Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

1988. június 14. Képújság 3 Búzanemesítés Évente két generáció búzát nevelnek fel Szegeden a Gabonatermesztési Kutató Intézetben. Ez idő alatt több ezer keresztezést hajtanak végre, hogy minél ellen- állóbb és nagyobb terméshozamú búzafajtákat állítsanak elő a mezőgazdaság számára. Az intézet üvegházaiban megkezdték az idei második generáció kiül­tetését. A Somogy Megyei Tanács megvonta a támogatást egy veszteséges vállalattól Nem ad több anyagi támogatást a tar­tósan veszteséges tanácsi Magas-és Mélyépítő Vállalatnak Somogy Megye Tanácsa. A szigorú testületi döntés nem­csak a napokban benyújtott, 35 millió fo­rint iránti kérelmet utasította el, hanem a tavaly átutalt 10 millió forintos átmeneti támogatást is visszaköveteli, s a tanács többé a vállalat bankhiteleiért sem vállal kezességet. Az állásfoglalás közvetlen előzménye az, hogy a végrehajtó bizottság egy ko­rábbi ülésén megtárgyalta és nem találta kielégítőnek a vállalat 1988-1990-re ki­dolgozott kibontakozási programját. Úgy ítélte meg, hogy az intézkedési terv csak a pillanatnyi pénzügyi gondok elnapolá­sára alkalmas, nem tartalmaz garanciá­kat a tartósan nyereséges gazdálkodás­ra. A további vizsgálatok során egyértel­művé vált, hogy a vállalat képtelen önma­ga rendezni helyzetét, csak az állami pénzzel végrehajtott szanálás hozhatna fordulatot gazdálkodásában. Minthogy ez az út ma járhatatlan, a tanács kényte­len volt „sorsára hagyni” a korábban közvetlen felügyelete alá tartozó építő­ipari szervezetet. A ridegnek látszó döntés merőben másként tűnik fel, ha a korábbi előzmé­nyeket is sorra vesszük. A Somogy Megyei Tanép 1980-ban másfél ezer dolgozóval évi félmilliárd fo­rint termelési értékkel a kiváló vállalatok sorába tartozott. Hogy vállalkozásai ek­kor sem voltak mindig jól megalapozot­tak, a munka színvonala, minősége is jócskán hagyott kívánnivalót, ez csak ké­sőbb, a veszteséget növelő kötbérek, hiánypótlások, garanciális kötelezettsé­gek nyomán derült ki. Tény, hogy 1982- ben 11 millió, egy évvel később már 35 millió forint veszteséget mutatott a válla­lati mérleg. Emiatt került sor 1984 elején Somogy­bán az első szanálási eljárásra. A vállalat élére új vezetői garnitúra került, szigorú intézkedések léptek életbe, de az ered­ményesség elmaradt. A továbbiak rész­letezése nélkül: 1988-ig mintegy 200 mil­lió forint veszteséget „sikerült összehoz­nia” a kapacitásában, létszámában és vagyonában is egyre zsugorodó vállalat­nak. A megyei tanács minden évben a zsebébe nyúlt, s hat évvel ezelőtt 55 millió forintot vállalt át a Tanép veszteségeiből. A vissza nem térítendő támogatás mellett segíteni igyekezett úgy is, hogy megvá­sárolta, de bérleményként meghagyta a vállalat használatában annak irodaházát. A most kért 35 millió forint ellenébe is hasonló „üzletet” ajánlottak: vegye meg a megyei tanács és adja nekik bérbe a vál­lalat központi telephelyét. Csakhogy már a bérleti díj kifizetésére sincs kellő garancia. A Tanép az esedé­kes kötbértartozásainak, garanciális kö­telezettségeinek sem tud eleget tenni, a bankok hitelképtelennek nyilvánították. A dolgozók munkabérét is csak vagyoni fe­dezetre felvett kölcsönből tudják fizetni. Ezekután a vállalati tanácsnak kell dönteni a továbbiakról, s ha nem tudnak rövid idő alatt kiutat találni, sor kerülhet a csődeljárásra, a vállalat felszámolására. Az ügyben érintett 550 dolgozó ez eset­ben sem marad munka nélkül, átvételük­re, foglalkoztatásukra több vállalat is készséget mutat, sorsukért a Somogy Megyei Tanács is felelősséget érez. Magyar-jugoszláv határ menti agrárkapcsolatok Megélénkültek a határ menti agrárkapcso­latok Baranya megyei és a szomszédos ju­goszláv területek között. A különböző koope­rációk már eddig is igen eredményesnek bizo­nyultak, ezért mindkét fél szorgalmazza fej­lesztésüket. Immár egy évtizedes múltja van a mezőgaz­dasági tudományos együttműködésnek. Évenként felváltva rendeznek határ menti ag­rárnapokat Pécsett, illetve Eszéken. Ez év őszén a baranyai megyeszékhelyen találkoz­nak egymással a Dráván innen és túl élő szak­emberek. Megszülettek az első közös kutatási programok is. A Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát és a Szigetvári Állami Gazdaság növény­fajta-kísérleteket folytat, együttműködve az Eszéki Biotechnikai Kutatóintézettel. Baranya legjobb búzatermelő gazdasága a szajki Béke Tsz pedig az Újvidéki Gabonatermesztési Ku­tatóintézettel kötött megállapodást, amelynek értelmében az idén 15 jugoszláv fajtajelöltet próbálnak ki a magyar termelőszövetkezet­ben. Szélesedett, sokszínűvé vált a termelési, feldolgozási kooperáció is a magyar és a ju­goszláv agrárvállalatok között. A legjelentő­sebb határ menti gazdasági vállalkozás a cu­kortermelési együttműködés. A mohácsi Új Barázda Tsz és a szigetvári Állami Gazdaság vezetésével termelési-értékesítési integráció alakult 18 mezőgazdasági üzem részvételével. Ezek a gazdaságok 4700 hektáron termelnek cukorrépát, amelyet a jugoszláv gyárak dol­goznak fel. A cukor 70 százaléka visszakerül Magyarországra, 30 százaléka fizetség a munkáért. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát évi 10 ezer tonna szójababot szállít uszályok­kal a Becsei Szójaprotein Vállalat üzemébe, s onnan különféle termékeket kap vissza: szója­darát, szójalisztet, szójaolajat. A feldolgozá­sért szójával fizetnek a bólyiak. Negyven évvel ezelőtt Küldött volt az egyesülési kongresszuséi A Népújság május 31 -i és június 1- jei számában, a két munkáspárt egyesüléséről megjelent írás készte­tett arra, hogy könyvtáram legfelső polcáról leemeljem a Magyar Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusának jegyzőkönyvét - amit pár héttel a kongresszus után szereztem be - és - lévén a megyében egyik részese az előkészítésnek és lebonyolítás­nak - megpróbáljam felidézni ma­gamnak az akkori időket, eseménye­ket. Ma már csak egyetlenegy van az élők sorában: Szitkovics Sándor, akiről szó esik dr. László Péter cikké­ben Balogh Gyula leváltása után 1948. március 16-án ő kapta a meg­bízást, hogy legyen az intézőbizott­ság vezetője. Két nap múlva már ke­zében volt az SZDP központ megbí­zólevele, ő lett a párt megyei titkára. Vele elvtársi-baráti kapcsolatom negyvenöt-negyvenhatban kezdő­dött. Ő Dunaföldváron, jómagam Pakson voltam ifjúsági titkár. Volt né­hány közös akciónk is. Barátságunk azóta is tart vele, az egykori molnárlegénnyel, aki immár hét éve a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat nyugdíjas szervezési vezetője. Szekszárdon él feleségével, az egyik Mészáros Lázár utcai torony­házban. Előkerülnek a dokumentumok. A küldöttigazolvány, amelynek az első oldala az érdekesebb: tele van autogramokkal.- Az egyik szünetben mentünk so­kan az elnökséghez és kértük, írják alá... Az egészet szinte uralja Rákosi aláírása. De ott van Szakasitsé, Raj­kó, Gerőé, Marosáné, Rónaié és né­hány külföldié is. A francia Jacques Duclos, a finn Mirjami Rindberg, a svéd Nils Holmberg, a lengyel Feliks Baranovski kézjegye is.. Elgondol­kodtató, hogy mi lett a sorsa az öt magyar vezetőnek. Alig másfél évre rá végezték ki Rajkot, Szakasits és Marosán börtönbe került...- Ez azonban nem változtat azon a tényen - mondja Szitkovics Sándor -, hogy a két munkáspárt egyesülé­se történelmi jelentőségű esemény volt. Lehetővé tette a szocializmus építésének megkezdését, amelynek „Felejthetetlen élmény volt” eredményei tagadhatatlanok. A hi­bák ellenére... Erről mai gondjaink között sem szabad megfeledkez­nünk. Szitkovics Sándor édesapjától szinte „örökölte” a molnármestersé­get. A négy polgári után ott lett inas, ahol-apja főmolnár volt. Tanulni sze­retett volna tovább, de a nyolcgyere­kes családban ez lehetetlen volt. Negyvenhatban került egy hóna- poos pártiskolára, amjd 1947 őszén lett az SZDP gyönki (akkor simontor- nyai) járási titkára.- Velenczei Sándor, a korábbi me­gyei titkár adta át a megbízólevelet, ő mondta, hogy belátható időn belül sor kerül a két munkáspárt egyesü­lésére, a feladatom az, hogy addig tartsam együtt a pártszervezeteket - emlékezik az akkori időkre. - Sze­rencsém volt, mert kitűnő partnerre találtam az MKP járási titkára, Polányi Sándor személyében. Negyven- nyolc kora tavaszától már közös ren­dezvényeink voltak. Ekkor került sor a száznál több dolgozót foglalkoztató ipari üzemek államosítására, meg­kezdődött a kampány a felekezeti is­kolák államosításáért. Szerettem a vidéket járni, eljutottam minden alap­szervezetbe, a megyei titkárral azon­ban kint nálunk egyszer se találkoz­tam.- Talán a jó együttműködés az MKP járási titkárral, ennek segítése alapszervezeti szinten váltotta ki azt a döntést, hogy engem bíztak meg a megyei titkári funkció ellátásává!. Hamarosan lezajlottak az egyesítő taggy űlések, majd a megyei egyesitő küldöttértekezlet, ahol a megyei pártbizottság tagjává és kongrssz- szusi küldötté választottak.- Maga a kongresszus felejthetet­len élmény volt. Az első napon, jú­nius 12-én a két párt külön kongresz- szust tartott. A legemlékezetesebb Kádár János felszólalása volt, aki az MKP küldöttségét vezette és adta át a testvérpárt kongresszusának üdvöz­letét. Egy mondatot nem felejtek el, amikor Kádár elvtárs azt mondta, hogy nem lesz különbség az új párt­ban a volt szociáldemokraták és kommunisták között. A két párt kongresszusa kimondta az egyesítést, délután nagygyűlés volt a Hősök terén.- Ott voltam én is az elnökségben a többi küldöttel együtt. Felemelő ér­zés volt számomra ott látni a százez­res tömeget, ilyenben addig soha sem volt részem. Este az Operaház­ban nyílt meg ünnepélyesen az egyesülési kongresszus. Másnap szólalt fel az egyik Tolna megyei kül­dött, Mosonyi Jenő, az új megyei tit­kárunk.- A kongresszus díszvacsorával zárult a Gellért Szállóban. Nagy volt a mozgás, Rákosi minden aszta'hoz odament - egy-egy megye küldöttei ültek egy-egy asztalnál, és rutinsze­rűen érdeklődött, kérdezőSKödött: mi újság ott maguknál. Akkor nem gondoltunk semmire, csak később jutott nekem is eszembe: Rajk nem mozdulhatott el az asztaltól, sorra mentek hozzá a küldöttek beszélget­ni. Látszott, hogy igen népszerű. Ta­lán már akkor, csírájában megvoltak az ellentétek és a féltékenység a népszerű vezető iránt. Másnap reg­gel indultunk haza. Vonaton. Ahogy Budapestre is utaztunk. A küldöttigazolvány hátlapján egy vasúti bélyegző, a Keleti pályaudva­ré. A küldöttigazolvány egyben sza­badjegy is volt. Szitkovics Sándor hazatérte után folytatta a munkát a megyei pártbi­zottság függetlenített tagjaként, majd szeptemberben három hónapos pártiskolára került Miskolcra.- Ezután kérdeztek meg, nem sze- retnék-e gazdasági vonalon tevé­kenykedni a jövőben. Örömmel vál­laltam. Ezután bíztak meg a már ko­rábban államosított bonyhádi malom vezetésével, közben elvégeztem a gazdasági és műszaki akadémiát, Pécsre kerültem az egyesülés köz­pontjába, majd ekkor már levelező hallgatója voltam a Miskolci Nehéz­ipari Egyetemnek - Karcagon lettem főmérnök, utána Békéscsabán, az tán Zalaegerszegre helyeztek - itt nem sikerült lakáshoz jutni -, ekkor kerültem vissza a megyébe, SzeK- szárdra, ahhoz a vállalathoz, ahon­nét hatvanévesen, 1961-ben nyug­díjba mentem.- Amiből éltem, a családomat el­tartottam, az a szakmai, gazdasági munkám volt. Ám nagyon sokféle pártmunkát is végeztem. Bonyhádon malom igazgató voltam, de községi párttitkár is, itt Szekszárdon a válla­latnál tizenkét évig voltam pártveze­tőségi tag és nyugdíjazásom után is évekig vezettem a marxista-leninista középiskolát.- A vállalati alapszervezetnek va­gyok tagja, közben írogatok, főleg ipartörténeti - malomtöíténeti - ku­tatást végzek a le' irhán, szakmai cikkeket írok a szaklapba, a legutol­só pár hónapja jelent meg. Sok szép élményben voit részem - rc-n v>!i kevés az olyan sem, amire nem szí­vesen emlékezem. De az előbbiek közt talán a legnagyobb az, ami most negyven éve történt. JANTNER JÁNOS Küldöttigazolvány az egyesülési kongresszusra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents