Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

1988. május 31. Képújság 3 Átáraztunk... ÁFA-s hamburger Az adóreformmal összefüggő árintéz­kedések miatt 1988. január elsejével szinte minden termék ára változott. Erre precedens az elmúlt évtizedekben nem volt a magyar gazdaságban. Hogy ho­gyan tudtak ezzel a sziszifuszi feladattal megbirkózni Tolna megyében a kereske­delemben és a vendéglátásban, az a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztály kereskedelmi felügyelősége vizs­gálta folyamatosan, már január első nap­jaitól egész március végéig. A vizsgálat elsődleges célja az volt -, mint azt Mátyás Tibor, a felügyelőség ve­zetője elmondta - megállapítani, hogy az árintézkedéseket milyen módon hajtják végre a kereskedelemben illetve a ven­déglátásban. Nem a büntetés volt a cél, hanem a problémák feltárása, szükség esetén a tanácsadás. Az ellenőrzés 11 állami vállalatot, 16 szövetkezeti, és 25 magánkereskedő ál­tal üzemeltetett nyílt árusítású üzletet érintett. A felülvizsgálatot két ütemben hajtották végre. Először az átárazást megelőző szervező munka és a leltáro­zások szabályossága, majd az új árakon beérkező termékek áralakításának he­lyessége képezte a vizsgálat tárgyát. Pozitív és negatív eltérések Általános tapasztalat szerint a gazdál­kodó szervezetek az átárazás bonyolí­tására kellő gondossággal felkészültek. A megyei tanács szakemberei időben felkészítették a gazdálkodó szervek ve­zetőit az árintézkedések végrehajtására, megadták a tájékoztatást az érdeklődők­nek. A leltározás során a kereskedelem­ben a november 2-i, a vendéglátásban a december 31 -i árak figyelembevételével alakították ki az új induló árakat. A leltárak kellő szervezésével az élel­miszerüzletekben január negyedikétől, az iparcikk-, ruházati boltokban január 10-15-től már az új árakon történt az ér­tékesítés. A kereskedelmi felügyelőség az első naptól kezdve vizsgálta az árakat, és megállapította, hogy az élelmiszerüz­letek 26, a ruházati és iparcikkboltok 42 százalékában hibás árakat alakítottak ki, amelyek pozitív és negatív eltéréseket egyaránt tartalmaztak. Ennek oka az volt, hogy vagy nem a november 2-i bázisárat vették figyelembe, vagy hibás indexet vá­lasztottak, vagy felcserélték a belföldi il­letve külföldi termékeket. Néhány helyen a sorozatos, nagyszámú kifogásolt tétel miatt ismételt leltárfelvételre került sor, il­letve a leltári árak felülvizsgálatát rendel­ték el. Néhány kirívóbb példa nevek nél­kül. Az egyik vidéki ruházati boltban 17 ezer forinttal alacsonyabb készletértéket alakítottak ki az előírttal szemben. Egy szövetkezeti vas- műszaki boltban 425 hibás tételnél 10 ezer forint készletérték­különbözet keletkezett. Volt olyan magánkereskedő, aki a készletében lévő ruházati termékeknél egyáltalán nem leltározott, változatlan áron végezte az értékesítést. Egy fagylal- tozóban a hamburgerekre 1 hónapon keresztül 25 százalékos ÁFA-t számoltak fel, amivel 16 ezer forint jogtalan többlet- bevételre tettek szert. Intézkedések, további feladatok A kisebb hiányosságok megállapítását követően a kereskedelmi felügyelőség munkatársai a helyszínen adott utasítás formájában intézkedtek. Januárban a helytelen leltári árak miatt felelősségre vonást nem kezdeményeztek. A követke­ző hónapokban 1-1 személlyel szem­ben tettek büntető-, illetve szabálysértési feljelentést. Ezenkívül 12 pénzbírságot szabtak ki 25 ezer forint értékben, vala­mint 7 figyelmeztetést alkalmaztak. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezők­ben is a fogyasztási cikkeken egyértel­műen és csak egy ár legyen feltüntetve, és ez az ár a mindenkor érvényes ár le­gyen. Ugyanilyen fontos - hangsúlyozták a kereskeredelmi felügyelőségen -, hogy a feltüntetett ár és minőség össz­hangban legyen. Tehát másod-, harmad- osztályú árut ne első osztályú áron ad­janak. Figyelni kell a lejárt minőségű élel­miszerekre is, ezeket csökkent áron kell forgalomba hozni. Kedvezményes kombájnbeszerzés Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is kedvező beszerzési akcióval, lízingügy­lettel értékesít gépeket az AGROTEK Me­zőgazdasági Termelőeszköz Kereske­delmi Vállalat; korszerű NDK-gyártmá- nyú kombájnokhoz juthatnak így az üze­mek. A kedvezményes akció sikerre szá­míthat annál is inkább, mert a gazdasá­gok egy részének kevés a pénze, vagy éppen nincs is az új gépek teljes árának azonnali kifizetésére, ugyanakkor az el­öregedett gépekkel kevésbé halad a munka, menet közben is sokat kell költe­ni javításokra, ami tovább növelné költsé­geiket. Az AGROTEK lehetőséget teremt arra, hogy a megrendelők a bérleti díj első részletét a gép átvétele után fél évvel fi­zessék ki, amikor az új termés értékesíté­se révén már pénzhez jutnak. A megálla­podás szerint 2-5 év alatt fizethető ki a bérleti díj; utolsó részletének térítése után a gépek a gazdaságok tulajdonába kerülnek. Idén először teremtettek lehe­tőséget arra, hogy több, kispénzű gazda­ság közösen vásároljon meg egy-egy nagy értékű arató-cséplőgépet. A lízingügylet révén aratásig 160 kom­bájnnal gyarapodhat a nagyüzemek gépparkja. Az új gépek a kereskedelmi vállalatok telephelyein átvételre készen állnak. 1 1 .. .......1...................................."T T olna megyében kérdését továbbra is nagyon forszíroz­zák. Szükséges tehát, hogy minél gyak­rabban menj ki a községi szervezetekhez és pártnapok tartásával ellensúlyozd, mert pártvezetőségünk felfogásával a fú­zió nem egyezik.” Az elmérgesedett viszony tisztázására az MKP megyei vezetése 1948. február 1-re megyebizottsági ülést hívott össze. Az értekezlet nyílt felhívást tett közzé, amelyben a megye kommunistái elítélték az SZDP fúzióellenes vezetőit. Ettől az ér­tekezlettől kell számítanunk azt a folya­matot, amely végül az SZDP meghason- lásához, széteséséhez, majd az egyesü­lés lebonyolításához vezetett. Az MKP megyei vezetése abból indult ki, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők elszakadtak a baloldali töme­gektől. Ezért az SZDP megyei vezetését kikap­csolva kezébe ragadta a kezdeménye­zést. A munkásegység megteremtése ér­dekében közvetlenül a szociáldemokrata tagsághoz fordult. Az MKP fellépése után a megye SZDP- szervezeteiben február végén, március elején éles belső harc kezdődött. Az MKP szekszárdi titkára összefoglaló jelenté­sében így fogalmazott: „A szociáldemok­rata párt Szekszárdon tel­jes dezorganizáltság álla­potában van. Sikerült ko­moly belső harcot kezde­ményeznünk a jobb- és baloldal között”. A belső csatározások következtében az SZDP szervezeti rendje megbomlott, több alap­szervezete szétesett. Bonyhádon, Dom­bóváron az egyesülést ellenző vezetőket eltávolították a párt éléről. Amelyik SZDP-alapszervezetben. a többség ragaszkodott a „tradíciókkal rendelkező párt megmentéséhez,,, ott a munkásegység hívei egyszerűen átlép­tek a kommunista pártba. Az MKP megyei vezetése a kialakult helyzetben azt a megoldást választotta, hogy február 25-én pártközi értekezletet hivott össze, de erre csak az SZDP balol­dalinak tartott vezetőit hivta meg. Ezzel a lépéssel formálisan is megtörtént az SZDP kettészakítása, az egyesülést el­lenzők elszigetelése. A pártközi értekezlet az egységes munkáspárt mellett foglalt állást, és ki­mondta az SZDP megyei végrehajtó bi­zottságának felfüggesztését. (folyt, köv.) DR. LÁSZLÓ PÉTER „A tehén tőgyénél kezdődik a probléma” Jut-e sajt a mindennapi asztalra A kereskedelempolitikánkat teljes mértékben felül kell vizsgálni Trappista sajt gyártása a Szekszár­di Sajtüzemben (Archív felvételek) Sajtos téma kerül most a sajtó asztalá­ra - étvágygerjesztőnek, és persze figye- lemfelkeltőnek is. A sajtgyártással és a sajtfogyasztással kapcsolatos kérdéseinkre Koller Ferenc, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat termelési és műszaki igazgatóhelyettese adott vá­laszt.- Egy magyar szaklapban olvastam, hogy Dániában az egy lakosra jutó sajtfo­gyasztás 12,3 kilogramm egy évben és 134,3 liter az a tejmennyiség, amit „mel­lé” megisznak. Kimagaslóan fejlett a tej­gazdaságuk és az étkezési kultúrájuk is.- Igen, a kettő szerves egységet ad, és ezért tartom én is aktuálisnak a kérdés felvetését. Tudniilik egy kívülálló úgy gondolja, hogy a tejtermékek biztosítása, ezen belül a sajtféleségeké egyszerű dolog, mert nem kell más mint egy tehén, attól a tej és egy üzemcsarnok, ahol az­tán tejterméket készítenek, amit mi meg is eszünk. De ma már nem ilyen egysze­rűen zajlanak ebben az iparban sem az események.- A magyar ember mennyi sajtot eszik és hozzá mennyi tejet iszik? A mi étkezési szokásaink miként befolyásolják - ma­radva a sajtnál - a fogyasztást?- Az 1987. évi adatokat alapul véve: magyar ember az elmúlt évben 4,6 kilo­gramm sajtot fogyasztott és 92 liter tejet ivott. Sajnos a tejfogyasztás nem éri el ma a sörfogyasztás egy főre eső átlagát. Ami az étkezési szokásokat illeti, azt kell mondanom, hogy rosszak a tapasztala­taim. Pedig az elmúlt tíz évben óriási az előrelépés a tejtermékek választékbőví­tésében, de az étkezési szokásokra az ipar jelentősen hatni nem tudott. Mi Tolna megyében igyekszünk az úgynevezett soványtermékek, zsírszegény sajtok piacra juttatásával bővíteni a választékot. Megvásároltuk a sovány és félkemény sajtkészítmények technológiáját, árube­mutatókat rendeztünk, nem kis költség­gel reklámoztuk termékeinket. Az ered­mény egyetlen szakmabelit sem örven­deztetett meg. A lestyánnal ízesített sajt termelése például teljesen leállt.- Nincs rá igény?- Nincs és csökken a még jelenleg is gyártott pritaminos és fokhagymás sajt fogyasztása is. Veszteséges a termelé­sük mert egyszerűen nincs akkora nagy­ságrendű igény, ami biztosítaná a gyár­tás jövedelmezőségét.- Akkor miért gyártják?- Mert azoknak az embereknek az asz­taláról nem akarjuk elvenni ezeket a sajt­féleségeket, akik szeretik, hozzászoktak, szívesen fogyasztják.- Miként alakult ebben az évben a sajt­féleségek eladása?- A nagyon kemény, 40 százalékos áremelés „megfogta” a sajtforgalmat. Az első négy hónapban az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva ebben a megyé­ben a tehénsajt fogyasztása nem érte el a 75,9 százalékot, országosan ez a szám 89,2 százalék. Ebben az időszakban az említett forgalom-visszaesés a tervünk­höz képest 5 millió forinttal csökkentette az árbevételt. Nincs bérfedezet, csök­kent a vásárlóerő. A túrófogyasztásunk 97,7 százalék az elmúlt évhez viszonyít­va, és ez azért van így, mert a túró olcsó, többféle módon elkészíthető és akár fő­ételként is fogyasztható.- Felszínre törtek a kereskedelmi mun­ka hiányosságai, és ez nemcsak Tolna megyében igaz, az egész tejiparban így van...- Itt az ideje, hogy kereskedelmi politi­kánkat teljes mértékben felülvizsgáljuk. Mért mi is volt korábban a helyzet? Amíg nagy százalékban támogatta az állami költségvetés a sajt árát, addig egysze­rűen nem volt a termelőerőre ható gaz­dasági kényszer. Az alacsony árfekvésű áruhoz nem szükséges propaganda- munkát kifejteni, az eladható anélkül is.- Ma tudatos piaci munka szükséges, s a módszereket kell gyökeresen meg­változtatni, mert azért egy dologban az említett áremelés óta sem következett be változás iparunkban, ez pedig a tejterme­lés nagyságrendje. Úgy is mondhatnám, ma a probléma a tehén tőgyénél kezdő­dik.- Ezt hogyan kell érteni?- A tejtermelésre szakosodott gazda­ságok nem veszik és nem is vehetik figyelembe a sajtfogyasztás, egyáltalán a sokféle tejtermékek fogyasztásának vis­szaesését. Tehát a mi feladatunk az, Nem rajtunk múlik a tejtermékek fo­gyasztásának visszaesése hogy a leszerződött tejmennyiségeket felvásároljuk és feldolgozzuk, hisz arról is essék itt szó, hogy Tolna megyében, Szekszárdon épült fel a magyar tejipar egyik legkorszerűbb és a sajtgyártási fo­lyamatokat figyelembe véve legnagyobb üzeme, amit nekünk üzemeltetni kell, ha­tékonyan, és minél nagyobb jövedelme­zőséggel.- Ha ugyanannyi tejet kell(?) feldolgoz­ni, akkor, ha jól értettem, ugyanannyi sajtot is termelnek mint eddig. Hova és kinek az asztalára jut ez a sajt.- Való igaz, hogy a belföldi piacon több­let keletkezik, de ez a többlet jelenleg kül­földre kerül. Gyakorlatilag így az exportte­vékenységünket emelhetjük. Az elmúlt év­hez képest háromszoros mennyiséget cé­loztunk meg ebben az évben -1987-ben a Tolna megyéből „elszármazott” sajtokért 1,2 millió dollárt könyvelhettünk el.- Az exportárban van központi támo­gatás?- Van. Fedezeti hiány nélkül ráfizeté­ses lenne ez a kereskedelmi ténykedés. Hála a minőség javulásának, a tőkés pia­con növelni tudtuk árainkat és a kiszállí­tások is reklamáció nélkül történtek.- Vannak állandó vevőik?- Igen, sikerült egy görög partnerrel nagy tételben üzletet kötni. Elégedett a mi sajtunkkal, de elégedettek New York­ban is mert legutóbb egy szállítmányt New Yorkba exportáltunk. Repülőgéppel vittük a szekszárdi sajtot a tengeren túlra. PETŐFI LÁSZLÓ Postabank és Takarékpénztár Rt Megalakult az ország legsűrűbb hálózatú bankja Nagy horderejű lépés volt a magyar gazdaságban a kétszintű bankrendszer bevezetése, számos kereskedelmi bank és szakosított pénzintézet életre hívása. Ez a fontos változás azonban valójában alig terjed túl a főváros határán, hiszen a legtöbb új pénzintézet itt és csak itt mű­ködik. Községeinkben a lakosság válto­zatlanul a takarékszövetkezetekkel talál­kozik - már amikor nyitva találja őket. Mert ha például a családfő a városba jár dolgozni és fizetése egy részét kívánná bankba tenni, mire hazaér, zárva talál mindent. Júliustól azonban megteheti, hogy a gyárból kilépve elbaktat a legközelebbi postahivatalba és ott fizet be a betét­könyvére, amelyről bármikor felvehet pénzt mondjuk a gyesen lévő felesé­ge is a lakóhelyén működő postán. Ez nem a ma is létező postakarék to­vábbfejlesztése, hanem egy új bank - a júliusban alakuló Postabank és Takarék- pénztár Rt. - szolgáltatása lesz. Várhatóan több, mint egymilliárd forint értékű részvényt jegyez mintegy 70-80 alapítója - vállalatok, pénzintézetek köz­tük a Magyar Posta - amely azt tervezi, hogy a részvénytőke egyharmadát fizeti be egymaga. Az új bank központja Budapesten lesz ugyan, ám az ország 3200 postahivatala révén mégis a legkiterjedtebb hálózattal rendelkezik. Megbízásából ugyanis a Postabanknál nyitott betétek tulajdono­sai bármelyik postahivatalban vehetnek ki pénzt betétjükről, vagy fizethetnek be. A bank természetesen e tevékenysé­géért jutalékot fizet a postának, mint ahogy a mai postatakarék ügyeit is az OTP megbízásából jutalékért intézi a posta. (Jelenleg egyébként mintegy 50 milliárd forint értékű ez a fajta betétállo­mány a postánál, ami nem csekélység, hiszen az összes OTP-betétállomány sem több 280 milliárd forintnál.) A- Postabank tervei között szerepel, hogy jövőre átutalási betétszámlát is le­het nála nyitni - erre érkezhet a nyugdíj, ebből fizetik ki a számlatulajdonos meg­bízása esetén a különféle számlákat, akár a rendszeres, havonta fizetendő tör­lesztéseket is. Ilyen számlát eddig is le­hetett nyitni például az OTP-nél, de az említett kiterjedtebb hálózatnak köszön­hetően a Postabank szolgáltatását töb­ben tudják majd igénybe venni. A későb­biekben ez a szolgáltatás a csekk intéz­ményével bővül - a számlatulajdonos csekkfüzetet kap, s készpénz helyett csekk kiállításával fizethet. A csekk használata nálunk még szo­katlan, de a fejlettebb bankrendszerrel rendelkező országokban régóta bevett szokás. Amerikában arra néznek gyana­kodva, aki készpénzzel fizet nagyobb ösz- szegű vásárláskor - ilyenkor lopásra, betörésre gyanakodnak. Ámbár akinek csekkszámlája van, az miért tartana ott­hon készpénzt? Hiszen bármelyik bank­ban, utcasarki készpénzautomatából csekkártyája ellenében készpénzhez jut­hat. Mi még messze vagyunk ettől. Az mindenesetre kényelmes lenne, ha bár­melyik postahivatalban hozzájuthatnánk bankbetétünkben lévő pénzünkhöz. Mondjuk, ha a környéken nem kapható hiánycikket váratlanul Budapesten felfe­dezzük délután 5 órakor, még van idő a postára menni, a hiányzó pénzt kipótolni és zárás előtt vissza is érhetünk az üzlet­be. Jövőre pedig a Postabank tervei sze­rint már kölcsönk is vehetünk fel az új banktól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents