Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-29 / 154. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. június 29. Nyina Andrejeva és a peresztrojka Nyina Andrejeva neve fogalommá vált a Szovjetunióban. Az országban megkezdett átalakítási folyamatot támadó olvasói levele, amelyet a Szovjetszkaja Rosszija napilap egyik márciusi száma közölt, heves vitákat váltott ki azt követően, hogy a Pravda (egy hónappal később) szerkesztőségi cikkben bírálta a leningrádi tanárnő véleményét. Sokan gondolták, hogy esetleg kitalált személyről van szó, akinek neve mögé bújva a szovjet peresztrojkát ellenző erők ellen- támadást indítottak a radikális változások ellen. Nos, Nyina Andrejeva valóban létezik és cáfolja azt a másik feltételezést is, hogy sugallatra ragadott tollat és írta meg levelét, amelyet „bizonyos körök” alaposan feldúsítottak. Öt külföldi újságíró - köztük az MTI moszkvai tudósítója - saját kezdeményezésre felkutatta Leningrád- ban a titokzatos levélírót és nagy nehezen szólásra is bírta. Az 50 éves tanárnő, aki a műszaki főiskola kémia-fizika tanszékén oktatja a jövő mérnökeit, azt állította, hogy ő is a peresztrojka híve. (Persze manapság ki állítja nyíltan magáról a Szovjetunióban, hogy ellenzi a peresztrojkát?) Mint mondta, szerinte is alapvető változásokra van szükség az országban, de arra vonatkozólag, hogy ezt miként képzeli el, nem tudott egyértelmű választ adni. Kijelentette egyben, hogy „szorgalmasan tanulmányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusait és sajnálatosnak tartja, hogy ez manapság nem divat a Szovjetunióban". Sztálinról annyit mondott, hogy őt nem lehet se bűnözőnek, se nagy vezérnek minősíteni. Szerinte sok szovjet lap, különösen a Moszkovszkije Novoszty és az Ogonyok „túl sok teret szentelnek a múltban való vájkálásnak”. Kijelentette, hogy „a szocializmus fiatal társadalmi rendszer, és teljesen természetes, hogy gyermekbetegségekben szenved”. Nyina Andrejevának az sem tetszik, hogy a neves publicisták a pártapparátus elbürokratizálódásáról írnak és arról cikkeznek, hogy az ország két táborra szakadt: a peresztrojka híveire és ellenzőire. Szerinte ez az utóbbi kategória nem létezik. A peresztrojka élharcosainak kikiáltott személyek pedig nem a valós problémákkal foglalkoznak - állítja meggyőződéssel. A beszélgetéskor kiderült, hogy Nyina Andrejeva 1966 óta tagja volt a pártnak, de 1979-ben kizárták, majd egy év múlva visszavették. Állítása szerint azért zárták ki, mert szót emelt hatalmi visszaélések ügyében. Nyina Andrejeva elárulta, hogy a Szovjetszkaja Rosszijában megjelent levelet nemhogy feldúsították, hanem inkább húztak belőle. Sokkal több név szerepelt a kéziratban, mint a lapban megjelent változatban. Mindent egybevetve azonban a szerkesztők a levél mondanivalóját nem másították meg. Egyébként az írás két korábbi levelének alapján készült. Ezeket egy helyi lapban, a Leningrádszkij Rabocsijban publikálta és tartalmukról mindössze annyit közölt, hogy egy leningrádi íróval vitázott bennük. A két levelet összedolgozva küldte el a később napvilágot látott írást több központi lap szerkesztőségébe, de ezek közül csak a Szovjetszkaja Rosszijától kapott kedvező választ. Később, májusban levéllel fordult a Pravdához is, de a szovjet pártlap szerkesztősége ezt nem közölte. A Szovjetszkaja Rosszijában megjelent levelét általában a konzervatív erők kiáltványának minősítették mind a Szovjetunióban, mind külföldön. A Szovjetszkaja Mologyozs, a lett ifjúsági szöveteség lapja legfrissebb számában Jegor Jakovlev, a Moszkovszkije Novosztyi című lap főszerkesztője úgy vélekedett, hogy az SZKP vezetésének egy része helyeselte Nyina Andrejeva álláspontját, amely kedvező színben tüntette fel Sztálint. A nyílt levél megjelenésének másnapján az SZKP KB funkcionáriusainak egy csoportja állítólag tanácskozást tartott és „igen pozitívan értékelte” a leningrádi tanárnő írását. Ez a központi bizottsági tanácskozás volt az oka annak - magyarázta Jakovlev, hogy a Pravda csak háromhetes késéssel válaszolt az írásra, és elítélte a benne megfogalmazódott konzervatív dogmatizmust, a sztálini idők iránti nosztalgiát. (A központi bizottság ülésén nem vett részt Gorbacsov főtitkár: akkor épp hivatalos látogatáson tartózkodott Jugoszláviában.) Egyébként Nyina Andrejeva az SZKP mostani országos pártértekezlete alkalmából a Pravdának küldött egy levelet, amelyben állítása szerint megerősítette azt, amit sok vihart kavart írásában kifejtett. Kijelentette az újságíróknak: nem tudja mi lesz ennek a levelének a sorsa, de meggyőződése miatt a szovjet hatóságok eddig semmilyen kellemetlenséget nem okoztak neki. Elmondta viszont, hogy addig míg a Pravda nem válaszolt április elején a levelére, több helyre meghívták előadást tartani. Szerinte a Szovjetszkaja Rosszijában megjelent levelének „igen jó fogadtatása volt”. Mintegy másfél ezer levelet kapott az országból, s ezek „85 százaléka támogatja elképzeléseit”. Kapott leveleket külföldről is, így az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, az NSZK-ból és Magyarországról is; hogy kiktől, arra már nem emlékszik. HEGEDŰS GYÖRGY (Moszkva) Jacques Delors: a nyugat-európai piacegységesítés atyja Azzal, hogy a francia Jacques Delors megbízatását a kormányfők meghosszabbították újabb két évvel a brüsszeli főbizottság élén, esélyt adtak neki, hogy befejezhesse művét, amit hivatalba lépésekor, 1985-ben vázolt fel először: az egységes, belső határok nélküli nyugat-európai közösség megteremtését 1992-re. A vámhatárok lebontása után le kell bontani minden egyéb elválasztó tényezőt, a szabványok, az adórendszerek, a deviza és a munkajogi szabályok eltéréseit, magasabb szintre emelve az eddig elért integrációt - hirdette meg akkor. A nagyszabású programnak, amelyen mostanában munkálkodik az EGK, szellemi szülőatyja ez a 63 éves francia szocialista párti gazdaságpolitikus, aki a brüsszeli központ 13. emeletén, a közösség afféle „elnök vezérigazgatójaként” már negyedik éve irányítja a főbiztosok és a hozzájuk tartozó hatalmas, 12 ezer fős apparátus munkáját. Az „eurokraták” hadát, akik mozgásban tartják a nyugateurópai gazdasági és immár politikai egyesülési folyamatot. Delors olyan politikus, akit nehéz besorolni. Mitterrand első szocialista párti kormányának gazdasági minisztere volt, majd ő szorgalmazta az irányváltást 1984-ben, a megszorító gazdasági politikát. A szocialista párthoz 1974-ben csatlakozott. Fiatal korában, mint banktisztviselő és a keresztény szakszervezet (CFTC) gazdasági elemzője, szürke hivatalnokként kezdte. A Pompidou-kormány tervhivatalába került azután, a szociális ügyek osztályára, s így indult államigazgatási pályája, amelyen miniszterségig emelkedett, de már a szocialista párt soraiban. Ám a jobboldali liberális kormányokban ő túlságosan szociális érzelműnek bizonyult, a szocialistáknál pedig mindig túlságosan liberálisnak és katolikusnak. „Állandóan kilógok a sorból” - ismerte el egyszer. Elveihez azonban, amelyek a szociálisan szabályozott szigorú piac- gazdaság elvei, mindig hű maradt. A brüsszeli főbizottság élén kemény kézzel látott munkához, hogy kivezesse a mezőgazdasági és költségvetési gondokkal küszködő közösséget a kicsinyes napi vitákból. Távlati célt adott az EGK- nak a piacegységesítési programmal. „Nincs sok időnk. Nyugat-Európa hamarosan őslények temetője lesz, ahol japánok és amerikaiak tanulmányozhatnak majd egy letűnt életmódot” - hangoztatja gyakran, amikor érvel mellette. Delors az egyetlen főbizottsági elnök, aki négy évnél tovább maradhatott hivatalában; nyilvánvaló a szándék a kormányok részéről, hogy végig kezében tarthassa az 1992-ig szóló programot. Viszont azt, ami feltehetné a koronát erre a gazdasági egységesülésre, a központi nyugateurópai jegybank javaslatát a britek ellenállása miatt végül elvetették most Hannoverben. Delors pedig azt tartja: közös