Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 115. szám
1988. május 16 NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei „De mikor politizáljanak a fiatalok?” Viczai János 1957-ben született. Eredeti szakmája: csőszerelő. A szakmunkásvizsga letétele óta szinte folyamatosan tanul. A dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban érettségizett, majd Szolnokon a kétéves vízügyi szakközépiskolát végezte el. Jelenleg két „iskolába” is jár: harmadéves hallgatója a Marxizmus- leninizmus Esti Egyetemnek, Baján pedig a település-vízgazdász technikusi minősitő tanfolyamra jár - s ezekben a napokban vizsgázik. Szakmájában a Vízműnél dolgozik,megbízott művezetőként, lakóhelyén, Dunaföldváron. Tagja a KISZ-nek, a helyi tanácstestületnek és a nagyközségi pártbizottságnak is.- Az országos pártértekezletre nagy izgalommal és várakozással készülök. Hogy részt vehetek a munkájában, az számomra igen nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy felelősség is. Ilyen fiatalon küldött leszek? Talán a múltamnak köszönhetem, ha egyáltalán lehet az én koromban akár mozgalmi, akár bármilyen más múltról beszélni. Politikus alkatnak tartom magam, véleményemet mindig elmondom, persze csak akkor, ha érdemben tudok szólni, azaz tudok valamit mondani. Mert az üresjáratokat nem szeretem, azok ellen mindig tiltakozom. Sajnos, kevés tapasztalattal rendelkezem.- Ezt hogyan értsem?- Amikor a küldöttcsoport megbeszélést tartott, K. Papp elvtárs is szót kért. Élmény volt őt hallgatni, mert amit elmondott, nagy-nagy élettapasztalatról tanúskodik. Tehát, amikor az idős politikusok visszavonulásáról - méltóságteljes viSz- szavonulást értek alatta - beszélünk, akkor én úgy gondolom, hogy sokuknak a véleményére, tanácsára igencsak szükségünk van. Mert lehet, hogy a módszerük elavult, hogy az újhoz nem tudnak úgy idomulni, mint ahogyan azt a kor és a pillanatnyi helyzet megköveteli, de tapasztalataikra szüksége van a társadalomnak.- Beszélgetésünk elején nagyon határozottan jelentette ki, hogy „meg kellene szüntetni az átfedéseket”, tehát például a szakszervezeti vezető ne lehessen tagja a párttestületnek. Önnek is több közéleti megbízatása van.- Nem a saját védelmemben mondom a következőket. De az a helyzet, hogy a fiatalok közül kevesen vállalnak társadalmi megbízatást. Mert miért csökken a testületekben tevékenykedő fiatalok száma? Mert sajnos, nincs meg a nyolc óra becsülete. Mert a napi munkaidőben szinte csak a minimális igények kielégítésére szükséges forintokat keresik meg a fiatalok, akiknek nincs lakásuk, akik kocsit szeretnének majd egyszer... Tehát ők a szabadidejükben is dolgoznak, bár úgy érzem, hogy ezzel is politizálnak - a gazdaságban. De mikor politizáljanak a fiatalok az élet más területein?- Viczai János is fiatal. ..- Rendkívüli a helyzetem. Nagyon sok szülői segítséget kaptunk és kapunk még most is, pedig már kétgyermekes család vagyunk, saját családi házunkban lakunk.... Munkahelyemen 8-9000 forintot keresek, amivel tulajdonképpen elégedett vagyok. Több 25 év alatti munkatársam van. Sokat beszélgetünk, ismerem a mentalitásukat, fölfogásukat. Szívesen dolgoznának többet, keményebben munkahelyükön, ha megfizetnék őket. Szerintem a bértömeg-gazdálkodás sokat pezsdítene a dolgokon! Mert azt is el kell mondanom, hogy a fiatalok érdeklődőek, vannak ötleteik, javaslataik, jól tájékozódnak a világ dolgaiban. Idejük viszont alig van. Most, hogy megválasztottak küldöttnek, rengeteget beszélgetnek velem, s várják az információkat.- Már korábban szóba került közöttünk, hogy mi lehet a megoldás?- Az intézményrendszer megújulása, s ezzel együtt a gazdaságé is. Ha megtaláljuk a legfontosabb láncszemet, a legfontosabb feladatot, abból sok másik megoldás születik... Egy triviális hasonlatot mondok. Van egy pingpongcsapat. A gyerekek csak egymás ellen játszanak, egy idő után nem fejlődnek. Viszont, ha csak egy játékos megy át egy időre a másik csapatba, visszatérve tőle rengeteget tanulhat az egész csapat. A jobbtól tanulni nem szégyen. Nem úgy értem, hogy fordítsunk hátat a KGST-nek, azt viszont igen, hogy tanuljunk a Közös Piactól is. V. HORVÁTH „Kinek a pénzét herdálják?” Felbolydult lépcsőházak Közel három éve, 1985 őszén kezdődtek a problémák a szekszárdi Wesselényi utcai tízemeletes épület két lépcsőházában. Mindjárt a kulcsok átadásakor - mint utóbb kiderült. Ekkor írták alá a lakók a nyilatkozatot, mely szerint OTP-s öröklakásukkal be akarnak lépni az Alisca Lakás-, Garázs-, Műhelyépitő és Fenntartó Szövetkezetbe. Ma az a hír járja, hogy a belépés nem volt egészen önkéntes. Az új lakásukat minél hamarabb birtokba venni akaró lakók talán a kulcsok gyorsabb kézhez vétele érdekében nem latolgatták azt, hogy esetleg a társasházi forma mellett kellene dönteniük. * Komolyabb nézeteltérések a múlt év elején, az 1986-os pénzügyi elszámolások nyilvánosságra hozatalakor támadtak a lakásszövetkezet és a lakók - néhány lakó? - között. Utóbbiak indokolatlanul magasnak találták a kimutatott költségeket. Ekkor személyes látogatások és beadványok sora indult meg a lakás- szövetkezetnél, a megyei pártbizottságnál és egyéb szerveknél, a panaszok azonban már nemcsak a magas költségeket vették célba, hanem a házfelügyelő munkáját és viselkedését, néhány lakót, akik állítólag palackos gázt használtak, vagy nem fizettek a garázsuk után fenntartási költséget és sorolhatnánk. Nem történtek intézkedések a beadványokat követően, vagy a vizsgálatok eredménye nem nyugtatta meg a lakókat? - Utólag ezt képtelenség kideríteni. Tény, hogy a feszültségek nem enyhültek és ez év februárjában, az 1987-es elszámolásokat követően tetéztek. Érthetők az indulatok. A házban ugyanis komoly öszegeket fizetnek lakásonként a felmerülő költségek fedezésére - egy 71 négyzetméteres lakás után például havonta 624 forintot, a 62- es után 554-et, a 40 négyzetméter alapterületűekért pedig 368- at - az év végi elszámolásokat követően mégis az derült ki, hogy a két lépcsőház több, mint 67 ezer forint pótbefizetést köteles teljesíteni. Ennyivel többet költöttek - mondja a szövetkezet -, mint amennyit befizettek. S mit mondanak a lakók? (Megjegyzem, hogy nem minden lakóról van itt szó, hiszen vannak, akik nem foglalkoznak különösebben a kérdéssel.) El nem végzett, csak a számlákon megjelenő munkákat említenek (évente kétszer több ezer forintot fizettek a szemétledobó meszeléséért, pedig nem történt ilyen munkavégzés - állítják), fölöslegesen is kellett fizetniük (például kiégett villanykörték pótlásáért, pedig ezt a munkát a házfel- 'ügyelő is elvégezhetné); indokolatlannak tartják egyes költségek egyik évről a másikra való jelentős emelkedését, többet között a tv-antenna után fizetett díj 10 ezer forinttal nőtt, az elvégzett munkákra túl sok időt számoltak el a karbantartók, akiknek egyébként is túl magas a rezsióradíjuk; a munkalapok egy részét nem igazolta aláírásával senki a házból, illetve nem a házbizalmi, hanem a házfelügyelő írta alá azokat. Mindez csak néhány a vitás kérdések közül, amelyek fölmerültek a lakók és a szövetkezet között. * Erős István, az Alisca lakásszövetkezet ügyvezető igazgatója rendre válaszol kérdéseimre. Ezeknek a házaknak a fenntartása valóban nagyon sokba kerül - mondja - gondoljunk csak a liftre, a házfelügyelőre, a szemétledobóra, melyeknek költségei a 4-5 szintes házakat nem terhelik. Ennek ismeretében az 1 négyzetméter lakásra jutó 3,23 forint havonkénti üzemelési költséget (ugyanez az összeg a közös területekre 7,76 forint) nem tekinthetjük túlzottnak. A szemétledobót pedig természetesen valóban kifestették. Az antenna jótállása lejárt, ezért kell érte többet fizetni a korábbinál. A karbantartásra fordított idő rövid vagy hosszú volta relatív és kívülálló számára eldönthetetlen, az eddigi 100-105 forintos rezsióradíjak alacsonyabbak mint máshol, a munkalapok igazolására pedig nincs kötelező előírás stb, stb... Kinek van igaza? A lakók sokáig meg voltak győződve, hogy nekik. Olyannyira, hogy néhányan közülük szervezni kezdték az Aliscától való elszakadást, s itt értünk el talán oda, ahonnét az eset más lakóközösségek számára is tanulságul szolgálhat. Szinte minden lakó aláírta a közös nyilatkozatot, mely szerint kilépnek a szövetkezetből. Tapasztalniuk kellett azonban, hogy a hatályos szabályok szerint ilyen módon nincs lehetőség az elszakadásra, lenne viszont két másik megoldás. A lakók számára kedvező a szövetkezetből való kiválás. Ennek módja az, hogy részközgyűlést hívnak össze, ahol a lakók legalább 51 százalékának jelen kell lenni, s a megjelentek legalább 66 százalékának arra kell szavazni, hogy kiválik a szövetkezetből, új lakásszövetkezet alakítása céljából. Jelen esetben a titkos szavazás során nem született olyan szótöbbség, amely a kiváláshoz elegendő lett volna. (Megjegyezzük, hogy ameny- nyiben a közösség a kiválás mellett döntött volna, úgy senkinek sem lenne lehetősége a szövetkezetben maradni.) Joguk van viszont a tagoknak kilépni, írásban benyújtott egyéni nyilatkozat alapján. Ez, a kiválás szempontjából sikertelen részközgyűlés óta meg is történt, a lakók többsége eljuttatta kilépési szándékát a szövetkezethez. S mi történhet ezután? Tudni kell, hogy a kiválás és a kilépés következményei között órási a különbség. Míg kiválásnál minden kapcsolat megszakadt volna a szövetkezet és a ház között, a lakók új lakásszövetkezetet alakíthattak volna, addig a kilépésnél erről szó sincs. A kilépő - ha sarkosan akarunk fogalmazni - elveszti jogait, nem vehet részt a gyűléseken, nem szólhat bele a döntésekbe. Megmaradnak viszont kötelezettségei, azaz ugyanúgy kell fizetnie, mint tagként. Sőt többet, mert elveszíti például azt a kedvezményt, hogy a szolgáltatásokat általános forgalmi adó nélküli áron veheti igénybe. Erős István elmondta, hogy április 30-i hatállyal tudomásul vették a kilépési szándékokat, azt írásban vissza is igazolták, de egyúttal jelezték azt is, hogy bármikor lehetőség van a szövetkezetbe való visszalépésre. * A jogszabály adta lehetőséget - vagy lehetetlenséget - hiába is minősítenénk, bár vannak a lakók között, akik nem fogadják el, hogy nem alakíthatnak új lakásszövetkezetet. A korábban lelkesen elszakadáspártiak jelentős részé azonban már azt mondja, hogy a „hogyan továbbot” nem látja az Aliscán kívül. Most - ha nem is kifogástalanul - van aki takarítja a lépcsőházat, üzemelteti a liftet, de ki tudja, mi lenne az elszakadás után? Az időigényes szervezési munkát sem vállalják hosszú távon az amúgy is nagyon elfoglalt fiatalok. Az eredmény? Talán fölkavartunk egy „állóvizet” - mondja az egyik lakó, remélve, hogy a lakásszövetkezet ezentúl jobban szolgálja a tagok érdekeit. „A kritika nem enged bennünket lazítani, mert tudjuk, hogy az első hibánál lecsapnak ránk” - mondja a szövetkezet vezetője. Úgy legyen. ROSTÁS ILONA Nagydorogi génbank- A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat telepét keressük. - Tanácstalanság, tanakodás a kérdezettek között.- Az talán Szekszárdon van - jön egy tétovázó felelet.- Netán pónilovat akarnának venni? - kérdezi az egyik óvatosan.- Hát a kostelep! - szakad fel szinte egyszerre a könnyebbítő megfejtés.- Mondják ránk azt is a faluban - mosolyo- dik el Laták János telepvezető. Mint kiderül nem ok nélkül, mert itt folynak a tenyészkos utódellenőrző vizsgálatok. Egy vizsgálati vonal: a takarmányhasznosítás. A kiszemelt egyedeket 60 napos „hízókúrának” vetik alá. Az eltelt idő alatt elért súlygyarapodás sok más adat mellett - perdöntő egy-egy kossorsot illetően: tenyésztésben maradni vagy - irány a bogrács. A telepen egyébként két kommersz merinó falka van, melyeket bárány- és gyapjútermelés céljából tartanak. Van egy őshonos cikta nyáj és 17 darab racka birka. Az utóbbiak államilag dotált faj -, gén- fenntartás végett, ugyanis őket már nem tartják tenyésztésben. No és természetesen a pónik, méghozzá Wales fajtájúak. Összesen 32-en. Mindezek mellett a telep jelentősége abban áll, hogy 250 hektár herefüves kaszálót művelnek, amelyen a vállalat szekszárdi telepe részére terem meg a takarmány.-czakóPár napos cikta bárány Rackák és cikta juhok Anyai védelemben Sebestyén György gondozó az egyik póni mént futtatja Ausztrál merinó kos
