Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-03 / 132. szám
1988. június 3. Képújság 3 A föld nemzeti kincs Az ökonómiai értékelés előtt szakmai viták. Másként kell ma politizálni A MÉM miniszteri értekezlete ez év április 11 -én tárgyalta a földek közgazda- sági értékelési rendszerére és módszerére vonatkozó javaslatot, ahol megerősítette, hogy az új, komplex földértékelési rendszer a Vili. ötéves terv kapcsán kerüljön bevezetésre, a gazdasági mechanizmus átfogó komplex reformjának kialakításával összefüggésben. Elvben kidolgozták a közgazdasági értékelési rendszert. Nagy munka volt és ezek után az sem lehetett kérdéses, hogy az elméletben megálmodott újat meg kell szondáztatni a gyakorlatban. Még a bevezetés előtti időszakban. Széles körű szakmai - kisebbfokú társadalmi - vita bontakozott ki ebből. A szakmai értékelésekre megyénként kerítenek sort. Nálunk, Tolna megyében már két fórumon is szót ejtettek róla a szakemberek, és annyi, a gyakorlati élet diktálta ellenvetésük volt, hogy az sem csoda, hogy a Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége által május 19-én szervezett és megtartott értekezleten megállapították, hogy az új földértékelési rendszer pontatlanságai miatt bevezetésre alkalmatlan. Csak így egyszerűen, röviden és őszintén: alkalmatlan. Felmerült a kérdés: hányszor tíz azoknak a nagyszerű szakembereknek a száma, akik mindezen hosszú évekig dolgoztak? Vajon miért nem az elméleti kidolgozás stádiumában kérdezősködtek a gyakorlati hátrányai felől? Mert olyan „apróságokra” is fényt deríthettek volna azonnal, hogy például, ennek bevezetését követően csak Tolna megye mezőgazdasági üzemei 170 millió forinttal több adót lennének kötelesek fizetni az államkasszának, hogy az eddig is gyenge hatékonysággal termelő üzemeknek mindez újabb terheket ró a nyakába, hogy nem tűnik egységesnek a dunántúli és alföldi területek elbírálása... Kétes dicsőségű második hely A földek alaptermékenységének megállapítására úgynevezett mintatereket (talajszelvényeket) hoztak létre, ahonnan talajmintát vettek. Megyénkben ez átlagosan 109,9 hektárt reprezentált. A megyei átlagot figyelembe véve, nem hagyva ki a művelési ágazatokra bontást, körzetenként az egy mintatérre eső területen belül is jelentős értékeltérések mutathatók ki. Egy-egy földrészlet, az átlagosan legjobb és leggyengébb minták laboratóriumi vizsgálatából, a domborzati, hidrológiai és éghajlati viszonyok figyelem- bevételéből adta a termőhelyi értékszámot, ami 1-100 pontig terjedhet. Tolna megye az ökológiai értékelés befejezése után termőterületének átlagaként 55-ös értékszámot kapott, míg a szántóterületeink 56-ot. Az 55-ös termőhelyi érték- számmal Tolna megye az ország megyéi között a második legnagyobb értékszámot érte el Fejér megye mögött, ahol 57 az értékszám. A termőhelyi pontszám földértékelési körzetenként is, a talaj minőségi osztályzatai szerint is, jelentős szélesőségeket mutat megyénkben. Gyanítom ez másutt is így lesz. Valószínűnek látszik az is, hogy ez a gond magával hozza az átlagszámítás torzulásait is, amit alátámaszthat az a vélemény is, hogy a mágocsi becslőjárás három minőségi osztályú szántójának a pontszáma alacsonyabb, mint a Tamásiban az ötödik minőségi osztályban kialakított átlagos termelőhelyi értékszám. 113 éve: aranykorona A földek komplex értékelési rendszerének tervezetéről és bevezésének várható hatásairól a megye szövetkezeteiben dolgozó szakemberek, a Teszöv, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetői bizonyítható hiányosságai miatt, negativ véleményt formáltak. Joggal kérik a jelenlegi ökológiai értékelés pontatlanságainak megszüntetését. Öt fö pont köré gyűjtött véleményüket a tanácskozást követően a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak megküldik. Nem nehéz megjósolni, nem lesz „árva” a benyújtott javaslat, mert feltehetően akad még néhány „kistestvére”, mégha más megyéből is érkezik. A megye mezőgazdászai precízséget, valós tartalmú adatokat, további finomításokat kérnek, melyeket további ellenőrző számítások elvégzésével tartanak megvalósíthatónak. Úgy