Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
1988. április 27. 'NÉPÚJSÁG 3 Éljen és gyarapodjon szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Bér és teljesítmény Gondolatok a tervezett bérreform elé Mostanában arról folyik a nagy vita, hogy a bérpolitikusoknak változatlanul a dogmává merevedett tétel szerint kell-e gondolkodniuk: tudniillik, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy az emberektől és a gazdálkodó szervezetektől vátlozatlanul elvárjuk a gazdasági növekedés teljesítményekkel történő „megelőlegezését” annak ígéretében, hogy majd a remélhető növekedés gyümölcsét is élvezhetik. Ez azonban a régebbi, még a „jobb” időkben is beváltatlan, ezért aztán manapság már hitel nélküli ígéret. Mindez azért említendő, mert a legkülönbözőbb bérszabályozási és jövedelemelvonási módszerek rendre ismétlődő kudarcából már rég le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy ösztönözni csakis a fordított logika alapján lehetséges: az emberek és a gazdálkodó szervezetek számára olyan garanciákat kell teremteni, amelyek egyértelmű bizto- sitakai annak, hogy a perspektivikus anyagi boldoguláshoz csakis a teljesítményeik növelésével, csakis a több és főleg a jobb munkájuk révén juthatnak el. Elvben igen, a gyakorlatban nem A magyarországi bérpolitikának - így a konkrét bérezési gyakorlatnak is - általános hibája, hogy elvileg elismeri és szorgalmazza, praktikusan azonban elutasítja és kizárja a tényleges teljesítmények szerinti bérdifferenciálást, illetve annak lehetőségét. Az 1985-ös keresetszabályozási kísérlet is részben amiatt bukott meg: bizonyos körökben képtelenek voltak elviselni azt, hogy a módszer alkalmazásának eredményeként, alig fél év alatt, jelentős bérdifferenciák alakultak ki az egyes munkahelyek között. Az emiatti aggályoskodásnak - s az ezt követő ellenintézkedéseknek - sajnos már hagyományai vannak nálunk. A gazdaságirányítási reform eredeti koncepcióját legelőször azok támadták - és nem eredménytelenül -, akik nem éretettek egyet a személyi jövedelmek valóságos és erőteljes differenciálásával. Ettől függetlenül, a reform mégis elindított egy olyan folyamatot, amelynek következtében megélénkült a munkaerőmozgás, mert a vállalatok anyagi helyzete nagy hirtelen differenciálódott, s csak a nyereség függvényében fizethettek bért. Rögtön akadtak és fölléptek olyan politikai erők, amelyek ezt keményen, s megint csak nem eredmény nélkül tették szóvá, történetesen a hetvenes évtized első éveiben. Az ilyen és rendre megújuló törekvésekre vezethetők vissza a sűrűn ismétlődő állami beavatkozások, a központi költségvetésből történő egyszeri béremelések, amelyek a manapság már megengedhetetlen és elviselhetetlen bér-, illetve keresetnivellációt erősítették. Hol a tűrőképesség határa? A nivelláció hirdetői és a gyakorlati nivelláció kicsikarói tetszetős és lényegében támadhatatlan politikai érvvel hadakoznak, mondván, hogy az erőteljes differenciálás a társadalom tűrőképességébe ütközik. És valóban: néhány évvel ezelőtt, sokezér embert megkérdezve, a kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy a társadalom legkülönbözőbb munkahelyeken és beosztásokban dolgozó tagjai nem szívelik az erőteljes differenciálást, óhajuk, hogy az alacsonyabb keresetűek többet, a magasabb fizetésűek pedig lényegesen kevesebbet keressenek. Amiből is ugye az következik, hogy a jobb fize- tésűektől vegyenek el azért, hogy a „szegényebbeknek” adhassanak. Ebből a gondolkodásmódból teljesen hiányzik a teljesítményelv, hogy a nagyobb és hasznosabb teljesítmény mindenképpen több fizetséget érdemel. De miért is ne hiányozna ez az összefüggés a lakossági gondolkodásmódból? A magyarországi bérpolitika soha nem akceptálta a feltűnően kiugró, kitűnő egyéni teljesítményeket, soha nem ösztönözte a kreativitást, az anyagi haszonnal kecsegtető vállalkozókedvet. A közvélemény tehát minden ilyen törekvéstől tart, s ez politikailag könnyen félreérhető, a félreértésekből pedig hibás intézkedések születhetnek. Új alapelvek kellenek A politikailag is szándékolt bérreform élmeleti kidolgozóit szerencsére mindez nem nagyon zavarja. Egyértelműen elvetik a központi bér- gazdálkodás minden lehetséges variációjának fenntartását. Abban is több-kevesebb az egyetértés, hogy a remélhető bérreform nem jelenti a korábban használatos szabályozási módszerek valamelyik változatához való visszatérést, mert akkor megint csak nem lehet előbbrelépés az ösztönzésben. Óvatosan kezelik a bérgazdálkodás radikális liberalizálásának lehetőségét, tehát a minden szabályozás nélküli bérgazdálkodást. Viszont új elemként és egyre többször jelenik meg a munkáltatók és a munkavállalók - illetve ezek érdek- képviseleti szervezeteinek - közös megegyezésen alapuló bérmegállapodása, mint sajátságos szabályozási eszköz és módszer. Magyarországon ez vadonatúj dolog lenne, s akik egyelőre óvatosan kommentálják az ezzel kapcsolatos javaslatokat azért is óvatosak, mert egyrészt tudják ugyan, hogy az ilyesfajta egyezkedés a fejlett tőkés államokban gyakori, ám azt is tudják, hogy korántsem problémák nélküli módszer. Ma még nem tudni, hogy a magyarországi bérreform végül is milyen formában ölt testet. Az viszont nyilvánvaló, hogy ez a reform tovább nem halogatható, s az is nyilvánvaló, hogy teljesen új irányban kell elindulni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy végre valahára egyensúlyt kell teremteni a bérarányok és a teljesítmények között, s hogy radikálisan szakítani kell az eddig jellemző és olyannyira kártékony nivellációs gyakorlattal. A szakmai és a politikai dilemma sokkal összetettebb és a kérdés úgy hangzik: sikerül-e végre olyan bér- politikai alapelveket kidolgozni és elfogadtatni, s olyan bérezési gyakorlatot meghonosítani, amely valóban megfelel a legalapvetőbb, eddig is sokszor hangsúlyozott - ám gyakorlatilag mindig is mellőzött - kritériumnak, miszerint a bér, mint egyfajta költség a sok egyéb között, a gazdaság bonyolult egyensúlyrendszerének szerves, ám csak egyik része. Merev szabályozásával jottányit sem segítheti az egyensúlyi helyzet megteremtését, korlátok nélküli liberalizálásával pedig ösztönzési funkciójának érvényesülése is veszélybe kerülhet. Kamionnal Svédországba II. A Vág völgyében Trencsény vára A Vág völgyében Az effajta utazások során azért szomorú az ember, mert olyan tájak és városok mellett halad el, melyeket szeretnénk közelebbről is megismerni, főként ha azok kapcsolódnak is a történelmünkhöz. Ilyen Nagyszombat is amely ma Szlovákia egyik legvonzóbb városa, kis Rómának is nevezik. Kelta és római alapokra épült, Budáról Csehország felé vezető út mentén, már az Árpádok idején is nagy jelentőségre tett szert. Az első kiváltságait IV. Bélától kapta 1238-ban. Nagy Lajos különösen kedvelte e várost, itt is halt meg. Zsigmond király vásártartási jogokat adományozott a szombati vásárokat tartó Nagyszombatnak. A tizenöt éves Kodály Zoltán itt komponálta a Stabat matert, ezt a dómban húsvét körül még ma is éneklik. Kelés reggel hétkor, egy gyors reggeli, én ülök a sofőrülésben, másikban Anti főzi az elmaradhatatlan kávéját. Gabi kocsijából csöpög az olaj, egy kis utánhú- zás az olajteknőnél, és már robogunk is tovább a Pöstyén, Trencsény, Zsolna útvonalon. Kimeríthetetlen, örök téma a kamionosok megbecsülése és a hierarchiába?! elfoglalt helyük. Laikus vagyok, azért érdekelne, ha egy útról hazaérnek és beállnak a garázsba, van-e elsőbbségük a többi kocsival szemben, gondolom, bizonyára vállalati érdek is, hogy minél többet guruljanak a kocsik.- Elsőbbség!? Semmi, úgy kell „könyörögni”. Nézd, ezt a Volvótükröt most vettem, mert nemrégiben a másikat lelopták. Vigyázni kell a kocsira, emblémák, zászlók tűnnek el.- MegbecsülésünK? Nyereséget évek óta nem láttunk. Arról nem is beszélve, hogy egyedül vagyok párttag a csapatban, a legelején majdnem kinéztek maguk közül. Ma már persze más a helyzet.- És a hierarchia?- Majd meglátod, hiába érkezünk a lengyel kikötőbe órákkal előbb, jön az osztrák, a nyugatnémet vagy bármilyen nyugati kamion, már húsz kilométerre rádión’bejelentkezik a vámnál és soron kívül megy fel a hajóra. Aztán jönnek a lengyelek, mi biztos az éjféli, vagy az éjjeli hármas hajóra férünk fel. Ha túlsúlyos a szerelvény, a nyugati egy két karton sört vagy cigit ad a vámosnak és már mehet is. Először kétkedve fogadtam, de aztán saját szememmel győződtem meg az ilyen esetekről.- Nálunk, magyarok között is kialakult egy bizonyos sorrend. Na nem a Volánosok között, ők segítenek egymásnak. ha az Edével lerobbanok, és állok valahol az út szélén, a Hungárosok vagy a Szövautosok Mercikkel, Vol- vókkal, Renaulttal elrobognak mellettünk. Kivételek azért akadnak. Szép csöndesen átcsor- gunk Pöstyénen, néhány kilométerrel a város előtt találkoztunk a Vág folyóval, amely utunk során egészen Zsolnáig kísér bennünket. Pöstyén a világhírű gyógyfürdőjéről nevezetes, a város a világtörténelembe is bekerült, 1916-ban a reumáját rendszeresen itt gyógyító Ferdinánd bolgár cár találkozott II. Vilmos német császárral és az ekkor még trónörökös IV. Károllyal és itt határozták el a korlátlan tengeralattjáró-háborút Anglia ellen. A hegyek egyre közelebb zárkóznak a Vághoz, az út és a folyó között egymást érik a fafeldolgozó üzemek és mind sűrűbbek a falvak. Nyugatról a Kis-Kárpár- tok majd a Fehér-Kárpátok erdős láncolatai fogják közre egyre zártabban és festőiében a völgyet. A Vág-völgy középső szakaszának legfontosabb települése Trencsény. A honfoglalás után I. István a királyi birtok központjává, ispánsággá tette. A vár alatt haladunk el, a tőle délre elterülő tornyosi mezőn folyt le 1708. augusztus 3-án Rákóczi szerencsétlen kimenetelű trencsényi csatája.- A múltkori utamon összeszedtem vagy öt defektet, hála istennek eddig még egy sem jött össze. Ezeknél a gumiknál, persze, soha sem lehet tudni... Én az ő helyében gyorsan lekopogtam volna, nem babonából, mert ami késik, az nem múlik. Zsolna előtt egy gyors kerékcsere, Gabi már fújja is a magáét.- Öregem, ezek másodosztályú futózott gumik, nálunk sem telik a cégnek többre, csak az első két kerékre jut rendes, tisztességes, jó gumi.- Ez a román még jól bírja - morogja Anti, ezzel elintézettnek tekinti a dolgot. A Vág völgyének északi csúcsához érKe- zünk, a folyó derékszögben törik, mesz- sziről integetnek Zsolna tornyai. Mi azonban egy erős bal kanyarral a csehszlovák-lengyel határ, Tesin irányába fordulunk. Azért azt mindenképpen illik elmondani Zsolnáról hogy városi jogot 1312-ben kapott Károly Róberttól. Az 1370-ból származó „Zsolnai könyv” foglalta egybe a szabad királyi város lakóinak jogait és helyi jogszokásokat. Ez a könyv adott később mintát számos középkori királyi jogú magyar város kormányzásához. KAPFINGER ANDRÁS (folytatjuk) Vita a paksi radioaktív hulladék ófalui elhelyezéséről A Magyar Villamos Művek Tröszt tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát a Paksi Atomerőmű kis és közepes radioaktivitású hulladékainak elhelyezésével kapcsolatban kialakult helyeztről. Ezeknek a hulladékoknak végleges elhelyezésére megvizsgált területek közül az erre a célra összehívott magyar tudományos akadémiai bizottság Feked, Véménd és Ófalu térségét javasolta. A nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva az illetékes tudományos intézetek részletes területfeltárási és kutatási programot dolgoztak ki, amit a területfelhasználási engedélyezési eljárásban édekelt hatóságok képviselői és vezető tudományos szakértők hagytak jóvá. A kutatási program első szakaszának eredménye és az illetékes szakhatóságok hozzájárulása alapján a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya kiadta a területfelhasználási engedélyt. A kutatási programot a továbbiakban kiegészítették újabb geológiai, hidrológiai, szeizmológiai stb. vizsgálatokkal, amelyeket a szakhatóságok kértek, vagy a nemzetközi Atomenergia Ügynökség meghívott szakértői javasoltak. így készült el a hulladéktároló műszaki terve. A beruházó, a Paksi Atomerőmű Vállalat a műszaki tervet és a területvizsgálati eredményeket megközelítően 20 szakhatósághoz terjesztette elő, hogy megkaphassa az engedélyt a hulladéktároló létesítésére. A Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának kivételével a szakhatóságok írásban hozzájárultak a létesítési engedély kiadásához. Mint ismeretes, az érintett települések lakói által alakított társadalmi bizottság és a Baranya Megyei Tanács szakértőket kért fel - geológus, hidrogeológus, geofizikus, építész, közgazdász, stb. - a műszaki terv és a területkutatási munka szakmai értékelésére. A szakértők a területkutatás eredményeit elégtelennek találták, ugyanakkor a műszaki terv elfogadására nem látnak kizáró okot. A szakértői véleményezést a megyei tanács átadta a Paksi Atomerőmű Vállalatnak, amely a generáltervező Erőmű és Hálózat Tervező Vállalat a korábbi területkutatásokat végző szakintézetekkel - Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, MTA Izotóp Intézete - együtt megkezdte ennek tanulmányozását. Várhatóan május első hetében így sor kerülhet az eltérő szakértői vélemények közös egyeztetésére. (MTI) Ebből csak kettő akadt
