Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 121. szám

1988. május 22.

lan jövedelmekről bontakozott ki széles körű vita, amikor az állásfoglalás-tervezetet tárgyalták.- A párt iránti bizalom erősítése érdekében úgy látjuk, hogy az e területen tapasztalható negatív jelenségek megelőzéséből, visszaszorításából nagyobb részt kell vállalniuk a párttagoknak, a párt szerveknek.- Megfigyelhető, hogy a társadalom úgy általában felháborodik a negatív jelenségek miatt, de az egyes konkrét esetek megítélése már nem egyértelmű. Nem kevesen bocsánatos bűnnek tekintik a csúszópénzt, amit a hiánycikkeknek minősülő áruért, vagy nehezen biztosítható szolgáltatásért adnak, vagy amikor ügyeik intézésénél protekciót keresnek, A közélet tisztaságát sértő cselekményeknél szinte mindig jelen vánnak a gazdaságunkban tapasztalható hiányosságok, az emberi gyengeségek. Akadnak olyanok, akik munkaköri kötelességük teljesítéséért várnak, néha erőszakosan követelnek előnyöket, anyagi ellenszolgáltatásért. Nemegyszer a kéz kezet mos elv alapján történik az ügyintézés.

A felszólaló szerint a szocialista alapelveinkkel ellentétes tendenciák felerősödnek. Utalt arra, hogy előfordul, amikor a közélet tisztaságát párttagok, vezetők sértik meg. Felidézte azt a két esetet, amit legutóbb a Belügyminisztérium két főtisztje követett el, s amelyért azonnal eltávolították őket a rendőrség soraiból.- Tudjuk, hogy a párttagokra is hatnak a társadalom kedvezőtlen jelenségei, de a párt tagjaitól jogosan elvárható, hogy az ilyen cselekményeket ne nézzék el, hanem fedjék fel és követeljék meg a felelősségre vonást. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bejelentéseiket a kivizsgálásra illetékesek érdemben bírálják el, biztosítsák a bejelentő védelmét, és az elkövetőkkel szemben szigorúan járjanak el.

A társadalmi torzulások elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszközének azt tartomm, ha ezeket a nyilvánosság elé tárjuk. Az újságok, a tömegkommunikációs eszközök többször is - az utóbbi időben egyre gyakrabban - a nyilvánosság elé vitték a jelentősebb korrupciós és vesztegetéses ügyeket. Ezzel fontos szerepet töltenek be egyrészt a társadalmi tudat alakításában, a közvélemény formálásában, másrészt a közéleti demokrácia erősítésében, a törvény előtti egyenlőség szemléltetésében.

ACZÉL GYÖRGY, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója:- A konferencia dicséretével szeretném kezdeni. Három esztendővel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson úgy fogalmaztam, hogy más országban él ez a nép, és más nép él e hazában. Most szeretném azt is megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország.

Sok a miénkhez hasonló ország van ma környezetünkben s Európa-szerte, ahol hasonló, vagy a miénknél is nehezebb helyzet van. Miért itt ilyen nagy a feszültség, miért itt ilyen nagy a zavar? Véleményem szerint azért, mert itt mentünk el messze a demokráciában, a szabadságjogokban, a reformtörekvésekben, ez adta meg a lehetőséget arra, hogy ilyen szabadon és nyíltan, ilyen történelmi felelősséggel fogalmazzanak itt az emberek. A mi pártunk történetében - tudományos alaposság nélkül mondom - jó néhány döntő fordulatot jelentős központi bizottsági ülés volt, és ez a mostani a harmadik pártértekezlet.

Az első pártértekezlet tárgya a termelés, az ország életének újjáindítása volt. Az indulás rövid időre sikerült, majd belefulladt az ötvenes évekbe. Az indulás rövid időre sikerült, majd belefulladt az ötvenes évekbe. A második jelentős központi bizottsági ülés 1953-ban volt, és utána elkezdődött a huzavona, a személyi torzsalkodás, az egységhiány, amely az 1956-os tragédiába torkolt. 1956 decemberében, illetve az 1957-es pártkonferencián megindult az a fejlődés, amely idáig vezetett. Véleményem szerint, ezek a döntő fordulatot jelentő központi bizottsági ülések és a pártkonferenciák azzal a tanulsággal is szolgálnak számunkra, hogy olyan döntést nem szabad hozni, amelyik halogatódik, hanem arra van szükség, hogy a döntéseket végrehajtsák, az azonnali cselekvésre szavazzanak, és úgy érzem, arra szavaztak itt a felszólalók is.

Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, a késlekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol.

Ezekről ma már általánosságban nem szabad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék - a teljesség igénye nélkül - néhány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson.

Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. Félrevezető, mert akadályozza, hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legyen.

És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár minden értünk született gondolatát.

Mindezt összefoglalhatnám azzal, amit Lukács György mondott rólam, hogy a le- gyen-t és a van-t szívesen össztévesz- tem. És talán felelős vagyok azért, hogy a kontinuitást túl nagy súllyal képviseltem, és túl kevés erővel a diszkontinuitást, éppen a Lukács Györggyel folytatott vitában.

Mégis, tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt. Engedjék meg, hogy Keresztúry Dezső barátomhoz csatlakozva, hadd mondjak erről én is valamit. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyar- ország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a harminckét évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az a szellemi pezsgés, ami ebben az országban megindult. Úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évét, a mai hibákért nem lehet letagadni.

De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagy mértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok ro- botosának” - Kádár Jánosnak.

Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban a közéletnek. Ennek az értekezletnek sem. Nézzenek körül! Hány küldött van ebben a teremben, aki annyi idős, mint Petőfi Sándor volt akkor, amikor örökéletű mű birtokában áldozta életét a szabadságért?

Nekünk, akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a közéletbe. Legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy olyan pártot, olyan országot adjunk át a jövő nemzedéknek, amely az ő alkotóerejüket, önálló gondolkodásukat, szemléletüket semmiben sem korlátozza, mert amit sokan megálmodtunk, amiért oly sokan elpusztultak, de amiért éltünk s ékünk, a szocializmust ők fogják megvalósítani.

Ezért az eszméért, amit szocializmusnak neveznek, aminél - meggyőződésem szerint - jobbat még az emberiség nem talált ki magának. Ezért milliók haltak meg: egy burzsoá lexikon azt írja, hogy ez az az eszme, amiért az emberiség töténetében a legtöbben áldozták életüket. Nem a termelőeszközök állami tulajdonáért, nem is csak a közösségi tulajdonért küzdöttek, hanem mert tudták: ez az eszme biztosíthatja az embereknek - ha jól csinálják, nem úgy, mint eddig, ennél jobban - az emelkedést, az emberi életet, az otthonosságot a világban, a több, felelős demokráciát, a több, rendet is teremtő szabadságot, mindazt, amire az emberek vágytak, és mindazt, amiért éltek.

Mit hoz a jövő? - tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt nekünk kell hozni, a perspektívát, a reményt visz- sza kell adni az embereknek! Ezzel a bizalmat adjuk vissza és olyan jövőt kell hozni, ami érdemessé tesz arra, hogy ne csak a szót adjuk át, hanem valóságos, szocialista országot adjunk át utódainknak.

A reform és a szükséges gazdaságpolitikai változások előkészítése zajlik. A legnehezebb feladat az, hogy egyidejűleg egymással párhuzamosan kell stabilizálni - vagyis megfékezni - az egyensúlyhiányt, és megindítani azokat a strukturális változásokat, amelyek a későbbi fellendülés szilárd bázisát jelentik. A múltban a strukturális változások rendre háttérbe szorultak a nyomasztó, rövid távú feszültségek következtében. A komplex és programszerű gondolkodásra, tervezésre épp azért van szükség, hogy ezt a veszélyt a jövőben elkerülhessük.

A gazdasági mechanizmusban, az intézményrendszerben tett lépéseink csak akkor fejtik ki hatásukat, ha erősítjük a piaci viszonyokat, ha a jövedelmező gazdálkodás, a tőke megőrzése és gyarapítása, a vagyonérdekeltség, a tulajdonosi motiváció nem egyszerűen a gazdaságirányító apparátusok által számonkért mutatók lesznek, hanem belső hajtóerővé, a siker legfontosabb mércéjévé válnak. Működőképes mechanizmusok kellenek, nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok.

Programunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika, a kereslet főként banki eszközökkel való kézben tartása, amely a kínálat növelésére serkentő feltételek mellett az inflációs feszültségek enyhítésének alapvető eszköze. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése, amely a hátrányos helyzetűeknek esélyt ad, az igazságtalanságokat szocialista elveink szerint kiküszöböli, miközben teret ad a valós és társadalmilag elfogadható jövedelem differenciálódásnak.

A piac működésének kolátai csak akkor szüntethetők meg, ha a vállalatok, szövetkezetek szigorúan saját erőforrásaikból élnek. A támogatások és kedvezmények szövevényes rendszerét rövid idő alatt le kell építeni. Ugyanakkor a társadalmi élet egyes területein, így például a kultúrában, az egészségügyben, a piacon túlmutató értékrendnek is érvényre kell jutnia.

A gazdaságpolitika kockázatát a társadalom jelentős része bizonyára vállalja, ha annak problémáit, feszültségeit, kedvező, de elkerülhetetlen negatív hatásait is nyíltan megvitatja. Ha világossá válik a közvéleményben, hogy a túlzott óvatosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselekvés.

TAVASZI JÓZSEF, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztetett arra, hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is „sokféle forint" létezik az országban, amíg a hiánygazdálkodásból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visz- szaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következetességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt.- Nem a múlt értékeinek a lebecsülése, hanem a múlt eredményeire alapozott továbblépés igénye 'mondatja velem, hogy nem engedhető meg a 25-30 évvel ezelőtti sablonokban való gondolkodás. Több pártcsoport-értekezleten, taggyűlésen vettem részt, és ezeken megfogalmazódott: őszinte tisztelettel és becsülettel köszönjük meg mindazok tevékenységét, akik munkájukkal hozzájárultak a nyugodt, konszolidált viszonyok megteremtéséhez, az ország eredményeihez. Köszönjük meg, amit ezért a népért eddig tettek, s kívánjunk nekik hosz- szú, boldog nyugdíjas éveket. Fontos ez a kérdés, mert ha a vezetéssel szembeni bizalmi válság nem szűnik, akkor az állásfoglalás elfogadtatása és végrehajtása is kétséges lesz.

Törvényes és személyi garanciát kell adnunk arra, hogy a politikai, társadalmi reformokat tekintve ne legyen lehetőség a visszarendeződésre. Arra, hogy egyesek, vagy egyes csoportok kényelemszeretetből, az újtól való félelemtől, a hatalomhoz való ragaszkodásból az egy lépést előre, kettőt hátra elvet képviseljék.- Mit várok én a pártértekezlettől? Új Központi Bizottságot, konkrét példamutatást; azt, hogy a Központi Bizottság valóban folyamatosan és egyúttal nyilvánosan elemzi a belpolitikai helyzetet. A párttagság pedig ténylegesen részt vesz a politikai döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében, s ezáltal valóban vitaképes lesz a pártfórumokon a pártonkívüliekkel folytatott eszmecserében - hangoztatta.

FARAGÓ MÉSZÁROS VILMOS, Zsom- bó községi tanácsának elnöke egy kistelepülés helyzetét ecsetelve elmondta: nincs kegyetlenebb és lesújtóbb érzés sem az egyén, sem a közösség számára, mint amikor csupán egy állomásnak tekintheti szülőföldjét, biztonságérzetének gerincét, a mindennapi küzdelemben erőt adó hagyományait és tapasztalatait. E gondolatsort folytatva kijelentette: a városba bejáróknak nemcsak igényeik nőttek, de magukkal hozták a helyi életkörülmények gyökeres javítása iránti türelmetlenséget is. Nem maradt más hátra, mint összefogni. Összefogni a lakossággal, a szomszédos településekkel, az eljáró dolgozók munkahelyeivel. Úgy kell számításba venni a lehetőségeket, hogy a hátrányos adottságokból is előny származzon.

Azon kell munkálkodni, hogy a település a maga szintjén próbáljon komfortossá válni. Az önszerveződés, a helyi erők mozgósítása nemcsak életkörülményeinkre hat kedvezően, hanem közérzetünkre is - szögezte le a tanácselnök. S ahogy egy országnak, úgy a falunak is szövetségesekre van szüksége, akiket nem elég várni, keresni kell az együttműködésre kész egyéneket és kollektívákat, a helyi értékeket újra fel kell kutatni - hangoztatta. Végezetül kifejezte reményét, hogy az idős embernek ezután is lesz kedve és ereje diófát ültetni, s az ország derékhadát jelentő fizikai s szellemi munkát végzők örömüket lélik majd a munkában, az alkotásban.

HUSZT1 LÁSZLÓNÉ, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárának csoportvezetője kifejtette: - Mint fiatal, gyakorló alapszervezeti titkár, fontosnak tartom, hogyan tudjuk a felsőbb szintű határozatokat életközeibe hozni, a gyakorlati munkába átültetni. Mikor jó a mi szintünkön egy határozat? Ha konkrét, érthető a párttag számára, ha mozgásteret ad és ellenőrizhető. A továbbiakban a demokratikus döntéselőkészítés fontosságát hangsúlyozta, majd a pártélet formalitását bírálva emlékeztetett arra, hogy a munkaterv egy évre irányozza elő a taggyűlések napirendjeit, holott a februárban elfogadott téma aktualitását veszítheti júniusra. A propagandista napló vezetése a tagdíjelszámolás bonyolult adminisztrációja is a pártcsoportbizalmi bosszankodását váltja ki. Nyomasztóak az előírt kötelezettségek, s elvonják a tartalmi munkától az energia és az idő nagy részét.

A mi felelősségünk is, hogy taggyűléseinken a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassuk meg - jelentette ki. - Ennek gyakoriságát ne a szervezeti szabályzat, hanem az élet, az időszerűség diktálja, és amiben állást foglaltunk, abban történjen is változás.

SÁNDOR LÁSZLÓ, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára a pártértekezlet főbb feladatait összefoglalva kifejtette: tegyük visszafordíthatatlanná a reformfolyamatot, jussunk egységre a tennivalók tekintetében, fogadjunk el mozgósító programot és tartózkodjunk a félmegoldásoktól. A továbbiakban rámutatott az ideológiai munka fejlesztésének szükségességére, minthogy nem elégséges csak utólag megmagyarázni intézkedéseinket. Indokolt, hogy világosabbá, közérthetőbbé tegyük stratégiánkat, a napi taktikai döntéseket.

Kijelentette: - Támogatja azt a javaslatot, hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát.

A továbbiakban rámutatott: szemléletünkben még mindig jelen van a „jó határozat, rossz végrehajtás” alapszervezeteket sértő teóriája. Vagy az a kifjezés, hogy „jobban be kell vonni a párttagságot a politika alakításába”. Úgy hangzik ez, mintha az irányító szerv ezzel szívességet tennie. Vissza kell térni ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a párt közös ügyeit közösen intézze a tagság, az alapszervezet legyen a politikai élet főszereplője. Nyílt, őszinte légkörű közösségekre van igény, amelyekben folyamatos a párbeszéd, kölcsönös a bizalom, a megbecsülés, a tolerancia.

A továbbiakban megmagyarázhatatlannak nevezte azt, hogy e felelős testület minden lényeges kérdésben dönthet, csak abban nem, kit hívjon meg saját üléseire.

Ezt, mondotta, egy szinttel feljebb jobban tudják. Annak a kívánságának adott hangot, hogy erősítsék a munkahelyi pártszervezetek, az alapszervezetek jogkörét és felelősségét.

Befejezésül hangoztatta: a Központi Bizottság újjáválasztásától a reformok iránt elkötelezett, azokat végrehajtani kész testület létrejöttét várja.

/ TOLM*\

i^PÜJSAG 5

SCHREINER LÁSZLÓ, a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa azt a következtetést vonta le, hogy a mostani konkrét helyzetünkben minden lényeges tendenciát figyelembe véve a gazdasági helyzetünk javítása, a stabilizáció, a kibontakozás megvalósítása mellett a párt vezető szerepének biztosítása, cselekvési egységének újrateremtése a legfontosabb feladat, mert ettől függ szocialista társadalmi rendünk sorsa.

Csak az eredményes gazdálkodás teszi lehetővé mai feszítő problémáink megoldását - hangoztatta. Ennek eredményeképpen lesz mód több pénzt fordítani a nyugdíjak emelésére, a pályakezdők gondjainak megoldására, lakásépítésre, kultúrára, tudományra, szociálpolitikára és egészségügyre.

Beszámolt arról: ott, ahol dolgozik, egyetértés van abban, hogy a pártnak meg kell újítania tevékenységét, fordulatra van szükség. Egyértelműnek tűnik, hogy a demokratikus centralizmus alapján felépülő és működő pártunknak a demokratizmust kell erősíteni, a politikai munka minden szintjén.

A demokratizmus gyakorlásához felkészült, ideológiailag és erkölcsileg szilárd, fegyelmezett párttagságra van szükség - folytatta. A demokratizmus gyakorlása nagyobb személyes felelősséget, nem pedig felelőtlenséget, szabadosságot jelent. Az előkészületi viták arra figyelmeztettek, hogy politikai munkánkban fel kell lépni a régi sémákhoz, a megszokott módszerekhez ragaszkodók, a politikai intézményrendszer korszerűsítésének a végrehajtását gátlókkal szemben. Fel kell lépni azok ellen is, akik a politikai intézményrendszer korszerűsítése ürügyén a párt vezető szerepét, a szocialista társadalmi rendet kérdőjelezik meg.

Veszélyesnek és igazságtalannak ítélte a felelősség olyanfajta megfogalmazását, értelmezését, mely a népet marasztalja el, megkérdőjelezi munkaszeretetét, igyekezetét, szorgalmát. Nem élhet egy nép bűntudatban, le kell ezt a terhet emelni róla, mert közömbössé válik, lelkesedését és lendületét veszíti el.

Éppen ezért a pártértekezletnek az állásfoglalással hitet és reményt kell adnia a párttagoknak és a pártonkívülieknek egyaránt - mondta végezetül.

OLAJOS IMRE, a kardoskúti Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzete. A termelőszövetkezetek jelentős része termelőalapjának felélésére kényszerül. Ez ma még a mozgalom belső ügyének látszik, de ha nem figyelünk fel rá időben, ha nem ügyelünk a helyes arányok megtartására, holnapra esetleg már áruhiány lesz.

A továbbiakban Olajos Imre kifejtette: ahhoz, hogy a párt helyesen jelölje ki a népgazdasági arányokat, a fejlődés fő irányát, feltétlenül támaszkodnia kell a szövetkezeti mozgalom és a társadalom egyéb érdekképviseleti szerveinek közvetítő munkájára.

Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. - Ez jó politika. Ezt akarjuk még akkor is, ha egyikünknek eredményt, sikert, másikunknak pedig bukást hoz - mondotta. - Ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlatban az esélyegyenlőség csorbítatlanul jusson el a termelőszövetkezetekhez és másokhoz is, az eddigieknél differenciáltabb, körültekintőbb érdekképviseleti munkára van szükség.

Az állásfoglalás-tervezet alapszervi vitái során - folytatta a felszólaló - a párttagság legalább annyira vitakész volt, mint itt a küldöttek. Nagyon határozottan fogalmazza meg a tagság, hogy olyan politikára van szükség, amely a valóság talaján áll. És még valami: ezt a politikát olyan politikusok közvetítsék a társadalomnak, a párttagságnak, akiknek hitelük van - fejezte be felszólalását Olajos Imre.

NAGY GÁBOR, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója leszögezte: fel kell tudnunk nőni a demokrácia gyakorlásához. Gátat kell szabni a névtelen levélírás és feljelentgetés áradatának. A demokrácia megcsúfolása, ha a jogos észrevételeket tevő, a problémákat feltáró embereknek névteleneknek kell lenniük ahhoz, hogy ne érje őket retorzió. Tűrhetetlen, hogy egyesek minden felelősség és következmény nélkül vádaskodhatnak.

A szemléletváltás és a gazdaság ösz- szefüggéseiről szerzett tapasztalatait ösz- szegezve megállapította: a gazdasági vezetők felfogása, munkastílusa, munkájának minősége az utóbbi időben sokat változott. A gazdaságban végbement folyamat előtérbe helyezte azokat a kollek- (Folytatás a 6. oldalon.)