Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

.1988. május 31. 2 NÉPÚJSÁG Folytatódtak a tárgyalások New York - ENSZ Leszerelés - filozófia és szerkezet Mérlegkészítés és programadás - ez a két fő feladata az ENSZ-közgyűlés ma összeülő III. rendkívüli leszerelési üléssza­kának, amely a biztonság, a bizalom, a leszerelés és a fejlődés roppant összefüggésrendszerét vizsgálja meg. Amikor ma fegyverzetkorlátozásról és leszerelésről beszé­lünk, az államoknak a külső és a belső biztonsághoz való vitat­hatatlan jogából indulunk ki. Feltételezzük, hogy a maximális biztonságról az elégséges biztonságra való áttérés katonai erő­ket és eszközöket tesz feleslegessé, s hogy a fegyverzetkorláto­zás biztonságnövelő tényező, amely egyszerre előfeltételezi és növeli az államok, a katonai-politikai csoportosulások közötti bizalmat. A politikai és katonai bizalomerősítő intézkedések ma első­sorban informatív és ellenőrző jellegűek és azt a célt követik, hogy az államok meggyőzzék egymást: nagyobb katonai tevé­kenységeik nem szolgálnak háborús célokat, csupán az egyéni és kollektív önvédelemhez való jog érvényesítését, a fegyveres konfliktushoz vezető gyanakvás leépítését, megelőzését céloz­zák. Előbb bizalom, yagy előbb leszerelés, inkább biztonság, vagy inkább leszerelés - ezek ma már szónoki kérdések: a leszerelé­si tárgyalások és intézkedések együttes és egyidejű, egymást katalizáló biztonság- és bizalomnövelő rendszabályokra épül­nek és az emberiség túlélésén túlmenően a sűrűsödő világ- problémákkal való megbirkózást is segíteni hivatottak. A lesze­relés a biztonsággal és az együttműködéssel karöltve feltétele és összetevője a fejlődésnek, amely csökkentheti és enyhítheti a sokszor háborúhoz vezető és fegyverkezést indukáló konflik­tusokat. Ma mindezt tekintetbe véve a leszerelési diplomácia óriási kérdéskomplexummal foglalkozik, amelyet érthető módon be­folyásol a fegyverkezés jelenlegi és várható állapota, a katonai doktrínák társadalmi-politikai és katonai-technikai oldalának alakulása, a hatalmi, különösen az erőviszonyok módosulása. Évszázadunk második fele mozgalmasabb képet mutat az atomleszerelés, általában a tömegpusztító fegyverek korlátozá­sa, mint a hagyományos leszerelés vonalán. Viszonylag korán kézdtek foglalkozni a nagyhatalmak az atomkísérletek korláto­zásával: sokoldalú megállapodás született a kísérleti robbantá­sok három közegben (víz, levegő, világűr) való betiltásáról, szovjet-amerikai szerződés-kettős a föld alatti atomrobbantá­sok hatóerejének korlátozásáról. Egy időben egyezkedési téma volt annak megakadályozása, hogy hasadóanyagokat atomfegyverek előállítására használjanak fel. Ezzel rokon törekvés testesült meg az atomsorompó-szerző- désben, amely tiltotta nukleáris harci eszközök és ezekkel kap­csolatos ipari eljárások továbbadását. Az atomfegyverek földrajzi értelemben vett korlátozását cé­lozta ezek egyezményes kitiltása a tengerek és óceánok fenék­térségéből, valamint a világűrből és az égitestekről. Horizontális korlátozás irányában hatott az atomfegyvermentes övezetek és folyosók létrehozásának gondolata, amely mindig feltételezte, hogy az atomhatalmak lemondanak nukleáris fegyvereik alkal­mazásáról e térségek államaival szemben. Minden tömegpusztító fegyver vonatkozásában tárgyalási téma a kifejlesztés, a kikísérle­tezés, az előállítás, a felhalmozás, a rendszerbe állítás, a háborús alkalmazás tilalma, nemkülönben a felhalmozott készletek ellenőr­zött megsemmisítése. Az atomfegyverekkel kapcsolatban külön je­lentőséget kapott egy olyan erkölcsi kötelezettségvállalás, mint az elsőként való alkalmazás elutasítása. A SALT-folyamat a célbajuttató eszközök oldaláról közelítette meg az atomleszerelést és egyrészt elvezetett a hadászati rakéták és hadászati bombázók kétoldalú, szovjet-amerikai korlátozásá­hoz, másrészt a hadászati védelmi fegyverrendszerek kétlépcsős redukálását eredményezte. Ma gyakorlati síkban van a szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati ra­kétaeszközök (rakéták és földi indítású manőverező robotrepülő­gépek) világméretű felszámolása. Amennyire eredményes volt a biológiai és toxinfegyverek általá­nos betiltása érdekében végzett munka, annyira nehéznek bizo­nyult a vegyi fegyverek betiltása. Sikereket könyvelhetett el a lesze­relési diplomácia a meteorológiai és geofizikai fegyverek kiiktatá­sában, míg más „új típusú” tömegpusztító fegyverek, például a ra­diológiai fegyver betiltásáért még ezután kell megküzdeni. A fegyveres erők ésa hagyományos fegyverzet csökkentése a 70-es években és elsősorban Európa vonatkozásában került terí­tékre. Regionális és kontinentális megközelítés párhuzamosan ta­pasztalható, összekapcsolva a katonai szembenállás olyan átala­kításával, amely elvezetne a nem provokatív védelem kizárólagos­ságához, a „strukturális támadásképtelenség” fettételeinek kialakí­tásához. Érthetően elsősorban a drága hagyományos erőket és eszközöket érintik a katonai költségvetések befagyasztására, illet­ve csökkentésére irányuló javaslatok, valamint az a szándék, hogy a leszerelés eredményeként jelentkező megtakarítások meghatá­rozott hányada a fejlődést, illetve a környezeti biztonságot szolgál­ja. Tágabb értelemben leszerelési vonzata van az olyan lehetséges megegyezéseknek, amelyek a váratlan támadás megelőzésére, a véletlenből kirobbanó háború megakadályozására irányulnak. A gondolkodás itt a „forró vonalakon” és „kockázatcsökkentő köz­pontokon” keresztül ugyanúgy célba veszi a katonai erő utasítás nélküli alkalmazását, mint a szárazföldi, tengeri és légi incidense­ket. A nemzetközi fegyverzetkorlátozási erőfeszítéseknek számot­tevő tömbközi tartománya van. Kiindulva a VSZ és a NATO egyidejű feloszlatásának, vagy első lépcsőben katonai szervezeteik meg­szüntetésének szorgalmazásából, átmeneti intézkedésként szóba jön, hogy a két csoportosulás kössön megnemtámadási szerző­dést, mondjon le tagságának és „érdekszférájának” bővítéséről, létesítsen közvetlen kapcsolatokat egymással, egyebek között a katonai doktrinák összevetése céljából. Ha mindehhez hozzávesz- szük a nemzetközi erőszaktétel elvetésének szerteágazó kérdés­körét, vagy olyan most „feltörő” leszerelési témákat, mint a világűr militarizálásának megakadályozása, vagy a haditengerészeti tevé­kenység és fegyverkezés korlátozása, nyilvánvaló, hogy a leszere­lés itt korántsem a teljesség igényével vázolt tematikája nem cse­kély feladata elé állítja a New Yorkban május 31 -én összeülő mo­numentális tanácskozást. PIRITYI SÁNDOR Fellebbezett az atomerőmű A Paksi Atomerőmű Vállalat megfelleb­bezte az ófalui területfelhasználási enge­dély meghosszabitása iránti kérelmének elutasítását. A fellebbezés hétfőn érke­zett meg a Baranya Megyei Tanács építé­si és vízügyi osztályára, amely május 12-i határozatában elutasította az Ófalu tér­ségébe tervezett atomerőmű-hulladék temető területére vonatkozó és június 14-én lejáró ideiglenes használati enge­dély meghosszabítását. A fellebbezést a szükséges mellékletekkel együtt a dön­A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Érvényben: 1988. május 31-től június 6-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 8706,85 9245,41 ausztrál dollár 3785,18 4019,32 belga frank 130,94 139,04 dán korona 718,21 762,63 finn márka 1157,70 1229,31 francia frank 812,40 862,66 görög drachma a/b 34,19 36,31 holland forint 2438,44 2589,28 ír font 730*49 "■ 7760,57 japán yen (1000) * 375,61 398,85 jug. dinár (1000) Ib 22,35 23,73 kanadai dollár 3795,58 4030,36 kuvaiti dinár 17112,58 18171,08 norvég korona 754,24 800,90 NSZK márka 2729,71 2898,55 olasz lira (1000) 36,83 39,11 osztrák schilling 388,17 412,19 portugál escudo 33,58 35,66 spanyol peseta 41,33 43,89 svájci frank 3266,73 3468,79 svéd korona 789,12 837,94 USA dollár 4700,82 4991,60 ECU (Közös Piac) 5695,21 6047,49 a) Vásárolható legmagasabb bank­jegycímlet: 1000-es b) Bankközi és vállalati elszámolások­nál alkalmazható árfolyam: görög drachma 35,21 35,29 jug. dinár (1Ó00) 23,02 23,06 tésre illetékes Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumhoz terjesztik fel, s megküldik az érintett falvak tanácsainak is. Mint ismeretes, a Paksi Atomerőmű kis és közepes mértékben sugárszennye­zett hulladékának Ófalu és a vele szom­szédos települések térségében való el­helyezésére vonatkozó terv nyomán vita lakúit ki a beruházó illetve a kelet-bara­nyai falvak lakói között, s az utóbbiak ag­gályaik miatt független szakértőket kér­tek fel a nukleáris hulladéklerakó létesí­PAN*RÁMA PEKING - A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg kiadójának gondozásában megjelent a pekingi könyvpiacon Baracs Dénes Teng Hsziao-ping című műve. Az 500000 példányban kiadott könyvet Kang Hszü-csing és Csi Je fordította magyarból kínai nyelvre. A példányszám azt mutatja, hogy a magyar újságíró könyve iránt igen nagy az érdeklődés Kí­nában. BONN - Az NSZK északi részén üze­melő négy nagyobb nukleáris erőmű - a stade-i, a brunsbütteli, a brockdorfi és a krummeli - nem felel meg a biztonsági követelményeknek - erre a megállapí­tásra jutottak azok a környezetvédelmi szakértők, akik a hamburgi szenátus megbízásából vették vizsgálat alá e négy létesítmény berendezéseit. * Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár vasárnap a késő esti órákban hazaérkezett a hét végén az NDK-ban tett magánjellegű látogatásáról. A bonni kor­mányfő megfordult a történelmi Gotha, Erfurt, Weimar és Drezda városában. Va­sárnap délelőtt Drezdában egy katolikus templom előtt a miséről távozóban sok NDK-állampolgár barátságosan köszön­tötte az ott sétáló kancellárt. tésével kapcsolatos vizsgálatra. Mint­hogy ez a szakértői csoport radioaktív anyagok tárolására alkalmatlannak mi­nősítette a kijelölt területet, s véleményü­ket a beruházó által felkért szakértőkkel folytatott tárgyalás után is fenntartották, a megyei építési osztály a műszaki terv, a szakmai vita és a kutatási jelentések megállapításainak, valamint az általa megbízott szakértők véleményének mér­legelését követően nem járult hozzá a lé­tesítési engedély kiadásához. A második világháborút követő koalíciós időszak ^ politikai csatározásaiban a munkásosztály Tolna me- “ gyében is két párttal képvi­seltette magát. A felszaba­dulás előtt legálisan tevékenykedő szo­ciáldemokraták a megye ipari üzemei­ben jelentős tömegbefolyással rendel­keztek. Erős SZDP-szervezetek működ­tek Bonyhádon, Tolnán, Dombóváron, Simontornyán és Bátaszéken. Tagjai kö­zött sok pedagógust, közalkalmazott me­gyei és járási hivatalnokot találunk. A pa­rasztság szervezésére nem, vagy alig fordított gondot, így a parasztlakta Tolna megyében nem vált igazán tömegpárttá. A Magyar Kommunista Párt a munká­sok szervezése mellett a falvak és a pa­rasztság felé fordult. Erős, nagy létszámú szervezeteket hozott létre a volt uradalmi birtokok cselédeiből és a földhöz juttatott szegényparaszti rátegekből. A két mun­káspárt objektív céljai és érdekei meg­egyeztek. Mindkettő a társadalmi hala­dás gyorsításában, a népi hatalom erősí­tésében volt érdekelt. Szövetségük és együttműködésük mégsem volt felhőtlen. A napi politikai csatározásokban az el­lentétek többször éles konfliktusokba (Folytatás az 1. oldalról.) elégedett volt a hétfői fordulóval - hang­súlyozta Fitzwater, s nyíltnak, őszintének minősítette az eszmecserét. Geraszimov - egyetértve Fitzwater leg­utóbbi megállapításával - tárgyszerűnek mondta a hétfői találkozó légkörét. A le­szerelés kérdései álltak az eszmecsere középpontjában, de kitértek a kétoldalú kapcsolatok egyes elemeire is, egyebek között az ifjúsági csere bővítésére. * A Kreml Gránitpalotájában hétfőn este Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Raisza Gorbacsova díszvacsorát adott Ronald és Nancy Reagan tisztele­tére. A történelmi hagyományok szerint eb­ben a Gránitpalotában látták vendégül a magas rangú külföldi államférfiakat, dip­lomatákat. A vacsorán az amerikai elnöki páron kívül jelen volt George Shultz, s az elnöki kíséret több-más tagja, az amerikai nagykövetség vezető beosztá­sú munkatársai. A Gorbacsov házaspár mellett a va­csorán részt vett Andrej Gromiko és fele­sége; feleségével Nyikolaj Rizskov, és több más hivatalos személyiség. Kívülük jelen voltak magas rangú katonai veze­tők, a tudományos, kulturális és művé­szeti, valamint az egyházi élet vezető alakjai. A vacsorán Gorbacsov és Rea­gan pohárköszöntőt mondott. A mostani találkozó arra hivatott, hogy megvonja a szovjet-amerikai kapcsola­tok elvileg fontos szakaszának mérlegét, megerősítse az elérteket és új ösztönzést adjon a jövőre nézve - hangsúlyozta po­hárköszöntőjében Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető kiemelte, hogy az álla­mok közötti vitákat többé már nem lehet a fegyverek erejével megoldani. „A realiz­musnak köszönhetően, minden nézetel­térés ellenére, mi nagyon egyszerű kö­zös következtetésre jutottunk, aminek azonban történelmi jelentősége van: a nukleáris háborúban nem lehet győzni. Szilárdan ezt az álláspontot képviselik a Varsói Szerződés szervezetébe tömö­rült szövetségeseink is, és számunkra ez szolgál támaszul a nukleáris leszerelés­sel kapcsolatos minden ügyünkben. Ők adtak világos felhatalmazást a szovjet ve­zetésnek, hpgy az Egyesült Államokkal rendezett tárgyalásokon a nukleáris fegyverek határozott korlátozására és csökkentésére törekedjék” - emelte ki a szovjet vezető. A szovjetunióbeli átalakításokról szól­va Gorbacsov egyebek között kiemelte: a mi programunk-több demokratizmus és glasznoszty, nagyobb társadalmi igazsá­gosság a teljes ellátás és a magas szelle­miség feltételei között. A mi célunk - a szabadság maximuma az ember, a sze­mélyiség, a társadalom számára. Nemzetközi kérdésekről szólva alá­húzta: a béke és a haladás kérdéseiben mi az összemberi értékek prioritásából indulunk ki és a béke megőrzésének adunk elsőbbséget.. Korábban rfiég sohasem semmisítet­tek meg nukleáris rakétákat. Mi most példa nélküli megállapodással rendelke­csaptak át. Az ellentétek okát azzal szok­ták magyarázni, hogy mindkét párt tö­megbázisa bővítését csak a másik rová­sára tudta elérni. Ez azonban a kérdés­nek csak a formai oldala. A konfliktusok igazi forrását az a különbség adta, aho­gyan a két párt a megoldásra váró társa­dalmi kérdéseket kezelte. Ha a különb­séget sarkítani akarjuk, akkor úgy fogal­mazhatunk, hogy az SZDP a társadalmi fejlődés lassúbb ütemét, a tradíciók tisz­teletben tartását, az evolúciós utat keres­te. A magántulajdon tiszteletben tartását annyira komolyan vette, hogy tagjai és vezetői között tőkés tulajdonnal rendel­kezők is voltak. Például a bonyhádi SZDP elnöke Kari Gusztáv, a cipőgyár társtulaj­donosa volt. A párt a munkáshatalom mellett emelt szót, de a szocializmust, mint társadalmi valóságot csak távlat­ként képzelte el. Az MKP ezzel szemben a radikálisabb, gyorsabb fejlődés híve volt. A felszabadulás után kialakult helyzetet olyan forradalmi pillanatként kezelte, amely lehetőséget kínált az évszázados lemaradásunk felszámolására, a társa­dalmi igazságtalanságok gyors és végle­ges megszüntetésére. Az MKP az élére állt az egyházi- és világi nagybirtokok ki­sajátításának. Irányította a földosztást, zünk. E megállapodást maradéktalanul végre kell hajtani - szögezte le Gorba­csov. A Szovjetunió és az Egyesült Államok is garanciát vállalt az afganisztáni politi­kai rendezésben. Ez szintén hatalmas je­lentőségű példa - mondotta a szovjet ve­zető. Gorbacsov leszögezte, hogy folytatni kell a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szer­ződés kidolgozását, a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés figyelem- bevételével. Az amerikai és a szovjet népnek van­nak közös vonásai, s épp ezért a két kor­mány között is meg kell találnunk a közös hangot - jelentette ki pohárköszöntőjé-» ben Ronald Reagan. A két ország második világháborús szövetségére utalva az amerikai elnök el­mondotta: az amerikai nép, csakúgy mint a világ minden népe, nagy tisztelettel vi­seltetik a Szovjetunió népeinek hősi tör­ténelme iránt. Már leraktuk a biztató alapokat, meg­tettük az első lépést a nukleáris fegyver- készletek jelentős csökkentése felé - mondotta Reagan. Megtettük az első lé­pést afelé is, hogy megértsük: az orszá­gaink közötti nagyfokú feszültség, illetve bizalmatlanság oka az, hogy különböző nézeteket vallunk az ember jogairól és szerepéről a társadalomban. Leraktuk a társadalmi rendszereink és népeink kö­zötti kölcsönös megértés és személyes kapcsolatrendszer alapjait is, amely olyannyira fontos a veszélyesen hamis elképzelések és sztereotípiák felszámo­lása szempontjából. A nukleáris fegyvertárak azonban még mindig túlságosan nagyok - folytatta az amerikai elnök. A világ különböző térsé­geiben továbbra is esztelen és tragikus fegyveres konfliktusok folytatódnak. Reagan a továbbiakban azt hangoztatta, hogy még nem valósult meg a szabad­ságnak és az együttműködésnek a hel­sinki záróokmányban megfogalmazott eszményképe. Az amerikai és a szovjet nép kezd ugyan barátkozni egymással, a kapcsolataik mértéke azonban még ko­rántsem elegendő. Három éven belül immár negyedszer találkozunk ugyan önökkel, sokkal gyak­rabban, mint elődeink - mondotta Rea­gan Mihail Gorbacsovhoz fordulva. E ta­lálkozókon nyíltan megmondtuk egy­másnak mindazt, amiben eltér a vélemé­nyünk, ugyanakkor azonban őszintén és szilárdan törekedtünk arra is, hogy köze­lebb jussunk közös céljainkhoz. Külön­böző véleményeket hangoztatni könnyű, sokkal nehezebb viszont megtalálni azo­kat a kérdéseket, amelyekben megegye­zésre juthatunk. A mi kormányaink már megtanulták, mi módon kell keresni e megoldásokat - mondotta Reagan. Az amerikai elnök ezt követően kijelen­tette, hogy hivatali idejének még hátralé­vő hónapjai alatt tovább kívánja keresni a megegyezés lehetőségét kínáló közös pontokat. Hozzáfűzte: utódjának javasol­ja majd, hogy az elmúlt években kijelölt utat kövesse, mert az kedvező eredmé­nyekhez vezet. segítette a hajléktalanná vált erdélyi, bácskai és felvidéki meneküftek letele­pedését. Érthető tehát, hogy az MKP tö­megbázisát elsősorban a szegényebb, földhöz, házhoz juttatott, letelepített nép­rétegek adták, míg az SZDP elsősorban a hagyományos tagságára támaszkodott. A két párt ellentétének okát tehát egy­részt az elvi alapok különbségében, másrészt a megyében kialakult feszült társadalmi helyzet megítélésében, illetve annak lerendezését szorgalmazó gya­korlati lépésekben kell keresnünk. Az ellentmondásokkal terhes Tolna megyében a két munkáspárt ellentéte egyre nőtt. Az 1947-es választást köve­tően egy időre még a formális kapcsolat- tartást is megszüntették. Az SZDP me­gyei vezetése annyira eltávolodott az MKP-tól, hogy a hat járási titkára közül ötöt azért zártak ki a pártból, mert feltéte­lezésük szerint a kommunistákkal együttműködtek. Mindez akkor történt, amikor a két munkáspárt országos veze­tői már az egyesülés lehetőségét latol­gatták. A pártközpontból jövő hírek ellen- súlyozására az SZDP megyei titkára 1947 decemberében a következő körle­velet küldte ki a járásokhoz: „A kommu­nista párt részéről a fúzió és egyesülés A két munkáspárt egyesülése

Next

/
Thumbnails
Contents