Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 121. szám

4 NÉPÚJSÁG

1988. május 22.

Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete

(Folytatás a 3. oldalról.) elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működötökére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk.

Nagy tartalék és szervező erő rejlik a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében, a vállalkozások formáinak gazdagításában, a tulajdonosi érdekeltség erősítésében, a társadalmi töke mobilitásának javításában. Ezért támogatjuk a korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő társasági törvény megalkotását, amely az eddigieknél jobb lehetőséget teremt a különféle szocialista tulajdon- formák, a magántulajdon, valamint a külföldi tulajdon működéséhez. Hiszen tőkeerős, nemzetközileg versenyképes nagyvállalatokra éppúgy szükségünk van, mint a különböző méretű kis- és közepes vállalkozásokra.

A fogyasztás- és jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni, hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni.

Megoldandó kérdés a részvénytársaság, a tőzsde beilleszkedése a szocialista tulajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció vagy az állami adósságvállalás mértéke. Mindez rövid és hosszú távon különböző társadalmi problémákat, eltérő egyéni és közösségi érdekeket érint. Megoldásuk csak a gazdasági és társadalmi előnyök és hátrányok nyilvános mérlegelése alapján alakítható ki.

Politikai intézményrendszerünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaságirányításban az építésvezető szerepét a kormányra bízzuk és a kormánytól a parlament kérje számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tartozzon felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak.

A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a család, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és tevékenykedőket összefogó egyesülések kiépülése útján biztosíthatjuk. A politikának támogatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az önkizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálkodás és a nép igazságérzetével találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává.

SCHMIDT ERNŐ, a szombathelyi Fal- co Fakombinát vezérigazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás ösz- szefüggéseit elemezve midenekelőtt a kisvállalkozások szerepéről szólt: - A kisvállalkozót én olyannak képzelem el, akinek nincs tőkéje, vagyona, hanem csak szaktudása, képessége és vállalkozó kedve van. Ezeknek a vállalkozó kedvű embereknek kellene az elindulás lehetőségét megteremteniük. A szükség, a kényszer már kierőszakolt egy figyelemre méltó megoldást azok számára, akik napjainkban foglalkoztatási gondokkal küzdő térségeinkben munka nélkül maradtak. Nekik létrehozott a kormány egy úgynevezett újrakezdési támogatási alapot.

Másol már jól ismert az úgynevezett kockázati tőke szerepe, éppen a kisvállalkozásban. Ott nem adnak annak hitelt, aki egyébként is gazdag, hanem a kisvállalkozó ötletét finanszírozzák, haszonrészesedés kikötése mellett. És akkor is finanszírozzák, ha a vállalkozónak nincs garanciája a hitel visszafizetésére.

A kisvállalkozási forma nálunk is megtette a kezdeti botladozó lépéseit, azután össztűz zúdult rá. Rögtön kezdtük félteni a főmunkaidő becsületét. Adatok keringtek a vállalkozásból származó nyereségsummákról. Nem lehetett azonban hallani a csődbe ment kezdeményezésekről és a nyomukban megjelenő anyagi veszteségekről. A vállalkozás nyomán törvényszerűen megjelennek a társadalomban a jövedelemkülönbségek, az egyéni gyarapodás. Ha az egyéni gyarapodást nem engedjük, vagy korlátok közé szorítjuk, akkor árutermelő gazdaságunk motorját kapcsoljuk ki.

Nagyon nagy gondunk - folytatta -, hogy a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközöket kis hatékonysággal működtetik. Sürgős áttörésre van szükség a gazdaság teljesítőképességében. Ha ez

rövid néhány év alatt nem következik be, akkor saját magunk bizonyítjuk, hogy a társadalmi tulajdon magasabbrendűsé- ge nem igaz.

A társadalmi tulajdon hatékony működtetése csak úgy képzelhető el, ha a tulajdonosi és a vállalkozói funkciók egymástól határozottan elkülönülnek. Az állam, mint tulajdonos, ne apró részletügyekkel foglalkozzék. Az államnak a monetáris politikát, a piac működtetését és a gazdaságpolitika alakítását kell végeznie; ugyanakkor az összes termelési tényező, a bér, az ár, az import, a tőke a vállalkozás hatásköre.

Az elmondottakat e szavakkal összegezte:- Én nem féltem a szocializmust a vállalkozástól. Inkább attól féltem, hogy a már hosszú ideje tartó, a társadalmi tulajdon működtetésének krízise lassan visszafordíthatatlanná válik.

KATONA BÉLA, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragaszkodunk-e a korábban kialakult modell további fenntartásához kisebb változtatásokkal. Ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megoldást, a rendszer átfogó minőségi megújítását olyan stratégiai változtatások segítségével, amelyek egyértelműen szocialista jellegűek.

Kifejtette, hogy az utóbbi utat kell választatni. A pártban megvan az a szellemi, politikai, erkölcsi erő, amely a változás végrehajtásához szükséges - hangoztatta. Mindezek alapján javasolta, hogy az állásfoglalás bevezető részében, a politikai folyamatosság vállalása mellett, kiemelten és határozottan rögzíteni kell, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezte magát az alapvető változások végrehajtása mellett, és ez képezze programnyilatkozata alapját.

A továbbiakban arról szólt, hogy ennek megvalósítása nem egyszerű feladat, mert nálunk is jelentkeznek a változtatástól félő, attól esetenként saját kicsinyes, személyi hatalmukat óvó, konzervatív erők.

Katona Béla sürgette az elmúlt évekfó- lyamatainak tudományos szintű elemzését. Kitért rá, hogy az elmúlt években merev pénzügyi szemlélet uralkodott, és ez jellemzi a mostani stabilizációs programot is. Javasolta: a pártértekezlet foglaljon állást amellett, hogy a jövőben a szerkezetváltást valóban elősegítő műszakitechnológiai fejlesztés felgyorsítását és a hozzá szükséges tőkeátcsoportosítás kikényszerítését, a tőkebevonások lehetőségének megteremtését tekintsék az egyik prioritásnak.

Az állásfoglalásnak a káderpolitikával foglalkozó részével kapcsolatban kifejtette: elsősorban a politikai vezetőkre vonatkozóan ki kell mondani: már nem hisz- szük azt, hogy a kommunisták különleges emberek, azt meg főleg nem, hogy tökéletesek. De azt joggal elvárják tőlük, hogy erkölcsi tekintetben valóban példamutatók legyenek.

Fontos lenne végiggondolni, hogy a formailag meglévő lehetőségek ellenére miért nem volt jellemző mindeddig a szabad véleménynyilvánítás és a vita még a párt testületéinek munkájára sem. Arra a következtetésre jutott, hogy a vélemény- nyilvánítások elmaradásának legdöntőbb oka a veszélyérzet hiánya volt. Nem volt veszélyérzete a testületek tagjainak, mert éveken keresztül senki nem kérte tőlünk számon, hogyan és kinek az érdekeit képviselik az adott testületben. Nem volt veszélyérzete a testület vezetőinek sem, mert meg voltak győződve róla, hogy a politikai hatalom és a párt vezető szerepe széles körű véleménynyilvánítás és viták nélkül is fenntartható. Szerencsére ezt a tespedt állapotot az élet már elsodorta. A párt vezető szervei pedig maguk döbbenhettek rá, hogy egy szűk csoport döntéseiben sok a hibalehetőség, a valóban helyes döntésekhez valódi vitára van szükség, mert ezek hiányában a hatalom ugyan megmarad, de a bizalom gyorsan fogy.

GRÁF JÓZSEF, a szigetvári városi pártbizottság első titkára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban töb- bé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt működésének vezérelve a demokratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jó néhányszor megfogalmazódtak, ám a gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet demokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a

párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság.

A döntéshozatal mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megköny- nyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választbtt testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása.

Szóvá tette azt is: a párttagok körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen.

Ezután a politikai munka egyik gyengéjéről a tulajdonról szóló mostani elméletek kiforratlanságáról, magyarázatuk fogyatékosságairól beszélt.

KOVÁCS ANDRÁS filmrendező feltette a kérdést: mit tudnak realizálni azokból az értékes gondolatokból, amelyek a pártszervezetek vitáiban és ezen az értekezleten felhalmozódtak? - Az állásfoglalás-tervezet rengeteg hasznosítható gondolatot tartalmaz - hangsúlyozta -, s nem is lehet ez másképpen, hiszen ez volt kiindulópontja eszmecserénknek. Az állásfoglalás-tervezet - és ezért szavazok mellette - lehetővé teszi a változáso- kat, de nem fogalmazza meg nyíltan ezeket. Vitáinkban ugyancsak tükröződött ez a kettősség: az ellenvélemények árnyalatokban fogalmazódtak meg, tehát részben ismerni kell, hogy ki mondja azokat, másrészt ismerni kell a témát. Holott mindannyian tudjuk, az éles fogalmazásnak az az előnye, hogy világossá, félreérthetetlenné teszi az ütközést, és ezzel önmagában is gondolatokat ébreszt.

Én is szeretnék élesen fogalmazni... Ennek a pártértekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generáció- váltást, amely szintén feladatunk. De - és ezért van szükség az éles szavakra - egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. És mint ideológus hozzátette: szükséges a visszatérés Marxhoz.

E nyilatkozat óta két évtized telt el, s ezalatt hozzászokhattunk, hogy remek szövegeink vannak, de mintha az alkalmazásról, a végrehajtásról kevésbé egyértelműen beszélnénk. Mintha nem lennénk tudatában annak a felelősségnek, amit az egypártrendszer jelent, hiszen minden a mi vitáinkban dől el. Tehát az is a párt vitáiban dől el, hogy a jövőben nem a párton belül kell minden kérdésről dönteni, hanem az államapparátusban, a társadalmi szervezetekben.

Ezután arról szólt, hogy milyen legyen a párttagok viszonya azokhoz a társadalmi szervezetekhez, amelyek alakulóban vannak, meg fognak alakulni. - Az a konfliktus, amely a Demokratikus Fórummal kapcsolatban kialakult, s amelyre nem szeretnék részletesen kitérni, jellegzetesen demonstrálta a. kialakult szituációt. Szerintem rossz magatartás lesz, ha bezárkózunk, ha elhatározzuk, hogy párttagok ne vegyenek részt ezeknek az egyesületeknek, szervezeteknek a munkájában. Mert mi lehet az eredménye? Dialógust csak akkor folytathatunk, ha jelen vagyunk, ha vállaljuk a vitát, ha eszmét cserélünk, ha kontaktusban vagyunk. Enélkül a demokrácia - illúzió lehet csupán.

FARKAS KÁLMÁNNÉ, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója a párt vezető szerepének fontos elemeiről, a szó és a tett egységéről megállapította: ha ez megbomlik, akkor elveszítjük a párttagok és pártonkívüliek bizalmát. A bizalmat vissza kell nyernünk. A felszólaló a továbbiakban javasolta, hogy a Központi Bizottság és a párttagság kapcsolatának javítására a KB valamennyi üléséről adjanak ki rövid időn belül jegyzőkönyvet, s az elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak. így a párttagok » megismernék e testület munkáját, vitáit, a döntéshozatalt, a párttestület pedig megismerné a döntéseinek fogadtatását.

Az állásfoglalás-tervezetnek a párton belüli választási rendszert módosító javaslatát Farkas Kálmánná azzal egészítette ki, hogy közvetlenül a pártértekezlet befejezése után kezdjék alkalmazni. Majd arról szólt, hogy a párt vezető szerepének erősítését is szolgálja, ha a párttagok elméletileg felkészültebbek.

Az értelmiség helyzetét elemezve hangsúlyozta: az értelmiségieket meg kell becsülni társadalmi szerepük szerint is, hiszen növekvő társadalmi szerepüket nem az egyes társadalmi osztályok és rétegek ellenében kívánják gyakorolni, hanem velük együtt.

SZABÓ ISTVÁN, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a párt politikai mozgástere - a külső körülmények miatt - szűkebb volt a szükségesnél és annál, mint amit arról sokan feltételeznek. Ezzel összefüggésben felvetette azt a kérdést, hogy a rendelkezésre álló mozgástérben a párt megtett-e minden lehetségest és szükségest, majd így folytatta: mai fejjel - két évtized tapasztalata alapján - én is úgy gondolom, hogy a reformintézkedések részlegessége, lassú folyamata, netán elakadása vagy visszarendeződése drámai módon csökkentené a magyar társadalom cselekvőképességét, a gazdaság életerejét.

A felszólaló ezután agrártermelésünket, agrárpolitikánkat értékelte. Ez - mondotta - nagymértékben járult hozzá annak idején az életszínvonal növeléséhez, a belső stabilitáshoz és eredményeink nemzetközi elismerésének kivívásához. Erősítette az osztályok és rétegek szövetségét, a közmegegyezést. Nem csekély mértékben szolgálta az utóbbi évek nehészégeinek elviselését, áthidalását. Mindenekelőtt az tette ezt lehetővé, hogy sohasem mondtunk Te a különböző tulajdonformák és szektorok együttes működtetéséről. A rugalmasabb szövetkezeti formák meghatározó szerepe jó találmányunk. Mint ahogy az a nagyüzem és a kisüzem, a közös és a háztáji célszerű ötvözése is. Jó irányba hatott az átlagosnál ösztönzőbb anyagi érdekeltség, a nagyobb döntési szabadság, a kockázatvállalási és a vállalkozási lehetőség.

A 60-as, de különösen a 70-es években, a termelési rendszerek életre hívásával is lehetőséget teremtettünk a legfejlettebb nagyüzemi mezőgazdasági technika és technológia importjához, az iparszerűség elindításához. Az alapvető szükségletek - de nem a valós igények - minimumának szintjén rendelkezésre állottak a tőkés valutákért behozott beruházási javak, a termeléshez szükséges anyagok, műtrágyák, növényvédő szerek, fehérjetakarmányok, alkatrészek és mások. Szaporodtak ugyan a hiánygazdálkodás jelenségei, de az ellátás viszonylagos rendezettségét sikerült megőrizni.

Más kérdés, hogy a magunk teremtette lehetőségeket nem mindig és nem mindenütt használtuk ki kellő hatásfokkal. A hazai gazdaság ismert korlátái, illetve negatív jellemzői bennünket sem kerültek el. így a mennyiségi fejlődéshez képest elmaradtunk a minőségi és hatékonysági követelmények teljesítésében; nem vált uralkodóvá az alapanyag-termelés és a - feldolgozás korszerű, közös érdekeltségű, integrált kapcsolata. Szóvá kell tenni ezen a fórumon is a minőség, a szerződési készség és fegyelem, az üzleti kultúra hiányosságait.

Minden eddiginél tágabbra nyílt az agrárolló, csökkent a nyereségérdekeltség, és ez a termelésfejlesztés gátjává vált. Változatlan eszközállománnyal, kisebb létszámmal és nem kielégítő nagyüzemi érdekeltséggel kell egyre többet produkálnunk ebben az ágazatban.

Napjainkban a mezőgazdaságot sem hagyják érintetlenül azok a működési zavarok, amelyek a magyar gazdaságot általában jellemzik, és ezek veszélyeztetik a kibontakozás sikerét. így törekvéseink ellenére sem szűnt meg az a gyakorlat, hogy a jól gazdálkodó szervezetek jövedelmét a költségvetés átcsoportosítja; több száz az egyik napról a másikra élő gazdálkodó szervezetek száma; egyes helyeken megtorpant, máshol még el sem kezdődött a jó vezetői képességek, az igényesség, a korszerű szaktudás, a munkakultúra számonkérése, általánossá tétele, megbecsülése. Ehhez járul, hogy a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme elmarad a más szektorban dolgozókétól.

A szerkezet átalakításának igénye a mezőgazdaságot illetően sajátos. Itt a szerkezet nem szakítható el a gazdaság- földrajzi adottságoktól. Azt sem feledhetjük, hogy az agrártermékek szinte teljes összességükben - ha nyomott áron is -, viszonylag jól értékesíthetők. Ezt tudva kell kialakítanunk az agrártermelés fejlesztésének korszerű, a versenyképességet megalapozó feltételrendszerét és tárgyi feltételeit. Nagyobb teret kell nyitnunk az értéktörvény érvényesülésének, a piaci erők működésének, az egyenlő esélyeken alapuló versenyeknek. Tovább kell oldani az ágazati és szektorális kötöttségeket. Fel kell hagynunk a tulajdonformák és a szektorok önkényes rangsorolásával.

PINTÉR IMRE, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára bevezetőként a vállalat eredményeiről számolt be a párt- értekezletnek, majd az üzemi pártszervezetek munkájáról és gondjairól szólva kifejtette: - Úgy érzem, hogy még eredményesebb munkát tudtunk volna végezni, ha a párt egész tevékenységében jobban a figyelem középpontjában áll az üzemi pártszervek informálása, véleményének figyelembevétele a döntések előkészítésében, a végrehajtás megszervezésében, ellenőrzésében. Több fórumon szóvá tettük már, hogy amíg az Ipari Minisztérium és a Gazdasági Kamara évente többször közvetlen eszmecserét folytat a vállalati gazdasági vezetőkkel, nem tapasztaljuk ezt az érdeklődést a Központi Bizottság részéről, a nagyüzemek párt- szervezetei iránt. A jelenlegi információs rendszer nem tudja helyettesíteni az élő, közvetlen kapcsolatot.

Párttagjaink megfogalmazták: sok gondnak elejét tudtuk volna venni, ha a pártvezetés ugyanolyan gyorsan, érzékenyen reagált volna a pártszervek, illetve a párttagság jelzéseire, mint most, a pártértekezlet előkészítése során. Ezért javasoljuk: a szervezeti szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen elemezzék a párttagság jelzéseit. Az üzemi párttagok azt is észrevételezték, hogy a döntések jelentős része felülről indul ki, és ezeket a párttagság már mint kész tényt veheti csak tudomásul. Sokszor olyan központi döntés mellett kell kiállnia, amellyel kapcsolatban a véleményét előzetesen nem kérték ki - mondotta Pintér Imre.

MEDGYESSY PÉTER, a Minisztertanács elnökhelyettese az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar gazdaságot egy évtizede a stagnálás, a versenyképesség romlása jellemzi. A gazdaság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek. így korábban a beruházások, de most már mindinkább a fogyasztás korlátozásával kényszerültünk fékezni az eladósodási folyamatot. Ezzel a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani, de a szükséges struktúraváltozások, főként a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, a jövő megalapozása elmaradt. A reformprogram megvalósítását következetlenség jellemezte.

A 80-as években, különösen az évtized közepe óta ígéretes reformlépésekre került sor. A kisvállalkozás intézményesítése, a tőkepiac fejlesztése, a bankreform, az adóreform és a most napirenden lévő társasági törvény a gazdaság önszervező képességét, a vállalkozószellemet kívánják erősíteni. Törekednek a részletekbe nyúló állami irányítás visszaszorítására, a piac működését gátló korlátok leépítésére. Részei ezek az átfogó, a párt- és kormányprogramban körvonalazott stratégiának.

E változások azonban - mutatott rá a miniszterelnök-helyettes - ez ideig nem voltak átütő erejűek, mert a társadalom nem győződött meg a párt és a kormányzat megújulási eltökéltségéről. Nem alakult ki a szellemi pezsgés, nem formálódott széles körű vitákban az az egység, ami pedig a reformperiódusok nélkülözhetetlen élesztője.

A nehéz helyzet nem okvetlenül bénító erő - folytatta Medgyessy Péter. - Képesnek kell lennünk aktivizáló erővé transzformálni azt az elégedetlenséget, amely most gyakran tehetetlenségérzetben, közömbösségben, néha parttalan kritikában és indulatokban jut kifejezésre. A kormányzat ezt tekinti alapvető feladatának. Ehhez kérjük a pártértekezlet támogatását. Azt, hogy a párt mozgalmi eszközeivel biztosítsa a változásokat bátorító nyílt, politikai légkört. Ehhez szükséges a politikai intézményrendszer fejlesztése és a párt megújulása, az érdek- képviseleti szervek aktivizálása, a társadalmi kezdeményezés, önszerveződés feltételeinek javítása.

Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását.

PROKOP ZOLTÁN, a Belügyminisztérium MSZMP-alapszervezeti titkára bevezetőben elmondta, hogy alapszervezetük kommunistái körében a közélet tisztaságáról, a korrupcióról, a láthatat-