Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. június 29. “KÉPÚJSÁG 3 A kilencvenes évek kérdőjelei Nő a községi, csökken a városi tanácsok szerepköre Kevesebb energiával - nagyobb értéket! Közigazgatás: korszerűsítés Megvannak-e a fettételek a kistelepüléseken? fKz egy évtizede - némi késéssel - meg­hirdetett hazai energiagazdálkodási prog­ram az olajat helyettesítő beruházásokra, az energiapazarlás megszüntetésére és az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra mozgósított. Napjainkra azonban az ezek­ben rejlő lehetőségek nagy részét már ki­merítettük, ugyanakkor csökkentek az energetikai beruházásokra fordítható ősz- szegek. Ilyen körülmények között hogyan teremthető elő a gazdaság további fejlődé­séhez szükséges energia? Egyebek között erről beszélgettünk Wiegand Győzővel, az Állami Energiafelügyelet igazgatójával.- A hatvanas évek előrejelzései alapján arra lehetett számítani, hogy az energiafel­használás húszévenként megkétszerező­dik. Energiapolitikánk ma milyen növeke­dési ütemmel számol?- A legutóbbi évtizedben energiafelhasz­nálásunk növekedési üteme lelassult. A la­kossági és a kommunális fogyasztás 5 szá­zalékkal nőtt. A termelőágazatok - az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás - ma ugyanany- nyi energiát használ fel, mint 1978-ban, no­ha időközben szerényen bár, de növeke­dett a nemzeti jövedelem (11,3 százalékkal) és az ipar termelési értéke is (17,8 száza­lékkal). Azzal számolunk, hogy 2010-ig a nemzeti jövedelem évente 2,5-3 százalék­kal, az energiafelhasználás azonban éven­te csak 0,8-1 százalékkal növekedik (ezen belül azonban villamos energiából évente 2,5-3 százalékkal fogyasztunk majd töb­bet). Ebből következik: ahhoz, hogy legyen elegendő energiánk, az ipar, a mezőgazda­ság fejlődéséhez, erőteljesen csökkente- nünk kell a gazdaság energiaigényessé­gét.- Ez régi törekvésünk, ám mind ez ideig csak szerény eredményt sikerült felmutat­nunk. Milyen eszközökkel érhető el a kitű­zött cél?- Mindenekelőtt a termelés szerkezetét kell megváltoztatnunk, mégpedig úgy, hogy a kevésbé energiaigényes ágazatok (a gépipar, a híradástechnikai ipar, a számí­tástechnikai ipar, stb.) gyorsabban, az energiafaló ágazatok pedig (például a ko­hászat) lassabban fejlődjenek. Ugyanak­kor fokoznunk kell a termelés értéknövelő képességét, azaz ugyanannyi anyagból és ugyanannyi energiával értékesebb termé­keket kell létrehoznunk, mint ma. A legna­gyobb eredményt ettől remélhetjük. Pél­dául egy Wartburgba és egy Mercedesbe többé-kevésbé ugyanannyi anyag ésener- gia van „beépítve”. Mégis a világpiacon egy Wartburg a Mercedes árának csupán a tö­redékéért adható el. Következésképpen: a Mercedes cég egységnyi jövedelem meg­termeléséhez sokkal kevesebb energiát (és anyagot) használ fel, mint a Wartburg gyár. Nekünktehátajövőben „Mercedese­ket” kell gyártanunk. Ha nem sikerül az energiával jobban gazdálkodnunk, ha nem leszünk képeseka szerkezetváltásra, s ha nem tudjukaterme- lés értéknövelő képességét fokozni, az energetika a népgazdaság fejlődésének a korlátjává válhat. Nem lesz ugyanis pén­zünk arra, hogy évente 0,8-1 százaléknál nagyobb arányban növeljük energiafel­használásunkat. Ahhoz, hogy 1985 és 2010 között évente 1 százalékkal több energia álljon rendelkezésünkre, mintegy 900 milliárd forintot kell az energiaipar (szénhidrogénipar, a villamosenergia-ipar és a szénbányászat) fejlesztésére fordíta­nunk. Ez az ipari beruházásokra fordítható összegnek mintegy a 40 százaléka!- Az utóbbi években - miközben a ter­melőágazatok energiafelhasználása állan­dósult - a lakosság fogyasztása erőtelje­sen nőtt. Mennyire tartós ez az irányzat?- A növekedés valóban látványos, s ez annak ellenére van így, hogy a reáljövede­lem az utóbbi években csökkent. Ennek több oka van. Az egyik - és talán a legfonto­sabb - az, hogy ma nagyobbrészt családi házak épülnek, s ezek fűtési energiaszük­séglete (egy lakásra számítva) kétszer-há- romszor akkora, mint a lakótelepi - házgyá­ri lakásoké. Közben a lakosság körében fo­kozódott a termelőtevékenység (a fóliasát­ras növénytermesztés, a háztáji állatte­nyésztés, a magántaxizás és fuvarozás, a házilagos építkezés, stb.), s ennek az ener­giafogyasztása szintén a lakosság számlá­ján jelenik meg. Az életmódunkban bekövetkezett válto­zás főként a villamosenergia-fogyasztást növelte meg. A lakásokban mind több és több háztartási gép működik; például a leg­utóbbi tizenöt évben a villanybojlerek szá­ma 170 ezerről 1,2 millióra nőtt. Hazánkban ma egy-egy háztartás éven­te átlagosan 2000 kilowattóra villamos energiát használ fel. Ez - ha a fejlett iparú országokhoz mérjük magunkat - nem nagy érték, például az osztrák háztartások ennek több mint a kétszeresét fogyasztják. Arra kell tehát felkészülnünk, hogy a háztartási villamosenergia-fogyasztás tovább növek­szik.- Villamosenergia-fogyasztásunk tehát évente csak 2,5-3 százalékkal növeked­het. De vajon milyen forrás nyújt ehhez fe­dezetet?- Villamosenergia-ellátásunk ma bizton­ságosabb, mint eddig bármikor, a rendszer kapacitása 1995-ig 630 megawattal bővül. Ennek ellenére - a tervezett növekedési ütemmel számolva - az 1992-től 1995-ig terjedő időszakban (az újabb paki atom- erőművi egységek üzembe helyezéséig) 500-1000 megawatt teljesítményre nincs fedezetünk. Ez a hiány újabb alaperőmű építésével nem oldható fel: az építkezéshez már kevés az időnk, s erre egyébként pén­zünk sincsen. A helyzeten csak úgy lehe­tünk úrrá, ha mérsékeljük a fogyasztást il­letőleg ha építünk néhány, jó hatásfokú és a terhelésváltozáshoz is rugalmasan alkal­mazkodni tudó gőzturbinás egységet. Az ipart, a lakosságot és az intézményeket ket­tős - a csúcsidőszakban magasabb - tari­fával ösztönözhetnénk arra, hogy takaré­koskodjanak az energiával. Ha ezt nem si­kerül megvalósítanunk, 1992 és 1995 kö­zött a csúcsidőszakban korlátoznunk kell az ipar villamosenergia-fogyasztását.- Mi a helyzet a földgázzal?- Az új jamburgi gázvezeték 1989-ben 0,5,1993-tól pedig évente 2 milliárd köb­méter gázt szállít. Ez lehetővé teszi, hogy gázfogyasztásunk 1995-ig a szükségletek­nek megfelelően növekedjen. Az ezt követő néhány évben sem lesz gondunk a gázzal: beindul a paksi atomerőmű két új egysége, s ezért egy ideig a villamos energia termelé­séhez kevesebb gázra lesz szükségünk. Azt, hogy a kilencvenes évek után mi lesz, ma még nem tudjuk pontosan. A má­sodik jamburgi gázvezetéképítésében való részvételünket lemondtuk, mivel a költség- vetés erre a célra nem tudott kellő összeget előteremteni. 2000-től - jelenlegi ismere­teink szerint - a hazai gázmezők hozama is számottevően csökkenni fog. Fel kell rá ké­szülni, hogy a gáz egy részét (de a kőolajét is) alighanem dollárért kell majd beszerez­nünk.- Milyen szerepe lehet a jövőben a meg­újuló energiaforrásoknak?- Ezek hasznosítása - néhány kivételt nem tekintve - egyelőre gazdaságtalan. Je­lenleg évente mindössze 70 ezer tonna biobrikettet gyártunk, sennek is majd afelét - a gyártóberendezések ellentételeként - külföldre szállítjuk. Mindemellett az itthon maradó mennyiség is csak ártámogatással értékesíthető. Hasonló a helyzet a geoter­mikus energiával is, ott ahol van meleg víz, többnyire nincs fogyasztó, a felszínre törő víz eltömíti a csöveket, az elfolyó viz pedig szennyezi a környezetet, a vizet felszínre hozó energia (rétegenergia) pedig elöbb- utóbb elfogy. Csakhogy így az ingyenes energia már nagyon sokba kerül. Nagyjá­ból ugyanezt mondhatom el a napenergia hasznosításáról is: nálunk drága az eszköz és viszonylag olcsó az energia. Ilyen körül­mények között a napenergiát hasznosító berendezések megtérülésének időtartama nagyon hosszú. Ki ne hallott volna már nagyon is hét­köznapi rémtörténeteket arról, mennyi utánajárásba, várakozásba, adatlapkitöl­tésbe, idegeskedésbe telik egy építke­zés szervezése, az engedélyek megszer­zése. Hányszor rándul görcsbe az ügyfél gyomra, amíg eljut addig, hogy elkezdhet az építőanyag, szakember után járni. És hány perccel, órával, vagy nappal növeli meg ezt az időt azoknak az ügyintézése, akik kistelepülésen szeretnének otthont teremteni, a hivatalba pedig kilométere­ket kell utazniuk. A helyi tanácsnak ugyanis erre nincs jogosítványa. Ezután 156 hatáskör helyben A járási hivatalok megszüntetésével nyilvánvalóvá vált és felgyorsult az a fo­lyamat, amely a helyi, községi tanácsok öntevékenységét serkentette, a városok megyei irányításban való részvételének körét és mértékét szorította vissza, a tér­ségi kapcsolatok szélesítését erősítette és erre ösztönözte a feladataikkal egye­dül nem, vagy csak nehezen birkózó ta­nácsokat. Ezzel a decentralizálással nemcsak a helyi önállóság fokozatos kiépítése vált lehetővé, hanem egyúttal a szakszerűbb, korszerű igazgatási munka vette át a bürokrácia időt, pénzt rabló út­vesztőit. No, persze nem mindenhol. Tol­na megyében első lépésként még 1984- ben vontak megyei irányítás alá három nagyközséget, Dunaföldvárt, Simontor- nyát és Tolnát. A kedvező tapasztalatok­ra alapozva ez év januárjában újabb négy település nyerte el a közvetlen irá­nyításból eredő nagyobb önállóságot és ezzel együtt nagyobb felelősséget: Báta- szék, Gyönk, Hőgyész, Nagydorog foly­tatta a sort. Hogy miért nem többen? A gyakorlati kérdésre az optimálisnak éppen nem ne­vezhető helyzettel válaszolhatunk, neve­zetesen nincsenek meg a feltételek nem­csak a kisközségek, de a nagyközségek egy részénél sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a „két szintre” való áttérés több, de legalábbis felkészültebb szakembereket követel az első szinten, a helyi tanácsok­nál. Olyan jogkörökkel, feladatokkal kell ezután helyben megbirkózni, amit koráb­ban a járási, majd a városi tanácsok lát­tak el. Ha meggondoljuk, hogy ez 156 hatáskört érint, akkor világossá válik az a folyamat, amelynek során a községek szerepe felértékelődik és egyúttal a váro­sokkal a mellérendeltségen alapuló együttműködés lesz általános. Mindez persze fokozatosan, a helyi adottságokat figyelembe véve történik és hogy a kormányzat ezt a megfontolt lépé­sek taktikáját támogatja, jelzi az a tény, hogy idén január óta a Minisztertanács megyei hatáskörbe utalta a közvetlen irá­nyítású nagyközségek ügyét. Ott dönt­hetnek tehát a jövőben, ahol a legjobban ismerik a körülményeket, egyes telepü­lések, körzetek feltételeit, lehetőségeit. Nemcsak átmenet az igazgatási társulás? Talán nem érdektelen végignézni ezek után, hogy milyen tevékenységi köröket érint az átszervezés, hogyan változnak az egyes szintek szerepkörei az új struktú­rában. Az eddig a városi tanács által ellá­tott egyes szakigazgatási feladatokat, mint például az egyesületek felügyelete, az átrendezés folytán a. községi szak- igazgatás veszi át. A községi tanácsok ál­tal fenntartott művelődési intézmények szakmai irányítását a városi tanács ko­rábban illetékes szervei helyett a megyei tanács vb művelődési osztálya végzi majd, mig a községekben megoldható egyes jogosítványokat a helyi közigazga­tás élvezi a jövőben. Ezzel együtt a me­gyei irányítás rendszerében, ideértve az árellenőrzést, törvényességi felügyeletet, a tisztviselőkkel kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlását is, a két szintre való át­térés után a városi szervek nem vesznek részt. Több fejtörést okoznak a különbö­ző hatósági jogkörök rendezésének kér­dései. Az I. fokú építési hatósági felada­tokat hét igazgatási társulásban nagy­községi szakigazgatási szervek végzik jelenleg, másutt a városi tanácsok töltik be ugyanezt a szerepkört. Ez a megoldás lényegében átmenetet képez a közvetlen irányítás rendszerében: azok a kistele­pülések, amelyek helyben nem tudtak szakembert kiállítani, ugyanakkor a vá­rostól távol, nehezen megközelíthető he­lyen feküdtek, vagy éppen elégedetlenek voltak a városi ügyintézéssel, társuláso­kat hoztak létre. Közösen foglalkoztatnak ügyintézőt, akihez nem kell utazni - ház­hoz jön, azaz a lakóhelyen tart ügyfélfo­gadást. Ez bevált, így érthető módon to­vább szeretnék szélesíteni a kört, további öt-hat építési, igazgatási társulás létre­hozása indokolt a megyében. A földrajzi adottságoktól függően községi, nagy­községi vagy városi apparátusra alapoz­va. Célszerűnek látszik az így már kiala­kult mikrokörzetekre, vagy akár nagyobb egységekre építeni a következőkben az árellenörzési feladatokat, amivel kap­csolatban még nem dőlt el, hogy a me­gyeszékhely tanácsánál alakítandó 5-6 fős, az egész megyére kiterjedő társulás formájában - a városok kivételével a köz­ségeket érintve - vagy az egyes városok­hoz, nagyközségekhez kötve valósítják-e meg. Hasonló formát keresnek a kisajá­títási hatáskörök, valamint az egyes gyámügyek, egyéb bíróság előtti jogkép­viseletet igénylő ügyek színvonalas, gyors intézésére. A szerteágazó tevé­kenységi körből csak néhányat emeltünk ki elsősorban a törekvés, megváltozott szemlélet tükrözésére, fontos kérdés azonban, hogy mindez mikor realizálód­hat teljes egészében a megye szakigaz­gatásában... A helyi közigazgatás erősítéséért Mikor kerül sor azoknak a települések­nek a bevonására, amelyek körzeteikkel együtt kimaradtak a sorból? Decs, Fadd, Nagymányok, Pincehely, a még nem közvetlen megyei irányítású nagyközsé­gek sorsa ugyancsak rövidesen rende­ződik, a tervek szerint 1989. január 1 -tői. Megvalósulásával a megyei -irányítású tanácsokhoz tartozó településen a la­kosság 68 százaléka él majd, ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy majd­nem 182 ezer ember gyorsabban, köny- nyebben intézheti ügyeit. A hátramaradó 45 kisközség hovatartozásáról ennek a felelősségnek a jegyében kell minél előbb dönteni a megyei tanácsnak... ...és szembenézni azzal a következ­ménnyel, amit az átszervezés óhatatlanul maga után von. Értelemszerűen ugyanis a városi tanácsok szakapparátusának egy része feleslegessé válik, mintegy 15 százalékos létszámcsökkentéssel szá­molnak, és bár fokozottabb megyei meg­terhelést jelent, a megyei tanács appará­tusának csökkenése is várható. A meg­növekedett feladatokat munkaszerve­zéssel, szervezési változtatásokkal kí­vánják megoldani házon belül. Remélhe­tőleg a két szinten bekövetkező változá­sok kedvezően hatnak majd a községi ta­nácsokra is, megszűnik a szakember- hiány, alulképzettség, nagy fluktuáció... és talán az anyagi megbecsülésükben is felzárkózhatnak a városok mögé. Akkor pedig, ha apró-cseprő ügyeik­ben nem kell kilométereket utazni, több­ször megfordulni egyazon irodában, az emberek megítélése is változhat, a bü­rokráciát nem mint pejoratív értelmű, fe­lesleges munkát végző, hatalmassá duz­zadt szervezet mechanizmusát, hanem a civilizált élet alapvető feltételét, minden mellékzöngétöl mentes fogalomként, mintegy szolgáltatásként említhetik... TAKÁCS ZSUZSA Újabb magyar-osztrák vegyes vállalat Magyar-osztrák vegyes vállalat alakult AGRICO Kft. néven a magyar termelőszövet­kezetek termékeinek exportálására és külföldi áruk behozatalára. ATszker Agrárszö­vetkezetek Kereskedöháza, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., valamint az osztárk INFOTECH G. m. b. H. által megkötött társasági szerződés szerint a kft. július 1 - jétől kezdi meg tevékenységét az NSZK-beli Aalenben. Ügynöki irodájuk elsősorban a kistételű élelmiszerekkel, élvezeti cikkekkel, atsz-ek ipari üzemeiből kikerülő értékes kézművestermékekkel és több más áruval jelenik meg a konvertibilis elszámolású piacokon. Új gépek beszerzésével részt vesznek a magyar exporttermékek csomagolás-tech­nológiájának fejlesztésében is. A társaság importügyletek lebonyolítására szintén vál­lalkozik; elsősorban a hazai tsz-árudáknak szereznek be az áruválasztékot bővítő kül­földi termékeket. Tervezik a külföldi tőke bevonásával és termelőszövetkezetek részvételével ma­gyarországi székhelyű vegyes vállalatok létrehozását is. Új telefonközpont Veszprémben * Üzembe helyezték Veszp­rémben az új telefonközpon­tot. A város és körzetéhez tar­tozó 15 helység távbeszélő­helyzete jelentősen javult, mert az eddigi ötezer-három­száz helyett 17 ezer 200 vonal működik. Ez a korábbi kapaci­tás háromszorosát jelenti. A távhívó-kapacitást ezzel egy időben 2800-ra bővítik. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents