Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-20 / 120. szám

1988. 21. IRhEPÜJSÄG 5 Kifejtette, hogy bár évek óta hangoz­tatjuk a műszaki fejlesztés, tudományos kutatás fontosságát, mind a költségve- lésből, mind a vállalati alapokból egyre kevesebb forrás áH rendelkezésre erre a célra. A vállalatok mozgástere minden óhaj ellenére gyakorlatilag beszűkült, az egyre nagyobb terhek a gazdasági tűrő­képesség határát súrolják. MENYHÁRT LAJOS, az MSZMP Deb­recen Városi Bizottságának első titkára annak a véleményének adott hangot, hogyha a Magyar Szocialista Munkás­párt az ország társadalmi, politikai életé­ben betöltött vezető szerepének megfe­lelően vezényelni akarja a jelenlegi hely­zet megoldását akkor számba kell ven­nie a hangulati tényezőket meg kell ta­nulni a társadalmi atmoszféra kezelését mert az emberek megnyerése nélkül nem lehet megoldást találni. A mostani pártértekezfettöl sokféle fel­adat megoldását várja a közvélemény, a párttagság. A várakozás kielégítésének az egyik eszköze az lehet ha az országos pártértekezlet visszhangozni fogja a párttagság véleményét azokat a vélemé­nyeket amelyeket a múlt politikai .tanév­ben* a párttagság a legkülönbözőbb vi­ták kapcsán megfogalmazott- A döntésre érett kérdések között az egyik leglényegesebbet a politikai intéz­ményrendszer korszerűsítését nem lehet tovább halogatni - mondotta ezután. - Ennek a korszerűsítésnek az iránya csak a demokratizálás lehet mind a párton belül, mind az intézményrendszer egé­szében. Ennek rendkívül fontos eszköze tehet a felelős nyilvánosság. Történész vagyok, tanulmányaim és közéleti-politi­kai tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a létező szocializmus eddig centra­lizált politikai intézményrendszereket ho­zott létre. Ezek az intézményrendszerek egy adott fejlődési szakaszban alkalma­sak voltak a szoctalizmusépités beindítá­sára, de a fejlődésnek ebben a stádiu­mában már működési zavarokkal küsz­ködnek. Ahhoz, hogy az intézményrend­szer parancsnoki hídján álló politikai szervezet - az adott esetben Magyaror­szágon a Magyar Szocialista Munkás­párt - továbbra is vezényelni tudja a szo- cializmusépités társadalmi programját elkerülhetetlen ennek az intézményrend­szernek a demokratizálása, hogy össz­hangban legyenek társadalmi céljaink és a politikai intézményrendszer jellege, habitusa. DUDLA JÓZSEF, a Borsod-Abaúj- Zempién megyei pártbizottság első titká­ra az elmúlt időszak meghatározó él­ményt adó politikai vitáiról szólt arról a féltő felelősségről és tenniakarásról, amellyel a párt tagsága múltunkat hely­zetünket feladatainkat elemezte. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében koncentráltan jelentkeznek az egész or­szágot nyomasztó ellentmondások - mondotta. - A helyi ipar szerkezetileg egyoldalú; á mezőgazdasági szövetke­zetek háromnegyede kedvezőtlen ter­mészeti adottságok között dolgozik; a te­lepülések felének infrastruktúrája, né­pességmegtartó gazdasági teljesítőké­pessége elégtelen. Felgyorsult a lakos­ság elvándorlása, s mind több az igen alacsony képzettségű ember.- Mi mégis a változásra voksolunk! - hangsúlyozta Dudla József. - Mert minél tovább tart a régió gazdasági eróziója, annél kedvezőtlenebbé válnak a meg­újulás anyagi és szellemi előfeltételei. Legiparosodottabb megyénkben most különösen érzékelhetők az érdekkü­lönbségek és az érdekellentétek, s ezek egyeztetésének 'nehézségei. Nem töre­kedhetnek azonban mindenáron min­denkivel egyetértésre; ez cselekvéskép­telenséget eredményezne. A pártmunká­ban is azt kell keresni, hogyan tudnak a pártszervek, a kommunisták magasabb emberi és társadalmi létesítményt nyúj­tani.- A párt vezető szerepének moderni­zálása megkívánja a politikusság újrata­nulását. hogy miként lehet politikai moz­gatómként befolyásolni a gazdasági, a társadalmi fejlődést Mindennek igen fontos eszköze a nyíltság. KOVÁCS GÉZA, a szabotcsbákai tsz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabofes-Szatmár megyében a korábbi negatív tendenciák mára elviselhetetlen mértékben felfokozódtak. A megye la­kossága mind türelmeitenebbül ítéli meg és kéri számon a megyei vezetésnek a kormányzati szervekkel együtt megtett - és mindedcfig vajmi kevés eredményt ho­zó - intézkedéseit Egyre határozottab­ban fogalmazódik meg az igény, hogy az emberek életét döntően befolyásoló fog­lalkoztatási gondok megoldására hosz- szabb és garantált gazdaságfejlesztési stratégiát kell kidolgozni. Ilyen lehet pél­dául, hogy az ország leginkább elmara­dott határ menti térségeiben végbemenő gazdasági fejlesztések kedvezményben részesüljenek. A továbbiakban a mindent irányítani kívánó centralizmust bírálva rámutatott, hogy a pártmunka jelenlegi gyakorlata szerint a felsőbb szervek akaratát továb­biak az alapszervezetek a végrehajtás szintjéig. Ez a módszer nem teszi lehető­vé a párttagság és az állampolgárok akti­vitásának teljes körű kibontakozását. A pártszervek mindenekelőtt a gazdasági kérdések politikai összefüggésével, an­nak hatásaival foglalkozzanak - tette hozzá. A gazdaságban mindennél fontosabb egy olyan érdekeltségi forma kialakítása- mondotta ezután -, amely az eszközök üzemeltetéséből a jelenleginél jóval ha­tékonyabb, a tulajdonosra jellemző telje­sítményt képes kiváltani; s nem csupán a mezőgazdaságban, a szövetkezeti forma esetében, hanem az állami tulajdont üze­meltetőknél is alkalmazható. A gépek, berendezések minél kisebb kollektívák kezébe, akár névleges tulajdonába ke­rüljenek, s annak hasznát is ök lássák. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot - mondotta -, melyben mihelyt megfogal­mazzuk a célt, nyomban szervezeteket hozunk létre az irányításra. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésekor, ami­kor azok működtetésének feltételei alig- alig voltak meg, csak hat állami szerv vett részt a .bábáskodásban*. Napjainkban pedig, amikor a .gyermek” felnőtté vált, 24 állami szerv és 6 jogosítvánnyal ren­delkező vállalat keseríti meg a mezőgaz­dasági szövetkezetek életét, fékezi az eredményesebb munkát, fokozza terheit. KARVAUTS FERENC, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára beve­zetőjében hangsúlyozta, hogy a gazda­ság tartósan alacsony teljesítménye, az életszínvonal visszaesése, egyes réte­gek nehéz szociális viszonyai önvizsgá­latra kell hogy késztessenek.- Nyilván azon lehet és kell is vitatkozni- folytatta -, hogy miben hibáztunk mi, a párt testületéi, vezetői. Nem szabad vitat­kozni ugyanakkor azon, hogy miben hi­bázott a bányász, a kohász, a kombáj- nos, az orvos, hiszen ök - néhány kivétel­től eltekintve - tiszteletet érdemlően tet­ték kötelességüket A végrehajtásban dolgozó vezetőkről szólva a többi között elmondta: ...A felelősségünket mindenekelőtt ab­ban látom, hogy a gazdaság és társada­lompolitika hibái, tévedései a gyakorlat­ban szinte maradék nélkül érvényesül­hetnek. Nem feszegettük, hogy a reform- szemlélet leszűkült a gazdaság szférájá­ra és a pártban, a politikai intézmények­ben a viszonyok egyre inkább ellentétbe kerültek a fejlődéssel. Ezután a párt belső életével kapcsolat­ban kifejtette:- Meggyőződésem, hogy a társada­lomnak nem egyszerűen működőképes pártra, hanem dinamikus, cselekvései­ben mindig konzekvens, határozott és eredményeket is felmutatni képes pártra van szüksége. A társadalom progresszív erői is várják annak bizonyítékát, hogy nemcsak reformszándékaink vannak, hanem a cselekvés garanciáit, kikény­szerítő mechanizmusait is beépítjük nemcsak a gazdaság, hanem a politikai intézményrendszer működésdébe is. Képesek vagyunk a párt működését fokozatosan olyan irányba megváltoztat­ni, hogy a tagság ténylegesen a politika irányítójának érezhesse magát Csak ak­kor lesz igy, ha a párton belüli demokrá­cia fejlesztésének az eddiginél több in­tézményét építjük ki, hogy megerősödjön a tagság és a szervezetek felelős önálló­sága. A párton belüli viszonyok teljességét, a mozgalom valamennyi megnyilvánulását az önellenőrzésnek kell áthatnia, nem­csak a vezetők körében, hanem a tagság egészében. Maguknak a testületeknek is rendsze­resen meg kell újulni. El kell jutni a párt­nak addig is, hogy a vezetés és a testüle­tek iránti bizalmat időközönként - ha a helyzet így kívánja, s nemcsak a ciklusok lejártával - szavazással is próbára tegye. GYENES ANDRÁS, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnöke a pártértekezletet megelőző vitákról el­mondta: azok hozzájárultak helyzetünk tisztázásához, a tennivalók számbavéte­léhez és kifejezésre juttatták a cselekvő­készséget és a tenniakarást- Ezeket a vitákat alapjában a józan­ság, a felelősségérzet és az elkötelezett­ség jellemezte. Arról nem vitáztak, hogy szocializmus épüljön-e hazánkban, de arról igen, hogy a szocializmus miként épüljön, milyen legyen. Azt nem vitatták, hogy a párt vezesse-e a szocialista épí­tőmunkát, de arról vitatkoztak, hogy a párt miként vezetheti azt a legeredmé­nyesebben. Nem vitatták szövetségi ho­vatartozásunkat, de vitatkoztak arról, ho­gyan lehetne a kapcsolatainkat gyümöl­csözőbbé tenni. A következőkben a párt megújulásáról szólt, arról, hogy vezető szerepének be­töltéséhez szükség van eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységére. A pártégység igazi próbája a cselek­vés, a határozatok végrehajtása, mert ak­kor derül ki, hogy csakugyan egységre jutottunk-e. Az egység erősödésének ma különösen fontos követelménye a párt­szervek és -szervezetek önállóságának növelése és ezzel párhuzamosan a kom­munisták önálló gondolkodása, felelős­ségvállalása és cselekvése. Természete­sen a nézetek és tettek sokféleségével a párton belül is számolnunk kell, hiszen egy sok százezres létszámú szervezetet nem lehet úgy tekinteni, mintha annak tagjai, beprogramozott automaták len­nének. De arra szükség van, hogy az alapkérdésekben, a párt politikájának el­fogadásában, annak hirdetésében, kép­viseletében és védelmezésében egyet­értés legyen, és nem utolsósorban a kö­zös elvek és akarat alapján egyirányba hatóan cselekedjünk.- Az állásfoglalás-tervezet megerősíti, hogy a demokratikus centralizmus pár­tunknak továbbra is fontos működési el­ve. Helyeseljük a Központi Bizottságnak azt a véleményét, hogy ennek az elvnek korszerű értelmezése és gyakorlati alkal­mazása még további munkát igényel. Ez azért szükséges, mert az utóbbi időben gyakran találkozunk a demokratikus centralizmus eltérő magyarázásával, sőt félremagyarázásával is. Hallani olyan véleményeket, hogy „ná­lunk az a baj, hogy túlságosan nagy a de­mokrácia”, s akik ezt mondják, ebbe lát­ják minden lazaság okát. Mások arról pa­naszkodnak, hogy túlzott a centralizmus. Vannak, akik a demokratikus centra­lizmust a „kemény kéz” eszközének vélik, ami szerintük egyet jelent a központi szervek akaratának tűzzel-vassal történő érvényesítésével. Megint mások szerint a demokratizmus a helyi döntésekre, a centralizmus pedig a központi határoza­tokra vonatkozik. Ezeken a csapásokon haladva egyesek eljutnak odáig, hogy „nincs is már szükség a pártban a de­mokratikus centralizmusra”, mert úgy­mond „elavult, anakronisztikus”, a szek­tás, dogmatikus idők csökevénye. Az ilyen nézetek természetesen elfogadha­tatlanok, mert anarchiához vezetnének. A továbbiakban a többségi döntés el­vének érvényesítéséről, a kisebbségi vé­lemény fenntartásának lehetőségéről beszélt, majd így folytatta: A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a tapasztalata, hogy pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, gyakorolja jogait és nehezebb körülmények között is becsü­lettel teljesíti kötelességét. Az egész párt­ra árnyékot vet azonban annak a kisebb hányadnak a magatartása, amely lazítja, sőt megsérti a párt fegyelmét. Sajnos, ró­luk sokkal többet beszélnek, mint azok­ról, akik fegyelmezetten élnek és dolgoz­nak. Ha a számokat nézzük - mármint azt, hogy hány párttagot vonunk felelős­ségre - ez a taglétszámnak kis töredéke, 0,6-0,8 százaléka, számszerűleg mint­egy évi 6000 fő körül mozog. Miközben látjuk és méltányoljuk a jó példákat, azt sem hallgathatjuk el, hogy lazult a pártfegyelem, ami megmutatko­zik eszmei, politikai megnyilvánulások­ban és etikai kérdésekben is. Nőtt azok­nak a száma, akik nem vállalják a párt po­litikája melletti nyílt kiállást, a politika vé­delmét, cselekvő támogatását. Akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájá­val szembehelyezkedtek, a párt ügyeit il­letéktelen körökben vitatták. A jószándé­kú figyelmeztetés, sőt pártbüntetés sem bizonyult eredményesnek, s ezért nem maradhattak soraink között. A párt vezető erejét úgy őrizhetjük és erősíthetjük, s a párt iránti bizalmat újból és újból úgy nyerhetjük meg, ha a pártta­gok példamutatóak a fegyelem, a rend betartásában, ha becsülettel eleget tesz­nek a párt és a társadalom szabta köve­telményeknek. A kommunisták szemé­lyes példája, tisztessége, elkötelezettsé­ge pártunknak mindig erőssége volt és az marad a jövőben is - mondotta befej- zésül. FEJESNÉ JENEI CSILLA, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója felszólalásában azt elemezte, hogy nem könnyű ma párttag hallgató­nak lenni az egyetemen: - nehezen lehet olyan politika mellett érvelni, amelynek nem ismerjük sem a szándékát, sem az indítékait, és amely nem ad meggyőző választ a napi problémáinkra. Különösen nehéz dolog ez akkor, ha sok kérdés­ben a párthatározatok és KB-állásfog­lalások nem is jutnak el az egyes pártta­gokhoz, meghozatalukban személyes beleszólási lehetőségünk nincs, így sok­szor mi magunk sem vagyunk igazán meggyőződve helyességükről. Ha elfo­gadjuk - és kérem, hogy fogadjuk el -, hogy a párt vezető szerepét nem admi­nisztratív eszközökkel, hanem tagjain ke­resztül, meggyőzés útján kívánja a jövő­ben gyakorolni, akkor ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Aktívan politizálni helyi szinten is csak információk birtoká­ban lehet. Addig, amíg titkos párthatáro­zatok léteznek, illúzió bármiféle demok­ratikus döntéshozó mechanizmusról be­szélni. Szomorú dolognak tartom, hogy pártértekezleti küldöttnek kell lennem ahhoz, hogy megtudjam, létezik a Politi­kai Bizottságnak egy, a felsőoktatásról szóló határozata. Hasonló a helyzet a nemrégiben alakult politikai célú ifjúsági szervezettel kapcsolatban is. Annyit tu­dunk, hogy szerveződését törvénytelen­nek titulálták, de azt nem tudjuk, hogy mi ezzel kapcsolatban a hivatalos állásfog­lalás. Egy azonban biztos: programjuk van, amivel nekünk vitatkoznunk kellene és ehhez a csöppet sem könnyű feladat­hoz eddig nem kaptunk segítséget. A továbbiakban azt a véleményét hangsúlyozta, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, de nem kellene, hogy az egyedüli ifjúsági tömegszervezet legyen. Hangot adott annak a véleményének is, hogy nagy lépés lenne a pártdemok­rácia felé, ha elfogadnánk, hogy a párton belül szabadon képződhessenek politi­kai platformok, alternatív véleménycso­portok meghatározott kérdésekkel kap­csolatban. KÁZSMÉR JÁNOS, a Videoton Elekt­ronikai Vállalat vezérigazgatója a gyár kommunistáinak véleményét tolmácsol­va elmondta:- Nem érezzük biztonságban magun­kat az állandó gazdasági környezet-és szemléletváltozások miatt. A szavak gyakran mást mondanak, mint a tettek. Az állásfoglalás-tervezet célkitűzései ugyan megnyugtatóan hatnak kétsé­geinkre, de a végrehajthatóság garan­ciáinak hiánya bizalmatlanságot kelt. Mind többen csak a szervezetek, az in­tézményrendszer, a struktúra, a személyi feltételek radikális megváltoztatásában látják a garanciákat. Párttagságunk azt várja a pártértekezlettől, hogy egyértel­mű, világos állásfoglalásával, szervezeti, személyi változásokkal helyreállítsa a párt tekintélyét, újratermelje a társada­lom hitét a párt politikája iránt. Fejér me­gye kommunistái igénylik, támogatják, hogy a párt őrizze meg szocialista érté­keinket: a népi hatalmat, a termelőeszkö­zök meghatározó részének társadalmi tulajdonát és erősítse a szocialista de­mokráciát.- Jónak tartjuk azt a tervezetben meg­fogalmazott célt, hogy a gazdasági szer­vezeteket motiválják a piac törvényei - mondptta. - Csakhogy számolnunk kell azzal is, hogy ebben az átmeneti idő­szakban a gazdasági szervek mozgáste­re igen szűkre szabott. Előfordul, hogy többezres kollektívák eredményes mun­káját az irányító szervek egyetlen, nem körültekintő intézkedése szinte a nullával teszi egyenlővé. Az ilyen helyzeteket nem lehet össztársadalmi érdekre való hi­vatkozással megmagyarázni. E helyzete­ket elkerülendő legyen lehetőség az igazi gazdaságpolitikai pluralizmus kialakítá­sára. Megnyugtató a teljesítményelv mellet­ti kiállás, viszont máris hallhatók mende­mondák, hogy az idén is a rosszul gaz­dálkodók kapnak tervet meghaladó do­tációt, és ismét a jól gazdálkodó vállala­tok terhei növekednek. Ez éppen a sze­lektív fejlesztés és fejlődés lehetőségétől fosztaná meg a hatékonyan gazdálko­dó szervezeteket. Megint azok járnának rosszul, akik komolyan vették a stabilizá­ciót, a kibontakozást. Sőt olyan helyzetek is adódhatnak, hogy a megújulásért a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozók egy-két év múlva csődbe kerülnek.- Illúziókat nem kelthetünk akkor sem, ha például egyértelmű a tudományos ku­tatás, az oktatás, a művelődés szerepé­nek igénye, amikor egyértelmű az igaz­ságosabb és egységesebb szociálpoliti­ka kialakításának igénye és amikor az is egyértelmű, hogy kell a bérreform. De az is egyértelmű, hogy itt folyamatokról, nem pedig rövid távon megoldható vo­luntarista elhatározásokról van szó. Nagy politikai veszteség lenne, ha a pártértekezlet nyomán társadalmunk e célokat napi feladatként értelmezné. PÁL LÉNÁRD, a Központi Bizottság tit­kára felszólalásában hangoztatta: az új gondolkodásmód nélkülözhetetlen a szocializmus vonzó, humanista céljainak megvalósításához, nem jöhet létre pa­rancsra, nem lehet csupán néhány em­ber alkotása, nem alakulhat ki máról hol­napra. Az új gondolkodásmódot a társa­dalom valamennyi rétegében meglévő szellemi erő alkotó kibontakoztatása ala­kíthatja ki és teheti hatékonnyá. Ebből kiindulva szólt arról: ma minde­nütt előtérbe kerül a művelt, kezdemé­nyező, szuverén gondolkodású, innová­cióra, együttműködésre képes, kockáza­tot vállaló személyiség. El kell ismerni, a hazai társadalmi légkör hosszú időn át nem kedvezett ennek a típusnak sem a gazdaságban, sete a politikában. Ma jobb ugyan a helyzet, de az elmaradás nagy, és sok mulasztást kell pótolni. Látni kell, a mai értelmiség arculatát a humán értelmiség mellett döntő módon határozza meg az anyagi javak termelé­sében közvetlenül részt vevő műszaki és agrárértelmiség, továbbá a fizikai munkát is végző ipari és mezőgazdasági munká­sértelmiség. Fontosnak tartotta, hogy a magyar ér­telmiség, a szellemi munkások nagy többsége az elmúlt évtizedekben jelen­tős munkát végzett; kiemelkedő tudomá­nyos, műszaki és művészeti alkotásokkal gazdagította hazánkat. Ezért is halogatás nélkül hozzá kell kezdeni a szellemi alko­tó munka feltételeinek megjavításához és érzékelhető fordulatot kell elérni. Az értelmiségpolitika megújításának szolgálnia kell a „humán erőforrás” so­koldalú hasznosítását mivel nélküle a társadalmi, gazdasági kibontakozás nem valósítható meg. Az eddigi késlekedés, amelynek okai között nemcsak a helyzetfelismerés bi­zonytalanságai, hanem a feladatok rang­sorolásában érvényesülő rövid távú szemlélete és a mindennapi gondok nyo­masztó súlya is ott van, jelentős károkat okozott Szavakban, deklarációkban ugyan nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező fontossága, a gyakorlatban azonban nem történtek igazi, átütő erejű lépések. Az emberi tényező formálásában meg­határozó szerepe van az iskolai oktató­nevelő munkának, amelynek színvonalá­tól, hatásosságától függ mindaz, ami a későbbi életvitel, életstílus kialakításá­ban döntő szerepet játszik. A magyar oktatási intézmények mun­káját a nemzetközi közvélemény több te­rületen kedvezően minősíti. A természet- tudományok tanításának eredményes­ségére vonatkozó nemzetközi vizsgála­tok szerint a magyar középiskolások az élmezőnyben foglalnak helyet Jó a véle­mény az agrár-felsőoktatásról, az orvos­képzésről. Mindez azonban nem nyug­tathat meg bennünket. Tapasztaljuk, hogy nem javult kielégítő mértékben az oktatás eredményessége, romlott felsze­reltsége, elmaradtak az előirányzott fej­lesztések, de késlekedtek a szervezeti és tartalmi korszerűsítést szolgáló - az anyagi feltételektől kevésbé függő - in­tézkedések is - mondotta. Az oktatást - a népgazdaság szelektív fejlesztése szempontjából - „húzóága­zatnak" kell tekinteni, és minél hamarabb ennek megfelelően kell biztosítani ellá­tottságát is. A gazdaság szerkezetváltá­sának kényszere sürgeti a szerkezetvál­tást az oktatásban is. Az iskolarendszer fejlesztése mellett nagy figyelmet kell for­dítani az átképzésre és a továbbképzés­re, a tanfolyami szakoktatásra. A gazdasági eredményektől nyilván nem függetlenül, de minél előbb növelni kell a felsőoktatás korszerűsítésére for­dítható összegeket és fokozatosan emelni kell a hallgatói létszámot is. A fejlesztés megvalósításához termé­szetesen nélkülözhetetlen a pénz, de ön­magában nem elegendő. A pénz mellett, vele egyenrangú fontos tényező a fel­sőoktatási intézmények belső fejleszté­sére irányuló tevékenység. A tudományos kutatásokról szólva ki­fejtette: a jövőben megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az alapkutatásokra, amelyek - sajnálatos módon - az utób­bi időben visszaszorultak. Ezen a terüle­ten sok kiváló magyar kutató működik, érdekünk és kötelességünk munkájuk támogatása. A továbbiakban hangsúlyozta: a kul­túrpolitika reformja elképzelhetetlen a kultúra demokratizálása nélkül, amely­nek alapvető célja, hogy a művelődési le­hetőségek, a kulturális értékek legszéle­sebb körben jussanak el a társadalom minden csoportjához, rétegéhez, vala­mennyi állampolgárhoz. Szakítani kell azzal a szemlélettel és gyakorlattal, amely szerint az államigazgatás önma­gában elég bölcs ahhoz, hogy képviselje a társadalom és valamennyi közössége érdekeit. Ki kell alakítani az oktatási és művelődési intézmények demokratikus irányításának új formáit és testületi kere­teit. (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents