Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. június 17. Az Örmény LFT határozata Szántó András, az MTI tudósítója je­lenti: Az örmény törvényhozás szerdán Je­revánban ülést tartott, s egyhangúlag támogatta az Azerbajdzsánhoz tartozó Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület ta­nácsának február 20-i rendkívüli ülésén elfogadott kérelmét, hogy a területet csa­tolják Azerbajdzsántól Örményország­hoz. (A szovjet alkotmány elvben lehető­vé teszi a belső közigazgatási határok módosítását, ha az érintett köztársasá­gok törvényhozása egyetért a javaslattal, s azt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyja.) A Kommunyiszt című orosz nyelvű örmény köztársasági lap csütör­tökön Moszkvába érkezett keddi számá­ban ismertette az előterjesztett határo­zattervezetet, amelyet szerdán egyhan­gúlag el is fogadtak. A dokumentum bevezetésként meg­említi, hogy a karabahi kérdés és a nemzetiségi kapcsolatok sok más meg­oldatlan problémája az SZKP Központi Bizottsága figyelmének középpontjában áll. Ezt bizonyítja Mihail Gorbacsov inter­nacionalista szellemű felhívása az azer- bajdzsáni és örményországi dolgozók­hoz. Az SZKP KB Politikai Bizottsága megbízta a KB titkárságát, hogy szervez­ze meg a karabahi probléma gyökerei­nek sokoldalú, alapos kivizsgálását, s dolgozza ki a kormány és a KB elé ter­jesztendő javaslatokat. A megkülönböz­tetett figyelem jele vol a térség szociális­gazdasági fejlesztéséről az SZKP KB és a kormány által hozott határozat is. Az örmény törvényhozás támogatja az SZKP pártértekezleti téziseit, amelyek­ben egyebek között szó van arról, hogy a politikai rendszer átalakításának kereté­ben külön figyelmet fordítanak a nemze­tiségek közötti kapcsolatok problémáira. Ezután a tervezet ismerteti a határozat két konkrét pontját. Az első szerint figye­lembe véve a karabahi tanács február 20-i ülésének anyagát, valamint az auto­nóm területen és körülötte kialakult hely­zetet, tekintettel az örményországi és ka­rabahi lakosság döntő többségének akaratára, a szovjet alkotmány 70. cikke­lyének szellemében - amely a népek ön- rendelkezéséről szól - beleegyezik ab­ba, hogy a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület Örményországhoz csatlakozzék. A második pont szerint az örmény tör­vényhozás a Szovjetunió és Azerbaj­dzsán Legfelsőbb Tanácsához fordul, hogy vizsgálják meg a kérdést és hozza­nak kedvező döntést Karabahnak Azer­bajdzsántól Örményországhoz csatolá­sáról. A tervezet szerint egy ilyen döntés nem sértené a két köztársaság hagyo­mányos jószomszédi viszonyát, s remé­lik, hogy azt megértéssel fogadja az azer- bajdzsáni nép. Afganisztáni csapatkivonás Napjainkban a világban - amerikai fel­mérés szerint - mintegy két és fél tucat­nyi helyi háború dúl. Ezek súlyos veszélyt jelentenek a világ békéjére. Ezért is köve­tik világszerte nagy figyelemmel az Afga­nisztánról szóló megállapodás végrehaj­tását. Ez az egyezmény a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg ahhoz, hogy felszámolják az egyik legveszélyesebb és legvéresebb helyi háborút, kulcsot adva a konfliktus rendezéséhez - írja csütörtöki vezércikkéban a Pravda. Az Afganisztánról szóló egyezmény aláírása a probléma keretein túlmutató precedenst teremtett. A közvetlenül érin­tett felek mellett a Szovjetunió és az Egyesült Államok először lép fel egy nemzetközi szerződés végrehajtásának kezeseként. A szovjetek, az egyezmény betűjéhez és szelleméhez híven, a kialakított me­netrendnek megfelelően folytatják a csa­patok kivonását. A megállapodással összhangban cselekszik az afgán kor­mány is. A nemzetközi közvélemény de­rűlátásába azonban aggodalom is ve­gyül - folytatja a Pravda vezércikke. - Megengedhetetlen, hogy míg az egyik fél eleget tesz az egyezményben foglaltak­nak, a másik súlyosan megsérti a kötele­zettségeket. Tények bizonyítják, hogy Iszlámábád nem tesz eleget az általa is aláírt szerző­désnek, Pakisztán továbbra is az afgán ellenforradalmárok felvonulási területe, innen juttatják tovább a külföldről érkező fegyvereket is Afganisztánba. E feltételek között nehezen érthető az Egyesült Államok magatartása. Wa­shingtonban a jelek szerint elfeledkez­nek arról, hogy az amerikai kormány, a szovjetekkel együtt, komoly felelősséget vállalt magára az egyezmény kezese­ként. A kötelezettségeket minden fél szá­mára világosan felrajzoló genfi megálla­podások megsértését semmivel sem le­het igazolni - írja a lap. Romániai nemzetiségek A 7 nap című jugoszláviai magyar nyel­vű hetilap legújabb számában a romániai nemzetiségek helyzetéről kommentárt közölt, amelyben többek között megálla­pította:- Nyolcezer falu tűnik el a föld felszíné­ről a következő 12 esztendő alatt a szom­szédos Romániában. Az ötlet még 1979- ben született, de megvalósítását csak most sürgette Nicolae Ceausescu elnök. A kommunizmusba vezető sajátos útra vonatkozó javaslatairól közismert vezető a nyolcezer falu helyén 350 ezer hektrá- nyi megművelhető földterületet akar nyerni a mezőgazdaság és az állatte­nyésztés számára. A cél érdekében le­rombolnák az érintett falvakban mindent: házakat, templomokat, temetőket, műemlékeket. Elsősorban és mindenek­előtt a nemzetiségek egykori lakhelyén. Szászok, magyarok, szerbek, horvátok és más nemzetiségek olvaszthatok majd így be - sokkal könnyebben - a román nemzetbe. A Román Szocialista Köztársaság 23 millió lakója közül egyébként mintegy 90 százalék román, a magyarok száma két­millió körül van, a németeké 400 ezerre becsülhető, a többiek aránya kisebb. A román állam- és pártvezetés hosszabb ideje törekszik a nemzetiségek beolvasz­tására és ez a legújabb lépés látszik a legradikálisabbnak. A nemzetiségek, il­letve nemzeti kisebbségek helyzetét fi­gyelemmel kísérő európai szervezetek szerint egyébként ma, a 21. század kü­szöbén éppen Romániában a legnehe­zebb a kisebbségek helyzete. Hogy pon­tosak legyünk: a legsúlyosabb. Észak-írországi merénylet Észak-lrországban hat brit katona halt meg egy szerda éjjeli merényletben. A terrorista cselekményt az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjai követték el. A katonákat a gépkocsijuk alvázára erősített pokolgép ölte meg. Az autót elő­zőleg őrizetlenül hagyták Belfast egyik külvárosában, Lisburnban. Mihelyt a ka­tonák a gépjárművet elindították, a kocsi felrobbant. Négyen a helyszínen, ketten pedig kórházban haltak meg. Az IRA később telefonon magára vál­lalta a merénylet elkövetését. Az észak-ír polgárháború utóbbi hó­napjaiban több súlyos merénylet is volt, főként azóta, hogy a brit titkosszolgálat emberei Gibraltárban agyonlőtték az IRA három fegyvertelen emberét. Jegyzetsorok Tanácsi kollégium A demokrácia fórumrendszere korábban is megvolt és működött. Adott volt minden lehetőség arra, hogy a döntés mechanizmusa megfelelően működ­jön, az előkészítésbe bevonható legyen minden érdekelt. Az már más kérdés, hogy ez a fórumrendszer miképpen működött. Nagyon sokszor a süketek párbe­szédéhez hasonlított: mindenki mondta a magáét, ez azonban a döntéshozókat nem mindig befolyásolta. Régóta érezzük és tudjuk - napjainkban már érzékeljük jobbító hatásait -, hogy lépésváltásra van szükség, új érdekegyeztető fórumrend­szert kell kialakítani ahhoz, hogy az egyre erőteljesebben érzékelhető nyitottság előrelendüljön és ne torpanjon meg. A napokban Grósz Károly miniszterelnök vezetésével megalakult a kormány mellett működő Tanácsi Kollégium. A huszonegy tagú testület - melynek tagjai Jákli Péter, a Paksi Városi Tanács elnöke is - létrehozásáról szóló kormány- határozatot azután hozták, hogy megszűnt a Tanácsi Hivatal, s a tanácsigazgatás felügyelete és kormányzati irányítása átkerült a Belügyminisztériumhoz. A testület létének fontosságát az is bizonyítja, hogy az alakuló ülésen 19-en mondták el véleményüket. Hangsúlyozták: olyan modell kialakítása szükséges, amelyben a felsőbb szervek egyedi beavatkozási lehetőségei korlátozottak, az or­szágos irányítás fő eszközeiként a szabályozás és a törvényességi felügyelet al­kalmazható. Egyszerűen arról van szó, hogy a tanácsok vezetői igénylik, a kor­mányzat pedig ezt támogatja, hogy kellő teret kell hagyni a helyi önállóság kibon­takoztatásához. Ehhez azonban feltétlenül szükséges feloldani az ágazati irányítás görcseit, a megkövesedett ágazati szemléletet. Ennek vannak negatív példái is. Az óvodák a művelődés, a bölcsődék az egészségügyi ágazathoz tartoznak, mindkettő ra­gaszkodik a magáéhoz, az ésszerűség meg évtizedek óta háttérbe szorul. Napjainkban - ezt már, sajnos, mindannyian érezzük is - a tanácsok is sokkal kevesebb anyagi lehetőséggel rendelkeznek, mint korábban. Az igé­nyek pedig - a huszadik század végén ez is érthető - folyton növekednek. Éppen ezért többszörösen is meg kell fontolni minden egyes forint elköltésének helyét és idejét. A tanácsok jobbára csak a lakosságra számíthatnak. Az önkéntes vállalá­sokra, amelynek terhei - főleg faluhelyen - már egyre nagyobbak, súrolják a te- herbiróképesség határát. Olyan érdekegyeztető szabályozási rendszerre van tehát szükség, amely lehe­tővé teszi, hogy a tanácsok önállóan dolgozhassanak, hogy eldönthessék, mire és milyen formában működtetik szervezeteiket, használják fel anyagi eszközeiket. Ezt úgy fogalmazták meg a Tanácsi Kollégium első ülésén: a korábban fentről megtervezett közös tanácsok szakítószilárdságát az fogja eldönteni, mennyire lesznek igazán érdekegyeztető testületek. Ezt pedig gátolták a gyakran változta­tott szabályozók, az irreális fejlesztési tervek, az is, hogy még mindig elosztás-, és nem forráscentrikus a gazdálkodás.- A korszerűsítés folyamatát éljük - mondta Grósz Károly miniszterelnök ezen a tanácskozáson - de nagy újítókedvünkben nem tagadhatjuk meg azt, ami az elmúlt évtizedek alatt letisztult, és értéknek számít, ami hosszú időre beépülhet államszervezetünkbe. A Tanácsi Kollégium megalakulásának fontos mondandója lehet számunkra - és már nemcsak tanácsi érvényességgel hogy semmilyen központi akarat, akár együttesen is kialakított újítás nem pótolja a helyi önállóságot. Ehhez azon­ban meg kell találni a megfelelő alaphangot és a megfelelő kapcsolatrendszert, a megfelelő embereket, azokat, akik képesek is önállóan dolgozni. HAZAFI JÓZSEF Díjat nyert a Furnplast és a BPSB A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi műanyag-feldolgozó gyáregységének kollektívája az „új konstrukciók, új szer­kezeti anyagok” elnevezésű országos pályázaton szép sikert ért el. A szekszár­diak a pályázatra - melyet az Ipari Mi­nisztérium, az Országos Műszaki Fel- ügyelőségi Bizottság, a Magyar Gazda­sági Kamara és a MTESZ hirdetett meg ­négy munkát nyújtottak be. Közülük a Furnplast nevű új termékcsalád 2. helye­zést ért el. Ez a termék két anyag - a ter­mészetes fa és a furnérral bevont PVC- extrudált profil - előnyös tulajdonságait ötvözi. Ezenkívül a „BPSB” gyökéröntö­ző csőrendszer - mely teljes egészében saját fejlesztés eredménye - különdíjat kapott. Barangolás Türingiában: DORNBURG ÉS KÖRNYÉKE 5. Dornburgba eljutni könnyű és érde­mes is, hiszen a kígyóként tekeredő Saa­le folyó dolomitszirtjeiröl letekinteni él­mény, a három kastély pedig jórészt láto­gatott műemlék. A. megszálláshoz már szerencse kell, esetünkben a barátaink barátainak egyike, aki a Klasszikus Né­met Irodalom Kutató és Emlékhelyei ke­zelésében lévő reneszánsz kastély eme­leti vendégszobáiban ezt két éjszakára megteremtette számunkra. A hegy felől nézve sorrendben ez a kastély az első, korrendben a második, 1600 körül épült. A valamikori hercegi reprezentációs épület Goethe kedves tartózkodási helye volt, a második emelet két szerény szo­báját lakta. Két emelet múzeum, a legfel­ső alkotóház. A múzeum berendezése mintaszerű, főleg bútorai és faanyaga, falburkolata értékes. A művészettörténet aligha ismer ha­sonló helyen, alig 200 méter hosszan, ugyanazon a szirtfokon, egymás mellé emelt három ennyire eltérő szépségű épületet. A középsőt a XVIII. század első harmadában emelték, alkotója - Gott­fried Heinrich Krohne - páratlan művész volt. A legszebb rokokót hozta létre itt, a park oldaláról földszintes, a part felöl há­romszintes változatban, nemesen har­monikus arányokkal és minden fejedelmi gazdaság ellenére tulajdonképpen csa­ládias szerénységgel. Korhű bútor- és szobabelső-gyűjteményben gyönyör­ködhet a látogató. A legrégibb - a harmadik - kastélyban, csak kívülről. Az eredetileg XI. századi várként szolgált komor és nehéz épületet hasznosítják ugyan, de a megfelelő res­taurálás még várat magára. Erre már Goethe célzást tett egy 1828-as levelé­ben, ami talán érzékelteti, hogy az ősi fa­lakat a maradandóságnak szánták, hi­szen máig állnak. A kastélyok körül park, rózsakert és szőlő, mely utóbbinak hasznosításával - pezsgőkészítéssel - már (ki más?) Goe­the is kísérletezett Döbereiner professzor segítségével. Állítólag sikerrel, de a re­cept, sajnos, elveszett... * Az olvasó talán elhiszi, hogy egy rene­szánsz kastély tövében, éjszakai csalo­gányszó mellett türingiai kolbászsütésen részt venni nem utolsó élmény. Ez a kol­bász helyi specialitás, csak a külföldiek (pl. én) eszik késsel. Faszénparázson sül, sörrel locsolják és zsemlényi kenyérkék közé szorítva kell fogyasztani mustárral, vagy mézes fokhagymával. Pompás. Átnézve a Saalen az embert valóság­gal vonzzák az erdők. Addig vonzzák, amíg gyakorlott német turisták társasá­gában nem kel útra, mert ezután rövide­sen már a nyelve lóg. Ha mégis helyt áll magáért, amit már csak nemzeti büszke­ségből is meg kell tenni, akkor hosszú erdei gyaloglás árán eljut egy 350 lelkes kis faluba, Tautenburgba. A név a csilla­gászok számára ismerős lehet, a közel­ben van az NDK tán legnagyobb csillag- vizsgálója, 2 méter átmérőjű távcsővel, de ez zárt terület. Tautenburg azonban nem, főleg ünnep - esetünkben pün­kösdhétfő - táján nem. Sörözés, türingiai kolbász, vidám beszélgetés egy fészer­ből alakított kertvendéglőben helyiekkel. Az egyik beszélgetőtársról rövidesen ki­derül, hogy a csillagvizsgáló műszeré­sze, már járt szakmai tapasztalatcserén Budapesten, ami természetesen ok a magyar csillagászok együttes dicsőíté­sére. Meg sörre, kissé még gyakorlott hazai sörivóknak is meglepő mennyiség­ben. Erősen valószínű, hogy a kalando­zások kora óta kevés magyar házaspár fordult meg itt, tehát búcsúzóul az a meg­lepetés ér bennünket, hogy a vendég­szeretetet sugárzó közönség háromszo­ros:- Puszta! Puszta? Puszta! - kiáltással búcsúztat. Amiből többféle következtetést le lehet vonni. Elsősorban a kedvességgel kap­csolatosat, hiszen mindazt átnyújtották (egy csokor vadvirág kíséretében), amit tudtak rólunk. Másodsorban azt, hogy valószínűleg csak ennyit tudtak, ami már nem a leg­szívderítőbb. Mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy ez az öt folytatásos írás megszületett... ORDAS IVÁN Goethe kedvelt lakhelye, a reneszánsz kastély A rokokó kastély a sziklapart felöl

Next

/
Thumbnails
Contents