Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 119. szám

1988. május 20. ^fePÜJSÄG 5 SB A német liagyományok ápolva * Évtizedekkel ezelőtt, az ötvenes évek legvégén kezdődött az a gyűjtőmunka, amelynek eredményéről a Kossuth utcai bemutatóterem tanúskodik. Csabonyi Hedvig tanítónő 1959-ben tanárképző főiskolai hallgatóként a német nemzetiségiek ruhaviseletét tűzte szakdolgozata tárgyául. A német nyelven írt (má­sodik szakként német nyelvtanári diplomát is szerzett) dolgozata a Facharbeit Volkstracht der Frauen und Mädhen in Hőgyész címet viselte. A dolgozat tényanya­gának összeállításához sokat járta a kitelepítések után Hőgyészen maradt német aj­kú családokat. Érdeklődött, gyűjtött. Sokan ajándékoztak különböző régi viseleteket, ruhákat a tanárnőnek, volt amit pedig fizetségért vásárolt. Aztán a szakdolgozati té­mából hobbi lett. Csabonyi tanárnő az utolsó, huszonnegyedik órában még összegyűjtötte a német ajkú lakosság népviseletének utolsó darabjait. Gyűjtőmunkájáról több kiállítás ta-. núskodott, de a legvégső, a Hőgyész központjában önálló, végleges helyet kapott kiállítás - amitdr. Németh Pálné, a megyei művelődési központ főelőadója rendezett be - méltó helyszín a kiállításnak. Az egykori Pataki-féle kereskedésben most bábu­kon, tárlókon látható a svábság népviseletének néhány jellemző darabja, bútoraikról és ruházatukról is hű képet ad a kiállítás. * Stabil helyen az NB ll-ben Hőgyészen mindig is divat volt kézi­labdázni. Talán az általános iskola tor­natanárának, Makó Pálnak köszönhető, de az elmúlt évtizedekben a hőgyészi kézilabdások mindig jelentős helyet vív­tak ki maguknak a különböző szintű tor­nákon. A hatvanas évek végén pedig már a megyebajnokságok állandó sze­replői voltak a hőgyészi kézisek. Gábor Jóska és társai már akkor is osztályozó­kon szerepelt a felsőbb régióba kerülé­sért. Áttörést az 1972-es év jelentett, ami­kor megkapták támogatóul a textilfeldol­gozó vállalatot, a mai Sprint Textilfeldol­gozó Vállalatot. Annak lelkes, sportbarát elnöke Lieb János felkarolta a hőgyészi kéziseket. Először Temesvári Ferenc, az országosan is jegyzett kézilabdás volt az edző, de az első évben hiába nyerték meg a megyebajnokságot, az osztályo- zón rosszabb gólkülönbség miatt nem jutottak feljebb. Az NB ll-be 1978-ban jutottak fel elő­ször, de egy év után újra a megyebaj­nokságban találta magát a csapat. Küz­delmes évek, tenni akarással teli edzés­napok következtek, mígnem 1985-ben újra beérett a termés; a csapat felkerült az NB ll-es csoportba. Ekkor történt az edzőváltás, Fonyódi Béla, aki tíz évig irá­nyította, szervezte a csapat munkáját leköszönt. Helyette Teimel Lajos vette át a csapat irányítását. A tervekről ő be­szél:- A szombati, Pécs elleni találkozótól sok minden függ. Szeretnénk az NB II. előkelő első három helyezettje között végezni. A bajnoki évad elején az első hat hely valamelyikét céloztuk meg. Azt hiszem, a három közé jutás akkora eredmény, aminél nagyobbat egy kis Tolna megyei község nem is tűzhet ma­ga elé. így is mögénk utasítottunk nagy városokat, ahol még több lehetőség, anyagi támogatás van a csapat mögött. Persze ezt az eredményt csak lelkese­déssel, sportszeretettel nem tudtuk vol­na elérni. Kellett hozzá, az is, hogy tudjuk, érez­zük a Sprint támogatását, erkölcsi bizta­tását, anyagi áldozatvállalását. Vadászat valutáért Szobrok faluja, Hőgyész Hőgyész és Mucsi között félúton táb­la, rajta a kétnyelvű - magyar, német - felirat Szálláspuszta, az erdészház felé mutatja az irányt. Az út végén, a völgy­ben két hagyományos kis vadászház fog közre egy osztályon felüli harmadi­kat. A Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság egyik vadászterületén, a 12 és fél ezer hektáron elterülő, hőgyész-csibráki dombvidéken vagyunk. Kiváló szarvas­állomány van ezen a területen, jó pár aranyérmes bika került itt az elmúlt idő­szakban puskavégre. A csodálatosan szép környezetben elterülő vendégházban négy kétágyas szoba, hatalmas ebédlő, társalgó. Csend, nyugalom, távol minden zajtól, csak a tölgyes susogása hallatszi k. Egy­napi szállás teljes ellátással 3000 forint. Forintban ez az átlag magyar állampol­gár félhavi keresete. Nyugati valutában viszont nem számottevő a költség. Jó hírnévnek örvend a szállási vadászház a külföldiek körében. A törzsvendégek fél, vagy egy évre előre lekötik a helyet. A vadászszezon szeptemberben kez­dődik, ilyenkor 150 vendég fordul itt meg. Mint mondták, aki egyszer meg­kóstolta a gondnok, Dörnyei Ferencné, Csirike főztjét, az visszajön.- Egy bika kilövése - mondta Büki László vadászati igazgatóhelyettes - az agancs súlyától függően harmincezertől egymillió forintba is kerül. Kevés Tolna megyei község di­csekedhet annyi képzőművészeti alkotással, mint Flőgyész. A legré­gebbi, I. világháborús emlékmű már évtizedek óta a falukép része. Pátzay Pál Zászlótartója újabb kele­tű, miként a másik, központban lévő szobor, Konyorcsik János kútfigu- rája is. Az iskola előcsarnokában pedig Marton László Hunyadi-dom- borműve fogadja a látogatót. Az ál­lami gazdaság irodaházánál három szobor is áll. Marton László Bőség­szobra mellett Pátzay Pál szimboli­kus szobrai állnak a Bárányvivő és a Kévetartó. Az általános iskolát díszíti Újvári Lajos seccója, miként a há­zasságkötő termet is. A művelődési ház látogatói pedig Steindl Katalin 36 négyzetméteres kerámiafalában gyönyörködhetnek. Az egészségházban pedig Würtz Ádánrrkerámia falképei köszöntik a látogatót. A Hőgyészt bemutató oldalpár anyagait írták F. Kováts Éva és Tamási János, a fényképfelvételeket Czakó Sándor készítette. A fafaragó Darabos mozdulatokkal, akkurá­tusán forgatja az egykor volt cse­resznyefa darabját a kezében. Fa­forgács hullik a földre, virágok bon­takoznak ki a holt anyagból. Márton Gyula falitékát farag.- Három éve, mióta leszázalékol­tak, azóta farigcsálok - mormolja a szavakat, az ötvenhat éves egykori traktoros. - Amíg a gazdaságban dolgoztam és hajnalban keltem, ad­dig nem volt rá időm, erőm. Most ráérek... A csendben a ház udvarán csak a kutyaugatás hallatszik.- Regölyi vagyok - folytatja lassan a vallomást - édesapám is faragó ember volt. Bútort, szekeret csinált nekünk, meg másoknak pénzért is. Én csak úgy időtöltésből kezdtem el a faragást, most meg látja már faesztergám is van. Készítek én mángorlót fogast csillárt, kanál-vil­la tartót. A mintákat magam találom ki. Ezt a síkfaragást á művelődési házban a szakkörben tanultam pár éve. Most meg már, gondolná? Én tanítom faragni a gyerekeket, dél­utánonként. A vízpartok vadászai Ezüstösen csillog a hatalmas víztükör. A távoli nádas susogása nem haitik, csak a méltósággal hajladozó nádszálak utalnak a víz felett suhanó szellőre. Csend van, 1988 májusa. A horgásztó ilyenkor hétköznap dél­előtt néptelen, elhagyatott. Sárosi Pál, a hőgyészi horgászegyesület titkára a tulaj­donos büszkeségével mondja:- Két tavunk van. Az egyik kilenc-, a másik héthektá­ros. Az állami gazdaságnak már nem érte meg ezeken a vizeken az intenzív haltenyésztést folytatni, de horgász­tónak kiváló terület. Persze, hogy ilyen legyen, ahhoz na­gyon sok társadalmi munkát kellett végeznünk. Több mint kétszáz facsemetét ültettünk el a környékben, meg­tisztítottuk a partot, és sorra épülnek a horgászstégek is.- Hányán horgásznak a tavakon?- Kétszázötven tagunk és ötven ifjúsági horgászunk van. Eddig mintegy kétmilliós értékű társadalmi munkát végeztek ahhoz, hogy ez a kép kialakuljon.- Említette, hogy elöregedett, hínáros a tó...- Igen. Ennek ellensúlyozására telepítettünk növény­evő halakat a tóba. A sporthorgászoknak pedig pontyot és egyéb, kevésbé értékes halakat. Csak az idén negy­ven mázsa pontyot, ötven mázsa kárászt és tíz mázsa keszeget telepítettünk. Mellette mintegy nyolcezer süllő- és nyolcezer amurivadék került a tóba. Természetesen a szaporulatokkal is számolunk. Tavaly jól sikerült az ívás. Talán az is segítette, hogy arra az időszakra általános horgászati tilalmat rendeltünk el. Az idén az ívási idő­szakban csak a pontyot tilos kifogni, a többi halra sza­bad horgászni. Kellett ez az engedmény, mert tagjaink eddig többet dolgoztak a tónál, mint szórakoztak. Erről jut eszembe. A horgászat időigényes sport, amit a sporthorgász családjától rabol el...- Ebből lehetne probléma, de nálunk nincs. Hoztunk egy döntést, miszerint a horgász felesége is beléphet, és csak ifjúsági jegyet kell váltania, ami lényegesen ol­csóbb. Emellett mindenki építhet egy háromszor kétmé­teres stéget. Egyre inkább divatba jön, hogy az egész család kijön a horgásszal a tóhoz, ott főzik az ebédet, ki­kapcsolódnak, szórakoznak mindannyian. És azt hi­szem a családok életében az sem mellékes, hogy tagon­ként átlagban tizennyolc kiló halat fogtunk a tavalyi évben. Hatvanhat éve önálló iparos Még aki régóta ismeri, az sem gondol­ná, hogy Witzl Karcsi bácsi - nem hi­szem, hogy bárki is másként szólítaná a faluban - még a múlt században szüle­tett. Olyan életkedvvel van tele, olyan fia­talos gondolkodású, hogy egy-két évti­zedet nyugodtan letagadhatna a korá­ból.- Nem érek rá a bajaimmal foglalkoz­ni, a nyugdíj mellett is dolgozom, így őriztem meg az egészségem - nyug­tázza a bókot az idős mester. -1922 óta vagyok önálló iparos. Épület, és gépla­katosszakmát tanultam, de foglalkoz­tam én a cséplőgép javításától kezdve a kútszivattyúk javításáig mindennel, kü­lönben nem éltem volna meg. Tudja, ma­szeknak lenni régen sem volt leányálom. Nekünk kellett a munka után járni, men­ni, jártuk a falukat, nem jöttek a parasz­tok helybe megrendelést adni. Abban az időben Hőgyészen kétszáznegyven ipa­ros volt, ma nincs több huszonötnél. Igaz, kontár sem volt, mert akit feljelen­tettek emiatt, azt nagyon megbüntették, nem volt érdemes kockáztatni. Ma saj­nos nincs így! Ez nemcsak nekünk, be­csületes kisiparosoknak rossz, ráfizet az állam is, gondolja csak meg, nem adóznak. Az udvar végében, a partoldalhoz ta­padva műhely. A tetőn mohos cserepek, szürke macska mosakszik az ajtó előtt. Benn különféle gépek, szerszámok, ré­gik és újak vegyesen.- Ez még kovácssatu, nem öntött, - simítanak végig az öreg kezek szeretet­tel a régi szerszámon - ezt úgy kalapál­ták, ki is bírt sok mindent! Harminckilenc óta van meg ez a műhelyem itt a háznál, úgy béreltem egyet. Most pálinkafőzőt építünk a kis malom helyén, lenn, a falu végén. Ahhoz készítem a berendezést, vörösrézlemezből lesznek az üstök. A fiam most ment nyugdíjba, besegít ne­kem. Az unokám, a Zita nevén lesz a főz- de, majd elkínlódnak vele. Négy évig nem volt szeszfőzdéje a falunak, most mi csinálunk egyet. Három-négy hektolitert lehet majd naponta lefőzni vele, októberre talán kész lesz. . -Tudja, fognak az emberek snapszot inni akkor is, ha kevesebb pénzük lesz - nevet rám örök bizakodással - ha meg nem menne a bolt, akkor legfeljebb eladják a gyerekek. Még mindig jobb eladni, mint venni! Díszes törülköző A nyugalom völgye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents