Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-27 / 126. szám
1988. május 27. rtÉPÜJSÁG 3 A demokratikus fórumrendszer a dinamikus gazdálkodás hajtóereje Kamarai változások Beszélgetés dr. Kéri Istvánnal, az MGK Dél-dunántúli Bizottsága titkárával Rohrné Palotás Györgyi, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet elnökhelyettese, Tolna megyei küldött írásban nyújtotta be hozzászólását az országos pártértekezleten. Tolna megye, valamint szúkebb hazám Tolna nagyközség küldötteként veszek részt a pártértekezleten. Munkásmozgalmi tevékenységem KISZ-tagságommal 1961 -ben kezdődött. 17 éve párttag, 4 éve alapszervezeti titkár vagyok. Azokban az években lettem párttag, amikor országunkban, környezetemben felfelé (velő gazdasági eredményekről lehetett hallani, és folyamatosan emelkedett az életszínvonal is. Azonban a KB 1972. novemberi ülésén Kádár János elvtárs zárszavából már kitűnt, hogy vannak gondok és problémák, mert pl.: ebben a zárszóban szólt a következőkről; Idézem: „A konszolidáció előrehaladásával - most mindenekelőtt a párt konszolidációjára, újjászervezésére, vezető szerepének helyreállítására gondolok - a tekintély megnövekedésével, az eredmények gyarapodásával bizonyos mértékig újból jelentkeztek és kiújultak régi hibák: önelégültség, formalizmus és bürokratizmus a munkában, úrhatnámság és nemtörődömség, téveszmék arról, hogy a munka hovatovább reprezentációval azonos. Egyeseknél előtérbe került a szerzésvágy, megszaporodtak a jubileumok, ünnepségek, minden lehetséges és lehetetlen címen, és lehetőleg közpénzen.” Eddig az idézet. Ezzel az idézettel azt akarom érzékeltetni, hogy ettől az időtől kezdve különböző pártdokumentumokban olvasni lehetett hibáinkról, a hibák kiküszöbölésének szükségességéről, de sajnos mégsem tudtunk előrelépni. Éppen ezért, senki ne érezze irreálisnak - semmilyen szinten és funkcióban - ha alapszervezeteink tagjai körében eluralkodott a pesszimizmus, megrendült a bizalom. A párttagság konkrét intézkedéseket vár, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a mostani pártértekezleten hozott határozat nem lehet részletekbemenöen konkrét és mindenre kiterjedő. Várják ezt tenniakaróan, a jó ügyet szolgálva, féltve eddig elért eredményeinket, féltve a megszerzett javakat. Jól és egyre jobban akarnak élni ebben az országban. Mert minden tévhit ellenére az emberek többsége igenis - gondjával, bajával együtt - szereti hazáját és felelősséget érez felemelkedéséért, de elvárják a szó és a tett egységét, a szándék helyett garanciákat sürgetnek. Elmarasztalóan hangzott el több fórumon, hogy túlzott elvárások vannak a személycserékkel kapcsolatosan. A környezetünkben ezt is természetesnek tartjuk. Ez az elvárás már a XIII. kongresszust megelőző időszakban is élt, de gondjaink szaporodásával, hibáink, rossz gazdasági helyzetünk felszínre kerülésével, majd a pártértekezlet meghirdetett napirendjével kapcsolatosan vált ilyen felfokozottá. Ezeken a fórumokon nem tartják azt sem természetesnek, hogy várjuk a hibák elkövetőinek felelősségre vonását, pedig ha a munkapad mellett valaki se- lejtet gyárt, szigorúan számon kérik tőle, tehát ez az elvárás is jogosnak tűnik. Elvárják a gazdálkodó egységektől, alapszervezetektől, bizottságoktól, hogy előrelátó, megfontolt káderpolitikát folytassanak. Mit lehetett volna arra a kérdésre válaszolni, nekünk küldötteknek, hogy legalább a pártértekezletet megelőző napokban miért nem tudtunk semmit a tervezett személyi változásokról. A személyi kérdések kapcsán a következő kérdések is megfogalmazódtak bennünk. Vajon alkalmasak vagyunk-e mindnyájan, hogy megújuljunk. Mindannyian tudunk-e nyíltak, őszinték, kezdeményezők lenni. Vajon mennyire mélyek a gyökerei a káros beidegződéseknek. Ezek a kérdések természetesen nemcsak ránk, alapszervezeti titkárokra, hanem a pártbizottságok választott tagjaira, valamint az apparátus tagjaira egyaránt vonatkoznak. Tehát a személyi változás - ott, ahol szükséges - mindenütt időszerű. Ezt a változtatást viszont bízzuk a kollektívákra, ne akarjuk helyettük meghatározni, hogy ki vezesse, irányítsa őket. Ennek kapcsán pár szót a választásokról, ezen belül is a kettős jelölésről. Közel 20 éves ipari szövetkezeti tagságom tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a szövetkezeti mozgalomban nem egy konkrét példa van arra, hogyha a tagság úgy érezte, hogy érdekeivel nem esik egybe a sok esetben felsőbb szervek által kijelölt személy, a kettős vagy többes jelölést választották. Ezek alapján én nem tartom szükségesnek a kettős jelölés kötelezővé tételét, viszont annak lehetőségével ahogy a módosított anyagban is szerepel, egyetértek. Választási rendszerünk hatékonyabbá tételének is alapvető feltétele a demokrácia fejlesztése. Komoly feladatnak, és szintén halaszthatatlannak ítélem meg, hogy hitet adjunk az embereknek abban a kérdésben, hogy valóban szükségük van a véleményükre. Igaz nincsenek mélyen gyökerező hagyományai a demokrácia gyakorlásának, ennek ellenére haladéktalanul előre kell lépni e területen is, azonban merev sémákban nem szabad gondolkodnunk. Egyáltalán a demokratikus fórumokat nem szabad szigorú keretek közé szorítani, sok formai előírással, előírt vagy elvárt napirendi ponttal tönkretenni. Mindig az aktuális, és fontos feladatok legyenek napirenden. Ezzel kapcsolatosan egy újabb példát hozok az ipari szövetkezetek életéből. Nagyon jól működtek korábban a kötetlen termelési tanácskozások. Egyszer aztán valaki, vagy valakik fent kitalálták, hogy ez így nem mehet tovább, mert sem napirendi pont, sem emlékeztető, sem írásban foglalt határozat nincs, nosza tegyük ezt kötelezővé. E bürokratikus intézkedés következménye, mély hallgatás és érdektelenség a tagság részéről, ezeken a szabályos munkahelyi tanácskozásokon. Most már van papírra vetett dokumentum, de meghalt az aktivitás. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a szövetkezeti ipar hatékonyabb, dinamikusabb gazdálkodásának egyik hatóereje a jól-rosszul működő demokratikus fórumok. Tisztelt Pártértekezlet! Párttitkár társaimmal sok kérdésben tanácstalan vagyok. Információ hiányában, ideológiai tanácstalanságunkban - bárén felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezem - nem tudunk vitatkozni, nincs megfelelő érvanyagunk a kétkedőkkel szemben. Az utóbbi időben megnehezítette az is helyzetünket, hogy bizonyos kérdésekben a legfelsőbb vezetésben sincs egységes álláspont. Ezáltal magunk is kételkedünk, ami természetesen nem zárja ki a hitet, de a hit önmagában jelen helyzetben már nagyon kevés. Hisszük, hogy fel fog értékelődni a politikai munkában az a tulajdonság, hogy képesek leszünk magunk mellé állítani az embereket. Tudjuk az eszmei, politikai, mozgalmi munkamódszer lesz a meghatározó. Ehhez nekünk segítség kell. Olyan ideológiára van szükségünk, amely a valóság által igazolt. E nélkül eleve vesztesként indulunk a csatába. Szilárd ideológiára van szükségünk, amely nyitott marad, hogy az újból és újból felvetődő kérdésekre is választ kapjunk, hogy választ adhassunk. Kemény kritika érte megyénkben az információáramlás helyzetét is. A döntések egy részéről, azok hátteréről csak a beavatottak tudtak, és ez néha azt a látszatot keltette, mintha a párt még ma is illegalitásban élne hazánkban, munkánk misztifikálódott. Érvelni csak akkor lehet ha ismerjük az alternatívákat, a döntések indítékait. Rá kell végre jönnünk, hogy az emberek szíwel- lélekkel, teljes akarattal csak azt a feladatot tudják végrehajtani, amit magukénak éreznek, és már a gondolat elindulásával egyetérthetnek, vagy okos-türelmes vitában meggyőzhetjük őket. Joggal igényeljük az őszinte, nyílt tájékoztatást, a politikai döntések előkészítésében való részvételt, és érzékelhessük, hogy figyelembe is veszik észrevételeinket, javaslatainkat. A bíráló véleménynek a döntések meghozatal előtt van szerepe, akkor, amikor a kendőzetlen igazság nyomán mód van az ésszerű változtatásra. Munkamódszerünkben, stílusunkban haladéktalan radikális változtatást akarunk. Bennünket eddig kézen fogva vezettek, ezzel leszoktattak bennünket az önálló munkáról, kezdeményezésről, pl.: a munkatervünk kétharmadában előirt, elvárt, meghatározott napirendi pontok szerepeltek. A KB-ülések anyagait, a határozatokat, központilag kiadott szisztéma szerint kellett megtárgyalnunk, és csak magunkban füstölögtünk, hogy másfél hónappal a KB-ülés után, már minek. Hogy az előkészítésben miért nem vehettünk részt, már nem is fogalmazódott meg, mert ehhez szoktunk hozzá, és ez bennünket eljuttatott egy kényelmes munkastílushoz. Maximum addig a gondolatig jutottunk el, hogy mit és miért szóljunk hozzá, ha már határozat és az ugyebár kötelező. Néhány gondolat a tagfelvételi munkáról: Elmondanám, hogy legnehezebben az ezzel kapcsolatos elvárásoknak tudtunk eleget tenni. A statisztikai szempontok olyan megalkuvásra késztettek bennünket, aminek nagyon káros, romboló hatása volt. Mert mi lett az eredménye a nem megalapozott tagfelvételeknek: egyházi esküvő, rendőrségi eljárás, stb. majd kizárás, vagy a tag- könyvcsere kapcsán a kilépés indoka: erős ráhatásra léptem be a pártba, így most élve a lehetőséggel, kilépek. .Olyan munkastílust akarunk kialakítani, melyet nem gátolnak merev előírások. E munkánkat segítse elő az apparátus és a pártbizottság minden szintjén megnyilvánuló nyíltsága. Csak a párt belső életére vonatkozó anyagok legyenek „szigorúan bizalmas"-ak, de nevetséges, hogy a községi pb a település lakosságának egészségügyi helyzetéről, Vagy a településfejlesztési elképzelésekről szóló anyagot, a gazdasági eredményeket tartalmazó előterjesztést, „szigorúan bizalmasaként tárgyalja, miközben a tanácsi, vagy a gazdasági vezetők kötelesek ugyanezt az anyagot - sokszor már a pb ülés előtt - nyilvánosságra hozni. Ilyen körülmények között a valóban bizalmas anyagok is elvesztik hitelüket. Nagyon örültem, mikor a módosított állásfoglalás-tervezetben azt olvastam, hogy sor kerül a szervezeti szabályzat módosítására. Ez késztetett arra, hogy az alapszervezeti szintű tapasztalatok egy részét összegezzem, problémáinkat felvessem. Szándékom az, hogy megerősítsem a szabályzat módosításának szükségességét. Még egy dolog eszembe jutott ennek kapcsán. Talán nem tűnik lényeges kérdésnek, de nekünk vidéken rengeteg problémánk származik az egyházi szertartásokon, főleg az egyjiázi esküvőkön való részvétel miatt. Javaslom, engedélyezzük a passzív részvételt az esküvőkön is. Nem hiszem, hogy e módosítással ideológiai zűrzavart okoznánk a fejekben. A kérdés megítélésében jelenleg még meglévő merevség rengeteg családi konfliktus okozójává vált. Amúgy is nagyon nagy erőfeszítést kell tennünk a családi összetartozás megszilárdítása érdekében, ne legyünk magunk is e konfliktusok előidézői. Tisztelt Pártértekezlet! Tudom, hoy az általam elmondottak mind ismert kérdések voltak a jelenlévők előtt. Felszólalásommal egy 50 fős alapszervezet, illetve egy nagyközségi pártbizottság mindennapos gondjait kívántam érzékeltetni. Bízom abban, hogy megvalósul az alapszer- vezetcentrikus munkastílus, fokozatosan visszanyerjük párttagságunk és a pártonkivüli lakosság bizalmát, megszilárdítjuk pártunk vezető szerepét. A Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottsága hat esztendővel ezelőtt jött létre. Az akkor megfogalmazott célkitűzések alapvetően nem változtak, s az évek során mind élőbbé vált a tagvállalatokkal a kapcsolatuk. A Kamara következetesen betölti alapfunkciójából eredő feladatokat, így az érdekegyeztetés, az érdekképviselet és az érdekközvetítés terén egyaránt. Dr. Kéri Istvánnal, az MGK Dél-dunántúli Bizottságának titkárával, tevékenységük eddigi tapasztalatairól, illetve a kamarai munka változásairól, a felvállalt feladatok bővüléséről beszélgettünk.- Dél-Dunántúl négy megyéjére terjed ki tevékenységi körünk: Baranyában, Somogybán, Tolnában és Zalában megközelítőleg kétszáz tagvállalatunk működik és az alakulás óta jelentősen nőtt a kamarai tagok száma. Ha a kezdeti időszakra emlékezem, azt kell hogy mondjam: az első években a Kamara kopogtatott főként a vállalatoknál, az utóbbi két esztendőben viszont megfordult a kocka. Mindez összefügg a hazai gazdasági változásokkal, azzal, hogy piacorientál- tabbá vált a vállalatok tevékenysége. Ma, a cégek különböző kezdeményezésekkel jelentkeznek bizottságunknál. A témák menedzselését természetesen fölvállaljuk, hiszen elsődleges feladatunk a Dél-dunántúli régióban dolgozó gazdálkodó egységek munkájának sajátos kamarai segítése.- Az MGK Dél-dunántúli Bizottságának hagyományos tevékenységi körébe tartozik a nemzetközi kereskedelem bővítése, a kishatármenti forgalom növelése. (Tudósítónktól) A köztisztaságról is tárgyalt Bonyhád Város Tanácsának ügyrendi és igazgatási bizottsága. Ennek kapcsán kértem a téma előadóját, Sebestyén Lajost, a tanács műszaki osztályának vezetőjét egy rövid beszélgetésre.- A város a megyei településtisztasági és környezetvédelmi versenyben első helyen végzett. Ez azt jelenti, hogy Bony- hádon „tisztaság-ügyben” minden rendben van?- Az mindenesetre igen, hogy a város nem áll rosszul, ami köszönhető többek között a Hazafias Népfront által szervezett „Tiszta, virágos városért” akciónak, valamint a bonyhádiak jó hozzáállásának. Úgy tűnik, hogy az 1986-ban megalkotott tanácsrendeletünk a köztisztaságról nem szorul felülvizsgálatra, mivel az elég pontosan meghatározza, hogy kinek és mit kell tennie. Gondjaink persze azért akadnak...- Melyek a legégetőbbek?- Az utak szennyezését és a parkok rongálását elég nehéz tetten érni. A legbosszantóbb a szándékos károkozás, ami szerencsére nem gyakran fordul elő, viszont ezek következményeit a „közös kalapból” kell megfizetni, amiből a várost kulturáltabbá tehetnénk.- Például újabb utcai szeméttárolók felállításával. Milyen tapasztalatokról számolhatunk be, ezen a téren?- A szomszédos országokkal, így Jugoszláviával és Ausztriával, az elmúlt két évben dinamikusan fejlődtek kapcsolataink. Ugyanez mondható el a tagvállalatok lépéseiről is, hiszen az utóbbi időben jelentősen megnőtt a szerepe az export- orientációnak. Segítséget nyújtunk a kapcsolatfelvételben, tagvállalataink rendszeresen megkapják a Kamara által kiadott nemzetközi piaci trendeket és arra is lehetőség van, hogy az MGK által rendszeresen megjelentetett és külföldön terjesztett Hungarian News letter- ben, a hazai, így a Dél-dunántúli cégek is hirdessenek! A mi területünkről 15-20 vállalat időről időre él ezzel a lehetőséggel, közük ajánlásaikat, vagy éppen vásárlási szándékukat. Az említettekből is érződik, hogy a mai körülmények új módszereket és szisztémát igényelnek. A gazdasági változások hatására átrendeződtek az erőviszonyok régiónkban is. Ezt magunk is érezzük, ezért számos kiegészítő információkkal kell segítenünk a tagvállalatokat.- Mire gondol?- Például legutóbb a Kamara területi bizottságai közül egyedül bennünket kértek föla rra, hogy a leendő bérreformmal kapcsolatban dolgozzuk ki javaslatainkat. A tanulmány előkészítésének időszakában negyven vállalatot kerestünk meg, hogy fogalmazzák meg elképzeléseiket. Azóta lezajlott a szakmai vita és a június elején Nagykanizsán tartandó elnökségi ülésen tárgyaljuk meg a bérreformmal és azzal összefüggésben a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos állásvenni, de ezek egy részét a régiek pótlására kell felhasználni.- Ha már a közterületnél tartunk, itt mi okozza a legnagyobb problémát?- Mint annyi más területen, itt is a szűkös anyagi lehetőségeink. Ha több pénzünk lenne, korszerűbb gépeket vásárolhatnánk, például járdák tisztítására.- Beszélt a lakosság rendszeretetéről. Azért nyilván vannak, akik nem sokat törődnek a környezetükkel. Gondolok itt többek között a Fáy lakótelep némely körzetére.- A Fáy lakótelepen és másutt is akadnak olyan házak, melynek környéke bizony kifogásolható. Viszont éppen ezen a lakótelepen is vannak olyan lakóközösségek, amelyek nagyon szép környezetet teremtettek házuk körül. Azokat pedig, akik szennyezik környezetüket vagy indokolatlanul használják a közterületet, figyelmeztetjük. Az elmúlt 2 évben 1200 alkalommal kellett felhívnunk lakosaink figyelmét, hogy legyenek jobban tekintettel a körülöttük élőkre.- Volt foganatjuk a figyelmeztetéseknek?- A legtöbb esetben igen. Mindössze 47 esetben kellett szabálysértési eljárást indítanunk. Azt is el kell mondanom, hogy az eljárás után az okokat minden esetben megszüntették. Célunk egyébként nem a büntetés, hanem az, hogy városunk még tisztább legyen. pontunkat az időközben elkészült tanulmány alapján. Természetesen az érintett megyei tanácsok munkaügyi osztályaival is konzultáltunk, a foglalkoztatáspolitikai kérdéskörrel kapcsolatban. Hasonló feladatként jelentezik számunkra, a társulási törvénytervezet tanulmányozása a vállalatok véleményére alapozva: az összegzést most végezzük.- Az eddigiek során csak felemlítettük a kishatármenti kapcsolatokat. Kérem, ezzel összefüggésben mondjon néhány példát!- Mint ismeretes, Pécs és Eszék között hosszú ideje élő a gazdasági kapcsolat. A mi közbenjárásunkra kapott például önálló import-export jogot, a Titán Kereskedelmi Vállalat, amely jelentős részt vállal Tolna megye ellátásából is. Vagy említhetem, a termelési kooperáció témáját. A Baranya-Tolna Megyei Téglaipari Vállalat például a közelmúltban kötött termelési szerződést az eszéki Opekával. Az öt esztendőre érvényes termelési kooperáció teszi lehetővé a Progress födémszerkezet közös előállítását. Ez a kapcsolatfelvétel is, kamarai közreműködéssel jött létre. Vagy egy másik példa. Grazban június 8-tól rendezik a Technová kiállítást amely a szellemi termékek parádéja, pontosabban vására lesz. Az érdeklődők számára mi biztosítjuk a belépőjegyet amely mindössze ötven forint és a Kamaránál vehető meg. A grazi vásárnál maradva: az őszi bemutatón rendezendő magyar nap szervezéséből az MGK Dél-dunántúli Bizottsága is részt vállal, s bízunk abban, hogy a négy megyében működő vállalatok is részesei lesznek a kiállításnak! S. GY. Az ipar idei rendelésállománya A Központi Statisztikai Hivatal most közzétett felmérése szerint a hazai ipar- vállalatoktól a bel- és külföldi partnerek erre az évre mennyiségben összesen 7 százalékkal kevesebb terméket rendeltek, mint tavaly. A folyó áron forintban számított árfolyam változása miatt 17,1 százalékkal magasabb az előző évinél. A csökkent mennyiségű rendelésállomány nem egyenletesen oszlik el az év folyamán, az első negyedévben ugyanis csak egy-két százalékkal kevesebb szállítmányt várnak a megrendelők, a második, harmadik és negyedik negyedévre viszont 9 százalékkal csökkentették rendeléseiket. A statisztikai felmérés szerint - s ezt az Ipari Minisztérium illetékesei is megerősítették - az idén az év elején lényegesen több volt a függőben lévő rendelés, mint korábban. Január végén különféle okokból még véglegesítésre várt 41,4 milliárd forint értékű szállítási szerződés, döntő többségük, mintegy 90 százalékuk a gépiparban és a vegyiparban. Számos szerződésre a mai napig sem sikerült pontot tenni. Az iparvállalatok arra számítanak - s nemcsak a gépiparban és a vegyiparban, hanem számos más területen is -, hogy az év folyamán még lényegesen módosulnak a bel- és külföldi megrendelések. Ugyancsak az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint a meglévő szerződéseket az év eddig eltelt időszakában az ipar teljesítette. Januárban és februárban az export dinamikusan növekedett a megelőző év azonos időszakához képest, különösen a konvertibilis elszámolású országokba.- Igen, évente 20-30 darabot tudunk- háj Nagyberuházás a nagylengyeli olajmezőn Zala megyében, a nagylengyeli szénhidrogénmező jelentős részén, Bázakerettye térségében, a másodlagos művelést elősegítő beruházás folyik. Ennek lényege az, hogy széndioxidgáz besajtolásával olyan nyomásviszonyokat tudnak létrehozni, amellyel további nagy mennyiségű olajat lehet a felszínre hozni. A mintegy 31 milliárd forintba kerülő nagyberuházás a számítások szerint 15 éven belül többszörösen megtérül. Az így felszínre hozott olaj a Gellénháza közelében levő főgyűjtő és elosztó állomásról kerül majd a finomítókba. A munkák befejezése után - szeptemberben - megkezdik az olaj másodlagos kitermelését. Hogy tisztábbak legyünk