gondolom, könnyen kizárható vád lehet ez esetben a „hazabeszélés”, mert az egész ágazat érdeke, hogy az elavultnak ítélt kataszteri tiszta jövedelem helyébe új értékmérő lépjen. I'iprn a tervezet ellen vannak a megye szakemberei, csupán annaktettenérhető hiányosságait szeretnék megszüntetni. Könnyen kapcsolhatónak érzem azt az indokot is, nincs túl messze az az idő, amikor a támogatások már nem csupán apadnak, de meg is szűnnek../úgyhogy valóban olyan földértékelési rendszert kell most alkotni, mely legalább néhány évtizedre korszerűnek mondható. Ha meggondoljuk, hogy hazánkban 1875- ben rendelték el a földek minősítését, amit aranykorona értékben fejeztek ki, a példa adott. A cél, a földek tényleges hozamának arányait megtalálni. Ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy lassan időszerű elgondolkodni azon is, vajon meddig éri meg megművelni a földet? Milyen arányban szabad művelés alatt tartani azt a területet ahol a ráfordítást még csak meg sem közelíti a várható bevétel? Az sem elhanyagolható - sőt mára egyre inkább sürgető - tény, hogy a földpiacon is valós értékek alakuljanak ki. Zárjuk talán a gondolatsort azzal - ha ilyen szemlélettől vezérelve valóban lépni kívánunk - egyszer eljutunk oda is, hogy lesz valós mezőgazdasági piac ebben az országban. Szabó Sándor Érkezésemkor a Simontornyai MSZMP Nagyközségi Bizottságának politikai munkatársa dolgozik. Egy idős, egykori pártmunkás sérelmeit hallgatja. A megnyugtató szavak után kézfogással búcsúznak. Herczeg Lajos már így, első pillantásra sem tipikus pártmunkás - legalábbis, ami a köztudatban a „pártosokról” kialakult képet illeti. Nem hord Sötét öltönyt, világos inget, nyakkendőt, haja is hosz- szabb a szokásosnál. Régóta ismerjük egymást, így mondom a benyomásaimat. Nevet rajta.- Képzelje el - mondja -, ha a bőrgyári meszesműhelybe, ami köztudottan nem egy steril munkahely, nyakkendősen állítanék be! Rögtön kiabálnák az emberek, hogy nézd meg ezt a munkanélkülit! Az a légkör megköveteli, hogy ne legyek ki- csípett, hanem egyszerű, hétköznapi megjelenésű. Ugyanakkor itt vannak az értekezletek, a testületi ülések, ahol nem engedhetem meg magamnak, hogy borostás legyek, ne tiszteljem meg a testületi tagokat azzal, hogy nem veszek fel öltönyt. Naponta lent vagyok a gyárban, az emberek között, akik a bárataim, az ismerőseim, ott dolgoznak munkaköpenyben. Nem bánnám, ha nálunk is bevezetnék a köpeny használatát!- Szóval mindig megpróbál hasonulni a környezetéhez! Emlékszem milyen általános meghökkenést keltett, amikor évekkel ezelőtt egyszer hajpántosan, surranóban, terepszínű kifakult katona- ruha-utánzatban, különböző feliratokkal jelent meg a megyebizottságon! Akkor egyáltalán nem volt általános, ha egy KISZ-vezetö úgy öltözködjön.- Igen, kaptam is ezért elég szemrehányást. De nekem már akkor is az volt a véleményem, hogy úgy tudok a fiatlaok- hoz közelebb kerülni, ha nem lógok ki közülük. Ha látják, hogy hozzájuk hasonló vagyok, akkor bátrabban fordulnak hozzám a problémáikkal, és én is köny- nyebben el tudom fogadtatni velük az érveimet. Meggyőzni őket így, személyes példámmal tudtam legjobban, nekik már nem kellettek a hordószónokok!- Ezzel a szándékkal vezette az ifjúsági klubot Simontornyán tizenhárom évig? A lemezlovasságot már nem is említem...- Az elején nem volt ez ilyen egyértelmű. Egyszerűen csak csináltam, aztán kiderült, hogy ez egy egészen kiváló munkaforma. A klubban - többek között - mindenféle szakadt gyerekek megfordultak. Voltak köztük olyanok, akikről már a szüleik is lemondtak. Ha én nem foglalkoztam volna velük, azóta egy részük már börtönben lenne. Szerintem senkiről nem szabad lemondanunk, mindenkit meg kell próbálnunk megnyerni a mozgalmunknak. Nagyon kényelmes álláspont, amikor egyszerűen csak kijelenti, hogy „nem közénk való”. Rengeteg ti „Mindig érdekeltek az emberek” energiámba került, míg el tudtam fogadtatni magamat és a módszereimet* Hetente háromszor minden estémet a klubban töltöttem.- Végül is elismerték. Gondolom - többek között - ez is hozzájárult, hogy 1984- ben megkeresték, legyen főállású pártmunkás. Miért vállalta, hiszen kényelmes, jól fizető állása volt, üzemvezetőhelyettes volt a Vízműnél itt, a községben.- Amikor Beidek László, az akkori nagyközségi párttitkár megkeresett, és közölte velem, hogy többes választás volt, és ezt a lehetőséget nekem kínálják fel a községi PB végrehajtó bizottsága döntése alapján, akkor úgy éreztem, hogy nem mondhatok nemet, ha megbíznak bennem. Az addigi mozgalmi munkám elismerésének éreztem a felkérést.- Nem bánta meg ezt a döntést, hisz nem könnyű ma politizálni, hivatásos politikusnak lenni.- Úgy érzem, helyesen választottam négy éve. Mindig érdekeltek az emberek, a problémáik, örülök, ha sikerül segítenem a gondjaik megoldásában. Bizonyos fokig szerencse, hogy négy éve itt rögtön a mélyvízbe kerültem. Akkor egy ideig nem volt itt községi pártbizottsági titkár, így nagy munkákat kaptam, önálló feladatokat kellett megoldanom mindjárt az elején. Egyik hét úgy telt a másik után, hogy lélegzethez is alig jutottam. Egyébként ahogy nehezedik a gazdasági helyzet, ahogy csökken az életszínvonal, ahogy zsugorodik az emberek szabadideje, úgy lesz nehezebb politizálni is. Egyre több olyan kérdést tesznek fel az emberek, amire nehezen vagy egyáltalán nem lehet konkrétan válaszolni. Ma már csak úgy tudok valakit társadalmi funkcióval megbízni, ha ismerem az érdeklődési körét, ismerem a hobbiját, tudom hogy a szabadidejét mivel tölti szívesen. Ha azt a területet bízom rá, ami a hobbija, akkor elvállalja és valószínűleg jól meg is oldja majd a rábízott feladatot.- Van kézzelfogható, konkrét eredménye az eddigi munkájában? Olyan, amire igazán büszke?- Sikernek tartom, hogy 1985-ben beindítottuk a községben a marxista-leninista esti egyetem kihelyezett tagozatát. Simontornyán ez volt az első, korábban akit beiskoláztak az Tamásiba és Szekszárdra járt. Azóta politikai gazdaságtanból már speckoll-t is indítottunk. Ez az egyik, amire nagyon büszke vagyok. A másik az általános iskolai oktatással kapcsolatos. Tanterem hiánya miatt két műszekos tanításra kényszerültek itt a pedagógosuk. A Petőfi Sándor utcai 8 tanterem megépítésével megszűnt ez az áldatlan állapot. Ez a helyi vállalatok összefogásával készült el, itt mi, a koordináló szerepet játszottuk. De eredménynek tartom azt is, hogy a „Sió menti fiatalok találkozóját” 15 éve - az egyre szűkösebb anyagi támogatások mellett is - sikerül „életben tartani”. Felmerült a helyi szakmunkásképzés kibővítésének gondolata is, ezen még dolgozunk.- Mit nem sikerült megvalósítania, amit szeretett volna?- A községben 400 párttag van 12 alapszervezetben. A mai napig nem sikerült elérnem, hogy a reszortfelelősökkel építsek ki konkrét munkakapcsolatot. Hozzám azagitációs-propagandamunka tartozik, következésképpen az alapszervezeti agitációs-propaganda felelősöknek kellene az én partnereimnek lenniük. Helyettük a titkárokkal tartom kapcsolatot, mivel könnyebben elérhetők, ők az elvi irányítók. Nekem a feladatokra kellene koncentrálnom.- Nincs olyan rendezvény a faluban, legyen az kulturális, sport-, vagy ifjúsági, amin ne venne részt. Most, hétvégén vasárnap is reggel hét órától itt volt a párt- házban, várta az emberek észrevételeit a pártértekezlettel kapcsolatban. Mikor van a családjával?- Nekünk az egész életünk, már a házasságunk kezdetén úgy alakult, hogy természetes az én mozgalmi tevékenységem, munkaidőn kívüli elfoglaltságom. A gyerekeim, - a lányom 10, a fiam 8 éves - büszkék rám, ha látnak egy-egy évnyitón, úttörőrendezvényen, viszont hiányolnak ha hétvégeken távol vagyok. A feleségem sokat segít nekem, nélküle nem tudtam volna vállalni ezt a beosztást. A családom a legfőbb támaszom. F. KOVÁTS ÉVA Napenergiatanácskozás A Nemzetközi Napenergia Társaság (ISES) magyar tagozata csütörtökön a Budapesti Műszaki Egyetemen megkezdte kétnapos munkaülését, amelyen 12 ország szakemberei vesznek részt. A tudományos találkozón összesen 30 előadás alapján áttekintik a napenergia-hasz- nositó rendszerek legújabb külföldi és hazai eredményeit. Az előadók kétharmada külföldi szakember. Imre László egyetemi tanár, az ISES magyar tagozatának elnöke nyitotta meg az ülést, s köszöntötte a tanácskozást Corrado Corvi, a nemzetközi társaság elnöke is. Az első napon 13 előadás hangzott el. A magyar előadók a napenergia hazai hasznosításáról elmondották, hogy jelenleg az alkalmazás kísérleti szakaszánál tartanak. Eddig mintegy 10 ezer négyzetméter napkollektort szereltek fel az országban meleg víz előállítására és fűtésre a növényházakban, a kempingekben, a kórházakban és kis részben lakóházakban is. Ám nemcsak ilyen melegviz- termelő berendezésekkel, hanem építészeti módszerekkel, napsugárzás melegét jól felfogó falfelületek tervezésével, az épületek úgynevezett betájolásával is hasznosítják a szolá- ris energiát. A kísérletek tanúsága szerint nálunk általában a fűtési energia mintegy 30 százalékát lehet megtakarítani a meg-meg- újuló napenergiával. Közvetve a biomasszát és a szélenergiát is a napenergia részének tekintik. Magyarország 1983 óta tagja a Nemzetközi Napenergia Társaságnak, amely kétévenként rendezi meg az ISES-világkongresszust. Új színes televízió az Orionból Az Őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már látható volt az Orion Rádió és Villamossági Vállalat új, formatervezett, Vénusz névre keresztelt, 56 centiméter átlójú képcsövei gyártott színes televíziója. A készülék érdekessége, hogy az eddigi 12 csatornás programozási lehetőséget 32-re bővítették, valamint kisebb módosításokkal a műholdas adás vételére is alkalmassá tehetik. Várhatóan az idén 10 ezer darabot készítenek ebből az új típusból. Hiány áruból és bizalomból A hiány hiányt szül, mondjuk gyakran, s ennek igazáról mindannyian naponta meggyőződhetünk. Sőt a „szülést" mi magunk is elősegítjük, amikor hiánycikknek számító áruból - ha egyszer végre lehet kapni - a többszörösét vesszük annak a mennyiségnek, amennyire szükségünk van, amennyit normál körülmények között vennénk. Mert: ki tudja, mikor lesz legközelebb? Az amúgy is meglévő hiányt így mesterségesen tovább fokozzuk. Persze ezzel csak az áruhiányról beszéltem. Az olvasóinktól érkező panaszos levelekből egyre gyakrabban az is kiderül, hogy az áruhiány nemcsak önmagát újítja meg, hanem bizalmi válsághoz is vezet a vásárló és a kereskedelem között. Sőt, talán az utóbbi túl is éli kiváltó okát, például a már gyakrabban kapható Hajdú automata mosógépek és a bizalmatlanság viszonyáról éppen a múlt héten írtunk. Most viszont egy még mindig tipikus hiánycikknek számító termékkel, a mélyhűtőládával kapcsolatos panasz késztetett írásra. Dombóvári olvasónk sérelme - tartok tőle - szinte mindennapos, ahogy őírja, „lerágott csont”. Magyar mélyhűtőládára fizetettbe előleget a Napsugár Áruházban, hosszú várakozás után értesítést is kapott, hogy az áhított terméket átveheti. Ám csak a fizetés és a gépkocsira való fölrakodás után derült ki: nem Lehel, hanem jugoszláv gyártmány került a tehertaxira. Áru le, pénz vissza, mondhatnánk, minden rendben. Olvasónk azonban keserű: sérelmezi a nem elég körültekintő ügyintézésen kívül azt, hogy az áruház - mint írja - hónapokig használta, s még ki tudja meddig - mert előjegyzés nélkül sohasem jutna talán a mélyhűtőládához - használni is fogja az ő pénzét, anélkül, hogy akár ígéretet is tenne a teljesítés várható idejére. Tóth Lajos, az áruház igazgatója úgy érzi, hogy korrektül jártak el. Már akkor is, amikor fölvették az előjegyzést - nem lennének kötelesek - mert ezzel többletmunkájuk van és semmi anyagi hasznuk nincs belőle, hiszen az előlegként befizetett pénzeket elkülönített számlán kell tartaniuk, azt nem használhatják. Korábbi tapasztalatuk az, hogy a vevők örülnek a Lehelhez hasonló jellegű jugoszláv hűtőládának is, ezért jószándékúan értesítették a vásárlókat annak beérkezéséről. Az áruház tehát jót akart, s annak megfelelően is járt el. Az eredmény mégis csalódás, a kereskedelemben már amúgy is megrendült bizalom ismét csökkent. Ennek helyreállításán lehet fáradozni, de tényleges sikert csak a hiány enyhülése hozhat. Sajnos, csak késleltetve, mert a bizalom „termelését" még a mélyhűtőládákénál is nehezebb fölfuttatni. Még akkor is, ha nem kell hozzá impor talkatrész... -rí-