Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

1988. június 17. Képújság 3 Optimális foglalkoztatást Munkanélküliség Guruló forintok Sok vagy kevés? A hivatalosnak minősíthető legújabb adatok szerint hazánkban jelenleg 11 ezer körül van az elhelyezkedésre várók száma, ám a tévedés különösebb kocká­zata nélkül még legalább 10 ezer ember­rel számolhatunk, azokkal, akik valami okból elkerülik a nyilvántartást is elvégző munkaközvetítőket. További 10-15 ezer azok száma, akik soha, vagy hosszabb ideje nem voltak munkaviszonyban, ám most - a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt - mégis elhelyez­kednének. ök többnyire szakképzetle­nek, háztartásbeliek, akiknek azért sem lehet sok reményük az elhelyezkedésre, mert a lakóhelyükön, vagy ahhoz vi­szonylag közel nem találhatnak semmi­féle munkahelyet. Óvatos becslések sze­rint tehát mintegy 30-35 ezerre tehető a munkanélküliek száma. Ez még mindig nem túl nagy szám, hi­szen jelenleg több mint 50 ezer szabad munkahely van az országban. De például a szabolcsi, vagy a borsodi munkanélkü­lit aligha nyugtatja meg, ha tudja, hogy a fővárosban gond nélkül elhelyezkedhet­ne. A szakképzetlen segédmunkás sem vigasztalódhat azzal, hogy az átképzési rendszer révén majd keresett szakmun­kássá válhat. Az utóbbi megjegyzés már csak azért is idekívánkozik, hogy jelez­zük: létezik és működik ugyan valamiféle foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, ám félő, hogy ennek kiépítése megké­sett. Igaz: legutóbb ez ügyben lényeges változások történtek. A felmondási idő meghosszabbításához már nem feltétel, hogy legalább tíz embert bocsássanak el egyszerre. Már az év elején formálódtak az újrakezdési támogatással kapcsola­tos elképzelések, akkor még személyen­ként 150 ezer forinttal számolva. Később 300 ezer forint kamatmentes hitelben ál­lapították meg azt az összeget, amely - bizonyos feltételek esetén - vállalkozási kölcsönként folyósítható a munkanélkü­lieknek. A szakértők prognózisai szerint már az év végéig is jelentősen emelkedik a mun­kanélküliek száma. Egyes számítások szerint elérheti a 40-50 ezret, a borúlá­tóbbak ennél is többre számítanak. És ez már nem jelentéktelen gond. Ráadásul a munkanélküliek várható szaporodása, fájdalom, nem az olyannyi­ra kívánatos szerkezetátalakítás felgyor­sulásának a következménye. A létszám- csökkentési akciók szinte kizárólagos célja, hogy mindazoknak, akik a munka­helyükön maradhatnak, valamicskével több bért fizessenek a munkáltatók. Ez is szempont, csak hát - jelenlegi körülményeink ismeretében - a gazda­sági racionalitást bizony nélkülöző szempont... Most az a nagy kérdés, hogy megba- rátkozunk-e végre a munkanélküliség gondolatával egy racionálisabban, haté­konyabban működő gazdaság érdeké­ben, vagy - főleg ideológiai, politikai megfontolásokból - arra az álláspontra jutunk, hogy ez a mi társadalmunkban még átmenetileg sem fogadható el. Töprenghet az állampolgár, hogy vol­taképpen miről iS van itt szó? Elfogadha­tatlan az, ami végül is létező és gondokat okozó társadalmi jelenség? Van itt valamiféle ellentmondás, egy régi ideológiai beidegződés. Ezt jelzi az egyre sürgetőbb munkanélküli segéllyel kapcsolatos bizonytalanság. Mert ugye, ha egyszer van munkanélküli segély, ak­kor bevallottan létezik a munkanélküli­ség. Másodszor ha intézményesítik és persze állampolgári jogon garantálják - mert másképpen mi lehet a megoldás - a munkanélküli-segélyt, akkor mi a ga­rancia arra, hogy sokan nem ezt a jöve­delemforrást tekintik majd megélhetési lehetőségnek? És általában: a munka­nélküli-segély bevezetésével vajon nem a közveszélyes munkakerülők járnak-e jól? Meglehet, hogy lesznek, akik kihasz­nálják a munkanélküli-segély adta - és nyilván nagyon szerény - megélhetési lehetőségeket, ám ezt csak ideig-óráig tehetik. (Sehol a világon nincs élethosz- sziglan járó munkanélküli-segély!) Más­részt gondoljunk csak az 1956. utáni időkre: akkor is létezett munkanélküli se­gély, sőt, az ezzel kapcsolatos rendelke­zés több mint másfél évtizedig volt érvé­nyes. És mégsem volt jellemző a segélyezet­tek megengedhetetlenül nagy száma! S nemcsak azért, mert az akkori segély összege már a hatvanas évtized elején sem garantálhatta a legelemibb létfenn­tartást sem. Volt alkalmunk megkérdezni az illeté­kes államigazgatási szakembert: szerin­te itt és most szükség van-e a munkanél­küli-segélyre. A válasz: feltétlenül, már csak azért is, mert az 1986-ben beveze­tett elhelyezkedési támogatás is a mun­kanélküli-segély egyik - igaz: csak kor­látozott - formája. Az igenlő válasz persze korántsem je­lenti azt, hogy ne lenne továbbra is cél a teljes foglalkoztatás fenntartása. De tudni kell - és erre fel kell készülni! -, hogy ha a gazdasági szerkezetváltás, vagy a szán­dékoltnál lassúbb gazdasági növekedés, esetleg a társadalmi beilleszkedési zava­rok miatt emberek tízezrei maradnak munka nélkül, akkor elemi megélheté­sükről, egyáltalán: a létbiztonságról igenis gondoskodni kell. A teljes foglal­koztatás látszatának fenntartása miatt nem szabad sorsukra hagyni az embere­ket, vagy éppen - végső megoldásként - életkörülményeiknek és egészségügyi állapotuknak nem megfelelő munka vég­zésére kényszeríteni őket. Az elmondottakból az következik, hogy az előbb-utóbb megjelenő munkanélkü­li-segély összege nem lehet olyan ala­csony, mint volt például 1956. után. Az érvelést erősítendő figyelmeztetésként csak annyit, hogy már manapság is jóval több a munkanélküliek száma, mint amennyiről hivatalosan tudomásunk le­het. A méltányos munkanélküli-segély sem anyagilag, sem erkölcsileg sem teheti tönkre az országot. Már csak azért sem, mert az emberek nagy többsége munkát vállalóként és nem ingyenélőként gon­dolkodik. VÉRTES CSABA Miből telik ezeknek erre? - Halljuk gyakran a nem minden hátsó szándék nélkül feltett, korántsem költői kérdést. Persze, ilyenkor vissza lehetne kérdezni. Ugyan már, miért nem tellene azoknak is ugyannyi jövedelemből, ugyanerre? Nem vagyunk egyformák, nem egyfor­mán gazdálkodnak a családok, az egyik feléli a havi jövedelmét, a másik élére rakja a forintokat. Igaz ugyan, hogy a készpénzben felhalmozott összegek - ilyen az OTP-ben elhelyezett pénzek nagy része is -, a fizetések közti kiadá­sok fedezésére szolgál, de azért marad még tartós fogyasztási cikkek vásárlásá­ra is. Vannak hajlott hátú, aranyos nagy­mamák, akik az ezerötszáz forintos kis nyugdíjukból is hónapról hónapra félre­raknak, és mindig dugnak a be-benéző unokák zsebébe egy-egy százast, ün­nepnapokon, születésnapokon egy öt­százast. És vannak fiák, lányok, unokák, akik a havi tizenötezerből is épp hogy csak kihúzzák a következő fizetésig. A jövőben számíthatunk rá, hogy az infláció és a vele lépést nem tartó jöve­delmek következtében még az eddig ta­karékoskodó családoknak is csökken a felhalmozóképessége. Mindnyájunknak jobban meg kell néznünk, hogy forint­jaink hová gurulnak el. Annál is inkább, mert gyerekeink figyelnek bennünket, követik szokásainkat. A jó vagy rossz példa hatására korán eldől, hogy megta­nulnak-e gazdálkodni azzal, ami van, vagy állandóan követelőzni fognak, ir­reális kérésekkel halmozva el az amúgy is túlhajtott szülőket. * A fentiek kapcsán zsebpénzügyben kérdezősködtünk iskolások körében a megyében. Vannak gyerekek, akik ha­vonta rendszeresen kapnak egy bizo­nyos összeget, abból gazdálkodnak egész hónapban, van, akinek naponta adnak, amit aztán vagy a tízóraira, regge­lire költ vagy a helyett kólára, fagylaltra, csokira. Akad olyan gyerek, aki dolgozik, úgy keres pénzt. Van pozitív és negatív példa bőven, lássunk közülük néhányat. * Szöcs Tímea másodéves műszergyár­tó, és karbantartó szakmunkástanuló Té­véiről jár be mindennap Szekszárdra, az 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet­be. Divatos fekete nadrág, fehér-sárga blúz van rajta. A miből vetted? - kérdésre komolyan válaszol.- Háromszázötven forint az ösztöndí­jam, ebből szoktam félretenni. Anyagot veszek, a barátnőm megvarrja. Most van kilencszáz forintom, farmerra gyűjtök. Mindent nem vehetek meg, ami tetszik, hiszen van három húgom, nekik is kell. A szüleim fizetik a buszbérletem, és regge­lire adnak húsz forintot, mert korán indu­lok, és itt bent szoktam enni. Az apu ne­hézgépkezelő a paksi atomerőműnél, az anyu a teveli böcsödében takarít. Nagy kertes családi házunk van, gazdálko­dunk, állatokat tartunk. Mi, gyerekek is segítünk otthon, én a virágoskertet tar­tom rendben, meg palántázok. A na­gyobbik húgom most nyáron dolgozik a teveli tsz szőlészetében, amit ott keres, azt magára költheti. Egyébként, hogy ki mint kap, azon általában nincs vita ná­lunk, mert nagyjából tudjuk, hogy mire telik. Ha a disznókat eladjuk, akkor úgyis mindig vesznek a szüléink valamit. * Varga Ottó nyolcadik osztályos tanuló Hőgyészen nyulakat tart.- Már alsós koromban is voltak álla­taim. Galambokkal kezdtem, most két éve nyulakat tartok. Van négy anyanyu- lam, meg huszonnyolc kisnyulam, ezeket a nyári szünet alatt fogom eladni. Leg­utóbb 57 forint volt kilója. Naponta két­szer etetem-itatom őket, egyszer egy hé­ten tisztítom a ketreceket. Most három­ezer forintom van, ebből veszem a tápot nekik. Zöldet itt hátul, a kertben sarlózok. Pénzt én csak karácsonykor meg lo­csoláskor szoktam kapni. Hogy akkor miből vettem a Simson motoromat? Hát a nyulakból gazdálkodtam ki! Azért, ha nincs aprópénzem, mozira szoktam kérni az anyutól - neveti el magát a szőke hajú fiú. * Dombórott az elegáns, de olcsónak közel sem mondható pizzeriában három gyerek ül a déli órákban, pizzát, csoki- kelyhet rendelnek. Hetedik osztályos mind a három fiú, egy iskolába, egy osz­tályba járnak. Gábor a hangadó, ő kezdi.- Otthon reggelizem, de azért minden­nap kapok egy húszast kajára. Tízóraira veszek fél liter kakaót és két kiflit. A többit félreteszem. Otthon ebédelek. Ma is ott a kaja, de volt pénzem, és inkább ide jöt­tem. Máskor is voltam már itt, de otthon nem szoktam megmondani. Nincs test­vérem, ketten lakunk az anyuval tanácsi lakásban. Mindent megkapok, amit aka­rok. Hogy mennyi spórolt pénzem van most ezen kívül, amit itt fizetek? Talán öt­ven forint, nem is tudom... Tibi szintén otthon reggelizik, ebédel, egy testvére van, a szülei szakmunkások.- Reggel kapok azért egy tízest, hot- dogot szoktam venni meg kólát. Nincs félretett pénzem. Gábornak is egy testvére van és két­száz forint spórolt pénze a húsvéti locso­lásból.- A papáéktól szoktam kapni pénzt, a szüleimtől nem, mert sok az OTP-kölcsö- nünk. Padlásszobát építettünk százezer­ért, új szobabútort vettünk - sorolja pon­tosan, számszerűen a dolgokat. - Ne tessék a vezetéknevünket kiírni, hara­gudnának érte otthon, ha megtudnák, hogy idejárunk! * Tolonganak a gyerekek a Molnár György Általános Iskola büféjénél a tíz­órás szünetben. Szenyéri János üdítőt vesz és egy hot-dogot.- Zsebpénzt? - kérdez vissza -, attól függ mennyi pénzük van a szüleimnek, öt-húsz forintot szoktam kapni hetente. A születésnapomra kaptam százötvenet. Most egy könyvet akarok megvenni. Monostori Gyuri egy hónapra hatvan forintot kap. Otthon reggelizik, itt tízóraira egy pohár tejet, kiflit szokott venni.- Ez 4,10-be kerül, a maradék pénzt összegyűjtöm. Szeretnék egy biciklit. * A tízéves Frei Lívia a szekszárdi Garay Általános Iskolába jár, most éppen egy 35 forintos fényvisszaverő centrummacit vett.- A nyakamba rakom, vagy a ruhámra - mutatja - az osztálytársaimnak is van. Kettőt vettem, a testvéremnek is egyet. Én egy hónapban 100 forintot kapok az anyutól, azon azt veszek, amit akarok. Az újságok közül a Bobót meg a Góliátot mindig megvesszük a húgommal, néha a Rózsaszín Párducot is. Iskolai takarék­bélyeget rendszeresen veszünk, ebből az idén 228 forintom gyűlt össze. Ezt fél­reraktam a nyári kirándulásra. Az üvege­ket vissza szoktuk váltani, abból is jön egy kis pénz, még a Szepi mama szokott 20-30 forintot adni, ha elmegyünk hozzá. Jó ha van egy kis saját pénzem, akkor nem kell mindig az anyut nyaggatnom. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Kádár János művei Második kötet 1958-1962 Kádár János összegyűjtött müveinek második kötete - amely a közeli napokban je­lent meg - az elmélet és a gyakorlat összhangjára törekvő politikusnak 1958 és 1962 között elhangzott-megjelent munkáit tartalmazza. Valótlanság lenne a történelemről azt állítani, hogy eseményei egyenletesen, arányos időbeli elosztásban zajlanak. El­lenkezőleg, fontos, esetleg nagy horderejű események gyakorta „összesűrűsödnek”, a történések szinte összetorlódnak, felgyorsulnak. Az öt év, amely az összeállítás idő­keretét adja, jelentős hazai és nemzetközi eseményekben rendkívül gazdag volt. Hazánkban az ellenforradalom utáni konszolidáció legfontosabb évei ezek, a párt VII. és Vili. kongresszusa, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a KISZ I. kong­resszusa jelzik a gazdasági és politikai élet kulcspontjait. A világpolitika színterein pe­dig a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete, az SZKP XXII. kongresszu­sa, a kubai forradalom kemény létharca, a szovjet űrkutatás politikai szempontból is nagy sikerei (Gagarin) a nemzetközi folyamatok ellentmondásosságát, de ugyanakkor progresszivitását is mutatják. Kádár Jánosé korszakból megjelenő munkái mindenekelőtt forrásértékű dokumen­tumai ennek az eseményekben gazdag öt évnek. Tartalmukban, hangvételükben jól mutatják, hogy a társadalom vezető erejének, a pártnak milyen taktikai és stratégiai kérdésekkel kellett szembenéznie, a jelentkező feladatokat - számolva a közelmúlt ta­pasztalataival - milyen megfelelő módon és eszközökkel lehetett és kellett megoldani. Az időszak összegyűjtött beszédei szinte kivétel nélkül, közvetlenül vagy közvetve kifejezik az MSZMP határozott szándékát, hogy egyrészt szilárdan vállalja a folytonos­ságot a korábbi évek építőmunkájának valós értékeivel, másrészt a határozott szakí­tást a személyi kultusz súlyos károkat okozó gyakorlatával. Ez a kettősség persze mindenkor konkrét feladatok, problémák kezelése során merült fel. Köztük ezeknek az éveknek korszakos tennivalója a szövetkezetesítés, a mezőgazdaság szocialista át­szervezése volt. Több mint két évtized távlatából a „korszakos” jelző megerősítést kap, s az átalakítás - ellentmondásoktól nem mentes - folyamata, eredményességének „titka” aprólékos pontossággal rajzolódik ki Kádár János beszédeiből. Érzékelhető az a nagy hangsúly, amelyet a korábbi évek tapasztalatainak a legteljesebb figyelembe­vétele kapott. Kitűnik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése a hatékony szö­vetségi politikának kulcsa és egyben jövőbeni feltétele is. Ezért a dokumentumértékű előadások, beszédek rendre úgy foglalkoznak a parasztság érdekeltségének, hangu­lati jellemzőinek a kérdésével, a mezőgazdaság gépesítésének, az életszínvonal eme­lésének feladataival, mint az egész társadalmat érintő tennivalókkal. A kifejtésekben szervesen kapcsolódik össze az üres elméletieskedés elutasítása a mindennapi, szűk gyakorlatra szorítkozás elkerülésével. Ebben az ideológiai harc ért­hetően nagy szerepet játszik. Ezért is hangsúlyozta Kádár János legfontosabb beszé­deiben ismételten az úgynevezett kétfrontos harc, a dogmatizmussal és a revizioniz- mussal történő nyílt szembenézés folyamatos fontosságát. Az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán elmondott beszéd pedig nemcsak megismé­telte az MSZMP korábban is vallott nemzetközi politikai alapvetéseit, benne a békés egy­más mellett élés elvének és gyakorlatának kiemelését, hanem mintegy elvi-politikai „nyitá­nya” volt annak az útnak, amelyen haladva hazánk elérhette azt a széles nemzetközi meg­becsülést, amelyet napjainkra sikerült kivívnunk. Ennek az öt évnek azonban - sok konk­rét esemény összefoglaló lényegeként - legnagyobb, bátran történelminek nevezhető eredménye, sajátja az a társadalmi méretű bizalom, amely ekkor szilárdult meg a párt poli­tikája iránt. Olyan politikai tőke volt ez, amely meghatározza a további évek, évtizedek lehe­tőségeit, s amelynek ismételt megteremtését okkal szorgalmazta az MSZMP legutóbbi pártértekezlete is. Ennek a bizalomnak az alapjául ma sem szolgálhat más, mint amit Ká­dár János -1958-ban megfogalmazott: „...a párt tekintélyének egyik forrása most az, hogy a szó és a tett nagyjából egyezik." S e gondolaton túlmenően, az egész kötet alapvető tör­ténelmi tanulságokkal szolgál. vALrsirsÁK imrf Választékbővítés árucserével Árucserével bővíti az idegenforgalmi idényre a Balaton északi partján és a Ve­lencei-tónál levő üzletek választékát a csaknem ötezer boltot ellátó Bakony Fü- szért. Csehszlovákiából például nagy meny- nyiségű sört, Lengyelországból kozmeti­kumokat, napozószereket, a Szovjet­unióból pedig kerékpárt és hűtőszek­rényeket szereztek be hazai termékekért. A biztonságos ellátás érdekében te­hergépkocsik bérletével az idényre csaknem 30 százalékkal növelték szállí­tókapacitásukat. A vállalatnak külön üzletrésze lesz a jú­liusban átadásra kerülő balatonalmádi Fórum bevásárlóközpontban. Itt az árusítás mellett kiállításokat, be­mutatókat s különféle műsorokat is ren­deznek. Vegyem, ne vegyem?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents