Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28. Képújság 9 Házak és emberek Végletek között Meghalt a falu? Ez vetődött fel éveken keresztül a Kölesd melletti Kistormáson. Egyszer aztán felújították a község bolt­ját. Majd valaki építeni kezdett. Alig telt egy esztendő, követői akadtak. Most már négy telken látszik a fészekrakás szán­déka. *- Ide jutottunk - mutat a házára és önmagára is Szameth Gyula megöre­gedtünk, összedűltünk. A viharokat nem bírták a falak, gerendák. Én meg ideg­összeroppanást kaptam és a szívem... Elhallgat. Látszatra erőt gyűjt. A romos épület belsejébe tessékel. Aztán kérde- zetlenül folytatja:- Nincs mit szégyenkeznem. Szüleim cselédek voltak. Apám meghalt. Én akkor hatéves voltam. Anyám mosásból tartott el bennünket. Ért már akkor is csapás, gyerekkoromban... Felhőszakadás volt és a kis házunkat elöntötte. Benyomta az ajtót, ablakot. Egyik nőtestvéremmel bent voltunk. Akkora víz támadt, hogy majd­nem a plafonig ért... Hogy az iskolából kimaradtam, elszegődtem. Disznókat őriztem egy gazdag embernél. Aztán szolgagyerekként átkerültem ehhez a házhoz, ahol most is vagyunk. Szame- thékhez. Én született Jankovich Gyula vagyok. Majd mindjárt elmondom, ho­gyan lettem Szameth. Ahogy teltek az évek, egyszer azt mondtam a gazdám­nak, inas leszek és kitanulom azt a mes­terséget, amit ő is csinált. Hentes és mé­száros volt. Az üzlet mellett egy helyiség­ben állt a kocsma. Ez is ide tartozott. Ami most összedűlt... Általában fiamnak ne­vezett. Nem volt gyerekük. Jött az 1914- es háború és neki be kellett vonulni. Az egyik rokonuktól aztán megtanultam a mesterséget, és én helyettesítettem. Nem volt fizetésem. Csináltam, mintha otthon lettem volna. A korban benne voltam már, nekem is be kellett vonulni. Amikor ha­zaértem, úgy gondoltam, nem akarok ilyen „gyütt-mönt” módon tovább marad­ni. Akkor kezdtek gondolkodni, hogy ne menjek. Rám Íratják a házat. Volt még 3-4 hold földjük is. Azt tanácsolták nekik, hogy jobban járnak, ha örökbefogadnak, meri ha követelni kezdeném a tizenhárom évi szolgabért, akkor mindenük elveszne, így meg legföljebb kitagadnak mint csa­ládtagot, ha nem úgy viselkedek. így lettem Szameth. Ekkor 26 éves voltam. A Sza­meth papa 1931-ben meghalt. Rám ma­radt minden. A mészárosipar, a kocsma is. Építkezni akartam. Bővíteni, hogy legyen majd a két gyerekemnek is. Azt mondta az építőmester, hogy döntsd le, építs újat. Jöt­tek a behívások. Vittek engem is, ’38-ban a Felvidék, ’40-ben Erdély, ’41-ben Szerbia, ’42-ben a szovjetbe. Nem mertem nagy építkezésbe kezdeni, mert ugye az sem biztos, hogy a lakodalomból hazaér az em­ber, hát még a háborúból! Azt mondtam a feleségemnek:- Mama, ez nem lesz jó! Elmegy a pén­zünk évről évre, és nem építünk új házat. Vegyünk inkább földet, azt nem viszi el a víz és nem ég le. Aztán, ha nem térek haza a frontról eladjátok és építetek házat. Sze­rencsére meghoztam a bőrömet, végigta­postam a háborút. Aztán... Ismét csönd. Mintha fojtogatná valami. Könnyes lesz a szeme. Abba a történetbe kezd, ami kiváltotta rosszulléteit és össze- roppantotta erejét: a korszakváltás, a törté­nelem fordulatának társadalmi, emberi igazságtalanságai. A kocsma miatt kulák lett. Beszolgáltatás, ávósok, végrehajtók, ökölcsapások, rúgások. Viharok - ahogy ő fogalmazott. A házak ilyenekbe megreped­nek, az érzékenyebb emberek megrop­pannak. Szameth Gyula most 88 éves. Gyermekei betegesek, veje meghalt Déd­unokája gyakran felkeresi őket. Itt tanul Kölesden. Az egykori kocsma épületét a Szekszárdi Városi Tanács műszaki osztá­lya életveszélyessé nyilvánította és lebon­tatta.- Ide jutottunk - ismétli Szameht Gyula - nem tudom kihez fordulhatnánk segítsé­gért... *- Ha én szerepelni akarok, akkor nekem engedélyt kell kérnem, én tűzoltó vagyok kérem! - kezdi Szakállas Mihály.- Énnekem meg senkitől se kell - vág szavába a felesége. Mit mondjak magá­nak? Nagyon szeretünk itt Kistormáson. Szameth Gyula Tavaly építettük a házunkat, de még nem tudtunk beköltözni mindenhova. Nagyon rendes volt a tanács, mert azt a régi boltot megkaptuk, és nem kellett albérletbe men­ni. Most mások költöztek oda. így cseré­lődnek benne a lakók. Ez nagy segítség. Higyje el! Mondtam is az elnöknek, hogy elvállalok minden társadalmi munkát. En nagydorogi születésű vagyok. Tolnára mentem férjhez, de egyik helyen se szeret­tem. Tolnán a sok gyár. Ott mindig beteg voltam. Itt jó a levegő, az uramnak is. A Kip- szernél vagyok bedolgozó. Az az igazság, hogy én nagyon szeretem az embereket és nem is tudok rosszat mondani. Persze, itt is vannak olyan kevesebb értékűek, de hol nincsenek? Jaj, inkább a házról kellene beszélni, ugye? Apró ablakos kis házunk volt. Azt fogadtam, ha tehetségem engedi, akkor építek egy nagyot ahol minden vilá­gos lesz... A Kossuth utca 42. számú ház - Szakállaséké - messziről láttatja, hogy akadt a gazdának „tehetsége”. Három szo­ba, fürdő, WC, tágas nappali. Lent a szute- rénben külön konyha, étkező. Ez azért hasznos tere a háznak, mert jószágokkal foglalkoznak és a tisztán tartása ugye...- Az állami gazdasággal szerződtünk az állatokra - folytatja Szakállas Mihályné. Kell a kiegészítő. Másként nem lehet épít­kezni. Nagyon nagy dolog ez a mai világ­ban. Nem úgy van, hogy bemegyek a tü- zéptelepre és megveszem azt, amire szük­ségem van. Nem! Rengeteg helyről kell ös­szeszedni. Mindenhol a csúszópénz. Én nem adok, mert nem is kapok. Igaz, így Szakállas Mihályné még nehezebb. Messziről hoztuk a burko- lót... Láttam, hogy van a raktárban és azt is, hogy valami kenő kellene az eladónak. Azt nem is vehettem meg, ami tetszett... Örülök, hogy ennyire vagyunk. Tudja, lakodalomra készülünk. Nősül a Misi fiúnk. Ő is tűzoltó, most jár tiszthelyettesi iskolába. Már alig pár hét és itt az esküvő. A nászunk is új há­zat épített Kölesden. Ők is szorgalmasak. Látja, a gyerekeimre se tudok rosszat mondani. A kisebbik, a Pisti is sokat segít a ház körül. Ö az 505-ös szakmunkásképző­be tanul. Csak az a szakrajz ne volna. Nem szereti, én meg nem tudom tanítani itthon. Majd csak lejár az is. Központifűtés-szere­lő lesz. Nem jár még moziba sem. Csak itt­hon. Néha örülök is. Nem lehetne kizavarni sem. Szerencsére van most már hely bő­ven, és neki is van külön szobája... A gyerekekről, rokonokról esik szó. Árad a beszéde Szakállas Mihálynénak. Szíve­sen kalauzol új házukban. Legjobban a szuterénjét kedveli. Ez az ő birodalma.- Azt hiszem, azért is vagyok elégedett, mert szeretem az embereket. Itt Kistormá­son nagyon jó. Talán négy-ötszázan élhe­tünk. A bolt is itt van. Állatorvos is bármikor segít. Ez sem mindegy. Az állat egyenlő a pénzzel. A pénz meg ugye a ház... összeír­tam mindent. Eddig 930 ezer forintban van az épület. így vagyunk. Minden nap egyfor­ma. Nem megyünk sehova. Nincs itt nagy politika Nem is értünk hozzá. Nem is a dol­gunk! Van nekünk éppen elég gondunk. Csak a vezetők úgy rendezzék el sorsun­kat, hogy béke legyen! D. K. J. Aprólékos munkával készülnek a pótlások Fogeltávo­litások Végleges tömések Rögzített fogpótlások Lemezes fogpótlások 1983 50666 46 379 17920 5 559 1987 48964 54490 16414 6801 szakrendelést helyben akkor is, ha la­kossági lélekszámúk alapján nincs mód főfoglalkozású fogszakorvos telepítésé­re. Készek a tárgyi feltételek megterem­tésére, a szakhatóság biztosítson máso­dállásban kijáró orvost. Ez ugyanis az észerűbb és olcsóbb, nem pedig a fog­ás szájbetegek utazgatása. Tanácshatá­rozattal a hátuk mögött bejöttek a bo­gyiszlói vezetők ezen a héten, a követke­ző héten már kint volt az illetékes. Az eredmény? Bővítik Bogyiszlón az egész­ségházat és Tolnáról kapnak kijáró or­vost. A pálfaiak alapjavaslatát, hogy át­menetileg kaphasson helyet a fogászat az egészségügyi gyermekotthon elkülö­nítő traktusában, a megyei tanács egész­ségügyi osztálya szigorúan elutasította. Utazhatnak - igen gyatra közlekedési le­hetőségek között - Paksra és Nagydo- rogra a fogászati ellátásra szorulók ad­dig, amíg el nem készül a Pálfai Egyetér­tés Mgtsz új központja, ahol végleges he­lyet kaphat a fogászat is. Csak közbeve­tésként a szigor kapcsán: egyik kórhá­zunkban évtizedekig egy műtőben mű­ködött a szülészet és a sebészet. Dom­bóváron és Tamásiban a bőr- és nemibe- teg-gondozóban funkcionál a hétvégi ügyelet. Azt már folytatásként, hogy ma­napság egy komplett fogászati egység félmillióba kerül és nem tekinthető kákán csomó keresésének, ha valaki azt kérde­zi, hogy meddig? Se az egységek telepí­tése, se a gépek, berendezések karban­tartása, a szakszolgálat alapanyaggal való ellátása nem lesz olcsóbb az elkö­vetkező években. Talán ezért is érdemes lenne jobban méltányolni a heyi kezde­ményezéseket és nem zavarni a sorvég­re azokat, akik nem akarnak rokonságot a versbeli Pató Pál úrral. Tanácsaink akármilyen lépésre szánják magukat, a lakosság ösztönzésére, a lakosság érde­kében teszik. Valamit az ürömről is Tamásiban dr. Marton György aligha levelezte meg bátaszéki pályatársnőjé­vel, hogy a munkaföltételekről ő is csak jót fog mondani. Ez történt pedig és hallgatott arról, ami zokszóra adhat okot. Tamásiban, akár­csak Szekszárdon elviselhetetlen a kiima a ragyogóan fölszerelt fogászatokon. Ott a lapostetejű épület forr föl a nyárj hóna­pokban, de legalább a váró tágas és fül- orr-gégészek ellenjavallatát sutbadobva léghuzat teremthető. Szekszárdon szűk és zárt a központi fogászat várónak kije­lölt folyosója és kánikulai napokon gya­koriak a 45-50 fokos, vagy ennél is na­gyobb hőség és az elhasznált levegő miatti rosszullétek. Hát ennyire igaz, hogy nincs öröm üröm nélkül. Mert ugye az se csekély „mennyiségű” öröm, hogy Szekszárdon - föltehetően csak szeptemberig - há­rom üres fogorvosi állás van, és alkal­manként ebből elviselhetetlen feszültsé­gek keletkeznek. Van elvben nyolc fogorvosi körzetünk, fogorvosunk, két iskola-, egy ifjúsági fo­gászatunk, három főállású üzem fogá­szunk, és az 1952 óta működő, megyei feladatokat is ellátó szájsebészeten két szájsebész és egy fogszabályozó szak­orvos dolgozik. Am a szakma elnőiese­dett és fiatal. Időnként, amikor - gyed, gyes, betegség, továbbképzés, katonai szolgálat stb. miatt - csak hárman, né­gyen maradnak a „fedélzeten" akkor is állniok kell a sarat. A Fogtechnikai Vállalatnál ugyancsak érvényesülnek hasonló hatások, mert a 24 munkahelyen tizennégy nő és tíz férfi dolgozik. A nagyon szorongatott időszakokban sincs azonban hónapokra szükség, a fogpótlások akkor is elkészülnek 3-4-5 hét alatt, ha történetesen egy-egy mun­kát az erre kijelölt régióközpontba, Pécsre kell küldeni. Aztán... mig a fogá­szati berendezéseknek 75-80 százalé­kát cseh és keletnémet importból kapjuk, a fogászati alapanyagok 80 százaléka származik az NSZK-ból, Ausztriából és Lichtensteinből. Ebből adódik, hogy be­látható időn belül nem számíthatunk arra, hogy mérséklődik a fogorvosi szolgálat és a fogtechnikai háttéripar érzékenysé­ge az eszköz- és anyagellátás esetleges zavaraira. Tolna megye 64 szakrendelést ellátó fogorvosának évi alapanyagkölt­sége 1 millió 600 ezer forint. Ez év első negyedévének beszerzési számlája 600 ezer forintos volt. Szakmai betegségként „viselt” szkep­ticizmusom mondatja velem, hogy a me­gye fogászati ellátásának jó pozíciója el­lenére se számíthatunk gondtalan jövőre. Pedig csakugyan múlt lett az az idő­szak, amikor a fogorvosolás - az orszá­goshoz hasonlóan - szűkebb hazánk­ban is csak a számszerű követelmények­nek volt képes megfelelni. Ma már az alapellátáson túli, korszerű minőségi igényeknek is van helyük és percig se tartsa méltánytalannak senki, ha az átlagigényt meghaladóan igényes betegnek magasabb költségtérítést kell fizetnie. Visszaélni tilos! Öt évvel ezelőtt, 1983-ban 202 016, 1987-ben már 216 296 megjelenést ösz- szegzett a fogászati ellátás. Mert kedvező módosulást tükröznek a számok, köz­readjuk a beavatkozások alakulását is. Nem kétséges, hogy a gyermek- és if­júkorban kezdett fogászati ellátás, helyes táplálkozás, európaibb szájhigiéne áldá­sos következményeként mind messzebb kerülnek egymástól a fogeltávolítások és végleges tömések mutatói, de addig még sok víz folyik le a Dunán, Kapóson, Kop- pányon és Sión. Addigra talán megtanul­juk a legalapvetőbb dolgokat, mindenek­előtt azt, hogy a fogorvost nem akkor kell megkeresnünk, amikor az „orvosság­ként” már csak a „hideg vassal” szolgál­hat. Továbbá, hogy a teljes körű egészség- védelemből nem rekeszthetjük ki a fog- és szájbetegségek egészségünket befo­lyásoló megelőzését, gyógyíttatását, de az esetleg szükséges gondozást sem. Egyebek között már csak azért sem, mert - mint mostanában halljuk - a daganatok közül 8-10 százalék szájüregi, de az ide­jében diagnosztizált elváltozások ered­ményesen gyógyíthatók! És van még valami... Az egészségügyi szolgálat éjszakai ügyeleti rendszere a sürgősségi ellátást hivatott biztosítani és nem arra való, például Szekszárdon, hogy ecsetelésre, fogeltávolításra „most nem kell várakozni” - alapon állítsunk be. Fogorvosokkal beszélgetve szűrtem le, hogy az .esti, éjszakai fogpanaszok fur­csa módon időzítettek. A televízió főműsora, a film- és színházi előadások, hangversenyek, olykor a Ge- menc-bár zárása után „keletkeznek”. Néha pedig a kora reggeli órákban, mert ilyenkor a beteg nyomban igazolást is kérhet az ellátás mellé, különös tekintet­tel a késést, távolmaradást, igazolatlan hiányzást nem kedvelő munkáltatókra. Egyik fiatal kollégám vélekedett úgy, hogy „a fehéren-feketén tetten érhetők, fizessenek az éjszakai ügyelet igénybe vételéért”. Először visszautasítottam ezt a gondo­latot. Ma már ésszerűnek tartanék egy ilyen megoldást, amíg meg nem tanuljuk mindahányan, hogy ami ingyenes, az azért nem alkalom a joggal való vissza­élésre! (A 04, 05, 07 indokolatlan riasztása szankcionálható.) Különben a szakrendeléseken nappal mindenütt a foghúzás miatt, vagy az idő­igényesebb kezelésre először jelentke­zők alkotják a tömegeket, mert a kezelés­re, vagy fogpótlás miatt visszajárók be­rendelése már napra, órára történik. Mit mondjak? Próbáltam, ki lehet bírni. Tavaly 216296 megjelenéssel igazol­tuk ezt. Meggyőződésem, hogy 1988 számadatai sem csökkenést mutatnak majd. LÁSZLÓ IBOLYA A Kossuth utca 42. számú épület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents