetét, s így már 1925-től a gyár valamennyi terméke Orion márkanév alatt kerül forgalomba. A húszas évek második felének nagy világgazdasági válsága érzékenyen érinti az Oriont is, a nehéz helyzetből úgy próbálnak kilábalni, hogy újabb és újabb gyártmányokat vezetnek be. Különböző lámpatesteket, zseblámpákat, villamos főzőedényeket, főzőlapokat, vasalókat állítanak elő. S ekkoriban fognak hozzá különböző rádióalkatrészek, rádiócsövek gyártásához - hiszen Európa-szerte is ezekben az években hódít teret a rádiózás. Egy évvel azután, hogy az Orion márkanév rákerül a termékekre, a rádiók sorozatban kerülnek le a szerelőszalagról, 1930-ban már évi tizenötezer darab, és megindul az export is: Németországba, Skandináviába, Lengyelországba és Svájcba kerülnek a kor akkori világszínvonalának megfelelő minőségű készülékek. A negyvenes években évente negyven-ötvenezer rádió kerül ki a gyárból, s az össztermelés harminc százalékát exportálják. A második világháború után a gyár állami tulajdonná válik, s egy erőteljes profiltisztítás után - melynek során a műszer- és üvegárugyártás leválik az Orionról - 1951- ben a kinőtt Váci úti telephelyről átköltözik Kőbányára mai helyére, a Jászberényi útra. A termelési eredmények jócskán felfutnak, hiszen 1954-ben már 260 ezer készülék és a hozzá megfelelő mennyiségű alkatrész-garnitúra készül, ekkor a vállalatnak mintegy négyezer dolgozója van. Az Orionban a hatvanas évek közepéig tartott a rádiógyártás, de közben a televízió elindult világhódító útjára, s a cég már tíz évvel korábban megalkotta az AT 501 -es típust, melynek még ma is számtalan működő példánya van. Az ellenforradalom után megkezdődött a nagy sorozatú saját fejlesztésű televízió-gyártás mind a belföldi, mind az exportpiacokra. Az első nagyképernyős, tizenkét csatornás készülék a Duna fantázianevet viselte. A gyár hatvanadik születésnapjára került gyártásba a nagyon korszerű, fekete-fehér, Sensorion nevű nagymértékben tranzisztoráéit, elektronikus prog- ramváltójú gyártmánycsalád. Ezt követően ebben a készülékkategóriában is csak a teljesen félvezetőkkel működő energiatakarékos tévék gyártása folyt, azonban az igazi nagy áttörés a színes technika meghonosításával vált valóra. Az Orion a hetvenes évek végén kezdte meg saját konstrukciójú színes tévékészülékei gyártását. Az Orion jelene Napjainkban a vállalat többféle „üzletben utazik”, az ismert közszükségleti gyártmányain kívül (feketefehér és színes tévék, hi-fi berendezések, hangsugárzók, gépjárművekben használatos erősítők, videomagnók) mikrohullámú professzionális távközlő berendezéseket, valamaint számítástechnikában használatos adatátviteli modemeket, vezérlőket és műszereket, képernyős terminálokat is gyárt. A vállalat fejlődésére jellemző adat, hogy a nyolcvanas években több mint a kétszeresére növelte bruttó termelési értékét - amely ma négymilliárd forint felett van - az évtized végére pedig ötmilliárd forint értéket elérő árumennyiséget terveznek előállítani. Az Orion által gyártott szines tv-készülékek műszaki és minőségi paramétereiket tekintve megközelítik a nyugati termékek színvonalát, de a tőkés piaci versenyképességük a gyenge hazai alkatrészellátásnak és a magas áraknak „köszönhetően” nem megfelelő. Az Orionban készült híradástechnikai termékek éppen ezért döntő többségben a hazai piacon kelnek el, a belföldi forgalomnak mintegy harmincöt százalékát a vállalat berendezései teszik ki, de tőkés export csak hangsugárzókból van. Az Orion az elkövetkező időkben fő profiljai közül a mikrohullámú berendezések részarányát tervezi növelni, hiszen a közszükségleti cikkek piacán néhány éven belül várható a telítődés. Ezeknél a termékeknél elsősorban a minőség és a megbízhatóság további növelését tartják elsődleges feladatuknak. Az Orion Tamásiban Tolna megyében, Tamásiban található az Orion ötös számú gyáregysége. Több mint húsz évvel ezelőtt, 1967-ben a vállalat vezetői úgy határoztak, hogy az ismert decentralizálási, vidéki ipartelepítési programnak eleget téve, és saját kapacitásbővítési terveik megvalósítására létrehozzák Tamási első ipari létesítményét, az úgynevezett ötös gyáregységet. Az Orion első vidéki telephelyén - később, a nyolcvanas évek elején Jászfényszarun, 1986-ban pedig Hatvanban hoztak létre vidéki gyártóbázisokat - közszükségleti cikkeihez gyártanak alkatrészeket, és önálló részegységeket is. Az alakuláskori iparpolitikának megfelelően nem önálló elszámolású gyáregységként kezdtek dolgozni, ami önmagában még nem baj, hiszen akkorban épp az ellenkezője lett volna a furcsa. A problémát az jelenti, hogy ez az állapot még ma is fennáll, s ez már sok szempontból hátrányosan érinti a tamási üzemet, de az anyavállalatot is, annak ellenére, hogy az ő számukra a jelenlegi status quo bizonyos előnyöket természetesen rejt magában. Elég, ha a vállalati általános költségek áthelyezhetőségére, vagy a teljesítmények, a bérek nehezebb összehasonlíthatóságára gondolunk, de a dolog hátulütője is nyilvánvaló: alaposan megnehezíti az egész vállalatra vonatkozó tisztánlátást. Az áldatlan áljapot megoldására azonban már megtörtént az első lépés. Mint azt Lakatos Gyula főmérnöktől megtudtuk, a gyáregység az idén kísérleti jelleggel bevezeti a bértömeg-gazdálkodást, megteszik az első lépést az önállóság felé, melyet reálisan a következő évtized elején tartanak elérhetőnek. Éppen az önálló elszámolás hiánya miatt a termelési eredményekről csak annyit tudhattunk meg, hogy tavaly az üzem mintegy hétszázötvenezer normaórát teljesített, az átlagos állományi létszám pedig négyszázötven körül volt - a bedolgozók nélkül. A létszámgazdálkodással kapcsolatban Lakatos Gyula elmondta, hogy bár a bértömeg-gazdálkodás arra készteti a gazdasági vezetőket, hogy létszámot építsenek le, az Orion tamási gyáregységében ezt nem tervezik, a saját dolgozóikat mindenképpen szeretnék megtartani. Ez viszont azzal jár, hogy a bedolgozóik egy részének meg kell köszönniük a munkát, s bár erős társadalmi nyomás nehezedik rájuk, létszámbővítésre a jelenlegi gazdasági körülmények között egyelőre nem is gondolhatnak. A Tamásiban feleslegessé vált munkaerőt ők egyedül nem képesek foglalkoztatni. A múlt még jelen van Érdekes kettősség jellemzi az Orion tamási gyáregységét. Egyrészről még jelen vannak olyan - már- már ipartörténeti jelentőséggel bíró - gépek, melyek a húsz évvel ezelőtti induláskor sem tartoztak a legmodernebbek közé, másrészről viszont olyan - Nyu- gat-Európából, az ITT cégtől származó - mikroprocesszoros vezérlésű transzformátor-tekercselő berendezéssel is rendelkeznek, amely műszaki színvonalát tekintve nem is a mát, hanem inkább a holnapot jelképezi. Az előbbire példát a gyáregység hidegsajtoló üzemében találhatunk, rajta a következő felirat olvasható: Schlesinger Alajos Gépgyár Bp., V., Váci u. 34. 1930 S bár szívet melengető érzés, hogy a magyar ipar képes volt közel hatvan év múlva is kiválóan működő présgépet gyártani, azért nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás... Főleg azért nem, mert ez a gyáregység igen fontos szerepet játszik az Orion életében. Itt folyik a feketefehér és színes televíziókhoz szükséges tranzisztori- zált panelek összeszerelése, fém- és műanyag tartóelemek kialakítása, az Ikarus autóbuszokban használt erősítők szerelése, és a hangsugárzók ösz- szeállítása. Az utóbbi tevékenység azért is nagyon fontos a vállalat számára, mert az Orion jelenleg ezt a terméket exportálja csak tőkés országokba. A gyáregység dolgozóinak többsége - mintegy nyolcvan százaléka - nő. A részegységeket, paneleket összeállító üzemrészben még nagyobb arányban vannak jelen, ennek oka talán az lehet, hogy a pszichológusok szerint a női nem képviselői ezt a fajta monoton munkát jobban tűrik a férfiaknál, s a kevésbé jól fizetett pályák is egy idő után elnőiesednek. A műanyagmegmunkáló üzemben is jobbára hölgyeket lehet látni, itt is egymás mellett él a múlt és a jelen: a régebben egyeduralkodó, hőre keménye- dő műanyagokat, a bakelitféléket lassan, de biztosan kiszorítják a híradástechnikából is a hőre lágyulók. A gyáregység vezetői és dolgozói egyaránt büszkék az ITT típusú mikroprocesszor által vezérelt, automata berendezés-komplexumra, amellyel az energiatakarékos fóliatranszformátorok tekercselését és összeállítását lehet elvégezni, bátran mondható, hogy világszínvonalon. Az Orion által gyártott összes televízióhoz - tehát a fekete-fehérhez és a színeshez egyaránt - szükséges transzformátort ezen a készüléken állítják elő, de a teljes kapacitás a még így sincs kihasználva. Most folynak tárgyalások külföldi partnerekkel, a tamásiak szeretnék ezt a modern terméket hazánkon kívül is értékesíteni. W. D. Az ITT típusú automata tekercselő berendezés. Kezelője, Fabó László műszerész Az 1930-ból származó présgép
