Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
1988. április 29. NÉPÚJSÁG 3 Köszöntjük a munkában élen járó kollektívákat és dolgozókat! A pártértekezlet küldöttei Kamionnal Svédországban IV. A tudás becsületéről Dr. Jánosi György 1954-ben született Szekszárdon, Debrecenben végezte el az egyetemet, majd az ELTE-n a szociológia szakot. A szekszárdi főiskolán 1979. óta oktat, a tagozat igazgatóhelyettese, kandidátusi témáján dolgozik. Ebből következik, hogy az országos pártértekezleten a tudás megingott becsületének helyreállításáról beszél felszólalásában, ha erre lehetőséget kap. írásban mindenképpen leadja mondanivalójának lényegét.- A hozzánk hasonló, de még a nálunk fejletlenebb országok is a nemzeti jövedelem nagyobb százalékát fordítják az oktatás, a művelődés, a művészet és tudomány finanszírozására. Ez a helyzet nyilvánvalóan tarthatatlan a továbbiakban. Szellemi tőkebefektetés nélkül nincs kiút a társadalom jelenlegi helyzetéből.- A kérdés az, hogy milyen feladatot vállal magára a pártértekezlet.- Szerintem három feladata van, ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor a problémák csak elodázódnak a beláthatatlan jövőbe, beláthatatlan következményekkel. Az egyik, hogy kidolgozza a kongresszusig még hátralévő két évre a legsürgősebben megoldandó tűzoltó- munka programját. Megtervezi az ezek végrehajtásához és a továbbiakhoz szükséges szervezeti, intézményi feltételeket. Ez lehet az a terület, ami már a kibontakozást is szolgálja. A harmadik feladattal érkeztünk el egy kényes kérdéshez, ugyanis nemcsak intézményi, de személyi feltételekre is szükség van. Ma már nyilvánvaló, hogy új típusú társadalomirányítási modellt kell létrehoznunk, ezt működtetni csak újfajta gondolkodással lehetséges. A politika perszonifi- kált terület, az emberi vonatkozások meg tudják buktatni a legjobb politikai koncepciót is. Az újfajta politikai intézmény- rendszer új hozzáállást és alapos profesz- szionális felkészültséget kíván meg a politikusoktól, minden szinten és minden szférában. A jelenlegi vezetés egy része szerintem nem tud már változtatni korábbi beállítódásán. Nem feltétlenül gyors és teljes nemzedékváltásra gondolok, mert ezt biztosan nem lehet rövid idő alatt megoldani, nem is kötöm feltétlenül életkorhoz, de aki nem tud változtatni korábbi beállítódásán, annak el kell mennie. Ma már nem lehet semmilyen szinten csak a hatalom aspektusából politizálni, hatalmaskodni meg végképp nem.- Az újabb kérdés, hogy ki ítélje meg a további alkalmasságot.- Éppen ebben van a vezető politikusok és testületek felelőssége, hiszen ezt a váltást rendkívül nehéz és talán még nem lehet alulról elkezdeni, mert akkor a politikai szférák és szintek között csak az ütközések lesznek nagyobbak és nem a társadalom demokratizálódik. Mindezek „levezényléséhez”, - beleértve a politikai intézményrendszer és abban a párt belső reformját is - nagy nagy politikai kultúrára van szükség.- Akkor máris visszakanyarodhatunk az eredeti témához, a tudáshoz, a kultúrához, az oktatás, közművelődés és az Megyénkben a héten zajló eseménysorban tovább folytatódott az előző esztendőben vágzett kiemelkedő munkák után járó elismerések átadása. Immár nyolcadik alkalommal sorozatban elismerik a BONY KS Cipőipari Szövetkezet kollektívájának kiemelkedően jó munkáját, amit példáz az egymást követő hat esztendőn át elnyert Kiváló Szövetkezeti cím, majd a tavalyi Okisz-vándor- zászló és az idén a Kiszöv vándorzászlaja. Az ünnepségre tegnap délután .a bonyhádi városi művelődési központban került sor. A vándorzászlót Fodor Tibor, a Kiszöv elnöke nyújtotta át a kollektívának. Az eseményen megjelent Krizsán Dr. Jánosi György értelmiség szerepéhez. Az emberiség elég régi aforizmája, hogy a tudás hatalom.- Mégis sok helyen felvetődött a kérdés: az állásfoglalás-tervezet miért csak az értelmiség helyzetével foglalkozott, miért nem érintette a munkásság és a parasztság problémáit is. Emögött sokan azt látják, hogy az anyagban elsősorban az értelmiség érdekei fogalmazódnak meg. Véleményem szerint a dokumentumban az értelmiség csak mint a tudás, a műveltség, a kultúra hordozója és közvetítője szerepel, nem pedig kiemelt rétegként. Általános jelenség, hogy ha egy helyzet nagyon elromlik, akkor megindul a felelősök keresése, ami nem mindig megy végig következetesen, gyakran megáll a bűnbakok megtalálásánál, így aztán az okok feltárása nélkül nem található meg a kivezető út sem. Félek, hogy jelen esetben az értelmiség lehet ez a bűnbak. Az anyag félreértelmezésén alapul az a félelem, hogy az eredeti megfogalmazás szembeállíthatja az értelmiséget a munkásosztállyal és a parasztsággal. Csak közbevetőleg kérdezem meg, hogy hol van ma már a határ a klasszikus munkásosztály, a parasztság és az értelmiség között?- Valóban éppen az osztályok megszüntetése terén léptünk előre a legtöbbet, most mégis csak a klasszikus sémákban tudunk, merünk gondolkodni.- Mondanivalóm lényege mindenképpen az, hogy el kell már végre jutni addig a felismerésig, hogy a tudás becsületének a visszaállítása nem az értelmiség külön érdeke, hanem az egész társadalomé. Itt az érdekek tökéletesen egybeesnek, még az egyéni érdek szintjén is. A tudás és a műveltség felértékelését az egész társadalom szempontjából hasznos szellemi tőkebefektetésként kellene értelmezni. Olyan helyzetben, amilyenben jelen pillanatban vagyunk, már nem segít a „tüneti kezelés” a toldo- zás-foldozás, a szépségtapaszok keresése. Számos ország több korszakának példájával lehetne bizonyítani, hogy az oktatásra, közművelődésre, művészetre és tudományra költött minden forint sokszorosan megtérül, igaz csak 10-15 év múlva, de egészen biztosan. Szerintem a feladatok rangsorában az elsők között van a leértékelődött tudás rangjának visz- szaállítása. IHÁROSI IBOLYA István a bonyhádi városi pártbizottság első titkára, Balázs Péter a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat igazgatója, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kereskedelmi attaséja is. Ünnepre került sor a Simovill Ipari Szövetkezetnél, akik szintén a tavalyi gazdálkodási évben nyújtott kiváló teljesítményük elismeréseképpen az Okisz elnöksége vándorzászlaja kitüntetést kapták. Az ünnepi közgyűlésen amit a Simovill üzemcsarnokában tartottak meg, részt vett Várad i László, az MSZMPTolna Megyei Bizottságának titkára és Pálmai Antal az OKISZ elnökségének tagja, aki átadta a kitüntetést a kollektívának. Hegyek és tavak országa A hajón a reggeli - stílszerűen - svédasztal. A rendezett, pedáns kikötőben útiokmányaink átvizsgálását rövid idő alatt precízen végezték el. A várakozási időben minden sofőr kezébe nyomtak egy kis papírlapot, amelyen körülbelül ez állt: „Kedves kollega, a nálunk eltöltött rövid időt töltse minél kellemesebben, szolgálja ki magát kávéval, üdítővel, természetesen ingyen!” Valahogy itt éreztem először, miközben a számítógépekbe táplálták az adatok tömkelegét, hogy itt a vámos nem hatalom, hanem az én munkámat segítő ember. A svéd délvidék sajátos külön kis világ. Földrajzi helyzete, kultúrája és történelme élesen elhatárolja Svédország többi részétől. Shane-t, a legdélibb tartományt, Svédország „magtárának” szokták nevezni. Sok a szépen megművelt termékenysíkság és virágzó gazdaság. Sajnos Ystad középkori arculatából mi semmit sem láthattunk. Még a Csehszlovákiában vásárolt sört szerettem volna meginni, miközben Malmö felé közeledtünk, jóformán a számhoz sem emeltem az üveget, Anti intő szavát hallom.- A svéd az autóban, még ha utas is, nem fogyaszt szeszes italt és nem dobálja ki az üveget az ablakon. Kissé megszeppentem, ugyan az ablakon otthon sem szoktam semmit kidobálni, de nem lévén „svédesen” fegyelmezett, ha a jól belátható útszakaszon semmilyen jármű nem jött szembe, suttyomban elszopogattam a sört. Ystad Malmő- től körülbelül 50 kilométerre fekszik. Malmö szélén találjuk a Jagersró (lóversenypálya) bevásárlóközpontot, ahol feltölthetjük az élelmiszerkészletünket. A bevásárlócentrum a szomszédos lóversenypályáról kapta a nevét, a svédországi utunk során a farmok melletti karámokban mindig láthattunk három-négy hátaslovat, vagy a speciális lovakat szállító utánfutókat húzó Volvókat és Saabokat. Nemzetközi hírük alapján nem véletlen, hogy igen jelentős az országban a lóversenysport. Földszintes áruházban a kenyértől az utcai kandeláberig szinte minden kapható. A zöldséges standnál a félig kiürült hófehér zöldséges rekeszeket kiporszívózzák, áttörlik, majd újra feltöltik.- Gyere, menjünk a kenyeres részre, ott találunk szegedi alföldi kenyeret! Na ne, gondoltam magamban, még- hogy Malmőben alföldi kenyér! Kisőbb megtudtam, rengeteg magyar él a városban és a kereskedelem azonnal kielégíti a piacon megjelenő igényeket. Egy kiló kenyér ára 14 korona, hozzá körülbelül ugyanennyiért egy kiló hagymát vásároltunk a fél üveg zsírunk mellé választék- bővítésként. Kassai barátom invitálására pár száz kilométerre az ő Liazába ültem át. Remek beszélgetőpartnerre találtam, szó esett köztünk családról, gyerekekről, munkahelyről és a politikáról.- Kassa melletti kis faluban nőttem fel, itt jártam iskolába, ott lettem a helyi kommunista ifjúsági szervezet titkára. Rengeteg társadalmi munkát szerveztünk és végeztünk a 60-as években, aztán jött 68, és kiderült, hogy eddig semmit sem csináltunk jól. A fiam ma is mondja, hogy csúfolják az iskolában, „már csak a te apád nem párttag”. Kellemes beszélgetésünket egy nagy durranás és Anti kocsijáról szerteszét repülő gumiabroncsdarabok szakították meg. Ez még csak a második, s ha egy úton általában négy-öt szokott lenni, akkor még az ötven százalékot sem „teljesítettük”. Mindez Jönköping alatt pár kilométerre történt. A város Svédország második legnagyobb tava, a 160 kilométer hosszú, 1932 négyzetkilométernyi Vattern-tó déli csücskénél fekszik. Jönköping méltán tett szert a világhírnévre, mivel nemcsak a hazai, de nemzetközi gyufagyártás központja is.- Reméljük, visszafelé nappal jövünk és többet láthatsz a városból - biztat Anti. Flogy ellőjem a poént, vissza is sötétben jöttünk, csak a fényárban úszó autósztráda környékét, egy fedett futballpá- lyát láthattunk és messziről sok-sok ezer csillogó, apró fénypontocskákban gyönyörködhettünk. A tó keleti partján, ahol valamikor ősi kultúra virágzott, autóztunk észak felé, az első svéd éjszakánkat a tó északi csücskénél Askersund városka motelparkolójában töltöttük. Erre az estére Laci barátunk fülkéjébe voltunk hivatalosak egy lélekmelegítő kis konyakra. A hőmérők higanyszála kint mínusz 15 fok körül mozgott. Miről is beszélgethet három „jó madár”, rögtön előkerültek a különböző történetek az emlékezet tárházából.- Anti, te is rengeteget jártál Finnben a Szovjetunión keresztül! Tudod, hogy a sebesség betartását a szovjet rendőrök rendkívül szigorúan veszik. Fia túllépted a megengedett sebességet, már ott is vannak, kérik az okmányokat és ameny- nyiben kihágást követtél el - vagy nem, de ők úgy vélik - egy kalauzlyukasztóval átlyukasztják a jogsidat - meséli és már mutatja is a szakszervezeti igazolványát, ami úgy néz ki, mintha szitának használnák... Az éjszakát Laci kocsijában töltöttem, egész éjjel ment a fűtés, melegre ébredtünk, de az akkumulátorok teljesen lemerültek. A Rába akkumulátoraival indítjuk be a Liazt. Ö északnak, Falunba tart. Ennek a városnak a rézbányái szolgáltatták néhány évszázaddal ezelőtt a svéd királyok hódító törekvéseihez a pénzfedezetet. Itt található a világ eddig ismert legnagyobb réz pénzérméje, amelynek súlya közel húsz kiló. KAPFINGER ANDRÁS (folytatjuk) Kihajózunk Ystadban Mínusz 6 fokra ébredtünk Svédország nagy részében hóvihar kísérte utunkat Ami szem-szájnak ingere... a malmöi bevásárlóközpontban Kitüntetett kollektívák
