Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. június 18. Vietnami közoktatás Laoszi változások Sikeres gazdasági kísérlet Egy forgalmas utca a fővárosban, Vientianeban A vietnami közoktatás gondjairól, már- már reménytelen helyzetéről Irt a Quan Dói Nhan Dán (Vörös Hadsereg) című lap. Az oktatási minisztérium statisztikai adataira támaszkodva megállapította, hogy a Vietnam/ kisiskolásoknak közel fele 10 éves kora előtt abbahagyja a tanulást Az 193?-63-as tanévben például 2186 906 g/ermeket vettek fel első osztályba - 6 év múlva azonban ezek 47,3 százaléka már nem járt tanintézetbe. A jelenség komoly veszélybe sodorja az írástudatlanság felszámolására indított kampányt, az oktatáspolitika egészének sikerét. A felmérésből kitűnik, hogy Vietnam északi, magas hegyekkel borított vidékein inkább az a szokatlan, ha egy gyerek iskolája jár, mint ha nem. De a déli területeken is rossz az arány, az iskolaköteles korúaknak itt is csak a fele kezdi meg tanulmányait. A cikk ezért a helyzetért egyrészt az ország egyes területein, főleg északon uralkodó élelmiszerhiányt teszi felelőssé. A gyerekeknek egész egyszerűen nem jut elég táplálék ahhoz, hogy az iskolába járást vállalni tudják. Ez derűt ki egyébkent a Hanoitól délre eső Thanh Hoa megye vezetőinek nemrégiben az oktatási minisztériumhoz küldött jelentéséből is, amelyben sürgősen tájékoztatni kívánják az illetékeseket: március közepén élelmiszerhiány miatt tízezer gyerek hiányzott az iskolákból Itt és a szomszédos megyében tavaly kártevők pusztították el a rizsíermést. A Quan Dói Nhan Dán szerint azonban a tanulási kedv visszaesésének fő oka nem ez, hanem „az ország társadalmigazdasági helyzetének romlása, ami az Mongóliában, a Góbi sivatag déli részén fekvő Dalangadzad városban egyedülálló múzeumot tekinthetnek meg a látogatók: a kiállítás egyetlen, ám annál bőségesebb témája a teve. Az a teve, amely már több mint 3 ezer éve honos a mongol sivatagokban, s tájakon. A sivatag hajójának nevezett mintegy kétmilliónyi Bectrina- fajíajú teve zöme ma is Mongóliában található. Ezek az állatok tökéletesen akklimatizálód- tak a zord éghajlati viszonyokhoz amelyek Dél-MongOliá; jellemzik. Szerepük még napjainkban sem hanyagolható el - például a sivatagi teherszállításnak mintegy harminc százaléka hárul rajuk. Emellett a mongol textilipar számára is kiemelkedő fontosságú alapanyagot szolgáltat a teveször, - egy-egy állatról 15 kilogrammot nyírhatnak le évente. Ebből készítik azután a világ számos országában jól ismert teveszőr takarókat, pulóvereket és más textiltermékeket. S ezzel még mindig nem merítettük ki a felhasználás lehetőségeit, hiszen egy teve évente 600 liternyi tejet ad, amit szoktatás színvonalának általános romlását váltotta ki”. Sok mérnök, orvos és más diplomás nem talál munkát; a szülők egyre gyakrabban teszik fel maguknak a kérdést: „hát akkor minek taníttassam?” De nem sokkal jobb azoknak a helyzete sem, akik munkaviszonyban állnak. Igen alacsony fizetésből tengődnek, közben pedig azt kell látniuk: sokan jól boldogulnak minden képzettség nélkül. A lap elégtelennek ítéli az állami beruházásokat is. Ezt egy példával is alátámasztja: a déli Cuu Long megye évente mintegy 135 ezer dollárnak megfelelő összeget kap oktatási célokra, ugyanakkor a megyei vezetők gépkocsira és benzinköltségre fordított kiadásai ennek nyolcszorosát teszik ki. A múlt évben a vietnami szakszervezetek központi lapja is foglalkozott az oktatás helyzetével. Beszámolt arról, hogy a központi költségvetésnek mindössze szűk 4 százalékát fordították oktatási