Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
1988. május 31. Képújság 5 Egy nevelési kísérlet tapasztalatai A jó tanuló is lehet lusta Áldás vagy átok ez az örökség avagy meditáció műemlékvédelmünkről Hogy mi az értékesebb, újat építeni, vagy a-pusztuló régit megmenteni, eredeti szépségében a kortársaknak megmutatni? A válaszon ma is polemizálnak az építészek, és a vita azt hiszem, mindaddig eldöntetlen marad, amíg különböző személyiségű, beállítottságú emberekéinek. Szerencsére. Van, akit alkotó, értékteremtő habitusa az új, az önálló alkotás felé vonzza, mások a régiben keresik az üzenetet, és azt a lehetőséget, hogy önmaguk üzenjenek. Nem alázatot, hanem tartással teli tiszteletet követel ez az elődök munkája iránt, megmentve, eredeti formájában helyreállítva egy épületet új, akár modern megoldásokat alkalmazhat, és ami az igazi életét jelenti, funkciót lehelhet belé. Korántsem egyenlő ez valamiféle pragmatikus szemlélettel, sőt, inkább arra késztet építőt és építtetőt, hogy előre gondolkodva a pillanatnyi igények kiszolgálása helyett az épület jellegének és kicsit korábbi rendeltetésének megfelelő célra hasznosítsák a „hagyatékot”. Szándékos a szóhasználat, hiszen éppen a pénztelenség miatt legtöbb helyen inkább átoknak, mint áldásnak tartják az értékes örökséget. Az egyik oldal, a szakemberek dilemmája után tehát szembekerülünk a másikkal, a méltatlan tulajdonoséval. Elég szűkebb pátriánkban körbe nézni, ami pedig nem tartozik a műemlékekben gazdag területek, vidékek közé, bizony itt is elszomorító a kép. Igaz, többségében csak a műemlék jellegű, vagy a hivatal által nyilván sem tartott kastélyokat, kúriákat, kápolnákat találjuk, mégis felforr az ember vére, látva a pazarlást. Valóban ennyire jó helyzetben lennénk, hogy az egykori, jobbára középbirtokos családok otthonait terménytárolónak, varrodának, jó esetben iskolának, irodának vagy éppen semmire sem kell használnunk...? A válasz, tudom, egyértelmű, a felelősök előállítása mégis lehetetlen, hiszen ezeknek az építményeknek a sorsa az elmúlt negyven esztendőben szinte azonos módon alakult. A gyorsan vagy éppen ritkábban cserélődő tulajdonosok használták, amíg lehetett, a benne lévő értékeket az időben ocsúdó emberek széthordták, miközben egyetlen fillért sem költöttek legalábbis a romlás megállítására. Jó esetben „csak” lemeszelték a freskókat, közfalakat emeltek a hálónak nem alkalmas nagy teremben és nem verték le a gyönyörű oszlopfőket, reliefeket. A mai, sokszor nagyon is jó szándékú és áldozatra kész tulajdonosnak kell tehát a kritikus közvélemény elé állni, és a pénzszűkös időben a felújításra áldozni. Hogy mennyit? Nyilvánvalóan jóval kevesebbet, mint amennyiből helyreállítható egy akár kevésbé értékes kúrials. Mondjuk annyit, amennyiből húsz évvel ezelőtt még akár a berendezés is kijött volna... Az elmulasztott lehetőségeken persze felesleges meditálni, mégis figyelmeztető jelként szolgálhat. Számon tartják ugyan, de a fejlesztési, felújítási terveket hallva a legtöbb tanácsi vagy termelőszövetkezeti vezető a sor végére hagyja mély sóhajtással az ominózus épületet azzal, hogy a műemléki felügyelőséggel kell tárgyalni ügyében, innen vagy a megyei tanácstól várnak pénzt, egyébként is milliókba kerülne a helyreállítás, amire most nincs pénz... Várakoznak, és rendszeres lelkiismeret-vizsgálatot tartva évente visszatérnek erre, esetleg megszabadulnak tőle. Néha ez utóbbi megoldás az eredményesebb, hiszen a vállalkozó kedvű, bizonyos tőkével bíró, új kastélytulajdonosok látnak fantáziát a befektetésben, szállodának, fogadónak formálják át külső jegyeit érintetlenül megőrizve. Mégis reménykedünk, hogy nem ez a megyénkben egyébként kevéssé elterjedt megoldás válik gyakorlattá, hogy a helyi közösségeknek végre nemcsak szándékuk lesz a közös értéknek tekintett örökség megmentése, felújítása, hanem a mainál több pénzt is áldozhatnak erre. Ha pedig pillanatnyilag nem futja, legalább a közös kasszából nagyobb összegeket juttatnak az értékek mentésére, megőrzésére és nem mindig a sor végén találkozunk ezzel, a feladattal. Addig amíg van miért szót emelni és megőrizni... És hogy ez nem kidobott pénz, oktalan pazarlás, azt ez elődök intelme erősíti: „Az a nemzet, amely értékeit veszni hagyja, a saját síremlékét készíti”. TAKÁCS ZSUZSA Polgári védelmi gyakorlat Attalán Szociológusok a mai társadalmi beilleszkedési zavarokat vizsgálva többek között arra a megállapításra jutottak, hogy a nevelési problémák társadalmi méretű kiszélesedése a 80-as években távlatvesztéssel, a szocializmuskép elbizonytalanodásával és a személyiségprogram intézményi nevelési feltételeinek beszűkülésével együtt jelentkezett. A személyiség minőségének iskolai fejlesztése megrekedt, s ennek ellensúlyozására hol szélsőséges gyermekközpontú elitnevelési vagy egyenesen a szocialista nevelés alapértékeit tagadó nézetek kerültek felszínre. Sem az egyik, sem a másik koncepció eddig nem vált hivatalos irányzattá, noha a nevelőiskola körüli vita közben történtek erre kísérletek. Dombóvárott, a Molnár György Általános Iskolában négy éve folyik nevelési kísérlet, a termelőmunka és a közösségi gazdálkodás bevezetésére. Az eddigi eredményekről, kudarcokról, tapasztalatokról beszélgettünk az intézmény igazgatójával és néhány, a kísérletben résztvevő pedagógussal, gyermekkel. Vannak belső viták, nézetkülönbségek- A mi lehetséges fejlesztési programunk egyik fontos kérdése az volt - kezdi Csáky László igazgató -, hogy a hagyományosan működő iskola hogyan alakulhat át szocialista nevelő iskolává. Hiszen a társadalomnak ma önbecsüléssel, énképpel, egészséges becsvággyal rendelkező emberekre van szüksége. A tanórán kívüli tevékenység, a termelő- munka ebben nagymértékben tud segíteni. Az iskolában, az órákon a gyengébb képességű gyerekeket sok kudarc éri, nincs sikerélményük a tantervi maximum miatt és ez személyiségromboló hatással van rájuk. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek a termelőmunkában lehetnek sikereik, rájönnek, hogy olyat tudnak produkálni, mint a felnőttek. A tanórának nincs távlata, mindig másnapra kell tanulni, hogy mi lesz két hét múlva azt nem tudja a tanuló. A termelőmunkában tudniuk kell, hogy mikor mivel kezdődik egy munkafolyamat és mikor ér véget. Természetesen a megvalósítás módjában, a módszerek megválasztásában voltak nézetkülönbségek a tantestületben, ez természetes. Kétségbeejtő volna, ha mindig totális egyetértés uralkodna. Amúgy sem egyszerűen az itt dolgozó pedagógusok vitatkoztak, hanem a különböző nevelési elvek. Ez egy harcban születő iskola, borzasztó kemény munkát kíván a pedagógusoktól, amit igazában nem is tudunk dotálni. A költségvetésünk ugyanaz, mint a többi iskoláé, legfeljebb a felosztás szempontjai mások. Úgy érzem, hogy összességében sikeres ez a nevelési rendszer. A munka nem von el a tanulástól Farkas Béla matematika-fizika szakos tanár koordinálja a négy termelőágazat: növénytermesztő, kereskedelmi, ládakészítő és elektronikai munkáját. Kapcsolatot tart a termelőüzemekkel, egyezteti a tennivalókat, intézi a megrendeléseket.- Bikáiról jöttem ebbe az iskolába - kezdi a bemutatkozást. - Ott is volt munkára nevelés, de más formában. A gyerekek jártak ki a termelőüzemekbe, az ottani vezetők irányították őket. Ebben az iskolában a pedagógusok vezetik a munkát, értékelik a gyerekek teljesítményét. Itt a technika tantárgyon belül folyik a munka, így nem vonja el őket a tanulástól. Nincs egyenlősdi A gombatermesztési ágazat munkájáról Ócsai Istvánné ágazatvezető biológia-mezőgazdaság szakos tanár beszélt.- Az ötödik osztályosok harmadikos koruk óta termesztenek gombát. Azért esett a döntés erre a korosztályra, mert olyan hasznos ismeretet szereznek, amit később a biológia- és a környezetismeret-órán hasznosítani tudnak. Pozitívak a tapasztalataim. Az eltelt két év alatt a gyerekek önálló munkavégzése óriási fejlődésen ment keresztül. Nagyon jó a munkafegyelmük. Szombat, vasárnap a téli, tavaszi szünetben is bejártak dolgozni önkéntesen. Mindössze egy gyerek volt, aki nem vállalta ezt.- Pedagógusként is közelebb kerültem hozzájuk. A termelőmunka során olyat is észreveszek, amit a tanórán nem. Előfordul, hogy a jó tanulóról kiderül, lusta. Úgy vettem észre, hogy a kevésbé jó képességű gyerekek szívesebben dolgoznak. Meglátszik a gyerekek hozzáállásán, hogy otthon ki végez rendszeres munkát. Kifejlődött a tanulók bírálata, önbírálata is, mivel az értékelést szóban személyre szólóan közösen végezzük. Nincs egyenlősdi, a teljesítmény alapján osztunk pénzt. A bevétel egyharmadát az újabb telepítési költségek fedezésére fordítjuk. A második harmadot az osztályok közösségi célok - például kirándulás - megvalósítására kapják. A harmadik harmadot a gyerekek a teljesítmények szerint, az értékelő táblázat alapján, forintban kapják. Buda Attilának, az 5. d. osztályból megtetszett a gombatermesztés, otthon is megpróbálkozott vele.- Kint a kertben fatuskóba lyukat fúrtam - meséli nagy szakértelemmel - ott laskát termesztünk. Hogy télen is legyen gombánk, bent a lakásban, zsákon is kipróbáltam. Már ötszáz forintot összegyűjtöttem a gomba eladásából!- Nekem is a gombatermesztés a hobbim - mondja Balatoni Csilla, aki az iskolától nem messze, a „csipkeházban” lakik. - Hét végén mindig bejövünk a barátnőmmel, a Bernadettel együtt gombászni. Leszedjük a termést, a rendellenesen fejlődött gombákat eltávolítjuk, megöntözzük a zsákokat. Általában egy-másfél óra alatt végzünk. Egy büfé, ahol van hitel- Van egy tartozófüzet, oda írjuk akinek nincs pénze és hitelre vásárol - tájékoztat az ügyeletes boltos, Spingler Henrietta, hetedik osztályos tanuló - két éve csinálom ezt a munkát. Reggel kirakjuk a pékárut, a süteményeket. Utána szendvicset készítünk, teát, kávét, virslit főzünk. A többiek kiszolgálnak a pultnál. Én jobban szeretek itt hátul lenni. Elöl sokat kell számolni. Lehet, hogy nyolcadik után boltos leszek.- Három éve működik az iskolabolt - mondja Köbli Jánosné tanár - azóta többször átszerveztük. Eredetileg az áfész keretén belül üzemeltünk, de úgy nem volt hasznunk. Most önállóak vagyunk, az áru megrendelésétől kezdve mindent mi intézünk. Az egyik dolgozónk, Rákosfalvi Pálné van délelőtt a boltban a gyerekekkel, délután pedig takarít. Négy tanuló van egy csoportban két hétig, reggel héttől délután fél négyig. Az első két órán - amikor a legtöbb a vásárló - akkor itt lenn vannak, utána mennek órára, majd a tanítás után visszajönnek ismét dolgozni. Nagy a forgalmunk, februárban például 143 ezer forint volt a_bevételünk. Most már ott tartunk, hogy kinőttük ezt a helyiséget, ahol az iskolabolt működik. Lassan bővíteni kellene az alapterületet. F. KOVÁTS ÉVA Mi a teendő háborús csapás esetén, hagyományos, vagy nukleáris támadáskor, hogyan kell az embereket, értékeket menteni? Ha téeszről van szó: - miképpen kell az állatállományt menteni, a szükségóvóhelyekről a sebesülteket kimenteni, a szennyezett terepszakasz mentesítését, valamint a kárterületen keletkezett tűz lokalizálását végrehajtani...? Lényegében e kérdéskörrel lehetne összefoglalni annak az üzemi polgári védelmi gyakorlatnak a célját, melyet az at- talai Vörös Csillag Termelőszövetkezet szentivánpusztai telepén a felkészítési és kiképzési terveknek megfelelően hajtottak végre. Reggel 6 órakor kezdődött meg a polgári védelmi gyakorlat Szentivánpusz- tán. A parancsnoki törzsön kívül az üzemi önvédelmi és szakszolgálati szervezet tagjai valamint a gyakorlatba bevont üzemi dolgozók szinte egy időben végezték a munkát. Az üzemet feltételezett atom- és hagyományos csapás érte. Miután a felderítők végigjárták a tragédia helyszínét, intézkedett a parancsnokság: lokalizálták a tüzet, mentesítették a szennyezett utakat, az állatállományt. Elsősegélyben részesítették a sebesülteket, majd biztonságos helyre szállították őket. A téesz területén levő istállók közelében keletkezett nagy kiterjedésű tüzet, mely az állatállományt is veszélyeztette, időközben az üzem önvédelmi erői, valamint a dombóvári állami tűzoltóság tűzoltói sikeresen eloltották. A gyakorlat kiemelkedően jól szervezett volt. Az üzemi gyakorlatot követően Bea József, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettese értékelte a látottakat. Megállapította, hogy az attalai téesz dolgozói felkészültek a rendkívüli események felszámolására. Az attalai mezőgazdasági termelőszövetkezet kiváló minősítést kapott a gyakorlat hibátlan végrehajtásáért. Itt van hitelük a gyerekeknek! Mentés óvóhelyről faláttöréssel A munka nem vonja el a gyerekeket a tanulástól
