Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-25 / 124. szám

1988. május 25. Tíz év - három nekifutás ( TOLNA \ _ 2 KÉPÚJSÁG____________________________________________________ PANORÁMA „A legátfogóbb és a legreprezentatí­vabb tanácskozás, amelyet a leszerelés kérdésének megvitatására valaha is ösz- szehívtak” - ezzel a méltatással nyitotta meg Kurt Waldheim tíz évvel ezelőtt, 1978. május 23-án az ENSZ-közgyülés első rendkívüli leszerelési ülésszakát. A világszervezet akkori főtitkára tudta, hogy a világ abban az évben 400 milliárd dollár körül fog fegyverkezésre költeni, de hitt a szakértők becslésének, hogy a katonai kiadások évi összege az ezred­fordulóra éri el az egybillió dollárt. A megdöbbentő szintet tizenkét évvel ha­marabb sikerült elérni... Az évfordulóról azért is érdemes meg­emlékezni, mert május 31-én ugyan­csak New Yorkban megnyílik a harmadik rendkívüli leszerelési ülésszak, miköz­ben a moszkvai szovjet-amerikai csúcs- találkozón eldől: mire készek és képesek a katonai szuperhatalmak a fegyverke­zés visszafogása érdekében. A tíz évvel ezelőtti ülésszak csaknem hat hétig tartó munkával 28 oldalas ok­mányt produkált. Igaz, az ülésszakot 1978. június 28-án kellett volna befejez­ni, de a konszenzus csak július 1 -jén haj­nalban született meg. Az általános vitá­ban 126 ENSZ-tagállam képviselői szó­laltak fel, közöttük négy államfő, 16 mi­niszterelnök, négy alelnök és miniszter­elnök-helyettes, 49 külügyminiszter. A NATO-országok éppen a rendkívüli ülésszak idején rendezték meg washing­toni csúcsértekezletüket, amelyen elfo­gadták a következő 15 évre szóló fegy­verkezési mamutprogramjukat. Leszere­lésellenes manővereikhez hathatós se­gítséget kaptak az akkori pekingi maois­ta vezetéstől, amely nemcsak a leszere­lési világértekezletnek volt ádáz ellenfele, de a rendkívülyjlésszak tervét sem támo­gatta. Végül is a záródokumentum keretében elfogadott leszerelési nyilatkozat szaba­tosan meghatározta a leszerelési erőfe­szítések céljait, a feladatok sürgősségi A Görögországban levő amerikai tá­maszpontok jövőjéről folyó tárgyalások befejező szakaszukba érkeztek, a meg­állapodást azonban a kormány - belpo­litikai meggondolásokból - nem fogja aláírni idén. Egyebek között ezt állítja a Rizosz- pasztisz című athéni lap e témával foglal­kozó hét végi kommentárja, amely a tár­gyalások Washingtonban tartott hetedik fordulójához kapcsolódik. A Görög KP lapja szerint megegyezés született arról, rendjét, prioritásait: nukleáris leszerelés, az atomháború megakadályozása, az egyéb tömegpusztító fegyverek kiiktatá­sa, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentése. Rögzítésre kerültek a leszerelési tár­gyalások és intézkedések olyan elvei, mint az ENSZ és Alapokmányának kü­lönleges szerepe, az államcsoportok egyenlő joga a biztonsághoz, az államok csorbíthatatlan biztonsága a leszerelés minden szakaszában a fegyverzet és a fegyveres erők akkor éppen lehetséges legalacsonyabb szintjén, az adott lesze­relési intézkedés által nem érintett fegy­verzet és fegyveres erők „megóvása” az „ellenőrzésbe csomagolt hírszerzéstől”, az atomhatalma'k és a nemnukleáris or­szágok kölcsönös felelősségének és kö­telességének egyensúlya, a leszerelési megállapodások egyetemessége. A záródokumentumban kereken 70 bekezdés alkotta az akcióprogramot, majd következett a „Mechanizmus” című fejezet, amely úgy rendelkezett, hogy az ENSZ-közgyülés Politikai Bizottsága a jövőben csak a leszereléssel és a nem­zetközi biztonsággal kapcsolatos kérdé­sekkel fog foglalkozni, újból rendszeres munkához lát az összes ENSZ-tagálla- mokat magában foglaló „nagy” leszere­lési bizottság, amely 1965 óta nem mű­ködött, kibővítve - negyven ország rész­vételével - újjáalakul a genfi Leszerelési Bizottság. Az ilyen egyetemes leszerelési világfó­rum megismétlésének szándéka már 1978-ban rögzítésre került. Az 1982. jú­nius 7.-július 10. között tartott második rendkívüli leszerelési ülésszakon az ENSZ akkor 157 tagállama képviseltette magát, mégpedig 17 állam- és kormány­fővel, és 58 külügyminiszterrel. Az általános vita mind a résztvevők számát, mind az érintett problémák körét tekintve szélesebb volt, mint az 1978-as ülésszakon. Kemény bírálat érte Angliát a Dél-Atlantikumban folytatott expedí­hogy „Görögországon belül máshova helyezik a jelenleg az athéni Hellenikon repülőtéren levő amerikai légitámasz­pontot”. Cserében az amerikaiak „meg­valósíthatják egyéb, az országban talál­ható támaszpontjaik bővítésére, moder­nizálására és stratégiai átorientálására vonatkozó terveiket". Mindezzel a NATO- parancsnokság is egyetért. Légitámaszpontjának a fővárosból va­ló eltávolításán kívül az Egyesült Államok azzal viszonozná Athén megegyezési ciós háborúja miatt, Izrael libanoni ag­resszióját, a dél-afrikai felszabáditási mozgalmak elfojtására irányuló kísérle­teket. Miközben szovjet részről megerősítet­ték, hogy elsőnek nem alkalmaznak atomfegyvert, és az atomfegyverek befa­gyasztását javasolták a csökkentés felé mutató átmeneti lépésként, a NATO bon­ni csúcsértekezlete és Ronald Reagan közgyűlési felszólalása az „atomelretten­tés” apológiája volt. Az ENSZ New York-i üvegpalotája előtt 1982. június 12-én közel egymilliós tün­tetés követelte a fegyverkezési hajsza leállítását, a leszerelés ellenfeleinek el­szigetelését, a katonai kiadások csök­kentését. Az ENSZ-közgyülés második rendkí­vüli leszerelési ülésszaka záródokumen­tum elfogadása nélkül ért véget. A vezető NATO-hatalmak meghiúsították egyezte­tett ajánlások megtételét, ezért kemény bírálatban részesültek nemcsak a szo­cialista országok, hanem Algéria, Nigé­ria, Zambia, Mexikó, Brazília, Indonézia, Sri Lanka és más fejlődő országok ré­széről is. Végeredményben az ülésszak azt a következtetést volt kénytelen levon­ni, hogy az előző négy év fejleményei nem váltották valóra az első rendkívüli le­szerelési ülésszak reményeit. Az akkori záródokumentumban lefektetett célokat, prioritásokat és elveket általában figyel­men kívül hagyták, az akcióprogram jó része megvalósítatlan maradt. Számos fontos tárgyalást vagy el sem kezdtek, vagy felfüggesztettek. A leszerelés terén semmilyen lényeges haladás nem tör­tént, ezzei egyidejűleg a helyzet komoly­sága fokozódott. Két leszerelési ülészszak, egy évtized és a legutóbbi időszak ellentmondásos tapasztalatai konfrontálnak a harmadik nagy leszere­lési ENSZ-találkozó küszöbén. Május 31. és június 25. között túlélésre való érett­ségből is vizsgázik a világ. PIRfTYI SÁNDOR készségét, hogy hivatalos nyilatkozatot tenne „a meglevő határok tiszteletben tartásának szükségességéről”, amit az­tán - a lap szerint - „Görögország leg­magasabb nemzeti érdekeinek kielégíté­seként” tálalhatna a kormány. A Rizoszpasztisz szerint mind ez, mind pedig a támaszpontok eltávolításáról el­hangzó nyilatkozatok Andreasz Papand­reu Pánhellén Szocialista Mozgalmának választási kampányába illeszkednek be­le. BELGRAD - A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége (Népfront) Országos Választmánya hétfői belgrádi ülésén dr. Bozsidar Csolakovics. orvos- professzort, Koszovo autonóm tarto­mány küldöttét választotta meg új elnö­kévé, Joszip Hrvatint (Horvátország) pe­dig titkárává, miután Milojko Drulovics (Szerbia) és Sztojan Dimovszki (Mace­dónia) megbízatási ideje lejárt. A tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírások szerint az elnök mandátuma egy, a titkáré két évre szól. WASHINGTON - Mégis visszatér Pa­namába az Egyesült Államok különmeg- bízottja, Michael Kozak külügyminiszté- riumi főosztályvezető. A döntést Reagan elnök hozta meg, miután vasárnap este még egyszer megbeszélést folytatott leg­főbb tanácsadóival. Az előző, szombati tanácskozás után még azt közölték, hogy a megbízott egyelőre Washingtonban marad, mivel nem sikerült biztató Ígérete­ket kapni a panamai fegyveres erők pa­rancsnoka, Manuel Noriega tábornok ügyében. Washington alkut ajánl Norie- gának: elejti az ellene emelet vádakat és megszünteti a Panama ellen hozott gaz­dasági szankciókat, ha a tábornok meg­adott időre és legalább ideiglenesen el­hagyja az országot. LONDON - Radioaktív szivárgás tör­tént Nagy-Britanniában a sellafieldi nuk­leáris dúsítóüzemben, amely a legsú­lyosabb nyugat-európai nukleáris sze­rencsétlenség színhelye volt 30 évvel ez­előtt. Karbantartási munkák közben va­sárnap plutónium-nitrát került a szabad­ba, ismerte el hétfőn az üzemeltető állami BNFL cég. Ezzel egy időben az üzem két volt al kai mazottja, egy sajtóértekezle­ten a biztonsági rendszabályok elégte­lenségével, egyes nukleáris balesetek eltitkolásával és a radioaktív szennyezés mértékét mutató adatok meghamisításá­val vádolta a létesítmény vezetőit. Sella- fieldben - akkori nevén Windscale-ben - 1957. október 7-én tűz ütött ki az egyik plutóniumtermelő reaktorban, s ennek következtében radioaktiv anyagok jutot­tak a levegőbe. PEKING - Közel egymilló embert kel­lett átköltöztetni az elmúlt napok viharos esőzései miatt a kelet-kínai Csianghszi tartományban. Mint arról a helyi hatósá­gok beszámoltak, a hét vége óta tartó felhőszakadások miatt a tartomány öt legnagyobb folyója közül négy kilépett medréből, és mintegy 67 800 hektárnyi területet öntött el. A természeti csapás következtében két ember eltűnt, hatvan­egyen megsérültek. Az Új-Kina hírügy­nökség egy másik jelentésében közölte, hogy a Fucsien tartományt sújtó péntek­szombati esőzések és az azt követő ára­dások 78 emberéletet követeltek. A meg­áradt folyók 440 hidat elsodortak, és a tartomány egyik körzetében teljesen megbénult a termelés. Fucsien 126 üze­mében szünetel a munka. Összesen 20 ezer katonát és 15 ezer rendőrt, illetve polgári személyt rendeltek ki a gátak erő­sítésére a Min folyó mentén. HAVANNA - Havannában tárgyal va­sárnap óta Pedro Maria Tonha angolai, és Salim Ahmed Salim tanzániai nemzet- védelmi miniszter. A Kubai KP Központi lapja, a Granma hétfőn közölte, hogy mindkét vendéget a kubai fegyveres erők hívták meg. SAN JÓSÉ A Costa Rica-i főváros re­pülőterén hétfőn kevéssel a felemelke­dés után visszaesett a betonra a LACSA helyei légitársaság egyik San Jósé és Miami között közlekedő Boeing-727-es gépe, de mindenki életben maradt. A bal­esetet az első jelentések szerint az egyik turbina túlmelegedése okozta. Szeren­csére a tizenhat utast és a kilenc főnyi személyzetet sikerült kimenteni a gép fel­robbanása előtt. Huszonegyen sérültek meg, de legtöbbjük hamarosan elhagy­hatja a kórházat. MANAGUA - A nicaraguai kormány egyoldalúan 30 nappal meghosszabbítja az országban május végéig érvényben levő tűzszünetet. Ezt Daniel Ortega ál­lamfő jelentette be hétfői sajtóértekezle­tén Managuában. Ortega azt is közölte, hogy a nicaraguai vezetés álláspontja szerint Managuában kellene megtartani a sandinista kormány és az ellenforra­dalmárok május 25-26-27-re kitűzött tárgyalási fordulóját. Ortega utalt arra, hogy egy hét múlva lejár a felek március végén aláírt ideiglenes tűzszüneti megál­lapodásának határideje, s mostanáig nem tudták kidolgozni a végleges fegy­vernyugvásról szóló egyezményt. Ortega értésre adta, hogy a sandinista néphad­sereg nem szándékozik katonai akciókat indítani, s ezek újrakezdéséért az ameri­kai kormányt és az ellenforradalmat ter­helné a felelősség. Görögország - amerikai támaszpontok A „peresztrojka” küldöttei Az SZKP Központi Bizottsága, amikor tavaly júniusban döntött a XIX. pártkonfe­rencia összehívásáról, csak egyetlen kri­tériumot szabott a küldöttek kiválasztá­sához: a peresztrojka elkötelezett híveit, cselekvő kommunistákat kell küldeni, el kell utasítani minden felülről megszabott arányszámot, a jelöléseket a legnagyobb nyíltsággal és demokratikus módon, az egész társadalom részvételével kell le­bonyolítani. A több mint ötezer küldött megválasz­tása (3780 párttagot képvisel egy ember) már május közepén megkezdődött, s az első hetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a pártdemokrácia „érettségi vizs­gája” - ahogy a Pravda fogalmazott - több-kevesebb döccenővel, de sikere­sen halad. A szovjet pártlapok beszámol­nak arról, hogy a területi, határterületi pártbizottságok ülésein az üzemi, mun­kahelyi pártszervezetek jelöltjeiből vá­lasztják meg a küldötteket, törekednek arra, hogy „kirakatemberek” ne kerülje­nek a küldöttek közé. Ennek nem mond ellent, hogy a pártbizottságok vezetői is mandátumhoz jutnak, hiszen a belső át­alakítás jelentős terhe éppen a párt vá­lasztott vezetőire hárul. A szovjet lapok természetesen nem kendőzik el: egyáltalában nem megy ki­vételszámba, amikor a pártbizottságok „felülről” egy telefonnal intézik el, kit is je­löljön küldöttnek egy-egy nagyobb alap­szervezet. Az SZKP KB napilapja idéz egy kirgiziai példát, amikor Os városában a megválasztott küldött csak a sorok író­jától tudta meg, hogy ilyen megtisztelte­tésben részesült. Ufában úgy döntöttek, hogy a pártbizottság saját jelöltekkel áll ki a gyűlésekre (a gyakorlat szerint egyes nagyobb pártalapszervezetek vagy a nagy létszámú gyárakban egyes üzem­egységek kaptak jogot a jelölésre) - eze­ken pártonkívüliek is véleményt nyilvánít­hatnak -, de a párttagság természetesen más jelöltet is megnevezhet. A Pravda ez­zel kapcsolatban megjegyzi, akadhatnak szkeptikusok, akik nem éppen demokra­tikusnak mondják majd ezt a módszert, azt állítva, hogy a pártbizottság tekintélye döntött, igy választották meg a kollektíva számára „kiosztott” küldöttet. A szovjet lap értékelése szerint nem baj, ha a párt- bizottságnak ilyen tekintélye van a párt­tagok és a pártonkívüliek körében, igaz, nyugodtan lehetett volna több jelöltet állí­tani. Tovább kell keresni az utat, még csak az első lépés történt meg a pártfó­rumok küldöttválasztásának demokrati- kusabbá tételében, de ezt a lépést már megtettük. A pártdemokráciát célul kitűző útkere­sés jellemző a küldöttválasztási kam­pányra. Ugyanakkor nem ritkák az agyon szervezett, formális választások (érdemes megemlíteni, hogy az előző pártértékezletet több mint negyven esz­tendővel ezelőtt, 1941-ben tartották a Szovjetunióban). Nyilvánvaló, hogy a vá­lasztási mechanizmus néha még csiko­rog, de mindenképpen előrelépés tör­tént. Egyáltalán nem baj, ha például a pártbizottság jelöltjét nem szavazzák meg, hiszen az egyes jelöltek igazi arcát azok az emberek ismerik legjobban, akik közvetlenül mellettük dolgoznak. A vá­lasztási vereség viszont gyakran lelki sé­rülést okoz, sokan bukásnak tartják. Nem meglepő ezl - írja a Pravda -, hiszen a korábbi gyakorlat szerint a jelölt „holtbiz­tosán” számíthatott megválasztására, most pedig megbírálhatják, sőt leszavaz­hatják. A vereség bántó ugyan, de sem­miképpen sem szégyen, ugyanis a jelö­lés maga is már elismerést jelent. A ke- merovói területen jelölték például az oroszországi fűtőanyagipari' minisztert, aki még azt a fáradságot sem vette, hogy részt vegyen a gyűlésen. Vlagyimir Arhi- povot ugyan megválasztották küldöttnek, de a bányászok szemrehányásai, a terü­leti pártbizottság ülésén elhangzott bírá­latok mindenképpen komoly tanulsággal szolgálnak számára - irja a Pravda. Számtalan példa bizonyítja: a tagság^, számára még szokatlan az ilyen válasz­tás, a gyűléseken gyakran kérdezik: kit is kell választaniuk küldöttnek, vezetőt, szakembert vagy pedig munkást? Másutt a pártbizottságok azt a fáradságot sem vették, hogy jelölőgyűlésket szervezze­nek, a kollektíva csak az újságból tudta meg, hogy ki is képviseli jelöltként őket. A demokráciát még tanulni kell, s a pártkonferencia küldötteinek megvá­lasztása kiváló gyakorlati próbája, útke­resése az átalakításnak az élet minden területén - ez szűrhető le a választások eddigi menetéből. Egybecseng a pártta­gok többségének az az óhaja, hogy kül­dötteik ne statisztaként üljenek a Kreml­ben, hanem az átalakítást támogassák, vonják ellenőrzés alá az irányító appará­tust, számoljanak le a bürokráciával. A szovjet lapok levelezési rovatainak a konferencia közeledtével mind nagyobb számú olvasói véleményt kell feldolgoz­niuk, főként arról, hogy mi zavarja még az új gondolkodás elterjedését, milyen problémák vannak a pártéletben, az SZKP összetételét, a párttagok tekinté­lyét illetően. S ez nem is meglepő, hiszen a XIX. pártértekezlet fő témája éppen a politikai intézményrendszer, a demokrá­cia továbbfejlesztése lesz. A párt- és az állami, tanácsi szervek szerepének elkülönítése naponta téma a szovjet lapokban, akárcsak a szocialista pluralizmus, a párton belüli viták szüksé­gessége és hasznossága. A Pravda ta­vasszal több olyan levelet közölt, amely­nek írói a Központi Ellenőrző Bizottság új­bóli létrehozásának szükségességét hangsúlyozzák (mint ismeretes, Sztálin ja­vaslatára a XVII. kongresszuson szüntették meg ezt a Lenin kezdeményezésére létre­hozott, főként a munkásság képviselőiből választott, számadással csak a kongresz- szusnak tartozó pártellenőrző szervet). A Pravda egy leningrádi olvasójának véle­ménye szerint még ez sem adhat azonban garanciát a hibák ellen: „pártpluralizmus­ra” lenne szükség, vagyis a párton belüli vi­ta szabadságára, úgy, hogy a szervezeti szabály szavatolná, nem vádolhatják majd a véleményt mondókat revizionizmussal, opportunizmussal vagy „pártellenes” frak­ciózással. Az igazság csakis vitában szü­lethet meg - írja az olvasó. Egy permi párttag levelében érthetetlen­nek tartja, hogy az eddigi kongresszusok miért nem hoztak döntést a Központi Ellen­őrző Bizottság felállításáról, hiszen Sztálin halála óta már több mint 35 esztendő telt el: mi zavarhatta a legfelsőbb ellenőrző párt- szerv lenini elvek szerint történő létrehozá­sát? - kérdezi a Pravda hasábjain. A párt- szervek gyakran nem a saját feladatukkal foglalkoznak. Az SZKP KB Politikai Bizott­sága például ülésein törvénytervezeteket hagy jóvá, bocsát össznépi vitára, noha ezt a törvényhozó szervnek, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének kellene megtennie. Vagy útépítési programot hagy jóvá. Mi­nek? Hiszen ez gazdasági kérdés. Talán a minisztertanácsnak nincs elegendő hatal­ma, hogy meghatározza ezt a programot, annál inkább, hogy a hozzá tartozó minisz­tériumoknak kell majd azt végrehajtaniuk? Minek van szükség az SZKP KB és a Mi­nisztertanács közös „kettős” határozatai­ra? Vagy talán a minisztertanácsnak nincs adminisztratív hatalma? - teszi fel a kér­dést a Pravda hasábjain V. Ljubcsik. TAMÁSSY SÁNDOR (Moszkva) Dámvadakat telepítettek a Bakonyba Dámszarvasokkal gyarapítják a nagy­vadállományt a Bakonyban. A korábbi években Tapolca-Sümeg térségében engedtek szabadon más vidékekről származó dámvadakat, az idén a Bakony északkeleti térségében telepített a Veszprém varsányi Jóbarátság Tsz 120 Gyulajról származó dámvadat. A lapátos agancsú szarvasok a Veszp- rémvarsány-Sikátor közötti erdőségben, egy bekerített vadaskertben kaptak he­lyet. A termelőszövetkezet, amely üzemi ágazattá fejlesztette a vadgazdálkodást, olyan állományt tervez kialakítani, amely a vadászati lehetőségek javításán túl, al­kalmat ad a jó exportlehetőségekkel biz­tató intenzív vadhústerrfielésre. Dicsérő oklevél az Állattenyésztő Vállalatnak A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalatot az 1987. évi szocialista munkaverseny­ben elért kiemelkedő eredményeiért, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi mi­niszter és a Medosz elnöksége dicsérő oklevél kitüntetésben részesítette. Az ok­levelet tegnap délelőtt a Művészetek Há­zában dr. Öcsödi Gyula, a MÉM osztály­vezető-helyettese adta át a vállalat képvi­selőinek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents