Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-20 / 120. szám

4 Képújság 1988. május 21. Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról.) Majd így folytatta: Csak a magabiztos­ság, az erkölcsi tartás, a nehézségek me­goldásában bizonyított kitartás és közös küzdelem kelt igazi szimpátiát az embe­rekben. Sokunk nevében mondom: mi nem vagyunk hajlandók támogatni sem­mi olyan elképzelést, ami a párt vezető szerepét csökkentené, ami gyengítené a közmegegyezésen alapuló munkásha­talmat és ezen keresztül gátolná vagy megkérdőjelezné a céljainkat Ezért a vi­táknak is megfelelő mederben kellene folynia. Tartozzon hozzá gyakorlatunk­hoz a vita, a helyes megoldások keresé­se, de az alapkérdésekben végre jó len­ne egyetérteni, az energiánk nagy részét pedig az értékteremtő munkára fordít­suk. Ne haragudjanak, de én nem tudom el­fogadni, hogy az elkövetett hibákért min­denki egyformán felelős, a munkások is. Az ország nagy gondjainak megoldását mi elsősorban fegyelmezett munkával tudjuk segíteni, de nem döntöttünk, és. nem is dönthetjük el dollármilliók fel- használását, nem mi változtathatjuk meg az ipar szerkezetét, de azt viszont köve­teljük, hogy ezekben a kérdésekben azok döntésének, akik értenek hozzá. SZABÓ TAMÁSNÉ, sz Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának vezetője kifejtette: én magam a változás iránti igényt elemi erejűnek ér­zem, a felülről vezérelt reformokat hét­köznapi hatásaikban kevésnek tartom. A továbbiakban a gazdaság helyzeté­ről, a piaci törvények önszabályozó sze­repének érvényesítéséről szólt. Kiemelte, hogy az érdekeltségtől sarkallt erőfeszí­tések hatása semmi mással sem helyet­tesíthető. Fontos, hogy ne csak mond­juk, de tegyük is meg; a nagyobb teljesít­mény a vállalatnál és a dolgozónál egy­aránt nagyobb helybernmaradó hasznot eredményezzen. És ha ehhez ma az kell, hogy a költségvetés fogja vissza fo­gyasztását, akkor ezt tegye meg jövőnk érdekében. A bérreformról szólva hangoztatta: senkinek nem lenne jó egy inflációt ger­jesztő ár-bérspirál. De a jelenlegi bér elosztásában gondolkodva is lehetne jobb az ösztönzés. Ki tudja kiszámolni az elmaradt hasznot, amely a ki nem hasz­nált teljesítőképességből, a munkaer­kölcs folyamatos romlásából származik? A meg nem hozott döntésekért ki a fele­lős? - tette fel a kérdést. A pénz tükrében hamar láthatók a fe­lemás és tétova gazdasági lépések. 1968 óta valljuk, hogy a pénz felhatalmazás a cselekvésre, de a pénz gyakran nem ott van, ahol cselekedni tudnának. A pénz­piac még csak részlegesen működik, sok áttételen keresztül. A gazdaság vi­szonylag új szereplői, a kereskedelmi bankok félkarú óriások. Persze attól függ, mihez viszonyítunk. Ha egy-egy mamutcég várható veszteségéből adó­dó tőkevesztést nézzük, még nem is elég nagyok. Ha a mozgékonyságot, a vállal­kozást tekintjük, ezek a bankok túlcent­ralizáltak. Nemcsak a politikai életben - hangsúlyozta -, hanem a gazdaság min­den területén hinni kell a helyben való problémafelismerésben, a helyben való döntésben és a helyben való cselekvés­ben. Ehhez több, jobb, valódi demokrá­cia szükséges. Ezt nem kérni és kapni le­het, hanem olyan politikai légkört kell te­remteni, amelyben ez kiharcolható. HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára, az ifjúság szá­mára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanak­kor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki­nekilendülő majd alábbhagyó reformhul­lámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjaink­ban összességében kevesebb munka­helyet kínálnak a gazdálkodó szerveze­tek, mint ahányan tanulmányaikat befe­jezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés utáni öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem változott, ugyanak­kor az ötven-hatvan éveseké megkétsze­reződött. Nehezebbé vált a gyermekne­velés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülé­sét vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületek­ben a vezetők között ma alig találni har­minc év alattit.- E folyamatok gyors megváltoztatásá­ra számítani irreális, hiszen felelős politi­ka a következő esztendőkre nagy ígére­teket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolya­matba, s ezek nemcsak az ifjúság, ha­nem az egész társadalom gondjai. Válto­zást csak nagyobb társadalmi teljesít­ménnyel, a gazdasági és társadalmi re­formot meggyorsítva, a magyar szocializ­must alapvetően átalakítva, hatékonyab­bá és demokratikusabbá téve remélhe­tünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érde­kelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szol­gáló, hanem jövőorientált társadalmat akarunk - szögezte le a KISZ KB titkára. Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosszú távú fejleszté­se érdekében; e területeken vannak ja­vaslataink is, amelyek a szükséges szer­kezetátalakításnak megfelelően keres­nek megoldást. A politikai intézményrendszer reform­járól szólva leszögezte: csak a társadal­mi szervezetek határozott, önálló arcula­tú, nyilvános érdekképviselete adhat vá­laszt arra a dilemmára, hogy egypárt- rendszerünk körülményei között hogyan lehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust.- A KISZ az utóbbi években markán­sabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság na­gyobb részében jó a visszhangja, má­soknál viszont megütközést kelt - állapí­totta meg Hámori Csaba, javasolva az ál­lásfoglalás-tervezet azon tételének meg­erősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetsé­get. RAJ KI SÁNDORNÉ, a Gagarin Hő­erőmű pártbizottságának titkára az el­múlt időszak tapasztalatait összegezve rámutatott: a párt a szükségesnél keve­sebb figyelmet fordított működésének megújítására, elhatalmasodott a forma­lizmus, a bürokrácia, felerősödött a te­kintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jó né­hány kommunista vezető alkalmatlansá­ga, életvitele ártott a párt tekintélyének. Gyenge a párton belüli demokrácia, a ve­zetés és a tagság eltávolodott egymástól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folyamatokba megfelelő a kontroll. A párttagság széles köre előtt nyilvánvaló­vá vált, hogy programjaink, határozataink egy része nélkülözi a konkrét helyzet elemzésére épülő reális célokat, jó elha­tározásaink véghezviteléhez pedig rend­szerint nem volt elegendő erőnk, elszánt­ságunk. Szorgalmazta: a pártértekezlet alkos­son olyan állásfoglalást, amely konkrét feladatok sorát jelöli ki a párt tagjai és ve­zető szervei számára. Teremtsen lehető­séget helyzetünk valósághű, tudomá­nyos elemzésére, új politikai program és új szervezeti szabályzat megalkotására a XIV. kongresszuson. Kérje fel az újjává­lasztott Központi Bizottságot, hogy leg­közelebbi ülésén készítsen feladattervet, amelyben rögzíti mostani állásfoglalá­sunk alapján a kongresszusig elvégzen­dő teendőket téma és időpont megjelölé­sével. Ezt a párton belül hozza nyilvános­ságra. Emellett az értekezlet hajtsa végre a párt legfelső irányító testületéiben azo­kat a személycseréket, amelyek egyér­telművé teszik az elhatározások komoly­ságát, garantálják és ki is kényszerítik minden szinten a párt politikai és morális megújulását. BARTA GYÖRGY, a Budapesti Műsza­ki Egyetem pártbizottságának titkára így kezdte felszólalását: Ha egy mondatba sűrítve kellene elmondanom hozzászólá­som lényegét, így fogalmaznék: új-szava­kat, új arcokat és új, a meghirdetett politi­kai szándékokat hitelesítő tetteket vá­runk. Támogatjuk és sürgetjük a kibonta­kozásra, a párt megújulására tett erőfe­szítéseket. Lépéskényszerben vagyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott Élesen vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyre ásva kezdte meg gyötrelmes ön­vizsgálatát.- Bár nem kevés ami történt az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történelem kemé­nyen fog ítélni az elmúlt évekről. Számon fogja kérni a halogatott, elmulasztott lé­péseket. Nagyon nagy a várakozás a te­kintetben, hogy most az országos pártér­tekezlet olyan kérdésekre is adjon vá­laszt, amelyeket a létező szocializmus eddig még nem tudott megoldani. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a tör­ténelmi távlatvesztés, az értékzavar a na­pi politikai munkában állandóan jelen van, mégpedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alkotó viták a párt ideoló­giai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, amelyeket a pártnak már korábban be kellett volán fogadnia a tár­sadalomkutatás műhelyeiből. Létfontos­ságúnak ítélte, hogy a párt szót értsen az ifjúsággal, amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ébbe nem lehet be­lenyugodni - hangsúlyozta -, kell hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára. Barta György aláhúzta, hogy a pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos sze­mélyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bi­zonyságául annak, hogy a változások éléh a párt áll. Ezért helyes a KB és a Poli­tikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési módokat új cselekvése­ket csak új emberektől várhatunk. Ez nem puszta óhaj kérdése, ezt a pártban a szervezeti szabályzatnak is garantálnia kell. Olyan szabályok kellenek, melyek biztosítják, hogy a ma megválasztott ve­zetők holnapután nem fogják dinamiz­musukat, hitelüket veszteni. Alapvető kérdés, hogy képes-e a párt hatalmi po­zíciójában szavatolni a társadalom egé­szének érdekében álló folyamatok érvé­nyesülését. A SZOT elnöke a továbbiakban hang­súlyozta: a dolgozók többsége kész vál­lalni az átmenet nehézségeit ám százez­rekre tehető azoknak a száma, akik a megnövekedett terheket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az ala­csony nyugdíjból élők helyzetének javí­tása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein belül. A szakszervezetek egyik kezdemé­nyezői voltak a bérreform kidolgozásá­nak. Ennek azt kell eredményeznie - mondotta -, hogy a törvényes munkaidő­ben elérhető keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek. Felhívta a figyelmet rá, hogy e tekintet­ben is óvakodni kell az illúziókeltéstől. Már ma is érzékelhetően javítani keli a bérszabályozást, a munka igazságo­sabb, ösztönzőbb elismerését majd rá­mutatott, hogy a szakszervezetek a tartós és nagy arányú munkanélküliséget mint célt, nem tartják elfogadhatónak. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, amely a munkahelyek megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kor­mánnyal egyetértésben egy ilyen prog­ramot ki is dolgoztak. Az árak alakulásá- róf szólva kiemelte, hogy a szakszerveze­tek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnövekedés a tervekben meg­szabott, a kormányprogramban elhatá­rozott mértéket túllépi. A SZOT elnöke ezután a szakszerve­zetek helyéről és szerepéről szólott:- 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítő elemei, nem kellékei a rend­szernek, hanem a hatalom részesei - szögezte le, majd így folytatta: - A moz­galom ma ismét útkeresésben van, mert változó körülmények között, nem egyne­mű közegben végzi majd munkáját A szakszervezeteknek meg kell erősíteniük a párttal az elvi alapokon nyugvó partneri viszonyukat; egyrészt elismerve a párt vezető szerepét és növelve annak politi­kai hatását, másrészt növelve a szak- szervezetek eddigi mozgásterét biztosít­va teljes'önállóságát és felelősségét A kormánnyal, az állami szervekkel elvi ala­pokon kell továbbfejleszteni a viszonyt mert az egyenrangúságon és az egy­másrautaltságon alapuló partneri kap­csolat felel meg a társadalmi fejlődés ér­dekeinek. A tagság határozott, önálló fel­lépést vár a szakszervezetektől: A moz­galom tehát csak erőteljesebbé váló, ér­zékelhető érdekvédelemmel és érdek- képviselettel lesz képes jól ellátni felada­tát. A fejlődés iránya: az önállóság, a tár­sadalmasítás, a réteg- és szakmai érde­kek jobb képviselete. KERESZTURY DEZSŐ, akadémikus, író kötelességének tartotta, hogy párton- kivüliként néhány fontos kérdésben ki­fejtse véleményét Mint mondta: - Emlék­szem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismerem a világerök hatalmaso- dását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában min­den rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelej­tették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörőmet, megkönnyebbülést váltott ki és a jobb idők reményével töltöt­te be a sziveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi politika jegyében a nép visz- szanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osztály­harc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a vi­lágban nem levert szabadságharcaink, hanem kellő arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették érdekessé. A továbbiakban az állásfoglalás-terve­zettel foglalkozva kiemelte: azt a féligaz­ságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg - s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi.- Amennyiben nagyra értékelem tehát az MSZMP határozott szándékát a vál­sághelyzet feltárására, a szükséges vál­toztatások végrehajtására, annyi aggo­dalommal is töltenek el a tervezet hiá­nyosságai, aránytalanságai.- A legveszélyesebbnek tartom a mű­velődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt művelt­ség, értelmes változás, jóravaló fejlődés. De ha tudott ez, akkor miért jut a művelő­dés kérdéseinek - az iskolaüggyel együtt - oly aránytalanul kevés hely? (11 lapból alig több egy félnél.) Talán mert a költségvetésben is ilyenek az ará­nyok? Tudom: szegények és határozat­lanok vagyunk, de az közirodalmi köz­hely ma már, hogy a látványosan előretö­rő kis országok sikerének egyik fő oka az ottani oktatásról, nevelésről, az értelem képzéséről történő gondoskodás roha­mos fejlesztése.- Nem nyugtat meg, amit az ifjúságról olvasok. Miért kell minden erővel meg­nyerni azt az ifjúságot, amely a létező szocializmus iskoláiban nevelődött, s miért kell veszélyt sejteni, ha egyszer szövetségét - ugyancsak a szöveg sze­rint - a párt irányítja? GÁSPÁR SÁNDOR, a Politikai Bizott­ság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: he­lyes és természetes, hogy pártértekezle­tünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéle­tesítése áll. - Ha ebben előre lépünk, az a politikai intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Mindenekelőtt a párt belső demokra­tizmusát kell továbbfejlesztenünk. Fon­tos, hogy a párt - tagjainak közreműkö­désével a legszélesebb demokratizmus­sal - elvi, stratégiai értékű politikát foly­tasson, fejlessze munkájának, munkastí­lusának mozgalmi jellegét. Az operatív feladatokat bízza az intézményrendszer más szervezeteire és szerveire, az arra hivatottakra. Ezzel a politika irányításá­hoz erőt szabadíthat fel önmaga számá­ra. A gazdasági-társadalmi megújulás puszta illúzió a politikai intézményrend­szer korszerűsítése nélkül - hangsúlyoz­ta. A gazdaság, valamint az intézmény- rendszer összhangjára, együttmozgásá­ra van szükség. Szabadabbá kell tenni az utat a tisztább, világosabb munka- megosztással, a döntési és felelősségi viszonyok egyértelműbb és ellenőrizhető elhatárolásával a szocialista társadalmi fejlődés és a gazdasági kibontakozás előtt. Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozva, hogy a társadal­mi-gazdasági megújulás elválaszthatat­lan a dolgozók életének javításától, a dol­gozó emberek nagyobb megbecsülésé­től, a róluk történő fokozottabb gondos­kodástól. Majd így folytatta:- A gazdasági-társadalmi kibontako­zási program megvalósításának közvet­len hatásai egy ideig megterhelik, áldo­zatvállalásra kényszerítik a lakosságot A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társadalom tűrőképes­ségének azonban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkezdődő folyama­tok anyagi, ideológiai és politikai hatásai­val. Az adórendszer, a foglalkoztatási gondok, a magán- és külföldi töke meg­jelenése, a nagyarányú infláció az embe­rek gondolkodását politikai hitét is megpróbáltatások elé állítja. A kibonta­kozási stratégia körvonalazása mellett már a közvetlenül előttünk álló évekre is olyan gazdasági célokat kell meghatá­rozni, amelyek mérséklik azt a gazdasági magatartást amely szűkíti a fogyasztást és visszafogja a növekedést A gazdaság élénkítésére fordítsunk nagy energiát ne csak a visszafogásra - tette hozzá. Beszéde befejező részében Gáspár Sándor emlékeztetett rá: történelmi ta­pasztalat hogy a tagolt és szétaprózott szakszervezeti mozgalom soha nem tud­ja hatékonyan ellátni feladatát A szak- szervezeti munka hatását ez nem növeli, hanem csökkenti. A mozgalom ereje mindig a szolidaritásban és az egység­ben volt BLEI ER KATALIN, a Kontakta Alkat­részgyár Szentesi Gyárának szakmun­kása: - Az a vita, amely az országban fo­lyik, nagyon sokszínű, nagyon változa­tos. Jót is. rosszat is mondanak. Túlságo­san sokat beszélünk a gazdaságban fel­lelhető problémákról, és néha elhallgat­juk politikai természetű gondjainkat, pe­dig a gazdasági problémáknak egy része politikai tévedéseinknek egyenes követ­kezménye. Felmerült a kérdés, hogy miért nem tárta fel a KB élesebben, idő­ben az ország gazdasági nehézségeit A párttagságot és párton kívülieket 1986 végétöl jó néhány sokkhatás érte. Ennek következményeként mind a párton kívü liek, mind a párttagok között sok esetben tapasztalható, hogy megrendült a biza­lom a párt és a kormány vezetőivel szem­ben.- Az állásfoglalás-tervezet alaphang­vétele, beállítottsága, önkritikus okfejté­se találkozott a párttagság rokonszenvé- vel, ugyanakkor mindez többek vélemé­nye szerint sem elegendő a lényegi válto­záshoz - mondotta a felszólaló, hozzáté­ve, hogy a végrehajtás garanciáit várják a párttagok.- A párt politikája mellett nehéz úgy ér­velni, hogy az ideológiai megalapozott­ság hiányos, az alapelvek tisztázásra, fi­nomításra szorulnak. Bleier Katalin a továbbiakban javasol­ta, hogy a megválasztandó Központi Bi­zottságban több munkás kapjon helyet- Valósuljon meg a gyors, őszinte tájé­koztatás a párton belül - mondotta. Ha alsóbb szinten a döntéshozatal előtt nem kérjük ki a párttagság véleményét akkor hogyan akarjuk elvárni, hogy álljon ki mellette, harcoljon annak következetes megvalósításáért (MTI TELEFOTÓ) Szavaznak a küldöttek

Next

/
Thumbnails
Contents