Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-27 / 126. szám

4 Képújság 1988. május 27. Bélyeggyűjtőknek ♦ CSALÁD ♦ OTTF Családlátogató Szekszárdról Tolnára Héra temploma előtt Apollón isten su­garaiból ismét feltámad a láng, hogy az athéni stadionon keresztül eljusson Szöulba. A görög posta - mint 1960. óta minden nyári játék alkalmából - az idén is megemlékezik az olimpiai játékokról. A sorozat záró értékén éppen a lángot vivő sportolót ábrázolja, ugyanez a kép megjelenik a rendező ország bélyegén is. Három bélyeg az antik világot idézi fel, rápillanthatunk a képzeletben újjá­épült Olümpia városára, a tornacsarnokok­ban edző meztelen atlétákra. A sorozat kö­zépső címletén olajágak között évszám és felirat utal az aranyolimpiára, Athén magáé­Pályaválasztás ­Majd az én gyermekem! Ö majd nagy ember lesz! Ismerni fogja ország-világ. Kolinkás Kolos az összes tudományok doktora külföldre szerződik, ez mosta­nában a divat, a tévében rendszeres előadásokat tart a popolárisz muszku- luszról, s én onnan nézhetem az én hí­res-nevezetes gyermekemet. Igen ám, de ha ennyire híres lesz, sosem jut ideje rám, a szegény édesanyjára. Hát ezért neveltem én féltő gonddal a külföldnek, hogy idegen em­berek lássák, hallgassák, én csak a képernyőn bámulhatom! Nem, mégse legyen híres! Mi lenne, ha arabul tanulna és elmen­ne a Közel-Keletre, mint a Chrudinák, politikai pályán is kitűnően érvényesül­het az én zseni fiacskám. Csakhogy ott örökké háborúznak, lőnek, csoda, hogy az Alajos még él. El a politikai karriertől, az nem biztonságos! Főleg manapság. Gyönyörűen fest, zongorázik... lehetne festőművész, modern képeket festene, s a tárlatokon találgatnák az emberek, mit is ábrázol a mű, de a kutya nem ven­né a képeket. Én tarthatnám el az én drágámat. Egy lyukas nadrágra sem tel­ne. A többi művészi pálya sem kecseg­nak vallja az újkori játékok centenáriumán esedékes olimpiát. Tájékoztatójuk hivatkozik arra, hogy olim­pia bélyegeik mindenkor mások, mint a többi országé, hiszen anyagi kérdésektől függetle­nül kisugárzó erővel hirdetik a verseny ne­mes eszméjét. Ennek némileg ellentmond, hogy a mostani kiadásból háromfélét is kell vásárolnia a gyűjtőnek. A normál bélyeg 20 sorozatot tartalmazó ivekben készül, de lesznek kislvek 4 soro­zattal, sőt 120 ezer olyan füzet is vevőre vár, ahol a bélyegek hosszú oldalukon fogazatla- nok. Szülői monológ tető, a filmgyártás haldoklik, iparmű­vész, vagy tojáspatkoló mégsem lehet. Nem is bánom mi lesz, de mindenkép­pen diplomás ember legyen, tanult, mű­velt, valami jó vezető pozícióban. Mond­juk kiváló építészmérnök, csodákat fog tervezni, a legjobb ajánlatokat kapja majd, fantáziadús épületek, városok születnek a keze nyomán. Igen ám, de ma minden szürke panel, meg mire el­készül, összeomlik, mint Jerikó fala, még kürtszó sem kell. Ha jól meggondolom, az értelmiségi pályákat ma egyáltalán nem fizetik, miből éljen akkor az én szép gyermekem? Tengődhet a diplomájával, mint oly sokan. Legjobb lesz, ha valami­lyen kétkezi munkásnak adom, jó kis szakmát tanul. Mondjuk vízvezeték-sze­relést. De ha jól meggondolom, nem lenne szegénykémnek se estéje, se hétvégéje, se ünnepe, tönkremenne a családi élete is, örökké a koszos meló. Ilyen áron nem kell a színvonal! Mégis mi legyen a büdös kölykéből? Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász? Látod megőrül anyuka, ez a pályavá­lasztás! BARANYAI ISTVÁNNÉ Napjainkban egyre több olyan esetről hallhatunk, hogy egy-egy család felszá­molja városi életét és családi házba költözik közeli, vagy távolabbi kisebb te­lepülésre. Vajon melyek az elhatározá­sok indítékai? Nézzük meg egy család konkrét esetében. Szép májusi nap késő délutáni órái­ban a Mözs és Tolna között kiépült - ugyanis mondhatjuk összeépült - út­szakaszon vagyunk, az Alkotmány utca 107-ben. Takaros házsor az út mindkét oldalán. Ugyanilyen maga a szép csalá­di ház is, ahol Viola György és családja lakik. A kapuban Bella a házőrző kutya „fogad" kisebb vakkantásokkal. Néhány másodperc és a kertből, az üvegházból előkerülnek a házigazdák, megszakítva az ez idő tájt aktuális ház körüli munká­latokat. A kellemes, üvegfalú előszobá­ból átmegyünk az ízlésesen berendezett nappaliba.- Egy-két éve foglalkoztunk már a „ki­költözés” gondolatával - mondja a férj. - Az az igazság, hogy mindketten családi házban nőttünk fel, de az élet úgy hozta, röviddel házasságkötésünk után társas­házba költöztünk.- Milyen körülmények befolyásolták a döntést?- Első gondolatunk az volt, hogy ma­radunk a megszokott lakásban, de vá­sárolunk valahol egy kertet, vagy szőlőt, ahol ki lehet kapcsolódni, és nem utol­sósorban megtermeljük a konyhárava- lót.- De a folytatás más lett. Jgen. Én meg­vallom - mondja a férj. - 13 éven át sá­tortetős házról álmondtam. A Szekszár- don megvehető szőlőket, kerteket túl drágának találtuk, úgy kezdtünk gon­dolkodni, milyen szép is lenne valahol Régiből - új! Mindenkinek van a szekrényében néhány olyan pulóvere, amelyet csak azért nem visel, mert passzé- része kinyúlt, az egész holmi elfor­mátlanodott. Nem kell kidobni! Ha nem akarunk a pulóver lefejtésével bíbelődni és újrakötni, akkor pasz- szérészét a visszáján erősítsük meg négy-öt sorban kalapgumival, amely tetszés szerinti bőségre nyú­lik, és tegyünk bele válltömést, az is „felveszi” a megnyúlt bőséget. Díszíthetjük a válltömővel ellátott pulóver vállát élénk színű gombok­kal. egy városközeli településen kertes csa­ládi házhoz jutni. Minden egy helyen lesz és gazdálkodhatunk is. Ezzel a ház­zal ez sikerült. Szép kertünk van. A me­legházból már szedjük a szamócát, vi­rágzik a paprika és a paradicsom. A me­legházon kívüli területen lugasszőlőnk van és a krumplitól a hagymáig szinte minden. Elkerítve ott a baromfiudvar, az ólban pedig két szép süldő.- Úgy tudom, munkahelyet nem vál­toztattak?- Egyikünk sem. Először is nagyon jó a tömegközlekedés Szekszárdra. Több­A lakás helyiségei közül talán a konyha az, ahol leginkább szükség van kevés helyet igénylő polcokra. A sok kis konyhai eszköz, felszerelés, bögrék, poharak, fűszerek stb. csak akkor találhatók meg könnyen, ha állandó helyük van, és főleg azonnal kéznél vannak. Rajzunkon néhány variációt mu­tatunk be a polclapok különféle megoldásával. Az alsó (konyharuhatartó) polc részletes műhelyrajzát kisebb áb­ránkon láthatják. nyire busszal járunk, a gyerekekkel együtt.- Én a Magyar Nemzeti Banknál dol­gozom - veszi át a szót a háziasszony. - A posta előtt szállók le. Kevesebbet kell gyalogolnom, mint amikor Szekszárdon laktunk. Úgy fogjuk fel, mintha egy na­gyobb város egyik végéből a másikba járnánk. Az órára pillantunk, több mint másfél órája beszélgetünk... és a háziaknak még dolguk van. Elköszönünk egy­mástól. Érezzék magukat jól új ottho­nukban. A polcok anyaga: 9 cm széles, 1,5 cm vastag deszka (a), 3 cm hosszú félgömb fejű csavarok, a gömbrúd- hoz (b) 25-30 mm átmérőjű seprű­vagy partvisnyél szükséges. A pol­cok magassága, szélessége tetsző­leges, az adott falfelülethez igazo­dik. Felfüggesztéskor pontosan be­mért, nagy biztonsággal, tiplivel rög­zített kampót alkalmazzunk, nehogy a polc terhével leszakadjék. Rajz és szöveg: BÁNYAI KATALIN G. J. Egyszerű, praktikus polcok Falvédőkről, fali szőnyegekről A szőnyeg jellegű, a szőttes, a vászon, a háncs falvédő olyannyira szerves ré­sze a hagyományos berendezkedés­nek, hogy idehaza - de meg másutt is a nagyvilágban - csaknem minden lakás­ban van belőle egy-két darab. Ősidőktől kezdve szokásos a falak „felöltözteté­se”. A középkorban ez arra kellett, hogy' a vastag és terebélyes falkárpit valame­lyest enyhítse a várak, kastélyok lakó­termeinek hidegségét; eltakarja a csu­pasz kő-, vályog-, téglafal nyers rideg­ségét; díszesebbé, pompásabbá tegye a helyiségeket. És hogy a falborítás kü­lönféle kivitelezése milyen magas művé­szi fokra jutott a XII—XIII. századtól kez­dődően, arról gobelin és szőnyeg re­mekművek tanúskodnak a világ minden jelentősebb múzeumában. A mai falvédők többségükben gyári termékek, és elsősorban az a rendelte­tésük, hogy a tapétát vagy a festést megóvják a fal mellett álló, fekvő vagy ülőkeként használt bútor okozta kopás­tól, az időnap előtti szennyeződéstől. Mindemellett akkor is lehet létjogosult­ságuk, ha pusztán díszként kerülnek a falra. Akármi is a szerepük, kiválasztá­suk akkor szerencsés, ha a falra kerülő darab - legyen az szőnyeg, szőttes vagy kézimunka - sem színével, sem mintájá­val nem üt el a berendezés huzatjától, a padlószőnyeg, a tapéta színétől, mintá­jától, ha nem rí ki a képből, hanem abba beleolvad, azt kiegészíti. A városi tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a kifogástalan falfelületre felerősí­tett falvédő maga alatt ugyan megvédi a falat a beporosodástól, bútor okozta sé­rüléstől, de felső széle mentén bizony le­rakódik a levegőben levő milliárd por- és koromszemcse és a zsíros porcsík a falon megtapad. Ebből következően a falvédő, s vele a szoba átrendezése kö­rülményes, mert a porcsíkot meglehető­sen nehezen lehet eltüntetni. Következik tehát a meglehetősen eretnek kérdés: mi az ésszerűbb? A falat előre megvéde­ni vagy sorsára bízni, és a falvédőt csak akkor felerősíteni, amikor már azt szol­gálja, hogy a falon keletkezett kisebb- nagyobb sérüléseket, szennyeződése­ket elleplezze, eltakarja? (A mind porosabb levegő kérdésessé teszi például a poszterek felerősítését is. A látványra ráunva, kicserélésüket aka­dályozza, hogy szélük mentén, körben porcsík keletkezik. Következésképp a régi helyébe - festés nélkül -, kisebb nem, csak nagyobb poszter kerülhet, amelyik a csíkokat befedi.) Takarítási, tisztán tartási szempontból a legpraktikusabb a falvédőt léckeretbe foglalni, és kerettel felerősíteni. így ugyanis könnyebb alkalmanként le­emelni, a kezdődő porcsíkot eltávolítani és a falvédőt porszívózni. Ettől eltekintve is kevesebb szöggel lehet a falra felerő­síteni, mint magát a könnyen ráncolódó textíliát. Essék néhány szó a vászon vagy fes­tett műanyag konyhai fal védőkről is. Az előre nyomtatott, száröltéssel kivarrt, életképeket és csacska szövegeket áb­rázoló hímzett falvédők divatja ugyan ki- múlóban van, de azért még jócskán akad belőlük a vidéki konyhák asztalai, tűzhelyei mögé felerősítve. Akinek ez az ízlése, azt aligha lehet lebeszélni a hasz­nálatáról. Annyi azonban bizonyos, hogy ahol a hímzett vagy virágos mű­anyag falvédő bele is illik a konyha Összképébe (a rézmozsár, üveges kre- denc, öntöttvas sparherd ódon bájába), ott is csak akkor mutatós, ha sűrűn mossák, tisztára törlik. Mert ha a zsíros kormot magába véve megsárgul, elszür­kül, ha szennyfoltok éktelenkednek raj­ta, bizony nem díszére válik a konyhá­nak, inkább elcsúfítja azt. A tűzhely vagy a munkaasztal mögötti falra felrakott és csillogó tisztára mosott csempe a mai konyha legszebb dekorációja. Ny. Á. ❖ CSALÁD ❖ OTT y Együtt a család a kerti munkában: férj, feleség és a két gyerek

Next

/
Thumbnails
Contents