Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
1988. április 20. "népújság 3 Viták a pártértekezlet előtt Mit termelhet ki a több ciklus?” Tegnap délután ülést tartott a paksi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága, majd bizottsági üléssel folytatódott az eseménysorozat, melynek napirendjén az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezete szerepelt. A meglehetősen élénk vita apropóján - melyet a város pártalapszervezeteinek üléssorozata előzött meg - beszélgettünk Böcz Zoltánnal, a pártbizottság tagjával, aki a Gemenc Volán paksi üzemegységének csoportvezetője.- Az állásfoglalás bevezetőjében azt olvasom: „...Ezért a Központi Bizottság kéri Önt, tanulmányozza át ezt a tervezetet, észrevételeit, javaslatait mondja el az ezzel foglalkozó taggyűlésen...” E szavak személy szerint nekem is jólestek, s nemcsak egyszerűen véleményt mondok, hanem érzem a felelősséget is. Az a véleményem, hogy az utóbbi esztendőkben az emberek a legkülönbözőbb fórumokon visszafogottabbak, csökkent az aktivitásuk. Miért? Mert amennyiban hozzászólnának, azt kellene gyakran elmondaniuk, amit öt évvel ezelőtt már felvetettek. Jogos a kérdésük, hogy érdemes újfent elmondani? Vajon várható-e változás, orvoslás? Viszont aki véleményt mond, az őszinte, célratörően fogalmaz, s egyre kevesebb szóvirágot alkalmaz.- A mostani viták során is ezt tapasztalja?- Egyértelműen. Azok a dolgok, amik napjainkban rendre elhangzanak, az emberek fejében már korábban dolgoztak, illetve megfogalmazódtak. S azért e pezsgő hangulat, mert a tervezet nagyon jókor kezdeményezte a vitát. Az más kérdés, hogy sokan elmondják, s nekem is az a véleményem, hogy az értekezletig igen rövid idő áll rendelkezésre a javaslatok feldolgozásához. Pakson, de lehet hogy másutt is, úgy fogalmaznak, hogy a mostani párbeszédet megint „erőltetett menetben” kell lefolytatni. Szóval hiába voltak meg a gondolataink, javaslataink, rövid az idő a feldolgozásukra. Az emberek pedig türelmetlenek, bár még valamennyi tartalékuk van. De az már nem tart ki sokáig.- Tehát valamiféle fordulópontnak véli az országos értekezletet?- Annak. Mert hiszek benne, hogy a határozatok nemcsak a jó célokat fogalmazzák meg, hanem biztositódik hozzájuk a szükséges eszközrendszer is... Egyébként többen vetették föl, s ezt olvasom az állásfoglalásban is, hogy a XIII. pártkongresszus nem jól határozta meg a célokat. Ezzel vitatkozom. A célok, lehet hogy jók, legfeljebb közülük többet objektív okok miatt nem tudtunk végrehajtani. S itt teszem hozzá, hogy szerintem is a gazdasági megújulás mellett feltétlenül szükséges az ideológiai is!- Említette, hogy a vezetők két ciklusra való megválasztásával egyet is ért, meg nem is.- Furcsa, de így van. Mert arra gondolok, hogy a legfelsőbb vezetésnél meg kellene határozni a megválaszthatóság időtartamát. Mert a történelem már meglehetősen rossz bizonyítékokkal szolgált a vonatkozásban, amikor egy- egy vezető évtizedeken keresztül ugyanazt a posztot töltötte be. Mert mit termelhet ki a több ciklus? Személyi kultuszt. Nem? Viszont lejjebb disztingválnék, azaz a kollektíva dönthesse el, hogy kit mennyi időre választ meg. S ezt a döntést a vezetőnél a munka, az eredmények határoznák meg. Amennyiben nem igy lenne, most az utóbbira gondolok, hát ki vállalna vezető beosztást? Miért vállalnák a felelősséget, s az azzal járó bizonytalansági érzést? Mert napjainkban az újra meg nem választott vezetőt bukottnak titulálják. Faramuci ez a helyzet, jól tudom. De azt is, hogy bizonyos esetekben veszélyes eröltetetten váltani a vezetőket.- hm Négy hét múlva BNV Legalább harminc ország, köztük hazánk mintegy 1500 vállalata mutatkozik be a négy hét múlva nyíló tavaszi BNV-n, a beruházási javak nemzetközi szakvásárán. A szervező Hungexpótól kapott tájékoztatás szerint végleges számadatokat még nem lehet tudni, mert meglehetősen sok a bizonytalanság. Egyebek között nincsenek tisztázva az ÁFA-val növelt bérleti díjak adóvisszatérítésének lehetőségei és módjai, s addig jó néhány, egyébként részvételi szándékát kinyilvánító cég várakozó állásponton van. A kőbányai vásárvárosban mindenképpen ismét telt házra számítanak. Sok, eddig csarnokban, pavilonban kiállító vállalat már most csak a szabad területen kapott helyet. Az idei vásáron is 12 árucsoportban vonultatják fel gyártmányújdonságaikat a kiállítók. Az árucsoport-elosztás azonban ezúttal eltér a múlt évitől, hiszen nem szerepelnek benne azok az ágazatok, amelyek témakörében az idén szakkiállítást szerveznek. Újra helyett kapott viszont a munkavédelem és a biztonság- technika, a könnyűipari gépgyártás, a mezőgazdasági és élelmiszeripar, mert ezekben az ágazatokban a múlt évben tartottak szakvásárt, s az idén nem. A vidékről érkezők ismét igénybe vehetik majd a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét. Rádióműsorok az állásfoglalás-tervezet vitáiról Az MSZMP országos értekezletének előkészítéseként a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok április 23-án vitatják meg az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét. A Magyar Rádió - a kiadott műsortól eltérően - április 23-án, a 18.30 órakor kezdődő Esti magazinban hangképekben, tudósításokban számol be a pártbizottsági ülésekről. A körzeti stúdiók április 24-én, vasárnap délelőtt 9 és 11 óra között adnak összefoglalót az adáskörzetben lévő megyei pártbizottságok munkájáról. Százezer az automatában Mi van a rejtélyes cím mögött? Egy olyan esemény, amely április 19-én következett be a szekszárdi 250-es számú totó-lottókirendeltségben. A borítékos sorsjegy árusító automatánál szerencsét próbált Sümeginé Szungel Éva szekszárdi lakos és szerencsés választással 100 000 Ft értékű nyereményt húzott. A boldog nyertes a nyereményt közvetlenül az eset után felvette az OTP szekszárdi fiókjában. Érdeklődésünkre örömmel mondta el, hogy a nyermény nagyon jókor jött, ugyanis lakásukban gázszerelés van folyamatban és az égből pottyant nyeremény ebben nagy segítséget jelent. A Sportfogadási és Lottóigazgatóság a folyó év áprilisában borítékos sorsjegy árusító automaták üzembe állítását kezdte meg. A szekszárdi totózóba is így került az automata. A totózó ügyfélkörében gyorsan népszerű lett az önkiszolgáló játékforma, az üzlet borítékos sorsjegy forgalma a korábbiaknak többszörösére növekedett. A legkevésbé átfogott kistermelői ágazat (2.) Hogyan tovább, méhészek? A méhészet a háztáji és kisegítő gazdaságok szerves része. Ma ez a legkevésbé átfogott ágazat. Ezt támasztja alá az is, hogy csak „becsülni” lehet, mintegy 30-32 ezerre a méhészettel foglalkozókat, 500-600 ezerre a méhcsaládok számát, évi 15-16 ezer tonnára a méztermelést és 12 ezer tonnára az exportra kerülő mézet. A megpor- zásból származó többlettermék értéke - ami csak közvetett úton mérhető - 12 milliárd forintra tehető, míg a népgazdaság méhészetből származó árbevétele 18 millió dollár. Melyek a célkitűzések, hogyan lehetne növelni a méztermelést, milyen megoldásokban gondolkodnak, milyen akadályok tornyosulnak a célok elé? - ezekre a kérdésekre igyekszünk választ kapni kétrészes sorozatunkban. Magas költségek- Balogh József a Magyar Méhész Egyesület felügyelő bizottságának tagja, szekszárdi méhész a vándoroltatás magas költségeiről beszél.- Egy intenzív méhész minimálisan évente 5-6 alkalommal vándoroltat, s ennek költségét saját maga állja. Magasak a rakodási költségek, 600 forintot kérnek egy-egy alkalommal a rakodók. Nem is igen lehet kapni erre a munkára embert, mert félnek a méhcsípéstől és egyesek allergiásak is lehetnek rá. Ehhez jön a Volán fuvardíja, és az 5-6 út, amikor a méhész meglátogatja a kitelepített méhe- ket. Átlagosan egy-egy vándoroltatás 10-15 ezer forintba kerül, ami éves szinten majdnem százezer forintot tesz ki. Ezt a pénzt nekünk tartalékolni kell az előző évi árbevételből, mert készpénzben kell fizetni. Tehát le van kötve a pénzünk, azt nem tudjuk fejlesztésre, például újabb méhcsaládok vásárlására fordítani. Valamikor talán húsz évvel ezelőtt a vándoroltatási költséget megelőlegezték a mézfelvásárlók, és a szerződött meny- nyiség 50 százalékát előre kifizették. Ma már ez sincs! Ilyen költségek mellett viselik még a méhbetegségekből, különösen az atkától eredő méhpusztulás és a vegyszerek okozta károsodás kockázatát is. A hitelpolitika sem buzdít- Illés Sándor az egyesület megyei szervezetének titkára a méhészek által felvehető hitelek nehézségeiről, megkötöttségeiről, úgyszólván elégtelenségéről beszél. A ma kétszázezer forint ösz- szeghatárig felvehető OTP-hitel a viszonylag alacsony 8 százalékos kamata és ötéves lejárata ellenére sem kellően ösztönöz a fejlesztésre, egyéb kötöttségei miatt. Rákényszerít arra, hogy valamelyik felvásárlóval szerződést kössenek legalább 25 kilogramm mézmennyiségre családonként. Csak pontosan körülírt termelőeszközök és méhcsaládok vásárlására fordítható a hitel összege és 30 százalék saját erő is kell hozzá. Úgy tűnik valamivel kedvezőbb a Hungaro- nektárral köthető szerződés alapján nyújtható hitel, de valójában túl sok a megkötöttsége, feltétele. Lehet hitelt kapni a Hungaronektár szerződési feltételeivel ARO típusú gépkocsi vásárlására is. Ehhez legalább 50 méhcsaláddal kell rendelkezni és családonként legalább 25 kilogramm akácmézet le kell adni. Utánfutót is lehet hitelre vásárolni, de ehhez már nem elég 50 méhcsalád. Ezek a hitelfeltételek megkötik a méhész kezét. Ha a méhész a szabadpiacon kívánja értékesíteni vagy netán kisszövetkezetbe tömörülve exportálni a mézet, máris elesett ezektől az első hallásra kedvezőnek tűnő hitelfelvételi lehetőségektől. A kevés méhcsaláddal rendelkező kezdő méhészeket pedig éppen a méhcsaládok korlátozása zárja ki a költségtakarékostermelési módból. No meg, ma már micsoda dolog meghatározni azt, hogy kivel kössön szerződést a méhész? A legnagyobb baj talán, hogy nem lehet hitelt kapni az üzemeltetési költségekre. Ez pedig évente százezres nagyságrendű. A hungaronektárnál az említett 100 ezer forintos határon belül 30 ezer forintig egy évi lejárattal lehet ugyan felvenni üzemviteli hitelt, de ez az összeg egy éves visszafizetési kötelezettséggel jóformán semmire sem elegendő. Ösz- szegezve: a jelenlegi hitelpolitika nem ösztönöz a fejlesztésre. Talán mégis? Varga Istvánnál az OTP Tolna Megyei Igazgatósága igazgatóhelyettesénél „hitelügyben” jártunk. A méhészek által ismert hitelformákon felül ma még csak az úgynevezett „vállalkozási hitelt” tudjuk adni a méhészeknek - mondta az igazgatóhelyettes. - Ennek felső határa ötszázezer forint, évi 12 százalékos kamatra, öt évi lejárattal adható. Felvételéhez 40 százalék saját erő szükséges. Igaz korántsem olyan kedvező, mint az úgynevezett méhészhitel, vagy a Hungaronektár hitelfeltételei, de egy „előnye” azért van. Nem kell a méhésznek szerződnie semmilyen felvásárlóval, tehát megmarad a szabadpiaci értékesítés lehetősége. Ezt a fajta hitelt adjuk más egyéni vállalkozóknak is. Üzemviteli hitel nyújtására pillanatnyilag nincs lehetőség. Nem kizárt, hogy lesz ilyen, de nyilván magasabb kamattal. A kisszövetkezetbe vagy más kisvállalkozási formába tömörülő méhészeknek az OTP leánybankja, a Kisvállalkozási Bank nyújthat pénzeszközöket. Az sem kizárt, hogy egy jó piaccal - esetleg exportpiaccal rendelkező kisvállalkozásba - a konkrét helyzetfelmérés alapján - a leánybank akár tőkével is belép. Természetesen mindezt alapos vizsgálat előzi meg a bank részéről. Méhészközérzet Buchinger György a Magyar Méhész Egyesület alelnöke igy összegezte a méhészek gondjait: A magyar méhészek szénája „admi- nisztratíve” most már rendben van. Ma már a Szövosz és a nagy felvásárlók is „örülnek” a méhészeket összefogó egyesületnek. Közülük többen tagok is és támogatást is nyújtanak. Felismerték, hogy az ágazatot annak művelői vitték eddig is és vihetik ezután is előre. Mára már megvalósult a többcsatornás felvásárlási rendszer: mintegy tizenhárom felvásárló szervezet van. Az utóbbi években elért mézáremelés azonban csak relatív. A mézárak ma sincsenek szinkronban a ráfordításokkal. Az exportőrök tervezik ugyan az értékesítés növelését, de nem foglalkoznak a termelés növelésének módjával, lehetőségeivel. Az utóbbi években felgyorsult a méhészek öregedési folyamata. A fiatal méhészek nehézkesen vállalják ezt a munka- és pénzigényes tevékenységet. Nem csoda, hiszen egy 24 keretes kaptár „beüzemelése” 10 ezer forintba kerül. A méregdrága kaptárak cseréjére 50 év elteltével kerül csak sor. Az egyik szakcsoportnál végzett felmérés szerint az öt évnél fiatalabb kaptárak még a 10 százalékot sem érik el... Az állami szektorban nincs méhészet, így nagyüzemi segítség sincs. Más ágazatokban a nagyüzemek tartástechnológiát, tápot adnak például a kistermelőknek. A segítség kérésben is egyedül vagyunk - mondja az alelnök. Meggyőződésem, hogy nem a méhészekben van a hiba, hanem abban, ami megköti kezüket. A többcsatornás felvásárlás a méhészszakma fennmaradását biztosíthatja ugyan, de a meggazdagodást nem. Növelni kéne a méhcsaládokat a jövőben mert az export is csak így növelhető. A mezőgazdasági nagyüzemek sajnos a méhek jelenlétét nem, csak hiányát veszik észre. Az idő azért a méhészeknek dolgozik. SZABÓ GYŐZŐ Méhanya-értékesítés (Archív felvétel) Vajon milyen lesz a méztermés?