nyugat-európai pénz, és az ezt kibocsátó közös nyugat-európai jegybank nélkül az egységes belső piac aligha lesz szabályozható, és ez teremti csak meg annak feltételeit, hogy Nyugat-Európa lépést tartson Japánnal és az Egyesült Államokkal. Most újabb két évet kapott ahhoz, hogy erről meggyőzze a tizenkettek kormányfőit. MAGYAR PÉTER Kambodzsa - vietnami álláspont Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter cáfolta azokat a nyugati jelentéseket, amelyek szerint Vietnam hajlandó volna tárgyalni a kambodzsai ellenzékkel. Nguyen Co Thach interjút adott a VNA vietnami hírügynökségnek. Elmondta: jogosnak tartja a nemzetközi közvéleményben, többek között az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és az ASEAN-tag- államokban is érzékelhető aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy bizonyos körök vissza akarják juttatni a népirtó Pol Pot-klik- ket Kambodzsába.- Nagyon valószínű - folytatta -, hogy létrejön a kambodzsai kérdésben érintett felek nem hivatalos dzsakartai találkozója. A „koktélparty” előkészítésében Vietnam szorosan együttműködik Indonéziával. Ennek azonban komoly akadálya - emelte ki -, hogy egyes körök a koktélpartyt Vietnam és Szihanuk herceg tárgyalásává akarják beállítani. Vietnam ezt határozottan elutasítja, mert az országot szilárdan ellenőrző kambodzsai népi kormánynak a rendezésből való kizárását jelentené. Ha a szembenálló khmer felek megegyeznek a Kambodzsa belügyeit képező kérdésekben, akkor Vietnam kész bekapcsolódni az ezt szavatoló tárgyalásokba, vagyis a politikai rendezés második szakaszába. Még kategorikusabban fogalmazott a hanoi külügyminisztérium szóvivője: - Vietnam visszautasítja az úgynevezett demokratikus Kambodzsa kormánykoalíció követelését, hogy Hanoi kezdjen tárgyalásokat Szihanuk herceggel, vagy az ellenzék más képviselőivel. Vietnam megerősíti: csakis és kizárólag a Kambodzsai Népköztársaság kormányát ismeri el az ország törvényes képviselőjének, a kambodzsai bel- ügyeket pedig maguknak a khmereknek kell megoldaniuk. Ezzel Hanoi egyértelműen cáfolta azokat a múlt hét elején elterjedt téves nyugati hír- ügynökségi jelentéseket, amelyek szerint Hanoi „kész tárgyalni az ellenzékkel”. Minden út a parlamenthez vezet? Belgrád lakói június 17-én szokatlan eseménynek lehettek tanúi: a zimonyi Zmaj mezőgazdasági gépgyár ötezer munkása sztrájkba lépett és tüntető menetben a parlament elé vonult. Útközben néhány más vállalat dolgozói is csatlakoztak hozzájuk. így közel tízezres tömeg követelte, hogy találkozhasson a „tisztelt ház” és a szövetségi kormány képviselőivel, s magyarázatot kérjen életkörülményei romlására, keresete vásárlóerejének csökkenésére. Belgrád a második világháború óta először találta magát szemben drámai munkásmegmozdulással. A menet élén haladók a nemzeti lobogó és a JKSZ zászlaja mellett Tito arcképét vitték. A parlament előtt nemcsak jövedelmük növelését sürgették, hanem a párt- és állami vezetőket élesen bíráló és vádoló megállapításokat is hangoztattak: „Változást követelünk", „Le Mikulics- csal és a kormánnyal”. A sajtó szerint a tiltakozó sztrájkok jogosak, mert a gazdasági válság sok munkáscsaládot valóban kritikus helyzetbe juttatott. Ugyanakkor az új gazdasági reformnak, a piacgazdálkodásra való áttérésnek nincs alternatívája. Számolni kell azzal, hogy a mostani gazdaságpolitika végképp a tönk szélére juttat néhány ezer harmatgyengén gazdálkodó vállalatot. A Zmaj dolgozói nem véletlenül választották célpontul a szövetségi parlamentet. Tavaly óta a panaszosok útja általában ide vezet. Az év első felében vagy ötven küldöttség fordult a ’’tisztelt házhoz” kérve gondjai-bajai orvoslását. A küldöttségek szót emelnek a törvénysértések, a községekben és a vállalatoknál előforduló igazságtalanságok ellen. Leggyakrabban a helyhatósági szervek működésében tapasztalt rendellenességeket, visszaéléseket, a belügyi szervek illetéktelen beavatkozását nehezményezik. A szövetségi parlament nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozta, hogy a képviselőház továbbra is nyitva áll mindazok előtt, akik segítséget kérnek tőle. A jövőben is fogad és meghallgat minden panaszost és igyekszik segíteni, mert felelősnek tekinti magát az alkotmányosság és a törvényesség védelméért. A jelenlegi törvények értelmében azonban a panaszokat ott kell megoldani, ahol a problémák felmerültek. A parlament kénytelen a beadványokat kivizsgálásra az alacsonyabb szintű szervek elé utalni, s rendezésüket figyelemmel kíséri, de nincs olyan helyzetben, hogy a döntésekre befolyással legyen. Ugyanakkor jó lenne, ha a panaszosok előre bejelentenék látogatásukat, hogy meg lehessen hívni és hallgatni a másik felet is.- Paradox helyzet - mondotta a ház panasz- és beadványügyi bizottságának elnöke -, hogy a szövetségi parlament elintézés végett kénytelen ugyanabba a városba-községbe visszaküldeni az ügyiratokat, amelynek hatósági szerveit érintik. E helyzeten az alkotmány módosítása, vagyis ez év november vége előtt már nem is lehet változtatni. Tarthatatlan, hogy az állampolgárok kénytelenek a parlamenthez apellálni, miközben a hely- hatósági szervek a fülük botját sem mozdítják, sőt, nemegyszer a rendőrségre bízzák a bajok „elsimítását”. Ez utóbbi semmit sem old meg, bizalmatlanságot szül, így az is előfordul, hogy a panaszosok nemzetközi fórumokhoz fordulnak segítségért. A helyi párt, állami és társadalmi szervek nem hajlandók felelősséget vállalni. Ezen gyökeresen változtatni kell. A politikai intézményrendszer reformjának erre megoldást kell találnia. Ez a témakör az utóbbi időben mind több jugoszláv politológust, jogászt és szociológust foglalkoztat. „Világos, hogy a panaszos delegációk parlamenti látoInterjúja további részében Nguyen Co Thach elmondta: Vessey amerikai megbízottal folytatott nemrégi megbeszélésein megegyeztek a humanitárius kérdések megoldásának gyorsításában. Hanoi és Washington júliusban tárgyalásokat kezd a vietnami átnevelötáborokból kiengedettek Amerikába való távozásáról. Hguyen Co Thach nagyra értékelte múlt heti thaiföldi tárgyalásait, amelyek kidomborították a közös szándékot a kambodzsai kérdés politikai rendezésére és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Vietnam igyekszik meggátolni a Thaiföldnek gondokat okozó illegális kivándorlást Thaiföld pedig ígéretet tette arra, hogy megszünteti az 1954., a Dien Bien Phu-i győzelem után kivándorolt vietnamiakkal szembeni megkülönböztetéseket gatása a rendszer működési zavarairól tanúskodik” - jelentette ki Vojin Dimitrije- vics, a belgrádi egyetem jogi tanszékének tanára. - Nem vitás, hogy sok kérdést a törvényes eljárás helyett az ún. hatalmi központokban oldanak meg. Ez esetenként olyan helyzetet teremt, hogy az egyszerű állampolgároknak gyakorlatilag semmi esélyük sincs jogaik megvé- delmezésére. Elemi jogaik megsértése miatt kénytelenek a „tekintélyekhez” fordulni. így aztán a parlament szerepe keveredik a bíróságokéval. Mert a parlament dolga a törvényalkotás, a törvénytelenségek elkövetőit a bíróságoknak kellene megbüntetniük. Milan Matics, a politikai tudományok doktora, a Nin című hetilapnak adott nyilatkozatában kifejtette: „A hiba a politikai intézményrendszer szerkezetében keresendő. A decentralizálás következtében gombamódra elszaporodtak a helyi hatalmasságok, akikkel szemben az egyszerű állampolgárok tehetetlenek. A helyhatósági szervek senkinek sem nyújtanak védelmet. A panaszos küldöttségek a velük szemben táplált bizalmatlanságot tükrözik. A jugoszlávok „mini állampolgárok”. Alattvalói a szövetségi államnak, a tagköztársaságoknak, az autonóm tartományoknak, az opstinának (vá- rosnak-községnek) és végül az önigazgatási érdekközösségeknek. Az ország jogrendszerét infarktus veszélye fenyegeti. Egyebek között ezért van szükség a politikai intézményrendszer radikális reformjára”. MÁRKUS GYULA (Belgrád) A budapesti demonstráció külföldi visszhangja A külföldi hírközlő szervek is foglalkoztak az állampolgárok különböző csoportjainak hétfőn este lezajlott budapesti demonstrációjával, amely - mint a CBS amerikai televíziós állomás riportere megfogalmazta - „a romániai magyar nemzetiség emberi jogait kényszertelepítéssel és a kultúrája megsemmisítésével sértő politika ellen tiltakozott”. A Reuter angol és a DPA nyugatnémet hírszolgálati iroda arra utalt, hogy a romániai falvak felszámolása nemcsak Románia és Magyarország, hanem az egész emberiség számára pótolhatatlan veszteség. Az osztrák televízió hétfőn este olyan szöveggel kísérte budapesti riportfilmjét, amely a Magyar Nemzet napilap publicisztikájából merítve kiemelte: Magyarországon nem területi revízióról ábrándoznak, hanem az emberi jogok és a demokrácia érvényesítését kérik számon. A Reuter helyszíni beszámolója megemlíti, hogy a tömegben az „Éljen a magyar-román barátság” feliratú transzparens is feltűnt. A Tanjug részletesen ismerteti a román nagykövetségnek szánt petíciót, és utal arra, hogy a tiltakozók nemcsak a romániai magyar, hanem az ott élő szász, ukrán és más nemzetiségért is szót emeltek. Valamennyi beszámoló tudomást vett a rendkívüli karhatalmi készültségről, de arról is, hogy a rendőrségnek az eseményekbe nem kellett beleavatkoznia, mivel a felvonulás békés volt. * Hétfőn Bukarestben ülést tartott a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa. Ugyancsak ülést tartott hétfőn a Német Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa - jelentették a román sajtószervek. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának ülésén részt vett Emil Bobu, az RKP KB PVB tagja, a KB titkára. A tanácskozáson Gere Mihály, az RKP KB PVB póttagja, a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának elnöke terjesztett elő jelentést. A jelentés szerint a Ceausescu-kor- szak egyik legnagyobb vívmánya az, hogy következetesen biztosították a teljes honfiúi egyenlőséget, megvalósították a dolgozók egységét. A jelentés így folytatódik: „A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa felháborodással utasítja vissza a Magyar Népköztársaság bizonyos köreinek soviniszta, irredenta, revansista megnyilvánulásait, amelyek szándékosan eltorzítják Románia valóságát és ellenségesen szemlélik a román nép által az új, szocialista társadalmi rendszer útján elért nagy eredményeket, meghamisítják nemcsak a jelent, hanem a történelmi múltat is. Aggodalomra ad okot az a tény, hogy egyes szomszédos országok támogatják e törekvéseket. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának plénuma ezért kinyilvánítja felháborodását e reakciós tételek miatt, azokat határozottan visszautasítja.” Sztyepanakerti helyzetkép Sztyepanakertben hétfőn délelőtt tömeggyűlést tartottak, amelyen a sztrájkok beszüntetésére, nyugalomra szólították fel az összegyűlteket - adja hírül a keddi Pravda a karabahi fővárosból küldött helyszíni jelentésében. Ennek eredményeként a megmozdulás résztvevőinek egy része hétfőn visszatért munkahelyére és felvette a munkát. Az összegyűlt tömeg fele azonban, a város párt- és állami vezetésének erőfeszítései ellenére, felvonulást rendezett a város utcáin. Az üzemek egy részében a legfrissebb eredmények szerint részlegesen, a dolgozói létszám felével megkezdődött a termelés. Merénylet Athénban Távirányítású pokolgéppel kedden megölték az Egyesült Államok athéni nagykövetségének katonai attaséját, az 52 éves William E. Nordenn századost, aki 1985 augusztusa óta dolgozott a misszión. A robbanószerkezetet Nordenn gépkocsijában rejtették el. A bombát akkor robbantották fel, amikor a tiszt nagykövetségére indult az Athén északi luxusnegyedében lévő rezidenciájáról. A görög fővárosban ez év márciusában pokolgépes merényletet hajtottak végre egy bár ellen, amelyet főképpen a görögországi amerikai támaszpontok alkalmazottai látogattak. Az akkori merényletben 14 személy sebesült meg.
