Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. április 16. KÉPÚJSÁG 3 Viták a pártértekezlet előtt „A társadalmilag hasznos munkát fel kell értékelni” Tartalmas és elemző vitát összegez­hetnek a szekszárdi főiskola alapszerve­zetében. Szinte fejezetről fejezetre, pont­ról pontra tekintették át a májusi pártérte­kezlet állásfoglalásának tervezetét. Több módosító, illetve a szöveget finomító ja­vaslat is elhangzott. Valamennyiről szólni lehetetlen, csak a fontosabb témákat cél­szerű kiemelni, illetve azokat, amelyekről többen is szóltak a vita során. Vélemé­nyük szerint a két korábbi - az ideológiai munkáról és párt vezető szerepéről, illet­ve a politikai intézményrendszerről szóló - tézisekhez képest az a vitaanyag már sokkal elfogadhatóbb a tagság számára, elsősorban a reális helyzetelemzés és a felelősség kérdésének a kimondása miatt. Még további, a személyekig elme­nő felelősség megállapításra tettek ja­vaslatot, a pártélet, illetve a testületek minden szintjén. Az anyag egészét illetően többen úgy fogalmaztak, hogy a célokkal egyetérte­nek, és ezeknek jó összefoglalása az anyag, de hiányolják belőle az ezek el­éréséhez vezető feladatok meghatározá­sát és a módszereket, illetve gyakorlati megoldásokat. Egyetértenek például az­zal, hogy a párt elvi, politikai eszközökkel vezessen, de kérdezik, hogy melyek ezek a módszerek. Mások arra volnának kí­váncsiak, hogy a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek között milyen módon valósul meg a kapcsolat, ha a kölcsönös képviseletet csökkentik a testületekben. Azt is kutatták, hogy a stílus, a megfogal­mazás mennyiben szolgálja a tartalmat. Azt többen is megállapították, hogy he­lyenként a szöveg tartalmi bizonytalan­ságot, tisztázatlanságot takar. Például sok benne az „el kell érni”, „intézkedése­ket kell tenni”, „figyelmet kell fordítani”, „erőfeszítéseket kell tenni” és hasonló szófordulat. Ezek kívánságokat és óhajo­kat fejeznek ki, nem pedig azt, miként le­het megvalósítani a feladatot. Kifogásolták, hogy a szöveg túlságo­san általános, összegezi mindazokat a területeket, célokat, amelyekről már ko­rábban is hozott a párt határozatot, más­felől pedig nem ad válasz még most sem a „hogyanra”. Egyértelmű helyesléssel találkozott a tervezetnek az a gondolata, hogy ahol a döntést hozzák, ott van a felelősség is. Az utóbbi időben már alulról is építkezik a párt, figyelembe veszi az alapszerveze­tek véleményét, mint ez a vita is mutatja, míg korábban az volt a gyakorlat, hogy a határozatot „leviszik” az alapszervezet­hez. Már vannak jelei, hogy a párttag részt vehet a döntések előkészítésében is. Kifogásolták, hogy még mindig kevés az információ, a tájékoztatás azokban a kérdésekben, amelyek egy-egy döntést megelőznek. Többet szeretnének tudni a Központi Bizottság, sőt a Politikai Bizott­ság tevékenységéről, nem kevésbé a vá­rosi és a megyei pártbizottság munkájá­ról. Ma még az a gyakorlat, hogy a dönté­seket utólag magyarázzák. Példákat is hoztak, hogy most milyen kérdések fog­lalkoztatják a tagságot. Teljes egyetértés övezte azt a megálla­pítást, hogy a reformot az egész társada­lomra ki kell terjeszteni, és azt is, hogy mindez azon múlik, a pártnak mennyire sikerül megújítania saját tevékenységét. „Viták helyett most már a tettek következ­zenek”, - állapították meg a főiskola párt- szervezetének ülésén. Tényleges vita - más kérdésekben egymást kiegészítették a hozzászólók - arról alakult ki, hogy azonos tisztségben csak két ciklusra maradhassanak a vá­lasztott vezetők. A tervezet itt már nem szól arról, hogy ezt ki kell terjeszteni minden választott funkcióra. Végül az az álláspont alakult ki, hogy nem a ciklusok száma a legfontosabb kritérium, hanem az alkalmasság. A két ciklus esetén félő, hogy éppen a legtehetségesebb fiatalok nem vállalnak párttisztségeket. A tervezet nem súlyozza a feladatokat, mondták, illetve nem különbözteti meg a mai feladatokat távlati céloktól. így kelet­kezik aztán az a helyzet, hogy a párt cél­ként megfogalmaz valamit, ugyanakkor a társadalmi gyakorlatban intézkedések sora ennek éppen az ellenkezőjét szol­gálja. A sok példa közül kettő. Egyetérte­nek azzal, hogy a tartalmas és mai ma­gyar művészetet kell támogatni, ugyan­akkor az adórendszer és más intézkedé­sek ezt a szférát éppúgy megbénítják, mint az oktatásügyet. Egy szót sem ejtet­tek a főiskolán a pedagógusok fizetésé­ről, de azt leszögezték, hogy a társadal­milag hasznos munkát fel kell értékelni, különben a gazdasági reform végrehajt­hatósága is veszélybe kerül. Örültek an­nak, hogy a korábbiaknál többet foglal­kozik a tervezet az értelmiség szerepével, de ezen a területen is ellentmondást fe­deztek fel a célok és az intézkedések kö­zött. A tervezet úgy fogalmaz, hogy már most jobban figyelembe veszi a párt a tu­dományos eredményeket, támogatja a kutatásokat. A gyakorlat ugyanakkor folyamatosan az erre szánt kiadások megnyirbálásából áll. Hangsúlyosan merült fel a káderpoliti­ka kérdésköre egy más szempontból is. A politika mindig személyhez kötődik úgy is, hogy emberek tevékenységén ke­resztül valósul meg, de úgy is hogy a po­litikát a feladatra minden szempontból megfelelő embereknek kell képviselniük. Az eddiginél jobb kádermunka az egyik legfontosabb feltétele a párt vezető sze­repe megvalósításának, szögezték le. A taggyűlés befejező részében az alapszervezet egy tagját egyhangúlag ja­vasolták kongresszusi küldöttnek. Mint ismeretes, megyénket a párttagság lét­számának megfelelően 16 küldött képvi­seli, akiket az alapszervezetek egyetérté­sével a városi pártbizottságok javaslatai alapján a megyei pártbizottság delegál. IHÁROSI IBOLYA Fiatal tsz-szakemberek külföldi tanulmányúton A Termelőszövetkezetek Országos Ta­nácsa szervezetten segíti a közös gazda­ságok fiatal szakembereinek külföldi ta­pasztalatszerzését. A nyelvet beszélő, 30 éven aluli mezőgazdák szakembercsere keretében utazhatnak az NSZK-ba és Svédországba, ahol farmokon ismerked­hetnek meg az ottani mezőgazdasági ter­melés gyakorlati ismereteivel. Ugyanúgy dolgoznak, akárcsak vendéglátóik: fizi­kai munkát végeznek és felfirrsíthetik, kiegészíthetik itthoni ismereteiket. Külföl­di tanulmányaik cserejellegűek; ahá- nyan kiutaznak, ugyanannyian érkeznek magyar mezőgazdasági nagyüzemekbe a vendéglátó országból. Főként az NSZK-val alakulktak ki máris ilyen kapcsolatok. Évente 20-25 fiatal szakember látogathat el az NSZK valamelyik kis- vagy középüzembe, fél­eves vagy akár egyéves időre. Gondot okoz viszont, hogy hiányos a fiatal ma­gyar szakemberek nyelvtudása, emiatt eléggé nehezen tudnak összeállítani egy-egy kiutazó csoportot. A TOT ezért is a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házá­ban nyelvtanfolyamokat indított a világ­nyelvek oktatására. Az NSZK-ból érkező vendégek szintén a fiatalabb korosztá­lyokból kerülnek ki. Részükről nagy az érdeklődés a ma­gyar mezőgazdaság eredményei iránt; különösen a nagyüzemi módszerek ta­nulmányozására vállalkoznak szívesen az NSZK-beli gazdák. Az NSZK-ból már visszaérkezett az első magyar csoport, fél éven átvettek részt az ottani gyakorla­ton. A TOT-nál azt tervezik, hogy az idén 5-6 magyar mezőgazda látogathat el a svéd üzemekbe, és várhatóan ennyien érkeznek onnan az itthoni termelőszö­vetkezetekbe. Előkészítés alatt vannak a holland, a finn és a francia tanulmány­utak. A külföldet megjárt magyar szakembe­rek - a szerződés értelmében - igyekez­nek majd itthon elterjeszteni az ott látott szakmai megoldásokat. Fölhatalmazást kapnak arra is, hogy előkészítő megbe­széléseket folytassanak egy-egy jobb­nak bizonyult technológia esetleges át­vételéről, bevonva később a tárgyalá­sokba a TOT-ot. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Amikor összeállítottam azt a témasort, melyet az esztendő 15. hetétől való búcsúzás alkalmával terveztem kommentálni, tudják, mi jutott az eszembe? Egészen banális dolog. Az, hogy megint öregebbek lettünk egy héttel. Ez tény, s ezen semmi­féle érzéki csalódás sem változtat, még az sem, hogy a hét elején kifejeztten úgy tűnt, hogy a hölgyek és az urak egy­aránt megfiatalodtak. Ugyanis a jó idő beköszöntével lekerül­tek rólunk a télikabátok, a dzsekik, a vastag, bélelt holmik, s az utca embere karcsúbbá, elegánsabbá, mozgékonyabbá változott. S a kellemesebb viseletek, a ballonok, a szép kosztümök a harmónia megkövetelte szemhéjfestékeket, szájszínezőket is elővetették velünk. Aztán feltűnt egy-egy miniszoknyás leány is - pompázva fiatalságában. S előkerültek a télen garázsban óvott gépkocsik is - parkolási gondjaikkal, no és szabályta­lankodásaikkal egyetemben... És akkor jött a csütörtök erős széllel, lehűléssel, éjszakai faggyal. S ezzel együtt félelmünk is feltámadt a kis- és nagykertek gazdag termést ígérő virág­zó, gyümölcsöt rejtő fái miatt. A szomszéd fán a pinty strófája szól, tavaszi hangja hogy csattog, remeg! Kutatnám az ágat, melyen dalol, de virág rejti: sziromrengeteg. Áprily Lajos megkapóan szép strófája a hangok, fények és színek világát láttatja velünk. S teszi ezt a virágzó fák alatti padokon üldögélő szerelmes párokkal is. Ilyen egyszerű lenne? Mármint egy hetet összegezni? Nem. Egyáltalán nem erről van szó. Csupán azokat az érzéseket róttam a papírra, melyek óhatatlanul jelen vannak a fontos, nagy horderejű tanácsko­zások, megállapodások mellett, a jövőnket talán meghatáro­zó, szenvedélyes vitákon alakuló pártértekezletet megelőző taggyűlések idején, vagy a kuvaiti emírség ellen háborúzó terroristák rémisztő gépeltérítésének napjaiban is. Szóval ilyen egyszerű lenne? Dehogy. Ha belegondolunk mélyebben a dolgokba, az embert furdalja a lelkiismeret, hogy a viruló tavasz gyönyörűségein tűnődik, amikor ember­társai iszonyú körülmények között, már-már kilátástalan helyzetben, megalázottan és kiszolgáltatottan túszként ret­tegnek egy Boeingon. ' De mondok mást. Itthoni kicsiny világunk furcsa ellentmon­dásai közül egyet. Mint tudja a kedves Olvasó, már hetek óta megkezdtük szerkesztőségi ügyeletünket, s furcsa, irritáló, megoldhatatlannak tűnő gondjaikkal fordulhatnak hozzánk, s ha tudunk, próbálunk segíteni. Tulajdonképpen, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt mondom - még­pedig igen indulatosan -, hogy bizony tudunk segíteni. S nem értem az egészet. Vagy talán értem, s éppen ezért háborgók? Mielőtt háborgásomról szólnék, megjegyzem, hogy e kap­csolat az olvasókkal, mindannyiunk számára igazán felemelő érzés. Jó tudni és bírni bizalmukat, jó egyszerűen beszélget­ni, kicsit vitatkozni „arctalanul”, telefonon is. S tulajdonkép­pen az is csodálatos érzés, hogy egy-egy ügyet elintézünk, amiért azt mondják nekünk: köszönöm. Csak hát a baj ott van, hogy ezek az ügyek jórészt egészen egyszerű, úgymond törvényszerű intézési (elintézési) módot Gyenes Zoltán szakmunkás veti az Erzsébeti kenyeret követelnek, de hát az állampolgár hiába kopogtat, hiába írja a kérvényt, hiába kérdez és folyamodik, minden marad a régi­ben. S akkor jön a sajtó - egyetlen telefonja, s máris intézked­nek, megoldanak, elintéznek, válaszolnak és elnézést kérnek az illetékesek. Miért van erre szükség? Kinek jó ez? És miért? Persze, hi­szem, hogy nem jó ez senkinek. Csak megszoktuk az ügyinté­zői tunyaságot, néha a lelketlenséget. S itt-ott ez már életele­münkké is vált? S ami azzá vált, hát megváltoztatható. Ma­gunk és ügyfeleink érdekében, közös kiegyensúlyozottsá­gunkért, egymásért. Hát nem lenne egyszerűbben egysze­rűbb? Olcsó a drága, avagy drága az olcsó? E mondáskombináció réges régi és fontos igazságot takar. Hogy miről jutott ez eszembe? Hát az Erzsébeti kenyérről, amit április 8-án igényfelmérés jelleggel kezdett el sütni a Tol­na Megyei Sütőipari Vállalat szekszárdi sütőüzeme. Az üzem tizenkilencedik fajta kenyeréből jelenleg naponta 200-250 kilencven dekás vekni kerül a délutáni órákban az üzletek polcaira. A finom- és rozslisztből készülő kenyérbe VXB komplex hatású adalékanyagot adnak, mely lazítja a kenyér belét, gátolja az öregedését és kevésbé morzsálódik, mint társai. S ami a legfontosabb, frissességét három napig is megőrzi a várhatóan keresett termék, azaz kiválóan tűri a pa­Szekszárd központjában befejezés előtt a nagyfeszült­ségű körvezeték lefektetése nellakások „viszontagságait”. Érdekessége még, hogy tárfo­gata nagyobb, mint az egykilós Alföldi kenyéré. Igaz, e kenyér nem borsos, ám 16 forintos ára annál inkább. S most teszem fel a kérdést, hogy valóban az? Hiszen ebből a kenyérből mégcsak morzsákat sem kényszerülünk eldobni, hanem a harmadik napon is fogyasztható - jó étvággyal. Azt mondja Höss Péterné, az üzem technológusa, hogy ő maga is Erzsébeti kenyeret vásárol mostanában. Amikor ki­hűlt a cipó, kenyérruhába burkolja, s úgy teszi a kenyérdo­bozba, amit hűvös helyen tárol. Nájlon-tasakba nem tenné - ahogyan a másik kenyereket sem -, hiszen abban befülled. S mint tudjuk, a párás közeg kiváló táptalaj a bacilusok szá­mára. Energiák Több alkalommal adtunk hírt ezen-a héten is különböző építkezésekről, melyek megyeszerte folynak. Arról viszont még nem tudósítottunk, hogy a megyeszékhely központjában is folyik az építkezés. Igaz, nem fölfelé, hanem lefelé. Bár ez lényegtelen is az építkezés szempontjából. A Szekszárdon lakókéból viszont egyáltalán nem! A Dédász célcsoportos beruházásként nagyfeszültségű - 20 kV-os - körvezetéket fektet le a város központjában, ami a lakosság biztonságos energiaellátását hivatatott szolgálni. Az ötmillió forintos beru­házás a Corvin utcától indul a Garay térre 1,3 kilométer hosz- szúságban. A második szakasz pedig majd a Marx Károly ut­cában levő, épített házas transzformátorállomástól indul a Babits iskoláig 160 méteren. Vág Mátyás, a hálózatfejlesztési osztály vezetője arról a dilemmájukról szólt, miszerint el kelle­ne kezdeni a második szakasz építését is, viszont lehet, hogy várnak az iskolai szünetig, nehogy balesetet vagy akár kelle­metlenséget okozzanak az építkezéssel az iskolásoknak. Egyébként az új vezeték lefektetésével nem szüntetik meg a régi hálózatot, hanem pontosan a biztonságos energia­szolgáltatás céljából az is megmarad, azaz két oldalról lesz ellátva villamos energiával a város lakossága. Amennyiben az egyik oldal meghibásodik, átkapcsolnak a másikra, úgyhogy az áramszünetek csak egészen rövid ideig tartanak majd. Szóljunk még egy másik energiáról, a gázról, mely megye- székhelyünkön ugyancsak virágkorát éli. A városi tanács egy olyan pályázatot hirdetett meg, hgy a gázt igénylő utcák lakói január végéig jelentkezzenek, s amennyiben a lakók 85 szá­zaléka „vevő” e fűtőenergiára, akkor március 31-ig fizessék be portánként, lakásonként a 20 ezer forintot. Az eredmény: 24 utca jelentkezett, 23 kollektíva be is fizette az összeget, csupán a Cinka utca lakói maradtak hoppon jelentkezésük ellenére, hiszen a 86 család közül csak 53-an fizették be a megemelt bekerülési összeget. Természetesen nekik még ebben a hónapban visszautalják a pénzüket. Szekszárdon eddig mintegy kétezer egyedi fogyasztó ve­zette be lakásába a gázt és ötszáz azoknak a száma, akiknek „gázügyük” folyamatban van. Érdekességként még egy szám: a megyeszékhelyen 3000 lehetne azoknak az egyedi fogyasztóknak a száma, akik vételezhetnék a gázt. Tavaszi baki A mezőgazdasági nagyüzemek földjei is megélénkültek ezekben a napokban, jó tempóban halad a tavaszi munka. S itt jegyzem meg, hogy szerkesztőségünkben is megfeszített tempót diktálunk magunknak, s talán - elnézést kérve - ezért fordulhatott elő csütörtöki lapunkban az az eset, hogy egyik fotónk rossz képaláírással jelent meg. A közölt képen a duna- földvári Alkotmány termelőszövetkezetben karbamid műtrá­gyát szórnak egy leendő kukoricatáblára. A most közzétett képen pedig íme a szépen fejlődő búzatábla... V. HORVÁTH MÁRIA A dunaföldvári Virágzó Tsz-ben gyomirtót szórnak a 140 hektáros búzatáblára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents