Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

1988. június 2. í TOLNA "N 4 NÉPÚJSÁG Postástalálkozó Szekszárdon A hagyományoknak megfelelően má­jusban tartották Szekszárdon a megye nyugdíjas postásainak találkozóját. Mint­egy 140-en töltöttek egy kellemes dél­utánt együtt. Gecse Lajos az SZMT képviseletében, Tavaszi József pedig a Pécsi Postaigaz­gatóság TSZB képviseletében vett részt a találkozón, amit Bodo László szb-titkár nyitott meg, majd műsor következett. A nyugdíjascsoport munkájáról Hor­váth Mihály, a csoport bizalmija számolt be. Részletesen ismertette az elmúlt egy év fontosabb eseményeit, és a nyugdí­jasok érdekében tett intézkedéseket. Felsorolta kiknek sikerült elintézni a nyugdíjemelését, kik jutottak el szanató­riumba, üdülőbe a szakszervezet által. A posta vezetői ezúttal iß tartottak rövid tájékoztatást. Márkvárt János, a Tolna Megyei Távközlési Üzem vezetője, majd Patkós István, a megyei hivatal helyettes vezetője ismertette az elmúlt időszak munkáját. Az ünnepség hangulatát emel­te a Babits Mihály művelődési központ 33 tagú német nemzetiségű fúvósze­nekara, id. Véghelyi Miklós karnagy ve­zénylésével. Szebbnél szebb dallamok hangzottak fel. Itt-ott dúdolás, lábak, ke­zek ajkak mozgása jelezte, milyen kelle­mes hatással van a nagyszámú hallgató­ságra az önkiszolgáló éttermet betöltő hangverseny műsora. A vacsora felszolgálását a postás fia­talok és a szocialista brigádtagok ügye­sen és gyorsan végezték, olyan ponto­san, mintha mindig ezt csinálták volna. DARVAS FERENC Övék a nyár A nagypapa - akinek négy unokája van - éppen betöltötte a hatvanat, a nagymama az ötvenötöt, amikor nyug­díjba mentek. Harmincöt esztendőt él­tek együtt szépen békességben, egy­szerre választották hát tavaly a pihenés éveit. És csodás volt az első nyár. Kiköl­töztek a városhoz közeli telkük házikó­jába és mind a négy unoka velük volt, kivéve amikor a két kicsi úttörőtáborba ment, a két nagyobb pedig a szülőkkel egy országjáró túrára. Úgy telt a nyár, hogy a nagymama fő­leg a kertből főzött, élvezte, hogy van ideje hatalmas mennyiségű palacsintát sütni és szilvásgombócot készíteni. A nagypapa is időmilliomosként vett részt a gyerekek bohókás játékaiban. Ám, ahogy közeledett az ősz, az „öreg” egy­re szótlanabbá vált, mígnem hosszú unszolásra megoldódott a nyelve. Úgy­mond: Jó, jó, hogy a nyár ilyen szép volt a gyerekekkel, de mit fog ő csinálni akkor, ha visszakergeti őket a városba az ősz? A gyerekek iskolába járnak, mi­re keljen fel ő reggelente? Élete párja először programismerte­téssel próbálkozott. Nem lesz gond az idő eltöltésével, mert a kiskertben ősz­szel is sokáig van munka, aztán otthon is annyi a dolog. Ki kellene festeni a kamrát, jöhet az őszi nagytakarítás, át is lehetne kicsit rendezni a lakást. Sétálhatnak nagyokat, moziba is el lehetne járni és megnézhetnék a nyug­díjasok klubját is, amit a szomszédasz- szony úgy dicsér... A nagypapa hallgatta, hallgatta, vé­gül a már sokadik beszélgetés alkalmá­val kibökte, hogy még mielőtt nyugdíj­ba ment volna, megígérte, hogy ősztől bejárna napi négy órára. Szükség len­ne rá, de az a kis kereset is jól jönne a nyugdíj mellé, amíg az árak nem lefelé, hanem fölfelé mozognak. ~- Kár, hogy csak most mondod - így a nagymama -, mert nekem is felaján­lották, hogy maradjak, vagy vállaljak részmunkaidős állást. Azzal mondtam nemet, hogy nem hagyhatlak egyedül. Néhány napig duzzogás csöndje te­lepedett közéjük. A nagypapa szólalt meg először.