célokra, huszadrészét annak, amire az ágazatnak szüksége lenne. Az oktatók tavaly tömegesen hagyták el választott és tanult szakmájukat az elmaradott munkakörülmények és különösen a nevetséges fizetések miatt, és választottak egyszerűbb, ám a megélhetést jobban biztosító tevékenységet. Ez a jelenség az idén még nagyobb méreteket öltött. A gondokat tovább súlyosbítja, hogy nagyon kevés a tanterem, emiatt a gyerekek - már akik járnak iskolába - félnapos oktatáson vesznek részt. Egy-egy tankönyvön négy gyereknek kell osztoznia. A rosszul megvilágított tantermekben 60-70 nebuló, két-három osztály tanulói zsúfolódnak össze. után feldolgoznak - tóképpen kumisznak, a mongolok nemzeti italának. (Jellemzó momentum az is, hogy szárított formában még a tevetrágyát is hasznosítják a helyi lakosok: ez legfőbb fűtőanyaguk.) A múzeum látogatói igen sok érdekességet megtudhatnak e derék négylábúakról. Egyebek közt azt is, hogy ezeknek a tevéknek elég hetente egyszer körülbelül 80 liter vizet meginni, s azután újabb folyadékfelvétel nélkül képesek 300 kilogrammnyi terhet 250 kilométeres távolságra elcipelni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a savanyított tevetej több mint három hónapig megőrzi kiváló Izét és tápértékeit. A múzeum kiállítási anyagai között szerepel egy óriási vadteve mása. Eredeti példányaik a Nagy Góbi Rezervátumban találhatók, súlyuk 800-850 kilogramm között mozog, futva óránként 40 kilométert is megtesznek. Az alaposabb múzeumi tájékozódást különböző filmanyagok is segítik, valamint egy magnófelvétel a vadteve félelmetes bögéséröl. Laoszban, ebben az ősi délkelet-ázsiai országban az emberi életet nemcsak évekkel, hanem tizenkét éves ciklusokkal is mérik. Az élet első tizenkét esztendejét a laosziak a világgal való ismerkedés időszakának nevezik. Nos, ezekben a hónapokban, amikor még éppen hogy csak befejeződött a „forradalom ismerkedése” a világgal, Laosz újabb nagy jelentőségű változások küszöbén áll. Markánsan jelzi ezt mindjárt az a tény, hogy az utóbbi tizenhárom esztendő során először tartanak választásokat: június végén helyi, novemberben pedig általános választáson szólítják szavazóurnákhoz a lakosságot az egykoron „egymillió elefánt országának” nevezett Laoszban. De az is változásokra utaló körülmény, hogy ez év elején egy egész hónapig ülésezett a Laoszi'Népi Forradalmi Párt központi bizottsága, hogy kimunkáljon egy sor új határozatot, a bankrendszer megreformálásától kezdve a magánszemélyek gazdasági tevékenységének kiterjesztéséig. Szükség volt már az újításokra, hiszen az eredmények mellett egyre élesebben jelentkeztek különböző gondok, zavarok is. Amikor megfigyelők mérleget készítenek a laoszi építőmunkáról, akkor általában nem feledkeznek meg a sikerekről. Mint például arról, hogy a hetvenes évek közepéhez viszonyítva a rizstermesztés több mint kétszeresére nőtt, s a lakosság lélekszámának nagyarányú növekedése ellenére élelemből gyakorlatilag önellátó az ország. Áttörés mutatkozott az ipari termelésben is. A korábbi monokulturális termelés helyett ipari ágazatok sora bontakozott ki. A termelés a forradalom előttihez képest négy és félszeresére nőtt, miközben hazai gyártmányú cikkek jelentek meg a belső piacon. Mindazonáltal ezek az eredmények le^ hettek volna fényesebbek is, ha nem történtek volna meg a kezdeti évek hibái. Melyek? A laoszi vezetés főképpen a döntések szubjektivizmusában, és elhamarkodottságában látja a fő okot. Például államosítottak több nagyüzemet, ám - mint kiderült - az állam nem rendelkezett az irányításához szükséges feltételekkel. így nem meglepő, hogy az adott területen a termelés csökkent. Felelős politikusok hibaként említik ma már Laoszban azt is, hogy számos helyen korlátozták a magángazdaságok tevékenységét, a szövetkezetek alapításakor pedig kampányszerű sietség okozott olyan zavarokat, amelyek elkerülhetők lettek volna. Az országépítés hiányosságait mindenesetre nem ma, hanem már „tegnap”, a párt 1986-ban megtartott 4. kongresszusán kezdték ostorozni, s felszólítottak azok kiküszöbölésére. Egyebek közt már akkor rámutattak, hogy a gazdasági épitőmunkában mindenképpen figyelembe kell venni a különböző termelési módok együttélését. Ezek után terjedt el a köznapi szóhasználatban a „szocialista vállalkozókészség” kifejezés, amely az állami vállalatok gazdasági önállóságára, önelszámolására utal. Döntés született állami-magán vegyes vállalatok létrehozására is, s emellett nagyobb teret kaptak-kapnak a magánkezdeményezések a mezőgazdaságban, az iparban, a kézműiparban és a lakossági szolgáltatásokban egyaránt. Egy kormányhatározat nyomán ezentúl hazatérhetnek és bekapcsolódhatnak a munkába a forradalom győzelme után elmenekült tőkések is, akiknek a száma néhány tízezer körül mozog. A reformok útjára lépett Laoszban az év elején hozott intézkedéseket egy múlt évben beindult gazdasági kísérlet sikereire alapozzák. Tavaly ugyanis különböző profilú és méretű vállalatok és szervezetek áttértek az önelszámolásra és az önfinanszírozásra. Az eredmények minden várakozást felülmúltak. Még nem végleges adatok szerint tavaly 16 százalékkal emelkedett az ipar termelése, a nemzeti jövedelem növekedése pedig - a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli szárazság ellenére - csaknem ötszázalékos volt. Mindezt értékelve nem meglepő, hogy a legfőbb célkitűzés most e gazdasági kísérlet általánossá tétele. Ezzel párhuzamosan folytatják a vegyes gazdaságok létrehozását is, sőt születtek már Vientianeban elképzelések nemzetközi - főképpen a szocialista országokkal kialakítandó - vegyes vállalatokról is. DARÓCZI LÁSZLÓ SVfongóüa Tevemúzeum a Góbi-sivatagban Kambodzsai rendezés Párhuzamok és ellentétek Szabad-e, lehet-e közvetlen párhuzamot vonni két, egymástól nemcsak térben, de kiváltó okaiban, tényezőiben is meglehetősen távol eső krízis között? - teszik fel mind többször a kérdést az elmúlt hetekben a világ vezető sajtóorgánumai, külpolitikai szakértői, arra célozva, elösegíthetik-e vajon az afganisztáni csapatkivonásról szóló megállapodások az ugyancsak évtizedes kambodzsai válsággóc megoldását. Kivonulási határidő A kérdésre - talán mondani is felesleges - valamennyi érintett fél különböző választ ad. Kína, amely az egykori Pol Pot-rendszer szövetségeseként, napjainkban pedig a vörös khmerek fő támogatójaként lép fel, úgy véli, hogy a probléma messzemenő azonosságokat mutat. Ahogy azt Pekingben, a Zsenmin Zsi- pac kifejezését használva megfogalmazzák, az afganisztáni és a kambodzsai válság „két ikertestvér”, vagyis ez utóbbi rendezésénél is a genfi módszereket, a külföldi erők kivonását kell alkalmazni. Hanoiban másként látják a dolgokat. A Pol Poték eltávL fsában meghatározó segítséget nyúji^ vietnami vezetés álláspontja szerint a két ügyben „alapvető különbségek” állnak fenn, s az lenne a legfontosabb, ha tovább folytatódna a Phnom Peph, valamint Szihanuk herceg, egykori kambodzsai államfő között beindult párbeszéd. Ez tenné ugyanis lehetővé a nemzeti megbékélés előrevifelét, megteremtve a lehetőséget egy koalíciós kormányzat létrehozására. Ugyanakkor pozitív tény, hogy Vietnam nemrég ismét leszögezte: korábbi Ígéreteiknek megfelelően mindenképpen sort kerítenek katonai egységeik hazahívására, még akkor is, ha ez a remélt politikai, tárgyalásos úton elérhető rendezés az elkövetkező években nem is ölt végleges körvonalakat. Szándékuk alátámasztásaként már ez év végéig hazahívnak ötvenezer önkéntest, mig a kontingens másik fele legkésőbb 1991. január 1 -jéig hagyja el Kambodzsát. A szovjet álláspont A szovjet álláspont szemléletesen kirajzolódott a közelmúltban, amikor Prem Tinszulanonda thaiföldi miniszterelnök moszkvai látogatása során a kambodzsai válsággóc is napirendre került. A regionális konfliktusok, bármilyen nehezek legyenek is, politikai eszközökkel rendezhetők - fejtették ki szovjet részről a magas szintű megbeszéléseken, s erre valóban bizonyíték lehet a „genfi szellem”. Tehát az afganisztáni megoldásnak csakugyan vannak olyan elemei, amelyek példaként szolgálhatnak más térségek problémáihoz. Ugyanakkor tény, hogy nincsen két teljesen egyforma konfliktushelyzet - emlékeztettek Moszkvában. Teljes összhangról tehát az érintett külső felek részéről sem lehet beszélni. Prem, aki egyben a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezetének soros elnöki tisztét is betölti, nyilvánvalóan az ASEAN érdekeltségét hangsúlyozta a rendezésben. Thaiföld szerepére utal azonban természetesen az is, hogy a Phnom Penh-elie- nes erők kiindulópontja, menekülttáboraik színtere, s így az utánpótlás szervezésének fö központja egyaránt a kambodzsai-thaiföldi határtérség. Legalább ennyire szembenálló nézetekről kell beszélni, ha a rendezés belső feltételeit, a kambodzsai belpolitikai fejleményeket vesszük szemügyre. Emlékezetes, milyen gyakori és milyen éles vargabetűket mutat be Szihanuk: miután Párizs közelében kétszer is hajlandó volt találkozni Hun Sen kambodzsai kormányfővel, váratlanul megszakította a párbeszédet, s egyben lemondott a hármas ellenzéki koalíció vezetéséről. Majd tavasz dereka táján, egy újabb fordulattal visszavonta korábbi kijelentéseit, s ismét elfoglalta „elnöki posztját". Az viszont azóta sem tisztázódott, milyen feltételek mellett jöhetnek létre a nemzeti megbékélés folyamatának elő- reviteiéhez elengedhetetlen kompromisz- szumok, sikerül-e bevonni a megbeszélésekbe két koalíciós partnerét, megteremtődnek-e a kellő körülmények a tűzszünet kihirdetéséhez. Szakaszok Szihanuk legutóbb amellett szállt síkra, hogy Phnom Penh kihagyásával, közvetlen Hanoival kívánja folytatni az eszmecserét. A vietnami vélemények azonban arra utalnak, hogy - legalábbis egyelőre - nem kívánnak közvetlen tárgyalásokat kezdeni a herceggel, ehelyett a Hun Senne! tartott talákozók felújítását szorgalmazzák. Hasonló ehhez a moszkvai vélemény is, azzal a kiegészítéssel, hogy valamennyi kambodzsai fél bevonásával, a realitások és érdekek kölcsönös figyelembe vételével folytatott első tárgyalási szakasz után következhetne a párbeszédnek egy olyan, második menete, amelyben Vietnam és más érdekelt külső államok is bekapcsolódnának az eszmecserébe. Párhuzamok és ellentétek, érdekütközések és bizonyos kompromisszumkészség jelei egyaránt jellemzik tehát a jelenlegi kambodzsai összképet. Sok függ persze attól, hogyan alakulnak a belső folyamatok a sokat szenvedett délkelet-ázsiai országban, megteremtőd- nek-e az előrelépés, a gazdasági fejlődés, a társadalmi megnyugvás feltételei. Ebből a szempontból biztató lehet az a hír, amely az idei év adatai alapján kimutatja: egyre több ellenzéki fegyveres él a népi kormány amnesztiájával, s tér vissza a békés élethez. (MTI-Press) SZEGŐ GÁBOR Kambodzsát elhagyó vietnami alakulatok
