Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

4 ^PÜJSÄG 1988. április 27. FIATALOK FIATALOK FIATALOK V ­FIATALOK ___________________á Az első titkár pulóvere Nem tudom, észrevették-e: átöltöztek a KISZ-funkcionáriusok. Ahhoz persze, hogy erre felfigyeljünk, kellett egy másik új szokás Is, nevezetesen, hogy a televízió immár je­len van az ifjúsági szövetség országos tanácskozásain, központi bizottsági ülésein. Igaz, még nem mindig valódi helyszíni közvetítések ezek. Talán műsorszerkesztési megfon­tolásból van ez így, hiszen egyelőre szokatlan dolognak tűnik, hogy órákig lekösse - mű­sor helyett - a nézők figyelmét, hogyan vitatkoznak a fiatal tisztségviselők az ifjúság jö­vőjéről, családalapítási, lakásszerzési, elhelyezkedési gondjairól. Bár ki tudja? Egyelőre tehát ott tartunk, hogy a tanácskozás szünetében, vagy utána, a teremben néhányan elmondják a kamera és a mikrofon előtt, miről, hogyan folyik a vita. Ezalatt a háttérben szónokló, vagy éppen a szünetben nyüzsgő, kávézó fiatalokat lehet látni. Ám legyen mégoly csábító, egyúttal mégsem abba az irányba kívánom az olvasó fi­gyelmét terelni, hogy velem együtt sóhajtson fel: bár minden fontos szervezet jelentős tanácskozására bekukkanthatnánk - ha csak ennyi időre is. Bár bizonyára ezt is megér­jük. A KISZ-nél maradva, megismétlem a kérdést: észrevették-e, hogy a nyilatkozó, szó­nokló, kávézó fiatalok átöltöztek? Alig látni ma már közöttük olyanokat, akik a szokásos, enyhén kihízott érettségi öltönyt, vagy kiskosztümöt, a fehér inget, blúzt viselik, gondol­ván, nem ülhetünk be akármiben egy ilyen fontos tanácskozásra. Persze most sem akármiben ülnek be, hanem olyan „szerelésben”, amit általában hordanak a mai fiatal emberek. Ha szabad személyes megjegyzést tenni: az első titkár, aki egyébként is igen jóvágású férfi, kimondottan jó ízléssel választja meg a pulóvereit ezekre az alkalmakra. Ne meditáljunk most a „ruha teszi az embert”, vagy épp az ellenkezője álbölcsessé­gein, és valamilyen mély jelképrendszert se erőltessünk erre a jelenségre, de érdemes felfigyelni rá. Hogy miért? Ma már nyugdíjas szerkesztő kollégám segít egy régi, de nem minden tanulság nélküli történettel. Első nyugati útján szert tett egy élénk mintás sportzakóra. (Fiatalabbaknak: a „legnyu­gatibb Nyugat” abban az időben egy megyei lapszerkesztő számára Berlin, az NDK fővá­rosa volt.) Történt, hogy a megyei párt vb-ülésére is ebben a zakóban kezdett járni, nem minden következmény nélkül. Néhány vb-tag folyamatosan ugratta, froclizta, elnevezték a szóban forgó ruhadarabot főszerkesztői zakónak. De a tréfán túl is nehezen viselték egyesek, hogy az asztal körül ülő tízegynéhány komoly ember között van egy, aki kirí a többi szürkeöltönyös közül. A hatvannyolcas reform előtti időkben volt ez. A szerkesztőben buzgóit a tettvágy, előadót hívott a fővárosból, a reformot előkészítő szakemberek egyik legnevesebbikét. Azt ma már nehéz visszaadni, hogy hatott a hallgatókra a töményen rájuk zúduló sok merész reformgondolat. Csak az egyik típusú hatásról, feljelentő és vizsgálatot követelő levél ment a Központi Bizottság illetékes osztályához, mondván 1956-ban is effajta, radikális reformokat követelő rendezvényekkel kezdődtek az ellenforradalmi események a megyében. Hogy mi köze a zakónak a reformhoz? Az esetet tisztázó vitában annak idején meg is fogalmazta a feljelentő, hogy ő nem csodálkozik a dolgon, hiszen ennek az elvtársnak - mármint a szerkesztőnek - még az öltözködése is elárulja, hogy szeret különcködni, a „vonaltól" eltérni. Ma már történelem, de azért még ide tartozik, hogy 68 táján az ilyen hangok egy időre elhalkultak, miután a legkeményebb fejekben is gyökeret vert a felismerés, hogy most a reform a „vonal". Ma már más világ járja, mint húsz esztendővel ezelőtt, szerencsére nem igazán állnak össze a párhuzamok. Nem hiszem, hogy a pulóveresek-öltönyösök ellentétpárjára egy- szerűsíthetők a mai belpolitikai csatározások. A KISZ-esek átöltözése másképpen lehet a korszak jellemzője. Azzal, hogy demonstratív módon vonzza a figyelmet: ni csak, olyan emberek ülnek ott is, mint mi, nem titokzatoskodnak zárt ajtók mögött. Elmondják, miről tanácskoznak: a lakáshelyzetről, az inflációról, a mind sürgetőbb változásokról. Úgy és arról beszélnek, mint mi, mindnyájan. A divatos pulóverek ily módon végülis mégiscsak alakíthatnak, erősíthetnek rokon­szenves politikai divatokat. PUSZTAI ÉVA Gemencben séta kocsi káztak Szocsiba utaznak Az AIESEC bemutatkozik Az elmúlt héten külföldi és magyar egyetemisták vidám csoportja tett láto­gatást a megyeszékhelyen. Üzemlátoga­táson vettek részt a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságban, Szekszárdon a Művé­szetek Házában megtekintették Kokas Ignác festőművész kiállítását, kirándultak és sétakocsikáztak a Gemenc festői tá­jain, majd este a megyeházán jó hangu­latú borkóstolón összegezték a me­gyénkben szerzett élményeiket. NSZK- és egyesült államokbeli, Jugoszláviából érkezett és magyar közgazdászhallgatók voltak ezek a többnyire angol nyelven kommunikáló fiúk és lányok. A közös nyelven kívül még valami jelezte együvé tartozásukat: jelvények és matricák hir­dették ruhájukon szervezetük nevét: AIESEC. De mi is az az AIESEC? Minder­ről egyikük : természetesen magyar anyanyelvű - tájékoztatójából tudhat­tunk meg többet. Az AIESEC a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezete, éppen idén ün­nepli megalakulásának 40. évfordulóját. Annak idején nyolc ország fiataljai fogal­mazták meg a közös célokat, s hogy ezek a célok helyesek voltak azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy további 59 or­szág közgazdászpalántái csatlakoztak az AlESEC-hez. Eddigi munkájukkal, a gyakori konferenciákkal, a világ számos országában megrendezett szemináriu­mokkal azt szeretnék elérni, hogy áthi­dalják az elméleti közgazdászképzés és a gyakorlati munka között meglévő kü­lönbségeket, hogy az egyetemeken nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező közgazdászokat képezzenek. Nem elha­nyagolandó az sem, hogy a rendszeres találkozások, tapasztalatcserék közben ezek a fiatalok megismerik a más társa­dalmi rendszerben élő pályatársaik éle­tét, problémáit és képet kaphatnak olyan országokról, ahová talán el sem juthattak volna. A megyénket is meglátogató kül­földi egyetemisták az elmúlt héten az AIESEC Pécsi Helyi Bizottsága vendége­ként tartózkodtak Magyarországon. — herbeck ­Felhívás A Bezerédj Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Alpári Gyula KlSZ-alap- szervezete, valamint Vöröskereszt-alapszervezete csatlakozik a Vöröskereszt világnapi és győzelem­napi kocogó- és futóversenyhez, céljainak támoga­tására. Ez alapján az alábbi felhívással fordul Tolna megye valamennyi iskolájához, munkahelyi KISZ- és Vöröskereszt-alapszervezeteihez: Földünk egytizede valamilyen szempontból hát­rányos helyzetű - éhínség, természeti katasztrófák, aszály fenyegetései, ezek áldozatai. Hazánkban is több százezerre tehető azoknak a száma, akik testi, érzékszervi, szellemi képességük korlátozottsága miatt az ép, egészséges emberekkel szemben hát­rányban vannak, s akik emiatt fokozott mértékben szorulnak rá a társadalom gondoskodására, segít­ségére. Ebből a meggondolásból anyagilag és részvételünkkel támogatjuk a rendezvényt. Kérünk benneteket, hogy minél többen vegyetek részt a versenyen és lehetőség szerint anyagilag is támo­gassátok! KISZ-alapszervezetünk a megyei moz­gássérülteknek utalványoz 2000 forintot. „Kéri” iskolai KISZ-szervezete Nem eminensek - barátok Bonyhádi gimnazisták között Tamás Csaba A folyosón elhelyezett tévé képernyőjén a házilag szerkesztett képújság hírei váltakoz­nak. Az egyik arról értesíti a diáktársakat, hogy a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” országos vetélkedő döntőjén Hauk Tamás, Altvater Csa­ba, László Zoltán és Havasi László IV. c osztá­lyos tanulók harmadik helyezést értek el, ezért két hétig Szocsiban nyaralhatnak. Mit nem adtak volna érte a fiúk, ha ezt tudják április 6-án, Budapesten, a verseny előestéjén? De akkor még abban se nagyon bíztak, hogy a tíz csapat öt legjobbja közé be­kerülnek. Ahogy a később valóban győztes aj- kaiakkal beszélgettek a kollégiumban, ahol el­szállásolták őket, úgy érezték, azok mindent tudnak. Mégis késő éjszakáig tanultak, az előadásukat próbálták, hiszen ha már a me­gyei fordulók második, harmadik helyezései után idén végre a területire s onnan az orszá­gosra is bejutottak, mindent meg kell próbálni. És sikerült, A szerencse-kétforintos segí­tett, amit megsimogatnak minden versenyen? Vagy az, hogy megfogadták s be is tartották, az eredményhirdetésig nem számolják össze a pontokat? Mindenesetre megtalálták a vak­térképen azt a természetvédelmi területet, ahol az az állatfaj él, amit kihúztak, felismerték Bulgakov félig letakart arcképét, s a folyton tréfálkozó Antal Imre ide-oda cikázó mik­rofonja előtt kissé remegő hangon, de ki­tűnően ismertették Örményország földrajzát, történelmét, művészetét. Amikor a zsűri közöl­te, hogy a fővárosi Fazekas Gimnáziummal meg kell küzdeniük a harmadik helyért, már megkönnyebbülten mosolyogtak, hiszen az utazás ekkor már biztos volt. Mégis olyan re­mekül válaszoltak a sorsdöntő kérdésekre, hogy a zsűri elnöke külön is megdicsérte pre­cizitásukat. A verseny után igyekezniük kellett, hogy elérjék a vonatot hazafelé, s épp csak néhány szót válthattunk, amíg a kellékekkel teli bőrön­döt kicipelték a buszhoz. Megbeszéltük, hogy iskolájukban, a bonyhádi Petőfi Sándor Gim­náziumban újra találkozunk.- Akkor izgultam a legjobban, amikor ki kel­lett vinnem a térképhez a bölényt - nevet Ta­más, a csapat vezére, amikor már itthon, a gimnázium könyvtárában felidézzük a döntőt. - A feladatlap kitöltésekor még a kezem is reszketett. Oroszul kezdtem írni a peresztroj­kát és magyarul fejeztem be. Utólag már Zoli is mosolyog rajta, hogy zavarában elfelejtette megmondani a műsor­vezetőnek, hogy melyik köztársaságot mutat­ják be. Lacinak az idegességtől először egy hang se jött ki a torkán, pedig alaposan meg­tanulta a szövegét. Muszáj volt. Hiszen felosztották egymás kö­zött a Szovjetunió újság lapszámait, ezenkívül az egyes témaköröket, s ki-ki felelős volt a sa­játjáért. Az már dupla biztosítás volt, hogy an­nak is át kellett néznie egy-egy témát, akinek a lapjában szerepelt. Segitésg? Ellenőrzés? Irányítás?- Tamás húzta a szekeret - mondják, aztán valami családlátogatást emlegetnek. A ko­moly, megfontolt arcú fiú tiltakozik. Ő csak a saját feladataiból akart elpasszolni párat a többieknek, azért kereste meg őket a területi verseny előtti este. Nem azért, hogy lefülelje, akit nem az újságokba temetkezve talál. Mégis hozzáteszi, Lacinak szerencséje volt, hogy Mázaszászváron lakik.- Miért fogadjuk el Tamást vezetőnknek? - tűnődik Csaba. - Mert egy kicsit őrült, kicsit megszállott. Végig hitt benne, hogy Szocsiba megyünk. A bonyhádi gimnáziumban több évtizedes hagyománya van annak, hogy a diákok pályá­zatokon, vetélkedőkön vesznek részt, mate­matikából, fizikából minden évben bejut közü­lük valaki az OKTV legjobb tíz versenyzője kö­zé, s idegen nyelvben, szép kiejtésben, külön­böző sportágakban is mindig akad köztük kiemelkedő. Három évvel ezelőtt ez a négy fiú is természetesnek vette, hogy megpróbál a nyomdokaiba lépni annak a végzős csapat­nak, akik a Szovjetunió vetélkedőkön addig remekül szerepeltek. Minden segítség nélkül szépen felkészülgettek, s rendre feljutottak a dobogó alsó fokaira. De a figyelem csak akkor irányult rájuk, amikor idén megnyerték a terü­letit. Ezután mind több tanáruk igyekezett se­gíteni nekik, hogy az érettségi mellett a ver­senyre is tanulhassanak. Nem volt könnyű, mert a felvételire is össz­pontosítaniuk kell. Laci a keszthelyi agrártu­dományi, Tamás a veszprémi vegyipari egye­temre, Zoli a kecskeméti gépipari és automati­zálási, Csaba a pécsi műszaki főiskolára je­lentkezett. Jó tanulók, de nem eminensek.- Az, hogy első óta barátok vagyunk, többet ér, mintha négy mintagyerek lenne egy csa­patban - mondja Zoli, s Laci hozzáteszi: sze­retnek viccelődni, kell néha egy kis lazaság is, de ezt csak akkor engedheti meg magának az ember, ha mögötte biztos tudás is van. Öröm velük beszélgetni. Kedvesek, intelli­gensek, okosak. Kamaszok. Korosztályuknak olyan képviselői, akik méltán rácáfolnak min­den véleményre, amely egy kalap alá veszi „a mai fiatalok’-at. Miután elbúcsúzunk tőlük, Erdélyesi János, igazgató a lépcsőfordulóhoz hiv bennünket. A falon az iskola legjobbjainak portréi kanya­rognak fel az emeletre. Hamarosan csatlako­zik hozzájuk a négy fiúé is. Együtt egy csoport­képen. így kérték. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Rózsa Ferenc Kollégiumban Mai vendégünk: Horváth Ferenc Diáknapok a Középiskolai Kollégiumunk több száz diákja izga­lommal és jól felkészülve várta a már ha­gyományos diáknapokat, amit az idén április 15-én és 16-án rendeztünk. Már egy hónapja lázas készülődésben éltünk. A szervezőmunkába a tanáraink és a diáktanács is nagy energiát fektetett. A diáknapokat, amire a szülőket is szere­tettel vártuk dr. Dittert Jenő igazgatónk biztató és lelkesítő szavakkal nyitotta meg, majd átadta a hatalmas karikára fel­fűzött kulcsokat, jelezvén, hogy erre a két napra a diákönkormányzat vette át a „ha­talmat”. Volt szellemi vetélkedő, ügyességi és plakátfestő verseny is. Különös színfoltja volt a játékoknak, hogy a versenyzőknek egy-egy hatvanévesnél idősebb embert kellett behozniuk a városból és be kellett vonni a játékba. A tíz koros ember szíve­sen játszott velünk. Nagyon sok érdeklő­dőt vonzott a leg-leg-legverseny, ahol a „legeket” saját készítésű legéremmel és apróbb ajándékokkal jutalmaztuk. Nagy érdeklődést váltott ki a sminkverseny. A lányok bizonyították, hogy jó ízléssel, széles határok között lehet alkalmazni a festéket mint szépítőszert. A legnagyobb érdeklődés a „felelő ta­nárok” c. játékot kísérte. Nagyon örül­tünk, hogy igazgatónk, az igazgatóhe­lyettes és tanáraink teljes létszámmal ve­lünk játszottak. Tanúbizonyságát adták, hogy tudnak „menő” slágereket énekel­ni, célbadobni, verset írni, kollégiumunk életéről humoros rajzokat készíteni, tud­nak velünk együtt élni és nevetni. Az első napot jó hangulatú diszkó és a vendéglátós tanulók által berendezett és „üzemeltetett” Zanzi-bár zárta. A bár iga­zi hangulatot árasztott. Egyszerű eszkö­zökből elegáns berendezést varázsoltak, ahol Kovács tanár úr volt a házigazda és a vendéglátós tanulók a pincérek. Rizner tanár úr zongorázott egy két éve végzett tanuló pedig gitármuzsikával teremtett különös hangulatot. Másnap a sportrendezvényeké volt a főszerep. Reggel háztömb körüli futással kezdő­dött a program. A kosárlabda-mérkőzé­seken a lányoknál a „keris”, a fiúknál a „VIP”-es csapat győzött. A legnagyobb sikert a tanár-diák foci aratta. Mint várható volt, a diákok győztek, de a meccsnek és a játéknak nyertesei vol­tunk mi, diákok és a tanárok is. Mert kö­zelebb kerültünk egymáshoz, és ez nem is kevés. DÉVÉNYI JÁNOS DT-titkár- Tolnán a Merrys együttesben kezd­tem a zenélést 1969-ben - mondja be­szélgetésünk elején Horváth Ferenc, a Spirál együttes vezetője. A későbbiek­ben Pereszlényi Zoltánnal és Környei Miklóssal dolgoztam együtt. Tagja voltam a '77-es Ki Mit Tud?-on a második helye­zést elért Derby együttesnek. Ezt köve­tően egy évig hivatásos zenészként az akkor éjszakai szórakozóhelyként ismert Garay táncosban dolgoztam. 83-tól a Spirál együttesnek vagyok a tagja.- Mennyiben győzi egy zenekarvezető a zenélésen kívüli ügyek intézését?- A tagokkal megosztjuk egymás kö­zött a feladatokat. Csibi Tibor végzi a szervezéssel kapcsolatos feladatokat. Szekeres Attila feladata a szállítás inté­zése és ő ügyel a zenekari hangzásra, a megszólalásra is.- Kik azok az előadók, együttesek, aki­ket szívesen meghallgatsz, illetve akik­nek játszótok dalait?- Ez nehéz kérdés, mert sok kedven­cem van. De talán ha szétbontanánk stílusokra. A régiek közül Elvis Presley, a Beatles, és Tina Turner. A könnyed po­puláris zenét játszó együttesek közül Trevor Taylor csapata, a Bad Boys Blue, a belevitt janovicai hangzás miatt. A rock irányvonalából a DIO, a Bon Jovi valamint a Mötley Crüe.- Mi az, amire szívesen emlékszel visz- sza az elmúlt évekből?- Hogy együtt játszottam Bencsik Sán­dorral. Hosszabb túrát csináltunk Vikidál Gyulával is. Jó ötletnek bizonyult, hogy együttesünk felvállalta a dél-dunántúli zenészek bálját. Nem titkoljuk, hagyo­mányteremtő szándékkal tettük. Az el­múlt évben Szegeden szerepeltünk a szekszárdi származású Ábrahám Zsolt meghívására egy közös műsorban, amit rögzített a Szegedi Körzeti Tv-stúdió. En­nek folytatása lesz május 26-án Szek­szárdon, amit ugyancsak felvesz a televí­zió a Babits Mihály művelődési központ­ban „Rock emlékeim címmel”.- Mit csinálsz, amikor nem zenével foglalkozol?- Ilyen szinte nincs is, mert együtte­sünk demo felvételek elkészítését és hangosításokat is vállal. Ezek mellett van egy üzletem Pakson, ahol természetesen hangszerekkel és zenékkel foglalkozom. Rockfontos - rockfontos Május 1-jén két alkalommal jelentkezik élőben a „Rockpont”. Délután egy órától a Csörge-tónál, játékos vetélkedőkkel. 18-21 óráig pedig a Korzó Áruház mö­götti parkolóban, rossz idő esetén a Ba­bits Mihály művelődési központban. Az esti program közreműködője lesz D. Nagy Lajos a Bikini együttesből a volt R- GO-tagok új együttese a Casablanca, valamint Kristóf Gábor a Magyar Rádió Reggeli Csúcs műsorának szerkesztője. Rajtuk kívül Szakács Róbert, Abaházi Csaba, Paál Zsuzsa, Gáti László és disz­kótáncosok. Érdekes technikai megol­dásokkal találkozhatnak majd az érdek­lődők. * Kilencedik alkalommal rendezték meg Tamásiban az amatőr pop-rock- és dzsesszegyüttesek fesztiválját. Bara- nya-Tolna- Somogy és Fejér megyéből tizenhat együttes szerepelt vasárnap a Tamási Művelődési Központban. Me­rQckpqmt ■t n <i Horváth Ferenc gyénket a Heavy Metal Thunder, Dream, LED és a Francia Intézet képviselte. A Rockpont slágerlistája 1. Tyler Dayne: Tellittony Heart 2. Rick Astley: Together Forever 3. Simitta: G. T. O. 4. Terence Trent D’Arby: Sign Your name 5. Billy Ocean: Get outta my dreans KINDL GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents