Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 112. szám
1988. május 12. 4 ^RdEPÜJSÄG f---------------------------------------------------------------------------------------; MŰVELŐDÉS Cannes - 1988 A jelek szerint az idei cannes-i filmfesztiválon nem a nagy sztárparádé, hanem az új tehetségek „rohama” jellemzi majd a mozi legrangosabb versenyét. A fiatal, még névtelen rendezők, akik elsősorban a „Bizonyos nézőpont" elnevezésű kategóriában indulnak, a hagyományos mozi válságának köszönhetik az érdeklődést: olyanok szereplnek nagy számban, akik olcsó filmekkel lépnek fel, de így is befuthatnak - így lett világhírű néhány évvel ezelőtt Jim Jarmusch amerikai rendező a (Magyarországon is bemutatott és némiképp magyar vonatkozású) „Florida a Paradicsom ” dpnü alkotásával. Bár az öt kategóriában összesen 80 film indul, most nincsenek olyan filmek, amelyek már eleve „aranypálma”-esélyesek. Az örök vita a „közönségfilm” és a (bonyolultabb) „szerzői film” között most látszólag ez utóbbi javára dőlt el. Ozorai helyzet? Óvoda? Iskola? - Ovodaiskola Jól bevált módszer a pécsi nevelési központban- Mi indokolta, hogy Ozorán, a községi tanács végrehajtó bizottsága előtt napirenden szerepeljen a művelődési ház „helye és szerepe, valamint feladatai az általános művelődési központon belül”? - ezzel a kérdéssel kopogtattunk Németh Györgyné, vb-titkárnál.- Tavaly ősszel elkezdtek itt a KISZ- esek egy ifjúsági klubot szervezni. Korábban is volt már a meglevő tanácsi épület pincéjében, ezt ismét fel akarták újítani. Kértek pénzt rá a tanácstól, a téesztől, ahonnét csak lehetett, hogy ösz- szejöjjön az anyagi fedezet. Ekkor merült fel a kérdés, hogy miért mennek a fiatalok a föld alá, mikor ott van a jó állapotban levő kultúrház. Ez több fórumon kritikaként jelentkezett, hogy talán a művelődési központ nem úgy működik, ahogy elvárják, esetleg nem tölti be a szerepét a településen. Éppen a munkatervkészítés időszaka volt akkor. Úgy gondoltam, válaszoljon ezekre a kérdésekre maga a vezető, ott ahol a legilletékesebbek hallhatják, egy olyan testület előtt, amely hivatott egy tanácsi intézmény dolgait megvitatni, elbírálni annak munkáját. Itt az alkalom. Úgy éreztem ezek a kritikák nem mindig ott hangzottak el, ahol kellett volna. így került napirendre. Lehetett volna más ez a beszámoló és arról is szólhatott volna, hogy a művelődési ház milyen helyet foglal el a község művelődési életében.- Idézné a kritikákat, amelyeket itt már említett az előbb?- A ház nyitva tartási rendje például. Azt mondták, hogy oda nem lehet bemenni. Utánanéztem, kiderült, hogy naponta este nyolcig nyitva van, hét végén tovább is. A másik bírálat az volt, hogy a rendezvények nem nyitottak aZ ifjúság részére. Ezt cáfolta az intézmény például azzal is, hogy folyamatosak a videovetí- tések. Az is problémaként jelentkezett, hogy a teremért bérleti dijat szednek különböző rendezvényeken. Sérelmezték a fiatálok, hogy tőlük is. Azt viszont nem mondták el a KISZ-eseink nekünk - csak később derült ki - hogy egy-egy alkalommal ajtót, ablakot törtek, olyan károkat okoztak, ami miatt az igazgató ragaszkodott a bérleti díjhoz. Az is felvetődött, hogy kevés műsor van a művelődési házban. Most már nem vállalja egyetlen gazdaság sem, hogy megvásárolja a fővárosi művészek műsorait, ami bizony ráfizetéses volt szinte minden esetben. Nagyon drágák az előadások és itt falun nem lehet olyan magas helyárakat kérni, ami esetleg fedezné a kiadást, mert akkor még kevésbé jönnének az emberek. Folytassam?- Igen, legyen szíves!- Nem szerveznek a felnőtt lakosság körében szakköröket - hangzott a kritika. Volt itt korábban egy dalkör, pár összejövetel után feloszlott. Van viszont egy felnőtt citerazenekar, ami jól működik. Bírálták a pedagógusokat is, hogy ők nem vesznek részt a közéletben. Ezért úgy döntöttünk, hogy a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésen az legyen a napirendi pont, hogy „a pedagógusok iskolán kívüli tevékenysége”.- Milyennek látja mint vb-titkár, az általános művelődési központot?- Úgy érzem, sokat tesznek a községért. Ha például csak arra gondolok, hogy mi mindent végeztek, amíg oda jutottak, hogy felvették Illyés Gyula nevét! Társadalmi összefogással felújították az iskolát. Ennek kapcsán hagyományt szeretnének kialakítani: Illyés Gyula-szavalóversenyt. Mozgékony az iskola sportélete is. Vannak olyan rendezvények, amelyek a pedagógusok plusz munkájának eredménye. Az viszont nagy gond, hogy a népművelők nem érzik megbecsültnek a hivatásukat, így a képzett emberek nem is maradnak meg a pályán. Legalább is ilyen kis településen nem, mint Ozora. Nagyok az elvárások velük szemben, ugyanakkor a munkájukat segítő tényezők alkalmatlanok. A társadalmi bizottságok sem úgy működnek faluhelyen, mint ahogy a feladatuk lenne. Létrehoz- , tűk ezeket, mert kellett, bevittük az embereket, akik máshol is mozognak a közéletben. Ez ilyen sablon.- Ez nem ozorai sajátosság.- Igen, tudjuk. Annál szomorúbb, hogy általánosítható. Ugyanakkor meg kell érteni a falu lakosságát is. Mondja meg őszintén: nem érthető, hogy mindenki kapaszkodik a pénz után? Alig teszi le a munkahelyen a szerszámot, rohan a háztájiba, szőlőbe, állatokat nevel, ez a gyakorlat itt falun. Kinek van kedve ezek után még akár színházba, moziba menni? Nem érnek rá se télen se nyáron. Ha marad késő este ideje, akkor leül a tévé elé. Volt a múlt szombaton egy cirkusz a faluban. Minden propagandát ők maguk intéztek, hangosított kocsival járták az utcákat. Nem tartották meg végül az előadást, mert hárman voltak a nézőtéren. Szerveztünk TIT-előadásokat, azok voltak, akiket szinte köteleztek rá, hogy eljöjjenek. A falugyűlésekkel is igy vagyunk. A fiatalok diszkóba járnak. Komoly gond, hogy nincs a faluban egy igazi KISZ-szervezet, így nem is egységesek. Tudja mikor van tele a kultúrház? Amikor az úttörőknek van a seregszemléje. Akkor minden szülő eljön megnézni a gyerekét. Ezeket a műsorokat kiviszik Fürgédre az iskolások, ott is telt ház van.- Akkor talán ezzel lehetne indítani felnőttek részére is olyan programot, amit szívesen fogadnak. Lapozzunk bele az ozorai Illyés Gyula Általános Művelődési Központ májusi műsorfüzetébe. Mit kínálnak, milyen rendezvényeik lesznek?- A hónap elején volt a fiataloknak 4- én videofilm-vetítés, 8-án anyáknapi köszöntő külön az óvodások és külön az általános iskolások műsorával. Aztán 11 - én nyílt Lippai Tamás festőművész alkotásaiból kiállítás. Ez május 28-ig tekinthető meg. 14-én két társadalmi esküvőt terveztek. Este 20 órától diszkó. Itt 40 forint a belépődíj. Május 18-án szintén vi- deo-vetités, zenehallgatás. Ez ismétlődik 21-én, 25-én. A sörtkertben 28-án lesz diszkó, szintén 40 forintos belépőkkel. Ha tovább lapozunk a füzetben: könyvtári nyitva tartást, könyvajánlásokat olvashatunk. Gyerekeknek Különös történeteket, felnőtteknek javasolják „A költő felel” című Illyés Gyulával való beszélgetések gyűjteményét. Külön lapon van az állami, politikai gazdasági szervek rendezvényeinek a programja. A község sportműsoráról is tájékozódhat ebből az olvasó. DECSI KISS JÁNOS Mozdulatlan a süni Anikó kezében. Hogy is mocorogna, amikor a teste káposzta, fehér fogpiszkáló-tüskéit pedig különböző ennivalódarabkák tartják. Anikó jól emlékszik, mit tanultak ezekről, szépen sorolja, hogy a sajt a kolbász meg a szalonna állati, a retek és az uborka növényi eredetűek. Később ő is beáll három önként jelentkező pajtása közé, hogy könyvükből felolvassák, amit találomra kiválasztottunk. A jobbaknak piros alma díszeleg a versikék mellett, jelezte, hogy már „érettek”, több, nehezebb feladat megoldására képesek, kevesebb segítséget igényelnek. Marika, akinek még döcögve bújnak ki száján a szavak, sárgát kapott, s van az osztályban két zöld almácska is. A besorolás nem állandó, a teljesítménytől függően át lehet kerülni másik csoportba, illetve onnan visz- sza is. De ezen most nem töri a fejét senki, a gyerekek elmélyülten babáznak, tár- sasoznak, festegetnek. Időnként odaszaladnak a tanítónénihez, kérdeznek, súgnak valamit, vagy éppen csak hozzábújnak picit, aztán futnak vissza a többiekhez. Körülöttük rengeteg növény, képek, mesefigurák. A pedagógus asztala közvetlenül az ajtó mellett áll, kis önálló sarkot képez. Mögötte egy szekrénykén tarka papírdoboz. Ha valaki jól viselkedik, beledobhatja a kártyáját, s a hét végén a közösség értékeli, kinek jár a legtöbb jutalom jóságáért. Nevelőik komolyan veszik a véleményüket, hiszen ők már iskolások. Vagy még ovisok? * A pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központban az intézmény mindhárom általános iskolájához kapcsolódóan 1981 szeptembere óta működik az óvodaiskola. Keretei között óvónő és tanítónő együtt, játékos módszerekkel neveli, tanítja a gyermekeket. Az óvónő a kiscsoporttól második osztályig, a tanítónő nagycsoporttól negyedikes korukig kíséri őket, megkönnyítve az óvoda és az iskola közötti átmenetet. A 3. számú óvodában, amely a bölcsödével egy épületben a „nagy iskolától” szinte néhány lépésre található, 6 nagycsoport, 9 első osztály és 8 második osztály működik 2- 2 pedagógus irányításával. Elsőben 1, másodikban 2 osztályonként egy dajka is részt vesz a nevelésben. *- Kilenc éve végeztem a kaposvári tanítóképzőben, azóta itt dolgozom - mondja Herkéné Balatonyi Eszter, az 1 /A osztályfőnöke. Tetszett, hogy új dolgokra nyitott, korszerű ez a központ, és hogy szakmailag rengeteget lehet tanulni, azért jöttem ide. Elsős koruktól foglalkozom ezzel a csoporttal és kísérem őket negyedikig, a kolléganőm pedig már a nagycsoportban is velük volt. A kötelező a minimumszint megtanítása, de ha ez nem sikerülne, és a szülő akarja, még egyszer járhat a gyermeke elsőbe. Olyan is előfordul, hogy arra vállakozunk, visz- szük tovább és majd második év végéig felzárkóztatjuk a többiekhez. A játéknak óriási szerepe van az elsajátításban, nagyon fontosak a manuális tevékenységek. A jobbaknál ezeket fokozatosan felváltják a komolyabb feladatok. * A szomszédos mosdó és öltöző a ll/C szobájához tartozik. Bár az asztalokon iskolásfüzetek fekszenek, ez is inkább barátságos óvodai foglalkoztatóhoz hasonlít, mint osztályteremhez. Az ablak alatt a kis szekrényben jelmezek sorakoznak, mellettük az akváriumban az egyik kedvenc, a fehér aranyhörcsög. Ö most a fő attrakció, mert társai, a nyuszi meg Borcsa és Fülöpke, a két patkány már nem laknak itt. Pedig nagyon szerették őket a gyerekek, mint minden állatot. A sarokban a maguk gyűjtötte könyvtár, a falon ezernyi itt készült festmény, kerámia. Éppen szabadfoglalkozás van, ki-ki azzal játszik, amivel akar. Senki sem nyafog, hogy unatkozna, az egyik kislány például az írógépen pö- työgtet.- Aki verset ír, az legépelheti - mutatja a már kifüggesztett strófákat Csernus Ipolyné, a 27 fős osztály fiatal, óvónői képesítéssel is rendelkező tanítónénije. Kiscsoportos koruk óta van a gyerekekkel, s már most fáj a szíve, hogy év végén meg kell válniuk egymástól.- Csak előnye van ennek a módszernek - mosolyog, miközben megsimogatja az egyik lurkó fejét - mert éppen a leg- ragaszkodóbb korukban vannak ugyanazokkal a felnőttekkel, s nem hatévesen, hanem csak két évvel később kell váltaniuk. Közben két fiú már megmarkolta a lab- dáskosarat, a többiek is köréjük gyűltek, az udvarra indulnak játszani. A sarokban egy kis copfos azonban úgy belemerült a festésbe, hogy észre sem veszi a készülődést. Semmi vész, befejezheti, amit elkezdett, majd ha végzett, követi a többieket. * Nincs szigorúan vett időtartama az óráknak sem, attól függ, mennyire fáradt el az osztály. Elsőben az első félévig 30 perces órák vannak, később ez fokozatosan bővül és harmadikban éri el a 45 percet. Csengetés sincs. Ha lankad a figyelem, nem érdemes erőltetni a tanítást, mert mikor frissek a gyerekek, úgyis be lehet velük pótolni a lemaradást. Mindezt Müller Istvánná, óvónő tanítónőtől hallottuk, mikor később Póla Józsefné óvodavezető, iskolaigazgató-helyettes szobájában beszélgetésre kértük. Velünk tartott Szigeti Fe- rencné, Gyimesiné Szentgyörgyvári Éva és Sallai Zsuzsanna is. Mindannyian egyetértenek abban, hogy egyenrangú az óvónő és a tanítónő munkája, s nem is igen különböztetik meg, kinek milyen végzettsége van. Erre egyre kevésbé is van szükség, ugyanis évről évre gyarapszik a kétdiplomások száma. Bár nehéz negyedikesek után újra ovisokkal dolgozni, szívesen vállaják ezt, mert érzik, hogy milyen fontos a gyerekek minél jobb megismerése, s az is jó, hogy a pedagógus sem reked meg egy szinten, újra és újra „szárnyal” a növendékeivel.- Engem egyszerűen Zsuzsának hív a csoportom - veszi át a szót Sallai Zsuzsa -, ők dönthették el, magáznak vagy tegeznek, mint a szüleiket vagy a rokonaikat. Aki akar, harmadikos korában is beleülhet az ölembe. Azt hiszem, ez nagyon jó nekik. A tekintély nem ezen múlik. Egyetértünk. S azzal is, amit Szentgyörgyvári Éva, a fejlesztő pedagógus mond. Szerinte az itt dolgozó óvónők jobban ismerik növendékeiket. Az ő feladta egyébként, hogy - amint azt nevelési tanácsadókban dolgozó pszichopedagógus végzettségű társai teszik - a gyerekek elmaradt részképességeit korrigálja. Csakhogy az ö szobájában a kicsiket nem a szülők viszik egyenként, hanem 4-5 fős csoportokban, mintegy jutalomként érkeznek, tanítási idő alatt. * Modern épület, sajátos nevelési rendszer, lelkes, képzett, rendszeresen, továbbképzett pedagógusok. Felmerül a kérdés, nem úgynevezett elitintézményben járunk-e, amelyet hiába is népszerűsítenénk, hiszen az átlagosnál több pénzből, speciális tantervvel, "extra” nevelőkkel, válogatott gyerekekkel működik? S egyáltalán hol a határ a két képzési szint között.- Annak idején rengeteg fiatal pályakezdővel, normál óvodaként indultunk. A hozzánk került nevelőkben annyi a lelkesedés, hogy öröm velük dolgozni - válaszol Póla Józsefné. Beiskolázási körzetünkben, a Lvov-Kertváros lakótelepen a szülők 62,5 százaléka bányász, segédmunkás vagy egyéb fizikai dolgozó, s összesen 7 százalékuk értelmiségi. Úgyhogy válogatott gyerekekről nem beszélhetünk. Az elhelyezésük is súlyos gondunk, mert van még 46 fős csoport is, s ez már a tűrőképesség határát súrolja. A demográfiai csúcs levonulásával ez szerencsére enyhül. Ami az anyagiakat illeti, semmivel sincs több pénzünk az átlagnál, inkább a rengeteg ötlet és a támogató üzemek segítenek. A tananyag sem különleges, az országosan használt óvodai program szerint dolgozunk, fokozott hangsúlyt fektetve az anyanyelvi nevelésre és a játékra. Nem az óvodából csinálunk iskolát, az iskola első éveit próbáljuk óvódévá változtatni. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A húszezres lakótelep tövében A másodikosok szobája félig tanterem, félig foglalkoztató
