Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19. Képújság 5 Bútorok tervezője Védett növényeink: fekete kökörcsin Tudományos (Pulsatilla nigricans) és magyar nevét fekete-bíbor (niger=fe­kete), harang alakú, márciustól április végéig nyíló virágaitól kapta. Magyaror­szágon a Dunántúli- és Északi-közép­hegységben, valamint Nyugat- és Dél- Dunántúlon szórványosan fordul elő, s néhány alföldi lelőhelye is akad: Kisal­föld, Mezőföld, Duna-Tisza köze. Első­sorban napsütötte, meleg déli lejtők nö­vénye, ahol száraz ösgyepekben (szik­lagyepek, pusztafüves lejtők, homoki gyepek), ritkábban bokorerdőkben te­rem. Elbűvölő szépsége miatt állományait virágárusok erősen megritkították. Esz­mei értéke: 1000 Ft. DR. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN A bennünket körülvevő tárgyak esztétikai minőségei - szépségük, rútságuk - nagymértékben befolyá­solják kedélyállapotunkat. Prakti­kusságuk segíti, vagy gátolja mun­kánk, tanulásunk, szórakozásunk célkitűzéseinek elérését. Szekszárdon a Szinyei Merse-te- remben Farkas Judith bútortervező fémvázas ülőgarnitúráiból látható bemutató. Ebből az alkalomból be­szélgettünk a kiállítóval.- A fémek keménysége férfias erőt feltételez, miként került kapcsolatba ezzel az anyaggal és egyáltalán a bútortervezéssel?- Pályamódosítással léptem a ter­vezéshez. Nyíregyházán születtem 1948-ban és az iskoláim elvégzése után programozóként Budapestre költöztem. A bútorok mindig nagyon vonzottak. Először csak úgy, hogy magam körül szerettem volna, ha olyanok lennének amelyek illenek hozzám.- Akkor ebből már adódik, hogy nyilván készített is, ami a „saját kép­mása".- Tényleg így történt. Átformáltam, átfestettem a bútorokat, aztán meg is terveztem. Ezeket bemutattam az iparművészeti vállalatnál és elfogad­ták.- Túl egyszerűen hangzik, de gon­dolom korántsem ilyen sima az út. A fémmel való kapcsolatáról nem be­szélt.- Talán már az is vonzó benne, hogy kevesebben foglalkoznak vele, mint mondjuk a fával, vagy egyéb anyaggal. Ettől persze nem köny- nyebb az érvényesülés, csak más gondolkodást igényel. A tervezés a legszebb szakasza a munkának. Ez minden területen így van az élet­ben. Az a játékos része. Amit Szek­szárdon is bemutatok, az egy bútor­család. Egységes abban, hogy fém­vázas és a bútorhuzat színe meg­egyezik a polcok eloxálásával. Itt most ezek feke­ték, de készült már türkizkékben is. Azért is szere­tem a fémet, mert könnyen tisztítha­tó, a krómozott fe­lületek csillogóak. A polcoknál a ke­ménységet élhaj­tásokkal könnyen lehet lágyítani.- Két-három- személyes kana­pék, fotelek pol­cok láthatók a be­mutatón.- A bútorcsalád Telefotel és alkotója Farkas Judith 11 darabos. Ehhez tartoznak azok, amiket az imént felsorolt és még tv- videoállvány, asztalok, telefotel kü­lönböző méretekben.- Telefotel. Ez jól hangzik.- Azt a megbízást kaptam, hogy egy kis helyiségben helyezzek el egy asztalt, fotelt és telefont. így jött az öt­let, hogy együtt legyen minden. A zsűri külön dicséretet adott rá. Ezt nem csupán lakásokban lehet hasz­nálni, de nagyobb tárgyalókban is, ahol mondjuk az asztalra akár jegy­zetelés címén van szükség, de bármi másra is használható.- Ebből a családból melyik a ked­venc?- A fotelek. Bár együtt él igazán ez a család is. Kisebb lakásokban egy sarokban is jól elférnek. Éppen azért, mert fém és nyitott formák vannak, így nem tűnik zsúfoltnak.- A formáknál maradva és a váz vonalvezetését nézve könnyen gon­dolja az ember, hogy a tervező szíve­sen merít a német művészeti főiskola - a Bauhaus - iparművészetet is megújító elméleti tételeiből.- Valóban kedvenc korszakom az 1920-30-as évek divatja. Ma is fon­tos mérce egy bútornál a szépség és használhatóság. Az embert szolgál­ja. A tervezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a kivitelezés gazda­ságos legyen. Kedvelem még a sze­cessziót, a századforduló egyik mű­vészeti irányzatát is. Ennek alapjait már a múlt század közepén meg­találjuk, amikor a nagyipari termelés, a technika rohamos fejlődése „el- szürkítette” az ember környezetét és az esztétikailag közömbös tárgyak halmazává tette. A termékek minősé­gének kritériuma - ami a kézi terme­lés idején alapvető volt - átengedte helyét a mennyiségnek. Ebből von­ták le azt a következtetést, hogy a gép engesztelhetetlen ellensége a művészetnek. No, de ez már mű­vészetelméleti fejtegetés...- Jó, akkor lássuk a gyakorlatot! Ki készíti a bútorait?- Ezeket magam. Vannak gépek, segítik a hajlítást és a fémmunkák­ban ezekkel végzek mindent. A vá­szon feszítését, a szivacspárnákat is én csinálom. Több férfi ismerősöm kíváncsiskodását csak legyintéssel intézem, mert hihetetlennek tartják, hogy meg tudom oldani a kivitele­zést is. Megbízást a bútorcsalád ter­vezésére négy évvel ezelőtt az „IDEA” Iparművészeti Vállalat művé­szeti osztályától kaptam. Azóta egy- egy taggal bővült ez a család és ké­szülnek mindig újabb és újabb dara­bok hozzá.- Bizonyára egyéb tervek is foglal­koztatják.- A nyáron Sopronban lesz egy kiállításom, ahol az üveget nagyobb hangsúlylyal alkalmazom a bútornál, mint eddig. Ezekből félkész tárgyak vannak ma még, de júniusra állni kell a kiállításnak. Farkas Judith bútortervező alkotá­sait április 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők Szekszárdon a Szinyei Merse teremben. DECS| K|SS j^nos Fotó: SÖRÖS MIHÁLY ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ O Kardos Jóska rohan az utcán. Megáll. Liheg. Embereket állít meg. Magas, ki­sportolt alakú. Feje, mint a bazaltkocka. Barna a haja, barna a bőre. Erős álla, telt szája van. Szeme kék. Néha átváltozik az arca. Konok tekintete megzavarja a be­szélgetőtársait, azok csak ingatják a fejü­ket. A fiú megy tovább, két-három lépés után újból rohan. Végig a városon. Kezé­ben levél. Erősen szorítja. Néha megáll, megforgatja a levelet, s megy tovább. A presszóhoz ér, itt dolgozik a felesége. Az utcán áll. Vár. Kétszer elsétál a szál­loda előtt. Ideges. Összeszorítja a levelet a markában, aztán kisimítja az összegyűrt papírt. Bemegy. A portás üdvözli.- Ha bejön Erika, rögtön add oda a leve­let! - mondja.- Szabadnapos - közli a portás.- Tudom - válaszolja a fiú. - De bejön. Biztosan bejön.- Akkor átadom.- Sürgős, nagyon sürgős! - mondja a fiú. © A Balatonban fürdik a fiú és a lány. Reg­gel ismerkedtek meg. A lány hosszú com- bú, szőke szépség. Jönnek kifelé, testü­kön csillognak a vízcseppek. Futnak. Ma­gasra emelik a lábukat. Birkóznak a vízzel. A lány elesik. A fiú utánaveti magát. Feláll­nak. Újból elesnek.- Igyunk sört! - mondja Jóska.- Én fagyit kérek - szól Erika.- Oké - válaszolja a fiú. A sátor felé mennek. Erika előrefut. A fiú utánairamodik. Bemennek. A lány törülközőt vesz fel. Maga köré tekeri. A fiú sört nyit. Mohón kortyol.-És a fagyival mi lesz? - kérdezi a lány.- Kapsz azt is - mondja a fiú -, majd, ha megérdemled!- Nem erről volt szó! - így a lány és cso­dálkozva néz a fiúra.- Igyál sört! - nyújtja a lány felé az üve­get.- Keserű - közli a lány és megborzong.- Tudod is te, mi a jó - mondja flegmán a fiú. A lány félrehúzódik. A fiú lehajtja a sátor ponyváját.- Na, vetkőzz! - szól parancsolóan a fiú. A lány szorosabbra vonja maga köré a tö­rülközőt.- Ne! - húzódik hátrább. A fiú ledönti a lányt. Dulakodnak.- Most mit hülyéskedsz? - fakad ki mérgesen a fiú.- Nem akarom - könyörög a lány.- Mit nem akarsz?-Azt.- Miért? A lány a sátor sarkába húzódik. A fiú messziről figyeli és mosolyog. Tetszik ne­ki a lány.- Gyere ide! - kéri a fiú és nyújtja a ke­zét. Játszik.- Engedj el! - könyörög a lány.- Mehetsz - mutatja a fiú. A lány a táskájához ugrik. Emelné fel, de a fiú elkapja.- Mehetsz. Majd reggel! - mondja ne­vetve. Leteríti a lányt. Az ellenkezik. Letépi róla a törülközőt, majd a fürdőruhát... A lány sikongat. A lány csupaszon fekszik a gumimatra­con. A fiú a két karjánál fogva tartja ott.- Még nem voltam férfival - szipogja Erika. A fiú hangosan felröhög:- Akkor éppen ideje elkezdeni - mond­ja. ■ A lány továbbra is ellenkezik. Kap két pofont. A fiú szeme tüzel, az őrület tüzei ezek, a szadista emberé. Most már mód­szeresen üti a lányt, az összekuporodik a matracon, vinnyog. Nem mer hangosan sírni. Már régen megadta magát, de a fiú kedvét leli a verésben. © Vidám társaság megy be a presszóba. Köztük van Erika. Zöld, csíkos nadrágot, fehér blúzt visel. A haja vállon túl ér, ugyanúgy mint három éve a Balaton part­ján, amikor találkozott Kardos Jóskával. Azóta összeházasodtak, kétéves kislá-. nyuk van. Az arca petyhüdtebb, a szeme karikás, a szülés után szélesedett a csípő­je. A szálloda portása megy a társaság­hoz. Kezében a levél, a lányhoz viszi:- A férjed írta - mondja.- Kösz - átveszi a levelet, s a táskájába gyűri.- Azt mondta, hogy sürgős - így a por­tás.- Majd elolvasom - válaszolja. A keze idegesen megrándult. A társaság közben összetol két asztalt, székeket kerítenek, leülnek. Tízen vannak. Öt fiú, öt lány. A lány mellett egy köpcös, fekete fiú áll. Barna Béla. Átfogja a lány vállát. Az moso­lyog, hozzáhajol, megcsókolja. A keze változatlanul a táska csatján van. A pincér kávét és konyakot hoz. Béla, a fekete, köpcös fiú feláll. Oda­megy a zenegéphez. Kétforintost dob be. Kemény rockszám szólal meg. A társaság tagjai vidáman ringatózni kezdenek a ze­ne ütemére. Mikor visszajön a fiú, a lány áll fel. A mellékhelyiségbe megy. Magára zárja a kabin ajtaját. Kinyitja a táskát, elő­veszi a levelet. Ideges mozdulatokkal tépi fel a borítékot. Olvas. Ahogy halad a levél olvasásában, úgy változik meg az arca. Elkomorul. A levelet a táskájába gyűri. Kapkodva kizárja az ajtót. Kirohan a presszóból. Fut. Ökölbe szorítja a kezét, a papír összegyű­rődik. A lány rohan, szeméből potyognak a könnyek, a homloka verítékezik. Egyre gyorsabban rohan. A járókelők furán néz­nek rá. Áll a lány az utcán. Kezében még min­dig ott van az összegyűrt levél. Percekig áll. Megvonja a vállát. Mosolyog. Olyan az arca, mint valami csapzott kutyáé. A haja merő víz, szeme körül a festék elmaszato­lódott. Még egyszer megvonja a vállát, idege­sen felnevet. Visszafordul.- Az öngyilkossággal zsarol mindig! - mormolja. O Kardos Jóska nyugodtan, kényelmesen sétál az új lakótelepen, hazafelé tart. Is­merősökkel találkozik, beszélget. A kis­srácok haját megsimítja. Egy focizó fiú­csapatnak visszarúgja a feléje szálló lab­dát. A lépcsőházban kezd ideges lenni. Megy fel a lépcsőn, a harmadik emeleten laknak. Fél éve költöztek. Az OTP-lakást az édesapja vásárolta. A fiú nagyon szereti az édesapját. Pedig még kamaszkorában is sokszor megver­te. Néha módszeresen verte az apja. Ret­tegett, de mégis jobban szerette az apját, mint bárki mást. Pedig az apja nem sze­rette a lányt. - Ha felcsináltad, vedd is el, de hozzám ne hozd, nem akarom látni - mondta, amikor bejelentette, hogy ter­hes a lány. A fiú a lakás ajtaja elé ér. Kizárja az ajtót, bemegy. Kétszobás lakás. Modern bútorokkal, színes televízióval, olyan berendezések­kel, amit ma szeretne megkapni minden fiatal. A nagyszobában a fő helyen fran­ciaágy. Bútor szinte nincs is. Egy-két könyvespolc, rajta a legújabb sorozatok. Kínosan rendben állnak a könyvek a pol­cokon. A másik szobában gyerekbútor - kiságy- gyal, rengeteg játékkal. A fiú körbejárja a lakást. A fürdőszobá­ba megy, megengedi a csapot. Zubog a víz. Az órájára néz. Egy óra húsz perc van. Visszamegy a nagyszobába. Vetkőzni kezd. Össze-vissza dobálja a ruháit. Alsó- nadrában szalad a fürdőszobába, elzárja a csapot. Visszamegy. Leül.- Miért vert az apám? - mondja fájdal­masan. Ahogy visszaverődik a hang a fa­lakról, összerezzen. Ül tovább, némán. Emlékezik. Négyéves volt, amikor eltűnt az apja. Két év múlva jött haza. Később tudta meg, hogy börtönben volt. Nem értette. Az apja erről nem beszélt. Csak ennyit mondott:- Hívják még a Kardos Jóskát! Gyárban helyezkedett el. Lakatosként. Azóta verte módszeresen a fiút.- De, miért? - mondja most a fiú. És miért vert az apám? És miért verekszek én? Felugrik. Bekapcsolja a lemezjátszót. Elvys Presley-számot tesz fel, leül. Hall­gatja a zenét. mim Az órájára néz. Öt'perc múlva kettő. Feáll. A fürdőszobába megy. Belecsú­szik a vízbe. © Félkaréjban ülnek a fiúk a vízparton. Hangoskodnak, isznak. Az üres sörösüve­geket a vízbe hajítják. Kardos Jóska be­szél a lányról:- Olyan lett, mint a kiskutya. Hiába ve­rem, nyalja a kezem, csókolja a lábam. Jó kis dög! A fiú büszke magára. Nem veszik észre, mikor megérkezik Erika. Az némán, egy bokor mellett áll, hallgatja őket.- Mindent megcsinál ez nekem! - mondja nagyképűen a fiú. - Az első éjszaka nyüszített, azóta csak intenem kell neki, már vetkőzik. A lány megborzong. Odalép a fiúkhoz. Mosolyog.- Megjöttél, csibém! - mondja a fiú. Megfogja a lány kezét, lerántja maga mel­lé. Megcsókolja, a mellét markolássza. A többiek röhögnek.- Hoztam konyakot - mondja a lány, mi­kor kiszabadul a fiú kezei közül.- Ide vele! - kiált fel a fiú. A lány előveszi az üveget a reklámszatyorból. Szakavatott kézzel nyitja fel, nyújtja Jóskának. Isznak. A lány is nagyot kortyol az üvegből. Fáradt. Reggel hat óta dolgozik. Most meg már délután öt van. A közeli presszóban fel­szolgáló. Érettségi előtt áll, utolsó évét kezdi a gimnáziumban. A keresetre szük­sége van. Szeret szépen öltözni. Az anyja egyedül neveli. Nyolcadik után jött elő­ször. Mosogatott. A második nyáron a fő­nök már kiengedte a placcra. Vigyázott rá, ismerte a szüleit. Erika nem volt még szerelmes. A fiút sem szereti. Egy hete, minden éjszaka ott alszik nála. De, mégsem szereti. Nem jelent sem­mit nála a szeretkezés. Talán addig míg el nem kezdik, érez valami forróságot a tes­tében, de ahogy hallja a fiú lihegését, ki­hűl, mint a hamu. Hiába. Kihűl. Kihűl a teste. S mégis, a műszak után keresi a fiút. Bebarangolja érte az egész partot. HAZAFI JÓZSEF (Folytatjuk.) Emlékképek egy házasságból (I.) Enteriőr

Next

/
Thumbnails
Contents