Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
1988. június 22. NÉPÚJSÁG 3 Bármikor járunk arra, a bölcskei határban mindig látni néhány mozgó „pontot”, a távolban emberek művelik, gondozzák a homokon termő -szőlőt, kukoricát, kapásnövényeket. Dolgos népek lakják ezt a községet, akiknek életét évszázadok óta a halászat mellett a földművelés jelentette. Az igazán nagy munka hajnalban indul, akkor még nincs a nagy meleg, mondja Frigyer József, aki Rojer Józseffel együtt bandukol lefelé a Havasi sornak nevezett területen, a pincék között. Hazafelé Rojer József és Frigyer József nyugdíjas gazdák: „Görbe embert szereti a szőlő” Errefelé a vegyes borokat szeretik, a kádárból, bálinkából és rácból készült nemes nedűt az idegeneknek is meg kell kóstolniuk. A Dunaföldvár felé vezető út bal oldalán a Páskom-dűlőben a Varga családot találjuk, éppen cseresznyét szednek. Az ötéves telepítés most hozott első termést, nem panaszkodnak, csak a baracktól tartanak nagyon, néhány éve csak a fagy szüretelte a sok munka, törődés gyümölcsét. Lejjebb, a Duna-parton a hétvégi házak, kiskertek szinte egybeolvadnak. Vörösgyir talán legrégibb gazVarga Gyuláné: A jabolai, jermen- dorfi és a vancseresznye fajtákat telepítettük dája Süveges József, már a nagyapjának is itt volt földje, csak a szomszédok változnak az idő múlásával...-takács-kapfingerA gyorsabb orvosi ellátás érdekében... Gyönk „elválik” Pincehelytől indokolt ésszerűsítés a közakarat nyomására „A megye egészségügyi alapellátásának rendszere kiépítettnek tekinthető. Fontos azonban, hogy az ügyeleti rendszerben folyamatosan történjenek meg az indokol ésszerűsítések, melyek a betegek gyors és szakszerű ellátását javítják.” E mondatok a megyei pártbizottság 1986. májusi ülésének határozatából valók. * Viszont az idézeteknél régebbi keletű Gyünknek és térségének a problémája, már ami a hét végi orvosi ügyeletet illeti, azaz a központi ügyeletet, melyet megyénkben 1985 közepén szerveztek meg. Mégpedig Gyönk és térsége - hét (!) településről van szó - esetében úgy, hogy az anyaközséghez húsz kilométerre levő Pincehelyhez csatolták őket. Mondani sem kell, hogy ez mit jelent azóta is az orvosi ellátásra szorulóknak. Persze, azért csak mondjuk el... sok-sok vonzata közül legalább néhányat részletezve. Bozsó Jánosné országgyűlési képviselő, a gyönki általános iskola igazgatója - aki születése óta e hátrányos térségben él - szomorúságát fejezi ki a számukra méltánytalan intézkedés miatt, s a régi időkre emlékezik:- A felszabadulás óta talán az jelentette az itt élőknek a legnagyobb boldogságot, amikor megépült az egészségház. A hét község lakossága nagyon, de nagyon sokat tett érte. A térség egészség- ügyi fejlődését az is fémjelzi, hogy egymás után nyíltak meg a körzeti orvosi rendelők. Nem volt gond az ügyeleti ellátással sem... Gyönkön és a környékben levő falvakban nem volt elégedetlen ember szombatokon, vasárnapokon. Az ügyelet tartásában nagyszerűen megegyeztek az orvosok. Szóval rendben ment minden, egyetlen panasz nem érkezett ez ügyben a lakosság részéről sehova... - mondja a korábbi évtizedeket elismeréssel ecsetelő tényeket Bozsó Jánosné, majd néhány másodpercre elhallgat. Tekintete elkomorul, és mi tagadás, a következő kérdéseit háborogva teszi föl, szinte önmagának:- Nem értem, nem értjük, hogy lehet egyetlen tollvonással fölborítani mindazt, amit esztendők szorgos munkájával létrehoztunk? Nem értettük, hogy miért nem vették figyelembe a lakosság tiltakozását? Miért áldozzák fel Gyönköt? ...Tudom, hogy az utolsó kérdés talán erősebb a kelleténél, de értelmetlenül állunk az üggyel szemben. Mert ez már ügy! Most is az, pedig az átszervezés, az indokolatlan döntés óta már eltelt néhány év. S azóta központi témája az orvosi ügyelet a falugyűléseknek. Az emberek jogosan háborognak, s teszik fel a kérdést: „Hogy lehet az, hogy beszélünk, beszélünk a demokráciáról, s ugyanakkor a hátrányos térségben élő emberek jajgatására csak úgy fittyet hánynak?” Avagy: „Mi mindig a magunk erejéből jutottunk előre, most pedig a rajtunk kívülállók döntése miatt jutunk hátra?” Hogy mennyire érzik égetőnek az emberek az orvosi ügyelet megoldásának kérdését, arra néhány példát mi is elmondunk. Amikor lapunk vezetői és munkatársai fórumon találkoztak az ott élő emberekkel, amikor ki tudja fölsorolni, hogy mi minden került szóba - és kerülhetett volna még - a beszélgetés résztvevői meglehetősen éles hangon tértek egyre vissza a hét végi ügyeletre. S nem a levegőbe beszéltek, hanem konkrét eseteket említettek föl, alátámasztva, hogy a pincehelyi ügyelet nekik nem jó, s miért nem az. Amikor ezután kint jártam a településen, az egyik üzlet előtt idős asszonytól kérdeztem, hogy merre találom Trischler főorvos rendelőjét. Gyanakodva nézett rám, majd ennyit kérdezett vissza:- Ugye, Pincehely ügyében jött? Az aláírások miatt? - s hozzátette azt is, hogy: - Jöhetnek nyugodtan, mi végigjárjuk akkor is a mi kálváriánkat! Zavartan mondtam, hogy tulajdonképpen az ügyelet ügyében érdeklődök, mert írni szeretnék róla. Erre már vagy öten álltak körülöttünk, s javasolták, hogy beszéljek Dúsa Gáspárnéval, a vöröskereszt községi alapszervezetének titkárával, mivel az aláírásokról ő tud bővebben. Sikerült vele beszélni.- Itt Gyönkön és a társközségekben is aláírások gyűjtését kezdeményezték az emberek most, tavasszal. Már ezerötszá- zan írták alá azt a kérést, miszerint helyezzék vissza a központi ügyeletet Pincehelyről Gyönkre. Az orvosok is vállalják - természetesen örömmel. Dúsa Gáspárné elmondta azt is, hogy 1986 végén levelet írt a megyei tanácsnak, melyben ismét e kérésüket tolmácsolta. A választ udvarias, de elutasító volt... Ezután néhány olyan esetet mondott el, ami igazukat támasztja alá. Közülük egyet közzé is teszünk:- Egy diósberényi férfi szívbeteg édesanyja rosszul lett egyik hét végén. A férfi kocsiba ültette a nénit, s mentek a pincehelyi ügyeletre. Ott ellátták a beteg asz- szonyt, de kórházi kezelés is szükségesnek látszott. Mivel Gyönk és térsége kór- házilag, illetve rendelőintézetileg Szek- szárdhoz tartozik, hát indultak tovább. Csak az út 1200 forintjukba került.- Hogy hol lehetne megoldani a gyönki rendelést? Hát az egészségházban - mondja Dúsa Gáspárné. - Némi átalakítás... Persze, ha arra most éppen nincs pénz, akkor talán a község tisztasági mozgalomban elért eredményéért kapott kétszázezer forintot arra lehetne fordítani. Ezzel mindenki egyetértene! Aztán jövőre visszacsoportosíthatnánk a pénzt. És tulajdonképpen alig kerülne valamibe az átalakítás, mert a munkát itt a szakemberek örömmel végeznék ellenszolgáltatás nélkül - mindannyiunkért. Dr. Trischler József az ügyvezető körzeti főorvos. Kérdéseinkre csak tényszerűen, majdhogynem lakonikusan válaszol. Érthető, hiszen az orvosokat már megvádolták, hogy ők maguk „piszkálják” folyton-folyvást az ügyet saját kényelmük érdekében.- Mielőtt Pincehelyre szerveztek volna át bennünket, többször összehívták az orvosokat Tamásiba, megbeszélésre. S nemcsak mi, hanem a többi kolléga is ellenezte a kilátásba helyezett intézkedést, mert ők is úgy látták: a környék adottságait a döntés meghozatalakor nem vették figyelembe. Mint említettük, Gyönk és Pincehely 20 kilométerre van egymástól. Pincehelytől Diósberény 26-ra, Varsád 25-re, Udvari, illetve Miszla 30, illetve 35-re. Miszla és Fürgéd között 55 kilométer a távolság. Viszont, ha az ügyeletes orvos éppen Misz- lán dolgozik és sürgős esethez, mondjuk balesethez, szívrohamhoz Fürgédre hívják, akkor... Hogy ez időben mennyi? Elég sok - függően az út-, illetve időjárási viszonyoktól. De ahhoz éppen elég, hogy az orvos utazási ideje alatt bármi is történjék. A főorvosnak feltettük azt a kérdést is, hogy az egyetlen kocsival rendelkező ügyelet egyik orvosa mondjuk éppen Si- montornyára tart - nyilván sürgős „ügyben”, de URH-n beszólnak, hogy Miszlán valaki rosszul lett, s az elmondásból szív- infarktusra gyanakszik, mit tesz?- Megnyugtatom valamelyik felet... és az útirányt illetően döntök. Mert kénytelen vagyok dönteni és vállalni a felelősséget.- Már ne haragudjon, de majdnem képtelenségnek hangzik... mármint a hozzátartozó megnyugtatása. Ki tud megnyugodni azért, mert az orvos azt üzeni?- Tehetünk mást?- Azt mondják, Udvariban hasonló volt a szituáció... Egy fiatalasszony lett rosz- szul, s mire odaértek, meghalt.- Amikor az ügyeletet hívták, a kocsi nem volt bent... Az asszonyka Varsádon halt meg a mentőautóban. De azért tegyük hozzá: az ügyeletes sem tudott volna segíteni, ha azonnal ott terem, mert totális agyvérzése volt szegény nőnek.- Az eset akkor is irritálja a közhangulatot... - mondom, s mivel nem kapok választ, megkérem a főorvost, beszéljen az ügyeleti rendről.- Pénteken este hat órakor „költözünk” Pincehelyre, s hétfő reggel 8-ig vagyunk ott. Csak hát gond, hogy hétfőnként magam is reggel 7 órakor kezdem itthon a rendelést - ha nem ügyelek - mert a bejáró dolgozókat, iskolásokat a járatok indulása előtt el tudom látni, s olyankor még mindenki beér a munkahelyére... Egyébként öthetenként kerül ránk az ügyelet. Ha Gyönkön lennénk, akkor négyhetente. Mi vállalnánk. Hétvégeken az ügyeletes orvosok és az asszisztensek Pincehelyen a rendelőben vannak elszállásolva. Egy idő után kaptak zuhanyzót és televíziót is. Étkeztetésüket a kórházban oldották meg. A tényékhez pedig még annyit: hogy bár mostanában az ügyeletes orvost az ügyeleti gépkocsi a hétvégeken egy-egy településre átviszi, hogy beadja az injekciókat. Korábban viszont a betegek jártak be Pincehelyre. Igaz, hogy előfordul most is, pontosan a távolságok miatt, hogy az orvosra egy-két órát várniuk kell a betegeknek, mert éppen más térségben lát el egy sürgős esetet. És még mindig a tények, melyeket Fekete József, a Gyönki Nagyközségi Közös Tanács elnöke mondott el:- Az egészségházban valóban meg lehetne oldani a térség központi ügyeletét, hiszen a feltételek részben biztosítottak, még fizikoterápiás készülékeink is vannak. Az átalakítást pedig vállalnánk... Nemrégen beszéltem dr. Szatmári Mariannával, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium alapellátási és rehabilitációs osztályának vezetőjével. A gyönki „esettel” kapcsolatban azt javasolta, kérjenek tőlük állásfoglalást, mégpedig úgy, hogy részletezzék Gyönk vezetői, hogy a központi ügyelet feltételei megvannak-e. A levélváltás megtörtént, így már az állásfoglalásból idézhetünk: „Levelében foglaltak szerint a hét végi orvosi ügyelet feltételei Gyönkön biztosítottak. Egyetértünk azzal, hogy a hét végi ügyelet közelebb vitele a lakossághoz célszerű, javítja az egészségügyi ellátást, így semmi elvi akadályát nem látjuk annak, hogy a lakosság kívánságának megfelelően a hét végi ügyelet visszakerüljön Gyönk székhelyközségbe. Tekintettel arra, hogy a döntés tanácsi feladat, javasoljuk, hogy forduljanak a megyei tanács illetékes felügyelő elnök- helyetteséhez, vagy a megyei főorvoshoz.” A gyönkiek fordultak is. István József, a megyei tanács elnökhelyettese a minap fogadta Bozsó Jánosnét és Fekete Józsefet. Miután a közel hatezer embert érintő ügyet, illetve annak újabb vonzatait és az állásfoglalást ismertették az elnökhelyettessel, ő a következőket mondotta:- A „visszakörzetesítésnek” magam sem látom már akadályát, természetesen fenntartva azoknak a feladatoknak az elvégzését, megoldását, amelyek a központi telephelyű, összevont ügyelet jó működésének kritériumai. Természetesen a pincehelyi központi ügyelet költségeinek Gyönkre és térségére „eső” arányos részét átcsoportosítjuk megyénk - most már mondhatom - új központi ügyeletének. Tehát úgy tűnik, egészen rövid idő múlva befejezettnek tekinthető Gyünknek és társközségeinek meglehetősen furcsa kálváriája. V. HORVÁTH MÁRIA Az élelmiszeripari vállalatok belső egységeinek önállósága Az élelmiszeripari vállalatoknál a vártnál kisebb mértékben növekedett a belső szervezeti egységek önállósága, és az anyagi érdekeltségi rendszer sem alakult ki megfelelően - állapították meg a közelmúltban az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetében, ahol a kisebb egységek - üzemek, gyáregységek, műhelyek - dolgozóinak helyzetét elemezték. Néhány tröszt megszűnésével, illetve a tröszti szervezet módosításával az elmúlt években függetlenebb gazdálkodást folytató vállalatok jöttek létre. Az édesiparban, a hűtőiparban és a növényolajiparban, ahol a decentralizálás régebben megvalósult, ott a gyári önállóság a bérgazdálkodásra, a létszámgazdálkodásra és a gyártmányösszetétel alakítására is kiterjed már. Sajátos a helyzet a sütőiparban, ahol a kisebb egységek önállóbb gazdálkodását a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó szervezetek létrehozása kényszerítette ki. A kisebb kenyérgyárak, pékségek általában jól elhatárolható fogyasztói körzeteket látnak el áruval, a termékek kínálatát az igényekhez alkalmazkodva tudják alakítani, és érdekeltségük is részben eszerint változott, javult meg. IA bölcskei határban
