Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
2 “rtÉPÜJSÁG 1988. június 22. Szűrös Mátyás felszólalása a berlini találkozón „A megújulás halaszthatatlanná vált” Magyarország objektív adottságainál és politikai alapelveinél fogva egyaránt mélységesen érdekelt egy új, stabil, kooperatív európai biztonság kialakításában, és lehetőségeinek megfelelően kész ebben aktívan közreműködni - hangsúlyozta Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára az atomfegyvermentes övezetekről folyó berlini nemzetközi tanácskozáson kedden mondott beszédében. A nagyszabású, széles körű konferenciának az atomfegyvermentes övezetek és a hagyományos leszerelés összefüggéseivel foglalkozó munkabizottságában az MSZMP KB titkára rámutatott, hogy bár hazánk közvetlenül nem határos a NATO országaival, a Magyar Néphadsereg nem rendelkezik nukleáris és vegyi fegyverekkel, s hazánk területén nincsenek is ilyenek, Magyarország - a más, hasonló nagyságrendű országokkal együtt - mégis érdemi szerepet vállalhat a katonai szembenállás mérséklésében, elsősorban az európai hagyományos leszerelési folyamatban. Magyarország alkalmasnak látszik - megfelelő ellentételezés esetén - olyan egyoldalú és szövetségi szintű gesztusok megtételére, amelyek egyértelművé teszik a politikai akaratot, de nem fenyegetik hazánk, vagy mások biztonsági érdekeit. Ezen túlmenően őszintén érdekeltek vagyunk abban, hogy azon országok közé kerüljünk, amelyek majd a tárgyalások eredményeként az elsők között kezdhetik meg a fegyveres erők csökkentését területükön, saját erőit és a szövetséges erőket egyaránt beleértve - jelentette ki Szűrös Mátyás. Majd a továbbiakban arról szólt, hogy az atomfegyvermentes övezetek létrehozásával összefüggő problémák ma joggal állnak a politikusok és a szakértők figyelmének középpontjában, különösen Európában. A katonai szembenállás mérséklése, a nukleáris fenyegetettség Kedden Budapesten, a Rege Szállóban megkezdődött a KGST-tagállamok országos szövetkezeti szövetségei, illetve tanácsai elnökeinek kétnapos tanácskozása. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-belr, a román, a szovjet, a vietnami és a magyar delegáció mellett megfigyelőként jelen van a tárgyaláson a Jemeni NDK-beli és a jugoszláv szövetkezeti küldöttség. A szocialista országok fogyasztási szövetkezeteinek vezetői egyebek között megvitatják a közvetlen termelési kapcsolatok bővítésének lehetőségeit, és a szövetkezeti oktatás, s a vezetőképzés időszerű feladatait. Egyeztetik álláspontjukat a Szövetkezetek Szovjet szakértők érkeztek hétfőn az amerikai energiaügyi minisztérium neva- dai nukleáris kísérleti telepére, hogy közös kísérletet végezzenek amerikai kollégáikkal. A szovjet-amerikai közös nukleáris kísérletek programjának keretében augusztus közepén 700 méteres mélységben hajtanak majd végre nukleáris robbantást. A kísérleti telep és a környező területek különböző pontjain elhelyezett műszerek segítségével a tudósok rögzíthetik a robbanás adatait. A korlátozása a Varsói Szerződés és a NATO határvonalán, Európa középső részén a legsürgetőbb feladat. Ezért megkülönböztetett fontosságú a Német Szocialista Egységpárt és a Német Szociál- démokrata Párt közös javaslata a középeurópai atomfegyvermentes folyosó kialakítására. Az atomfegyvermentes övezetek létrehozására irányuló, és az egyéb, hasonló célzatú erőfeszítések eddigi eredménytelenségének okai a II. világháborút követően kialakult és - fő tartópilléreit tekintve - máig fennmaradt biztonságpolitikai helyzetben és gondolkodásban, a bipoláris logika maradványaiban gyökereznek. A jelenleg uralkodó biztonságpolitikai felfogás a két katonai szövetség tagállamaiban összességében a bizalmatlanság, a másik oldal támadó fellépésétől való félelem légköréhon alaki ilt ki Az MSZMP KB titkára állást foglalt az anakronisztikus beidegződések megszüntetése, a biztonságpolitikai szemlélet megújítása mellett, amely, mint mondta, átfogó politikai döntésen és akaraton alapuló, mindkét oldalon jelentős egyoldalú és kölcsönös engedményeket is magába foglaló, valamennyi tartalmi ösz- szetevőre kiterjedő intézkedéssorozatban kell, hogy megjelenjék. A támadóképesség felszámolásához vezető úton a kettős nulla megoldás után az európai hagyományos erők és fegyverzetek korlátozása, majd nagyarányú csökkentése lehet az a terület, amely esélyt kínál a továbblépésre, a valóságos áttörésre. E folyamatnak különösen a kezdetén, a megfelelő politikai-lélektani feltételek kialakítása során tesznek szert rendkívüli jelentőségre azok az intézkedések, amelyek katonai jelentősége korlátozott ugyan, politikai, bizalomerősítő hatásuk viszont annál nagyobb - állapította meg berlini beszédében Szűrös Mátyás. Nemzetközi Szövetsége XXIX. kongresz- szusára, amelyet július 7. és 10. között tartanak Stockholmban, ahol a fő téma a szövetkezeti értékek újragondolása. A KGST-országok szövetkezeti vezetőit kedden fogadta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A megbeszélésen - amelyen jelen volt Kö- veskuti Lajos, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, Hartmann József, a Szövosz elnöke és Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára - véleményt cseréltek a szocialista országok szövetkezeti mozgalmainak aktuális tennivalóiról, a megújulás sokszínű módjairól, s a szövetkezeti mozgalom távlatairól. kísérlet előkészületei már áprilisban megkezdődtek Nevadában szovjet szakértők bevonásával. A 25 tagú szovjet szakértői csoport érkezésével egy időben Washingtonban az energiaügyi minisztérium bejelentette, hogy ma két katonai célú föld alatti nukleáris robbantást hajtanak végre egyidejűleg a nevadai kísérleti telepen. Az elmúlt húsz évben csak egyetlen alkalommal került sor hasonló kísérletre az Egyesült Államokban. (Folytatás az 1. oldalról.) mértékben forog kockán. A versenyképesség helyreállítása nélkül a fejlődés fő áramlataitól való végzetes elszakadás fenyeget. Az a tény, hogy a konferencia munkájában szocialista részről nemcsak hazánk, hanem Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió képviselői is részt vesznek, világosan mutatja törekvéseink megalapozottságát és időszerűségét. Saját gyakorlatunk kritikus felülvizsgálata is erre a következtetésre vezetett bennünket. A magyar gazdaság teljesítménye hosszabb ideje stagnál, nemzetközi versenyképessége romlik. Technikai lemaradásunk növekedett. A külső eladósodás folyamatát csak átmenetileg, a nyolcvanas évek elején sikerült megállítani, de akkor is elsősorban a belföldi felhasználás korlátozása révén. A beruházási ráta nemzetközi mércével mérve is kirívóan, körülbelül 15 százalékkal csökkent. E forrás megszűntével utóbb az életszínvonal csökkenése is elkerülhetetlenné vált. A gazdaságpolitika arra a feltevésre épített, hogy a belföldi felhasználás szigorú korlátozása az exportképességük növelésére készteti a magyar vállalatokat, s megindul egy olyan átstrukturálódási folyamat, amely a jövedelmező tevékenységek fellendüléséhez vezet. A kényszerítő, illetve az ösztönző közgazdasági környezet híján azonban ez a feltételezés nem bizonyult reálisnak. A kormány 1984-ben és 1985-ben - érzékelve azt, hogy a megszorítások politikája rendkívül népszerűtlenné vált, s a kívánt hatást sem érte el - szelektív élénkítést igyekezett megvalósítani. A szigorú korlátozások enyhültek. A kormány arra törekedett, hogy az erőforrásokat az alacsony hatékonyságú területekről a jó piaci perspektívával rendelkező vállalatokhoz csoportosítsák át. Ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Ebben - politikai bizonytalanságaink mellett - közrejátszott a megelőző évek eredményeinek túlbecsülése. Erőtlenek voltak azok a törekvéseink, amelyek az erőforrások gazdaságtalan területekről való kivonására, a felszámolási törvény érvényesítésére irányultak. Újra kellett, újra kell tehát értékelni gazdaságpolitikánkat. A nyolcvanas évtized fejleményei szertefoszlatták azt az illúziót, hogy a szükséges változtatások túlzottan óvatos adagolásával, a politikai intézményrendszer érintetlenül hagyásával, népszerűtlen intézkedések nélkül tartós eredmények érhetők el. A megújulás halaszthatatlanná vált. Ez a felismerés fejeződik ki a párt és a kormány programjaiban. Ezt erősítették meg a legutóbbi pártértekezleten született elhatározások. Építeni tudunk eddigi tapasztalatainkra és nem lebecsülendő eredményeinkre ezen a téren. Már húsz éve, az 1968-as reform bevezetésekor megfogalmazódott: egy kis ország számára az elszigetelődés megengedhetetlen, a versenyben maradás egyetlen lehetősége a világgazdasági nyitás, az alkalmazkodás. Felismertük azt is, hogy a világgazdaságba való intenzív bekapcsolódás túlmutat az egyszerű kereskedelmi kapcsolatokon. Magában foglalja a műszaki együttműködést, kooperációt, vegyes vállalatok alakítását, a működőtöké bevonását is. Felzárkózni a világ legfejlettebb államaihoz csak akkor lehetséges, ha kialakítjuk azokat a hazai politikai és gazdasági feltételeket, amelyek erre késszé és képessé tesznek bennünket, s ha fokozatosan lebontjuk azokat a mesterséges falakat, amelyek vállalatainkat a világ- gazdaságtól elválasztják. Grósz Károly a továbbiakban részletezte azokat a lépéseket, amelyekkel a kormányzat igyekezett és igyekszik ösztönözni a vállalkozásokat, a külföldi tőke bevonását. Szólt az adóreform bevezetéséről, a ma még szerény formában működő értékpapírpiac kialakításáról, a nemzetközi pénzügyi intézményrendszerbe történő bekapcsolódásunkról. Hangsúlyozta, hogy az állam gazdasági szerepe megváltozott: háttérbe szorul az igazgatás, előtérbe kerül az irányítás és a külgazdasági kapcsolatokban a szolgáltatás.- A makroökonómiai szabályozásnak különösen három formáját tartjuk lényegesnek - folytatta. - Szükség van egyfelől a pénzkínálat és a jövedelmek általános színvonalának alakítására: a monetáris szabályozásra, az egységes adórendszerre. Másfelől működtetni kell piacerősítő, a verseny torzulásait szabályozó és a kockázatokat ésszerűen megosztó intézményeket: versenyszabályozást, bankfelügyeletet. Végül a nemkívánatos társadalmi következmények mérséklése érdekében szükség van a piaci hatások korlátainak kijelölésére: a környezetvédelmi előírásokra, a területi egyenlőtlenségek enyhítésére, a személyi jövedelemadó egyenlőtlenséget csökkentő szerepére. El akarjuk érni, hogy a gazdasági szereplők gazdálkodási döntéseikben törvények által garantált autonómiával rendelkezzenek. Az autonómiát nem az állami irányítás által átmenetileg szüneteltetett, de bármikor visszavonható hatáskörnek tekintjük, hanem olyan rendelkezési jognak, amelyet a társadalmi nyilvánosság és az államapparátustól elkülönült tulajdonosok kontrollja törvényekkel szavatol. ' Ennek feltételeit az előttünk álló időszak politikai és gazdasági reformlépéseivel tervezzük kialakítani. Oly módon, hogy a vállalkozói autonómia kiterjedjen a termeléssel, az értékesítéssel, a vállalati vagyonnal, a vállalati szervezettel kapcsolatos döntésekre és a munkáltatói jogok gyakorlására, s ezeket a döntéseket kizárólag a jövedelmezőség, a világpiaci értelemben vett hatékonyság vezérelje.- Reformprogramunk lényege a szocialista, tervszerűen orientált piacgazdaság kifejlesztése! Ebben a piac a gazdaságot egészében integráló intézmény. Eddig az volt az álláspont, hogy ahol a tervszerű állami irányítás nem bizonyul hatékonynak, ott kell teret engedni a piaci mechanizmusnak. A szocialista piac- gazdaságban viszont fordított a logika: ahol a piac nem bizonyul társadalmilag hatékony vagy elfogadható koordinációs mechanizmusnak, ott van szükség a nem piaci eszközök érvényesítésére. ■Tisztában vagyunk vele, hogy mindezeknek szigorú feltételei vannak. Az adminisztratív korlátok leépítésének kemény pénzügyi politikával és a csődtörvény következetes alkalmazásával kell párosulnia. A kormánynak olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek a vállalatokat fegyelmezett pénzgazdálkodásra késztetik. Egyidejűleg szigorú takarékosságot kell megvalósítanunk az állam- háztartás kiadásaiban. A gazdaságtalan területek kezelésére vonatkozó szabályok akkor is érvényesítendők, ha ez kapacitás-kihasználatlanságot, átmeneti munkanélküliséget és rövid távon gazdasági veszteségeket is okoz. A foglalkoztatási problémákat erre a célra szervezett, önálló és hatékony intézményekkel, nem pedig a kilátástalan helyzetű tevékenységek mesterséges életben tartásával kell megoldani. Arra is számítunk, hogy az adminisztratív és informális korlátozások gyors ütemű lebontása, a pénzügyi támogatások visszaszorítása, a piaci lehetőségek és kockázatok növekedése nyomán a vállalatok és az állam korábbi viselkedési normái megváltoznak. Újításokra és megújulásra van itt is szükség. A változásoknak olyan erősségűeknek kelt lenniük, amelyek valóban magukkal hozzák a gazdasági megélénkülést, megindítják azokat a gazdaságszerkezeti változásokat - a termelési tényezők átcsoportosulását -, amelyek majd a kibontakozás szilárd bázisát képezik. Sok ország sikeréből és kudarcából tanulva, de a saját közelmúltunkból is okulva tudjuk, hogy mindehhez határozott politika és olyan program szükséges, amely a társadalom politikailag aktív részének, a vállalatok vezetői gárdájának a bizalmát bírja. Külföldi gazdasági partnereink is csak ilyen politikát tekintenek hitelesnek. Reálisan látjuk, hogy a világméretű átrendeződés során növekszik a különböző országok fejlődési esélyeinek különbsége. De abban is biztosak vagyunk, hogy ez nem eleve elrendelt kényszerpálya, amelynek a nemzetgazdaságok tehetetlenül ki vannak szolgáltatva. Erősíti ezt a felfogásunkat, hogy a legfejlettebb országok és jó néhány újonnan iparosodott ország sikerrel indult el a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás útján. Számos, reménytelen helyzetűnek vélt ország stabilizálta gazdaságát. Nem egy fejlett ország kezdeményezett és minden bizonnyal előbb-utóbb sikerre visz komoly strukturális változásokat. Ezekben az országokban megfigyelésünk szerint a kormányzati költségvetésből kevesebbet fordítanak a nem eléggé gazdaságos tevékenységek, vállalkozások stabilizálására. Csökkentik a támogatásokat, határozott takarékossági programokat hajtanak végre. Ugyanakkor a monetáris irányítás, a tőkepiac révén gondoskodnak arról, hogy a pénz és a termelési tényezők oda áramoljanak, ahol a piaci perspektívák biztosnak tűnnek, a jövedelmezőségi kilátások jók. Az ilyen pénzügyi rendszer, illetőleg gazdaságpolitika a világgazdaság által elismert teljesítmények növelésére ösztönöz, nem védekező, hanem offenzív. Erősíti a vállalkozást, ezen belül a kis és közepes méretűeket, megszilárdítja a gazdálkodási-pénzügyi fegyelmet az állami szektorban. Nem titkoljuk, hogy tanulni akarunk tőlük. Eközben viszont nem látunk okot arra, hogy ne ragaszkodnánk a múltban elfogadott és időt álló szocialista értékeinkhez. Éppen ezek báziáán akarjuk rendszerünk működését hatékonnyá tenni, ami szükségképpen feltételezi a „vesztett illúziók” bátor elhagyását. Ebben az új helyzetben sem látjuk veszélyeztetve társadalmunk szocialista jellegét. A tulajdon meghatározó része közösségi marad. Az állam továbbra is kötelességének tartja, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülőket intézményesen védelmezze. A gazdasági folyamatok irányításában fokozottabban számítunk az emberek tudatos, demokratikus részvételére. Szocialista rendszerünket meg akarjuk tisztítani azoktól a gátló tényezőktől, amelyek szubjektív emberi hibák nyomán rakódtak rá, szerkezetét ezzel párhuzamosan igazítjuk a kor követelményeihez. A tagországokat egymáshoz közelítő szocialista gazdasági integráció a jövőben sem zárja ki azt, hogy egyenként, közösen vagy akár az egész szocialista közösség szintjén bővítsük kapcsolatainkat a világ más tömörüléseivel, minden országgal. S ami a legfontosabb: dolgoznunk kell, kitartóan és magas színvonalon, mert a saját erőfeszítéseket, a szakszerű, szellemileg is igényes jó munkát a leghangzatosabb reformprogramok sem pótolhatják. Úgy érezzük, hogy meg tudjuk teremteni az ehhez szükséges társadalmi konszenzust itthon, és törekvéseinkkel bizalmat ébresztünk külföldi partnereinkben. Ehhez nélkülözhetetlennek tartjuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését, hogy e kapcsolatok a kölcsönös előnyökön és a vállalkozói kezdeményezéseken alapuljanak. A kelet-nyugati kapcsolatok bővítése közös erőfeszítéseket igényel. A partnerekkel közösen meg kell nyitnunk egymás számára a piacokat. A mi részünkről a modern üzleti élet intézményi rendszerének kifejlesztése a legaktuálisabb feladat. - Az elmondottakkal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a magyar kormány kiemelt feladatának tartja a világ- gazdaságba való beilleszkedést. Felismertük ennek sorsformáló hatását a magyar gazdaság modernizációjában. Meggyőződésem, hogy ez a konferencia ehhez is sok segítséget ad számunkra. Munkájukhoz a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a magam nevében sok sikert kívánok - mondotta befejezésül Grósz Károly, szívből gratulálva a konferenciára alkalmat adó lap centenáriumán a lap szerkesztőinek, munkatársainak, köszöntve egyúttal a Financial Times olvasóit. Ezután David Mellor, a brit parlament tagja, államminiszter beszélt a két ország javuló gazdasági, kereskedelmi kapcsolatairól. Ezt követően Otto Wolff von Ameron- gen, az NSZK-beli Német Gazdaság Keleti Bizottságának elnöke tartott előadást. A továbbiakban számos előadás hangzott el a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok jövőjéről, a gazdasági fejlődés helyzetéről egyes kelet-európai országokban. Több előadó ismertette a Lengyelországban, Szovjetunióban körvonalazódó új gazdasági reformtörekvéseket. * Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a budapesti konferencia alkalmából interjút adott a Financial Times című londoni lapnak. A KGST-országok szövetkezeti vezetőinek tanácskozása Budapesten Szent István és kora címmel kétnapos tudományos ülésszak kezdődött június 21-én az MTA várbeli kongresszusi termében, az MTA Történettudományi Intézete, a Magyar Történelmi Társulat és a Katolikus Püspöki Kar rendezésében. (MTI TELEFOTÓ) Szovjet szakértők Nevadában
