Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

1988. április 6. tIéPÜJSÁG 3 Vasasbecsület Zámbó mester tanítványa Simon László 1946-ban végezte el a négy polgárit Szekszárdon. „Szakmát kellene tanulni!” - így gondolta ezt az édesapja is, amikor beíratta a kereske­delmi iskolába.- Miért nem lett mégsem kereskedő?- Mindig a gépek iránt érdeklődtem, és mondtam is az édesapámnak, hogy nem megyek. „Eriggy, fiam, keress ma­gadnak olyan helyet, ahova te is menni akarsz" - mondta. így kerültem én akko­riban egy jónevű szekszárdi iparoshoz, a Zámbóhoz. Bementem hozzá érdeklődni, de velem nem tárgyalt. Azt mondta, küld- jem be az apámat. Be is ment. Megegyez­tek a próbaidőben, akkoriban egy hónap volt. Amikor ez letelt, a mester már látta, hogy érdemes-e velem foglalkoznia, vagy sem. Letelt az egy hónap. A Zámbó úr szólt, hogy újra jöjjön be az apám. Nos, akkor bementek az iparoskörbe - ez a mostani úttörőház helyén volt - és meg­kötötték a szerződést. Úgy gondolta ér­demes tanítania.- Milyen mesterséget tanult itt?- Zámbó mester műhelyéből rézöntők és esztergályosok kerültek ki. Az utolsó évben, amikor már nem voltam messze a szabdulástól, az öntéstől erős gázmér­gezést kaptam. Abban az időben az ön­téshez mindent felvásároltak. A puska­hüvelytől kezdve a rézkilincsig. Ezek öt­vözött anyagok, és jelentős mennyisé­gű gáz szabadul fel belőlük. Az orvos nem engedte, hogy tovább dolgozzak. Akkor kerültem föl Csepelre A Weiss- Mannfred Acél- éa Fémművekhez. Ott is szabadultam föl. Albérletben laktam Pesten, a Nefelejcs utcában. Szerettem ott dolgozni, de az utazás és az albérlet nem tetszett. A Közvágóhídtól Csepelig úgy csüngtünk a villamoson, mint a sző­lőfürt. Ha pedig nem volt hely, ráálltunk az ütközőre, tujáztunk. Akkoriban nem volt „gyorsvasút”.- Hogy döntött? Vállalta az albérletet és a napi körülményes utazást a nem kevés szakmai gyakorlatot adó munkahelyért?- Nem... Meguntam és hazajöttem. 1950 májusában megalakult Szekszár­don az Állami Mezőgazdasági Gépüzem. Gondoltam, jobb lesz itthon... Csepelről önkényes munkakönyvvel jöttem el, ami azzal járt, hogy fél évig nem helyezked­hettem el sehol az országban, sehová nem vehettek föl. Mégis bementem az ÁMG-hez. A Lajos János nevezetű igaz­gató vezette akkoriban a gépüzemet. Ma­rósra lett volna szükségük. Ez éppen jól jött nekem, mert Csepelen az esztergá­lyosszakma mellett a maróst is megta­nultam. Ott úgy volt, hogy ha a marósok lemaradtak, az esztergályosoknak be kellett segíteni, vagy éppen fordítva. Rög­tön föl is vett. Utána közöltem csak, hogy én Csepelről önkényes munkakönyvvel jöttem el. Beszélgettünk, érdeklődött, hogy kikkel dolgoztam együtt, és rövid idő után közölte: „Fiam, föl vagy véve. Ha úgy rúgtak volna ki, nem vennélek föl, de így, hogy nem akartak elengedni, ez más". Hát igy kezdődött az ÁMG-nál.- Mi történt eztán?- 1952 novemberében bevonultam katonának három évre. Leszerelésem után ismerkedtem meg a feleségemmel, rá két évre össze­házasodtunk. Egy lányunk született, és van egy aranyos kisunokánk. No, le­szerelés után visz- szamentem az ÁMG-hez. Akkori­ban anyi dugattyút csináltam, hogy még álmomban sem tudtam abba­hagyni. Amerikai gépeket javítottunk, de nem kaptunk hozzájuk alkatrészt, egyedileg gyártottuk le azokat, ha kellett. Több műszakban dolgoztam, ez a szememnek nem volt jó. Amikor éjszakás voltam, nappal soha nem tudtam aludni. Ezért 1956 májysá- ban a 73/A Magasépítő Vállalathoz men­tem dolgozni. A 73/A Magasépítő Válla­lat, a TOTÉV és a MEGYEVILL egyesülé­séből lett a - TOTÉV. Egy új műhely is épült. Esztergályosként dolgoztam itt. Aztán jötték a hidraulikus gépek. Azóta ve­lük foglalkozom, azokat javítom. Nehéz­gépszerelőnek vagyok nyilvántartva, és már húsz éve szerelem a gépeket a TO- TÉV-nél.- A fiatalok mennyire vonzódnak a va­sasszakmához?- Fogyunk. Annak ellenére, hogy a munkanélküliség miatt sokan igyekez­nek a helyükön maradni.- Ennek mi az oka ? Nehéz a munka, ke­veset fizetnek?- Nehéz is... Az ember hónalján folyik az olaj. Volt egy jó eszű gyerek a tanulóim között. Elment. A szülei pékek, ő meg árulja a zsömléket. Jobban jön ki. Én azt mondom, igaza van, nem is beszéltem le róla.- Van-e mostanság becsülete a vasas­szakmának és főként a szakmában dolgo­zó embereknek?- A fiatal korom jut az eszembe most, amikor fölkerültem Csepelre. Akkor a se­gédek szaktársnak titulálták egymást. Közvetlenebb kapcsolat esetén szaki- kámnak, vagy a keresztnevükön szólítot­ták egymást. Gondoltam, ezt így kell, hát én is megszólítottam egy segédet. No, nem szakikámnak, mert azt azért túlzás­nak találtam. A szolidabbnaktűnő „szak- társazást” választottam. Meg is kaptam rögtön a beosztásom... „Édes fiam, majd ha felszabadulsz, én neked segéd úr vagyok!” Amikor régen valaki azt mondta, hogy esztergályos vagyok, az egy rang volt. Most ez nem így van. A rosszul tanuló gyereket küldik el szakmunkásnak, mert nincs más lehetősége, nem veszik föl máshova. A forgácsoló szakma rabszolgamunka lett. Ma már papíron előírják, kiszámolják a teljesítményt, a gép diagramja szerint. Egy nagyoló, egy simító..., monoton mun­ka lett. Elvesztette a varázsát. Talán ezért is... Meg hát a magyar kohászat fellegvá­rában, Ózdon sorra képezik át azokat az embereket, akik ott izzadták át munkás­éveiket az ötvenfokos hőségben... ORSÓS JÚLIA Fotó: B. J. Lejárt a határidő A szekszárdi gázról 111:1111111111: Csatár bizonytalan Szekszárd Város Tanácsa decemberi ülésén módosította a gázellátás feltéte­leiről szóló tanácshatározatát. E szerint az önkéntes lakossági hozzá­járulás nagysága húszezer forintra nőtt, a szervezettség előírt mértéke pedig 85 százalékra emelkedett utcánként, illetve lakóövezetként. Ezért a tanács január elején írásban azt kérte, hogy a lakosság ismételje meg jelentkezését január vé­géig. Február elején pedig arról értesítet­ték a jelentkezőket, hogy önkéntes hoz­zájárulás befizetésének határideje már­cius 31. ami azóta lejárt. Már az ünnepek előtt látszott, hogy a tervbe vett 24 utcából csak 13-ban je­lentkeztek időben, megfelelő arányban és fizették be a hozzájárulást. A munkákat mielőbb meg kellene kez­deni ahhoz, hogy a tanács - mint beruhá­zó - teljesíteni tudja törekvését; „az utcák földgázellátásának 1988. október 15-ig történő kiépítésére”. Gondot okoz, hogy pillanatnyilag nem lehet megítélni pél­dául, hogy Csatáron lehet-e az idén gáz, vagy nem. Előfordulhat ugyanis, hogy postán fi­zették be a hozzájárulás összegét, ami­nek átfutási ideje egy hónap is lehet. Ezért kérik a lakosságot, hogy aki postán fizette március 31-ig a húszezer forintot, az a hét végéig igazolja a tanács műszaki osztályán, hogy el lehessen dönteni megvan-e az előírt 85 százalékos szerve­zettség. Mindazoknak, akiknek az utcájában az idén - a feltételek hiánya miatt - nem épül meg a gázvezeték, április 30-ig visz- szautalják a húszezer forintot. A jövő évre szóló jelentkezést pedig meg kell ismé­telni. A helyzetről, illetve a tanács kérésé­ről Füredi Ferenc tanácselnök-helyettes adott tájékoztatást. Megyénk munkaerőhelyzetéről Beszélgetés dr. Brebárt Valériával- Milyennek ítéli meg Ön, mint a me­gyei tanács munkaügyi osztályának ve­zetője a megyei munkaerőhelyzetet?- Alapjában véve kiegyensúlyozott­nak, nagyobb feszültségektől mentes­nek. A Tolna Megyei Munkaügyi Szolgál­tató Iroda március huszonkilencedikei adata alapján mondhatom, hogy az iroda illetékességi körébe tartozó területen - tehát Szekszárdon és környékén - két- százkilenc olyan embert tartottak nyilván, aki munkát keresett. Ezzel szemben hússzal több állásajánlat állt. Problémát az okoz, hogy a kereslet és a kínálat nem találkozott, mert a munkáltatók elsősor­ban szakmunkásokat keresnek, a jelent­kezők többsége pedig alacsony képzett­ségű, sokszor még nyolc általánossal sem rendelkező, munkahelyét gyakran változtató egyén, aki többségében ma­gatartásbeli problémák miatt vesztette el előző munkahelyét.- A magasabb képzettségűek mind­annyian találnak maguknak munkale­hetőséget?-Többnyire igen. A kétszázkilenc nyil­vántartott álláskereső között felsőfokú végzettségű nem szerepel, középvég­zettségű pedig tíz, akik adminisztratív munkát szeretnének vállalni. Osztályunk a szolgáltató irodával közösen nagy erő­feszítéseket tesz annak érdekében, hogy az átmenetileg munkát keresők minél előbb munkahelyet találhassanak ma­guknak.- Ez a kétszázkilenc ember tehát mun­kanélkülinek nevezhető?- Erre a kérdésre egyértelműen nem­mel válaszolhatok. Munkanélkülinek ugyanis csak az számít, aki önhibáján kí­vül veszti el munkahelyét, és tartósan - több mint három hónapig - nem talál ma­gának másikat. Ilyenről pedig a megyé­ben jelenleg nincs tudomásunk.- Milyen elhelyezkedési lehetőségük van azoknak, akik jelentkeznek a szol­gáltató irodánál?- Igyekszünk mindenki gondját hama­rosan megoldani, ahol nincs más lehető­ség, ott felajánljuk a közhasznú munka végzésének lehetőségét. A közhasznú munka költségeinek fedezésére a köz­ponti alapból mintegy hétmillió forintot kap Tolna megye, ehhez a helyi tanácsok még hárommilliót hozzátesznek, ez az összeg körülbelül száz-száztíz munka­hely megteremtésére elegendő. Átkép­zési támogatásban négyszáznegyvenen részesülnek, több mint kétmillió forint összértékben, ezenkívül a lehetőségek szerint korlátozott mértékben a megyei tanács elnöke engedélyezhet foglalkoz­tatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjaztatás igénybevételét.- A közelmúltban néhány nagyobb mértékű létszámleépítésre került sor a város üzemeiben. Mi lett azok sorsa, akiknek megszűnt a munkaviszonyuk?- Azok, akik a Szekszárd-Paksi Vízitár­sulatnál dolgoztak, kivétel nélkül mind el tudtak helyezkedni, a Húsipari Vállalat volt munkatársainak fele már talált mun­kát. Jogszabályban rögzített kötelessége ugyanis a gazdálkodó egységeknek, hogy volt dolgozóik elhelyezkedését elő­segítsék. Ennek érdekében szoros kapcsolatot tartanak egymással, rendszeresen cse­rélik információikat a munkaerőhelyze­tükkel kapcsolatban.- Tudomásom szerint szociális foglal­koztatásra is lesz példa a közeljövőben...- Igen, a városi tanács szervezésében a megváltozott munkaképességűek szá­mára teremtenek lehetőséget munka­végzésre, bedolgozói rendszerben.-wd­Szövőgépek gyáron kívüli vállalkozóknak Export a. Sárközből Munkaerőgondjainak enyhítésére újabb vállalkozóknak ad ki szövőgépet a Pápai Textilgyár. A Magyar Selyemipari Vállalat soproni üzemében 28 nagytelje­sítményű berendezésüket állítják mun­kába, ezeken az idén csaknem egymillió négyzetméternyi kelme készül. A se­lyemipar szentgotthárdi gyárát bérmun­kával bízták meg; itt több mint kétmillió négyzetméter pamutszövetet állítanak elő. A szövőnőhiány enyhítésére nem ez az első kezdeményezése a pápai gyárnak. Az országban elsőként alapítottak nyug­díjas vagy a pályát elhagyó szövőnőkből, szövőmesterekből gmk-kat. Ezek a kis csoportok garázsokat, tárolókat alakítot­tak át családi házukban szövőüzemmé, s régi, felújított gépeken mintegy másfél millió négyzetméter kelmét készítettek évente. Bevontak a pápaiak az együttmű­ködésbe termelőszövetkezeteket is: szö- vöüzemet hoztak létre a csetényi és a ne- messzalóki közös gazdaságban. A gyár többlettermelési törekvéseit a termékei iránt évek óta mutatkozó tartós kereslet indokolja. A külpiacokon így nemcsak megőrizte pozícióit, hanem új vásárlók­kal is bővítette partnereinek körét: az idén szállít először Ciprusra és Ausztrá­liába. A gyár mintegy 21 millió négyzet- méteres évi termelésének kétharmadát a külpiacokon értékesíti. Rekord az Ózdi Rúd-Drót Hengerműben Termelési rekordot értek'márciusban el az Ózdi Kohászati Üzemek Rúd-Drót Hengerművének dolgozói: a tervezett 36 500 tonna helyett 39 300 tonna, kiváló minőségű, exportképes terméket állítot­tak elő. A hengerműben, fennállása óta ez a legnagyobb havi teljesítmény; a ko­rábbi rekord 36 700 tonna volt. A Sárközi Népi Iparművészeti Szövet­kezet termékeiből, a nagyobb részt kézi szövéssel készült szőttesekből tavaly 1,2 millió forint értékben szállítottak Kuvait- ba. Ugyancsak tavaly 500 darabos min­taszériát küldtek az NSZK-ba műanyag alapanyagú gyermekülőkékből, a gyer­mekágyakban használatos matracokból, gyermekágyneműkből és pólyázóból. Eredményeként ez év első félévére 1,5 millió forintos megrendelést kaptak a részben hazai, részben külföldi anya­gokból készülő termékek gyártására. Antus Mihálytól, a szövetkezet főköny­velőjétől megtudtuk, hogy hagyományos termékeik - szőttesek, hímzések - nép­szerűsítése érdekében, újabb üzletek re­ményében áprilisban Bécsben, szep­temberben Hollandiában kiállításokon vesz részt a szövetkezet. SZ. GY. Fotó: CZAKÓ Készül a gyermekülöke A szénbányászat első negyedéve Az első negyedévet 5,3 millió tonna szén kitermelésével zárták a hazai szén­bányavállalatok dolgozói. Ez 450000 tonnával több, mint amennyit eredetileg terveztek. A Kereskedelmi Minisztérium­mal 1 millió 250 ezer tonna tüzelőanyag átadására kötöttek szerződést, s ezzel szemben 1 millió 400 ezer tonnát szállí­tottak, így a lakosság ellátása az év első hónapjaiban zavartalan volt. A hazai bar­naszenek legnagyobb fogyasztójának, a Magyar Villamosmüvek Trösztnek - amint ebben megállapodtak - 3,7 millió tonna fűtőanyagot adtak el. A bányavállalatok közül a mecseki, a dorogi és a nógrádi azonban nem tudta teljesíteni első negyedévi tervét; a nógrá­di bányákban már hosszú ideje nehéz geológiai körülmények, a mecseki és a dorogi medencében pedig frontátszere­lések és más átmeneti gondok akadá­lyozták a folyamatos termelést. A mecse­ki és a dorogi bányákban várhatóan rövidesen elhárulnak az akadályok, a nógrádi vállalatnál viszont továbbra is számolnak a termelési gondokkal. Az egyébként is már hosszabb ideje veszte­séggel dolgozó nógrádi szénbányákkal szemben a Budapest Bank Rt. szanálási eljárást kezdeményezett. Kedvező változást jelent, hogy az első negyedévben minimális, mindössze 200000 tonna szenet kellett a bányá­szoknak szabadnapjaikon felszínre szál­lítani. Ez az enyhe télnek is köszönhető; kevesebb szén és brikett fogyott a tü- zéptelepeken. A bányákban igy több időt fordíthattak az előkészítő munkákra, a bányaművelés egyensúlyának kialakítá­sára, a berendezések karbantartására. Az első negyedévben 2000 méterrel túl­teljesítették a vágathajtási tervet. A vesz­teség csökkentése érdekében gyorsított ütemben folytatták a gazdaságtalan széntelepek lefejtését. A Bányászati Egyesüléstől kapott tájé­koztatás szerint az Ipari Minisztérium az energiahatósággal közösen áprilisban felülvizsgálja a bányák termelésének műszaki feltételeit, a fogyasztói igények várható alakulását, s ennek függvényé­ben állapítják meg a tennivalókat. A szén­vásárlások további mérséklésével szá­molnak, így az már biztos, hogy a II. és a III. negyedévben nem lesz szükség arra, hogy a szabad szombatokon termelő műszakokat szervezzenek. Rövidesen a Tervgazdasági Bizottság is foglalkozik a szénbányászat gazdasá­gi gondjaival, jelenlegi helyzetével és táv­lati terveivel. Az ehhez szükséges adat­gyűjtések, tárcaközi egyeztetések folya­matban vannak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents