Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
1988. április 19. Képújság 5 Bútorok tervezője Védett növényeink: fekete kökörcsin Tudományos (Pulsatilla nigricans) és magyar nevét fekete-bíbor (niger=fekete), harang alakú, márciustól április végéig nyíló virágaitól kapta. Magyarországon a Dunántúli- és Északi-középhegységben, valamint Nyugat- és Dél- Dunántúlon szórványosan fordul elő, s néhány alföldi lelőhelye is akad: Kisalföld, Mezőföld, Duna-Tisza köze. Elsősorban napsütötte, meleg déli lejtők növénye, ahol száraz ösgyepekben (sziklagyepek, pusztafüves lejtők, homoki gyepek), ritkábban bokorerdőkben terem. Elbűvölő szépsége miatt állományait virágárusok erősen megritkították. Eszmei értéke: 1000 Ft. DR. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN A bennünket körülvevő tárgyak esztétikai minőségei - szépségük, rútságuk - nagymértékben befolyásolják kedélyállapotunkat. Praktikusságuk segíti, vagy gátolja munkánk, tanulásunk, szórakozásunk célkitűzéseinek elérését. Szekszárdon a Szinyei Merse-te- remben Farkas Judith bútortervező fémvázas ülőgarnitúráiból látható bemutató. Ebből az alkalomból beszélgettünk a kiállítóval.- A fémek keménysége férfias erőt feltételez, miként került kapcsolatba ezzel az anyaggal és egyáltalán a bútortervezéssel?- Pályamódosítással léptem a tervezéshez. Nyíregyházán születtem 1948-ban és az iskoláim elvégzése után programozóként Budapestre költöztem. A bútorok mindig nagyon vonzottak. Először csak úgy, hogy magam körül szerettem volna, ha olyanok lennének amelyek illenek hozzám.- Akkor ebből már adódik, hogy nyilván készített is, ami a „saját képmása".- Tényleg így történt. Átformáltam, átfestettem a bútorokat, aztán meg is terveztem. Ezeket bemutattam az iparművészeti vállalatnál és elfogadták.- Túl egyszerűen hangzik, de gondolom korántsem ilyen sima az út. A fémmel való kapcsolatáról nem beszélt.- Talán már az is vonzó benne, hogy kevesebben foglalkoznak vele, mint mondjuk a fával, vagy egyéb anyaggal. Ettől persze nem köny- nyebb az érvényesülés, csak más gondolkodást igényel. A tervezés a legszebb szakasza a munkának. Ez minden területen így van az életben. Az a játékos része. Amit Szekszárdon is bemutatok, az egy bútorcsalád. Egységes abban, hogy fémvázas és a bútorhuzat színe megegyezik a polcok eloxálásával. Itt most ezek feketék, de készült már türkizkékben is. Azért is szeretem a fémet, mert könnyen tisztítható, a krómozott felületek csillogóak. A polcoknál a keménységet élhajtásokkal könnyen lehet lágyítani.- Két-három- személyes kanapék, fotelek polcok láthatók a bemutatón.- A bútorcsalád Telefotel és alkotója Farkas Judith 11 darabos. Ehhez tartoznak azok, amiket az imént felsorolt és még tv- videoállvány, asztalok, telefotel különböző méretekben.- Telefotel. Ez jól hangzik.- Azt a megbízást kaptam, hogy egy kis helyiségben helyezzek el egy asztalt, fotelt és telefont. így jött az ötlet, hogy együtt legyen minden. A zsűri külön dicséretet adott rá. Ezt nem csupán lakásokban lehet használni, de nagyobb tárgyalókban is, ahol mondjuk az asztalra akár jegyzetelés címén van szükség, de bármi másra is használható.- Ebből a családból melyik a kedvenc?- A fotelek. Bár együtt él igazán ez a család is. Kisebb lakásokban egy sarokban is jól elférnek. Éppen azért, mert fém és nyitott formák vannak, így nem tűnik zsúfoltnak.- A formáknál maradva és a váz vonalvezetését nézve könnyen gondolja az ember, hogy a tervező szívesen merít a német művészeti főiskola - a Bauhaus - iparművészetet is megújító elméleti tételeiből.- Valóban kedvenc korszakom az 1920-30-as évek divatja. Ma is fontos mérce egy bútornál a szépség és használhatóság. Az embert szolgálja. A tervezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a kivitelezés gazdaságos legyen. Kedvelem még a szecessziót, a századforduló egyik művészeti irányzatát is. Ennek alapjait már a múlt század közepén megtaláljuk, amikor a nagyipari termelés, a technika rohamos fejlődése „el- szürkítette” az ember környezetét és az esztétikailag közömbös tárgyak halmazává tette. A termékek minőségének kritériuma - ami a kézi termelés idején alapvető volt - átengedte helyét a mennyiségnek. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy a gép engesztelhetetlen ellensége a művészetnek. No, de ez már művészetelméleti fejtegetés...- Jó, akkor lássuk a gyakorlatot! Ki készíti a bútorait?- Ezeket magam. Vannak gépek, segítik a hajlítást és a fémmunkákban ezekkel végzek mindent. A vászon feszítését, a szivacspárnákat is én csinálom. Több férfi ismerősöm kíváncsiskodását csak legyintéssel intézem, mert hihetetlennek tartják, hogy meg tudom oldani a kivitelezést is. Megbízást a bútorcsalád tervezésére négy évvel ezelőtt az „IDEA” Iparművészeti Vállalat művészeti osztályától kaptam. Azóta egy- egy taggal bővült ez a család és készülnek mindig újabb és újabb darabok hozzá.- Bizonyára egyéb tervek is foglalkoztatják.- A nyáron Sopronban lesz egy kiállításom, ahol az üveget nagyobb hangsúlylyal alkalmazom a bútornál, mint eddig. Ezekből félkész tárgyak vannak ma még, de júniusra állni kell a kiállításnak. Farkas Judith bútortervező alkotásait április 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők Szekszárdon a Szinyei Merse teremben. DECS| K|SS j^nos Fotó: SÖRÖS MIHÁLY ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ O Kardos Jóska rohan az utcán. Megáll. Liheg. Embereket állít meg. Magas, kisportolt alakú. Feje, mint a bazaltkocka. Barna a haja, barna a bőre. Erős álla, telt szája van. Szeme kék. Néha átváltozik az arca. Konok tekintete megzavarja a beszélgetőtársait, azok csak ingatják a fejüket. A fiú megy tovább, két-három lépés után újból rohan. Végig a városon. Kezében levél. Erősen szorítja. Néha megáll, megforgatja a levelet, s megy tovább. A presszóhoz ér, itt dolgozik a felesége. Az utcán áll. Vár. Kétszer elsétál a szálloda előtt. Ideges. Összeszorítja a levelet a markában, aztán kisimítja az összegyűrt papírt. Bemegy. A portás üdvözli.- Ha bejön Erika, rögtön add oda a levelet! - mondja.- Szabadnapos - közli a portás.- Tudom - válaszolja a fiú. - De bejön. Biztosan bejön.- Akkor átadom.- Sürgős, nagyon sürgős! - mondja a fiú. © A Balatonban fürdik a fiú és a lány. Reggel ismerkedtek meg. A lány hosszú com- bú, szőke szépség. Jönnek kifelé, testükön csillognak a vízcseppek. Futnak. Magasra emelik a lábukat. Birkóznak a vízzel. A lány elesik. A fiú utánaveti magát. Felállnak. Újból elesnek.- Igyunk sört! - mondja Jóska.- Én fagyit kérek - szól Erika.- Oké - válaszolja a fiú. A sátor felé mennek. Erika előrefut. A fiú utánairamodik. Bemennek. A lány törülközőt vesz fel. Maga köré tekeri. A fiú sört nyit. Mohón kortyol.-És a fagyival mi lesz? - kérdezi a lány.- Kapsz azt is - mondja a fiú -, majd, ha megérdemled!- Nem erről volt szó! - így a lány és csodálkozva néz a fiúra.- Igyál sört! - nyújtja a lány felé az üveget.- Keserű - közli a lány és megborzong.- Tudod is te, mi a jó - mondja flegmán a fiú. A lány félrehúzódik. A fiú lehajtja a sátor ponyváját.- Na, vetkőzz! - szól parancsolóan a fiú. A lány szorosabbra vonja maga köré a törülközőt.- Ne! - húzódik hátrább. A fiú ledönti a lányt. Dulakodnak.- Most mit hülyéskedsz? - fakad ki mérgesen a fiú.- Nem akarom - könyörög a lány.- Mit nem akarsz?-Azt.- Miért? A lány a sátor sarkába húzódik. A fiú messziről figyeli és mosolyog. Tetszik neki a lány.- Gyere ide! - kéri a fiú és nyújtja a kezét. Játszik.- Engedj el! - könyörög a lány.- Mehetsz - mutatja a fiú. A lány a táskájához ugrik. Emelné fel, de a fiú elkapja.- Mehetsz. Majd reggel! - mondja nevetve. Leteríti a lányt. Az ellenkezik. Letépi róla a törülközőt, majd a fürdőruhát... A lány sikongat. A lány csupaszon fekszik a gumimatracon. A fiú a két karjánál fogva tartja ott.- Még nem voltam férfival - szipogja Erika. A fiú hangosan felröhög:- Akkor éppen ideje elkezdeni - mondja. ■ A lány továbbra is ellenkezik. Kap két pofont. A fiú szeme tüzel, az őrület tüzei ezek, a szadista emberé. Most már módszeresen üti a lányt, az összekuporodik a matracon, vinnyog. Nem mer hangosan sírni. Már régen megadta magát, de a fiú kedvét leli a verésben. © Vidám társaság megy be a presszóba. Köztük van Erika. Zöld, csíkos nadrágot, fehér blúzt visel. A haja vállon túl ér, ugyanúgy mint három éve a Balaton partján, amikor találkozott Kardos Jóskával. Azóta összeházasodtak, kétéves kislá-. nyuk van. Az arca petyhüdtebb, a szeme karikás, a szülés után szélesedett a csípője. A szálloda portása megy a társasághoz. Kezében a levél, a lányhoz viszi:- A férjed írta - mondja.- Kösz - átveszi a levelet, s a táskájába gyűri.- Azt mondta, hogy sürgős - így a portás.- Majd elolvasom - válaszolja. A keze idegesen megrándult. A társaság közben összetol két asztalt, székeket kerítenek, leülnek. Tízen vannak. Öt fiú, öt lány. A lány mellett egy köpcös, fekete fiú áll. Barna Béla. Átfogja a lány vállát. Az mosolyog, hozzáhajol, megcsókolja. A keze változatlanul a táska csatján van. A pincér kávét és konyakot hoz. Béla, a fekete, köpcös fiú feláll. Odamegy a zenegéphez. Kétforintost dob be. Kemény rockszám szólal meg. A társaság tagjai vidáman ringatózni kezdenek a zene ütemére. Mikor visszajön a fiú, a lány áll fel. A mellékhelyiségbe megy. Magára zárja a kabin ajtaját. Kinyitja a táskát, előveszi a levelet. Ideges mozdulatokkal tépi fel a borítékot. Olvas. Ahogy halad a levél olvasásában, úgy változik meg az arca. Elkomorul. A levelet a táskájába gyűri. Kapkodva kizárja az ajtót. Kirohan a presszóból. Fut. Ökölbe szorítja a kezét, a papír összegyűrődik. A lány rohan, szeméből potyognak a könnyek, a homloka verítékezik. Egyre gyorsabban rohan. A járókelők furán néznek rá. Áll a lány az utcán. Kezében még mindig ott van az összegyűrt levél. Percekig áll. Megvonja a vállát. Mosolyog. Olyan az arca, mint valami csapzott kutyáé. A haja merő víz, szeme körül a festék elmaszatolódott. Még egyszer megvonja a vállát, idegesen felnevet. Visszafordul.- Az öngyilkossággal zsarol mindig! - mormolja. O Kardos Jóska nyugodtan, kényelmesen sétál az új lakótelepen, hazafelé tart. Ismerősökkel találkozik, beszélget. A kissrácok haját megsimítja. Egy focizó fiúcsapatnak visszarúgja a feléje szálló labdát. A lépcsőházban kezd ideges lenni. Megy fel a lépcsőn, a harmadik emeleten laknak. Fél éve költöztek. Az OTP-lakást az édesapja vásárolta. A fiú nagyon szereti az édesapját. Pedig még kamaszkorában is sokszor megverte. Néha módszeresen verte az apja. Rettegett, de mégis jobban szerette az apját, mint bárki mást. Pedig az apja nem szerette a lányt. - Ha felcsináltad, vedd is el, de hozzám ne hozd, nem akarom látni - mondta, amikor bejelentette, hogy terhes a lány. A fiú a lakás ajtaja elé ér. Kizárja az ajtót, bemegy. Kétszobás lakás. Modern bútorokkal, színes televízióval, olyan berendezésekkel, amit ma szeretne megkapni minden fiatal. A nagyszobában a fő helyen franciaágy. Bútor szinte nincs is. Egy-két könyvespolc, rajta a legújabb sorozatok. Kínosan rendben állnak a könyvek a polcokon. A másik szobában gyerekbútor - kiságy- gyal, rengeteg játékkal. A fiú körbejárja a lakást. A fürdőszobába megy, megengedi a csapot. Zubog a víz. Az órájára néz. Egy óra húsz perc van. Visszamegy a nagyszobába. Vetkőzni kezd. Össze-vissza dobálja a ruháit. Alsó- nadrában szalad a fürdőszobába, elzárja a csapot. Visszamegy. Leül.- Miért vert az apám? - mondja fájdalmasan. Ahogy visszaverődik a hang a falakról, összerezzen. Ül tovább, némán. Emlékezik. Négyéves volt, amikor eltűnt az apja. Két év múlva jött haza. Később tudta meg, hogy börtönben volt. Nem értette. Az apja erről nem beszélt. Csak ennyit mondott:- Hívják még a Kardos Jóskát! Gyárban helyezkedett el. Lakatosként. Azóta verte módszeresen a fiút.- De, miért? - mondja most a fiú. És miért vert az apám? És miért verekszek én? Felugrik. Bekapcsolja a lemezjátszót. Elvys Presley-számot tesz fel, leül. Hallgatja a zenét. mim Az órájára néz. Öt'perc múlva kettő. Feáll. A fürdőszobába megy. Belecsúszik a vízbe. © Félkaréjban ülnek a fiúk a vízparton. Hangoskodnak, isznak. Az üres sörösüvegeket a vízbe hajítják. Kardos Jóska beszél a lányról:- Olyan lett, mint a kiskutya. Hiába verem, nyalja a kezem, csókolja a lábam. Jó kis dög! A fiú büszke magára. Nem veszik észre, mikor megérkezik Erika. Az némán, egy bokor mellett áll, hallgatja őket.- Mindent megcsinál ez nekem! - mondja nagyképűen a fiú. - Az első éjszaka nyüszített, azóta csak intenem kell neki, már vetkőzik. A lány megborzong. Odalép a fiúkhoz. Mosolyog.- Megjöttél, csibém! - mondja a fiú. Megfogja a lány kezét, lerántja maga mellé. Megcsókolja, a mellét markolássza. A többiek röhögnek.- Hoztam konyakot - mondja a lány, mikor kiszabadul a fiú kezei közül.- Ide vele! - kiált fel a fiú. A lány előveszi az üveget a reklámszatyorból. Szakavatott kézzel nyitja fel, nyújtja Jóskának. Isznak. A lány is nagyot kortyol az üvegből. Fáradt. Reggel hat óta dolgozik. Most meg már délután öt van. A közeli presszóban felszolgáló. Érettségi előtt áll, utolsó évét kezdi a gimnáziumban. A keresetre szüksége van. Szeret szépen öltözni. Az anyja egyedül neveli. Nyolcadik után jött először. Mosogatott. A második nyáron a főnök már kiengedte a placcra. Vigyázott rá, ismerte a szüleit. Erika nem volt még szerelmes. A fiút sem szereti. Egy hete, minden éjszaka ott alszik nála. De, mégsem szereti. Nem jelent semmit nála a szeretkezés. Talán addig míg el nem kezdik, érez valami forróságot a testében, de ahogy hallja a fiú lihegését, kihűl, mint a hamu. Hiába. Kihűl. Kihűl a teste. S mégis, a műszak után keresi a fiút. Bebarangolja érte az egész partot. HAZAFI JÓZSEF (Folytatjuk.) Emlékképek egy házasságból (I.) Enteriőr