- Ha úgy gondolod, lemondom a gyárban azt a dolgot. Akkorra azonban már valamennyire megenyhült az asszony, belegondolva, hogy egész életükben dolgoztak, igaz, örültek, hogy pihenni térhetnek, de csak hiányoznak a régiek, a munkatár­sak. Meg aztán... egy asszony csak, csak el tudja magát egész napra szó­lóan foglalni.- Vállald el azt a munkát papa. Én majd bevásárolok, főzök, várlak haza. Mintha kisütött volna nap. Bepáráso­dott szemmel ment ki az „öreg” a kert­be, hogy fölaggassa a már elkészített etetőket az itt telelő madaraknak, akik „meghálálják” az ilyen gondoskodást, ha újra eljön a nyár. Az ám, a nyár! Visszasietett a házba elmondani, hogy csak októbertől máju­sig dolgozna ám a gyárban, mert akkor májustól szeptemberig ugyanígy kijö­hetnének a telekre... Az asszony arca felderült.- Ezzel is kezdhetted volna, papa! Ár­va szót se szólok, ha tudom, hogy tavasztól őszig mienk marad a nyár.-a­Napfényes pillanat, * amit Decsen les­tünk meg a sár­közi lakodalom tavalyi forgata­gában (Fotó: Fényes T.) * Tájékozódásra Egészségünkért Gyógyszeradagolás 2. Ha a szájon át bevett gyógyszer kellemetlen mellékhatásokat, elsősorban gyomor- panaszokat okoz, vagy a bevételnek (beadásnak) egyéb akadálya van, gyakran alkal­maznak végbélkúpot. Ennek az az előnye, hogy a hatóanyag gyorsabban fejti ki hatá­sát, mert az emésztőrendszer megkerülésével jut el a véráramba. A végbélkúp csak akkor fejtheti ki a hatását, ha az alkalmazott vivő anyag megfelel annak az alapvető kö­vetelménynek, hogy pontosan a test hőmérsékletén, tehát 37 C-fokon olvadjon. Ez az oka annak, hogy kúpokat mindig hűvös helyen, lehetőleg hűtőszekrényben kell tartani (otthon is), és a védőburkolatot csak közvetlenül a használat előtt szabad lehántani (nehogy a kéz melegétől elolvadjon a gyógyszer). Előfordulhat, hogy valaki igen érzé­keny, és nála a kúp felhelyezése olyan erős székelési ingert okoz, hogy nem jut idő a felszívódásra. Ez esetben tudnunk kell, hogy nem sikerült a gyógyszer bejuttatása. Ritkább ma már az a gyógyszerforma, amelyhez a porlasztót külön kell megvásárol­ni. A porlasztóit gyógyszerek (spray-k) terjedésével párhuzamosan ugyanis a gyártók a bejuttatáshoz alkalmas szerelékről, illetve csomagolásról gondoskodnak. Ha mégis porlasztó beszerzésére kerül sor, még a gyógyszertárban győződjünk meg arról, hogy kellően ködszerű (kis szemcséjű) lesz-e a permet. A túl nagy cseppeket permetező ké­szülék árthat! Kenőcsökről jó ha tudjuk: vannak vízzel lemosható alapanyaggal készültek, és van­nak le nem moshatóak. A gyógyszertárban felvilágosítást kaphatunk arról, hogy az ép­pen rendelt kenőcs melyik csoportba tartozik. Egyre több szemcseppet is használunk. Ezeket csak a beépített cseppentővei sza­bad adagolni úgy, hogy közben a folyadék aszeptikus volta ne szenvedjen károsodást. Ha magunknak kell beadnunk, akkor e bal kezünk hüvelykujjával húzzuk lefelé az alsó szemhéj alatti bőrt, és az így kiszélesedett kötőhártyazsákba cseppentsük a gyógyszert; pontosan annyi cseppet, amennyit az orvos rendelt. A fülcseppeket fekve adagoljuk. Célszerű, ha használat előtt testhőmérsékletre me­legítjük a gyógyszert, mert mind a túl hideg, mind a túl meleg folyadék az egyensúly­szerv ingerlésével szédülést, sőt hányingert okozhat. DR. KEMPELEN K. Szociálpolitikai feladatok Bonyhádon és környékén Napközis epizód Azon a nyári napon nem volt sok gyermek a napköziben. Ilyenkor min­dig jobb az ellátás, mert kisebb a lét­szám. Már az ebéd is igen ízletes, laktató volt. A piros kockás konyharu­ha alatt pedig csodálatos uzsonna lapult: pilótakeksz és franciabarack.- Felséges - kiabálták a nebulók, amikor a tanító néni kiosztotta ezt a „földi jót” és figyelmeztette a gyere­keket, ha valaki nem éhes, vigye haza a finomságot, vagy adja oda étke- sebb kis társának. Kecses mozdulattal Marika is ki­emelte a maga részét. A gyerekek él­vezettel falták a gyümölcsöt, még a könyökükön is csörgött a barack le­ve. Egyszer csak Marika felállt, oda­sétált a hulladékkosárhoz, és hanyag mozdulattal „beleejtette” a megkez­dett uzsonnát. A tanító néni először nem jutott szóhoz, majd odaszólította magához a kislányt.- Légy szíves, hozd ide az uzson­nádat. A gyerek engedelmeskedett.- Miért csináltad ezt, Marcsi? Le­het, hogy más szívesen megette vol­na! Ezzel kivett a szekrényből egy 1 nagy borítékot, beletette a pilótakek­szet, a barackot és egy kis levélkét, ami arról szólt, annyira nem vagyunk gazdagok, hogy megengedhetnénk gyermekeinknek az ennivaló prédá- lását. Továbbá, hogy számít a T. szülő megjelenésére. A tanító néni órája negyed ötöt mutatott, amikor a gyerekek haza­mentek. Fél ötkor vágódott ki az osz­tályterem ajtaja és rontott be rajta az édesapa Marikával.- Ezt ön írta? Ön küldte ezt a leve­let? Ugye most nem olyan magabiz­tos?- Dehogynem! Csak eddig nem tudtam elfogadni a köszönését uram.- Elnézést - szólt az előbb még nagyhangú férfiú. - Mi baja van a kis­lányommal?- Semmi kedves apuka, nem baj­ról értesítettem, csak egy észrevéte­lemet közöltem. Képzelje el, mi lesz ennek a kis népnek a megtermelt ja­vaiból tíz-húsz év múlva, ha a gyere­kek még gyerekként tanulják meg az értékek kidobálását? Erre az apa ismét támadásba len­dült és előrántott a bugyellárisából egy százforintost.- Ezt a pénzt én kerestem, a kislá­nyom étkezési díját én fizettem, ha akarom ezt a pénzt akkor tépem ösz- sze, amikor nekem tetszik! A tanítónő, aki negyedszázados leckét vett pedagógiai türelemből, halk szavúbb nem is lehetet volna. El­magyarázta szépen, hogy a törvény nemcsak a bankjegyhamisítást bün­teti, hanem a bankjegyrongálást is. Mielőtt tehát széttépné a munkával megszolgált pénzét, fogadjon el egy tanácsot. Tanítsa meg Marikát az ér­tékek becsületére és arra, hogy le­gyen jó szívvel a rászorulók iránt! KUBANEK MIKLÓSNÉ ny. tanító A házi gondozó szolgálat a nagyon elesett, magányos emberek életét hi­vatott megkönnyíteni. Olyanokét te­hát, akik valamilyen okból nem jut­hatnak, vagy nem is akarnak szociá­lis otthonba bejutni, az idősek klubjá­ba pedig nem tudnak eljárni. Mindebből következik, hogy a házi gondozást az öregségi korhatár fe­letti, fogyatékos, vagy egészségi ál­lapotuk miatt rászorulók vehetik igénybe. Nem részesíthető viszont házi gondozásban az, akinek gondo­zására hozzátartozó köteles és ké­pes, aki fertőző beteg, illetve veszé­lyeztető állapotú elmebeteg. Mindenkor mérlegelésre kötelező szempont azonban, hogy csupán azon az alapon kizárható-e valaki a gondozásból, mert gyermeke, hoz­zátartozója van. A vonatkozó jogsza­bályoknak ugyanis az a kitétele, hogy „köteles és képes” kizárhatóvá teszi, hogy a gondoskodás csak mechanikusan történjék. Hasonló körültekintést kíván a szerződésileg tartásban - gondozásban részesü­lők egy-egy esete is. Sajnos, gyak­ran fordul elő, hogy hiába az eltartá­si, örökösödési szerződés, a gondo­zást vállaló a kapcsolatnak csak elő­nyeit próbálja élvezni és a kötelessé­géről megfeledkezik, noha köteles­séget vállal szerződő félként. Amíg az illetékes szervek ezt a visz- szásságot nem szüntetik meg, az el­látásra szorűló - átmenetileg - igénybe veheti a gondozószolgálatot a rendeletben lefeketett térítési díj el­lenében. Ezt a díjat a gondozott nyugdíja, jövedelme arányában ha­tározzák meg. Körültekintően, hiszen a térítési kötelezettség kétségkívül terhet jelent azoknak, akik korábban nem fizettek, viszont lehetővé teszi a magasabb nyugdíjjal rendelkező rászorulók gondozását is. A szolgálatot egyébként társadal­mi és hivatásos gondozók látják el, akik gondozottaiktól pénzt, ajándé­kot nem fogadhatnak el, illetve sem ők, sem a velük közös háztartásban élők a gondozott személlyel eltartási szerződést nem köthetnek. A Bonyhád Városi Tanács szociálpoli­tikai csoportjának vezetője, Pukli János- né a Hazafias Népfront városi bizottsá­ga előtt tartott beszámolót a város szo­ciálpolitikai feladatainak ellátásáról. Bonyhád 15 600 lakosának 14,4, a vá­roskörnyék közel 17 700 lakosának pe­dig 17,7 százaléka 60 éven felüii. Szo­ciális segélyben az elmúlt évben 39-en részesültek. Az idősek igénylik, hogy meghallgassák őket, érezni szeretnék, hogy szükség van rájuk. Ebben fontos szerepük van a vállalatok által rendezett nyugdíjastalálkozóknak. A bonyhádi idősek klubjába 39-en jár­nak, a házi gondozottak száma az elmúlt évben 79 volt. Ez utóbbiak számára meg­nyugtató, hogy saját környezetükben él­hetnek tovább, de jár hozzájuk a gondo­zó. A várostól távolabb lakóknak szüksé­gük lenne egy szállást biztosító idősek klubjára, jelenleg 15-en jelezték erre igé­nyüket, ami kizárólag hétközben működ­ne. Felvetődik a kérdés: mit segíthetne az idősek helyzetén a Hazafias Népfront? Az egyre nehezedő gazdasági feltételek hatására várhatóan növekednek a meg­élhetési gondok, főleg a pályakezdők és a nyugdíjasok körében. A HNF jelzősze­repet kell betöltenie, nem mehet el tétle­nül a problémák mellett. Valamennyiünknek kötelessége, hogyha támogatásra szoruló idős em­berről tudunk, akkor azt jelezzük az ille­tékeseknek. Mint azt Vaszari Tibor, a HNF Bonyhád városi titkára mondotta, nem könnyű sem a fiatalokkal, sem az idősek problémiával foglalkozni, de ők szeretnék maradéktalanul és tartalma­sán ellátni a feladatukat. Készülődés uzsonnához Csak egy pad, egy elemó- zsiás táska és a hasznos ösz- szeköthető a kellemessel a busz, vagy vo­nat hazaindu­lása előtt Fotó: GOTTVALD K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents