Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-19 / 119. szám
4 rtÉPÜJSÁG 1988. május 20. Énekszóval, muzsikával Zeng a citera, csengő gyerekhangok bukovinai székely és sárközi dalokat énekelnek az egykori grófi kastély évszázados falai között. Pattog a verbunkos, majd a Liszt-rapszódia dallamai csendülnek fel az ősi hangszeren - gyakorol a hőgyészi nevelőotthon gyerek citerazenekara. Korán őszülő, bajszos fiatalember lép az egyik kislányhoz, magyaráz neki. Bán István, a nevelőotthon gondnoka foglalkozik az ifjú zenebarátokkal.- Öt éve volt egy országos citeratábor Hőgyészen, akkor kaptunk kedvet ehhez a hangszerhez - mondja. A gyerekekkel kezdtük el itt, az otthonban. Aztán alakult meg a faluban a felnőtt citeraze- nekar, majd csatlakozott hozzánk a székely asszonykórus. Ők a művelődési ház keretén belül működnek. Ápoljuk a helyi hagyományokat, gyűjtjük a bukovinai székely és a nyugat-tolnai citerán előadható dalokat.- Hol tanultam meg játszani ezen a hangszeren? - mosolyodik el a kérdésen. - Gerjeni vagyok, az ottani öregektől még gyerekkoromban sajátítottam el az alapfogásokat. Azóta autodidakta módon és ilyen jellegű táborokban fejlesztettem tovább a tudásomat. Kezdetben hét gyerekkel foglalkoztam, most már két csoportunk van. A haladóban a felsőtagozatos gyerekek, a kezdőben az alsósok, az „utánpótlás” tanul. Nagyon élvezik, muzikálisak, hetente kétszer gyakorolunk. Igyekszünk olyan műsorokat betanítani, ahol énekelhetnek is.- Nyaranta Tiszakécskén a citeraba- rátok köre szervez országos tábort. Ezen az összes gyerek és jómagam is mindig részt veszek. Nagyon jó ez a találkozó, kitekintést jelent növendékeinknek az intézet falai közül. Barátságok szövődnek, van kinek levelet írni, vagy mire gondolni, várni egész évben. Ezenkívül - nem kis segítségként - új dalokat tanulunk, értékes műsoranyagot kapunk neves citeramű- vészektől.- A citerákat a nevelőotthon vette meg a gyerekeknek - 400 forint és négyezer forint között van egy hangszer ára. Sokat szerepelünk házi ünnepségeken, de a megyében is mindenfelé. A legutóbbi versenyen, a megyei döntőben mi képviseltük a tamásiakat is. Egy kis falutörténet Régmúlt századokra tekinthet vissza, aki Hőgyész történetével foglalkozik. A dinamikusan fejlődő nagyközség nevét is számtalan módon írták az elmúlt időkben. Nevezték Hengl-nek, Heligez-nek, Hewlgez-nek, majd Hődjesnek, és Hegyesnek is. e Már a honfoglalás idején jelentős katonai őrhely volt a Gut-Keled nemzetség szállásbirtokán. A Segesden kelt egykori oklevél említi, hogy 1277-től királyi szolgálónépek Hölgyész nevű föld és erdő- birtokába jutottak. Itt vadászták a királyi palástokhoz felhasznált hermelint. A törökhódoltság, mint mindenütt az országban, itt is pusztulást hozott. Egy 1567-es összeírás Höngészt tizenhét házzal pusztaként említi. Igazi változást a település életében az hozott, hogy 1722-ben a szépnevű Claudius Florimundus Mercy d’Argentau gróf tábornok vásárolta meg, akit a Habsburg-ház a németek betelepítésének irányításával bízott meg. Természetesen elsősorban saját birtokain szervezte a betelepülést, így a Wüttenberg- ből, Fulda és Frankfurt környékéről a femes/ Bánság felé igyekvő német iparosokat Hőgyészre irányítota. A község 1730-ig évente 5-6 családdal gyarapodott. Hőgyészen és környékén a XVIII. század végére 265 német család (1061 ember) talált otthonra. Ennek is köszönhető, hogy a település népes mezővárossá alakult. Az uradalom 1773-ban cserélt gazdát, a Mercyeket az Apponyi-család váltotta fel. Apponyi György megyei főispánként Hőgyészen tartotta a megyegyűléseket, választásokat. Fia Antal, korában egyik „Takarékosak itt az emberek” A hőgyészi OTP-fiók összbetétál- lománya 1987. évvégén 36 millió, a postabetét 24 millió forint volt. Körzetükbe tartozik Dúzs, Kalaznó és Mucsi is. Hogy hol állnak a megyei listán ezzel a betétállománnyal, arról Pál Imréné fiókvezető tájékoztatott.- A megyében 1987-ben a negyedikek voltunk a betétterv teljesítésben. A legmagasabb betett összeg 5-600 ezer forint. Takarékosak itt az emberek. A betétemelkedés az utóbbi öt évben kiemelkedő volt, bár tavaly a megélhetési költségek nagyfokú növekedése miatt bizonyos visszaesést tapasztaltunk, kevesebb összeg jut megtakarításra. Évek óta a postahivatalok betétcsökkenése is rontja a tervteljesítésünket. A csökkenés olyan nagymértékű volt, hogy ezt a kamat jóváírása sem kompenzálja. A hőgyészi OTP-fiókban évente mintegy 10-15 új személygépkocsira fizetnek be. Az elmúlt év végén 529 fiatalnak volt ifjúsági takarékbetétje. legműveltebb főura volt. Neki köszönhetik a hőgyésziek a napjainkban renovált gyönyörű templomot, az 1780-ban épült barokk kastélyt. Mezővárosi rangot Hőgyész Mária Teréziától kapott. Az, hogy ebben az időben a környék kereskedelmi központjává is vált, az 1750-es években idetelepült zsidóságnak köszönhető. A századfordulón mintegy kétezer ember élt Hőgyészen. Apponyi földesúr Magyarországon elsők között 1883-ban óvodát és leányiskolát létesített. Az ezt követő évtizedekben alapítványok létesültek a hőgyészi Nemzeti Oskolára - tanítóképzésre. Önsegélyezési Népbank létesült, elkészült a Zrínyi utcai fiúiskola, a Hangya Takarékpénztár, vendéglő és szálloda épült, megalakult a dalegylet, ipartestület, casino, földmunkások köre, kereskedelmi egylet és az Önkéntes Tűzoltó Egylet. A második világháború és az azt követő évek máig tartó nyomot hagytak a községben. A németek elhurcoltak mintegy hétszáz zsidó lakost, közülük néhányan tértek csak haza, 1947-ben pedig 618 német ajkú lakost telepítettek ki a mai NDK és NSZK területére. Az üresen maradt házakba hadikfalvai, itensegítsi, bukovinai székely, majd a Felvidékről néhány magyar család telepedett be. A kezdeti idők súrlódásai után egységes községgé, közösséggé alakulta falu lakossága és ma már senki sem tartja számon, hogy ki székely, ki magyar, vagy éppen sváb. Mindannyian falujukat szerető, annak szépítésért, gyarapításáért áldozatot is hozó hőgyésziek. Közhasznú munkások Kalaznón Kalaznóról nap mint nap eljárnak az emberek dolgozni. Ki messzebb, ki közelebb talált magának munkát. Van itt azonban egy-két olyan ember is, aki képzetlensége miatt nem kell a munkaerő- piacon. Ök eddig alkalmi munkákból, napszámból tartották fenn magukat és családjukat. * Közülük hárman - a legfiatalabb 17 éves, a legidősebb 50 - az idén március 1-jétől tanácsi alkalmazásban közhasznú munkát végeznek. Árkot ásnak, bozótot irtanak, átereszeket tisztítanak, kijavítják a rossz járdákat, rendezik a közterületeket. Általános vélemény, hogy mióta alkalmazzák őket, azóta a falu rendezettebb képet mutat. A legnagyobb üzemben Ezerháromszáz ember munkahelye a Hőgyészi Állami Gazdaság. Közülük mintegy háromszázan hőgyészi lakosok. Mellettük huszonhat községből járnak dolgozni a gazdaságba. Kovács József igazgató mégis a település - Hőgyész - népességmegtartó erejéről beszél. Azt kell elérnünk, hogy jól érezzék magukat itt az emberek - mondja. - Ehhez pedig megfelelő infrastruktúra, városias körülményék kellenek. Egyre nehezedő gazdasági körülményeink között egy vállalat alig engedheti meg azt a luxust, hogy a tanácsot anyagilag támogatja. Szerintem ez mégsem luxus. Hogy sportpályát építünk, hogy utat, vízvezetéket, szenyvíz- csatornát segítünk a magunk eszközeivel létrehozni, az valahol ahhoz is hozzájárul, hogy a fiatalok nem akarnak Hőgyészről elköltözni.- Ezt most a gazdaságigazgató, vagy a faluszerte közismert politikus, egy jó pár választott testület tagja mondja?- Nem lehet a funkciókat elválasztani. Tény,-hogy tagja vagyok a nagyközségi pártbizottságnak, a tanács vb-nek, de ez szerintem beosztással együtt jár. Mert biztos, hogy egy-egy kérdésnél, felmerülő problémánál csak én tudok azonnal dönteni. Ha bármelyik helyettesem, vagy dolgozónk ülne ott a bizottságban legfeljebb azt mondaná, hogy megbeszéli velem. Persze akkor sem lenne gond. Meggyőződésem, hogy mindent támogatnunk kell, ami Hőgyész szebbé, vonzóbbá tételét, divatos szóval népességmegtartó erejét növeli.- Huszonhét községből járnak dolgozni a gazdaságba. Képtelenség valamennyit támogatni...- A magunk módján azért megoldjuk. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a lengyeli, a zom baj, a teveli, a kisdorogi tanácsi vezetőkkel, de valami módon mind a huszonhét település lakosságának érdekeit igyekszünk képviselni. Ez persze nem érdem. Úgy gondolom, és ebben a gazdaság vezetősége is támogat, alapvető érdekünk, hogy dolgozóink jól érezzék magukat lakóhelyükön, ne vágyódjanak el, és ebből következik, hogy munkahelyet se változtassanak. Nagyközségi hétköznapok Kocsmárosok utódai Hőgyészen régi hagyományai vannak a vendéglátásnak, a két és fél száz iparost, harmincegyné- hány kereskedőt foglalkoztató faluban mindennapos vendég volt az idegen, akinek szállást, étkezést kellett nyújtani. Hőgyészen volt nagyvendéglő - a mai művelődési, tanácsi, ABC- komplexum - volt kisvendéglő (jelenleg is üzemel), de a casino, a kávéház és a számtalan kocsma is a helybeliek és vendégek szórakozását, kikapcsolódását szolgálta. Az egykori kisvendéglő ma a tamási Kop-Ka Áfész étterme. Hátsó része, ahol egykor hat szállodai szoba is volt (egyesek emlékezete szerint az örömlányok tanyája), ma már csak raktárként funkcionál. Miként az étterem is lerobbant állapotban várja a felújítást. Ami pedig nem fog bekövetkezni. A tervek szerint új helyre, a jelenlegi műszaki bolt helyére költözik a vendéglő. A vendéglő ma is, havi „negyedmilliós forgalmával mintegy száz embernek biztosít napi étkezést és többféle meleg étellel várja az alkalmi betérőt. György István, az üzlet vezetője egy helyi specialitással, a gombával töltött sertésszelettel kedveskedik a hőgyészi ízekkel ismerkedőknek. Receptje szerint a sertéscombból szelt húst megfelelő fűszerezéssel (az összetétel üzleti titok) kisütik, majd a gombás töltelékkel összegöngyölve, a göngyöleget panírozva kirántják. Hogy a végső eredmény milyen, arról e sorok írója meggyőződött. Tiszta szívvel ajánlja bárkinek. Lehmann György tanyája a délutáni verőfényben elhagyatott. Az ajtóban lévő kulcs jelzi, a gazda a közelben van. Az egylábú, malomkőasztalon kancsóban bor, mellette tiszta pohár, hogy a váratlan látogató kiszolgálhassa magát addig is, amíg a gazda előkerül. Az árboc csúcsára húzott zászló is jelzi a vendégváró szándékot. Hangos köszöngetésünkre előkerül a házigazda is. A szomszédból jön, nem egyedül. Egy kádat emeltek arrébb a hegybíró Tóth János bácsi tanyájában. A csicsói hegy új reneszánszát éli. Történetéről a legilletékesebb, Tóth János beszél, aki Szlovákiából a Csallóközből való idetelepülése óta állandó birtokos a hegyen.- Nagyon szép szőlők voltak itt mindig. A svábok értették a művelését, a borkezelést is, úgyhogy messze földön híres volt az itt termett bor. A kitelepítések után sok szőlő gazdátlanul maradt. Aztán a hatvanas években még többen hagyták gazban a területet. Vagy tíz évig csak vegetált a szőlőhegy. Aztán a hetvenes évek közepén jöttek ezek a fiatalok, azóta újra van élet.- Hetvenötben hétezer forintért vettem ezt a szőlőt tanyával, felszereléssel együtt - veszi át a szót a házigazda. - Többen voltunk itt akkor új gazdák. A szőlőműveléshez nem sokat értettünk, minden problémával János bácsihoz futottunk. Az első évben könyvből metszettem meg a szőlőt. Egyik kezemben a Prohászka, másikban a metszőolló. Sokat segítettünk egymásnak. Összejártunk a munkában, a szórakozásban is. Talán hét éve lehetett, hogy felvetődött, mi lenne ha a régi példára mi is hegykő" zséget alakítanánk? Vezetőséggel, akik irányítják, összefogják a közös munkát. Aztán az egyik borverseny után megtartottuk a bíróválasztást.- Akkor lett Tóth János bácsi a bíró?- Igen, tulajdonképpen nem volt nehéz választás. Mert előtte is János bácsi volt a vezetőnk. Szakértelme, tapasztalatai sokat segítettek abban, hogy most ilyen a csicsói hegy képe. ‘ - Hány tagú a hegyközség? - kérdezem a hegytitkárt, Fazekas Józsefet.- Százhúszan vagyunk - mondja. - Nagyjából egykorúak, így az egyetértés is megvan. Minden évben rendezünk gyűlést, vacsorával, borversennyel.- Szinte minden pincénél, tanyánál látható egy-egy zászlórúd. Ennek mi a szerepe?- Szigorú zászlórend alakult ki itt a hegyen. Ha üres az árboc, nincs kint a gazda, ha félárbocon van, azt jelenti, hogy itt a gazda, de dolgozik, ne zavarja senki. Az árboccsúcson lengedező zászló pedig azt jelenti, minden erre járó szívesen látott vendég. Egy kis pihenő... Tóth János, Fazekas József, Lehmann • ____________________György_______________ j j
