Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. június 18. "ínjéPÜJSAG 3 SZOT-üdülés Térítési díj, elosztás, jogosultság Június elején lépett életbe a SZOT új beutalási rendje, amely a szakszervezeti tagságot nagyon is közelről érinti. A ko­rábbi beutalási irányelveket 1984-ben adták ki, igy most nem is olyan régi sza­bályok gyökeres módosításáról van szó. Mi tette szükségessé az új beutalási rend bevezetését - kérdeztük a SZOT Üdülési Főigazgatósága helyettes vezetőjétől.- A korábbi központi előírások nagyon merevek voltak, emiatt az adminisztráció felduzzadt. Rengeteg papírmunkát kellett végeznj, az egész üdülési rendszer túl­szabályozott volt. Alapvető rendező elv­ként úgy döntöttünk, hogy nem központi­lag, hanem az alapszervezeteknél, saját hatáskörben kell szabályozni. Ők alakít­ják ki az üdülési rend alapelveit, s ők a fe­lelősek a végrehajtásért. Sajnos a múlt­ban gyakran előfordult az, hogy az alap­szervezetek a központi előírásokat védő­bástyaként használták, s rájuk való hivat­kozással utasítottak el üdülési igényeket.- Mi tehát összefoglalóan az új szabá­lyozás lényege?- Minden eddigi központi kötöttség fel­oldása! Ezentúl az alapszervezetek ala­kítják ki a helyi körülmények figyelembe­vételével a beutalás rendjét. Megszűnt a központi korlátozás, amely évenkénti egyszeri, a főszezonban kétévenkénti, külföldön háromévenkénti beutalást en­gedélyezett. Az alapszervezetek saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy kit és milyen időközönként küldenek üdülni. Ők határozhatják meg azt is, hogy a be­utalás kedvezményesen, kiegészítő szel­vénnyel vagy forgalmi áron történik. A SZOT ez utóbbival kapcsolatosan irá­nyelveket adott ki: kedvezményben az részesüljön elsősorban, aki már leg­alább 1 éve szakszervezeti tag. Kiegészí­tő szelvényt az vehetne igénybe, akinek nincs módja arra, hogy tag legyen (pl. jö­vedelemmel nem rendelkező családtag) A forgalmi árat pedig az fizesse meg, aki nem akar szakszervezeti tag lenni.- Hogyan biztosítják a beutalók igaz­ságos elosztását? Demokratikusan tör­ténik-e majd mindez?- Ez az alapszervezeteken múlik. Az üdülési lehetőségeket ismertetni kell a tagsággal; ki kell függeszteni vagy egyéb módot találni a teljes nyilvánosságra. Va­lamennyi alapszervezetnek ki kell alakí­tania rendező elveit, s nem árt, ha azokat rögzíti is, pl. egy vállalati üdülési szabály­zatban. A beutalók odaítélésénél számos szociális szempontot, az anyagi helyzetet kell figyelembe venni, s ezek alapján dönteni a beutalókról. A tagság minden­kor számon kérheti az elvek helyes alkal­mazását, sőt ezzel kapcsolatosan beszá­moltathatja a bizalmit, főbizalmit.- Ha valaki rendszeresen kimarad az üdültetésekből, panaszával milyen ma­gasabb fórumokhoz fordulhat?- Az ágazati szakszervezetekhez. Fon­tos azonban: az alapszervezetében kell kezdeményeznie, hogy ügyét igazságo­san rendezzék. Ha a bizalmi vagy főbizal­mi munkáját az üdülőjegyek szétosztá­sánál nem úgy végzi, ahogyan kell, a tag­ság lemondathatja.- Milyen az arány a kedvezményes, il­letve a forgalmi áron lebonyolított üdülé­sek között?- Jelenleg a beutalók 10 százalékát forgalmi áron értékesítjük, a többi üdülés kedvezményes. Azt a csekély összeget, amely így befolyik, a kedvezményes be­utalás támogatására használjuk. Az új szabályozás révén egyébként a forgalmi áron történő üdülések aránya valószínű­leg emelkedni fog. 1990-től egyébként az üdültetés finanszírozási rendszerét alapvetően megváltoztatjuk. Jelenleg több variációt vizsgálunk, amelyek az ál­lami támogatás, a hozzájárulás és a térí­tési dijak ésszerű arányának kialakulását célozzák.- Változnak a térítési díjak?- A térítési díjak 3 éve változatlanok. A kedvezményes beutalóval üdülők jelen­leg a ráfordítások 20 százalékát fizetik meg. Az áremelkedések hatásait ebben az évben a szakszervezeti tagdíjakból próbáltuk ellensúlyozni. A térítési díjak szinten tartására 100 millió forintot fordí­tottunk. A közeljövőben döntés várható a térítési díjakról, s ez már a IV. negyedévi beutaltakat is érintheti.- Az általános életszínvonal-csökke­nés nyilván módosítja a családok költ­ségvetését. Nem félnek attól, hogy az emberek elsősorban az üdülésen pró­bálnak majd takarékoskodni?- Nem. Ez még mindig jobban megéri nekik, hiszen mi napi 95 forintért nyúj­tunk szállást, ellátást. Körülbelül 300 ez­ren, a tagság 7-8 százaléka vesz részt évente az üdültetésben, ezek közül 120 ezren a gyógyüdülőket keresik fel.- Milyen változások történtek a csalá­dos beutalóknál?- Megszűnt például a nagyszülők uno­kával történő üdülésének korlátozása. Ezentúl az alapszervezetek döntik el, hogy a szülőknek vagy a nagyszülőknek adják-e a családos jegyeket. Általános szabály, hogy kedvezményesen csak a beutalón feltüntetett személyek üdülhet­nek. Ha kevesebb személy érkezik az üdülőbe, akkor a térítési díj visszafizeté­sére nincs mód. Ha több vendég érkezik, akkor - az üdülővel történt előzetes egyeztetés alapján - a forgalmi árat kell megfizetni.- Kik és milyen szempontok alapján határozzák meg a forgalmi árakat?-■ Az üdülők saját hatáskörben. A for­galmi ár az önköltség felett van körülbelül 15-20 százalékkal. A legalacsonyabb forgalmi ár naponta 250 forint, a legmagasabb 600 forint kö­rül van. SZ. B. (MTI-Press) HÉTRŐL HÍRRŐL HETRE Júnitjg első felét, a nyár második hetét hagytuk magunk mögött.' Szerkesztőségünk számára ez a hét a Szekszárdi Nyomda rotációs gépe nagyjavításának első hete volt, amikor a lap székesfehérvári nyomása és a korai lapzárta miatt né­hány fontos eseményről nem tudtuk tájkoztatni kedves olva­sóinkat. Á nagyobb nyilvánosság időszakának vajon hányadik hete volt a mostani? Ki tudja. Nem is érdemes ezt hetekben, annál inkább a meghirdetett elvek és a megvalósulás közti arány­ban mérni. Ilyen szempontból valószínűleg jó hetet zárunk. „Folytassunk egymással kötetlen beszélgetést” Évtizedek teltek úgy el, hogy miközben jól ismertük minisz­terelnökeink nevét és vonásait, hiszen hallottuk, láttuk őket különféle fogadások, beiktatások és koszorúzások alkalmá­ból, azok a dolgok, amelyeket lényeges lett volna tudnunk ró­luk, rejtve maradtak előttünk. Grósz Károly miniszterelnöksé­ge - s pártfőtitkárrá történt megválasztása is - gyökeres for­dulatot hozott e tekintetben. Naponta láthatjuk és hallhatjuk, kora reggel a Krónikában személyes szokásairól szól, este a Hétben vagy a Híradóban nyilatkozik, a munkásőrök vagy ép­pen az építőművészek között tett látogatásáról tudósíthatnak kollégáink. Nem protokoll-látogatásról. Az építőművészek szövetsé­gében - ahol előtte tizenöt évig nem járt hasonlóan magas rangú vendég - kötetlen beszélgetés folytatására kérte ven­déglátóit, mely beszélgetésben szó esett hazánk gazdasági, belpolitikai helyzetéről éppúgy, mint személyes véleményéről az építőművészeknek a romániai falvak felszámolásával kap­csolatos tiltakozásáról. Elmondta, hogy a magyar nemzetisé­gi kultúra védelme, a politikai párbeszéd felújítása érdekében utazik Romániába. Szólt arról, hogy a KB e hónap 23-án ül össze legközelebb, és megemlítette a Politikai Bizottság ülését, amelyről éppen érkezett. Egy PB-ülést, amelynek napirendi pontjai, munkája, az esetleges viták mindig is titkot jelentettek a közvélemény számára, ahová a sajtónak nem volt bejárása. S amelyről e héten oldalas képriport jelent meg a Népszabadságban. Ap­róság? Meglehet. Hogy nem néhány fénykép a lényeg? Igaz. De én elfogadom, hogy a nyilvánosság gyakorlásába is bele kell jönni. S ez csak úgy lehet, hogyha nem csak hirdetjük, hanem - ha csak apró lépésekkel is -, de előre is haladunk benne. Kinek a szemszögéből? „Ne legyél tanár. De ha mégis, akkor olyan tantárgyat vá­lassz magadnak, amit nem attól függően kell így vagy úgy ta­nítanod, hogy éppen milyen szelek fújnak a politikában” - így oktatott régen egy történelemtanár ismerősöm, aki belefáradt abba, hogy ugyanazt a történelmi tényt igen gyakran kellett neki új szemüvegen keresztül értékelni. Nem lettem tanár, kü­Állásfoglalás-tervezet Szeptemberben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját a Magyarok Világszövetsége. A jubileumi rendezvény előkészületeiről, az 1988-89. évi rendezvényekről a közeli napok­ban megtartandó elnökségi ülésen tájékozód­nak majd a testület tagjai. Az előterjesztendő programból kitűnik, hogy több fontos esemény színhelye lesz hazánk: két hónap múlva kerül sor - a Magyar Fórum rendezésében - a magyar or­vosok II. tudományos találkozójára, s javában folynak már az előkészületek a műszaki és ter­mészettudományok szakembereinek a jövő esz­tendőben megrendezendő tudományos konfe­renciájára is. A tervek szerint 1989-ben Kecske­mét ad otthont az MVSZ hagyományos nyári programjának, az anyanyelvi konferenciának. Műszaki fejlesztés Kell-e az elefántnak biliárdozni? Tud-e az elefánt bi! iárdozni? Természetesen nem. Ha megtanítják rá, nem több cirkuszi látvá­nyosságnál. Ahhoz, hogy az elefánt billiárdjáté- kos legyen, át kell változnia ügyes, játékos lény- nyé. A magyar vállalat egyelőre olyan elefánt, amelyik mit sem tud kezdeni a műszaki fejlesz­tésnek nevezett dákóval, csak vaktában döfködi a játékteret. A gazdaság ma olyan piacokra fi­gyel, ahol a műszaki fejlesztést nem értékelik, ahol a szellemi értéknek nincs ellenértéke. Magyarországon a gazdasági kiima - a kinyil­vánított szándékokkal ellentétben - fejlesztésel­lenes, nincs a szabályozásnak? az adózásnak , egyetlen olyan eleme sem, amely a műszaki fej- ' iesztést ösztönözné. A költségvetés mint mecénás A gazdaságpolitika ugyanis nem iparbarát. A pénzügyi megszorítás halmozottan hátrányos helyzetbe hozza azokat az ágazatokat, amelyek nem igazodnak az egyoldalú megkötöttségek­hez. A költségvetésnek ma rövid idő alatt nagy bevételre van szüksége, s ennek az érdeknek homlokegyenest ellentmond a műszaki fejlesz­tés igénye, amely mindenképpen hosszú távú gondolkodásmódot feltételez. A pénzügyi megszorítás tovább súlyosbítja a helyzetet Mindez azt eredményezi, hogy csak szóban ismerjük el a pénz jelentőségét, a való­ságban a centralizált tervgazdaság kötöttségei ' érvényesülnek. Mi lehet a gazdasági környezet megváltozta­tásának feltétele - tette fel a kérdést Angyal Ádám, a Ganz-Danubius vezérigazgatója azon a konzultáción, amelyet a műszaki fejlesztés el­lentmondásairól a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tudo­mánypolitikai bizottsága rendezett Budapesten. Szerinte olyan pénzügyi rendszer kellene, amely nem bünteti az állam szempontjából ked­vezőtlen folyamatokat, hanem támogatja a piaci látószögből kedvező tendenciákat. A költségvetés a támogatás eddigi rendszeré­nek megszüntetésével tartsa meg az ipar mecé­násának szerepét oly módon, hogy mint állami vásárló jelenik meg a piacon. A kormányzati megrendelés jelentsen biztos üzletet a vállala­toknak, amelyekért érdemes versenyezni, s amelynek elnyeréséhez érdemes - sőt szüksé­ges - a meglévő gyártmányait fejleszteni. Ilyen körülmények között az állam nem viszonzás nél­kül támogatna egy-egy iparágat, hanem teljesít­ményekre ösztönözne, megújulásra sarkallna. A nyugat-európai országok Euréka program­ja, s valamennyi látványos fejlesztési szuperak­ció ilyen alapokon született meg. Az inrfbvációt ösztönözné az is, ha például a költségvetés le­mondana egy évre vagy hosszabb időtartamra az adóról azoknál a vállalatoknál, amelyek külö­nösen nagy erőket összpontosítottak a beruhá­zásra, műszaki fejlesztésre. Gyakorlatilag ma is az történik, hogy az összegyűlt bevételt a kor­mányzat újra elosztja. Csak éppen a mai gyakor­lat szerint a gyengébbeknek jut a jobbaktól be­hajtott többletjövedelem. Az adóelengedés vi­szont biztosítaná, hogy a nyereséget ott használ­ták fel, ahol megtermelték. Leértékelt mérnökök Keményebb feltételekhez kellene kötni a rész­vételt a kiemelt állami nagyberuházásokban. A jelenlegi gyakorlat szerint a pályázatoknak nincs különösebb jelentősége. Megtörtént például - mint az egyik résztvevő elmondotta -, hogy az egyik cég ugyanazt a pályázatot hat különböző helyre nyújtotta be, s ebből négynél el is nyerte a támogátást. Ilyen körülmények között a Memelt témák finanszírozására szánt pénzeszközök is szétfolynak, a támogatás messze nem hozza meg a várt hasznot. Akár a világbanki tenderek, akár a Soros Alapítvány pályázati összefoglalói is jelzik, hogy milyen szigorú követelményekhez kötik a nem állami megbízásoknál a pályamun­kák megitéiését. Az értékrendek eltorzult arányait elemezte Havas Miklós, a SZÁMALK vezérigazgatója. Ha egy fejlesztő mérnök akár csak három hónapra munkát vállal a határ túlsó oldalán, első havi fize­téséből vesz egy mikrokomputert, utána egy ja­pán kisautót. Ha Hegyeshalomnál a vámnál fel­becsülik értékeit, mar egészen más lesz az érték­rend. A legértékesebb a japán kisautó, aztán jön a mikrokomputer, legutoljára jön a mérnök, aki egy évi fizetéséből sem tudja kifizetni a két tárgy vámját. S tegyük mindjárt hozzá: nem a vám sok. A teendő tehát csak egy tehet: az embert kell fel­értékelni a gépekkel szemben. Ionosén nem történelemtanár. Igaz, nem az ő intelme nyomán, hiszen nem is egészen értettem akkor még, hogy miről beszél, az én iskolás éveim alatt legföljebb Kossuth és Széchenyi megítélé­sében történt viszonylag gyakori változás attól függően, hogy éppen a forradalmiságot vagy a higgadt reformok útján való ha­ladást kívánták valakik példaképül állítani az ifjúság eié. Joboan megértettem a figyelmeztetés igazságát amikor jóval később módomban állt elolvasni a pozsonyi vár falán a kőbe vé vit törté­nelmet: a várnak, a környéknek több évszázados történelmét, amelyből a „magyar" kifejezés valahogy kimaradt. Az utóbbi időszakban mindennapos tanúi vagyunk a történő- lém újraértékelésének. Hogy most értékelünk-e valóban jól azt | csak az idő döntheti el, amiből megint csak történelem lesz egy­kor. A mostani rálátásunkkal mindenesetre örülünk a i legyver.cí évvel ezelőtti, balatonszárszói értelmiségi találkozó v Y r. j héten rendezett tudományos konferenciának az évi ' ■ ■ tg ! háttérbe szorított és egyoldalúan megítélt eszmeose* ■■■> *• nítésének. Igazolódni látszik ebben is, hogy Grósz Karolv - sz:n- ’ tén az építőművészeknél tett látogatásán - nemcsak beszéli ar- { ról, hogy a múlt elemzése nélkülözhetetlen, hogy vissza kai: i >/d~ j nunk nemcsak ’68-ig, hanem az ’56-ot megelőző időszakigj Nem tudom pontosan, hogy időben meddig nyúlik visa: . ■ beszélgetés, amely szintén csak napjaink terméke Ich i, ».r lyet a héten rögzítettek és sugároztaka Magyar rádióban. A Kos­suth és azwnerika Hangja rádió kerekasztal-beszélgetésere gondolok, „itteni” és „ottani” neves politikusok, írók, társadalom j tudósok vitájára. A szabadidő is lehet ösztönző Ezen a héten sem kíméltek meg bennünket az újságok az ■ olyan címektől, mint „Csökkent a munkahelyek, nőtt az áíláskc- f resők száma”, „Hátrányos helyzetben vannak a szakk. .. ■ nek és a nők” vagy „Megélénkült a munkaközvetítő írod ók for- i galma” A foglalkoztatáspolitikában, munkaerő-gazdálkodásban nőt- rj tön nőnek gondjaink, de erősödnek az ezek mérséklésére tett j erőfeszítések is. A héten Tengelicen munkaügyi k rrdé tYv jí * foglalkozó vállalati szakemberek számára tartóit kéi-napos ja- S nácskozáson is ez derült ki. Bérreformról, munkanélküli-segélyről, átképzésről sok min- \ dent megtudhattuk, mégis egy - talán furcsa - mondatot ernai j nék ki az ott elhangzottak közül. „Nem az a fontos, amit hJlanaka : tanácskozáson, hanem az, ami arról otthon eszükbe jut” * s,- ] nekem többek között arról a fölvetésről jutott eszembe sok min­den, amit röviden úgy mondhatunk: a munka értékét nem a mun­kahelyen eltöltött idő hossza szabja meg. Nem lehetne-e ösztönözni azzal is munkára embereket - mással úgy sem nagyon tudunk -, hogyha az adod munkával végzett, hazamehet? Nem lehet-e hazaengedni a dolgozOKar, ha például anyaghiány miatt napokig áll a gyár, s úgy is csak Kártyá­zással töltik benn az időt? Természetesen a kieső napokra nem kapnának bért, de - állítólag - értelmes embernek a szabadidő is pénzt jelent.. ROSTÁK R OMA Cukorsiló épül A Petőházi Cukorgyárban a Budapesti Vegyipari Gép­gyár kivitelezésében - mintegy 180 millió forintos költséggel - épül hazánk leg­nagyobb cukorsilója. A 31 méter magas és 40 méter átmérőjű henger alakú torony előregyártott vaslemezekből készül. A siló belső tere légkondicionált lesz és 30 ezer tonna cukrot lehet majd tárolni benne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents