Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

2 tfÉPÜJSÁG Befejezte (Folytatás az 1. oldalról.) Nagyon igazuk volt azoknak a felszóla­lóknak, akik elmondották, hogy minél magasabb tisztségre jut valaki, annál messzebbről látható, tehát annál szigo­rúbb mércét kell alkalmazni vele szem­ben. Az emberek figyelik, hogy a vezető hogyan él, miként viselkedik. S a konv munistákkal szemben - különösen, ha magas tisztségben vannak - még szigo­rúbb követelményeket támasztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselőknek, hogy ami a törvény szerint mindenkinek jár, az nekik is, de inkább kevesebbet vegyenek igénybe a megengedettnél, mint többet. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy a párt hatékonyabban dolgozzon. Ma nyíl­tan kell politizálni, és nehéz kérdéseket is képviselni kell. Ha a párttagságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szük­ségességéről, akkor a párt nem lesz cse­lekvőképes, és a társadalom sem tud majd eredményesen dolgozni. Ez a sike­res pártmunka egyik kiindulópontja. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politikánk iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fejlődő és a fejlett tőkés or­szágok vonatkozásában. A párt feladatainak sikeres megoldá­sában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együtt­működést a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi országával, a KGST- tagállamokkal, erősítve velük az új voná­sokat hordozó valódi partneri kapcsola­tokat. Közös óhajunk, hogy a KGST mun­káját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés partnereink ré­széről is együttműködési készség nyilvá­nuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is beleszólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Nyugat-Európában, amellyel a legki­terjedtebbek a gazdasági kapcsolataink, vannak olyan erők, amelyek józanul gon­dolkodnak és a békés egymás mellett élés alapján a jövőre tekintenek. Tisztá­ban vannak azzal, hogy ha mindinkább érvényesül a kölcsönös biztonság, akkor a békés egymás mellett élés az egymás érdekeinek megfelelő, széles körű együttműködéssé fejlődhet. Ehhez van­nak partnereink. A tőkés országokban nem kevesen érdekeltek abban, hogy Magyarországon a politikai és a gazda­sági helyzet stabil legyen. Nemrégiben Thatcher asszony hívta fel egy magyar újságíró figyelmét arra, hogy ne legyünk már annyira pesszimisták, mert a magyar kormány reális politikát folytat és jó irányban halad. Jó lenne, ha a magyar sajtó ilyen szemlélettel valóban növelné az emberek munkakedvét. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, megújulásra kész pártunk, s nagyon sok pártonkívüli híve és támoga­tója a szocialista építés magyarországi gyakorlatának. Egy paptól hallottam a minap: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettől függ. Néha azt hallani, hogy most nem az eredmények emlegetésének az idejét él­jük. Rendben van, beszéljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mon­dani, hogy munkánknak, erőfeszítésünk­nek van értelme és célja. Különben ho­gyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosz­tani a reményeitől, és mindenkinek szük­sége van arra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez nem attól függ, nagy- vállalatnál vagy kis üzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számit, hanem az, melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, amelyeknek termékei Ja­pánban és az Egyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar népgazdaságnak, amely - nagy­ságától függetlenül - hatékonyan és ver­senyképesen dolgozik. Kedves Elvtársak! Az együttműködés feltételei közös tö­rekvéseink nyomán - bízvást mondhat­juk - javulni fognak a nemzetközi élet­ben. Minden vonatkozásban ésszerűbb és hatékohyabb kapcsolatok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdekében - egye­bek között - biztató tárgyalásokat folyta­tunk a Közös Piac képviselőivel, a külön­böző országok kormányainak megbizot- taival. Ezen a téren is együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel mindkét fél érdekeinek, s nem befolyá­solja sem az egyik, sem a másik társadal­mi-gazdasági rendszer elvi lényegét. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi kapcso­latokban most valamelyest teret hódit a realizmus, s erősödnek a biztonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz 1988. május 23. munkáját az MSZMP országos értekezlete is, amelynek e fórumról sok sikert kívá­nok. A nemzetközi helyzet pozitív mozzana­ta a Szovjetunióban és a többi szocialista országban zajló átalakítás. Ebben is megfigyelhető a kölcsönös érdekeltség a változások és a jelenlegi magyar gyakor­lat között. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista or­szág dolgát, s mi is nagyon érdekeltek vagyunk a szovjet peresztrojka valamint a más országokban zajló reformok sike­rében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követelményének és a realitások­ból indul ki. Kádár János a továbbiakban a vitában felmerült néhány javaslathoz fűzött meg­jegyzéseket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtá­si program, kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatának egyes kö­vetkeztetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondo­lást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető tes­tületek üléseiről. Kiemelte annak szüksé­gességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kérdések sokoldalú vizsgá­lata, elemzése és megvitatása után, szé­les körű mérlegelés alapján hozza meg döntéseiket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja A szünet után Berecz János, a szer­kesztőbizottság elnöke számolt be a bi­zottság munkájáról a pártértekezletnek. Bejelentette: a bizottság megbízatásá­nak eleget téve befejezte munkáját. Fi­gyelembe vette a Kádár János előadói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég felszólalásában el­hangzottakat, valamint 226 küldött írás­ban átadott véleményét, észrevételeit.- A küldöttek elé terjesztett állásfogla­lás-tervezetbe beépültek a párttagság­gal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a po­litikai rendszer továbbfejlesztésével fog­lalkozó eszmecserék tapasztalatai is - mondotta. - Joggal állítható, hogy a párt- értekezlet ezen dokumentuma megfelelő alapokra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt. Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően változott meg - állapította meg Berecz János. - A párttagság a vála­szokat felülről váró, néha elbizonytalano­dó, néha távlatokat is vesztett, a gyakor­latban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előre mutató cselekvési igénye­ket megfogalmazni képes, a politika ala­kításában tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifeje­ződése, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A politikai megújulá­sa iránti elkötelezettségüket tükrözte, hogy á tervezethez kapcsolódó vélemé­nyüket többnyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, indítvány érkezett. Ezt gazdagították az alapszervezetek, kol­lektívák és egyes személyek levélben el­juttatott javaslatai. A Baranya megyei küldöttcsoport közösen kidolgozott ja­vaslatokat nyújtott át a szerkesztőbizott­ságnak. Sok hozzászólás fejtett ki különböző témakörökben részletes véleményeket, amelyek szövegszerűen megfogalmazott konkrét javaslatokat nem tartalmaztak, gondolataik azonban beépülhettek az ál­lásfoglalás-tervezetbe, így hasznosítha­tók a további munkában is. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztőbizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a párt- értekezletnek néhány sorsdöntő társa- dalmi-gazdasági-politikai kérdésre, a megújulás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítása s a gaz­dasági reformfolyamat következetes to­vábbvitele szükséges. Ezért javasoljuk a küldötteknek, fogad­ják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron- lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez el az állásfoglalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megjelöli a cselek­vés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egységesen lépjünk fel. Sok felszólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüze­mi munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos pers­pektíva, akkor megoldjuk a párt és a tár­sadalom előtt álló feladatokat. Többen ki­jelentették: működő szocializmust aka­runk. Mivel ma is működik, én hozzáte­szem^ mi célunk a jól működő szocializ­mus. Ez a magyar nemzet érdekeinek legtisztességesebb szolgálata. * Kádár János főtitkári vitaösszefoglaló­ját követően az elnöklő Hámori Csaba bejelentette, hogy a szerkesztőbizottság összegezte az állásfoglalás-tervezet mó­dosítására tett javaslatokat, és ezek fi­gyelembevételével átdolgozta a doku­mentumot. Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztották. Harminc perc szünet követ­kezett, hogy a résztvevők a szöveget is­mét tanulmányozhassák. kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szervezetek is. Néhányan kezdeményez­ték: értekezletünk döntsön arról, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. Úgy gondoljuk, nem lenne célszerű innen megkötni a kezét a követ­kező kongresszusnak; előre eldönteni feladatait. A pártprogram előkészítésére a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. Ezt ajánljuk rögzíteni az ál­lásfoglalásban. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésének megújítá­sa - emlékeztetett Berecz János. - Töb­ben a szervezeti szabályzatot érintő ja­vaslatot tettek. Ezek többsége mérlege­lendő a további elemzéseknél. Kérem az értkezlet jóváhagyását, hogy a javaslato­kat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hiszen an­nak feladata azon munkabizottság kikül­dése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgetté és támogatta a vitában felszólalók és az írásban leadott hozzá­szólások túlnyomó többsége. A vita ta­pasztalatai alapján a szerkesztőbizottság szükségesnek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsítéséről kell be­szélnünk, hanem a politikai rendszer bel­ső felépítésének és működésének átfogó megújításáról, reformjáról. A megújítás alapvető tartalmát a szocialista pluraliz­mus működőképes intézményrendsze­rének kiépítése képezi. A szocialista pluralizmus az egypárt- rendszer keretei között - és ezeket rögzí­ti az új javaslat - fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesü­lésének és gyakorlásának egyszerre fel­tétele és eszköze. A néphatalom azt je­lenti, hogy a szocializmus talaján jelent­kező különböző tartalmú politikai érde­kek fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyaránt érvényesíthetők, kompromisz- szumokon nyugvó politikai érdekintegrá­ció útján. A néphatalom érvényesítése feltételezi, hogy a politikai érdekek plura­lizmusa a politikai intézményrendszerek­ben is megjelenjen. Ha nincsenek meg a politikai érdekek kifejeződési lehetősé­gei, és nincsenek meg a társadalmi part­neri viszonyon nyugvó egyeztetési eljá­rások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a hatalom népi jellege sem.- A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igény­lőknek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbít­hatja a munkásosztály érdekeinek érvé­nyesülését - hangsúlyozta a szerkesztő- bizottság elnöke. - Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocia­lizmus gazdasági, tulajdon- és érdekvi­szonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult és működő politikai intézményrendszer.- Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai berendezkedés szerkezeti át­rendezése - állapította meg. - Reformok­kal kell módosítani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt vezető szerepére épülő, tör­vénybe foglalt munkamegosztáson nyugvó, több döntési centrumú politikai rendszer kiépítését jelenti. Az átdolgozott állásfoglalás-tervezet a politikai intéz­ményrendszer szükséges átalakításá­nak fő irányait jelöli csak ki. A politikai in­tézményrendszer megújítása a magyar társadalom szerves fejlődésének ered­ménye lehet, nem követhetjük el a régi hi­bát, nem húzhatunk előre elméleti sémát a valóságra.- A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővo­nal erőterében. Ennek gyakorlati kidol­gozása azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokrati­kus intézményeinek kiépítése, megerősí­tése nagyszabású, átfogó jogszabályal­kotó tevékenységet is igényel. A szocia­lista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az eleme­ket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmusnak vannak valós, változat­lanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden eddi­ginél következtesebben szolgáló, haté­kony és demokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. A to­vábblépés feladatai azonban csak is a szocializmus mindenkori jelenének meg- haladási lehetőségeiből és szükségletei­ből, a haladás irányába tett lépésekből összegeződhetnek. Napjainkban e szük­ségletek a szocializmus történelmileg kialakult felfogásának radikális megújítá­sát tették halaszthatatlanná. Teljesít­ményorientált, az értékalkotó emberi te­vékenységet a kultúrában, a gazdaság­ban, a köznapi életben egyaránt előtérbe állító, hatékony, demokratikus és műkö­dőképes szocialista társadalomépítés­ben vagyunk érdekeltek. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelme­zésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezle­tünk is bizonyság arra, hogy az útkere­sés nehézségei nem téríthetnek el ben­nünket a társadalomépítés gyakorlatá­nak megújítására irányuló szándékunk­tól, és csakis vitákban alakulhat ki a re­formok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatainak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szük­ségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társa- dalmi-politikai-gazdasági helyzet is. Tu­datában vagyunk, hogy az ideológia nem vállakozhat a jövőben elérni kívánt társa­dalmi állapotok és folyamatok részletek­be menő leírására, a társadalmi és politi­kai élet minden jelenségének magyará­zatára. De segíthet és segítenie is kell ab­ban, hogy megújulási törekvéseink törté­nelmi léptékűek lehessenek. Az állásfog­lalás-tervezetben foglaltakkal összhang­ban az ideológia feladata tehát az, hogy értelmezze a szocialista társadalom vi­szonyait, működési folyamatait, tárja fel a fejlődésben megnyilvánuló ellentmondá­sok természetét, kritikailag értékelje azo­kat, s legyen elgondolása azok feloldá­sára. A feloldás minden esetben a politi­kai vezetés feladata. A politikai ideológia csak akkor hathat ösztönzően a társadalmi folyamatokra és a politikai cselekvésre, ha a mozgalom valóságos értékeihez igazodik. A társa­dalmat és a politikai döntéseket orientáló szerepe akkor valósul meg, ha körülha­tárolja az útválasztás kereteit, de nem írja elő a fejlődés menetének minden lépé­sét. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfele­lően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújításá­ra van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság' hatékonyságában elérendő fordulat te­remtheti meg az ifjúságpárti reformfolya­matok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a doku­mentumban elfoglalt terjedelmével mér­jük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit - véleményünk szerint - az ál­lásfoglalás tartalmazza. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelő­dés, az egészségügy. Támogatva az ál­lásfoglalás-tervezet megállapításait, ja­vasoljuk, hogy e területek halaszthatat­lan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költségvetési re­form keretében dolgozzák ki, az érintett területek képviselőit vonják be a tárgya­lásokba. A vitában számos hozzászóló foglalko­zott a gazdaság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állásfoglalás meg­állapításait. A vita megerősítette - össz­hangban a dokumentummal -, hogy leg­fontosabb feladatunk a Központi Bizott­ság 1987. július 2-án elfogadott kibonta­kozási, valamint a Minisztertanács - Or­szággyűlés által jóváhagyott - stabilizá­ciós munkaprogramjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság elnöke biztosí­totta az értekezletet arról, hogy az állás- foglalásba be nem épített javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi időpontban tematikusán fel­dolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöt­tek bízzák meg a megválasztandó Köz­ponti Bizottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a kö­rülmények mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalhatók fel. Berecz János a továbbiakban leszö­gezte: A vitákból, a különböző vélemé­nyekben megmutatkozó azonosságok­ból, a megújulást kikényszerítő törekvé­sekből, az állásfoglalás-tervezetből s a határozattá emelt dokumentumból kiraj­zolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szük­séges fordulat, reform és megújulás kö­vetelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szükséges, radikálisan is felgyorsítsuk a reformfo­lyamatot. Összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének és ideológiánknak a megújítását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánk­ban eredményesen folytatódjék a szo­cializmus építése. Úgy gondolom, kije­lenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkö­telezettségünkben egység van, stratégiai kérdésekben egységesek vagyunk. Ez egyúttal minőségileg új, a vitákban min­dig újjászülető és megszilárduló egység. Látnunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy képesek legyünk végigmen­ni a most kijelölt úton, meg kell tudnunk felelni annak az igénynek, amelyet Kádár János elvtárs az előadói beszédben így fogalmazott meg: „A pártban egységre, a politikában kiállásra, az országban ösz- szefogásra, a munkában helytállásra van szükség.” Fogadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességé­nek összegzését. Meggyőződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit fe­jezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ez­után is nélkülözhetetlenek pártunk szá­mára. Nincs is más választásunk, hiszen ha­ladnunk kell a magunk választotta úton, és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolgaink jobbra forduljanak, a társada­lom és az állampolgár egyaránt céljához közeledjen, vagyis az ország boldogul­jon. Ez az egység fennmaradásának pró­baköve és záloga - mondotta végezetül Berecz János. * Berecz János előterjesztését követően tizenketten tettek észrevételt, szöveg- pontosító javaslatot, s fűztek kiegészítést az állásfoglalás-tervezethez. Néhányan a lényeget jobban kifejező, a törekvésekre is utaló, az adott témakör minden lénye­ges elemét tartalmazó szövegrészek beiktatását kérték. Volt, aki annak a véleményének adott hangot, hogy az állásfoglalás általános bevezetőjében rögzítsék az utóbbi évek hibás döntéseinek kritikáját. Mások újó­lag szót emeltek azért, hogy a párt vezető testületéinek üléseiről részletesebb tájé­koztatást kapjon a tagság, akár az ülések jegyzőkönyveinek közreadásával is. Az egyik küldött - az állásfoglalásban meg­fogalmazottakkal ellentétben kérte, hogy a párt a dokűmentumban az alkotmány felülvizsgálata helyett új alaptörvény megalkotását kezdeményezze. Berecz János beszámolója a szerkesztőbizottság munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents