Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
2 Képújság 1988. április 6. Világélelmezés Káros segélyek Az éhezőknek, elsősorban a kelet-afrikai országoknak adott nagylelkű nyugati élelmiszersegélyek több kárt okoznak, mint hasznot. Ez a térséget figyelő közgazdászok erősödő meggyőződése. Nem mintha nem lenne helyes gyorssegélyben részesíteni azokat, akiket önhibájukon kívül a közeli éhhalál fenyeget, arról nem is szólva, mennyire megnyugtatja ez az élelmiszerbőséggel mit kezdeni nem tudó adományozók lelkiismeretét. A segélyszervezetek, más jótékonyko- dók ráadásul pótlólagos keresletet teremtenek főleg a gabonaféléknek, amelyeket közvetlenül nem lehetne értékesíteni a fizetésképtelen szegény országokban.E politika azonban azzal fenyeget, hogy a megsegített országok „intézményes koldussá" válnak. A pótlólagos kereslet más oldalról nem ösztönzi a „leg- nagylelkübb” mezőgazdasági termelőket, elsősorban az Egyesült Államokat és a Közös Piacot a túltermelés mérséklésére. Túltermelésük és a nyomában járó, közel évtizedes árháborújuk - árkedvezményeik - pedig károsítják mindazokat az exportőröket - például Kanadát, Ausztráliát, Argentínát, vagy Magyarországot -, amelyek költségvetésükből nem tudnak hasonló szubvenciót előteremteni a kivitel támogatására. A megsegített országokban részben a gyarmati múlt, részben az azóta követett kormánypolitika a felelős az éhínség kialakulásáért. Az afrikai országok többségét néhány fajta haszonnövény - például kávé vagy kakaó - termelésére rendezték be a gyarmatosítók. A felszabadult országok kormányai elsősorban a gyors iparosítástól remélték gazdasági önállóságuk megteremtését: a mezőgazdasági felvásárlási árakat alacsonyan tartva takarítottak meg pénzt az iprosításra. Ezért a parasztok elhagyták maradék földjeikét is, a városi szegénységet szaporították. Mások a gabonafélékről átváltottak az állattenyésztésre: a féktelen legeltetés a sivatagosodás egyik oka ma már. Önmagát ismétlő folyamat indult be: az élelmiszerárakat nem is lehetett emelni, különben nem tudták volna ellátni a demográfiai robbanástól duzzadó városi lakosságot. A nagyralátó iparosítási tervek másik forrása a hetvenes években, a nyersanyagok ígéretes áremelkedése közben a külföldi kölcsön volt. A nyolcvanas években azonban a nyersanyag- árak visszaestek, az adósságokat törleszteni kellene: erre az afrikai országok többsége csak úgy szerezhet pénzt, hogy hagyományos terményei termelését erőlteti. Ettől nemcsak az árak csökkennek tovább - ismét nem marad terület élelmiszertermelésre. Számos országban - Etiópiában, Szomáliában, Szudánban, Mozambikban, Angolában - külső támadások, polgárháborúk is akadályozzák a mezőgazdaság fejlesztését. A hatvanas évek óta Afrika élelmiszer- termelése évente átlagosan 1,4 százalékkal csökkent. A Világbank nemrég esettanulmányt készített egy „beteg tehénként” kiválasztott országról, Szomáliáról. A tanulmány szerint az ország élelmiszer-behozatala - segélyből és importból - évente átlagosan 8 százalékkal nőtt a nyolcvanas évek eleje óta. Szomália korábban önellátó volt élelmiszerből. Ma élelmiszerének kétharmada külföldről származik, összes behozatalának fele ebből áll. Az olcsó külföldi élelmiszer tönkretette a hazai piacot, az árak lezuhantak, a parasztok abbahagyták a korábban hagyományos élelmiszernövények, a kukorica és a cirok termelését. Eközben a fogyasztás egyre csak nőtt, a behozatali szükséglet pedig megugrott. 1975 előtt rizst és búzát nem fogyasztottak Szomáliában, ma e termények a mindennapi szükséglethez tartoznak, bár az országban ezeket nem termesztik. „A segélyek áramlása és a kormány mezőgazdasági politikája elvette a parasztok jövedelmét, semmi sem ösztönzi őket ültetésre, termelésre, vagy a termelési módszerek fejlesztésére, beruházáára” - olvasható a tanulmányban, amely szerint csak úgy lehetne megszüntetni Szomália és a többi afrikai ország végzetes élelmiszerfüggőségét a külföldtől, ha gyökeresen átalakítanák a mezőgazdasági politikát. Segély vagy van, vagy nincs, vagy eljut a rászorulókhoz, vagy nem - az éhínség rémét csak úgy lehetne leküzdeni, ha emelnék a felvásárlási árakat, jobban termő fajtákat terjesztenének el, új mező- gazdasági hitelrendszert alakítanának ki, földreformot hajtanának végre, leértékelnék a helyi valutákat az import megdrágítására. Helyesebb lenne, ha a segély- szervezetek, a nemzetközi pénzintézetekkel együtt, inkább ehhez adnának támogatást, semmint hogy gabonászsákokat zúdítanak az afrikai országokra - ajánlja a Világbank tanulmánya. Igaz, hogy akkor még nehezebb lenne eladni a fejlett országok élelmiszerfölöslegét, mint most. Apad a Duna a teljes magyar szakaszon A Duna árhullámának vízszintje Mohácsnál a hétfői tetözést követően kedd reggelre 3 cetiméterrel csökkent, s így most már a teljes magyar szakaszon apad a folyó. Ennek megfelelően kedden délután az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Komárom és Esztergom térségében megszüntette az első fokú árvíz- védelmi készültséget. Szigetköz mentén azonban az apadás lassúsága miatt a helyzet változatlan, így továbbra is szükség van az első fokú készültség fenntartására. Több helyen védekezési munkálatokat is folytának töltésszivárgás ellen és a gát mögött felfakadó víz, a buzgár hatástalanítására. Budapestnél a 728 centiméteres tetőzés óta kedd reggelre a vártnál 15 centiméterrel mélyebbre, 635 centiméterre süllyedt a Duna vízszintje. Az apadásnak megfelelően folyamatosan tisztította és fertőtlenítette az alsó rakpartot a közterület-fenntartó vállalat. így kedden reggel a pesti rakparton teljes hosszában, a bu- dain pedig a Dombóvári út és a Halász utca között megindult a forgalom. A Komjá- di Uszoda térségében azonban még 10-15 centiméteres vízréteg borította az alsó rakpartot. A vízügyi előrejelzések szerint a továbbiakban napi 10-15 centi- méteres apadásra lehet számítani, s így valószínűleg szerdára a budai rakpart még lezárt szakaszáról is visszahúzódik a víz. A közterület-fenntartók felkészültek az éjszakai munkára, hogy a visszavonuló víz nyomában letakarltsák az iszapot és hordalékot. A Tisza felső szakaszának vízgyűjtőjében lehullott csapadék hatására újabb kisebb árhullám alakult ki. Kiskörénél 727 centiméterrel tetőzött a víz, ezért ebben a térségben másodfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Tokajtól a déli országhatárig változatlanul első fokú készültség őrzi a folyók védvonalait. A mellékfolyók közül a Bodrogon, a Hármas-Körösön és a Hortobágy-Berettyón folytatódott a lassú apadás, de egyelőre fenntartják az első fokú készültséget. A Sajóról visszavonták a készültséget. Az országban jelenleg mintegy 1400 kilométer hosszú védvonalat vigyáznak az első és másodfokú készültség erői, s 1500 ember vesz részt a védekezésben. Az utóbbi napokban meggyorsult a belvíz apadása, amihez az erőteljes szivattyúzás mellett a szeles időjárás párologtató hatása is hozzájárult. így a korábbi 23 ezerről 12 450 hektárra csökkent a belvíz, s már javarészt nem összefüggő térségekre, általában egyébként is vízjárta területekre korlátozódik. Uj gondolkodás és a „népi diplomácia” Mennyire reális, hatékony a társadalom széles köreinek befolyása a háború és a béke döntő fontosságú problémáira? Vajon a sokoldalú átalakítás és az új gondolkodás koncepciója, amelyet a Szovjetunió az atomkorszakban meghirdetett, elősegiti-e a „népi diplomácia” sikereit? Ezekre a nehéz kérdésekre viszonylag nemrég még szkeptikus vagy kitérő válaszokat lehetett hallani: a közvélemény tiltakozása ellenére, az atomfegyverkezési verseny veszélyes módon egyre gyorsult és spirálisa fenyegető, újabb menetekkel bővült. A rakéták két osztályának felszámolásáról szóló, szovjet-amerikai szerződés aláírása azonban még a megrögzött szkeptikusok helyzetét is megingatta - a történelemben most először történt reális lépés az atomleszerelés útján. Arról természetesen vitatkozni lehet, hogy kié „az elsőség pálmája” e megállapodás elérése terén - a megfelelő kormányoké vagy a népeké. Nézetem szerint, a különböző országokban levő háborúellenes, atomellenes mozgalmak más szóval a „népi diplomácia” aktivizálta a kormányok és a hivatásos diplomaták erőfeszítéseit - ezek a gyakorlatban alkalmazták az új gondolkozásnak, a legbonyolultabb nemzetközi problémák megoldásával kapcsolatos új szemléletnek koncepcióját. Igaz ugyan, a washingtoni szerződés megkötése után néhol már kedélyes nyugalom és önelégültség mutatkozott - most már, úgymond, a nyugati és a keleti kormányok „népi diplomácia” nélkül is megegyezhetnek egymás között. Eufóriára sajnos nincs ok - a NATO tanácsának brüsszeli ülésszaka megmutatta, hogy bár vannak bizonyos pozitív változásók, ennek a tömbnek egyáltalán nem valamennyi tagja törekszik őszintén az atomleszerelésre, a vegyi fegyverek megsemmisítésére és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére. Nem vilá- gos-e, hogy ilyen viszonyok között a tekintéllyel összefüggő, a választás előtti és különböző egyéb indokoktól - amelyek Nyugaton gyakran a hivatalos politika bűnmentes népi diplomácia különleges jelentőségre tesz szert? Mint Mihail Gorbacsov mondta, a népi diplomácia arra hivatott, hogy megelőzze a hivatalos politikát. A népi diplmácia időszerű feladatainak szentelték többek között a Szovjet Békevédelmi Bizottság minap rendezett plénumát, amelyen a Szovjetország különböző köztársaságainak, területeinek és városainak több száz képviselője vett részt. Véleményem szerint, ez a fórum a változások különleges szellemével - a demokratikus- sággal, nyilvánossággal, azzal az önkritikus kívánsággal tűnt ki, hogy új értelemmel kell felruházni a szovjet békemozgalom szerepét és helyét az átalakítás folyamatában és a Szovjetunióban, valamint a más országokban működő háborúellenes szervezetek között. A plénumon megállapították, hogy a békemozgalom és számos más, nem hivatalos társaságon kívül a Szovjetunióban olyan szervezetek jöttek létre a legutóbbi években, mint a Tudósok a békéért, az Orvosok a békéért, a Pedagógusok a békéért, valamint több ezer öntevékeny, úgynevezett „nem formális csoport”. Ezek közül sok bizonyos mértékben részt vesz a béketeremtő tevékenységben, oly módon, hogy konkrét problémákkal, mondjuk, természetvédelemmel, a volt frontharcosoknak, özvegyeknek és árváknak való segítségnyújtással foglalkozik. Előfordul, hogy ezek a „nem formálisak” bírálják a Szovjet Békevédelmi Bizottságot a formalizmus megnyilvánulásai miatt - ez akadályozza azt, hogy idejében támogassa az ilyen csoportok merész kezdeményezéseit. Egyre fokozódó érdeklődést kelt az olyasféle vitaklubok munkája, mint „A béke és az emberi jogok” klub, amelynek tagjai például megtárgyalják a szovjet társadalom további demokratizálására irányuló, különböző javaslatokat, vagy a nemzetiségi kapcsolatok kérdéseit. Legfontosabb azonban továbbra is ez a téma: „a békéhez való jog - az ember alapvető joga”. Az átalakítás, a nyilvánosság, a demokratizálás a szovjet emberek millióinak állampolgári érzéseit élesztette vagy ébresztette fel, akik arra vágyódnak, hogy tevékenyen részt vegyenek a társadalom megújításában, államunk nemcsak bel-, hanem külpolitikájának is alakításában és megvalósításában. Erről tanúskodnak például azok a nemzetközi kérdésekre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet állampolgárok a megfelelő szervezetekhez intéznek, a békemozgalmi bizottságokat is beleértve. A háborúellenes mozgalmak képviselői részt vesznek például a washingtoni szerződésnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa bizottságaiban történő megvitatásában. Az új gondolkodás segítséget nyújt népi diplomáciánknak ahhoz, hogy kapcsolatokat teremtsen a különböző országok háborúellenes mozgalmaival, illetve bővítse ezeket. Ez a diplomácia nyitott valamennyi külföldi ellenzéki előtt, az illető politikai rokonszenvétől függetlenül, mivel arra törekszik, hogy az általános emberi értékek érdekében felülemelkedjék az ideológiai nézeteltéréseken. Hiszen ha atomháború tör ki, akkor Galbraith amerikai közgazdász keserű tréfája szerint, a kapitalizmus hamuja ugyanolyan lesz, mint a szocializmus hamuja. A népi diplomácia hasznos tevékenységének példájául szolgálhatna a szovjet békemozgalom száz küldöttjének az Egyesült Államokban nemrég tett látogatása. E találkozó során mintegy 200 tervet terjesztettek elő: közös folyóirat kiadásától kezdve egészen addig, hogy Moszkva szélén „orosz falut” kell építeni - amely a nemzetközi párbeszéd sajátságos központja lenne. Népi diplomáciánk ugyanilyen mértékben nyitott a nyugat-európai, ázsiai, afrikai, latinamerikai közvéleménnyel való kapcsolatok folytatása és bővítése számára, a szocialista országokról nem is beszélve, amelyekhez testvéri kapcsolatok és a békeharc közös érdekei fűznek bennünket VOLF SZEDIH az APN politikai szemleírója, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökhelyettese Mai kommentárunk Megoldás kétoldalú megegyezéssel? A múlt héten már Diego Cordovez, az afgán-pakisztáni tárgyalásokon közvetítő ENSZ-főtitkárhelyettes is kijelentette: a tárgyalások sokáig nem húzhatók, az igazság órájának hamarosan el kell jönnie. A tárgyalásokat először Pakisztán juttatta zsákutcába azzal, hogy a kabuli kormány távozását és az ellenzéki szervezetek által megalakított ellenkormány beiktatását szabta feltételnek a szovjet csapatok távozását elősegíteni hivatott megállapodáshoz. Azután bonyolította a helyzetet Washington követelése: érvényesüljön szimmetria, az amerikai fegyverszállítások beszüntetésével együtt a Szovjetunió is szüntesse be támogatását a kabuli kormánynak. Utóbb pedig, követelését kifordítva, azzal állt elő, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt folytassa szövetségesei katonai segélyezését. A Szovjetunió számára azonban ez az elv elfogadhatatlan: a két szuverén állam 1921-ben kötött szerződésén alapul segítségnyújtása - mutatott rá -, s ez nem vehető egy kalap alá a törvényes kormány megdöntésére törő erők támogatásával. Az amerikai követelés ráadásul természeténél fogva nem azt szolgálná, hogy a nyolc éve pusztító afganisztáni testvérháborút mielőbb befejezzék. A Szovjetunió azonban eltökélte, hogy lezárja az afgán dossziét. Az Egyesült Államokkal, ha lehetséges, de akár nélküle is, ha Washington továbbra sem mutat készséget együttműködésre. Moszkva ebben az esetben nem a két nagyhatalom által garantált afgán-pakisztáni megállapodás alapján, hanem az Afganisztánnal kötendő kétoldalú egyezség keretében vonja majd ki csapatait. Ezt a lehetőséget jelezte Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter váratlan munkalátogatása Kabulban. A genfi tárgyalások esetleges kudarcára utalva, nyilatkozatában utalt rá, hogy az afgán vezetőkkel megvitat „minden felmerülő megoldási lehetőséget". Afganisztánban egyébként kedden kezdődött meg a nemzeti megbékélés politikájának újabb szakasza: megnyíltak a törvényhozási választások. Ezeken közvetlen, titkos szavazással a jövendő kétkamarás parlament összetételéről döntenek. A kormány a választásokon való részvételre hívta fel a belföldi és külföldi politikai ellenzéket. Sőt, azt is bejelentette, hogy távolmaradásuk esetén parlamenti helyeket tartanak fenn számukra. Nadzsibullah március végén közölte: kormánya kész tanulmányozni az ellenzék koalíciós kormány alakítására teendő javaslatait. Az elkövetkező napokb an eldőlhet, hogy az Egyesült Államok kész-e partnerként együttműködni a veszélyes regionális feszültséggóc felszámolásában, vagy pedig inkább a kibontakozás akadályozásában látja érdekeit hosszabb távra biztosítottnak. TÓTH LÁSZLÓ King-évforduló Sok ezer ember vonult végig hétfőn a Tennessee államban lévő Memphis város központján, hogy megemlékezzék az amerikai néger polgárjogi mozgalom No- bel-békedíjas vezetőjéről, Martin Luther Kingről, akit 20 évvel ezelőtt gyilkoltak meg. King ellen 1968. április 4-én hajtottak végre merényletet Memphisben, akkor, amikor a helyi köztisztasági dolgozók sztrájkjának támogatására szervezett akciót. A gyilkosság hatalmas méretű gettólázadásokat provokált ki szerte az Egyesült Államokban. A szövetségi főváros, Washington csaknem két héten át volt lázongások színhelye, és katonák ezreit kellett kivezényelni a rend helyreállítására. Atlantában, ahol King lelkészként működött s ahol mozgalmának központja volt, felesége és gyermekei megkoszorúzták sírját. Mind ezen a kegyeletes megemlékezésen, mind a memphisi felvonuláson jelen volt King sok egykori munkatársa. Martin Luther King sírjánál a családjának tagjai (Telefotó) Egyesült Államok— Románia Az amerikai külügyminisztérium hétfőn hivatalosan bejelentette: az Egyesült Államok és Románia megállapodott abban, hogy kétoldalú gazdasági kapcsolataiban felfüggeszti az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. Ilyenformán a két ország magasabb vámokkal terheli meg egymás árucikkeit, mint eddig. Korábbi amerikai közlések szerint ez mintegy 200 millió dolláros veszteséget jelenthet Románia számára. A felfüggesztést Románia javasolta. Az amerikai fél ugyanis - korábbi törvények értelmében - egyes szocialista országok, így Románia esetében is csak akkor hajlandó érvényesíteni ezt az elvet, ha az elnök megállapítása szerint ai: érintett ország eleget tesz az úgynevezett Jack- son-Vanik módosításban foglaltaknak. A jelenleg érvényben levő amerikai kereskedelmi törvényhez fűzött módosítás attól teszi függővé a „legnagyobb kedvezmény” nyújtását, hogy megadják-e az érintett országok állampolgárainak a kivándorlás lehetőségét. De az amerikai kongresszus tágabb értelmezése szerint ebbe az emberi jogok érvényesítésének általánosabb értékelése is beletartozik. Mind az amerikai kormány, mind a kongresszus korábban élésen bírálta az ezzel kapcsolatos román magatartást. Románia kormánya úgy döntött, hogy nem hajlandó alávetni magát a továbbiakban ennek az eljárásnak. Az amerikai fél közlése szerint a kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó egyéb megállapodások továbbra is érvényben maradnak. A külügyminisztérium által kiadott közlemény azt hangoztatja, hogy „az Egyesült Államok és Románia párbeszédében továbbra is központi szerepet töltenek be az emberi jogokkal ösz- szefüggő kérdések, s az e téren megvalósuló pozitív lépések fontos tényezői lesznek a haladásnak más területeken is”.
