Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
4 ‘rtEPÜJSÄG 1988. április 20. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK ___________i Pillanatfelvétel A „vitorlázó műszerésztanuló” Kiss Tibor, a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikai-műszeripari és Gépészeti Szakközépiskola negyedéves tanulója, a mechanikai műszerész szakon. Több mint tíz éve költöztek Kiskunfélegyházáról Szekszárd- ra. Tibor nyílt tekintetű, barátságos fiú. Beszélgetésünket rögtön a legkedvesebb időtöltésével, a vitorlázórepüléssel kezdi. Minden szavából kiderül, hogy a repülés megszállottja.- Édesapám régebben ejtőernyős volt. Kisiskolás koromban, amikor még Félegyházán laktunk, többszőr kivitt magával a reptérre, még repülhettem is. Később a nővérem férjével - aki az őcsényi reptéren repülőgépszerelő - is elmentem. Én is megpróbálkoztam a repüléssel, illetve először csak az alapelméleti alapokkal. Szentgyörgyi György oktatott engem és társaimat. Tisztelem és szeretem öt, a jó humoráért, a tudásáért. Nagyon jól érzem magam, ha kimegyek a reptérre. Összetartó a társaság, segítünk egymásnak, bármiben. Ha nem érti valaki a fizikát, a matematikát, mindig van, aki elmagyarázza. Most például angolt tanulunk többen is.- Mikor repültél először?- Gyerekkoromban egy vitorlázó-repülőgépen az édesapámmal és 1986. május másodikén egyedül, ugyancsak egy ilyen géppel. Ekkor volt a „D” vizsgám, ez egy pirosbetűs nap nálam.- Milyen érzés teljesen egyedül repülni?- Gyönyörű, ezt nem tudom másként megfogalmazni. Ki kell próbálni.- Úgy tudom, hogy Budapestre, a műszaki egyetemre adtad be a jelentkezési lapodat. Miért nem próbálod a repülőzést továbbra is? * - Sajnos, az orvosi vizsgálaton nem feleltem meg. Le kell mondanom a legnagyobb vágyamról, hogy majd egyszer repülőgép-vezető leszek.- Mondj valamit az iskoláról is.- A műszaki pálya vonzott, azon belül is a gépészet, de a technikai műszerész szakra vettek föl. Nemrég volt az országos szakmai tanulmányi verseny, ahol öten is képviseltük iskolánkat. A gépészek közül Dávid Tibor jutott tovább. Úgy éreztem, én sem szerepeltem rosszul, de a matematikában a bizonyítási feladatok a gyengéim. A legnagyobb célom az, hogy a sikeres érettségi után sikeres legyen a felvételim is, és bekerüljek a műegyetemre.- sós Országos műemlékvédelmi verseny Miről tanácskoztak örökségünk fiatal őrei? A 15 éves fiúk napi leterheltségétől a honfoglalás kori állattartásig „Ha már vagyunk vagy féltucatnyian, hát ismerjük meg egymást!" Talán ez is lehetne a mottója annak a tanácskozásnak, amelyet szekszárdi középiskolások rendeztek hétfőn, a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában az országos műemlékvédelmi középiskolai verseny egyik programjaként. A pezsgő hangulatú rendezvényt különösen aktuálissá tette, hogy a műemlékvédelmi világnapon szervezték. S ha már egymás megismeréséről volt szó, a tudományos diákköri tagok ez alkalommal megtartott előadásai - elmondhatjuk - valóban ezt a célt szolgálták. Szabó Ferenc, a szekszárdi Rózsa Ferenc szakközépiskolából 14-15 éves fiúk napi leterheltségi vizsgálata címmel írt dolgozatát adta elő, iskolatársa, Szögi Tamás szakközépiskolájuk névadójának életéről készített tudományos diákköri munkáját ismertette. A rendező palán- kiak színeiben Tillmann Zoltán, a tolnai kálvária történetéről beszélt. De voltak kifejezetten szakmai jellegű előadások is. A mezőgazdaság iránt mélyebben érdeklődők többek között a decsi szarvasmarha-tenyésztés fejlődéséről, a honfoglalás kori állattartásról és a juhtartás- ról hallgathattak előadást. Ez volt az első ilyen jellegű, diákok által megszervezett tanácskozás megyénkben. Jelentőségéről, a hagyományteremtés céljairól Freund Györgyöt, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárát kérdeztük.- Valóban hagyományteremtés volt a cél, és ezt követően minden évben szeretnénk Tolna megyében hasonló összejövetelt szervezni, melyeknek házigazdája a jövőben is a mi iskolánk lesz. Ez a mostani rendezvény bizonyította, nem kell érdektelenségtől tartanunk, hisz az itt összegyűlt, mintegy 60 diák őszinte lelkesedéssel és aktivitással vett részt a szekszárdi középiskolák tudományos diákkörei első tanácskozásán. A szellemi megmérettetés után hangulatos programnak bizonyult iskolánk mezőgazdasági múzeumának megtekintése, ahol a régi paraszti földművelő és állattartó eszközökön túl már-már ritkaságszámba menő háziállatokról kaphattak képet örökségünk fiatal őrei. HERBECK ERZSÉBET Sztárvendégünk: EXKLUZÍV Chris Norman Az európai turnéjának pécsi koncertje után az elmúlt pénteken sikerült interjút készíteni a Chris Normannal, a rockzene egyik világsztárjával.- Az NSZK és NDK után jöttem Magyarországra, ezután Norvégia következik - mondja a Smokie együttes egykori énekes-gitáros sztárja, akinek nagy slágereire sokan emlékeznek szívesen visz- sza ma is. A ma 38 éves sztár szólista pályafutását a filmbetétdalként nagy sikert aratott Dieter Bohlen-dal a „Midnight Lady” indította el.- Nem zavarta, hogy nem volt telt ház a pécsi koncerten?- Természetesen zavart, bár nekem akkor is ugyanazt kell nyújtanom, mint. például Rostockban, ahol 5000 ember volt a koncertemen.- Mit jelent az ön számára a siker?- Elsősorban sok munkát és az ezzel együttjáró anyagi biztonságot, és persze azt az örömöt, hogy a közönség szereti dalaimat.- Nemrég jelent meg egy lemez, amelyen duettet énekel Harry Bellafonte lányával, Shanyval.- Igen, felajánlották nekem a dalt, meghallgattam, megszerettem és elvállaltam. Azt hiszem, helyes döntés volt, mert jó a dal és Shary nagyon szép. Legutóbb ’78-ban énekeltem duettet Suzy Quatróval, azóta nem csináltam hasonlót. Az elmúlt év júliusában rögzítettük a dalt „Azt akarom, hogy szükséged legyen rám" címmel.- Valamit önmagáról, családjáról is szeretnénk tudni.- Négy gyermekem van, mind fiúk. A legidősebb 18, a legkisebb 2 éves. Zenével gyermekeim közül egyelőre csak a 15 éves fiam foglalkozik. A gitárral ismerkedik.- Mit gondol, meddig énekelhet még színpadon?- Egyelőre nem érzem magam öreg rQckpoht Chris Norman zenésznek. Azt hiszem, legalább még húsz évig. Chris a továbbiakban szeretettel beszél a Smokie-ban volt társairól és, hogy most a színpadon levők közül Fred Layd, a sikeres együttesben is szerepelt vele, mint billentyűs.- Pályafutásának melyik időszakát tekinti a legsikeresebbnek?- A mai sikereimnél többre tartom a Smokie együttesben elért népszerűségemet. Rockpontos - forckfontos Változó idő címmel megjelent az Edda Művek új nagylemeze. A népszerű rockegyüttes megkezdte országos turnéját, melynek egyik állomásaként a hét végén 22-én, pénteken a bátaszéki tornacsarnokban szerepelnek 19 órától. * Lengyelországba, a „Metálmánia” fesztiválra utazott az egyre népszerűsö- dő Ossian együttes. A Rockpont sikerlistája 1. Rick Astley: Together forever 2. Billy Ocean: Get outta my dreams... 3. Glen Goldsmith: I wan’t cry 4. Bros: When will J be famous? 5. Edwin Starr: Whatever makes our Love... KINDL GÁBOR o Erika ismét a presszóbeli társaságban. A göndör hajú, Barna Béla mellett ül. Felhajtja az elébe tett konyakot. A többiek kíváncsian várják, hogy miért futott el az előbb a lány. Az pedig csak ül némán. Lassan napirendre térnek a dolog felett. Nem olyan ez a társaság, amelyik túlzottan érdeklődne a másik iránt. Alkalmi ismeretségek, alkalmi szeretkezések. Gyorsan, rohanva élnek. A mának. Erika örül, hogy nem kerül szóba az előbbi kirohanás. A göndörhajú mára vállára tette a kezét. Ő meg néha odahajol hozzá, kellemes borzongás a teste, megcsókolja. Aztán újabb konyakot hoznak. Iszik. Spicces. Szeretné felolvasni a levelet a többieknek. Azok röhögnének, de lehet, hogy megrettennének és akkor mégis haza kellene menni. Pedig már ott az utcán eldöntötte, hogy nem megy haza. Bosszút áll. Az életéért. A frigiditásáért. Azért, hogy nem szereti a gyerekét. Azért, hogy nem érettségizett le, hogy nincs szakmája. Semmije sincs. A lakás sem az ő nevén van. Ehhez ragaszkodott az apósa. Mindenért megfizet most. Ha igaz a levél, akkor a fiú meg fog halni. S a lány ezt tudomásul vette. Furcsa, de nem érez szánalmat, csak magát, önmagát sajnálja, az elrontott életét, amelyet a fiú tett tönkre, azzal a Balaton-parti nyárral, az erőszakosságával, szadizmusával. © A göndörhajú szorít a lány vállán. Felriad. A fiúra néz. Az int a szemével. Menjünk. A lány a táskájából egy százast vesz elő. Megvillan közben a gyűrött levél, furcsa érzés vesz erőt rajta, de ismételten megrántja a vállát - ezt teszi évek óta -, s aztán becsukja a táskát. A pénzt az asztalra dobja, a fiú százasa mellé. Felállnak. Nem köszönnek, csak elindulnak az ajtó felé. Beülnek a fiú kocsijába. Az új lakótelep felé hajtanak. A lány mosolyog, a fiú vállára hajtja a fejét, az a combjait simogatja. A lány két hete fut a fiúval. Reménykedik: vele talán megismeri a szerelmet. Több férfival próbálkozott, de azok csak magukra figyeltek. Gyorsan, rutinszerűen szeretkeztek. Aztán eltűntek a lány életéből. Erika bensőséges kapcsolatra vágyott. Egy olyan férfiéra, aki nemcsak a testét akarja. Nem tudta megmagyarázni a dolgot, ideje sem volt rá, mert munka után újabb és újabb férfiakkal szórakozott, a vége mindig az lett, hogy idegen ágyban ébredt. Kielégítetlenül. Kiégett testtel. A göndörhajúval más. A fiú szerény, csendes. Erika sokáig észre sem vette, vagy úgy tett, mintha észre sem venné. Az egyik este ott könyökölt a pult előtt. Halkan, szinte súgta: „Megvárlak." És a lány örült ennek a szónak. Műszak után bárba mentek. Táncoltak. S a lány először érzett valamiféle borzongást, olyat, hogy ez a fiú lesz az igazi. Majd ő megismerteti a szerelemmel. Ezen az estén csak keveset ivott, készült az éjszakára. Gyengéd volt vele az első szeretkezéskor. A lány már-már azt érezte, hogy nemcsak a lelke, a teste is kívánja a fiút. A kezdeti fellángolás után nem ernyedt el, nem hunyt ki a tűz belőle. De, mégsem sikerült. Ezután bizakodott. Hosszú ideig éltem vele, mondogatta magában. Ez a házasság is. Terhes lett, a fiú bolondult érte, összeházasodtak. Azóta marják egymást. El kell felejteni a testemnek az erőszakot. A gyors férfiszerelmeket, az ittas lihegéseket. S bízott a fiúban. A kocsi megáll a parkolóban. A kismamák sütkéreznek a téren. A gyerekek pedig békésen játszanak a betonon, vagy a tenyérnyi homokozóban. A lány örül a látványnak. Kicsit irigyli a kismamákat. Pedig ő is anya, de ezt a boldogságot még nem érezte. Ritkán hozta el a lányát az anyósáéktól. Nem telt benne öröme. Azok meg ha lehetett lebeszélték, hogy a lányával találkozzon. Erre is megrándította a vállát, mint annyi mindenre az utóbbi egy-két évben. Kézen fogva mennek fel a lépcsőn a göndörhajúval. A lány siet. Mintha menekülne. Menekülne a világ és önmaga elől. Érzi, hogy valamit rosszul csinál, de a fiú varázsa tart. A lakásban konyakot isznak. Zuhanyoznak. A lány meztelenül sétál a szobában. A fiú bekapcsolja a lemezjátszót, s hívja a lányt, nyújtja felé a kezét: táncoljunk. A lány teste érzi a fiú forróságát, s lassan ő is tüzes lesz, olyan, mint amilyen életben nem volt még. S nem kell hazudnia a testének. A fiú minden mozdulata számára valami újat jelent. S a lány teste önállósodik. Nem tud parancsolni magának, nyögdécsel, sóhajtozik, mind-mind, mintha mással történne. Boldog. A fiú zuhanyozik. A lány eltakarja szőke hajával az arcát, hangtalanul sir, a szeméből óriási csep- pekben hullanak a könnyek. Felkel az ágyról. Vad zeneszámot tesz fel a lemezjátszóra. Táncol. Egyre vadabb ritmusban kering a szoba közepén. A fiú áll és mosolyog. Nézi a lány furcsa, boldog táncát. o A lány férje megborzongott, amikor belecsússzam a forró vízbe. Pár pillanatig égett a bőre, s aztán kellemes bizsergés futott végig rajta. Kiszállt testéből minden erő, mintha enyhén kapatos lenne. A vízből kiemeli a bal kezét, megnézi, hány óra. Még jár, két órát mutat. Leejti a kezét. Gondolkodik. A levél. Mi lehet a levéllel? Vajon meg- kapta-e? Ez most nagyon fontos. Időben kell érkeznie. Még egyszer átgondolja a dolgot. Megjön, biztosan megjön, mondogatja magában. * Feltápászkodik. A polcról leemeli a borotvát. Az apjától kapta tizennyolc éves születésnapjára. Használd egészséggel, mondta az apja. Hát akkor használom, nem egészséggel, de használom. A víz alá viszi a borotvát. Jobb kezében tartja. A hasára fekteti a bal kezét. Felfelé, maga felé fordítja a tenyerét, majd ökölbe szorítja. A borotvát felemeli, lassan, megfontoltan, mintha még mindig időt akarna rabolni magának. Ráteszi az éles kést a csuklójára. Szorít egyet az öklén, megnyomja a másik kezével a borotvát. A penge felsérti a bőrt. A vízen lassan terjed a vörös folt. Alig egy tenyérnyi helyen, majd egyre szélesebben. Mikor felnyitja a szemét, már vörös a víz felülete. Kinyitja az öklét. Nem érez fájdalmat. Átcsúsztatja sebzett kezébe a borotvát. Ökölbe szorítja most a jobb kezét... © A göndör hajú fiú gyönyörködik a lányban. Az önfeledten táncol a szoba közepén. Odamegy hozzá. Átkarolja a derekát. Együtt táncolnak. A lány hirtelen megáll. Leül a heverőre. A táskája után nyúl. A kezét a csatra teszi. Erősen szorítja a csatot. Az arca komor.- Mi történt? - kérdezi, s átfogja Erika vállát, a haját lesimítja, megcsókolja. A lány szeme könnyes. Kinyitja a táskát. Előveszi a levelet. A göndör hajú fiú kezébe nyomja.- Olvasd! A fiú először kisimítja a gyűrött borítékot, előveszi az elmaszatolódott levelet. Hangosan olvas. „Drágám! Egy hete megint nem jöttél haza. Nem bírom ezt már. Ha az életben még egyszer látni akarsz, gyere haza! Ha nem, akkor délután kettőkor felvágom az ereimet. S utána élj boldogul. Kettőig várlak. Egy másodperccel sem tovább. Kettőig. Jól jegyezd meg! Nagyon szeretlek!!! De, nélküled nem akarok élni! Jóska. ’’ A fiú leejti a levelet, a lány felkapja. Felugrik.- Megöltem! - sikítja. - Már hat óra van. Én meg nem mentem haza, szándékosan nem mentem haza. Mindenért megbosz- szultam. - Hisztériás zokogásba tör ki. Az ágyra veti magát. A kezében ott a gyűrött levél. A göndör hajú fiú némán ül a lány mellett.- Szándékosan tettem! - zokogta a lány. - Meg kellett halnia. Tönkretette az életem.- Van telefonotok? - tér észhez a fiú, intézkedni kezd. Feláll. Pillanatok alatt felöltözik. - Van telefonotok? - kérdezi újból.- Nincs - válaszolja a lány.- Akkor gyorsan hívni kell a mentőket. Talán még nem késő.- Késő! - kiáltja a lány. - Ismerem, kettőkor megtette.- Akkor is hívni kell a mentőket - tárcsáz. - Hol laktok? © A fiúban dolgozik az életösztön. Felnyitja a szemhéját. Elborzad a látványon. A kezét nézi. Megrázkódik. Próbál felállni, de már nincs ereje. Megkapaszkodik a kád szélében. Véres csík festi be a fehér zománcot. Erőlködik. Fél teste már kint van a kádból. A lábával segít. Már leér a keze a padlóra. Lök egyet magán, aztán kibukik a kádból. Körülötte vörös tócsa. Öntudatlanul kúszik az ajtó felé. Negyed három van. © A göndör hajú fiú leejti a telefonkagylót. Sóhajt.- Szerencséd van - mondja a lánynak. - Fél háromkor megtalálták félholtan az ajtótok előtt. Megmentették. Érted. Megmentették!- És most velem mi legyen ? - zokogja a lány. A lány alig vonszolja magát. Hazafelé tart. Kezében ott az összegyűrt levél. Motyog magában. Hatalmas fékcsikorgást hall és egy nagy csattanást... HAZAFI JÓZSEF Emlékképek egy házasságból (II.) „A repülés megszállottja”
