Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-22 / 95. szám

MA Atomfűtőmű 1988. április 22. épül PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, Szekszárdon? 95. szám ÁRA: 1,80 Ft (3. oldal) A lenini életmű időszerűsége Nem akadt kora munkásmozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mé­lyen és alaposan elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az elsők között analizálta a tőkés társadalom fejlődésének új szaka­szát, az imperializmus időszakát, s mindenknél mélyebb következtetéseket vont le ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát és jelenséget abban a megközelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle tám­pontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan „megújítóitól”, mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazko­dást hirdették és lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forra­dalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin ezt a tartalmat megőrizve, szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetések­hez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadal­maskodhat közepesen vagy gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azta- korábban általa is vallott - felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s hirdette meg az áru-, pénz- és piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújulás jellemezte a bolsevik pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén - legyen szó akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról. Erről az alapról folytattak Lenin és harcostársai kétfrontos harcot mind a munkásmozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetősé­gekkel nem számoló ultra forradalmár, kalandor törekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve, a legkevésbé sem volt valamiféle „tucatliberális” - szám­talan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető fel­tétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédésé. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akika szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyen­gítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra, a kényszer az ő számára sohasem voltöncél-mintaho­gyan utódjánál, Sztálinnál lett-, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett, s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkáját pedig alá kell vetni a párton kí­vüliek kontrolljának. Mélységesen hittanép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontos­ságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szük­ségességéta párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság fő vezetői tulajdon­ságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugod­ni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatá­rozások - legyen szó nagyhorderejű vagy egészen apró dolgokról-ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét for­májának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfokú rugalmassággal párosult: bármikor kész volt módosítani bármely dönté­sen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetet­lennek ítélték a kompromisszumokat „Nem olyan-e ez - kérdezte -, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáfér­hetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikkcak­kos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?” Élete utolsó időszakában - írásai, feljegyzései tanúsítják - különösen három kér­dés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüg­gő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus - kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus - munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciákkiküszö- bölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő iga­zolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám egy dolog aligha cá­folható: a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak ér­vényessége mellett tanúskodik. GYENES LÁSZLÓ Tanácskozás Tengelicen A szakszervezeti sajtóról A szakszervezeti sajtó időszerű kérdé­sei, a továbblépés feladatai szerepelnek fő napirendként azon a továbbképzésen, mely tegnap délelőtt kezdődött el a ten- gelici oktatási központ konferenciater­mében. A kétnapos fórum meghívottait - az iparági-ágazati lapok szerkesztőit és az ágazati szakszervezetek központi ve­zetőségeinek titkárait - Horváth Géza, az SZMT titkára köszöntötte. Ezt kővetően a fővárosból érkezett vendégek előadá­sok, viták, konzultációk útján tájékozód­tak és mondták el véleményeiket az ak­tuális problémákról és a tennivalókról. A program szervezői számos ismert sze­mélyiséget is felkértek a tevékeny rész­vételre. Bevezetőként Kósáné Kovács Magda SZOT-titkár a szakszervezeti mozgalom megújításának stratégiájáról és taktikájáról tartott előadást. A mai napon a reggeli órákban tovább folytatódnak a szakmai jellegű megbe­szélések. A továbbképzés a tervek sze­rint délután öt órakor fejeződik be. Kádár János találkozója tudósokkal, művészekkel A magyar szellemi élet képviselőivel találkozott csütörtökön Kádár János. Az MSZMP főtitkára a KB székházában megrendezett eszmecserén az országos pártértekezletre készülve közvetlen tájé­koztatást, őszinte véleményeket kért és kapott a magyar tudomány, oktatás és művészet képviselőitől, vezető értelmisé­giektől a szellemi munkásokat foglalkoz­tató kérdésekről, e szféra gondjairól, a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről. A többórás beszélgetésen jelen volt Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, valamint Radics Katalin, a KB osztályvezetője is. Az eszmecsere első felszólalója Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter volt, aki - mint mondotta, tiszt­ségéből is eredően - általánosabb képet vázolt mai kulturális közállapotainkról. Aggodalom és reményteli várakozás egyaránt jelen van az értelmiség hangu­latában - emelte ki. A véleményekben egyaránt érzékelhető elért eredmé­nyeink leértékelése és a bajok, hiányos­ságok felnagyítása. Ez a közelmúlt folya­matainak, a mai helyzethez vezető okok­nak az alaposabb feltárását igényli. Az értelmiségiek körében hallható vélemé­nyek így összegezhetők: most minde­nekelőtt egy rövid távon megvalósítható programra van szükség. Az értelmisé­giek közül egyre többen szorgalmazzák, hogy e területen is határozottan jusson érvényre a valóságos teljesítmények szerinti támogatás, javadalmazás - mon­dotta. Szilágyi Tibor, a Vígszínház színművé­sze e képet még egy hangulati elemmel egészítette ki: mint mondotta, mindenna­pos tapasztalatai mutatják, hogy több­ségben vannak a tenniakaró, cselekvő­kész emberek mindenütt, így a kultúra te­rületén is. Ez pedig a kibontakozás egyik feltétele, egyben garanciája is. Márta Ferenc akadémikus, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének fő­igazgatója szerint az előrelépéshez foko­zottabban kell építeni azokra, akik már eddig is számos jelét adták alkotókész­ségüknek, ám tudásukkal, tehetségükkel a kibontakoztatásához szükséges felté­telek hiánya miatt nem tudtak annyi hasznot hajtani, amennyit lehetne. Meg­engedhetetlen luxusnak nevezte, hogy hazánkban jóval több olyan tudományos érték születik, mint amennyit a gyakorlat­ban is hasznosítunk. Ezért is tartotta különösen fontosnak az állásfoglalás-tervezetben a tudomá­nyos kutatások fejlesztéséről megfogal­mazottakat, hozzátéve, hogy az ehhez nélkülözhetetlen feltételek megteremté­séről szólva lehetne még határozottabb a dokumentum. Foglalkozott a ma oly so­kat vitatott felelősség kérdésével is, azt hangoztatva, hogy a Központi Bizottság önkritikus helyzetértékelése mellé oda kellen állítani mindazoknak a felelőssé­gét, akik mulasztottak a racionális gaz­dálkodás megvalósításában, a rendte­remtésben, a döntések kellő megalapo­zásában, dolgozzanak az irányítás vagy a végrehajtás bármely szintjén. Veress Miklós költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkára konkrét példák­kal támasztotta alá azt a tapasztalatát, hogy a kultúra pozíciói gyengülnek, anyagi feltételei romlanak. Mint mondot­ta, a jelenleginél mélyebben és alapo­sabban kellenne ennek okait elemzni, mert enélkül igen nehéz lesz megállítani ezt, a társadalom jövője szempontjából káros folyamatot. Tamássy István akadémikus, a Kerté­szeti és Élelmiszeripari Egyetem rektora üdvözölte azt a párt vezető testületéiben s a kormányzati munkában egyre inkább teret hódító törekvést, hogy a döntések a korábbinál szélesebb körből érkező vé­leményekre alapozva szülessenek. Jó volna, tette hozzá, ha ez a demokratikus gyakorlat mielőbb jellemzővé válna a kü­lönböző ágazatok irányító munkájára is. Ancsel Éva akadémikus, egyetemi ta­nárazta kérdést elemezte hozzászólásá­ban: miként lehet a párt iránti bizalmat erősíteni. Véleménye szerint ehhez min- deneklőtt kendőzetlen igazmondásra, s a reformprogramot hirdető párt állandó önmegújítására van szükség. A párt te­kintélyét veszélyeztethetik az extenzív irányítási módszerek. Hatalmi szóval nem lehet érvényesíteni a párt vezető szerepét. Berend T. Iván, az MTA elnöke szemé­lyes hangú hozzászólásában arra emlé­kezett, hogy a kommunisták soraiba lép­ve annak idején ő elsősorban konkrét cselekvési lehetőséget keresett és talált (Folytatás a 2. oldalon.) Szezonnyitás: május 1-jén Vendégcentrikus idegenforgalom A Koch-ötös, vagy ahogy legtöbben is­merik, a pusztaötös tegnapi bemutatója nem túlzottan sikerült Szekszárdon, a gemenci kirándulóközpontban. Az öt ló mozgását nem sikerült összehangolni, s a csikós többször is leesett a lóról. Ez is azt látszik példázni, ami ma a ha­zai idegenforgalomban, s az idegenfor­galmat kiszolgáló élelmiszeripari, keres­kedelmi hálózatban tapasztalható: nehéz fölvenni a tempót, és igazodni egymás igényeihez. Pedig megyénk idegenfor­galmát a hozzánk érkezők jobb ellátását jöttek el megbeszélni az idegenforgalmi szezonkezdet előtt a megyében található utazási irodák, a TolnaTourist, az IBUSZ, az Expressz, a Cooptourist, a MÁV- TOURS és a Volán utazási irodák, vala­mint a tejet, a húst, a kenyeret, a sört és az üdítőitalt szállító vállalatok s a vendég­látóegységek képviselői. A Trófea étterem különtermében a vendégeket Andrási Imre, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának vezetője köszöntötte, majd Bács Magdolna, ide­genforgalmi és vendéglátóipari főelőadó ismertette a tényeket: az 1988. évi ide­genforgalmi szezont az új adórendszer és útlevéltörvény hatására megváltozott gazdasági környezetben kell indítani, amely fokozott figyelmet és gondosabb felkészülést igényel valamennyi érintett szervezettől és vállalattól. Nagyon meg­nehezítette az idegenforgalmi év indítá­sát, hogy későn, az elmúlt év végén dőlt el: az idegenforgalmi szolgáltatás is 15 százalékos ÁFA-köteles lesz. Sem az utazni kívánóknak, sem pedig az utazási szervezeteknek nem használt, hogy a szokásosnál lényegesen később tudták csak megjelentetni a programfü­zeteiket, s a külföldi partnerekkel koráb­ban megkötött szerződésekben az új árakat érvényesíteni nem lehetett - ami nyereségcsökkenést jelent. Prognosztizálható, hogy az áremelke­dések miatt várhatóan csökken a szerve­zett idegenforgalom, különösen szocia­lista relációban, ugyanakkor növekszik az olcsóbb egyéni beutazások száma. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a ven­dég elégedett legyen a szálláshelyek, ét­termek kulturáltságával, az étellel, a ki­szolgálással, az igényes környezettel, és ami rendkívül fontos: a higiéniával. Várhatóan tovább erősödik a bevásár­ló turizmus, s az új útlevéltörvény hatásá­ra a korábbinál jóval többen váltják ki egyéni valutaellátmányukat. A valutabe­váltó helyekkel és az információs szolgá­latnál alapvető követelmény, hogy a nyit­va tartás rendje igazodjék a turisták igé­nyeihez. A szálláshelyek és a vendéglátóhelyek szezonra való felkészítési munkáit május 1-jéig a szezon kezdetéig mindenütt be kell fejezni, a gondoskodni a megfelelő személyi és technikai feltételekről. Az utazási irodák képviselői külön-kü- lön elmondták: hogyan, milyen körülmé­nyek között dolgoznak, gazdálkodásuk­ban mire számítanak, s hogyan kívánják színvonalasabbá tenni a szolgáltatásai­kat. Az idegenforgalmi szezonban a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál szombati ügyeletet tartanak, a sütőipari vállalat ke­nyérből és pékáruból is ki tudja elégíteni az igényeket, amennyiben a kereske­dőktől, vendéglátósoktól időben meg­kapják a megrendelést. Az áfészek igye­keznek követni a boltok nyitva tartásával az idegenforgalom szezonális igényeit, s vendéglátóegységeik is felújítva, meg­szépülve, jó ízű ételekkel várják a hazai és külföldi vendégeket. A programok változatosnak ígérkez­nek, s remélhetőleg mire elkezdődik az idegenforgalmi főszezon, a pusztaötös is szép vágtával szórakoztatja majd az ide­látogatókat. D. VARGA MÁRTA Fotó: GOTTVALD KÁROLY A gemenci szabadidőközpontban várják a vendégeket

Next

/
Thumbnails
Contents