Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

2 NÉPÚJSÁG

1988. június 27.

Az NSZK-nak nem kell a forró drót

Az NSZK kormánya nem ért egyet az NDK-nak azzal a javaslatával, hogy az európai bizalomerősítés előmozdítása céljából létesítsenek „forró vonalat” vagyis közvetlen állandó politikai hírközlési kapcsolatot az NSZK, az NDK és Csehszlovákia fővárosa között.

Friedhelm Ost államtitkár, a nyugatnémet kabinet szóvivője erre vonatkozó állásfoglalásának Erich Honeckernek, az

NDK párt- és állami vezetőjének a javaslatára válaszolt.

Az indítvány a Berlinben megtartott nemzetközi leszereléspolitikai tanácskozáson hangzott el.

Az államtitkár az elutasító választ azzal indokolta, hogy bonni megítélés szerint a kölcsönös bizalom elmélyítésére hivatott javaslatokban számításba kell venni egész Európát, mivel a bizalomerősítés

nem merülhet ki földrajzilag korlátozott részintézkedésekben. A biztonság-, bizalomerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi értekezleten éppen abban nyilvánult meg az egyik fő eredmény, hogy a résztvevők a bizalomerősítő intézkedések az Atlantióceán és az Ural között elterülő egész Európára kiterjesztették - fejtegette Ost államtitkár.

Kambodzsa

Hun Sen álláspontja

Semmilyen külső fél nem rendezheti a kambodzsai kérdést anélkül, hogy maguk a szembenálló khmerek megegyezzenek - jelentette ki Hun Sen kambodzsai miniszterelnök Szakuraucsi Yosio volt japán külügyminiszternek: Hun Sen elmondta: Szihanuk herceggel való találkozói kivitték a kambodzsai politikai rendezés kérdését a zsákutcából, fontos elvi egyetértés jött létre. Sajnálatos, hogy az ellenzéki vezető nem hajlandó tovább tárgyalni a hátralévő rendezési akadályok leküzdéséről. A két legnagyobb akadály Kína és a Pol Pot-klikk - jelentette ki Hun sen - emiatt nem halad a kambodzsai párbeszéd.

Angola, Kuba, a Dél-afrikai Köztársaság és az Egyesült Államok szombaton elhatározták, hogy júliusban az Egyesült Államokban újabb négyoldalú tárgyalásokat folytatnak Afrika déli részének problémáiról. A Kairóban folytatott kétnapos megbeszéléseken Angola és Kuba javaslatait vitatták meg az angolai területeken tartózkodó dél-afrikai csapatok visszavonásáról, továbbá az ENSZ BT 435. számú, Namíbia függetlenségéről rendelkező határozatának végrehajAz Azerbajdzsánhoz tartozó, többségében örmények lakta Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület közigazgatási székhelyének lakosai szombaton úgy döntöttek, hogy felveszik a munkát.

A moszkvai Pravda tudósítója a lap vasárnapi számában megjelent sztyepana- kerti jelentésében beszámolt arról a nagygyűléséről, amelyet a város egyik központi terén szombaton tartottak, és amelyen döntöttek a munkafelvételről.

A gyűlésen a sztyepanakerti városi párt- bizottság első titkára, Z. Movszejan kijelentette: támogatja ugyan a város lakóinak azt

Hun Sen a Dzsakartába tervezett július végi „koktélpartyról” elmondta: a Kambodzsai Népköztársaság eddig nem kapott erre meghívást Indonéziától. - A kambodzsai és a külső szembenálló felek e nemhivatalos találkozója nem valósulhat meg a phnompeni kormány részvétele nélkül - jelentette ki, hozzátéve: azok a törekvések, amelyek a kambodzsai kérdést „kívülről” akarják rendezni, kudarcra vannak ítélve.

A kambodzsai felek megállapodása nélkül nem lehet megoldani a viszályt. Ugyanezért zsákutcába vezetnek azok a kísérletek, hogy Vietnam egymaga kezdjen tárgyalásokat az ellenzéki koalícióval vagy Szihanuk herceggel.

fásáról. Pretoria semmibe veszi az ENSZ tíz évvel ezelőtt született határozatát.

A Dél-afrikai Köztársaság az UNITA- val való tárgyalásoknak, a kubai csapatok kivonásának fontosságát hangsúlyozta. Alfonso van-Dunem külügyminiszter vezette az angolai, Jorge Risquet, a Kubai KP PB tagja a kubai küldöttséget, a dél-afrikai tárgyalóküldöttség élén Roelof Botha külügyminiszter, az amerikai élén Chester Crocker külügyminiszter-helyettes állt.

a követelését, hogy az autonóm területet csatolják az Örmény SZSZK-hoz, de nem ért egyet azzal, hogy a követelésnek erőszakos módszerekkel szerezzenek érvényt.

Az első titkár szavaival nem mindenki értett egyet, voltak olyan javaslatok is, hogy várják meg az SZKP XIX. országos pártértekezletének a végét, hátha a tanácskozáson a sztyepanakertieket kielégítő döntés születik.

Ez az indítvány azonban nem részesült támogatásban, a többség a munka felvétele mellett döntött

Közlekedési

balesetek

Tegnap hajnalban 5 óra 15 perckor a 63-as főúton, Szedres község külterületén Topánka László 22 éves sorkatona, Decs, Bíborvég u. 4. szám alatti lakos személygépkocsival Szedres felöl a 6-os számú főút felé haladva áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és ott összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Baltin István 47 éves mezőőr, Hercegszántó, Vörös Hadsereg u. 32. szám alatti lakos által vezetett személy- gépkocsival. Az ütközés következtében Topánka súlyos, életveszélyes, utasai közül hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. A másik gépkocsiban Baltin és három utasa szintén súlyosan sérültek. Széplaki Katalin 18 éves tanuló, Bácsbo- kod, Csávolyi út 5. szám alatti lakos a helyszínen életét vesztette. Topánka vezetői engedélyét a rendőrség a helyszínen bevonta, ügyét a Katonai Ügyészség vizsgálja. A keletkezett anyagi kár 150 ezer forint.

*

Tegnap hajnalban 6 óra 35 perckor Zomba község belterületén Tüske Zoltán 21 éves segédmunkás, Katymár, Kossuth u. 27. szám alatti lakos személygépkocsival Hőgyész irányába haladva egy jobbra ívelő kanyarban kisodródott és összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Nagy László 18 éves autószerelő, Nagybaracska, Szabadkai u. 11. szám alatti lakos által vezetett személygépkocsival. Az ütközés következtében Tüske és két utasa könnyű, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A másik gépkocsi vezetője súlyos, utasa pedig könnyű sérülést szenvedett. A baleset oka, hogy Tüske nem az út vonalvezetésének megfelelő sebességgel és ittasan vezetett. A két gépjárműben keletkezett anyagi kár 130 ezer forint.

Kairói tárgyalások

Munkafelvétel Sztyepanakertben

SZKP - kongresszusi lépték

Kongresszusi léptékű pártértekezletre készülnek a Szovjetunióban. A megállapítást már az előkészítés folyamata igazolja. A múlt év végén, ez év elején minden pártszervezet, egészen a köztársasági kommunista pártok központi bizottságáig számot adott arról, hogy mit tett az átalakítás kibontakoztatása, elmélyítése érdekében, hogyan tudott, ha tudott, élére állni a folyamatnak. Az országban ma legfontosabb, a döntő kérdésben tehát beszámolásra lesz mód.

Ez a nagyszabású politikai kampány lehetővé tette, hogy minden szinten számba vegyék az eredményeket és a hiányosságokat. Alkalmat adott a központnak, a párt vezetésének arra, hogy kifejtse véleményét, értékeljen, konkrét, a helyi körülményekhez igazodó útmutatásokat adjon. Minőségileg másról volt tehát szó, mint a 27. kongresszust megelőző időszakban, amikor az átalakítás elodázhatatlanságának felismertetése, az éppen csak megkezdett irányvonal jelentőségének tudatosítása volt a fő cél. Ebben az időszakban már előrevetültek olyan megoldatlan problémák, mint a nemzetiségi kérdés nem megfelelő kezelése Örményországban és Azerbajdzsánban, ahol azóta - a Karabah-hegyvidéki események nyomán - az első titkárokat is leváltották.

Az SZKP 27. kongresszusát túlzás nélkül értékelhette történelminek részvevó és megfigyelő egyaránt. Ám ez az átalakítás korai szakaszában megrendezett nagy horderejű esemény, amelyen még részt vett többek között Kunajev kazah, vagy Usz- manhodzsajev üzbég első titkár is, nem adhatott hosszú távra érvényes válaszokat minden fontos kérdésben.

Az átalakítás továbbvitelének, a pártélet demokratizálásának követelményeit határozottan fogalmazta meg a Központi Bizottság 1987. évi januári ülése, míg a gyökeres gazdasági reform kérdéseiben a júniusi ülés hozott meghatározó döntéseket. A nagy október 70. évfordulója kapcsán a párt továbblépett a múlt hibáinak feltárásában és elvszerű értékelésében a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, az ez év februári ülés pedig már a peresztrojka ideológiai megalapozásának igényeit fogalmazta meg. Az átalakítás folyamata második szakaszába lépett, amelynek egyidejű követelménye a gyökeres gazdasági reform végrehajtása és a társadalmi élet széles körű demokratizálása. Kiderült: a két folyamat egymástól elválaszthatatlan, csak egymással párhuzamosan, egymást erősítve és támogatva mehet végbe.

Miközben az események menete ilyen ütemben felgyorsult, egyre inkább megmutatkozott a testületi megújulás fontossága is. Az átalakítás továbbviteléért küzdők, és az azt ellenzők között mind élesebbé vált a harc, mindinkább megmutatkoztak az igazi frontok, így a pártértekezletet megelűző vitákban, vagy a küldöttek megválasztásában, a választást befolyásolni igyekvők módszereiben.

A pártértekezlet jelölőbizottsága bizonyára pontosan számba veszi majd azt, hogy a 27. kongresszuson megválasztott Központi Bizottság tagjai közül hányán töltik még be azt a funkciót, amelynek révén annak idején célszerűnek, indokoltnak látszott megválasztásuk, hányán bizonyultak tetteik, eddigi munkájuk alapján maradéktalanul méltónak az akkori bizalomra. Hogy sokan lesznek, vagy kevesebben, ezt előre felesleges számolgatni. Tény azonban: a Központi Bizottság összetételét a szervezeti szabályzat alapján jelentősen csak kongresszuson vagy országos pártértekezleten lehet megváltoztatni.

Nem túlzók azok az országszerte sok fórumon elhangzott kijelentések, amelyek szerint a június végén megnyíló XIX. országos pártértekezlet az átalakítás további sorsáról dönt. Feladatai, tennivalói egyértelműek és világosak, s ezeket számba véve megint csak nem tarthatjuk túlzónak a „kongresszusi” jelzőt. Igaz az is, hogy a pártértekezlet irányelveiből a legjobban a konkrétságot hiányolják, arra mutatnak rá, hogy a helyes célkitűzések megfogalmazása mellől hiányzik a „hogyan” megjelölése, a végrehajtás mikéntjének kijelölése.

Oda kell figyelni e véleményekre, hiszen az átalakítás sorsa iránti őszinte aggodalom, a továbblépés igénye egyszersmind a személyes tenni akarás érződik belőlük. Rájuk hivatkozva meghúzni a vészharangot mindazonáltal nem volna helyénvaló. A hasonló fórumok funkciójából és munkamódszeréből adódik, hogy azok nem adhatnak részletes választ minden egyes kérdésre. A júniusi KB-ülés anyagai alapján csak körvonalai határozhatók meg a gyökeres gazdasági reformnak, amelynek végrehajtásában azóta számos konkrét lépés történt. A 27. kongresszustól ugyancsak számon kérhette volna valaki a konkrétságot, a hogyanokat. Útmutatásai alapján mégis olyan ütemben haladt előre az átalakítás, hogy két és fél évvel később vitathatatlanul szükségessé vált ez a pártértekeztet, amelyet - ne feledkezzünk meg erről sem - két és fél év múlva újabb kongresszus követ.

Elsődleges feladat a demokrácia megerősítése

Geiman-interjú

Gorbacsov pártkonferencián megkapja a támogatást az eddigi politika folytatásához, a küzdelem azonban a tanácskozás után várható a peresztrojka igazi hívei és ellenfeleik között - hangoztatta a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió moszkvai tudósítóinak adott nyilatkozatában Alekszandr Gelman. Az ismert szovjet író, dramaturg, akit az átalakítás egyik élharcosaként tartanak számon, úgy vélekedett, hogy a jelen időszakban nem növekszik a peresztrojka ellenfeleinek száma, viszont ezek az erők egyre jobban aktivizálódnak, sőt, mind agresz- szívabbakká válnak, mert érzik, hogy szűkül a mozgásterük.

Gelman szerint az ellenállást tulajdonképpen azok a középszerű képességekkel rendelkező funkcionáriusok jelentik, akik még Brezsnyev idejéből maradtak meg beosztásukban, és akik érzik, hogy nem képesek felvenni a versenyt az új káderekkel. Természetesen akadnak olyanok is, akik tehetségesek voltak régebben is, de alkalmazkodtak az akkori körülményekhez. Közülük nem egy ma a peresztrojka oldalán áll, és valójában most bontakoztathatja ki képességeit igazán. - Ezeknek az embereknek a megítélésében ma nem az a fontos, hogy hol voltak és mit csináltak a múltban, hanem az, hogy tudnak-e ma az új követelményeknek megfelelően dolgozni - hangsúlyozta a szovjet író. *

A peresztrojka eddigi fejlődéséről szólva annak a véleményének adott hangot, hogy az eltelt három évben nagyobb következetességgel többet lehetett volna elérni, elsősorban a gazdaság területén.- Keveset tettek a peresztrojka hívei is ezalatt a 3 év alatt. Most arra van szükség, hogy kritikusan elemezzék hibáikat, és ennek tükrében tegyék még hatékonyabbá tevékenységüket - mondta Gelman.- A tabuk még mindig nem tűntek el teljesen. A Központi Bizottság továbbra is zárt ajtók mögött tartja üléseit, az ott elhangzó felszólalásokat a sajtó nem közli, holott a testület ülése meghatározó fórum az ország egésze szempontjából - állapítja meg Gelman. Hozzátette: azt várja a pártkonferenciától, hogy a titokzatosság, a titkolódzás feloldásáról fog dönteni. Ennél is fontosabb azonban számára, hogy a pártfórum megerősítse a peresztrojka visszafordíthatatlanságát.

Nagyra értékelte, hogy a tanácskozás előkészítése felpezsdítette a közéletet, mozgósította a közvéleményt. Sajnálatosnak nevezte azonban, hogy a küldöttek megválasztásába nem vonták be kellőképpen a párttagságot.

Gelman a magyar tudósítóknak elmondta, hogy a filmművész szövetség pártszervezetének nevében Elem Klimov rendező javaslatot tesz egy hazafias front létrehozására. A művészek megítélése szerint egy ilyen szervezet egyrészt teret ad a különféle vélemények megnyilvánulásának, másrészt a peresztrojkát segíthetné a párton kívüli erők bevonásával. - Ha a XX. kongresszus idején is lett volna már ilyen szervezet, nem vallott volna kudarcot az akkor megindult megújulási folyamat - vélekedett az író. (Alekszandr Gelmant, miután nem választották meg küldötté, a szervezők díszvendégként meghívták a pártértekezletre.)- A szovjet közéletben egyelőre csupán az eszmei pluralizmus létezik, a szervezeti és politikai pluralizmussal kár lenne sietni. Az elsődleges feladat most a demokrácia megerősítése - mondotta. Szerinte a háborús, nacionalista, rasz- szista uszítás szigorú kizárásával minden nézetnek jogot kell biztosítani a vitákban történő megmérettetésre.

Mint mondta, ő maga a sztálinistáknak is lehetőséget adna arra, hogy saját lapot alapítsanak nézeteik kifejtésére, mert az mindenki számára tanulságokkal szolgálna.- A pártnak most szélesebben kell képviselnie a társadalomban jelentkező érdekeket, így elkerülhető, hogy más politikai csoportosulások alakuljanak ki. Ma még vannak olyan kérdések, amiket nem képvisel, nem vállal fel - állapította meg Alekszandr Gelman.

Közös nyilatkozat a KGST és az EGK közti hivatalos kapcsolat felvételéről

(Folytatás az 1. oldalról.)

törekedvén arra, hogy az illetékességükkel összhangban álló tevékenységükkel hozzájárulnak a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás fontos tényezőjét jelentő nemzetközi gazdasági együttműködés bővüléséhez,

a következő nyilatkozatot teszik:

1. Ennek a nyilatkozatnak az elfogadásával a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség felveszi a hivatalos kapcsolatokat.

2. A felek fejleszteni fogják az együttműködést az illetékességüknek megfelelő és a közös érdeket képviselő területeken.

3. A felek ki fogják nevezni képviselőiket, akik találkozóikon, megbeszéléseiken tisztázzák majd az együttműködés körét, formáit és módszereit.

4. A felek az együttműködésük során szerzett tapasztalataik alapján szükség esetén meg fogják vizsgálni az együttműködés további területekre, formákra és módszerekre történő kiterjesztésének lehetőségét.

5. Ami ennek a nyilatkozatnak az Európai Gazdasági Közösség részéről történő érvényesítést illeti, a nyilatkozat azokra a területekre érvényes, amelyekre az Európai Gazdasági Közösség alapító szerződése vonatkozik, mégpedig az alapító szerződésben körvonalazott feltételek szerint.

6. Ez a nyilatkozat két eredeti okiratban készült angol, bolgár, cseh, dán, francia, görög, holland, lengyel, magyar, mongol, német, olasz, orosz, portugál, román, spanyol és vietnami nyelven.

A kapcsolatfelvétel alkalmából a tagországok felhatalmazása alapján a KGST VB elnöke és a KGST titkára a következő nyilatkozatot tette: „A KGST és az EGK hivatalos kapcsolatainak felvételéről szóló közös nyilatkozat semmiben sem érinti és nem is érintheti az 1971. szeptember 333-i négyhatalmi megállapodást.”

Ketyeg az

rdekes dolog kívülről, ablakon, üvegfalon át nézni, hogy mit csinálnak abentlévők - mintha némafilm peregne előttünk. Nem tudjuk miről beszélnek, csak látjuk őket, járásukból, mozdulatukból, mimikájukból következtethetünk például arra, hogy mivel töltik az időt, mit éreznek. Csendes téli nap volt, amikor fölfigyeltem az irodára: a villany égett, nem volt nehéz követni, hogy mivel foglalkoznak az iroda dolgozói.

Négyen ültek a szobában, a szakállas fiatalember, a rendezett külsejű pulóve- res, az őszülő hivatalnok, akinek foglalkozása első ránézésre már megállapítható, s a kócos, fekete hajú lány, aki hihetetlen mennyiségű műanyag ékszerrel dekorálta magát. A reggel a vidám üdvözlések után természetesen reggelizéssel kezdődött. Nem volt ez túlságosan bőséges étkezés, többnyire tejet, kakaót ittak kiflivel, a kifli végét leharapták és a vajat bicskával kenték föl. Miután a morzsát eltakarították az asztalukról, jött a

kávé, komótosan elkávéztak, s a lányon kívül mindenki cigarettát is szívott hozzá. Ezután elővették a rózsaszín dossziéba tett, háromrét hajtott papírokat, kiterítették és kisebb cédulákról átmásolták a nagy papírra - gondolom a számokat. A kócos lány időnként felállt, átült az írógép mellé, és indigóval több példányban iratokat gépelt. Ez a munka nem tartott állandóan, kitartóan és megállás nélkül; időnként vendégeket is fogadtak. Ilyenkor cigarettával kínálták egymást, kedélyesen csevegtek és jóízűen kacarász- tak. A legtöbben tizen voltak a szobában, már arra gondoltam, hogy valamiféle értekezletet, megbeszélést tartanak, de nem: értekezleten nem járkál az ember, s nem tárgyalja meg kisebb csoportokban a vállalat, az osztály ügyeit.

A legizgalmasabb az ebéd előtti félóra volt, gondolom akkor már senkinek sem volt kedve forgatni a kis, meg a nagy papirosokat. Hosszasan rendezték magukat, a kócos lány égnek tupírozta a haját, egy zsebtükörben rúzsozta a száját s arcpirt kent a járomcsontjára. Ebéd után