Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
1988. június 27. "ívÉPÜJSÁG 3 Paks - alulnézetben... A Duna-parti, hagyományosan mezővárosi, kereskedői jellegű település alig tíz esztendeje az iparnak köszönhette hirtelen, ugrásszerű fejlődését. Az élet paradoxona, hogy a jövőt is megrajzoló mában minden szál ehhez az ágazathoz, nevezetesen egyetlen vállalatokhoz, az atomerőműhöz köti. Sokan emlegették ezt az adottságot Paks átkaként, máskor a legjobbkor jött áldásnak tartották és a modernizálás biztos hátterét látták benne. Az igazságtétel persze szükségtelen, egy biztos, az előrehaladás egyik lehetséges útját teremtette meg, igaz, a szervetlen fejlődés mindenkori ólomnehezékeivel együtt. Hosszas magyarázatra nincs szükség, hiszen az itt élők nap mint nap érzékelik az évtizedes „villámfejlődés” hiányosságait, azokat a humánus, közérzetet meghatározó, sőt alapvető feltételként megjelölt momentumokat, amelyeket a több száz éves folytonosságot megélt, ebből kiteljesedő más kisvárosaink természetes módon tudhatnak magukénak. Ebből a korántsem kedvező perspektívából készült el az a tanulmány, amely a város jelenlegi ellátottsági színvonalát, néhány jellemző terület objektív, statisztikai adatokkal alátámasztott értékelését, a megyei és országos átlaggal való ösz- szevetését tartalmazza. Összeállítóját, Jákli Pétert, a városi tanács elnökét kérdeztük; *- A legszélsőségesebb nézetek, a legkülönfélébb megítélések élnek a köz- és szakvéleményben is Pakssal kapcsolatban. Miként vélekedik erről a kettősségről?- A fejlődés és a fejlettség fogalma az, amit nagyon gyakran összekevernek. Értékelni kell persze mindazt az erőfeszítést, áldozatvállalást, ami az eredmények mögött meghúzódik, de ma az egyik legaktuálisabb feladatunknak tartom, hogy a presztízsértékű dolgok mellett a negatívumokat is észrevegyük és megszüntetésükhöz hozzáfogjunk. Ebben azonban el kell kerülni a kinyilatkoztatásokat, kizárólag a realitásokból lehet kiindulni.- Ennek a gondolkodásnak egyik kulcspontja a település minden korábbi időszakot meghaladó népességnövekedése...- A 125 magyar várost figyelembe véve 1970 és 80 között Paks a települések sorában 43,6 százalékos népességnövekedési trenddel a harmadik helyen volt Leninváros és Encs mögött. Ez a sorrend 1980-85 között megváltozott, a statisztika már 15,8 százalékos emelkedéssel városunkat helyezi első helyre Százhalombatta és Siófok előtt. Ma az itt élők száma a 6000 ideiglenes lakossal együtt eléri a 26 ezret, a távlati prognózis szerint 2000-re 35 ezer körüli lélekszámot érünk el.- Nem tartanak attól, hogy megindul a lavina és például a megyeszékhelyhez hasonlóan olyan nagyságúvá duzzad a lakosság, hogy a ma is jelentkező ellátási gondok belátható időn belül megoldhatatlanok lesznek?- Az atomerőmű beruházás folytatásával még körülbelül 10 ezer ember ide- áramlásával számolunk, ennél nagyobb mértékű gyarapodást semmiképpen nem tartok optimálisnak. Elsősorban a környező községekből szeretnénk megakadályozni a beköltözést oly módon, hogy helyben, a községekben legyen lehetőség a kulturált életkörülményekre. Meg kell akadályozni, hogy egyes hátrányos helyzetű, az ellátást kevésbé biztosítani tudó települések lakosságának ki- cserélődésével kontraszelekció alakuljon ki, ami a hátrányos helyzetet őrzi meg, erősíti.- Sajnos, ezen a téren még a körzetközpontnak számító Paksnak is lényeges lemaradásai vannak. Elég, ha csak az egyik legtöbbet emlegetett problémát a régi városrész elöregedését, korszerűtlen közműhálózatát említjük.- A szervetlen fejlődés következtében létrejött torz településszerkezet nagyon sok gondot okoz a várospolitikában. A lakótelepen, a város területének egyhar- madán a lakosság ötven százaléka él, ez összkomfortos városrésznek tekinthető, kiépített a víz-, villany-, szennyvízhálózat, távfűtés, a járdák és utak. Az összképet mindez javítja, ám ezzel együtt sem szívderítő a helyzet. A meglévő lakásállomány valamivel több, mint 81 százaléka van közüzemi vízhálózatra kapcsolva, a közcsatornázás 14 százalékkal marad el a városok hasonló mutatójától. A komfort nélküli lakások aránya ma is igen magas, 31 százalék, Szekszárdon ugyanez a szám nem éri el a 18 százalékot.- Ennek legfőbb oka éppen az, hogy az óvárosban nagyrészt kiépítetlen a szennyvízhálózat és nem utolsósorban még mindig magas a tilalom alatt lévő lakóházak száma.- Sürgető tennivalónk, hogy választ adjunk az embereknek, hisz van olyan terület, ahol több, mint húsz éve építési tilalom van. Érthető módon ezek a részek elöregedtek, a fiatalok pedig másutt kényszerültek otthont teremteni. Még ebben az évben számbaveszünk valameny- nyi ilyen lakóházat, és vagy a tilalom feloldásával, vagy a kisajátítás humánus lebonyolításával pontot teszünk a nyitott kérdés végére, aminek elhúzódása nem a tanács hozzáállásán múlott.- A szeméttelep néhány éve betelt, a szennyvíztisztító befogadóképessége a határértéken áll, az úthálózat kiépítettsége is nemrég még falusias képet mutatott. A lakosság összefogásának nagy anyagi áldozatvállalásának köszönhető ma, hogy ez utóbbi terén a következő időszakban kevés feladata lesz a tanácsnak. A lakosság teherbíróképessége azonban véges, és természetszerűleg nem lehet mindenben a társadalmi erőre várni. Ilyen lényeges kérdés a kereskedelem ügye.- A különböző kereskedelmi mutatók alapján kivétel nélkül az országos rangsor utolsó negyedében vagyunk. Az egy főre jutó eladási forgalom annak ellenére, hogy hat év alatt negyven százalékkal emelkedett, 1986-ban még mindig 25 százalékkal a megyei városok átlaga alatt maradt. Ez az érték még kirívóbb, ha a nappali lakónépességet vesszük alapul.- És ha meggondoljuk, hogy az erőműnél foglalkoztatottak kereseti viszonya, anyagi helyzete az átlagosnál sokkal kedvezőbb.- Kirívóan alacsony a vegyesiparcikk és a ruházati termékek forgalma Pakson. Az itt élők egy része más településen kénytelen vásárolni. A jelenlegi helyzet mégis azt eredményezheti, hogy a helyi kereskedelmi egygségek, köztük az igen nagy volument képviselő áfész sikermutatói alapján akár kiváló címet is nyerhet. A lakosság nagy része ugyanis azt vásárolja, amit helyben megkap...- Ez pedig nem túl sok. Érdemes lenne talán más vállalkozókkal próbálkozni, hogy a kínálatot befagyasztó monopolhelyzet megszűnjön a városban.- Ilyen megfontolásból tárgyalunk a Mecsek Füszérttel, a Titán vállalattal, és fokozatosan vonjuk be a magánvállalkozókat is. Ez azonban csak kiegészítő jellegű lehet, a jól felszerelt szaküzletek, áruházak kiépítése a cél. Ez a hálózat például a vendéglátás terén kedvező képet mutat az alapterületet tekintve, a minőséget vizsgálva azonban többségük barátságtalan, alacsony színvonalú ho- dály, talponálló. Érthetetlen, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat az atomerőmű építésének átmeneti befejezésével nem követte az igényeket. Úgy gondolom pedig, hogy abban a városban, amely az egy lakosra jutó fogyasztás tekintetében a megyében első, az országban pedig nyolcadik, érdemes lenne beruházni.- Előbb-utóbb talán az illetékesek is elgondolkodnak ezen... De a sokat hangoztatott problémák mellett vannak más hasonló problémák.- Mint például a pincék. Kevesen tudják, hogy a pincék száma és teljes hosz- sza megelőzi a szekszárdit, a régi városmag alatt teljes „föld alatti rendszer” húzódik meg, az addigi kutatások 1550 darab mintegy 19 kilométer hosszú pince- rendszert tártak fel. Az országos pinceprogramhoz azonban csak későn, tavaly csatlakozott a település, így az esetenként 100 milliós nagyságot is elérő támogatást nem élvezi. A problémát még fokozza a szennyvizek helyi szikkasztása, egy-egy nagy esőzés után pincék szakadnak be, házak csúsznak meg.- A megszüntetésre, a biztonságos feltárásra történtek-e lépések?- A városban tervszerű pincemegszüntetés nem folyik, anyagiak hiányában tanácsunk erre eddig nem tudott vállalkozni. Az országos program keretében igyekszünk a pénzügyi fedezetet megteremteni.- Jó néhány kérdésnél kiváró álláspontra helyezkedett, helyezkedik a tanács. így a nők foglalkozatásán enyhítő üzem, vállalat létesítésével, a barakkiskola megszüntetésével, a városközpont rehabilitációjával, a Duna-part kialakításával kapcsolatban, hogy csak néhányat emeljünk ki a sok közül. Nem érzi egyoldalú, túlzott függésnek, kiszolgáltatottságnak ezt az atomerőművel szemben?- A fordított gondolkodást észlelem, a jó együttműködés ellenére olykor hátrányosan különböztetnek meg bennünket, számítva az erőmű segítségére. Tény, hogy ezt a lehetőséget a városfejlesztés szolgálatába kell állítani, de egyben tudomásul kell venni azt is, hogy az ütemezés, rangsorolás sok feladatnál a vállalat igénye szerint történik. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az átmenetileg létező nagy energiaforrást az itt élők érdekében a legokosabban használjuk fel. Az értelmetlen rivalizálás helyett tehát mindenképpen célravezetőbb a kompromisszumos együttműködés. Elgondolkodtató adatok, vélemények. Talán hozzásegítenek ahhoz, hogy a kuriózumok, beruházások, „kirakatintézmények” mellett vagy mögött a hátteret, a láthatatlan összetevőket is lássuk. Legalábbis keressük. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS TAKÁCS ZSUZSA óra ismét kávé, kellemes csevely, némi munka, s fél öt felé megint lázas készülődés. Elpakolták a rózsaszín dossziékat, és kartonokat, az íróasztal teljesen üres lett, a lány műanyag borítóval letakarta az írógépet, rúzsozott és pillanatok alatt üres lett az iroda. Véget ért a némafilm. Ha az ember nagyon kíváncsi, másnap ismét végignézheti, de minek, ebben a műfajban az ismétlés nem a tudás anyja. Nem irigylem sem ennek, sem pedig más, hasonló munkahelynek a dolgozóit, s valószínű, nem vagyok egyedül. Mert nem dolgozni, nyolc, nyolc és fél órán át tétlenkedni, s közben összezárva üldögélni esetleg olyan emberrel, akit nem szívelünk, a büntetés egyik fajtája. Az ilyen környezetben igen gyorsan felszínre kerülnek az indulatok: minthogy nem a munkával, hanem egymással foglalkoznak, gyakori a sértődés, a sértés, a mocskolódás és nem utolsósorban a pletyka. Az ehhez hasonló hivatalban olykor nem is fizetnek rosszul. Magam is ismerek néhány elegáns, jól ápolt hölgyet, akik igen jó keresetért többnyire a leújabb módival, a divatlapokból kivágott snittek, és sütemények receptjének cseréjével foglalkoznak. És persze a magánügyeik intézésével. Néhány évvel ezelőtt még akadt elég sok munkahely, ahol egy dobozban gyűjtötték a hivatali magántelefonálások díját. Ez a szokás megszűnt. Pedig eszméletlenül sok időt eltelefonálgatnak sokan munkaidőben és magánügyben. Ahogy figyelmesen próbálok a beszélgetések témájára következtetni, nem fontos, nélkülözhetetlen dolgok intézéséről, vagy mondjuk hiánycikkek beszerezéséről van szó, hanem bizony pletykálkodásról. Órákon, félórákon át. Nem tudom nézik-e a magán- és a munkahelyi ügyben történő telefonálgatások arányát bárhol is, s azt, hogy ennek mennyi a költségvonzata. Nem tudom, hogy mérik-e valahol, hogy a telefon két végén lógó csevegő dolgozó mennyivel kevesebbet teljesített, vagy termelt, hisz dolgozni és telefonálgatni egyszerre legfeljebb a franciakockás papírok felett lehet. Nem tudom, hogy szólnak-e valahol a főnökök, vagy ahogy mostanában mondani szokás, a vezetés, ha azon kapják a beosztottaikat, hogy ellógják az időt, nem dolgoznak, tereferélnek, traccsolnak, nevetgélnek, könyvet olvasnak, manikűröznek, vendégeket fogadnak. A látszatmunkáról sokat beszéltünk egy időben - érdekes jelenség. Ez azt jelenti, hogy csak akkor kell dolgozni, mikor azt látja valaki, de akkor lázasan, és naggyon. így aztán teljesen nyilvánvaló, hogy az adott dolgozó nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Később a munkaidőalap-kihasználás lett a divatos téma: az üzemek, vállalatok, intézmények munkaidőmérleget készítettek, precízen kimunkálták, hogy az átlagdolgozó átlagosan hány percet tölt effektiv munkával, mennyi időt vesz igénybe a hivatalos ügyek intézése, az orvosi rendelőbe hányán mennek, szorgosan számolgatták, mennyi a tört napi és egész napi kiesés, s gyűjtötték a kilépőcédulákat. A példasta- tuálás szándékával néhány vállalatnál az igazolatlanul hiányzók közül elbocsátottak egyaránt, s ügyeltek arra, hogy lehetőleg szorgalmas, tiszta életű embereket vegyenek föl a helyükre. A munkaidőalap-kihasználásról mostanában mintha kevesebbet hallanánk, pedig rendkívül fontos dologról van szó. A munkáról. Arról, amiből érték teremtődik, illetve teremthető, s hogy hogyan, ahhoz nélkülözhetetlen az elemző gondolkodás. Ilyen elemző, a tennivalókat felsoroló előadás igen gyakran hallható manapság. Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján egyik előadásában mondta Medgyessy Péter: „1988-nak a múltbeli tendenciák megváltoztatásában valóban fordulatot kell hoznia. Ez még nem az eredményekben jelentkezhet, s végképp nem az elosztás pozitív irányú változásaiban, hanem a belső és külső egyensúly javításában, az irányító apparátusok, a vállalatok és állampolgárok korábban kialakult magatartási normáinak átalakulásában. Alapvető fontosságú például, hogy a fizetési kötelezettségek pontos teljesítése, a beruházások esetében a piaci perspektívából való kiindulás elemi vállalati érdekké, siker- kritériummá váljon. Ha mindezek a változások nem eléggé erőteljesek, akkor el- erőtlenednek, elavulnak a múltban intézményesült érdekek akadálypályáján. Végül - és valószínűleg ez a legnehezebb - ebben az esztendőben kell felvenni a harcot a megszokott, ma már többé-ke- vésbé természetesnek vett magatartási normák ellen is.” Igen, ketyeg az óra, lassan az 1988-as esztendő első felét lezárjuk. Sokat beszélünk foglalkoztatáspolitikáról, munkaerő-gazdálkodásról és átcsoportosításról, átképzésről, munkanélküliségről. A belső munkanélküliségről már kevesebbet, pedig nyilvánvalóan látható, hogy a bérgazdálkodás változásának még az előszele sem tapasztalható jó néhány helyen. Az értelmes rend nem mindenütt vált uralkodó és meghatározó stílussá, sok helyütt még most is kitalálják, és nem megtalálják a munkát, s a képességek kibontakoztatásának a tudománya sem minden munkahelyi vezető sajátja. Képességek megszervezése? A legfontosabb dolog manapság, vagyishát az, hogy mindenki azt a munkát végezze, amihez a legjobban ért, szeret, szíwel-lé- lekkel, gondolkodva és lelkiismeretesen elvégez. Ha nem így van, ha valahol nem ezt teszik, a munkahelyeken nagyobb lesz a lazítás, több lesz a lógás. Mindenütt. Nemcsak az érkezéseken, ahol rögtön észrevesszük, és ostorozzuk a vállalat valamennyi dolgozóját, ha öt ember közül három a lapátra támaszkodik. Tétlenség, látszatmunka nemcsak a szabad ég alatt, hanem jól megépített irodaházak falai között is bőven akad. él volt, amikor végigkísértem: mivel töltik egy napjukat abban a bizonyos irodában az emberek. Most nyár van, és ismét bekukkantottam az ablakon. Nem változott semmi. A szakállas fiú, a rendezett férfi, a hivatalnok és a kócos lány ráérősen kávézott éppen... D. VARGA MÁRTA
