Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. június 16. NÉPÚJSÁG 3 Helyzetkép fél év után Nőtt-e a gazdálkodó egységek mozgástere? Az ország legjobb magyar lapálytenyészete Aranyérmes” a dunaföldvári Aranykalász Tsz Az új adórendszer, és a hozzákapcsolódó egyéb, nem kevésbé fontos gazdasági in­tézkedések társadalmi és kormányzati vitája idején - tavaly ősszel - az illetékesek töb­bek között azzal is indokolták a változtatások szükségszerűségét, hogy az új helyzet­ben a vállalatok között a céloknak és az elképzeléseknek megfelelő differenciálódás megy majd végbe. Azaz, akik jó munkát végeznek, eredményesen gazdálkodnak, azok idén jobb helyzetbe kerülnek, megnő a mozgásterük, és lehetőségük nyílik még jobbá válni. A közepes eredményt félmutató gazdasági egységek szinten maradhatnak, azok, akik veszteségesen üzemelnek, még keményebb feltételek között kell hogy dol­gozzanak, állami dotációra egyre kevésbé számíthatnak, legrosszabb esetben pedig a jogutód nélküli felszámolás vár rájuk. Bár még csak az év fele telt el, megkértük két gazdasági egység vezetőjét számolja­nak be tapasztalataikról. Növelni kell a tőkés exportot Az MMG Automatika Művek magyarországi viszonylatban a legjobban működő vál­lalatok közé tartozik. A jövedelmezőség alapján évek óta az élmezőnybe tartoznak, 1986-ban az első helyen álltak. Alátámasztásul egyetlen adat: a tavalyi 4,2 milliárdos árbevétel mellett megközelítőleg egymilliárdos nyereséget realizált az országos nagy- vállalat. A szekszárdi műszergyár - a nagyvállalat egyik vidéki gyára - nem marad el teljesít­ményben a „nagy egésztől”, ezért jogos, ha Horváth Endrétől, a müszergyár igazgató­jától kérdezem: A jól működő vállalatok valóban megnövekedett mozgástérrel rendel­keznek-e az előző évekhez képest?- Elöljáróban el kell mondanom, hogy elég rövid idő telt el a változtatások bevezeté­se óta, de az adó- és árreform, és a hozzájuk kapcsolódó egyéb intézkedések szá­munkra kedvező és kedvezőtlen hatásait már érzékeljük. A változások következtében nagyvállalatunk nyereségtömege kevesebb, mint a felére esik vissza, változatlan árbe­vétel mellett. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az általunk előállított termékek átlagá­ra nyolc százalékkal csökkent. Ekkora nyereséggel még talpon lehet maradni, mert maga az adózás némileg egyszerűsödött, néhány adóféleség megszűnt, tehát az idei nominálisan kevesebb nyereség reálértékben kisebb mértékben csökkent, mint az a puszta számokból látszana, de ezzel együtt a mozgásterünk biztos, hogy nem lett na­gyobb. Elvi lehetőségeink nőttek meg, egyrészt az anyaggazdálkodás, másrészt a bérgaz­dálkodás terén. Az export-import szaldónkat ha nyolc százalékkal javltjuk - tehát ha kevesebbet hozunk be, és többet viszünk ki -, akkor pénzügyi kedvezményekre szá­míthatunk. Azonban a jelenlegi körülmények között - ismerve háttériparunk helyzetét - ez elég nehéz dolog, de vállalatunk ezt is vállalta. Ugyanígy vállaltuk a szigorú feltéte­lek teljesítését, melyek a bérklubtagsághoz szükségesek, mert a vállalati tanács úgy látta, hogy amennyiben nem történik valami előre nem látható eset, amely a tervezett nyereség elérését lehetetlenné teszi, akkor az idei átlagosan két és fél százalékos bér­emelésnél nagyobb mértékben tud a vállalat bérfejlesztést végrehajtani. Ezek azonban - mint mondtam - csak elvi lehetőségek, megvalósulásukat sok té­nyező veszélyezteti. Az azonban biztos, hogy azok a vállalatok járnak jól, amelyek tő­kés exportjukat tudják növelni. Ezért mi is ezt szeretnénk elérni, de a mi termékeinknél elég magas a tökésimport-hányad, tehát ha mi növeljük a kivitelünket, az egyben im­portnövekedést is jelent.- A vállalatokat miért kell adminisztratív eszközökkel rászorítani a tőkés export nö­velésére?- Azért, mert magától senki nem akar nehezebb helyzetbe kerülni. Az igényes piaco­kon ugyanis csak jó minőségű, árban is versenyképes terméket lehet eladni, ez azon­ban magasabb felkészültséget, nagyobb szakmai tudást, jobb munkát követel. A mo­nopolhelyzetben lévők és a szocialista piacra termelők számára nehézséget jelenthet az átállás.- Elképzelhetőnek tartja a jól működő vállalatok számára a helyzet közeljövőben ja­vulását?- Nézze, csodák nincsenek, én a kormányzat helyzetét is meg tudom érteni, az adósságállomány csökkentésére - vagy szinten tartására - egyre nagyobb összege­ket kell elvonnia a gazdaságtól, s elvenni csak onnan lehet, ahol van valami. Vagyis a jóktól de ha ez hosszú távon fennmarad, akkor a technikai, technológiai fejlesztésekre nem marad elég pénz, s elmaradásunk nemhogy csökkenne, hanem nő a fejlett ipari országokhoz képest. Kétszeres adózás, A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát a tavalyi eredmények alapján a közepes tel­jesítményt nyújtók közé tartozott, de Asztalos Antal vezérigazgató és Csillag Sándor gazdasági igazgató bízik abban, hogy ez csak átmeneti visszaesésnek számít. Kérdé­semre, hogy nőtt-e a kombinát mozgástere az előző évhez képest, a következőket mondták: - A tervekkel ellentétben a nyereségcentralizálás nem csökkent, sőt, növe­kedett. A különböző adókedvezmények megszüntetése érzékenyen érintette a kombi­nátot, mert amíg tavaly mindent leszámolva nyereségünk után harminckét százalékos adót fizettünk, addig idén a kevert adókulcsunk negyvenhárom százalékra emelke­dett. Nominálisan is csökkent a gépekre, berendezésekre, fejlesztésekre fordítható pénzünk, reálértékben pedig az infláció miatt fogy az értéke. A tavalyihoz képest kisebb vagyonalapunkból kell tehát beruháznunk, béren kívüli juttatásokat adnunk a dolgozóknak, de azokat még egyszer megadóztatják, hiszen például a nyereségrészesedésként kifizetett minden forint után negyven fillér a társa­dalombiztosítási járulék. A beruházások után - mint az közismert - ÁFA-t kell fizetni, s annak csak húsz százaléka igényelhető vissza, de amíg a procedúra lezajlik, a pén­zünket a költségvetés használja, kamat pedig nem jár érte. A béren kívüli juttatások nagyon „drágák” a kombinát számára, a béralapra történő kifizetések viszont behatároltak, hiszen a keresetnövekedés és a hozzáadottérték nö­vekedésének aránya nem romolhat. Ráadásul a bázisszemlélet is megmaradt. A személyi jövedelemadó bevezetése nemcsak a bruttósítás miatt ró nehézségeket a vállalatokra, hanem azzal a problémával is meg kell küzdeniük, hogy - különösen a teljesítménybérben dolgozóknál - demoralizálja a teljesítményt. Ugyanis előfordulhat, hogy aki jobban dolgozik az átlagnál, az a fizetéskor arányaiban rosszabbul jár a töb­binél. Hiszen ha például tíz százalékkal többet teljesít a normánál, a magasabb adó­kulcs miatt nem tíz, hanem csak ennél kevesebb százalékkaltöbb bért kaphat. Számunkra a legtöbb problémát az jelenti - az agrárollón kívül - hogy az egyik ol­dalról, az ipari hátteret tekintve többnyire monopolhelyzetben lévő vállalatokkal va­gyunk üzleti kapcsolatban. - Például a beruházási javak esetében - amelyek az árui­kért monopolárakat szabhatnak - versenytárs nem lévén -, a mi termékeink viszont a versenyszférában szerepelnek, tehát az áruk a piaci helyzetnek megfelelően változhat. Egy jó minőségű kombájn például a tavalyi három és fél helyett idén hat és fél millió fo­rintba kerül. Ez ellen védekezésül csak azt tehetjük, hogy olcsóbb gépeket veszünk, de ez vagy lehetetlen - a kapacitás alacsonysága miatt -, vagy hosszú távon üt vissza a gyengébb minőség következtében. A személyi jövedelemadó egy másik problémát is felvet, azt, hogy a jó felkészültsé­gű, tapasztalt szakemberek túl drágák lettek a vállalatok számára, mert ha a tudásának és teljesítményének megfelelő fizetést kapnak, akkor a bruttó járandóságuk igen nagy összeg is lehet. Ennek ellenére mi optimisták vagyunk - mert bízunk abban, hogy a meglévő tartalé­kok jobb kihasználásával úrrá tudunk lenni nehézségeinken - fejezte be nyilatkozatát Asztalos Antal és Csillag Sándor. WAGNER DEZSŐ A tenyészállat-minősítés koreográfiájához Esőre állt az idő, de ez most senkit nem zavart, még olyan sem akadt, aki örülni tudott volna a várva-várt esőnek. Min­denkiben ott vibrált a feszültség, hiszen itt most egy teljes év minden kínjának, munkájának, sikerének és velejáró ku­darcának az összesítésére kerül sor. A tenyésztelepen, az apró irodában már lá­zas munka folyik. A MÉM, a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat, a Teszöv szakem­berei papírokba mélyedve ellenőrzik a tenyészlistát, nézik a takarmányfelhasz­nálást, a hasznosulást, a fejlődést. Min­den apró mozzanat a pontértékelés ke­gyetlenül szigorú szabályrendszere sze­rint kerül elbírálásra. A főállattenyésztő, Károly Istvánná a házigazda. Izgatott. Hatalmas mennyisé­gű munka, sok fejtörést okozó hétköznap csalt pirt arcára, miközben bemutatja csendben a vendégeket. Azokat, akik a munkáját, a csapat munkáját, a tsz mun­káját, a tenyészállományt minősítik.- Balról látja az ÁTMI, mit is mondok a Mezőgazdasági Minősítő Intézet - ez az új nevük - igén nagyhírű, kiváló szakte­kintélyét, dr. Radnóczi Lászlót, mellette dr. Gelencsér József megyei szakállator­vos, tőlük jobbra az elnök, Lajkó István. De ott ül a Teszöv képviselője, a szom­széd tsz főállattenyésztője is, és Gresa Zoltán, a Szekszárdi Állattenyésztő Vál­lalat sertéstenyésztési ágazatvezetöje. Aki őmellette nézi a papírokat éppen, az az elődje, a regölyi származású Hegedűs Ferenc, aki most ment nyugdíjba, de még hozzánk eljött a minősítésre. Közben az elmaradhatatlan fertőtlenítő kézmosás után „zacskócipőket” kapunk, és fehér köpenyt, és kísérőül azt a Pámer Andrást, aki a dunaföldvári Aranykalász Tsz-ben az állattenyésztő vállalatot kép­viseli hetente tett látogatásaival.- Havonta négy-öt napot, egy hetet szoktam itt tölteni, hiszen tudnom kell ne­kem is a telep minden rezdüléséről. Szenzációs a telep, a nádtetős istállók körül a kifutók hófehér kerítése az idő­közben kibújt napsütésben szinte vakít, olyan fehér. Mindenütt parkosítás, rend és tisztaság. Az elletőben jár a levegő, nincs anjmóniaszag, az állatok nyugod­tan szunyókálnak. Mintatelep. A szó igaz értelmében. Mivel nem árutermelő telep­ről, hanem tenyészanyagot nevelő telep­ről van szó, s ismerve annak igen szigorú rendjét, a patyolattiszta ólak, a környezet máris érthetővé válik. Hazánkban össze­sen 11 törzstenyészet van, ezek közül já­runk most éppen a dunaföldvárin, amiről tudni kell azt is, hogy igen fiatal tenyé­szet, hiszen ilyen irányú munka itt csak 1982 óta folyik. Aztán négy esztendőt kö­vetően törzstenyészetjelöltté vált a ma­gyar lapály állományuk. A jelöltből emi­nens lett, mert a tavalyi esztendőben az ország legjobb magyar lapály törzste­nyészete címet nyerték el. Pályázni kell. Évente. A feltételek igen szigorúak, a ver­seny még fajon belül is óriási presztízs- harc. Az idei most dől el. Ezen a felülvizs­gálaton, ahol aztán igen keményen vizs­gálódnak. Az ólak körül járunk, a tenyészkanok­kal ismerkedik a bizottság. A szakembe­reknek a vérvonalakat jelölő nevek; úgy­mint Viktor, Labanc, Láng és Oszkár már előre mindent elmondanak, amit már csak a gyakorlatnak kell erősítenie. A két, svéd importból származó állatnak sem kell szégyenkeznie, de a főállattenyész­tőnek sem, hiszen elismerés kiséri a szi­gorú bírálatot.- Fajtiszta hibrid tenyészetből 70 van az országban, ebből 40 fajtatiszta, 30 hibrid állomány - mondja dr. Radnóczki László érdeklődésemre.- A magyar lapály összteljesítményé­ben a legtöbbet nyújtó kombinatív fajta, szaporaságát, vágóértékét tekintve . egyaránt. Ez amit most látunk, valóban az ország egyik legjobb tenyészállománya. Kitűnő munka van bennük. A fajtaátlag­nál minden értékben jobbat produkál a dunaföldvári, és lényegében nekik is kö­szönhető, hogy ez a faj ma ilyen kiváló szinten még él. Tetszetős, jó küllemű állo­mány. A származáselemzés során mindent rendben találtak. Csökkent ugyan az ál­lomány, de tervben szerepel annak nö­velése. Az év végére 160-ra kívánják emelni a létszámot. Az előírás az ilyen ál­lományok esetében a 100 állat. A kocák 55 százaléka ivadékvizsgált, ami biztosí­téka a további tisztes tenyésztésnek, si­kernek. Öröm végigmenni a telepen. „Végre” akad kifogás is, a kisebb falká­ban való elhelyezést szorgalmazza a bi­zottság a süldőállomány esetében. Súly- gyarapodásban nem is lesz akkor nagy szóródás. A végső értékeléskor kiderül, az állo­mány tartotta a szintet, a tenyésztési vo­nalakat egyenként ellenőrizték... A bizottság elnöke, dr. Radnóczi Lász­ló javasolja törzstenyészeti cím, a rang újra odaítélését.- A telep állategészségügyi szempont­ból maximálisan kiváló képet mutat, fer­tőző betegségeket nem hordoz, értékesí­tési reklamáció nem érkezett, így kiváló­nak minősítem - mondta ki a szót dr. Ge­lencsér József megyei szakállatorvos is. A Teszöv kezdettől fogva figyelemmel kísérte a munkát, most is egyetért, bólint a képviselőjük: a cím odaítélésében egyetért. A szomszéd törzsállomány főállattenyésztője Tamásiban szívesen látna olyan küllemű jószágot, mint a 30- as számú, szerinte a kocaállomány, tet­szetősen fejlődött, szépek a süldők, íe a kalappal a munka előtt. Mindezt Kántor Istvántól hallottuk. A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat bízik az import kanokban, remélik, meg­hozzák a 130 ezer forintos ráfordítást. (Itt említendő meg, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat hat éve segítő kezet nyújtva vásárolta meg az állomány alap­ját. Tőlük tudom, ha most megkeresnék őket, hogy segítséget kérjenek, nem zár­kóznának el - egy-egy kiváló tenyészál­lat spermájának megvásárlását ma is fi­nanszíroznák.) Minőségi takarmányt kell etetni, ehhez szója kell, hangzott ismét el. A tenyészáN lomány termeli meg a tsz nyereségének 30 százalékát, így érdemes e téren is ki­szolgálni a munkáját. A főagronómus egyetértett ezzel, szintúgy az elnök is. Hegedűs Ferenc jó hírű szakember volt mindig:- A telep igen jó benyomást tesz min­denkire, ha még újra is nádazzák az is­tállókat, csodálatos lesz a környezet. Úgy néz ki, ahogy egy tenyésztelepnek ki kell néznie. Ismerősömnek vettünk itt két süldőt, nem célpárositásba állította, de 23 malacot ellettek. A háztájiban nagy­szerűen megállja a helyét, íme a példa. Mindkettő négyszáz napos korban lett fialtatva. Gresa Zoltán, a Szekszárdi Állatte­nyésztési Vállalat sertéstenyésztési ága­zatának vezetője:- A tenyészet önmagáért beszél, gyorsan jutott a csúcsra, amit nehezebb lesz megtartani talán, mint amilyen nehéz volt elérni. Az igen kemény házi sze­lekció, a nagyszerű kocasüldő-áilomány a biztosítéka, hogy a kevés helyen lát­ható, igen kiváló állomány továbbfejlődik. Az elnök viccesen azzal kért szót, hogy a „védelem” is szóljon. Elmondta, nem gondolkodik itt senki lezsarolt kocákban, forintos kanokban, és az észrevételeket is köszönik, de ő maga is érez némi felelősséget, mert az anyagias szemlélet feladásától néha a jövő függ. A törzstenyészet a biztonsá­gunk, s ezt a tagok is kezdik megérteni. A törzstelepi szemlélet törvény lesz nálunk továbbra is! A törzstenyésztő csak annyit mondott:- Nem beszélni, hanem csinálni kell ezt!- és máris hallgatott, hisz minden lénye­geset elmondott. A főállattenyésztő csak a kritikákról szólt, ami munkájukat érte, mert szerinte ami jó, az a természetes ami javítanivaló, azon érdemes csak l • -dolkodni.- Az állatban benne van az ígéret - summázta. A dunaföldvári Aranykalász Tsz ma­gyar lapály állománya újra az ország törzstenyészetei közé tartozik. Nyertek... A törzstenyésztö méltán lehet büszke SZABÓ SÁNDOR Fotó: S. M. Amikor még nem dőlt el az eredmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents