Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
4 i^ÉPÜJSÁG 1988. június 21. Moziban A pokol katonái „Az amerikai katonai büntetőtáborokban uralkodó embertelen viszonyok kíméletlen ábrázolásával tűnik ki az alkotás a rokon témájú munkák közül” - olvasható A pokol katonái című film egyik hazai ismertetőjében. Minden relatív - vonható le az elkoptatott közhely tanulságként a mű megtekintése után, hiszen a bemutatott, sokkolónak szánt jelenetek csak az egyén abszolút szabadságát hirdető amerikai eszmék fényében tűnhetnek „embertelennek”. A történelem viharai által keresztül-kasul szántott európai, még pontosabban kelet-közép-európai szemszögből nézve azonban legfeljebb csak csodálkozni és mosolyogni lehet azon, miként képzelik el a naiv jenkik a „hétköznapi fasizmust”. A történet egy büntetőtáborban játszódik, ahova a vietnami háborúban való részvételt megtagadó katonákat zárják. (Csak zárójelben: vajon a dezertálást - háború esetén - minden ország csak fogságba vetéssel bünteti-büntetné?) A fdglyok - ahogy a képsorokból kiderül- megfelelő élelmezésben részesülnek, van idejük az olvasgatásra, s már enyhe torokfájás esetén is jogosultak az azonnali orvosi ellátásra. A kegyetlenséget a táborparancsnok őrmester képviseli, kinek a gonoszsága a rabok sértegetésében merül ki - ami adott esetben természetesen lehet nagyon is megalázó. Mindez persze nem akadályozza meg abban a renitenskedőket, hogy időnként nyíltan ne gúnyolódjanak az őrmesterrel- különösebb következmény nélkül. A táborlakók eme „sanyarú” életét egy-------------- -..-- - ■ -----------A szekszárdi Panoráma filmszínházban a napokban vetítik a Harmadik típusú találkozások című filmet valódi tragédia változtatja meg alapjaiban. A gyenge idegzetű Növik közlegényt szökés kísérlete miatt lelövi őrzője, s az eset nemcsak társait, hanem a közvéleményt is felrázza. A barakkokból álló telep köré hamarosan háborúellenes jelszavakat kiáltozó tüntetők vonnak kordont. A foglyok megtagadják az engedelmességet, vezetőjük terjedelmes listát olvas fel a helyszínre érkező magas rangú nemzetvédelmi tisztnek a sérelmekről. Újabb - az amerikai viszonyokra -jellemző példa: a két fél közötti vitában a tiszt hiába ad parancsot a lázadás azonnali befejezésére, a rabok az utasításokat - mivel a nagy hangzavarban semmit sem értenek - nem kötelesek teljesíteni. Erről a jogszabályról maga az őrmester világosítja fel a nemzetvédelmi minisztérium képviselőjét. Áldemokrácia - legyinthetnénk, s mindebben az is megerősítheti a nézőt, hogy a film befejezése utáni felirat a lázadás felszámolásáról és a szervezők hosz- szú börtönbüntetéséről ad hírt. Mégis, a látottak alapján nehéz egyetérteni a cím - A pokol katonái - által sugallt mögöttes tartalommal. SZEm ÁRPÁD Hangverseny Gulyás Dénes és Kertesi Ingrid ária- és dalestje Bizonyára kevesen tudják, hogy a Szekszárdi Művészetek Háza egy év alatt több mint 80 koncertnek adott otthont. Ezek között voltak különösen emlékezetesek, forró hangulatúak, mint például Sass Szilvia, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső nagy sikerű fellépései. Gulyás Dénes Liszt-díjas érdemes művész és Kertesi Ingrid, a Magyar Állami Operaház tagjának hangversenye azonban atmoszférájában minden eddigit felülmúlt. Nagy várakozással tekintettünk a világhírű- a New York-i Metropolitant is megjárt - tenorista szekszárdi bemutatkozása elé és örültünk, hogy Kertesi Ingridet ismét a Művészetek Házának dobogóján köszönthettük, mert szívesen gondolunk vissza a diákkoncerteken és legutóbb a János- passióban nyújtott itteni teljesítményeire. Mondom, tele voltunk várakozással és nem csalódtunk. Az elsőként színpadra lépő Gulyás Dénes- aki tetemes tiszteletdíját nagylelkűen már jó előre a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet javára ajánlotta fel - 10 év óta először vállalt vidéki városban koncertet. Emiatti szorongásának szimpatikus szerénységgel hangot is adott. A műsor első részében Vivaldi-, Händel-, Schumann-, Mozart-, Doni- zetti-szerzeményeket hallgathattunk. A szebbnél szebb motetták, áriák, kettősök közül még kiemelni is nehéz. Gulyás Dénes Händel Xerxes, Mozart: Don Giovanni és Donizetti: Szerelmi bájital operákból énekelt áriákat, miközben gyönyörködhettünk a legkiválóbb olasz tenoristákra emlékeztető hangjában. Kertesi Ingrid nagyszerű hangi adottságaival, sokoldalúságával, plasztikus, de mégis mértéktartó előadásmódjával ragadtatta tapsra a közönséget. Különösen Vivaldi: Infurore motetta első tételének, a Don Giovanni c. opera áriájának a bemutatásával és a kettősökben nyújtott teljesítményével igazolta, hogy a legjobbak között a helye. Szünet után a fiatal, tehetséges művésznő R. Strausstól és Donizetti: Lammermoori Luciájából énekelt, majd Messenet: Manon-jának Álom áriáját hallhattuk Gulyás Dénestől és kettőjüktől a duettet. Offenbach: Hoffmann meséiből választott részlet előadásával Kertesi Ingrid minden korábbit felülmúló sikert aratott. A kifogástalan zenei megformálás és a szuggesztív előadásmód tökéletes ötvözetét adta. Gulyás Dénes Puccini: Bohémélet, Rodolphe, Donizetti: Szerelmi bájital Románc és Verdi: Rigoletto Kesztyűáriáját énekelte érzelemgazdagon, hol bársonyos puha melegséggel, gyönyörű pianók megformálásával, hol hatalmas fortékkal a tenorhangzás legmagasabb régióiban is elegáns biztonsággal. Zongorán Ga- ram Zsuzsa kísért jól szolgálva az est sikerét. A szűnni nem akaró tapsot a világhírű énekes ráadásszámmal köszönte meg. LEMLE ZOLTÁN Zimbabwei szobrok szabadtéri bemutatója Kubatana, Zimbabwe. A Harrare közelében fekvő város művészei egyszerű eszközöket használva 2-3 nap alatt készítenek el egy- egy szobrot, amelyet aztán a műhely melletti szabadtéri bemutatón árulnak, vagy a fővárosi boltokba szállítanak eladásra. Tévénapló Szaké re ttségisek Az évforduló alkalom az emlékezésre: negyven éve nyílt meg a lehetősége annak, hogy arra érdemes munkás-és parasztfiatalok, történelmi mulasztások jóvátételeként, értelmiségivé válhassanak. Persze, nem ekkor kezdődött, Illyés Gyula már a '30-as évek közepétől sürgette a népi tehetségek megmentését, 1942 márciusában pedig a Tolnamegyei Hírlapban a dombóvári példát idézi, ahol megpróbáltak „gátat vetni az őrült pazarlásnak”, kezet nyújtva a mozgalom híveinek. Ekkor már működtek népi kollégiumok, melyeknek száma a felszabadulás után ugrásszerűen megnőtt, s nagy kár, hogy ezeket váratlanul, minden valós ok nélkül megszüntették, s ekkor, 1948 nyarán jött létre a szakérettségis mozgalom. Szerepét, jelentőségét oktalanság lenne kétségbe vonni, mert valóban új értelmiség indult el útján, s mint a riportfilmben hallhattuk, a legtöbb fiatalt a mohó tudásvágy vezette, s ha nagy nehézségekkel kellett is szembenézniük, célhoz értek. Horn Gyula államtitkár, aki maga is szakérettségisként kezdte, azt mondta a filmben, hogy nagyon nehéz volt, ami nem is lehetett másként, hisz szellemi háttér nem segítette ezeket a fiatalokat, s szorgalmunkkal kellett, időben nagyon rövid idő alatt, áthidalniuk a műveltségbeli hiányt. Később is, mert a szakérettségi csak a továbbtanulást alapozta meg, viszont így is elősegítette az új értelmiség kialakulását. A dokumentumfilm, a mi a kissé patetikus „Szárnyaló szellemünk otthona" címet kapta, az egykori szakérettségiseket mutatta be, s bár nem hallgatta el a nehézségeket, úgy éreztük, retusálta a képet, ami nem volt ennyire idilli. A népi kollégiumokat egy tollvonással fölszámolták, a nevezetes Eötvös Kollégiumot is megszüntették, a szakérettséginek ezeket kell pótolnia. Pótolta is, ahol tudta, mert valóban nagyon nehéz lehetett, ahogy Horn Gyula emlékezett vissza, de arról nem szólt a szerkesztő, Radványi Dezső és a rendező, Fazekas Lajos dokumentum filmje, hogy hányán buktak el közben. Itt a sikeresek szólaltak meg, akik hihetetlen szorgalommal átvágták magukat minden nehézségen, s most már jobbára nyugdíjasként tekintettek vissza erre a mindenképp hősi korszakra. Életük nyilván egészen másként alakul, ha nem kapják meg ezt a lehetőséget, bár az is igaz, hogy maga a fogalom, a szakérettségi, sokáig nem jelentett szellemi egyenrangúságot, s ezeknek a fiataloknak azt is be kellett bizonyítaniuk, hogy ugyanannyit érnek, mint azok, akik családi, társadalmi körülményeik következtében szerencsésebb csillagzat alatt indultak. A szakérettségi után szerzett diploma, ha az emberi helytállás oldaláról nézzük, erkölcsileg mindenképp valami magasabbrendűt jelentett; jó lett volna valamit erről is hallani. A mindenképp hatásos emlékezés így kevesebb volt, mint ami lehetett volna, de így is hasznos volt, mert arra az időszakra emlékeztetett, amikor megpróbáltak „gátat vetni az őrült pazarlásnak”, ahogy Illyés írta, ami annyi időn át kísérte a társadalomból kiszorított fiatalok fejlődését, lehetőségét Tévétükör Dr. Szecskő Tamás rendszeresen visszatérő 10-15 perces jegyzeteinek tükrében mindenki szembesítheti magát a többség véleményével: íme, ilyenek vagyunk, ez lelkesít bennünket, az pedig nem érdekel. Legutóbb, némileg rendhagyó módon, arról láthattunk adatokat, hogy az ország hogyan reagált a moszkvai csúcstalálkozóra, milyen remények éltetik, mi az, ami aggasztja az embereket. Azt is megtudtuk, hogy a közvéleménykutatást, aminek Szecskő Tamás hivatásos művelője, rövidesen kiterjesztik, hivatalos rangot kap. Van olyan politikai gyakorlat, amelyik csalhatatlannak vélve magát, nem törődik az állampolgárok véleményével, ahogy nálunk is történt az ötvenes években, amikor a legjobb szándékú véleményt is hatalmi szóval némították el. Ma a gyakorlat egészen más, a sokat emlegetett kibontakozáshoz közmegegyezés szükséges, mert ha a vélemények eltérőek is, a cél mindenki előtt legyen világos. Tehát egyáltalában nem közömbös, hogy ki hogyan vélekedik, s rövidesen hivatalosan is gyakran hangzik el a kérdés: Milyen az Ön közérzete? Aki mondjuk Szekszárdon az úgynevezett Dózsa söröző közelében él, annak feltétlenül rossz, mert annak ellenére kénytelen elviselni a kíméletlenül üvöltő magnetofon lármáját, hogy ezzel kapcsolatban országos érvényű, tehát helyileg nem módosítható rendelet intézkedik. Amíg vannak kivételezettségek, rejtelmes védettségek, bármiről legyen is szó, mert az embereknek mindenről van véleménye, addig jó közérzetről nem beszélhetünk. Persze a demokratikus jogokhoz demokratikusan gondolkozó és cselekvő emberek is szükségesek, akik tudják, meddig terjednek jogaik és hol kezdődnek kötelességeik, s azt is tudják, hogy a törvény betartása mindenkire kötelező. cs. I. Könyv: B. Élthes Eszter: Óda az erotikához A szerzőt, egy rokonszenves, jó humorú, magas, karcsú asszonyt, a közelmúltban a fél ország megismerhette Vit- ray Tamás Teleferéi egyikének jóvoltából. Életformája kissé különös. Az NSZK- ban gyakorló fogorvos, idehaza pedig feleség. Neve előtt a „B.” férjére, Bessenyei Ferencre utal, ami életmódban semmi esetre se lehet hátrány, könyve megítélése szempontjából azonban semmilyen szerepet se játszik. B. Élthes Eszter immár második kiadásban megjelent kis könyve, melyet nagyon bölcsen az újságárusoknál lehet megvenni, ugyanis kitűnő. Ezt a sommás véleményt nem azért merem megkockáztatni, mintha nála jobb stilisztától soha nem olvastam volna. A valamivel több mint 9 Iv terjedelmű kis kötet indulatainak őszinteségével, emberféltésével és ami legmeglepőbb, undorával ragadja meg az olvasót. Szerelmi (szexuális) élete ki- nek-kinek a magánügye, két személyre és legkevésbé sem az utcára tartozik. Nem számítva természetesen a hivatásos utcalányokat. Az elburjánzó magamutogatás, meztelenkedés, tulajdonképpen az együttlét lényege ellen fordul. Megszokottá, únttá teszi azt, aminek lényege szerint kívánatosnak kellene lennie és végül is puszta szerelmi tornamutatvánnyá silányítja mindazt, ami két ember együttlétében a legszebbek egyike. Veszítünk, ahelyett, hogy nyernénk - mondja szenvedélyekben nem szűkölködő könyvében Élthes doktornő, aki szerint „A részletek rombolásának mindig az egész széthullása a következménye”. Bizton számol ugyanakkor azzal, hogy sokan konzervativizmussal, netán prüdériával vádolják majd. Mellékesen megjegyezve azt, aki a saját életéből vett példák ízléses említéseiben se szűkölködik, ez utóbbival csak teljesen nyakate- kert okoskodás árán lehetne megtenni... Természetesen mégcsak nem is konzervatív, hanem egész egyszerűen egészséges, amit sajnos korunk egyre durvuló és az egymásközti érintkezésben is folyvást primitívebbé váló körülményei közt meg kell csodálni. Persze, nagyon valószínű, hogy szélmalomharcot vív, ide értve a természetes illemszabályok (tehát nem a spanyol etikett!) iránti - sajnos maholnap már - nosztalgiáját is. Idézem: „Akik a külső formákat, illemtani szabályokat kitalálták, tudták, hogy azok megtartása a belső tartalmak megőrzését szolgálja. Aki nemcsak „modernke- dik”, és például az illemkódexet nemcsak kispolgári csökevénynek tartja, hanem végiggondolja az emberi természet legelemibb törvényeit, az nem fog felelőtlenül szétrombolni mindent maga körül a haladás, a szélesebb látókör hangzatos jelszavai ürügyén.” Egy fecske természetesen nem csinál tavaszt, gyanítom, hogy ezt B. Élthes Eszter se hiszi. De legalább kimondja a maga igazát, ami az igazukban hívőknek, ha nem is mindig előjoga, de időtlen idők óta kötelessége. Az olvasóra bízva, hogy szavából mit fogad meg, terjeszt tovább, vagy - ami a legjobb lenne - ezek nyomán gyakorol. Ugyanígy az is, hogy hisz- e a fenti sorok írójának, aki B. Élthes Eszter vitairatát a legjobb szívvel ajánlja elolvasásra mindenkinek. Természetesen csak azoknak, akik szeretnek gondolkozni és elgondolkodni. ORDAS IVÁN
