Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 121. szám

1988. május 22.

"népújság 3

dalom megnyilvánulásai tudósítottak bennünket arról is, hogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem a felelősségérzet és a cselekvőképesség

is.

A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításában ugyanis ma már nemcsak a népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Úgy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis a gazdasági veszteségek, a morális lealacsonyodás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem az öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nálunk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást fel kell váltani a nép által való kormányzásnak.

Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak, mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság és a pártonkivüliek, a kommunisták és a nép, a nemzet egymásra találtak. Kiderült, mint annyiszor, hogy egymástól nincs mit félniük. Félni csak attól kell, hogy a politika a csendes, de mégis forradalmi értékű változásoknak csupán a hordalékát látja, és a kockáztatni is képes kezdeményező szellem helyett hatalomféltő reflexei lépnek működésbe.

Azt remélem, hogy a pártértekezlet után alaptalannak bizonyul ez a félelem.

Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkivüliek egyaránt tudnak?

Tudják, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. Nekünk élni kell, és előbb-utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában.

Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront - hivatásának is megfelelően - támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény reformját, a népszavazásról, valamint az egyesületekről szóló törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való visszaélés lehetősége.

A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt kell haladnia az állampolgári jogok kiteljesítésének, amelynek feltétele a szuverén törvényhozás, az önállóan politizáló kormány, az erős tanácsi önkormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak és az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állampolgári közösségeknek, érdekképviseleteknek.

Vagyis, Mihail Gorbacsov szavait is idézve - hiszen azok, nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel - a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásával megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja.

Azt tartják: egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizhetetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni! A szocialista jogállam közelebb visz ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként reménytelen a gazdasági felzárkózás is a fejlettebbekhez.

Ritkán történik meg, hogy Magyar- ország és a világtörténelem óramutatói együtt járjanak. Most itt van ez a kivételes alkalomból kellene bánnunk az idővel. Ez

esetben ne legyen igaza Kossuthnak, aki azt mondta: a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó, késő.

A nemzedékváltás és a felelősségérvényesítés nyelvén csak dadogva tudunk beszélni, mert amire nincs érvényes, intézményes megoldásunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikának része. Az állampolgároknak és a pártok tagjainak jogos szükséglete.

Én most azt javaslom, hogy ezt a felelősségre vonást végezzük el együtt, lélekben, ki-ki addig a mértékig, amíg saját felelősségével nem találkozik. S aztán így önmagunkban megbékélve keressük az előttünk járó nemzedékben azt, ami abban nagy, és tiszteletreméltó. Önbecsülésünkhöz és üdvösségünkhöz ez is hozzá tartozik.

Az értekezlet vitája megerősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk, lesz magyar kibontakozás!

IZSÁK GYULA, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke a következőket mondotta:- Tolna megye kommunistáinak, de szélesebb körben, lakóinak véleményét, azt a felfokozott érdeklődést és várakozást szeretném tolmácsolni, amelyet ebben a politikailag pezsgő, eleven időszakban tanúsítottak, kifejtettek a pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-tervezet vitájában.

Őszinte, kritikus, sorsunk jobbítását akaró vélemények hangzottak el többségében, de akadtak köztük türelmetlen, hamis vagy nem megalapozott információkra épülő, esetleg szélsőséges és demagóg megnyilvánulások is.

A pártértekezlet gazdag témaköréből én kizárólag a gazdaságpolitikai fejezetrészhez szeretnék kapcsolódni, mivel mint gazdaságvezető - úgy ítélem meg, nem tudok kibújni a bőrömből - és csak ezen a szemüvegen keresztül tudom vizsgálni a politikát. Jóllehet a pártértekezlet elsősorban politikai kérdésekkel foglalkozik, azt azonban el kell ismernünk, hogy a politika - bár a társadalmigazdasági alakulatban felépítményi elem - egy adott országon belül elsősorban a termelési viszonyok tartalmát, fejlődési irányát határozza meg.

Tehát cselekvési szférájából nem zárhatja ki sosem a gazdaságot, mert hiszen a politika osztályérdekeket, -viszonyokat fejez ki, s az osztályok alapvető érdekei gazdaságiak. Nem véletlenül tekintette, s nevezte Lenin a politikát - a gazdaság koncentrált kifejezésének, azt is hangsúlyozva, hogy a gazdaság viszont erőteljesen visszahat a politikára.

Úgy tűnik, mintha az utóbbi években ezt a fontos tételt elhanyagoltuk volna. Pedig jelenlegi gondjaink döntő része éppen a gazdasághoz vezethető vissza, melyekből súlyos társadalmi feszültségek is keletkeztek.

Csak egy példa, amely látszólag távol áll a gazdaságtól. Sokat beszélünk a mai fiatalok kiábrándultságáról, közömbösségéről, a KISZ nehéz helyzetéről. 10-15 éve, amikor még - legalábbis azt gondoltuk - „jól futott a szekér”, nem voltak ilyen gondjaink. Sokkal könnyebben lehetett munkát találni, reálisabb esélyek voltak a lakáshoz jutáshoz. Ma, amikor a gazdasági életünk nagyon komoly gondokkal küszködik, azonnal felerősödnek az ideológia, a társadalmi felépítmény többi elemének problémái is.

Miért? Nem prosperál kellőképpen a gazdaság, nincs elegendő pénz az oktatásra, az egészségügyre, fejlesztésre, új munkahelyek teremtésére.

Kulcskérdés: a politika és a gazdaság kapcsolata. Szeretném megfogalmazni, mi kommunista gazdasági vezetők, mit várunk a politikától, hogy eredményes, áldásos legyen az együttgondolkodásunk, munkánk, valamint az állami és szövetkezeti tulajdon működésének hatékonyabbá tétele.

A társadalmi haladás és a gazdasági fejlődés kapcsolatát a politika képes és köteles megteremteni. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, persze nem úgy, hogy az objektív gazdasági törvényeket figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért elvárjuk, hogy ez a politika adjon egy világos, érthető és értelmes programot. Ha a pártértekezlet elvégzi ezt a munkát, kidolgozza ezt a programot, akkor a végrehajtását keményen megkövetelheti a gazdaság vezetésétől, sőt követelje is meg! A politika jelölje ki a fő csapás irányát, a megvalósítását pedig bízza a gazdálkodókra, ne foglalkozzon részletkérdésekkel. A következetes számonkérésről pedig soha ne feledkezzen meg. De ne feledkezzen meg arról sem, hogy „a gazdaságirányítás tegye lehetővé, hogy a gazdaság szereplői magas szintű jogszabályokban rögzített és hosz- szabb távra érvényes feltételek között dolgozhassanak".

Mi mondatja ezt velem? A felelősség- érzet, az a régi megfogalmazás, amikora szülő azt mondja a gyerekének, „nem rád, hanem érted haragszom!”

Párt! Nem rád, - érted haragszunk! Amikor bírálunk, érted tesszük, hogy ne következzenek be olyan hibák, melyek ide vezettek, ahol most tartunk.

Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúltban a társadalmi munkamegosztásból. Részletes programot adott a gazdaságnak, a KISZ-nek, a Népfrontnak, a tudománynak és minden szervezetnek hazánkban. Túl sokat vállalt, markolt és bizony egy-egy esetben kevés maradt a kezében.

A politika ne szabályozza be aprólékosan a gazdasági életet, adjon neki mozgásteret. Ha minden részletkérdés a politikától kiindulva meghatározásra kerül, könnyű kibújni a felelősség alól, mondván rosszul döntött a politika, ezt csak rosszul lehet végrehajtani, ilyen lesz az eredménye is, és minden visszaszáll a párt fejére.

Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt feltétlen alapos előhatás-vizsgálatot kell végezni, vajon a döntésnek mi lesz a politikai, gazdasági, közhangulati következménye. Ha ez megtörténik, nem következett volna be az a helyzet, ami tavasszal a mezőgazdaságban, hogy egy kellően át nem gondolt, rossz döntés majdhogynem megbénította az ország termelőszövetkezeteinek működését.

Izsák Gyula felszólalása

Tv-fotó: Bakó Jenő

A politika ne szégyelljen kérdezni, véleményt kérni egy-egy gazdasági döntés előtt és fokozottabban a tudományra és a gazdasági szakemberekre támaszkodni. Hiszen a politikusok, bármely szinten tevékenykednek, ők is csak emberek és egészen biztos, nem polihisztorok. Az lenne a természetes, ha a politika nem szégyenné kimondani, ha téves volt a döntése. A tévedés jogát mindenkinek meg kell adni, de ha a döntések előkészítésében széles körű demokrácia érvényesül, akkor minimálisra csökkenthető a tévedés lehetősége, és sokkal nagyobb egység valósítható meg a végrehajtás során.

Ne ígérjen töbet a politika, mint amit reálisan teljesíteni is tud. Ahogy mondani szokták, akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél. Ha egyszer valamit megígérünk, azt következetesen meg is kell valósítani, níért ellenkező esetben felüti fejét a bizonytalankodás, és ettől már csak egy ki lépés a párt, a politika iránti bizalmatlanság.

Második gondolatként a gazdaságpolitika egyik döntő súlyú részterületével, agrárpolitikánkkal szeretnék foglalkozni.

A mezőgazdaság a párt agrárpolitikájától azt várja, hogy adjon olyan hosszabb távra szóló, világos, kiszámítható programot, - s ez alapján olyan állami szabályozás legyen - amely figyelembe veszi a mezőgazdaság biológiai sajátosságait is.

A mezőgazdaságban nehezebb a szerkezetváltást megvalósítani, mint a gazdasági élet más területein. Ha szőlőt, gyümölcsöt telepítünk, azt 10-15 évre tesszük. Ha több marhahús kell, a létszám felfuttatásához 5-6 évre van szükség.

Égy évvel ezelőtt még sok volt a sertés, ma a tények szerint kevés. Ilyen kiszámíthatatlan változásokhoz a mezőgazdaság, sajátos helyzete miatt nem tud gyorsan alkalmazkodni.

A másik megújulást, alkalmazkodást fékező nagy gondunk az immár „180°- ra” nyúló agrárolló, melyet az ágazat már nem tud elviselni.

1987-ben 1254 tsz közül 460 veszteséggel, vagy 5 millió forint alatti nyereséggel zárta az évet, ami döntő mértékben - elismerve egy-egy gazdaság vezetésében meglévő negatív tényezőket is - az említett agrárolló nyitódásából ered, amit nem tud már az agrárágazat elviselni. Azt, hogy egy kombájn tavaly 2,8 millió forintba került, 1989-ben ez minimum 6,6 millió forintért szerezhető be, nem is beszélve a műtrágya és az ipari termékek árának az elmúlt években tapasztalt hihetetlen mérvű emelkedéséről.

Eddig csak azt fogalmaztam meg, hogy mit kérünk és várunk a politikától. Jogos a kérdés: hogy mit tudunk adni? Mit teszünk, tehetünk annak érdekében, hogy a stabilizációs és kibontakoztatási program következetesen és maradéktalanul megvalósulhasson?

A jó program mellé felsorakozva, a biztosított mozgástér lehetőségei közepette szorgalmasan, becsületesen dolgozunk, termelünk. Átérezve, hogy boldogulásunk, haladásunk legfőbb pillére a gazdaság. Minőség, hatékonyság, innovatív szemlélet, rend, fegyelem, s a demokrácia széles körű kiterjesztése, működtetése - mindehhez legfőbb vezérelveink.

SIPOS GÉZA ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottságának első titkára elöljáróban szólt a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól.

Hangsúlyozta: úgy nőtt fel egy nemzedék, mintha a konfliktus nem lenge az élet része. Ugyanakkor súlyos gondokat okozott, hogy az elmúlt évek nagy hazai tanácskozásain elhangzottak és a párttagok megnyilvánulásai között igen nagyok voltak az eltérések.

A viták fő tartalma abban foglalható össze, hogy párttagságunk támogatja a reformpolitikát, céljaink elérésének, nélkülözhetetlen feltételének tartja, hogy jelentősen szélesedjék a szocialista társadalmi rendszer demokratizmusa, erősödjék a párt vezető szerepe, a néphatalom.

A továbbiakban kifejtette: a reformfolyamat folytatását meggyorsítását a szocialista társadalom felépítése érdekében a pártnak kell vezetnie. De a párt csak akkor lesz erre képes, ha változtatni tud - mert akarni már akar - munkastílusán, már itt a pártértekezleten is.

Hangot adott annak a véleményének, hogy a párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. Jelentős siker, hogy a párttagok, az alapszervezetek a hadtestnél rádöbbentek saját felelősségükre, szerepükre, arra, hogy a megoldásokban ma még alulértékelik lehetőségeiket.- Mi azt várjuk, hogy a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető

előadásban is elhangzott: a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése; növekedjen a társadalom demokratizálódása, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek szerepe - mondotta.- Ehhez béke kell - tette hozzá. - Nem több eszközzel, nem több katonával fenntartott béke, hanem a lehető legalacsonyabb szinten megvalósítható egyenlő és elégséges biztonság. Ezzel azonosulunk, erre készülünk, s mindig csak ehhez kérjük a támogatást. A hadtest, a hadsereg személyi állománya nevében is biztosíthatom pártunkat, hogy a békéért és a belső nyugalomért készek vagyunk mindent megtenni.

NÉMETH MIKLÓS, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a Központi Bizottság 1987 júliusi kibontakozási programját és az ezen alapuló kormányzati stabilizációs munka- programot a párttagság, a társadalom támogatta, de az eltelt közel egy év alatt az egyetértés és a támogatás mellett erősödött a türelmetlenség is. A párt-és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük. Következtetésünk egyértelmű: mindenben és egyszerre javulást eredményező, azonnali fordulatot nem remélhetünk, s felelősen ma sem ígérhetünk.

A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Ennek következménye a termelési tényezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktúra általános elmaradottsága, a piac kiépitetlensége, a tőkepiac vagy a nagyobb teljesítményre ösztönző és serkentő verseny hiánya.

Szembe kell néznünk a társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal is: a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulásával, a lakosság egészségügyi állapotának romlásával, a társadalmi beilleszkedés zavaraival, a munkaerkölcs lazaságaival, a munkakultúra egyenetlenségével. Vitathatatlan, hogy e problémák megoldásához, a feszültségek oldásához több pénzre lenne szükség. Sokat nyerhetünk azzal, ha megszüntetjük gazdálkodásunkban a pazarlást, ha jobban megszervezzük a munkát, ha átcsoportosítjuk az eszközöket, de a bővebb anyagi források elsősorban nem a takarékoskodás, hanem a bátrabb, a szabadabb és főképpen ésszerű vállalkozás biztosítja.

Régóta foglalkoztat mindenkit, hogy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elszalasztjuk a nagyobb nyereség, a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amely a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt. Ahhoz, hogy a vállalati önállóság kiteljesedjen, s a szabályozás elfogadható stabilitását elérjük, a gazdálkodás feltételeit lehetőleg törvényekben kell szabályozni.

Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, (Folytatás a 4. oldalon.)

A pártértekezlet elnöksége