Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-22 / 95. szám

1988. április 22. NÉPÚJSÁG 3 Fiatalok! Tanulással és jó munkával a társadalmi haladásért! Viták a pártértekezlet előtt A hibákért vállalni kell a felelősséget A dunaföldvári nagyközségi pártbizottság ülése sok tekin­tetben méltó volt a megújulási programhoz. Nemcsak arról van szó, hogy a vendégek - Rúzsa János, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Kelemen Béla, a Politikai Főiskola tanára - nem ültek az elnökségi asztalhoz, s nem tette ezt Pet- rovics Józsefné, a pártbizottság titkára sem. S ezt semmiféle álmesterkéltség, műközvetlenség sem „követelte", hanem pontosan igy volt jó, természetes és kellemes. így, körbe ülve a hosszú asztalsorokat. Közel egymáshoz, legalább annyira közel, mint amennyire az országos pártértekezlet állásfogla­lás-tervezetének vitája közel hozta egymáshoz a kollektívá­kat, testületeket. S talán e - látszatra jelentéktelennek tűnő - kötetlenség is hozzájárult az őszinte, szenvedélyes és érvelő vitához, ami Dunaföldváron létrejött. S e kis kitérő után illendő a lényegre térni, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy a pártbizottság figyelemre méltó alapossággal és célratörően készítette el azt az anyagot, mely a tizennégy pártalapszervezet vitájának összegzése, s amelyre az ülés vitája, majd pedig a dunaföld­vári kommunisták tervezetet kiegészítő javaslata épült. Ter­mészetesen ahogyan másutt is - itt is szinte sorról sorra értel­mezték a tervezetet, hosszasan vitáztak egy-egy témában, mire megállapodtak javaslatukban, melyet rövid időn belül to­vábbítanak a Központi Bizottsághoz és visszajeleznek a párt- alapszervezetekhez. Néhány, különösen vitát kavaró témát kiemelve: élesen vetődött föl, hogy miért „kapjon kellő figyel­met... a főváros lakáshelyzetének javítása, a lakáskínálat bő­vítése” - szemben a vidékkel. Végre el kell jutnunk oda, hogy a problémákat, melyek egyaránt sújtják a fővárost és a vidé­ket, területi megkülönböztetés nélkül kell megoldani. S ez nemcsak a lakáskérdéssel, hanem az energiaellátással, a közlekedéssel kapcsolatban is elmondható. Talán a legélénkebb vita a felelősség kérdéskörében ala­kult ki Dunaföldváron. Többen azt hangsúlyozták, hogy a hi­bákért az elkövetőnek mindig vállalnia kell a felelősséget. De téves nézet az, hogy csak a végrehajtás során történhetnek melléfogások, hiszen az adódhat már a döntések meghoza­talakor is. Tehát a felelősség megállapításakor gyakran a ha­tározat-, illetve a döntéshozatalig keíí visszatekinteni. Etéma taglalásába Kelemen Béla is bekpacsolódott, s kifejtette, hogy ez a nép nemcsak hibákat követ el, hanem alkot, s ér is el eredményeket. Ennek ellenére 3-4 esztendeje csak a hi­bákról beszélünk. Persze, a pártbizottság ülésén - és nyil­vánvalóan a pártalapszervezetek vitáin is - elsősorban nem a nép, mint olyan által elkövetett hibákról volt szó, s nem hi­szem, hogy ilyen tekintetben a népet meg kellene védeni. Az adóreform érintését követően szóba került a bérreform is, amivel kapcsolatban szintén kifejtődtek a különböző állás­pontok. Egyik szerint bérreformot csak akkor szabad csinál­ni, ha megvan a fedezete, mert különben tovább gerjeszti az inflációt. A másik nézet pedig az, hogy érdekeltség nélkül nem várható az emberektől a teljesítmények növelése. Azaz, nem fából vaskarikát, hanem a teljesítményt elősegítő bérre­formot kell létrehozni. Egyebek között, de több tételben is fölmerült a tömegkom­munikáció szerepe, illetve hatása. Minderről magam sem tu­dok indulatok nélkül szólni, ahogyan az ülésen tették többen is. Mert arról volt szó, hogy a tévé, a rádió és az írott sajtó gyakran félrevezeti, félreinformálja az embereket. Biztos, hogy erre van példa elég szép számmal. Csakhogy (végre!) van sajtótörvény, aminek szellemében korrigálni lehetne a dolgokat. Nem értek egyet - ahogyan a vita résztvevői közül többen - Kelemen Béla véleményével, amikor egy-egy tö­megkommunikációs eszköz pártalapszervezetét és vezetését bizonyos fórumokon általánosan elmarasztalják. Tessék a nyilvánosság előtt szóvá tenni - mégpedig konkrétan - egy műsor, egy cikk hiányosságait. A közvélemény ezt is joggal várhatja el és a sajtó dolgozói is. Az ilyen vélemények ellent­mondásosságát is észre kellene venni, mellyel kapcsolatban idézem az állásfoglalást: „A párt az elvi irányítás eszközeivel és módszereivel erősítse politikai befolyását a tömegtájékoz­tatásban." De ehhez nagyobb bizalom is kell az irányítók, a lapgazdák, de az olvasó, a közvélemény részéről is abban, hogy a tömegtájékoztatás dolgozóinak többsége is elkötele­zett ember, s ugyanazokért a célokért harcol, mint az eseten­kénti bírálói. Elfogadva azt, hogy a partneri viszony jobbátéte- léért természetesen a sajtó dolgozóinak is van tennivalójuk. V. HORVÁTH MÁRIA Rangsorolni a célokat Szerdán délután tárgyalta a bátaszéki nagyközségi pártbi­zottság az állásfoglalás-tervezetet. Az alapszervezeti viták összegzése után beszélgettünk dr. Kiss Józseffel, a pártbi­zottság titkárával a tapasztalatokról.- Nem következett be, amitől féltünk. A tagság nagy aktivi­tással és többségében felkészülten vett részt a vitában. A vé­lemények egybecsengtek, kiegészítették a két korábbi vita, il­letve a beszámoló taggyűlések tapasztalatait, egységesnek is bizonyultak, ezért az összegzés sem okozott nehézséget.- Az álláspontok, de főként a jelen gyakorlat kritikája, il­letve a megoldási javaslatokban másutt is hasonlóak vol­tak...- Bírálat illette elsősorban az anyag kompromisszumos jel­legét, és belső ellentmondásait. Azt, hogy gyakran egybe­mossa a célokat, a kívánságokat a valósággal, kijelentő mó­dot használ ott is, ahol a jelenlegi gyakorlat sem felel meg az elveknek. A demokratikus centralizmus elvét például nem vi­tatta a tagság, de gyakorlatát igen. Ha a működésével nem volt probléma, akkor hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet? Ugyanígy sokan vitatták a szocialista társadalom szilárd alapjaira vonatkozó mondatot, árnyaltabb fogalmazást igé­nyelnek. Többen hangoztatták, hogy a társadalom egyes te­rületeinek működésében igenis vannak válságjelenségek. Itt most mindjárt hozzátenném, hogy a kapitalizmus általános válságának elmélete helytelen „áthallást” okoz, ugyanis ezen általában a teljes működésképtelenséget értik, holott ez a ka­pitalizmusban sincsen így, még a legfejletlenebb országok­ban sem. Ha az említett bekezdés a valóságot, nem pedig az óhajokat fogalmazná meg, akkor a további fejezetekre - a problémák kifejtésére - sőt, a pártértekezletre sem lenne szükség.- Másutt is sokan mondták, hogy a helyzetelemzést, a célokat és a konkrét feladatokat nem lenne szabad össze­mosni, illetve meg kellene határozni a megvalósítás sor­rendjét és várható idejét.- Még egy fontos kérdés merült fel ezek mellett, a módsze­rek és eszközök átgondolatlansága. A jelenlegi helyzetben elvi-politikai eszközökkel a felsőbb pártszervek és az önálló alapszervezetek rendelkeznek, a közbülső irányító testületek eszköztára szegényesebb, és hatékonysága is rosszabb. A helyes elv és a jelenlegi gyakorlat, illetve a tervezet szövege között más ellentmondások is vannak. A tervezet szerint a párt például sokkal jobban tudja, hogy melyek az állami fel­adatok, mint amennyire saját feladataiban részletező. A párt választási rendszerét is vagy azonnal meg kellene változtatni, vagy pedig a szervezeti szabályzat részeként a következő kongresszuson elfogadni.- Mi volt a vélemény a gazdaságról?- A párttagok még nem látják a megfogalmazott kezdeti eredményeket, és félnek attól, hogy ezek is tévesnek bizo­nyulhatnak. Az állami és szövetkezeti tulajdon meghatározó volta mellett miért csak a vegyes, illetve a magántulajdon ese­tében használja a „támogatjuk” igét? - kérdezik.- Csak egy gondolatot a másutt is érdekes vitát eredmé­nyező témáról, az értelmiség szerepéről...- Nem értik, hogy miért ebben a formában fogalmazták meg, mivel nem szól a tervezet más osztályokról és rétegek­ről, ez hamis szembeállításnak tűnhet. A dolog lényege a tár­sadalmilag elismert munka megbecsülése, az pedig nem­csak az értelmiség érdeke, hanem mindenkié.- Mi lehetne az összegzés?- Az állásfoglalás-tervezet - állapítja meg a pártbizottság ­alkalmas volt a párton belüli vitára, de csak megfelelő átdol­gozása, kiegészítése után lehet vele azonosulni. Párttagsá­gunk egyhangúlag igényli a párt sorainak újrarendezését, a vezető szerep helyreállítását. Egy megújult dinamikus veze­tés mögé hajlandó felsorakozni az állásfoglalásban megfo­galmazott célok megvalósítására. -i­Kanadai-magyar együttműködéssel Atomfűtőmű épül Szekszárdon?- A hazai vállalatok alkalmasak a gyártásra - Szeretnék exportálni is a környező országokba - Már a tervezéskor elfogadtatni a helyi közösséggel ­Az energetikai atomerőművek elterje­dése után azonnal megkezdődött szerte a világon az atomfűtőművek lehetséges létének vizsgálata. Nyugat-Európában elsőként Svédországban és Franciaor­szágban készült el tervezőasztalon 400 és 200 megawattos fűtőmű dokumentá­ciója, de a Szovjetunióban már a való­ságban is működik atomfűtőmű. Magyarország energiahordozókban szegény lévén, ezért mindvégig figye­lemmel kísérte a kutatásokat, sorra meg­vizsgálva - az Ipari Minisztérium égisze alatt - az eredményeket, terveket és le­hetőségeket. A szakemberek arra az ál­láspontra jutottak, hogy csak kis teljesít­ményű fűtőreaktoroknak lenne lehetősé­ge Magyarországon. így jutottak el egy kanadai céghez, ahol már elkészültek egy 10 megawattos atomfűtőmű tervei és kísérletképpen üzembe helyeztek egy két megawattos reaktort az egyik tudo­mányos intézetben, melyet hőszolgálta­tásra használnak. Az Ipari Minisztérium az Energiagaz­dálkodási Intézetet bízta meg a téma vizsgálatával. Az eddigi eredményekről tegnap Szekszárdon számoltak be az in­tézet munkatársai: dr. Halzl József főosz­tályvezető és Sigmond György tudomá­nyos munkatárs. Azért Szekszárdon, mert az eddigi vizsgálatok alapján itt len­ne legalkalmasabb megépíteni az első atomfűtőművet. Mint dr. Halzl József elmondotta, azért kell ma foglalkozni ezzel a gondolattal, mert az ezredfordulón már a szénhidro­gének ára olyan magasra emelkedhet, hogy azt fűtésre nem szabad felhasznál­ni. Ezért az atombázisú hőforrás a kis és közepes fűtési rendszereknél jó szolgá­latot tenne, vagyis nem lenne szükség a drága szénhidrogének elégetésére. En­nek érdekében kötött szerződést az Ipari Minisztérium a kanadai céggel, megálla­pítva, hogy van gazdasági esélye annak, hogy az ezredfordulóig 8-10 atomfűtő­művet állítsanak üzembe Magyarorszá­gon. Ennek az a feltétele, hogy Kanadá­ban épüljön fel és üzemeljen az első ilyen fűtőmű. Jeleneg az Erőterv, az Energiagazdál­kodási Kutatóintézet és az Erbe a lehet­séges telephelyek kiválasztásával és egy kanadai-magyar vegyes vállalat alapítá­sának lehetőségével foglalkozik. Sigmond György a tervezés alatt álló reator működéséről adott tájékoztatást, kiemelve a biztonságot. Erre a tájékozta­tóra azért is vállalkoztak, hogy a lakosság már ebben az időben - tanulva az ófalui példából - pontos és hiteles ismeretek birtokába jusson. A biztonságról szólva: a rendszer - a kanadai fél állítása szerint - annyira jó, hogy egy esetleges baleset csak 10 mil­lió évenként egyszer fordulhat elő. De, ha mégis meghibásodik az erőmű, akkor is csak a természetes háttérsugárzás egy százalékának mértékével szennyeződ­het a környezet. Ezt a hihetetlennek tűnő tényt azért hangoztatják, mivel ennek a kis reaktornak a primer körében - ahol a maghasadás történik - a hőt szállító víz csak 95 Celsius fokra melegszik fel és így nem kell azt atmoszférikus nyomás alá helyezni. A reaktor teljesen automatikus, önmagát szabályozza és üzemzavar ese­tén azonnal leáll. Arra a kérdésre, hogy miért Szekszárd a lehetséges kiválasztott, a következőket válaszolták: A lehetséges telephelyek között van Budapest, Kecskemét, Szol­nok és Ózd is. Az intézet azért gondolt Szekszárdra, mert itt a fűtési rendszer, a szakember-ellátottság - gondolva a pak­si szellemi erőre - a legmegfelelőbb arra, hogy az első ilyen reaktort felépítsék. A reaktor egyébként bárhol felépíthe­tő, akár városközpontban is, igen kis te­rületen elfér. Mindössze egy 11-14 négy­zetméteres alapterületű épületre van szükség. A reaktortartály 6 méter átmé­rőjű és 14 méter mélyen a földbe van süllyesztve. Működésének egyszerűsé­gét és automatizáltságát bizonyítja, hogy reaktormérnöki közreműködésre csak az indításakor van szükség. Gondolnak arra is, amennyiben létre­jön a kanadai-magyar vegyes vállalat - egyébként magyar vállalatok képesek e fűtőmű gyártására -, hogy nemcsak táv­fűtésre, hanem mezőgazdasági haszno­sításra is alkalmassá teszik a reaktort, valamint arra is, hogy exportálják a kör­nyező országokba. Csehszlovákiával a tárgyalásokat már meg is kezdték. A reaktor építésének költsége - a Vi­lággazdaság című lap értesülése szerint- 5-7 millió kanadai dollár, ha vásároljuk. Amennyiben a magyar vállalatok gyárt­ják, akkor ez a költség csökkenthető. Pontos adatokat a tárgyalás jelenlegi pil­lanatában azonban még nem lehet kö­zölni. Várhatóan Kanadában 1990-ben épül meg és helyezik üzembe az.első 10 me­gawattos fűtőreaktort. Magyarországon- amennyiben döntés és végső egyez­ség születik - 1992-1993-ban, várha­tóan Szekszárdon helyezhetik üzembe az első atomfűtőművet. HAZAFI JÓZSEF Nyártól új patika Bonyhádon Bonyhád jelenleg működő két gyógy­szertára az egyre terebélyesedő város ellátását már nem tudja ellátni. Bővítésük azonban mostani helyükön lehetetlen, ráadásul a Szabadság téri olyan rossz műszaki állapotban van, hogy már le kellett volna bontani. A megoldásról tavaly ősszel született meg a döntés: a Perczel utca 9. számú műemléki védettségű házban egy köz­ponti gyógyszertárat kell kialakítani. November, december folyamán a helyi költségvetési üzem dolgozói megkezd­ték a szigetelést, s az épület teljes felújí­tását. A külső, belső tatarozás mellett köz- művesítették is a helyiségeket, s így az emeleten lévő eddig komfort nélküli laká­sok, valamint az oda felköltözött párt- alapszervezeti szoba, s természetesen a földszinten helyet kapott gyógyszertár is összkomfortos lett. Ez utóbbi előtérből, officinából, két elő­készítőből, ügyeleti szobából, ebédlőből valamint szociális blokkból áll, s az udva­ron egy, tűzveszélyes anyagok tárolásá­ra szolgáló raktár, valamint egy desztillá­ló kapcsolódik hozzá. Amint az Bonyhádon már megszokott, gondot fordítottak az épület eredeti arcu­latának megőrzésére is, ezért a tervező BONYPLAN gmk-hoz szaktanácsadásra felkérték Turányi Erzsébet műemléki szakmérnököt is. Az épület teljes felújítása mintegy 6 millió forintba kerül, amelyből több mint 3 milliót a bonyhádi tanács, 1,5 milliót a költségvetési üzem, s ugyanennyit vala­mint az 1 millióba kerülő berendezést a Tolna Megyei Gyógyszertári Központ biztosítja a nyári átadásig. A tervek sze­rint idén júliusban már az új patikában szerezhetik be a környékbeliek az orvos­ságokat. csi-gk A Hoechst új szereiről A Szekszárdi Agroker Vállalat az NSZK-beli Hoechst valamint a francia Roussel Uclaf cégekkel közösen tegnap délelőtt az Agroker szekszárdi Damja­nich utcai épületében közös rendezvényt tartott, melyet az Agroker Vállalat igazga­tója, Lukács István nyitott meg. A prog­ramban a két cég termékeinek bemuta­tása szerepelt, különös tekintettel az új szerekre, azok felhasználási lehetősé­geire, valamint a nyomelemeket tartal­mazó levéltrágyák megelőző és gyógyító hatására. Az előadást követően a Hoechst- és Roussel Uclaf-termékek fel- használása során legjobb eredményeket elérteket jutalmazták meg. Most még állvány mögött rejtőzködik a szép, régi épület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents