Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. június 28. Közvéleménykutatás a pártkonferencia előtt Meg kell változtatni a tagfelvétel rendszerét, meg kell szabadulni a karrieristáktól, attól a régi gyakorlattól, hogy a jelöltek szociális és osztály szerinti hovatartozása alapján bírálják el a tagfelvételi kérelmeket - így vélekedik az SZKP ma kezdődő pártértekezlete előtti közvéleménykutatás megkérdezettjeinek hetven százaléka. A szovjet tudományos akadémia szociológiai intézetének vizsgálatába az ország 9 városának 1800 lakosát vonták be. Az eredmények azt mutatják, hogy a szovjet emberek túlnyomó többsége szerint a legidőszerűbb kérdés a párt-, az állami és a gazdasági feladatkörök egyértelmű szétválasztása, a tisztségviselők megbízatási idejének korlátozása, a vezető posztok demokratikus választás útján történő betöltése - így értékelte a begyűjtött válaszokat Viktor Britvin, a filozófiatudományok doktora. Mindössze a megkérdezettek három százaléka nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy a pártélet demokratizálódása növelni fogja az SZKP tekintélyét és befolyását a szovjet társadalomban. A kérdezöbiztosok azt is nyugtázhatták, hogy az emberek korszakos jelentőségű pártértekezletre számítanak. Britvin végezetül elmondta: a szociológiai intézet legközelebb a pártkonferencia eredményeiről szondázza majd a szovjet közvéleményt. Az Airbus A-320 katasztrófája A franciaországi Mulhouse melletti repülőtér közelében június 26-án lezuhant egy A-320-as légibusz. A bemutató repülést végrehajtó, 150 utast befogadni képes gépen nem tudni pontosan, hogy hány meghívott tartózkodott. A hivatalos hírügynökség 4 halottról és 98 sebesültről számol be. „Növelni akartam a tolóerőt, de a repülőgép nem reagált” - mondta a szerencsétlenül járt Airbus A-320 parancsnoka a helyszínen, a vasárnapi katasztrófa után. Hétfő reggelig ez az egyetlen utalás arra, hogy miért zuhanhatott le vasárnap a világ legkorszerűbbnek tartott utasszállító repülőgépe, a francia légitársaság Airbus-320-a Mulhouse-ban. A gép egy bemutatón röviddel a felszállás után váratlanul veszíteni kezdett repülési magasságából, majd a közeli erdőbe zuhant. A legfrissebb - a bejelentés szerint immár végleges - adatok szerint hárman lelték halálukat, és ötvenen sebesültek meg. A francia rendőrség egyik szóvivője szerint a csodával határos, hogy 133 személy túlélte a katasztrófát, hiszen a repülőgép teljesen összeron- csolódott. A gépen a hírügynökségi jelentések szerint újságírók és a bemutatóra meghívott más vendégek tartózkodtak. A szerencsétlenségben még az volt a szerencse, hogy a gép csaknem vízszintesen érte a fák tetejét. Egy életben maradt újságíró az érzést ahhoz hasonlította, mint amikor valaki autóval göröngyös úton hajt át. A szerencsétlenség után most minden bizonnyal kiújulnak az A-320 körüli szakmai viták, amelyek miatt már sztrájk is volt a közelmúltban. A francia Air-lnter belföldi légitársaság pilótái - akik a légiforgalmi munkahelyeket is védik természetesen - azt tartják, hogy a személyzetnek nemcsak a parancsnokból és másodpilótából kellene állnia, hanem, a teljesen elektronizált, hipermodern berendezések ellenére, továbbra is szükség volna a harmadik személyre: a fedélzeti mérnökre. Ha az automatikus rendszer valami miatt nem működik - követelik -, akkor a mérnök vezérelje a műszereket kézi úton, a pilóták pedig a gép irányításával törődjenek. A gyártók szerint erre nincs szükség, mert ez a világ első teljesen elektronizált polgári repülőgépe, amely minden eddiginél biztonságosabb. Az A-320 a nyugat-európai együttműködésben gyártott, Franciaországban összeszerelt gépcsalád legújabb tagja. Áprilisban állt forgalomba. Már ötszáz megrendelést kaptak rá, ami rekord a repülőgépgyártás történetében. Kommentárok a jugoszláviai sztrájkokról Jugoszlávián a szövetségi kormány június 1 -jétől bevezetett bérkorlátozó intézkedései nyomán az elmúlt hetekben sztrájkhullám vonult végig. Az egész társadalom figyelmét magára vonta a zimonyi „Zmaj” mezögépgyár, valamint a maribori „Tam” autógyár dolgozóinak munkabeszüntetése és tiltakozó felvonulása, amelyhez más üzemek kollektívája is csatlakozott s így tízezres tömegek mozdultak meg. A ljubljanai Delo napilap hét végi számának kommentárjában egyebek között kifejtette, hogy a mostani sztrájkhullám várható volt, mert „még a legderűlátóbb emberek sem bíztak abban, hogy a munkások nyugodtan tudomásul veszik majd személyi jövedelmük növelési lehetőségének drasztikus korlátozását - olyan körülmények között, amikor a megélhetési költségek napról napra nőnek”.- Egyre nyilvánvalóbb - írta a lap -, hogy nagy árat kell fizetni a sokéves gazdaság- politikai tévedésekért, amelyek közül az volt a legnagyobb, hogy Jugoszlávia elkerülheti a piacgazdálkodást. Ezért egyértelműen a vezetés a felelős. Előfordulhat azonban az, hogy még súlyosabb gondok jelentkeznek, ha a sztrájkok súlya alatt a szövetségi kormány újból lemond az új reform következetes végrehajtásáról, a piaci törvények érvényesítéséről. A legújabb bérrendszeren kétségkívül változtatni kell, olyan megoldásokat kell keresni, amelyekben kevesebb lesz a korlátozó és több a jobb munkára ösztönző elem. Ha viszont a maribori sztrájk hatására a jugoszláv parlament rendkívüli ülésén hatályon kívül helyezné a személyi jövedelmekre vonatkozó törvényt és ennek nyomán a Mikulics-kor- mány lemondana, akkor az azt jelentené, hogy elbúcsúzunk a tervezett gazdasági reformtól, a piacgazdálkodás bevezetésétől, az átfogó gazdasági és politikai demokratizálástól - mutatott rá a Delo. - Maribor a II. világháború óta még sohasem találkozott a munkás-elégedetlenség olyan erőteljes megnyilvánulásával, mint a „Tam” és más üzemek kollektívájának múlt heti sztrájkja idején - állapította meg a zágrábi Vjesnik. - A szlovéniai megélhetési költségek egy- harmadával magasabbak az országos átlagnál, s a havi 200 000-300 000 dinár közötti átlagkereset olyan kevés, hogy a dolgozók jogosan tiltakoztak - először általában a gazdaságpolitika, később pedig egyre inkább a gyenge vállalati igazgatás ellen. Rendkívül lényeges viszont az a tény, hogy a sztrájkoló dolgozók nem támadták az új gazdasági reformot. Csupán azt követelték, hogy a tehetetlen, alkalmatlan „reformerek” gyorsan pakolják össze aktatáskájukat és távozzanak - írta a lap. Drágább személygépkocsik Lengyelországban Hétfőtől 40 százalékkal drágultak Lengyelországban a hazai gyártású és a szocialista importból származó személygépkocsik. A hivatalos magyarázat szerint az áremelés oka a termelési költségek emelkedése, míg az importnál a zloty korábbi többszöri leértékelése. Utoljára tavaly decemberben, vagyis alig 6 hónapja emelték ugyanezeknek a kocsiknak az árát, átlag 30 százalékkal. Még a tavalyi év elején 20-30 százalékkal drágultak a lengyel gyártmányok. Ez azt jelenti, hogy alig több mint egy év alatt megduplázódtak a kocsiárak Lengyelországban. A Polski Fiat 126-os új ára közel 1 millió zloty, vagyis majdnem 130 ezer forint. A Lada 2107-es 700 ezer zlotyval kerül hétfőtől többe, ára 2 millió 400 ezer zloty, vagyis mintegy 300 ezer forint lesz. Nemcsak ez drágítja jelentősen a motorizációt az idén. Januártól a biztosítási tarifák 50 százalékkal emelkedtek, a tavalyi 30 százalékos drágulás után. Februárban a szuperbenzin literje 75 zlotyról 120 zlotyra emelkedett. Nem emelkedett viszont a jegyre kapható „benzinfejadag": 900 köbcentis járműig 8 liter, azon felül 12 liter havonta. A nyári üdülési szezonra, szemben a korábbi évekkel, a személygépkocsi-tulajdonosok nem kapnak plusz benzinjegyeket. így az előző hónapi megtakarításokkal kell kigazdálkodniuk a nyári utazáshoz szükséges benzint. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a közeli jövőben, talán már július elsejétől bevezetik - a jegyre kapható adagon felül - az úgynevezett „kereskedelmi” árú benzint. Egyes hírek szerint ez esetben a szuperbenzin 350 zloty lesz literenként. Bár az áremelés hire senkit sem ért váratlanul, mértéke némi megrökönyödést keltett. A lengyel televízió riportere szerint talán indokolt lenne, hogy a fogyasztók tanácsa megvizsgálja a lengyel gyártók árkalkulációit, mert alapos a gyanú: a termelők a romló hatékonyságot, termelékenységet, a rossz minőségből eredő többletkiadásokat hárítják át a kiszolgáltatott helyzetben levő fogyasztókra. Szlovénia - a „dachaui perekről” Miután a Szlovén Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága ez év márciusában megsemmisítette azt a négy évtizeddel ezelőtt hozott határozatot, amellyel az úgynevezett dachaui perekben ártatlanul elítélt kommunistákat kizárták a pártból, s ezzel pártvonalon is rehabilitálták a monstrumperek kommunista vádlottjait, a ljubljanai párttörténeti intézet munkacsoportja alaposan tanulmányozni kezdte e perek anyagát. Ivan Krizsnar, a Szlovén Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága párttörténeti intézetének igazgatója a belgrádi Bor- bának adott nyilatkozatában most elmondta, hogy a „dachaui pereket” annak idején a szlovén állambiztonsági szervek (az UDB) vezetőinek szűk csoportja, éspedig Boris Kraigher, Niko Silih, Jan More és Hace Majcen kezdeményezte. A szlovén párt központi bizottsága és a jelek szerint Edvard Kardelj (aki a fel- szabadulás utáni Jugoszláviában Tito elnök után az ország legtekintélyesebb politikusa volt) sem tudott róla. Semmiféle bizonyíték sincs arra, hogy Alekszandar Rankovicsnak (akihez akkor a JKP KB titkáraként a belbiztonsági szervek is tartoztak) köze lett volna az ügyhöz. Sőt, dokumentumok vannak arról, hogy Alekszandar Rankovics és Tito ellenezte a pert. „Az UDB minden emberben kémet látott. - hangoztatta Krizsnar. A „dachaui pereket” Szlovániában 1948 áprilisában folytatták le. Ezekben 37 személyt - háború előtti kommunistákat és spanyolországi harcosokat, a dachaui és buchenwaldi gyűjtő- táborok volt foglyait - azzal vádolták, hogy a Gestapo munkatársai voltak, később, a háború után pedig „kémek, kártévők és szabotőrök lettek”. A ljubljanai katonai, majd körzeti bíróság ösz- szesen 9 perben 31 személyt ítélt el, közülök 11 elsőrendű vádlottat halálra, és ki is végezték őket. További 3 személy a vizsgálat folyamán halt meg. 20 embert szabadságvesztésbüntetéssel sújtottak. Mint később kiderült, a vádak alaptalanok voltak. Utólag (1971-1976 között) büntetőjogilag az összes elítéltet rehabilitálták. A perek kommunista vádlottai közül ketten még élnek. Márciusban visszakapták párttagságukat, amit 1943-tól, illetve 1938-tól újból elismertek. Területrendezés - bukaresti szemszögből Romániában a településrendezés kérdése hosszabb ideje napirenden szerepel. Elsősorban Nicolae Ceausescu pártfőtitkár és államfő beszédeinek idevonatkozó részeit idézik a lapok, amikor méltatják az 1968 után bekövetkezett városfejlesztési folyamatot, és azokat a távlati terveket, amelyek egyrészt úgynevezett agráripari központok kialakítására, másrészt a fejlődésképtelennek ítélt falvak felszámolására vonatkoznak. Bár a területrendezési pártprogramot 1974-ben fogadták el, a sajtókampány mégis 1968-tól számítja a „nagy átalakulás” kezdetét. Azért, mert akkor tért át az ország az új’területi-közigazgatási rendszerre. A korábbi tartományok, körzetek, városok és községek helyett úgynevezett „megyésités” történt: megyék, városok és községek alkotja az új területi-közigazgatási egységeket. A megyék területét úgy jelölték ki, hogy azok átlagos nagysága 6100 négyzetkilométer körül mozog, a lakosaik száma pedig átlagosan 600 ezer fő. A meghirdetett program alapján biztosítani kívánják a termelőerők ésszerű telepítését és elosztását az ország egész területén. így korszerű ipart telepítettek az erdélyi területekre, a nemzetiségi vidékekre is. Ezzel egy időben nagyarányú lakásépítés is kezdődött: 1968-tól több mint 3 millió lakás épült, és ez lehetővé tette, hogy a románok lakta vidékről átköltöztessék az embereket a nemzetiségi vidékekre. A következmény a lakosság nemzetiségi összetételének jelentős felhígulása. Az első szakaszban a városok fejlesztésére fordítottak gondot, majd ezt követte a főváros, Bukarest nagyarányú átépítése, amely jelenleg is látványosan folyik. A városközpont teljesen kicserélődik, a régi épületek helyett újak emelkednek. A területrendezés újabb szakasza most van kibontakozóban. E program hivatalos célja a falusi élet- és munkakörülmények egyre erősebb közelítése a városi életformához. Összesen 558 agráripari központot jelölnek ki, s ezek nagyarányú fejlődésnek néznek elébe. Miután a hivatalos megítélés szerint jelenleg sok a gazdasági-társadalmi fejlődésre képtelen falu az ország területén, ez szükségessé teszi - a program és a hivatalos megnyilatkozások szerint - a falvak tömeges felszámolását, lerombolását. A tervek alapján közel 8000 falut és több száz nagyobb községet számolnak fel. Ezeknek a területeit átadják a mezőgazdasági termelésnek. Korántsem könnyű feladat ez. A nemzetiségek bölcsőjének felszámolása, a történelmi helyek eltüntetése élénk tiltakozást váltott ki nemcsak Magyarországon, hanem másutt is szerte a világon. Ezekről a megnyilatkozásokról a román sajtó nem ad áttekintést, egyetlen híradás sem jelent meg a lapokban. A lakosságot teljesen elzárták így a nemzetközi visszhangtól, véleményektől. Ami viszont ismertté vált, az a területrendezési program céljait igyekszik népszerűsíteni. Az új községközpontokban erős gazdaságot teremtenek majd, s „tág lehetőségeket biztosítanak a lakóknak a helyi gazdasági-társadalmi fejlődés útján, civilizált életkörülményeket alakítanak ki”. Ezekben a községközpontokban típusházakat építenek majd. Minden háztartásra 200-250 négyzetméter terület jut a gazdasági melléképületekkel együtt. A tömbházakba való csoportosítás esetén egy-egy családnak 80-90 négyzetméternyi zöldségeskert fenntartására is lehetősége nyílik. A szövetkezeti tagoknak a helységhez közel külön háztájiövezeteket jelölnek ki. A területrendezési program végleges kidolgozására országos bizottságot hoztak létre, s mint legutóbb ismertté vált, ennek a bizottságnak szeptemberig kell elkészítenie átfogó javaslatát. Időközben megkezdődött a falvak, községek területének felmérése, a jelenlegi állapot rögzítése, hogy abból kiindulva készítsék el minden megyében - a lakosság bevonásával - a végleges terveket. Lakossági visszhangokat nem ismertetett a román sajtó, viszont tapasztalható, hogy a tervek vontatottan, lassan készülnek, s talán ez is jelzi annak a fogadtatásnak a hangulatát, amely a falvak felszámolásával kapcsolatban az érintettek körében kialakult. OLTVÁNYI OTTÓ Harci program Romániában össznépi harci programmá nyilvánították azt a beszédet, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára a múlt heti ideológiai tanácskozáson mondott. A Scinteia hétfőn hozta nyilvánosságra, hogy az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága „a párt, az egész nép munka- és harci programjaként” fogadta el a beszédet. Mint korábban beszámoltunk róla, a beszédben a román vezető szervezési, ideológiai kérdésekkel, a párt vezető szerepével foglalkozott. A múlt hét közepén tartott ideológiai tanácskozáson Nicolae Ceausescu egyebek között méltatta a „társadalom egységesítésére, a városi és falusi körülmények egymáshoz való közelítésére” hozott intézkedéseket (ezzel összefüggésben kiemelte az 1968-as közigazgatási reformot, amelynek keretében a közigazgatási határokat már nem a nemzetiségi megoszlás szerint vonták meg). Szólt arról, hogy határozott politikai és ideológiai harcot folytatnak „a román nép ezeréves történelmét is tagadó veszélyes tendenciák" ellen. A felszólalás külpolitikai részében aláhúzta, hogy Románia elutasítja a belügyekbe való beleszólást, s hangoztatta, hogy az emberi jogokat az imperialista körök, valamint „különböző más körök” eltorzítják. A beszédet össznépi harci programnak minősítő PVB-határozat „ragyogó forradalmár gondolkodónak, lánglelkű hazafinak, a modern szocialista Románia megalkotójának, a kortárs világ kiemelkedő személyiségének” minősíti Nicolae Ceausescut, aki „döntő mértékben járult hozzá... Románia nemzetközi tekintélyének öregbítéséhez”. , A Politikai Végrehajtó Bizottság „mindenben magáévá tette a nagyszerű programdokumentumot, és megkülönböztetett hálával emelte ki a pártfőtitkár felbecsülhetetlen hozzájárulását a tudományos szocializmus általános igazságainak alkotó ... alkalmazásához” - írja a határozatot ismertetve a Scinteia. Chilei baloldaliak megemlékezést tartottak június 26-án a meggyilkolt Salvador Allende születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából
