Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. április 23. TÍÉPÜJSÁG 3 A szocialista demokrácia fejlesztésével a néphatalom erősítéséért! Középiskolai felvételi jelentkezések és megvalósulásuk 1988-ban Rendkívüli fogadónap április 30-án A Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya a középiskolai átirányítások meggyorsítása és segítése érdekében 1988. április 30- án, szombaton 8 és 11 óra között a szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben fogadónapot tart Tolna megyei 8. osztályosok, illetve szüleik részére. Azokat várják, akik még nem nyertek felvételt középfokú oktatási intézménybe, vagy erről nem kaptak értesítést. A szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben (Széchenyi u. 2-10. sz.) a következő iskolák vezetői is jelen lesznek a fenti időpontban: a szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a bonyhádi 504. Sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola, a Bátaszéki Gimnázium, a Lengyeli Szakmunkásképző Intézet. Ugyanezen a napon saját iskolájában ügyeletet tart a dombóvári 516-os, a tamási 518-as Szakmunkásképző Intézet és (a szekszárdi kivételével) valamennyi gimnázium. E fogadónap indoklásául közöljük a megyei művelődési osztály vezetőjének tájékoztatóját. A középfokú oktatási intézmények „kapuihoz” ért egy, a korábbinál nagyobb létszámú korosztály. Idén Tolna megyében négyszázzal többen kívánnak középfokú oktatási intézményben továbbtanulni mint tavaly. Joggal teheti fel bárki a kérdést: van-e elegendő hely a fogadásukra? Ha tudtuk, hogy hányán vannak, gondoskodtunk-e megfelelő iskolahálózatról? Egyértelműen nehéz válaszolni a kérdésre, mert bonyolítja a helyzetet, hogy a középfokú oktatási intézményekbe jelentkezők esetén nemcsak egy korosztály létszámával kell számolni, hanem azzal is, hogy milyen előképzettséggel rendelkeznek és azzal is, hogy milyen - mennyire meggondolt, vagy mennyire divat vezérelte - elhatározással választanak iskolatípust, iskolát vagy szakmát. A tanulók létszámát a művelődésirányítás természetesen könnyen áttekinti. A szándékok előre nem láthatók ennyire tisztán és nem is lehetnek egyértelműen meghatározók az iskolafejlesztésekben. Az üzemek szakemberigénye pedig éppen napjainkban változó és sajnos napi szükségletekre koncentrál. Az oktatásnak pedig 4-5 évvel előre kell tekinteni, tervezni ennél többre is. A nagyobb létszámmal számolva épült új középiskola Pakson, amely évente 5 osztályba vesz fel fiatalokat, nőtt a felvételi lehetőség a dombóvári szakmunkásképző intézetben, a Tamási Gimnáziumban, mert új tantermek és kollégiumi szobák is létesültek..Eközben korszerűbbé vált a tolnai gimnázium és szakközép- iskola, az ott kialakított kollégiummal, a Garay Gimnázium tanterembővítéssel, a Rózsa Ferenc Szakközépiskola új mű- helyterem-kialakítással, a palánki szak- középiskola új kollégiumi szárnnyal, könyvtárral, műhellyel, laboratóriummal. Folyamatban van a dombóvári szakközépiskola bővítése, az általános iskolától örökölt tantermek átalakításával, és hamarosan kezdődik a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola újabb 8 tantermének építése. Sajnos adósságunk így is van: Bony- hádon nem valósult meg a szakmunkás- képző intézet bővítése. Tolnán elmaradt négy tervezett tanterem kialakítása és Szekszárdon a korábban és ma is szükségesnek ítélt 12 tantermes középiskola építése. Erről - nem mondott le sem a megyei, sem a városi tanács, de jelenleg reális lehetőség nincs a kivitelezésére. Természetesen - az építés későbbi időpontra kerülése miatt - más épületek igénybevételével már a jövő évtől, 1989- től, gondoskodni fogunk arról, hogy Szekszárdon is tovább növekedjen a középiskolai felvételi lehetőség. Ideális viszonyokat sajnos nem tudunk teremteni, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy legyen elegendő hely a középfokú intézményekben a következő 5-6 évben is. Gondunk jelenleg sem a felvételi keretek összességével van, hanem azzal, hogy a társadalmilag kívánatos továbbtanulási irányok és a megyében kialakult középiskolai hálózat, s a gyerekek illetve a szülők iskolaválasztási igénye - az országos helyzethez hasonlóan - lényegesen eltér egymástól. A megyei tanács a gimnáziumi felvételi lehetőségeket legalább a jelenlegi szinten fenn akarja tartani, még növelni is szeretné, mert az egyetemi, főiskolai továbbtanulás legszélesebb skálájára ez az iskolatípus készít fel a legbiztosabban. Sajnos a gyerekek érdeklődése viszont elég gyér - az elhelyezkedést közvetlenül nem biztosító - gimnázium iránt. A szakközépiskolai osztályok indításához termelő-, vagy szolgáltatóüzemek munkaerőigénye szükséges, és hozzá biztos gyakorlóhelyek kellenek. Ezek természetesen korlátozottak, tehát hiába akar sok fiatal szakközpiskolában - annak is egyes ágazataiban - továbbtanulni, ha erre nincs ma nagyobb igény Tolna megye termelőüzemeiben, szolgáltató vállalatainál. Szakmunkásképző iskolákban pedig az egyes szakmákra csak annyi fiatal vehető fel, ahány taníttatására a termelővagy szolgáltató vállalat, szövetkezet vállalkozik nem annyi, ahányan pl. autószerelők, vagy vendéglátóipari szakmunkások szeretnének lenni. így tehát furcsa helyzet állt elő: a jelenlegi középiskolai felvételi lehetőségeink meghaladják ugyan - mintegy 4-5%- kal - a Tolna megyében továbbtanulni szándékozó fiatalok számát, mégis háromszáznál több 8. osztályos tanuló elutasításáról szóló értesítést kapott. Mert amíg nagyarányú túljelentkezés volt a paksi szakközépiskolába, a szekszárdi Rózsa Ferenc műszaki, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolába, a vendéglátóipariba és általában a felvehetőnél több a szakközépiskolai osztályok döntő többségébe, addig a 840 gimnáziumi helyre csak 626-an jelentkeztek és az 1985 szakmunkásképző iskolai lehetőséget 2300-an pályázták meg, de lényegesen eltérő arányban a hirdetett szakmák keretszámaitól. Tehát viszonylag sok tanuló átirányítása válik szükségessé, vagy szakmunkás- képző intézeten belül más szakmára, vagy más iskolába. Ezért talán sokan hasznosnak tartják, ha közöljük, hogy hol van még felvételi lehetőség. A gimnáziumokban - a tolnait és a szekszárdit kivéve - 20-45 között változik a szabad helyek száma, Bonyhád, Tamási, Dombóvár kollégiumi lehetőséget is kínál. A szakközépiskolák közül a tolnai textilipari vár még 6 fiatalt, és a palánki iskola 18 tanulót; Lengyelben az állattartó telepi gépész osztályba 25-en reménykedhetnek még felvételben. A szakmunkásképzők közül a bonyhádi, a dombóvári és a tamási iskolák várnak még 52, 83, illetve 55 fiatalt, a szekszárdi 69, a lengyeli iskola 25 tanuló felvételét tudja biztosítani. Ez utóbbi állattenyésztő szakmákban. (Az egy iskolán belüli szakmák közötti választások lehetőségeit itt nem soroljuk fel.) Tehát mintegy 500-an még találhatnak helyet maguknak, ha tanulmányi eredményük megfelelő és ha vállalják olyan szakma tanulását, ami eltér eddigi vágyaiktól. A viszonylag nagy létszámú elutasított, a még mindig jelentős számban üres helyek - és az alig választott szakmák - szükségessé és lehetségessé teszik az átirányítások meggyorsítását, megköny- nyítését, a családok és a társadalom közös gondjainak mielőbbi megoldását. Ezért ajánljuk fel az írás elején szereplő lehetőséget minden kedves érdeklődő szülőnek illetve a még fel nem vett, vagy felvételi értesítést nem kapott 8. osztályos tanulónak. PÓLA KÁROLY HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Megújult a természet. Több a tennivaló a mezőgazdasági nagyüzemekben és a kiskertekben is. Bármerre járunk, me- gyeszerte gépek, emberek nyüzsögnek a határban. Metszenek, venyigét hordanak, vetnek. Sokan hétvégeken, hiszen akkor van erre a legtöbb idő, s olyankor együtt a család is. Ha pedig épp nincs munka, kirándulni lehet. Az utazási irodák, a vendéglátók, valamint mindazok, akik a természetkedvelők, túrázók, utazók érdekében tevékenykednek, készülnek a hamarosan felpezsdülő idegenforgalomra. Ennek egyik bizonyítéka a tegnapelőtt Gemencben megtartott idénynyitó értekezletük, ahol a tennivalókat, a várható programokat egyeztették. Nekünk nem érné meg? Elképzelhető idegenforgalom szállodák nélkül? Nehezen, hiszen az emberek többsége szereti a kényelmet, a kiszolgálást, ha már pénzt áldoz a pihenésre. Tolna megye azonban nem túl sok ilyen létesítménnyel büszkélkedhet. Szekszárdon mindössze a Gemenc és a Gemenc Szálló közül „választhat” az igényesebb idegen, mert a kívülről bizony lehangoló Garay pénzügyi megfontolások áldozata lett. S a másik négy városunkban sem kedvezőbb a helyzet. A paksi Béke már rég nem üzemel, a bonyhádi Arany Oroszlán (bezárásakor Béke) is arra vár, hogy az enyészeté legyen. Dombóváron építők boltja müködik az egykori Korona földszintjén, helyette a tamási Dámhoz hasonlóan jellegtelen külső arculattal díszelgő Hotel Dombóvárban szállhat meg a vendég. A pécsváradi vár tornya felújítás előtt A szanált házak helyén új lakások épülnek Szekszárdon Mindez arról jutott eszembe, hogy a pécsváradi várban egy olyan István királyunkról elnevezett kétcsillagos szállodát alakított ki a Mecsek Tourist, alig több, mint két év alatt, amely már megnyitása első heteiben nyugat-európai, sőt tengerentúli turistákat is odavonzott. Hétfő a műemlékek napja volt. Megyénkben is sok helyütt ráirányult ekkor a figyelem az elődeinktől ránk maradt, s bizony szép számmal mostoha sorsú építészeti kincsekre. Az omladozó kúriák, rongyos tetejű kastélyok továbbra is állnak és várnak. Arra, hogy a hasznosat a hasznossal összekötve talán éppen - jövedelmet is ígérő - idegenforgalmi célra helyreállítsák őket. Amíg nem késő. Lakni muszáj Mindig. Mindannyiunknak. Kinek egyedül, kinek társsal, egy-vagy több gyerekkel, magas fizetéssel vagy éppen kis nyugdíjjal. Persze mindenkinek van hol, de igen eltérő körülmények között. Tudom, sok szó esik róla, de azt hiszem, mindazok, akik kuporgatnak, kis sufnikért vagyonnyi lakbéreket fizetnek, egyetértenek velem abban, hogy erről nem lehet eleget beszélni. Ha ilyenek átadásáról vagy legalább építésükről tudósíthatunk, az mindig öröm. Az elmúlt héten lehetett ebben részünk, mert Dombóváron 78, Tolnán 25 család számára csillant fel a remény: még az idén költözhetnek. Szekszárdon is kezd végső formát ölteni a kórházzal szembeni új lakótelep, s a Kecskés Ferenc utcától délre fekvő városrész szanálása, terület-előkészítése is jól halad. Itt a VII. ötéves tervidőszak végéig ötszáz lakás épül a lebontott családi házak helyén, ahol a természethez hasonlóan az élet is megújul. Ilyen változást sürgetnek azok a viták is, amelyek a pártértekezlet állásfoglalását készítik elő. CSER ILDIKÓ Vidéki kiállítások Áprilisban valamennyi, télen zárva tartó vidéki kiállítását megnyitotta a Mező- gazdasági Múzeum; húsz helyen várják a látogatókat, többnyire a korábbinál gazdagabb anyaggal. A múzeumok közül a legnagyobb vidéki hálózattal rendelkező intézmény a szőlőtermesztés és a szántóföldi növények művelésének több évszázados eszközeit mutatja be a keszthelyi Georgikon Major Múzeumban. Az eddiginél is több, a Duna-Tisza közi tanyás gazdálkodásra jellemző tárgyat állítanak ki a lajosmizsei Tanyamúzeumban és a Kecskemét-miklóstelepi Borászati Múzeumban. A baráti körökkel, oktatási intézményekkel és mezőgazdasági üzemekkel fenntartott fiókmúzeumok is gyarapodtak az elmúlt hónapokban. A soroksári tájmúzeum, amely egyúttal helytörténeti kiállítást is magába foglal, Délpest és környékének állatvilágát, régi gazdasági eszközeit mutatja be. Kalocsán, Zircen, Cecén szintén több régi eszközt állítanak ki. Gödöllőn az egyetemmel közösen berendezett gépfejlődés-történeti gyűjtemény anyaga a gépesítés iránt érdeklődőknek ad eligazítást a szakma múltjában. A múzeum vidéki kiállításait tavaly 615 ezren látogatták, többen, mint a központi tárlatokat, a múzeum központi épületében ezekben a napokban készítik elő a május elején megnyíló új állandó kiállítást, amely a gabonatermesztés történetét mutatja be a XIX. század közepétől napjainkig. (MTI) REFA Több mint negyedszázaddal ezelőtt írtam egy munkásról, aki 1956-ban disszidált, majd hazatért. Örömmel visszavették a régi üzemébe. Régi barátok, munkatársak közé került, mégis nehezen illeszkedett be. Nehezen tudott leszokni a nyugati munkatempóról. Folyton attól félt, ha beszélget, ha megvitatja a futballmeccs eredményét, ha rágyújt, ha elszalad egy kávéért, ha hoz magával ennivalót és eszeget, ha elmegy a vécére és a szükségesnél tovább tartózkodik ott, akkor elvesztheti a munkahelyét. Úgy dolgozott, ahogy nyugaton kellett. Kitüntették. Megkapta a „Pedál-medált”. Hamarosan ő is tereferélt, tengett-len- gett, átvette a magyar ütemet. Emlékszem, amikor az alagútzsalus módszert el akarták terjeszteni Magyar- országon, bemutatókat tartottak. A nyugati cég munkásokat hozott magával és azok magyar munkásokkal együtt dolgoztak. Ők diktálták az ütemet. Az egyik ilyen bemutató építkezésen a magyar munkások felkeresték az építésvezetőt: „Főnök, ha ezeket az őrülteket haza nem küldik, akkor mi megyünk. Azt az iramot, amit ők diktálnak, nem lehet bírni!” Az alagútzsalus módszer meghonosodott nálunk, de a vele való építkezés üteme lényegesen alatta maradt a nyugatinak. Egy üzemben jártam. Büszkén mutatták az új nyugatnémet szerelőszalagot. Amikor megkérdeztem: „Mit tud ez a szalag?” - azt válaszolták: „Mindent, amit egy ilyen szalagnak tudnia kell!” - „És ugyanannyit, ugyanolyan minőségű árut gyártanak rajta, mint Nyugatnémetországban?” - volt a következő kérdésem. „Nem, körülbelül nyolcvanszázalékos kapacitással működik.” „Kevés!” „Kevés? így is sokan panaszkodnak, hogy sok!” Sok? Attól függ, hogy mihez képest. Ahhoz képest, hogy úgy éljünk, ahogy élünk, elég. A REFA-hoz képest viszont kevés. A REFA egy nyugatnémet üzemszervezési módszer. A REFA egy olyan rövidítés, mint mondjuk a MÜSZI, a KSZKI, a KSZE. Mint minden rövidítésnek, ennek is van különböző olvasata. Nyugatnémetországban a REFA-ról a legtöbb embernek ez az olvasat jut eszébe: „Ne beszélj! Ne zabálj! Ne kérdezz! Dolgozz!” Ez a REFA. A veszprémi Bakony Művekben már bevezették ezt a módszert és 31 százalékkal nőtt a termelékenység. A legtöbb magyar üzemben az irodákban, a műhelyekben kérdezgetnek, ká- vézgatnak, eszegetnek, beszélgetnek er- ről-arról, többek között arról is, hogy mennyivel jobban élnek a nyugatnémetek. REFA-ról szó sem esik. Pedig azzal többre mennénk! SZALAI JÁNOS
