Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
4^nÍÉPÜJSÁG 1988. április 23. „Aki nemet mond, nem biztos, hogy ellenünk van” Az állásfoglalás apropóján három tételben Látogatóban Kovács Sándornál Csöppet sem lepődöm meg, amikor a Dunaföldvár és Vidéke Áfész (egyáltalán nem dekoratív) épületének kapualjából néhány lépcsőn fölérek az igen szolid titkárságra. A fiatal hölgynek mondom, az elnök elvtársat keresem, mire azonnal a „Tessék bemenni” a válasz. Ezután az sem lep meg, hogy kopogtatásomra nyomban hallom a tessékel Amikor belépek, mindenféle erőltetett és harsogó lelkesedés nélkül köszönt Kovács Sándor, viszont a „jaj, már megint valaki" című fanyalgást sem olvashatom le arcáról. Talán nincs is értelme megjegyezni, mégis megteszem: Kovács Sándorról azt mondják munkatársai, ismerősei, fölöttesei, hogy ő ilyen volt régen és szerencsére ilyen is maradt. „Nyitott ajtós típusú vezetőnek” lehetne nevezni, de ugyanez vonatkozik lelkére, szellemiségére is. Egy alkalommal egyik idős bolti eladó így mondta:- A mi elnökünk nem rátarti ember, hanem ember. Bármilyen pozíciókat sorolnak a neve után, nem tartja följebb a fejét egy centivel sem! Se sírni, se nevetni... Kovács Sándor nyilvánvalóan pontosan ugyanolyan meghívót kapott, mint az alapszervezet 43 párttagja közül bárki. Az első napirend előadója maga az elnök volt: tájékoztatta a tagságot az első negyedévi tevékenységről, illetve ismertette a feladatokat. A jelenlegi helyzetben ez nem volt könnyű, különösen ami a második részt illeti. Igaz, az első „fejezet” ösz- szefoglalása - mérlegadatok híján - nem egyszerű, de tény, a szakember részadatokból is képes az előrelátásra. így történt ez a minap is a rózsásnak nem mondható helyzet ecsetelésekor, melynek kapcsán Kovács Sándor azt mondta:- Se sírni, se nevetni nem tudunk... Sok a bizonytalansági tényező, mert például nem tudjuk, hogy milyen hatással lesz az áfa. Persze, az „alsó féken” állítottunk, s ez biztonságot jelent a szövetkezet dolgozóinak. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a dunaföldvári áfésznek négyszáz dolgozója és 3400 tagja van. Ha már a megjegyzéseknél tartunk, akkor ide kívánkozik, az elnök rendkívül szimpatikus módszerei közé tartozik, hogy lévén a számok embere, mégis rendre kötetlenül és nem papírból beszél, ad elő - roppant rendezetten, célratörően. Legfeljebb a számok sorolásakor pillanat határidő- naplójába ellenőrzésképpen.- Örömmel számolhatok be arról is, hogy az év végi leltározás kapcsán egyetlen reklamációnk nem volt. Tette és jól tette a dolgát mindenki, pedig 1968 óta ilyen leltárt - ilyen méretű az sem volt - nem csináltunk. A következőkben részletesen szólt a különböző területeken folyó munkáról, egyebek között a lakatosüzemben - a külső tényezők okozta - tornyosuló gondokról, majd pedig az üzletek forgalmának csökkenéséről.- A kiskereskedelemben 18-20 százalék az adó mértéke, ami levonódik a forgalomból. Tehát a forgalom 20-22 százalékos növekedése mellett - fogalmazhatok úgy - pontosan ugyanannyi árut adott el a helyi áruház műszaki osztálya, mint tavaly hasonló időszakban. Itt említem, hogy nemcsak a ruházati, hanem az élelmiszercikkek vásárlása is csökkent. Ugyanis - érthető módon - az emberek előrelátva a nyár végén zöldség- és gyümölcsfélékkel, télen, a disznóvágások idején pedig húsféleségekkel rakták tele a tavaly vásárolt hűtőládáikat. A továbbiakban a készletezési gondokat vitatták meg. Mint mondta az elnök, a készletezésre nagyon oda kell figyelni, s arra kell törekedni, „hogy a forgalmat biztosítani tudjuk, ám ne kelljen a nyakunkon maradt holmikat leértékelni.- Nemcsak a forintokra, hanem a fillérekre is figyelnünk kell! Racionálisan kell hozzányúlnunk a készletekhez. Akkor támogatjuk, ha.... Szászváry Lajos, a pártalapszervezet titkára így vezette föl a következő napirendet, az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetének vitáját:- Tőlünk, párttagoktól azt kérték, s azt is várják el, hogy őszintén mondjunk véleményt az állásfoglalásról, s természetesen javaslatokat is tegyünk. Mielőtt megnyitnám a mindannyiunk által jól ismert anyag fölött a vitát, ismételten őszinteséget és nyíltságot kérek, s hozzáteszem, aki nemet mond, az nem biztos, hogy ellenségünk. Mert megalapozott érvekkel és jószándékkal, építő bírálattal a „nem” többszörös „bólogatós igennel” ér föl. Ahogyan napjainkban a többi párt- alapszervezetben - úgy Dunaföldváron is - tapasztalható volt a gyorsítás igénye, mely az élet minden területére vonatkozik. Itt is az jellemezte a dokumentum fölötti vitát, hogy nem általában sürgetik az emberek a folyamatokat, melyek jó irányban hatnak, hanem azt várják, hogy a mindennapi életben mielőbb hassanak és váljanak valóra az áhított változások. E kérdésben a legtöbben azt keresték, miként lehetnének részesei a helyi kezdeményezéseknek, melyek mindannyiunk érdekét szolgálnák a nagy egész részeként. Pintér Gábor, az egyik nyugdíjas áfész-tag az elosztás és az érdekeltség kapcsán élesen vetette föl az április 4-i kitüntetésekkel járó horribilis összegek - 200 ezer forint - túlzott voltát, majd pedig azt, hogy indokolatlannak tartja a művészek nyugdíjának központi emelését. Ezzel szemben a pedagógusok alacsony fizetését (illetve nyugdiját) említette, s föltette a kérdést, miért nem teszik érdekeltebbé a tanárokat anyagilag, hiszen tőlük függ, hogy milyen emberek válnak a ma diákjaiból. Kovács Sándor elmondta, hogy minél többször elolvassa az állásfoglalást, annál „több dolog jön elő belőle”, s ennek tulajdonképpen szemtanúi is lehettünk, hiszen a kis füzetet alaposan kiszínezte, aláhúzogatta. Sőt, azt is hozzátette, hogy e dokumentum olvasásakor az ember a sorok között is számtalan és fontos dolgot fedez föl. Ekkor kritikusan jegyezte meg, hogy az állásfoglalás-tervezet a jelenlegi helyzetből való kilábalás konkrét lehetőségeit nem világítja meg. Hiányzik a feltétlenül szükséges eszközrendszer, valamiféle háttér, ami biztosítékot adna.- A pártértekezletet nagy várakozás előzi meg, de azt azért nem hihetjük komolyan, hogy a talán fordulópontot jelentő nap után a politikai és a gazdasági vezetés pillanatok alatt ki tud kerülni a mostani - meglehetősen mély - keréknyomból. Igen figyelemre méltó módon fejtette ki véleményét az áfész elnöke a bizonyos két ciklusra való választással kapcsolatban. Szerinte ez egyértelműen vonatkoz-. zék a felső vezetésre, hiszen mondjuk tíz év alatt lehet eredményt elérni, és egyszemélyi felelősséget is vállalni.- Hogy vállalhat az bármiféle felelősséget, akit két-háromévenként más-más funkcióba helyeznek át? - tette föl a jogos kérdést, majd azokat az átfedéseket helytelenítette, melyek jelenleg élnek (sajnálatosan) I Arról van szó, hogy a különböző testületek élén lévő vezetők egyben tagjai más szervezeteknek, bizottságoknak is. Ez mindenképpen egészségtelen, s csak ellentmondásokat szülhet... Ezután javaslatait sorolta, egyebek között azt, hogy a Parlamentben több frakcióra lenne szükség. Például ifjúságira, szövetkezetire, szakszervezetire. Kovács Sándor e szavakkal zárta fejtegetéseit:- Az állásfoglalás megfogalmazza, hogy merre kell haladnunk, de azt nem, hogy hogyan. Erre a pártértekezletnek kell választ adnia! A boldog nagypapa A párttaggyűlés után még váltunk néhány szót, elsősorban Kovács Sándorék magánéletéről, de másról is. Kovács Sándoréknak két fiúk van. Az idősebb már megnősült, mi több nagypapává tették az apukát, nagymamává az anyukát. Megszületett Anikó, a derék kisleány, s úgy lenne most rendjén, hogy körülötte forogjon a világ. Ám erre még várnia kell Anikónak, ugyanis szülei házépítésbe kezdtek, s aki hadra fogható, az bizony az építkezésen dolgozik. Kovács Sándor most is igyekszik, mert a porotontégla megérkezett, hát rakodni kell. Kérges tenyerén az látszik, hogy hasonló munkát gyakran végez. így gyorsan elköszönök, Kovács Sándor pedig egy halomnyi tájékoztatót, közlönyt, folyóiratot szed össze, melyeket szokásához híven késő este tanulmáV. Horváth Mária Testvérré fogadás. Ennek az ősi szokásnak a gyökerei a távoli múltba, a nemzetiségi társadalom idejébe nyúlnak visz- sza: emberek, akik nem álltak vérrokonsági kapcsolatban, szövetségre léptek, hogy segítsék egymást. Ez a fogalom valamennyi népnél régóta a béke szinonimája is. Ma, amikor a földön minden eddiginél reálisabbá vált a nukleáris háború kitörésének veszélye, amikor oly élesen vetődik fel az élet megőrzésének kérdése bolygónkon, amikor magát az emberiség fennmaradását fenyegeti veszély, maga az élet juttat fontos szerepet a testvérvárosok mozgalmának. A barátság lényege az, hogy igyekezzünk megérteni egymást. A közvetlen kapcsolatok hozzásegítik az embereket ahhoz, hogy egymásról többet tudjanak meg, s így egymást megismerve összefogjanak a békéért folyó harcban. Ma, a testvérvárosok napján Szek- szárd baráti városairól villantunk fel néhány képet. A tavalyi ifjúsági delegáció tagjai a bezons-i városháza előtt Testvérvárosaink Jellegzetes csipkés ablakok Tambovban A legújabb A legújabb keletű kapcsolat a finnországi Tornióhoz fűzi megyeszékhelyünket, északi rokonaink kezdeményezésére Veikko Hanhirova, Tornió elöljáróságának elnöke és Kovács János, Szek- szárd tanácselnöke 1986 júniusában írták alá az együttműködésről szóló dokumentumot. Ezzel szovjet, svéd, norvég, dán, angol és USA-beli városok után a hetedik testvére lettünk a 22 ezer lakosú ipari centrumnak. Tornió Észak-Finnországban, Lappföldön, a svéd határnál fekszik. Jelentős az acélgyártása, itt van a világ legmodernebbnek tartott üzeme, a nemesacélgyár, ami a világ termelésének 2 százalékát adja. A város mellett található Európa legnagyobb krómbányája, aminek a termelését a helyi krómgyárban dolgozzák fel. Ez a világ krómtermelésének 7 százalékát teszi ki. A skandináv államok legnagyobb harisnyagyárában pedig évente 25 millió pár harisnyát, illetve harisnyanadrágot gyártanak. » A városkában két gimnázium és harminc különböző iskola szolgálja az ifjúság oktatását. Tornió fontos vasúti csomópont. Svédország felé nagy az átmenő forgalma, évente 6 millió turista halad át a városon. A Finn-Magyar Barátsági Hetek keretében június 17-én delegáció utazik Tor- nióba, azoknak a szekszárdi vállalatoknak a képviselői, akik tagjai a finn testvér- városi bizottságnak. Becse főterén A 364 éves Tornió Karl-Marx-Stadtban minden évben jelentős esemény a Presse Fesztivál
