Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
MA Atomfűtőmű 1988. április 22. épül PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, Szekszárdon? 95. szám ÁRA: 1,80 Ft (3. oldal) A lenini életmű időszerűsége Nem akadt kora munkásmozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mélyen és alaposan elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az elsők között analizálta a tőkés társadalom fejlődésének új szakaszát, az imperializmus időszakát, s mindenknél mélyebb következtetéseket vont le ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát és jelenséget abban a megközelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle támpontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan „megújítóitól”, mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazkodást hirdették és lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forradalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin ezt a tartalmat megőrizve, szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetésekhez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadalmaskodhat közepesen vagy gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azta- korábban általa is vallott - felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s hirdette meg az áru-, pénz- és piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújulás jellemezte a bolsevik pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén - legyen szó akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról. Erről az alapról folytattak Lenin és harcostársai kétfrontos harcot mind a munkásmozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetőségekkel nem számoló ultra forradalmár, kalandor törekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve, a legkevésbé sem volt valamiféle „tucatliberális” - számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédésé. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akika szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra, a kényszer az ő számára sohasem voltöncél-mintahogyan utódjánál, Sztálinnál lett-, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett, s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkáját pedig alá kell vetni a párton kívüliek kontrolljának. Mélységesen hittanép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szükségességéta párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság fő vezetői tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatározások - legyen szó nagyhorderejű vagy egészen apró dolgokról-ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét formájának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfokú rugalmassággal párosult: bármikor kész volt módosítani bármely döntésen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisszumokat „Nem olyan-e ez - kérdezte -, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikkcakkos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?” Élete utolsó időszakában - írásai, feljegyzései tanúsítják - különösen három kérdés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus - kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus - munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciákkiküszö- bölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám egy dolog aligha cáfolható: a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. GYENES LÁSZLÓ Tanácskozás Tengelicen A szakszervezeti sajtóról A szakszervezeti sajtó időszerű kérdései, a továbblépés feladatai szerepelnek fő napirendként azon a továbbképzésen, mely tegnap délelőtt kezdődött el a ten- gelici oktatási központ konferenciatermében. A kétnapos fórum meghívottait - az iparági-ágazati lapok szerkesztőit és az ágazati szakszervezetek központi vezetőségeinek titkárait - Horváth Géza, az SZMT titkára köszöntötte. Ezt kővetően a fővárosból érkezett vendégek előadások, viták, konzultációk útján tájékozódtak és mondták el véleményeiket az aktuális problémákról és a tennivalókról. A program szervezői számos ismert személyiséget is felkértek a tevékeny részvételre. Bevezetőként Kósáné Kovács Magda SZOT-titkár a szakszervezeti mozgalom megújításának stratégiájáról és taktikájáról tartott előadást. A mai napon a reggeli órákban tovább folytatódnak a szakmai jellegű megbeszélések. A továbbképzés a tervek szerint délután öt órakor fejeződik be. Kádár János találkozója tudósokkal, művészekkel A magyar szellemi élet képviselőivel találkozott csütörtökön Kádár János. Az MSZMP főtitkára a KB székházában megrendezett eszmecserén az országos pártértekezletre készülve közvetlen tájékoztatást, őszinte véleményeket kért és kapott a magyar tudomány, oktatás és művészet képviselőitől, vezető értelmiségiektől a szellemi munkásokat foglalkoztató kérdésekről, e szféra gondjairól, a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről. A többórás beszélgetésen jelen volt Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Radics Katalin, a KB osztályvezetője is. Az eszmecsere első felszólalója Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter volt, aki - mint mondotta, tisztségéből is eredően - általánosabb képet vázolt mai kulturális közállapotainkról. Aggodalom és reményteli várakozás egyaránt jelen van az értelmiség hangulatában - emelte ki. A véleményekben egyaránt érzékelhető elért eredményeink leértékelése és a bajok, hiányosságok felnagyítása. Ez a közelmúlt folyamatainak, a mai helyzethez vezető okoknak az alaposabb feltárását igényli. Az értelmiségiek körében hallható vélemények így összegezhetők: most mindenekelőtt egy rövid távon megvalósítható programra van szükség. Az értelmiségiek közül egyre többen szorgalmazzák, hogy e területen is határozottan jusson érvényre a valóságos teljesítmények szerinti támogatás, javadalmazás - mondotta. Szilágyi Tibor, a Vígszínház színművésze e képet még egy hangulati elemmel egészítette ki: mint mondotta, mindennapos tapasztalatai mutatják, hogy többségben vannak a tenniakaró, cselekvőkész emberek mindenütt, így a kultúra területén is. Ez pedig a kibontakozás egyik feltétele, egyben garanciája is. Márta Ferenc akadémikus, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének főigazgatója szerint az előrelépéshez fokozottabban kell építeni azokra, akik már eddig is számos jelét adták alkotókészségüknek, ám tudásukkal, tehetségükkel a kibontakoztatásához szükséges feltételek hiánya miatt nem tudtak annyi hasznot hajtani, amennyit lehetne. Megengedhetetlen luxusnak nevezte, hogy hazánkban jóval több olyan tudományos érték születik, mint amennyit a gyakorlatban is hasznosítunk. Ezért is tartotta különösen fontosnak az állásfoglalás-tervezetben a tudományos kutatások fejlesztéséről megfogalmazottakat, hozzátéve, hogy az ehhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséről szólva lehetne még határozottabb a dokumentum. Foglalkozott a ma oly sokat vitatott felelősség kérdésével is, azt hangoztatva, hogy a Központi Bizottság önkritikus helyzetértékelése mellé oda kellen állítani mindazoknak a felelősségét, akik mulasztottak a racionális gazdálkodás megvalósításában, a rendteremtésben, a döntések kellő megalapozásában, dolgozzanak az irányítás vagy a végrehajtás bármely szintjén. Veress Miklós költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkára konkrét példákkal támasztotta alá azt a tapasztalatát, hogy a kultúra pozíciói gyengülnek, anyagi feltételei romlanak. Mint mondotta, a jelenleginél mélyebben és alaposabban kellenne ennek okait elemzni, mert enélkül igen nehéz lesz megállítani ezt, a társadalom jövője szempontjából káros folyamatot. Tamássy István akadémikus, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektora üdvözölte azt a párt vezető testületéiben s a kormányzati munkában egyre inkább teret hódító törekvést, hogy a döntések a korábbinál szélesebb körből érkező véleményekre alapozva szülessenek. Jó volna, tette hozzá, ha ez a demokratikus gyakorlat mielőbb jellemzővé válna a különböző ágazatok irányító munkájára is. Ancsel Éva akadémikus, egyetemi tanárazta kérdést elemezte hozzászólásában: miként lehet a párt iránti bizalmat erősíteni. Véleménye szerint ehhez min- deneklőtt kendőzetlen igazmondásra, s a reformprogramot hirdető párt állandó önmegújítására van szükség. A párt tekintélyét veszélyeztethetik az extenzív irányítási módszerek. Hatalmi szóval nem lehet érvényesíteni a párt vezető szerepét. Berend T. Iván, az MTA elnöke személyes hangú hozzászólásában arra emlékezett, hogy a kommunisták soraiba lépve annak idején ő elsősorban konkrét cselekvési lehetőséget keresett és talált (Folytatás a 2. oldalon.) Szezonnyitás: május 1-jén Vendégcentrikus idegenforgalom A Koch-ötös, vagy ahogy legtöbben ismerik, a pusztaötös tegnapi bemutatója nem túlzottan sikerült Szekszárdon, a gemenci kirándulóközpontban. Az öt ló mozgását nem sikerült összehangolni, s a csikós többször is leesett a lóról. Ez is azt látszik példázni, ami ma a hazai idegenforgalomban, s az idegenforgalmat kiszolgáló élelmiszeripari, kereskedelmi hálózatban tapasztalható: nehéz fölvenni a tempót, és igazodni egymás igényeihez. Pedig megyénk idegenforgalmát a hozzánk érkezők jobb ellátását jöttek el megbeszélni az idegenforgalmi szezonkezdet előtt a megyében található utazási irodák, a TolnaTourist, az IBUSZ, az Expressz, a Cooptourist, a MÁV- TOURS és a Volán utazási irodák, valamint a tejet, a húst, a kenyeret, a sört és az üdítőitalt szállító vállalatok s a vendéglátóegységek képviselői. A Trófea étterem különtermében a vendégeket Andrási Imre, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője köszöntötte, majd Bács Magdolna, idegenforgalmi és vendéglátóipari főelőadó ismertette a tényeket: az 1988. évi idegenforgalmi szezont az új adórendszer és útlevéltörvény hatására megváltozott gazdasági környezetben kell indítani, amely fokozott figyelmet és gondosabb felkészülést igényel valamennyi érintett szervezettől és vállalattól. Nagyon megnehezítette az idegenforgalmi év indítását, hogy későn, az elmúlt év végén dőlt el: az idegenforgalmi szolgáltatás is 15 százalékos ÁFA-köteles lesz. Sem az utazni kívánóknak, sem pedig az utazási szervezeteknek nem használt, hogy a szokásosnál lényegesen később tudták csak megjelentetni a programfüzeteiket, s a külföldi partnerekkel korábban megkötött szerződésekben az új árakat érvényesíteni nem lehetett - ami nyereségcsökkenést jelent. Prognosztizálható, hogy az áremelkedések miatt várhatóan csökken a szervezett idegenforgalom, különösen szocialista relációban, ugyanakkor növekszik az olcsóbb egyéni beutazások száma. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a vendég elégedett legyen a szálláshelyek, éttermek kulturáltságával, az étellel, a kiszolgálással, az igényes környezettel, és ami rendkívül fontos: a higiéniával. Várhatóan tovább erősödik a bevásárló turizmus, s az új útlevéltörvény hatására a korábbinál jóval többen váltják ki egyéni valutaellátmányukat. A valutabeváltó helyekkel és az információs szolgálatnál alapvető követelmény, hogy a nyitva tartás rendje igazodjék a turisták igényeihez. A szálláshelyek és a vendéglátóhelyek szezonra való felkészítési munkáit május 1-jéig a szezon kezdetéig mindenütt be kell fejezni, a gondoskodni a megfelelő személyi és technikai feltételekről. Az utazási irodák képviselői külön-kü- lön elmondták: hogyan, milyen körülmények között dolgoznak, gazdálkodásukban mire számítanak, s hogyan kívánják színvonalasabbá tenni a szolgáltatásaikat. Az idegenforgalmi szezonban a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál szombati ügyeletet tartanak, a sütőipari vállalat kenyérből és pékáruból is ki tudja elégíteni az igényeket, amennyiben a kereskedőktől, vendéglátósoktól időben megkapják a megrendelést. Az áfészek igyekeznek követni a boltok nyitva tartásával az idegenforgalom szezonális igényeit, s vendéglátóegységeik is felújítva, megszépülve, jó ízű ételekkel várják a hazai és külföldi vendégeket. A programok változatosnak ígérkeznek, s remélhetőleg mire elkezdődik az idegenforgalmi főszezon, a pusztaötös is szép vágtával szórakoztatja majd az idelátogatókat. D. VARGA MÁRTA Fotó: GOTTVALD KÁROLY A gemenci szabadidőközpontban várják a vendégeket