Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

1988. május 23. KÉPÚJSÁG 3 Többen - a társadalmi fejlődés szem­pontjából - fontosnak ítélték, hogy a do­kumentum ne csak az alapkutatások támogatását tartalmazza, hanem a mű­szaki fejlesztés segítését is. Javaslatot tettek egy-két olyan pontosításra is, amely az Országgyűlés, a kormány mun­kájának, funkcióinak egyes részleteit érinti. Az egyik javaslattevő azzal az igénnyel lépett fel, hogy a dokumentum szocialista pluralizmussal foglalkozó ré­szébe iktassák be a platformszabadság lehetőségét is. Többen indítványozták, hogy az állásfoglalás erőteljesebben lép­jen fel a közélet tisztaságának védelmé­ben. Mások a reformfolyamat visszafor­díthatatlanságával kapcsolatos garan­ciák hiányát tették szóvá. Az egyik felszó­laló felvetette, hogy az országos pártérte­A Magyar Szocialista Munkáspárt 1985 márciusában tartott XIII. kong­resszusa úgy határozott, hogy a szocia­lista rendszer erőforrásainak jobb hasz­nosításával, a népgazdaság teljesítőké­pességének növelésével teremtsük meg a gazdasági egyensúly javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit; a tudomány, a kultúra és a mű­velődés fellendítésével segítsük a társa­dalom alkotóképességének kibontako­zását; demokratikus intézményeink fej­lesztésével erősítsük a nemzeti egysé­get. A kongresszuson elfogadott helyzetér­tékelés, valamint az ennek alapján kitű­zött gazdaságpolitikai és életszínvonal­fejlesztési célok nem bizonyultak meg­alapozottnak. A hetedik ötéves tervben több cél kapott egyidejűleg elsőbbséget, mint amennyi reálisan megvalósítható. Gazdasági helyzetünk nem javult, nőtt az ország konvertibilis valutában fennálló adóssága, erősödött az infláció, növe­kedtek a lakosság terhei, csökkent az életszínvonal. Ezt a helyzetet részben tőlünk függet­len tényezők, nagyrészt azonban belső okok, tevékenységünk fogyatékosságai idézték elő. A világgazdaságban végbement, máig is tartó átrendeződésnek a magyar gaz­daságra gyakorolt hatását a Központi Bi­zottság és a kormány tévesen ítélte meg, ezért gazdaságpolitikai reagálása sem volt megfelelő. Nem vállaltuk, elkerülhe­tőnek véltük a gazdaságtalan termelés visszaszorításával, a támogatások leépí­tésével mindenképpen együttjáró konf­liktusokat. Az elosztás nem a ténylege­sen megtermelt jövedelemhez igazodott. Mindez a külső és belső egyensúly to­vábbi romlását pkozta, növekvő eladóso­dáshoz vezetett. Világossá vált, hogy tartós eredmé­nyeket a magyar gazdaság csak akkor érhet el, ha folytatódik a megkezdett re­form, kialakul a szocialista árutermelő gazdaság - fejlettségünknek és adottsá­gainknak megfelelő - működési és irá­nyítási rendszere. Megnehezítette ennek megvalósítását, hogy a gazdaságban megkezdett reform nem terjedt ki kellő időben a társadalmi élet más területeire. A közvélemény ezeket az ellentmon­dásokat tükrözi, a lakosság növekvő elé­gedetlenséget tanúsít a gazdasági és társadalmi fejlődés megtorpanása, a ne­hézségek megszaporodása miatt. Rom­lott a közhangulat, csökkent a párt és a vezetők iránti bizalom. A reális helyzetér­tékelés, a cselekvőkészség mellett van pesszimizmus, kiábrándultság, és teret nyernek megalapozatlan, irreális elgon­dolások. A kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézmé­nyeit is. A döntések egy része nem volt megalapozott, több fontos kérdésben nem tudtak érvényt szerezni a határoza­toknak. A párt-, az állami szervek és a tár­sadalmi szervezetek gyakorlata és mun­kastílusa nem a követelményeknek meg­felelően változott. A Központi Bizottság 1986 novemberi határozatában kimondta: fordulatra van szükség. Ezt követően 1987 júliusában kidolgozta a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programját. Ennek alapján a kormány stabilizációs munkaprogramot készített, amelyet az Országgyűlés jóváhagyott. Elkezdődött a kormányzati munka megújulása. A gaz­kezlet állásfoglalása alapján a Központi Bizottság készítsen felhívást, amely a do­kumentum lényegi elemeit emelné ki. Az észrevételek, módosító javaslatok el­hangzása után szünet következett, amelyet a szerkesztőbizottság intenzív munkával töltött. A csaknem félórás egyeztető munka eredményét ismét Berecz János ismertet­te. így például a szerkesztőbizottság egyet­értett azokkal a javaslatokkal, amelyek az __ i rányító testületek tagjaival szemben na­gyobb erkölcsi követelményeket támasz­tottak. Nagyobb hangsúlyt kapott továbbá a dokumentumtervezetben a társadalmi fejlődés szempontjából oly fontos műszaki fejlesztés elősegítése, illetve a szakszerve­zetek részvétele a politikai, a társadalmi és a gazdasági döntések előkészítésé­ben. (rövidített változat) daságban kisebb mértékű javulás jelei mutatkoznak, a szükséges fordulat azon­ban még nem következett be; feltételei csak hosszabb idő alatt teremthetők meg. Előrehaladásunk, a nemzet boldogu­lása azt követeli, hogy a társadalmi élet minden területén fordulatot hajtsunk végre: felgyorsítsuk a reformfolyamato­kat, összehangoltan folytassuk a gazda­ság és a politikai intézményrendszer mű­ködésének megújítását, segítsük a társa­dalom alkotóképességének kibontakoz­tatását. A gazdálkodás, a szocialista demokrá­cia fejlesztésével érhető el, hogy teljesül­jön a társadalom jogos igénye: maradjon fenn a létbiztonság, a jövedelmek a telje­sítmények szerint alakuljanak, csökken­jen az infláció, könnyebbé váljon a fiata­lok pályakezdése, a gyermekek eltartása és nevelése, általánossá váljon a gon­doskodás az idősekről, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberekről. Ezáltal tehetünk eleget mindenkori köte­lezettségünknek, hogy megőrizzük és gyarapítsuk a nemzet kulturális értékeit, erősítsük a társadalmi szolidaritást, ma­gasabbra emeljük a társadalom erkölcsi színvonalát. Céljaink elérésének legfőbb biztosíté­ka a szocialista társadalmi rendszer, amelynek alapja a munkásosztály veze­tésével, a munkás-paraszt szövetség erejével, az értelmiség támogatásával kiépített népi hatalom, a termelőeszkö­zök meghatározó részének társadalmi tulajdona, a marxista-leninista párt veze­tő szerepe, társadalmunk alapintézmé­nyeinek megerősítése és fejlesztése. A kommunistáknak és a szocializmus pár- tonkívüli híveinek részvétele a politika alakításában, a vezető testületek sze­mélyi összetételének megújulása, a poli­tikai intézményrendszer korszerűsítése, a politika nyíltsága és nyilvánossága te­szi visszafordíthatatlanná társadalmi és gazdasági életünk reformjának folyama­tát. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a Központi Bizottság alakítson munkabizottságot, amely elvégzi a hely­zet mélyebb elemzését, az okok feltárá­sát, s a közelmúltban folytatott viták ta­pasztalatait is hasznosítva felvázolja a szocializmus építésének távlati program­ját. Ennek keretében vizsgálni kell egy új programnyilatkozat elkészítésének a szükségességét. I. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete szükségesnek tart­ja a társadalmi és gazdasági reformfo­lyamat összehangolt folytatását és meg­gyorsítását. Mivel az MSZMP a történel­mileg kialakult egypártrendszer körül­ményei között tölti be vezető szerepét, így a átfogó reform folytatásának kiinduló­pontja a párt működésének megújítása. a) A párt erősítse tevékenységének politikai jellegét. A politika kidolgozása során támaszkodjon jobban a tudomány eredményeire, a gyakorlati tapasztala­tokra. Javítsa a párthatározatok politikai előkészítését és a döntések után a meg­győző, szervező és ellenőrző munkát. A párt összpontosítsa tevékenységét a társadalmi viszonyok fejlesztésére, a szocialista rendszer védelmét és a törvé­nyességet szolgáló alapelvek meghatá­rozására, a népgazdaság fejlesztési irá­nyainak kijelölésére, a társadalom szel­lemi, ideológiai életének befolyásolásá­A szerkesztőbizottság elnöke - egyet­értve a nagyobb nyíltság igényét megfo­galmazó küldöttekkel - amellett foglalt állást, hogy a vezető testületek munkájá­ról részletes tájékoztatás jelenjék meg. Úgy vélte, hogy a platformszabadság kérdésére a szervezeti szabályzat módo­sításakor kell visszatérni. Az alkotmány- módosítás pedig a Parlament hatásköré­be tartozik. A szerkesztőbizottság jelentése után határozathozatal következett: az orszá­gos pártértekezlet küldöttei - együttesen szavazva a tervezetről - négy ellenszava­zattal, kilenc tartózkodás mellett elfogad­ták a párt feladatairól és a politikai intéz­ményrendszer fejlesztéséről szóló állás- foglalást. ra, erkölcsi állapotának javítására, kül­politikai elveink és céljaink kialakítására, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére. b) A párt a demokratikus centralizmus elve alapján épül fel és működik. A jelen­legi helyzetben a fő feladat a pártdemok­rácia erősítése, minél teljesebb kibonta­koztatása. A kongresszusok között a Központi Bi­zottság dönt a párt egészét érintő ügyek­ről, állást foglal a társadalmat és a gazda­ságot érintő kérdésekben. A nagy hord­erejű ügyekben a Központi Bizottság elő­zetesen lefolytatott, az egész tagságra ki­terjedő pártvita alapján döntsön. A központi irányítás javításával egyide­jűleg biztosítani kell a területi és munka­helyi pártszervek, alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika alakításá­ban, növelni önállóságukat és felelőssé­güket a párt politikájának képviseleté­ben, a politikai tevékenység megszerve­zésében és ellenőrzésében. A párt alapszervezeteinek, szerveinek joguk és kötelességük, hogy kezdemé­nyezzék a felsőbb pártszerveknél az álta­luk szükségesnek tartott kérdések meg­tárgyalását, illetve vitára bocsátását. A felsőbb pártszerv testületi ülésén köteles a javaslatokat mérlegelni. A döntésről, annak indokairól a kezdeményező párt- szervezet kapjon tájékoztatást. Az alap­szervezetek hatáskörét úgy kell bővíteni, hogy az összhangban legyen a működé­si területükön levő állami szervek, válla­latok, intézmények önállóságával. A politikai döntések előkészítésekor a vezető testületek mérlegeljék a társadal­mi szervezetek, az érdekképviseleti szer­vek, a nyilvános fórumok véleményét és javaslatait. Lehetőleg több változatot tar­talmazó tervezetek készüljenek, figye­lemmel a társadalmi összefüggésekre és hatásokra. A döntésre hivatott pártszerv ülésén ismertessék a javaslattól eltérő el­gondolásokat is, és a testület foglaljon ál­lást azokról. A pártban a kollektív vezetés elve érvé­nyesül. A döntésekben és azok végrehaj­tásában résztvevők személyes politikai felelősséggel tartoznak. A végrehajtás ellenőrzése a pártmunka minden szintjén váljon rendszeressé. Terjedjen ki arra is, hogy a gyakorlat igazolja-e a politika és az egyes határozatok helyességét. Az el­lenőrzés tapasztalatait hozzák nyilvá­nosságra, kitérve szükség szerint a dön- téselőkészitők, a döntéshozók és a vég­rehajtásban résztvevők személyes fele­lősségére is. A pártdemokrácia fejlesztése indokol­ja a párton belüli választási rendszer mó­dosítását. Lehetővé kell tenni, hogy az irányítótestületek tagjainak meghatáro­zott hányadát az alapszervezetek, illetve az alsóbb szintű pártszervek közvetlenül választhassák, s ha munkájukkal, maga­tartásukkal elégedetlenek, őket vissza­hívhassák. A választások minden szin­ten titkosak legyenek. Mindenütt, ahol igénylik, több személyt kell jelölni. A párt új választási rendjét 1988-tól fo­lyamatosan be kell vezetni. Az irányítást mindenütt a választott tes­tület, az alapszervezetekben a taggyűlés gyakorolja. A választott testületek irányí­tásával működő apparátusok szakmai összetétele és szervezete, tagjainak fel- készültsége a pártszervek módosuló fel­adatkörének megfelelően alakuljon. c) A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét folyamatosan újra kell teremteni. A kommunisták minden fórumon nyíltan és felelőssőgtudattal mondjanak véleményt, kételyeiket pedig a párt fórumain vessék fel. A párt tagjai kötelesek a párt testületéi­nek álláspontját nyilvánosan képviselni. A vezetők ebben is mutassanak példát. A párttagok az illetékes pártfórumokon kí­vül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozatoktól eltérő szellemben; külön­véleményük támogatására frakciókat nem szervezhetnek. A véleményükkel ki­sebbségben maradottak álláspontjukat a pártszervek tanácskozásain, a párt el­méleti fórumain kifejthetik, illetve joguk van ahhoz, hogy saját alapszervezetük­höz, testületükhöz vagy felsőbb párt­szervhez forduljanak a vitatott ügy újra­tárgyalása érdekében. Amíg azonban a határozat érvényben van, kötelesek ma­gukat ahhoz tartani, illetve azt végrehaj­tani. A párttagok döntés előtt, illetve hiá­nyában képviselhetik saját álláspontju­kat. A párt tagjait folyamatosan tájékoztatni kell a Központi Bizottság és végrehajtó szervei, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság munkájáról és határozatairól. d) A párt vezető szerepének érvénye­sítésében meghatározó jelentősége van a kédermunkának. A párt kéderpolitikai elveinek érvényt kell szerezni. A párt­szervek a választók véleményét mérle­gelve tegyenek javaslatokat a politikailag fontos vezető tisztségek betöltésére. Lépjenek fel a választások és a kinevezé­sek tisztaságáért, törvényességéért, a protekció, az elvtelen összefonódás el­len. A jelöltek megítélésének fő mércéje az alkalmasság, a hivatalban levő veze­tők esetében teljesítményük, munkájuk eredményessége és emberi tisztessé­gük legyen. Az erkölcsi normák betartá­sát, a közélet tisztaságának védelmét minden vezetőtől, minden párttagtól szi­gorúan meg kell követelni. Bővüljön a pályázat útján és a megha­tározott időtartamú megbízatással be­tölthető funkciók köre. A politikai és a tár­sadalmi élet minden területén lényege­sen nagyobb számban jelöljenek tehet­séges fiatal embereket vezető tisztsé­gekre. Csökkenjen a párt-, az állami szervek és a társadalmi szervezetek ve­zető testületéiben a kölcsönös képvise­let. Folytatódjon a káderhatáskörök de­centralizálása. A Politikai Bizottság és a Titkárság tag­jai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a budapesti, a megyei, a me­gyei jogú, a városi és a budapesti kerüle­ti pártbizottságok titkárai - ha munkájuk alapján erre alkalmasak - ugyanarra a tisztségre legfeljebb két ciklusra választ­hatók meg. A Központi Bizottság ezt az elvet érvényesíti osztályvezetőinek kine­vezésénél is. Gondoskodni kell a tisztsé­gükből távozó vezetők megfelelő elhe­lyezéséről. A párt belső működésében bekövet­kezett, valamint a tervezett változások új szervezeti szabályzat kidolgozását indo­kolják. A Központi Bizottság e célból hoz­zon létre munkabizottságot, amely javas­latát terjessze a XIV. kongresszus elé. e) A szocializmus építésének nélkülöz­hetetlen feltétele a szövetségi politika kö­vetkezetes folytatása és megújítása. A társadalom osztály- és rétegviszo­nyainak átalakulásával, a párt politikájá­nak gazdagodásával, a szocializmus épí­tésének kiteljesedésével az MSZMP a nép pártjává válik. Továbbra is legfonto­sabb feladatának tartja a munkásosztály történelmi céljainak megvalósítását, amelyek nemzeti érdekeket fejeznek ki. A munkások és parasztok szövetségének jól bevált hagyományait folytatja és alkal­mazza a jelenlegi viszonyokra, épít és számit az értelmiség, valamint az ifjúság támogatására és cselekvő részvételére. Fontos feladatának tartja a különböző világnézetű embereknek, a nemzet alko­tó erőinek összefogását. Együttműködünk mindazokkal a más felfogású, más világnézetű állampolgá­rokkal, akik tevékenyen dolgoznak szo­cialista hazánk javára, tiszteletben tartják alkotmányos rendünket és nemzetközi kötelezettségeinket. Meggyőződéssel hirdetjük a párt ál­láspontját, de figyelembe vesszük az at­tól eltérő nézeteket. Előrehaladásunk fontos hajtóerejének tekintjük az építő szándékú bírálatokat, javaslatokat. A párt szervei, a néphatalom intézményei és a társadalmi szervezetek testületéi vizsgál­ják meg a sajátjuktól eltérő elgondoláso­kat is, de nyíltan, érvelve határolják el magukat attól, ami nem egyeztethető össze szocialista elveinkkel és nemzeti érdekeinkkel. f) A magyar nép döntő többsége a szo­cializmusban látja a nemzet jövőjét, cse­lekvőén részt kíván venni a munkában. A közgondolkodásban ugyanakkor teret nyertek polgári, valamint szocializmusel­lenes nézetek, terjed a politikai, világné­zeti közömbösség. Az előttünk álló feladatok megoldása igényli az ideológiai munka folyamatos megújítását, a marxista gondolkodás élénkítését. Az elméleti alkotó műhelyek, a tudományos kutatók elemezzék a gaz­dasági, társadalmi folyamatokat, tárják fel a kedvezőtlen jelenségek, tendenciák okait, mélyebb gyökereit, kísérjék figye­lemmel a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatait, és vonják le az általánosítható elvi következtetéseket. In­tenzívebb ideológiai, tudatformáló mun­kával segítsük a társadalmi fejlődés új je­lenségeinek felismerését és megértését, a valóság által igazolt értékrend kialakí­tását. A párt szervezetei, intézményei és tag­jai érvekkel lépjenek fel a túlzó és a kon­zervatív, a szocialista reformok szüksé­gességét tagadó, illetve az elveinket és politikánkat bármely oldalról támadó el­torzító nézetekkel szemben. Mutassák be a szocializmussal szembenálló esz­mék és törekvések valóságos természe­tét. Ösztönözzük a szocializmus melletti kiállást, tegyük elmélyültebbé a tudomá­nyosan megalapozott, reális nemzeti önismeretet, erősítsük a nemzeti érzést és önbecsülést. A szocializmus befogadja, őrzi és gaz­dagítja az emberiség értékeit. A párt fel­adatának tekinti a történelmi örökség ápolását, a nemzeti öntudat, a magyar­sághoz való kötődés, a cselekvésre kész hazaszeretet és az internacionalista gon­dolkodás, a népek barátsága eszméjé­nek erősítését. A párt erőfeszítéseket tesz a munkaerkölcs megszilárdításáért, a közösségi magatartás terjedéséért, a munkaszeretet, a helytállás, a tisztesség, a tehetség, a műveltség, a szaktudás na­gyobb megbecsüléséért. 2. A néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista plura­lizmus. Ez teremt lehetőséget a különbö­ző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá for­málására. A szocialista állam tevékeny­sége meghatározó tényező a társada­lomban. A Magyar Szocialista Munkás­párt súlyos történelmi helyzetben, a tár­sadalom széles körű támogatását meg­nyerve, nagy és eredményes harcot foly­tatott a Magyar Népköztársaság alkot­mányos, törvényes rendjének helyreállí­tásáért, és továbbra is legfőbb feladatá­nak tekinti az ország alaptörvényének megtartását, megtartatását, a szocialista törvényesség védelmét. A társadalmi, politikai fejlődés szüksé­gessé teszi az alkotmány felülvizsgálatát. A szocialista államszervezet önállóan, jobb hatásfokkal működjön, tisztázott le­gyen feladatköre és felelőssége. (Folytatás a 4. oldalon.) A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről Grósz Károly és Kádár János az MSZMP országos értekezletén (MTI TELEFOTÓ)

Next

/
Thumbnails
Contents